Atomerőmű, 2001 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2001-10-01 / 10. szám
8. oldal ATOMERŐMŰ 2001. október Radioaktivitás: Átok, vagy áldás? Ökológiai Alternatíva Magyarországon A Fejér megyében található Nádasdladányban, a XIX. századi angliai Tudor stílusú Nádasdy Kastélyban rendezték szeptember 8-án a „Radioaktivitás: Átok, vagy áldás? - Ökológiai Alternatíva Magyarországon" című szimpóziumot. A rendező „Nádasdy Akadémia a Művészetért és a Környezetért" megalapításának legfőbb célja egy önfenntartó természetes környezet létrehozása, valamint a művészet és környezetvédelem ösztönzése - tudtuk meg (gróf) Nádasdy Ferenctől. Az alapító 1992-ben Magyarországon, Kanadában és az Egyesült Államokban hozta létre a Nádasdy Alapítványt, s 1998- ban véglegesen hazatelepülve folytatja munkáját „Művészet az Életért - Élet a Művészetért” és „Fenntartható Környezet - Személyes Felelősség” mottókkal. Az Alapítvány a gyakorlatban bizonyítja, hogy a művészet és a sokarcú kultúra környezetünk szerves része, környezetünk pedig a kultúránk meghatározó tényezője. (Meggyőződésük szerint a Társadalom legfőbb pillérei: a Tudás, a Kultúra, az Egészség, a Gazdaság és a Természet.) Ezek harmonikus kapcsolatának helyreállítása érdekében szervezik a szellemi feltöltődéseket biztosító kerekasztal-vitákat, amelyekben formálhatják a művészek, a tudósok, a politikusok és az üzletemberek gondolkodásmódjukat. Ebben a kivételes környezetben, új szellemi energiával képessé válhat minden nyitott, az embertársára figyelni képes személy, hogy újraértékelje az álláspontját. Az köztudott, hogy az atomenergetika, a nukleáris technika orvosi alkalmazása megosztja a közvéleményt. Van, aki áldásnak, és van, aki átoknak tartja. A házigazda, Nádasdy úr bevezető gondolatai közben - segítségül véve egy gyönyörű olasz operaáriát a szerelemről és az életről — felhívta a különböző érdekcsoportok képviselőinek figyelmét az emberiség legnagyobb energiájára, a szeretetre, és kérte, hogy a vita szakmai alapon a tények összevetése, és ne veszekedés legyen. A Nádasdy Alapítvány immár ötödik szimpóziumán dr. Pethes György, az ASAE (Academia Scientiarum et Artium Europaea - Európai Tudományos és Művészeti Akadémia) alelnöke, a tematika kialakítója is köszöntötte a felkért előadókat és a résztvevőket. Az ökológiai alternatíva Magyarországon egy nagyon komplex kérdéskor. Kihangsúlyozta, hogy életfeltételeink közül az élelem és a víz mellett nem hiányozhat az energia. Villamosenergia-termelésünk nélkülözhetetlen eleme a nukleáris alapon, a Pakson előállított energia, amely az ország igényének közel 40 %-át fedezi, de nem feledkezhetünk meg a megújuló energiaforrásokról sem. A bevezető gondolatok után először dr. Stróbl Alajos, az MVM Rt. főmunkatársa szólt országunk energiaigényéről, forrásairól. Őt dr. Kadeiják Péter, a Magyar Energia Flivatal főigazgatója követte, aki az energiaforrások költség-haszon elemzésére irányította a hallgatóság figyelmét. Vitára ingerlő mondatai közül kiemelkedik: „Lehet nukleáris energetika nélkül is élni.”... „Paks PR kampánya kiélezte ezt a vitát.” Az értékelemzéses módszertanra alapozott költség-haszon elvet nem vitatja senki, éppen ellenkezőleg ezt váija el mindenki, az energia árát meghatározó hivataltól. A következő előadó dr. Mészáros György, a PA Rt. Igazgatóság elnöke, először is megköszönte Kadeiják úrnak, hogy kellően „megágyazta” az előadását, és a tőle megszokott dinamikával elkápráztatta a hallgatóságot a nukleáris energiatermelés előnyeiről. Az atomenergetika jelenlegi szerepétől kiindulva a biztonság, a gazdaságosság, a környezet- és klímavédelem is terítékre került. A PA Rt. Igazgatóságának elnöke kiemelte: a tőkejáradékot is tartalmazza a mai paksi önköltség. Mészáros úr még érintette a hulladékok végső elhelyezése körüli állami gondokat, de egy biztató paksi jövőkép felvázolása után adta át a szót a következő előadónak. Dr. Zlinszky János egyetemi docens, a Regionális Környezetvédelmi Központ külügyi főtanácsosa, a nukleáris energiatermelés hátrányos következményeiről szólt, majd dr. Rónaky József, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója az atomenergia biztonságos alkalmazásának helyzetét vázolta. Rónaky úr kiemelte, hogy a Paksi Atomerőmű - biztonsági szempontból - kitűnő elismertségében komoly szerepet játszik a közigazgatás, a jogi háttér, a hatósági felügyelet, valamint a rendszeres hazai és nemzetközi ellenőrzés. A délelőtti előadások zárásaként Móczár Gábor, a Fiorentini Hungary Kft. igazgatója adott tájékoztatást a megújuló energiatermelés jelenéről, potenciálisan fontos jövőbeni szerepéről. Ezt követően lehetőség volt a hallgatóság számára, hogy az előadóktól kérdezzenek, így némely esetben élénk vita is kialakulhatott. Ebéd után egy igen érdekes kísérleti bemutatóval és előadással folytatódott a program. Kaszás Dezső, gimnáziumi tanár Tamásiból hívta fel a hallgatóság figyelmét a természetes radioaktivitás - különösen a radon - veszélyeire. Ezt követően dr. Nagy Lajos, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanára ismertette a hőszivattyús energiatermelést, ami jelenleg hazánkban még nem terjedt el. Dr. Jéki László fizikus előadásában ostorozta a nemzetközi és a magyar sajtót. Szomorúan kell megemlíteni, hogy az atomenergia tükröződése a magyar sajtóban nem egy sikertörténet. Van még mit tenni. A nukleáris orvostudomány jelenlegi eredményeiről dr. Földes Iván főorvostól hallottunk, és legvégül dr. Pethes György, az OAH főigazgató szakmai tanácsadója, az ionizáló sugárzás állatorvosi, mezőgazdasági és élelmiszeripari alkalmazásáról vetített érdekes, tanúságos fóliákat. Pethes úr kiemelte az élelmiszerek sugártartósítására, valamint a gyógyászati eszközök radiosterilizálására vonatkozó tényeket. Üde színfoltként és kellemes meglepetésként hatott, hogy a szekszárdi Garay János Gimnázium idén végzős hallgatói beszámoltak az elmúlt évi olaszországi és a Paksi Atomerőműben szerzett tapasztalataikról, valamint megajándékozták a hallgatóságot a „Harmónia a természettel - az ezerarcú energia” című kiadványukkal. Összegezve a hallott előadások, az élénk vita és a kapott írásos anyagok alapján érdemes volt Nádasdladányba utazni. A rendezők biztosították, hogy mindkét oldal elmondhassa véleményét. Felszólaltak a jelenlevő környezetvédő mozgalmak - Energia Klub, Levegő Munkacsoport, Védegylet, Reflex - képviselői is, és a vita alapvetően érveken és nem érzelmeken alapult. A továbbiakban is folytatni kell a párbeszédet, főleg ha ilyen körülmények között lehet az érveket, tényeket ütköztetni. Ez szerepel is a Nádasdy Alapítvány jövőbeli terveiben, budapesti helyszínnel. Bővebb információt igénylők számára jelezni szeretném a Nádasdy Alapítvány Internet címét: www.nadasdy.org, az Országos Atomenergia Hivatal és a Nukleáris Társaság honlapjának, legegyszerűbb elérési útvonalát, az atomerőmű belső hálózatán keresztül: PA Rt. Intranet menü/Kapcsolatok/ MNT ill. OAH Sipos László November 3. - A Magyar Tudomány Napja Magyar Tudományos Akadémia Az emberiség ősi igyekezete megérteni a világegyetem törvényeit, s szerzett ismereteit, tapasztalatát próbálja saját javára fordítani. így a tudomány eredményeit a politikusok felismerve, támogatásuk révén az ember eljutott a Holdra, járműve a Marsra, megismerte a távoli csillagokban, valamint a parányi atomokban végbemenő folyamatokat. Az energia termelése és átalakítása eredményeként világosságot és a földet behálózó kommunikációs, közlekedési rendszert biztosított, növelve így biztonságát és komfortérzetét. Szabályozással és minőségbiztosítással foglalkozó szakmérnökként pár éve elégedetten nyugtáztam a politikusok döntését: „A Magyar Köztársaság kormánya a tudománynak a társadalomban betöltött szerepét kiemelkedőnek tartja, és elő kívánja segíteni a közgondolkodásban a tudásközpontú értékrend kialakítását. Elismerésre méltónak tartja a tudomány művelése és fejlesztése érdekében végzett tevékenységet, és ezért november 3-át a Magyar Tudomány Napjává nyilvánítja.” - olvasható az 55/1997.(1V. 3.) Kormányrendeletben. Ez a nap egyszerre Bolyai János matematikus-mérnök és gróf Széchenyi István „a legnagyobb magyar” napja, akiknek hozzájárulása szervesen kiegészítik egymást. 1825-ben november 3-án gróf Széchenyi nemes támogatása révén született meg a Magyar Tudományos Akadémia. Az alapításhoz azonban világraszóló teljesítmény is szükséges, és ebben az akadémiai elnökök egybehangzóan Bolyai János matematikus-hadmérnököt nevezték meg. A világhírű magyar tudomány kezdetét jelentő alkotás születésnapját az apjához, Bolyai Farkashoz írt, 1823. november 3-án kelt temesvári levele jelenti, melyben először közli, hogy sikerült megoldania a sok évszázada kutatott párhuzamossági axiómát. 2001-ben is ünnepségek, díjátadások, megemlékezések, konferenciák, kutatóintézeti és egyetemi nyílt napok, ismeretterjesztő foglalkozások, iskolai szakkörök, rendkívüli múzeumi nyitva tartások gazdagítják a hazai tudomány napját. A rendezvények vélhetően élénk visszhangot keltenek a közvéleményben, fokozzák a nemzet önbecsülését, emelik a tudományosság társadalmi rangját. A Magyar Tudomány Napja alkalmából immár harmadik alkalommal ítélik oda a Wigner Jenő-díjat. Még 1999. nyarán írta alá dr. Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és dr. Vámos Gábor, a Paksi Atomerőmű Rt. biztonsági igazgatója azt a megállapodást, melyben egy díj alapításával rendelkeztek azon szakemberek erkölcsi és anyagi elismeréséről, akik a magyar nukleáris energetika és fizika terén végzett tevékenységükkel maradandót alkottak. A díjat - tisztelegve a világ első reaktormémöke és kiemelkedő tudósa előtt - Wigner Jenő-díjnak nevezték el. A Magyar Tudomány Napjára készülve igyekszünk most egy lényegre törő, rövid és tanulságos visszaemlékezést nyújtani az MTA eddigi gazdag történelméről. A magyar tudós társaság, a későbbi Akadémia megalapítását 1825. november 3-án határozták el a magyar reformkor egyik vezéralakjának, gróf Széchenyi Istvánnak kezdeményezésére, aki birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta fel a társaság céljaira. Példáját mások is követték, jelentős összeggel járulva hozzá a megalakuláshoz. Az alakuláskor hat osztályt hoztak létre: Nyelvtudomány, Filozófia, Történetírás, Matematika, Törvénytudomány, Természettudomány. Az első nagygyűlést 1831 februárjában tartották. A következő évben megalkották az első helyesírási szabályzatokat, szótárakat, tankönyveket, színműveket adtak ki. Az 1860-as évek elejére az erőviszonyok a racionális, realista tudománypolitikát képviselők javára változtak. Ez nem kis részben Eötvös József érdeme, aki az Akadémia feladatát abban látta, hogy átvegye, meghonosítsa a természettudomány, orvostudomány, műszaki tudományok külföldön született eredményeit és azokat továbbfejlessze. Az 1860-as évek folyamán az Akadémia országos tudományos központtá volt, székháza építése 1862 és 1865 között folyt. A Lánchíd pesti hídfőjénél álló épület ma is fővárosunk egyik dísze. A világháború, majd annak tragikus következményei visszavetették az Akadémia munkáját is. Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter felismerve az oktatás és kutatás egymást kölcsönösen feltételező és kiegészítő szerepét és az Akadémia egyedülálló nemzeti jelentőségét, rendszeres államsegélyt folyósított a működéshez. Az 1920-as évek végén az adományok, alapítványok száma is növekedni kezdett. Az Akadémia ismét hirdetett pályázatokat, megjutalmazott pályaműveket, támogatta tudományos könyvek kiadását, folyóiratok megjelentetését és lassan visszanyerte tudományos vezető szerepét. A demokratikus átalakulást az 1949. évi XXVII. számú törvény derékba törte. Az Akadémiát közvetlen pártirányítás alá vonták, megszüntetve köztestületi autonómiáját, ezzel beillesztve a kialakulóban lévő szovjet típusú politikai és intézményrendszerbe. A 257 tagból 122 tagot tanácskozó taggá minősítették, gyakorlatilag kizártak. Megszüntették a Széptudományi Osztályt, amelyhez az írók és művészek tartoztak. Az 1990. évi közgyűlés után az Akadémia nem gyakorolta többé főhatósági jogkörét, kinyilvánította azt a szándékát, hogy köztestületté kíván alakulni. A Parlament 1994 áprilisában elfogadta az új Akadémiai törvényt és ezt követően az Akadémia közgyűlése elfogadta az új Alapszabályt. Az 1994. évi XI. törvény szerint az MTA önkormányzati elven alapuló tudományos köztestület, amelynek fő feladata a tudomány művelése, a tudományos eredmények teijesztése, a kutatások támogatása, a magyar tudomány képviselete hazánkban és külföldön. A köztestület tagjai lehetnek - az akadémikusok mellett - mindazok a tudományos fokozattal rendelkező személyek, akik tudományos tevékenységet folytattak és jelentkeznek köztestületi tagságra. A tudományos köztestület legfőbb szerve a közgyűlés, amelyet a hazai akadémikusok és a köztestület nem akadémikus tagjai képviselő 200 választott képviselő alkotnak. Az Akadémia 1994-ben elfogadott alapszabálya szerint 11 tudományos osztály működik: Nyelv- és Irodalomtudományok, Filozófia- és Történettudományok, Matematikai Tudományok, Agrártudományok, Orvosi Tudományok, Műszaki Tudományok, Kémiai Tudományok, Biológiai Tudományok, Gazdaság- és Jogtudományok, Földtudományok, Fizikai Tudományok Osztálya. Az Akadémiai kutatóintézeteket és más feladatai ellátására további intézményeket: könyvtár, levéltár stb. tart fenn és - pályázati alapon - egyetemi kutatócsoportokat támogat. A kutatóintézetek működését az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa irányítja. Az Akadémia működéséhez szükséges anyagi eszközök forrása a központi költségvetés, a pályázatokkal elnyert és külső megrendelőktől származó bevételek, valamint alapítványok és adományok. A tudomány művelése - főleg a kísérleteket, méréseket és ezekhez eszközöket, anyagokat igénylő természettudományok, orvostudomány és műszaki tudományok nemzetközi színvonalú művelése - jelentősen megdrágult. A rendszerváltoztatással járó átalakulás a külső megrendelőktől származó bevételeket számottevően csökkentette. Az alapítványok és adományok pedig még nem tudják pótolni a kieső forrásokat. Emiatt most és a következő években döntő jelentősége van a központi költségvetésnek abban, hogy az elért színvonalon folytatódjon az MTA sokrétű, színes és az ország számára fontos tevékenysége. Ajánlotta: Sípos László
