Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2000-12-01 / 12. szám

8. oldal ATOMERŐMŰ 2000. december A Mátrában Kihasználva a hosszú hétvégét, csavarogtunk egyet a Mátrában. Dél körül járt, mikor Szorospatakra ér­tünk. Az egykori Ifjúsági Táborban kaptunk szállást. Lepakolás, átöltö­zés, bemelegítő slattyogás. A közel hatórás buszozás elmerevítette a tár­saságot. Fönn az erdészeti úton kezdjük felvenni a szokásos ütemet. Na, ez az gyere­kek! így jó lesz. Holnap, holnap­után is így kell csi­nálni. Egy irtás szélén körpanoráma. A tiszta levegőben a délutáni Nap ra­gyogó fényt terít az őszi Mátra ezer színben pompázó lejtőire. Az erdők csillogását a szaka­dékvölgyek sötét­zöld sávjai szakít­ják meg. Hosszú lejtő végén Nagybátony szélső házai. Valami­kor szebb napokat láthattak. Nyo­masztó az elhanyagoltság. Vissza­fordulunk a tábor felé. Régen lehe­tett ekkora forgalom az utcában. A kutyák meglehetősen felhábo­rodnak, hogy zavarjuk délutánju­kat. Vacsora után ismerkedési est. Zenével, tánccal. Nem mintha nem ismernénk egymást sok-sok éve, de egy ifitáborban így szokás. Nem? Szombat. Olyan igazi disznó­ölő reggel. Deres az erdő. A Nap még a hegy mögött. Látszik a lehe­let. A buszt csak hidegindítóval le­het szóra bírni. Reggelit követően néhányan elsietnek. Két csapat megy a Mátra Kupára. Mátrahá­zán rendezik. Túraverseny, a ma­gyar bajnokság 12. versenye. Utá­nuk szólok: Érem nélkül ne merje­tek hazajönni! Mi kicsit "szuttyogunk". Átme­gyünk Pásztora. A város közepé­ről indul a jelzés. Előttünk a hegy. Szép lankás. A társaságból han­gok: nem meredek, nem nehéz. Na jó: két óra múlva más lenne a vélemény. Ha el tudnánk monda­ni. De a lihegéstől nem megy. A Nyikom-réten pihenő. A látvány csodálatos. Alattunk 500 méterre a város. Félkörben a Mátra, szem­ben a Cserhát púpjai. Sehol egy felhő. Ragyog a Nap. A levegőt ha­rapni lehet, és senki sem fázik. Szűk sziklaletörésen megyünk föl a nyeregbe. A túloldalon a Keresz­tesi-völgy. Sötétzöld fenyves, rozs­­daszínű tölgyes, aranyló juharli­get. Látjuk a buszt. Átkelünk a Kö­vecses-patakon, pár lépés a parko­ló és a busz elmegy. Meglepett áb­­rázatok. Délután két óra, és töb­ben benn hagyták a kaját. Próbá­lunk "mobilozni”, de térerő "nu­­ku”. Azért egy hangpostát sikerül kicsikarni. Bánatunkban beme­gyünk a söntésbe. Éppen lefő a ká­vé, berobog az Ikarus. Misi már aggódott értünk, hol késünk. Tele­fonálni akart, és elment térerőt ke­resni. Az orrunk előtt. A helyzet ff ldobja a csapatot. Jót nevetünk. Akinek ennyi szépség elég, a busz­­szal folytatja. Mi gyalog megyünk tovább. A Békás-tó régen bájos kis tengerszem volt. Mostanra pocso­lyává züllött, a hétvégi házak úgy körbezárták. A Csörgő-patak völ­gye kárpótol. Meseszép szurdok. Páfrányliget, Zubogó patak, jó ízű forrás, a lombokon átszűrődő ve­rőfény. Giccs. De nekem nagyon tetszik. Ágasvár alatt a turistaház­nál pihi, sörrel. Igen, sörrel. És most hadd személyeskedjek egy picit. A múltkori útleírásom után kritika ért, hogy minden szakaszt sörrel zártunk. És ezt le is írtam. Igen, ez így volt. Miért írjak mást, mint ami történt. Ha azt mon­dom, ledobjuk a hátizsákokat és habos kávé meg kuglóf mellett pi­henjük ki a túra fáradalmait, úgy­sem hiszi el senki. A turistaház melletti réten csil­lagász táborba botlunk. Tekinté­lyes teleszkópok merednek az ég­re, várva az éjszakát. Mellettük há­lózsákban pihen a gazda. Lenn is fagypont körül van éjszaka, mi le­het itt 700 m-en? Brr! Nemcsak a turisták flúgosak. Kellemes, hosszú lejtőn érke­zünk Tarra. A falu határában a csevice források alig csöpögnek. Sajnos, régen volt eső. Pedig fi­nom, savanyú vizük lenne. Besöté­tedik mikor megleljük a buszt. A szálláson ér az örömhír, Albiék - a NyomASE csapat - megnyerték a Mátra Kupát. Ezzel élre kerültek a bajnokságban. Ha az utolsó fordu­ló is összejön, bajnokok. A szenio­rok is ötödikek lettek. Vasárnap teljes a csapat. Mátraverebélyről indulunk. Az elöl rohanók kétszer is rossz út­ra fordulnak. A másodiknál már nem helyesbítek. Ha menni akartok, hát menjünk. Eleinte nagyon szép a szurdok. Sziklák, forrás, sűrű fenyves. De a vége embertelenül meredek, csúszós. Ledolgozzuk a reggelit. A tető­ről ködfoltok, meg a szembe csörgő izzadtság zavarják a kilá­tást. Most már nyugodt tempó­ban megyünk tovább. Hétágra süt a Nap. Meg-megállva csodál­juk a tájat, az őszi Mátrát. Per­sze szusszanunk is. Ágasváron, a turistaházi betérő után, felmá­szunk a csúcsra. Érdemes! Ami szépet tud a természet az ott van. A Szamár-kőnél ebéd, ejtő­zés. Hamar megérkezünk Mátraszentistvánra. Hazánk leg­magasabban fekvő települése. A Vidróczki csárda semmit nem változott. Már ami a kiszolgá­lást illeti. Egy órát töltünk ott, míg mindenki sorra kerül. Röp­ke másfél óra és Galyatetőn va­gyunk. Félóra szabadfoglalko­zás. Az alkonyi fényben ragyog a Kékes. A Nap percek múlva le­bukik a hegy mö­gé. Rögtön hideg lesz. Nem is ma­radunk tovább. Pásztón már tök­sötét van. Kicsit késünk a szállá­son, de a kony­­hások megértők. Jóllakunk. Ma valahogy nem áll össze a buli. Hétfő. Bizony az utolsó nap. Saj­nos, vagy hál' is­ten. Ki hogyan él­te meg az elmúlt napokat. Ismét Mátraverebélyről indu­lunk, csak most a falun át. Mell­bevágó az elmaradottság. A kocs­ma épülete is leégett romhalmaz. Sietve hagyjuk el a nyomasztó he­lyet. A hegyoldalból visszanézve kellemes, barátságos helynek lát­szik. Gazdagon termő kökény­bokrok között indulunk fölfelé. Ragyogó napsütésben. Tölgyes­ben ereszkedünk Szentkútra. Év­százados búcsújáró hely. Kétol­dalt az út mellett bazár és büfé pavilonok hoszszú sorban. Mind zárva. Toalett persze nincs. Ké­sőbb rájövünk, az egész környék az. A Szent László hasadékon szeretnénk fölmenni, de az egész egy nagy klotyó. Helyette a keleti szurdokot választjuk. Ennek csak a bejárata bűzlik, utána tiszta. Nagyon szép, vadregényes, szik­lás útvesztő. Egy órát csavargunk benne. A végén úgy kell kimász­ni. Hangulatos sétányon érke­zünk a buszhoz. Gyönyörű idő van. Egy szál pólóban napozunk. Nehezen szedelőzködik a csapat. Senki sem rohan hazafelé. Saj­nos, előbb-utóbb csak el kell in­dulni. Érzékeny búcsút Veszünk. A banda hazafelé tart, a krónikás marad még egy kicsit a Mátrá­ban. nagyi Az óév búcsúztatásának tervezett programja December utolsó hetében, az Atomerőmű Sportegyesület (ASE) Szabadidősport Bizott­ság és a Paksi Atomerőmű Rt. Kulturális- és Szabadidősport Bizottság összefogásának ered­ményeként nagyon gazdag kul­turális- és sportprogramok kö­zött válogathatnak az érdeklő­dők. Az óév búcsúztatásának ter­vezett programja az ASE sport­­csarnokban december 23-án, (szombat) délután 14 órakor asztalitenisz versennyel veszi kezdetét. Először általános is­kolás gyermekeinket várják a szervezők, majd 18 órától a fel­nőttek számára biztosítják az asztalokat a nyílt bajnokság küzdelmeihez. December 24-én (vasárnap) reggel 9 órától egészen 15 óráig látogatható az ASE sportcsar­nok, az előző napon felállított asztalokon lehet folytatni a ka­­ucsuk labdák püfölését. De­cember 25-én és 26-án - Kará­csony mindkét napján - reggel 9 óra és 20 óra között várja az ér­deklődőket az ASE csarnok személyzete. Az ünnepek ideje alatt Paksra látogatott ismerő­seinket el lehet hozni egy kis sportolásra, vagy csak egy néze­lődésre, valamint a gyermeke­ink itt ki tudják itt próbálni a frissen szerzett távirányítós ajándékaikat. Az elmúlt évben kipróbált és bevált nyitott sportcsarnok idén is rendelke­zésünkre áll és még váltócipőt sem kell hozni. December 27-én (szerda) délután 18 órától négyfős csa­patok benevezését várják a szervezők, az ASE csarnokban tartandó sorváltós, játékos, hu­moros családias vetélkedőre. A benevezéseknél kikötés, hogy a vegyes csapatokban a két-két felnőtt és gyermek ne csak egy­nemű legyen. December 28-án (csütörtök) délután 18 órától egészen zárá­sig “Nyitott Uszoda” várja az érdeklődőket. Díjtalan belépés mellett búvárbemutatónak, vízi ügyességi játékoknak lehetnek aktív-szereplői az érdeklődők. Kókai Péter, a Paksi Búvárklub vizsgázott búvároktatója elhoz­za és bemutatja az érdeklődők­nek legkorszerűbb felszerelései­ket. Napjaink egyik legvon­zóbb, legdinamikusabb fejlődő szabadidősportja, világszerte milliók szenvedélye lett a bú­várkodás. Aki arcára búvár­maszkot ölt, lábára uszonyt csatol, megtanul légzőkészülék­kel merülni, az személyes láto­gatást tehet a tisztavizű tavak és a tengerek vízfelszín alatti rejtélyes és izgalmas világában. Saját szemével láthatja a piszt­rángok cikázását, fürkészheti a hajóroncsok rejtelmes titkait és gyönyörködhet a trópusi korall­zátonyok élővilágában. A meg­hirdetett idei bemutatón megis­merhetik, kipróbálhatják a bá­tor fiatalok a víz alá merülés speciális technikai felszerelése­it és fizikai hatásait. December 29-én (péntek) 18 órától az ASE csarnokban indul a “Harc a malacért!” címet vise­lő hagyományos játékos vetélke­dő. A legfőbb szervezői cél: egy igazi szilveszteri hangulat meg­alapozása. A résztvevő csapa­tok feladatokat kapnak a Paksi Tanuszodában és a város külön­böző nevezetes pontjain, felté­ve, ha megfejtik a rejtvényekben megadott feladatokat. A váro­sismereti és egyéb kulturális kérdések mellett több meglepe­tés is vár az érdeklődőkre. December 30-án (szombat) délelőtt 11 órakor “Óév búcsúz­tató tömegfutó gála” várja az ASE csarnok előtt a futás meg­szállottjait. A Móra Ferenc Ál­talános Iskola megkerülése - az 2001 méter teljesítése - után tombolasorsoláson várja Volf Ernő és Volfné Ocsovai Zsuzsa a benevezett futókat. Ezen a na­pon mindenki nyerhet valami értékes ajándékot. A tárgyaknál is értékesebb azonban egészsé­günk, amit rendszeres sporto­lással őrizhetünk! December 31-én, Szilveszter este fél nyolctól benépesül az ASE Sportcsarnok küzdőtere, és kezdetét veszi a hajnalig tar­tó szilveszteri bál. A bálozók íz­lelhetik az ASE étterem kiváló szilveszteri menüjét. A hangu­lat növelése érdekében idén is meghirdetik, este kilenctől megtartják, az amatőr-alkalmi és menő-profi kategóriákban a hagyományos táncversenyt, a kiglancolt parketten. Éjfél után a tervezett tombolasorsoláson értékes sportfelszerelések és eszközök találnak új gazdákra. Valamennyi meghirdetett programra Volf Ernő várja a je­lentkezőket, a 319-523 és a 20/9687-375-ös telefonszám­okon, vagy személyesen 10 és 18 óra között a VMK Pólós Standján. Sipos László Mikulás túra. December 2.-án nagysikerű Mikulás túrát szervezett az ASE Természetjáró szakosztálya. A Mikulás a zsúfolásig megtelt au­tóbusz elindulása után az első buszmegállóban szállt fel, nem kis meg­lepetésre. Az autóbuszon csokit osztott, aki verset mondott neki. A túra útvonala: Óbánya, Kisújbánya, Püspökszentlászló, Zengő, Réka kuny­hó, Óbánya útvonalon volt. A Mikulás végig jött a csoportunkkal. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, mert csodálatos napsütésben sétálhat­tunk. Kisújbányán a kulcsosházban a „megyei Mikulás" forró teával, forralt borral és zsíroskenyérrel fogadott bennünket. Wollner Pál Az ördög bosszúja avagy három hét Harkányban Valamikor nagyon régen Harka nevű lányával lakott itt az öreg néne. Az ördög szerelemre lobbant iránta, de az anya egy­könnyen a lányát nem adta. Nosza, felté­telt szabott hát sebtiben: „Ha kakaskuko­rékolásig felszántod a harsányi hegyet, a lányomat viheted.” Az ördög pokoli hév­vel neki is látott a munkának, s már-már a hegy derekát járta. Megijedt az asszony, rohant a tyúkólba és versenyt kukorékolt a kakassal. Az ördög látta, hogy vesztett, mérgében toppantott egyet, s ahol pokol­ra jutott, nyomában kénszagú melegvíz bugyogott. Valójában a forrást véletlenül fedezték fel 1823-ban. Elvadult mocsárvilág volt a Gyűd és Harkány közötti terület a felszín­re törő hideg- és melegvizü források követ­keztében. Gyógyító hatását egy gyűdi la­kos fedezte fel, aki fájós, dagadt lábát áz­tatta a melegvizű forrásban. Az első fürdőévad 1924-ben kezdő­dött. Harkányfürdő nemzetközi hírű, nép­szerűségét a 35-37 Co-os, kénes, magas szulfid-és karbonszulfid tartalmú gyógyvi­zének köszönheti. Kiválóan alkalmas mindenféle mozgásszervi megbetegedés kezelésére is. Az atomerőmű évente 130, komplex kezelésre szoruló munkavállaló részére biztosítja a három hetes kúrán való rész­vételt a Harkányi Gyógyfürdőkórházban. A kezelések hétfőtől - péntekig, reggel 6-13 óráig tartanak: iszapkezelés, vízitor­na, gyógytorna, súlyfürdő, gyógy­­masszázs, elektroterápia, úszás stb. A dél­előtti „műszakból” farkaséhesen érkez­tünk az étterembe. A finom (később alak­formáló hatású) ebéd után csendes pihe­nő következett. A hosszú séták alkalmá­val lehetőségünk nyílt megismerkedni a várossal, a tájjal. A három hét gyorsan eltelt.. A kóiház dolgozói kedvesek, figyelmesek voltak. Ők is mindent megtettek gyógyulásunkért .Köszönjük LILE Sulifoci siker A „Paksi Atomerőmű” Műszaki Szakközépiskola sportcsarnoka volt a helyszíne a december 2-3.-án meg­rendezett Pepsi Sulifoici Bajnokság megyei döntőjének. A bajnokságra a szakközépiskola két csapattal - fiúk és lányok - neve­zett. A nevezés komoly feltételhez volt kötve, gyűjteni kellett 80 db Pepsi címkét. Miután a címkék meg­voltak elkezdődött az edzés, a ko­moly felkészülés Adorján György testnevelő tanár irányításával. A tornán a lányok nagyon lel­kes és színvonalas játékukkal megszerezték a bajnoki címet és a lehetőséget az országos döntő­be való szereplésre. A siker kovácsai név szerint: Bajor Krisztina, Bedecs Gabriel­la, Sóthy Viktória, Takács Brigit­ta, Rotkai Rita, Pál Antónia, Kolontár Amelita. A döntőre december 22.-én a körcsarnokban kerül sor. A fiúk, a nagyon erős me­zőnyben a 4. helyezést szerezték meg. Wollner Pál ‘ Atomerőmű A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt vezérigazgatója: Nagy Sándor Mb. főszerkesztő: Beregnyei Miklós A szerkesztőség tagjai: Botka Beáta, Enyedi Bernadett, Gyulai János, Lovászi Zoltánné, Majoros János, Medgyesy Ferenc, Sipos László Wollner Pál Felelős kiadó: Kováts Balázs főmérnök • Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központ Paks, Pf. 71. 7031 Telefon: 75/507431 Telefax: 155-72-80 InterNethttp://www.npp.hu Kiadja az AS - M KföTolna Megyei Irodája Irodavezető: Dr. Murzsa András Levélcím: Szekszárd Pf: 71. 7101 Nyomás: Déli Nyomda Kft 7630 Pécs, Engel János a 8. Felelős vezető: Futó Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom