Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2000-11-01 / 11. szám

2000. november ATOMERŐMŰ 7. oldal Második Európai Mémökfórum Budapest, 2000. október 8-10. 2. A szakmai jogosultságok megadására és a szakmagyakorlásra vonatkozó szabályozás önkormányzati kézbe adása A közjó védelmét az szolgálja, hogyha a mérnökök szellemi al­kotó szolgáltatását olyan szakmai tevékenységnek ismerik el, mely­nek minősítési követelményeit szabályozni szükséges. A mérnöki jogosultságok megadására és a szakmagyakorlásra vonatkozó sza­bályozások szinte minden európai országban különbözőek. A cél az, hogy a szakmai önkormányzatok közreműködésével a jogosult­ságok megadására és a magas színvonalú szakmagyakorlásra vo­natkozó szabályokat összehangoljuk. A 2. Európai Mérnökfóram szükségesnek tartja, hogy a jogalkotó szervek a jogosultságok meg­adására és a mérnöki tevékenység felügyeletére azok harmonizáci­óját szolgáló jogszabályokat alkossanak a szakmai önkormányzat­ok számára. Német Szövetségi Mérnöki Kamara és a Szászországi Mér­nöki Kamara 1998. május 11-12 között Drezdában szervezte az európai mérnöki kamarák és szö­vetségek első, un. "kapcsolat-fel­vételi” találkozóját. A törvénnyel alapított, köztestületi feladatot el­látó mérnöki szervezetek képvise­lői akkor a Magyar Mérnöki Ka­mara elnökét, Dr. Hajtó Ödönt kérték fel a második szakmai fó­rum megszervezésére 2000-ben, az államalapításunk ezredik évfordulójának évében. A második Európai Mérnökfórumra meghívott köztestületek el­nevezése országonként eltérő, és változatos. Magyarországon elő­ször az 1923 évi XVII törvény, majd az 1945 és 1996 közötti szü­net után az 1996 évi LVIII-as törvény alapján kamara, Görögor­szágban és Törökországban "chamber", Csehországban, Horvátor­szágban és Szlovákiában komora, Németországban és Ausztriában "kammer", az Egyesült Királyságban "institution", Olaszországban "ordine", Spanyolországban "collegia", Portrugáliában pedig "ordern". Az előzetes várakozásnak megfelelően, az október 8-10 közötti második európai mérnökfórumon - melynek a Magyar Tu­dományos Akadémia adott otthont - 20 országból több mint 150 mérnök vett részt, és a jól előkészített négy témakör vitáját köve­tően megszületett az alábbi figyelemre méltó nyilatkozat. MÉRNÖKI KAMARAK "Wlitr* ES MÉRNÖKI SZERVEZETEK PÁRBESZÉDE AZ EURÓPAI MÉRNÖKÖK BUDAPESTI NYILATKOZATA Az európai mérnöki kamarák és szövetségek képviselői 2000. október 8-10. között a “2. Európai Mérnökfórum" alkal­mával a magyar fővárosban, Budapesten találkoztak. A Fórum megtárgyalta a mérnökképzés, a jogosultságok, a szakmagya­korlás, a mérnöki szolgáltatások odaítélése, továbbá a hivatás­rend és a szakmai etika kérdéseit. A második és a harmadik év­ezred fordulóján a technika már nemcsak az ember és a termé­szet viszonyában, hanem a társadalmi kapcsolatokban is meg­határozó, nélkülözhetetlen tényezővé vált. A mérnököket krea­tív, racionális és etikus gondolkodásmódjuk hitelessé teszi úgy a politika, mint a társadalom előtt, ami egy tiszteletreméltó rangot jelent. A mérnökök etikai és morális követelményekkel társult tudásukkal, tapasztalatukkal és találékonyságukkal si­keresen járulnak hozzá a közjó és az életminőség javításához, a természet és a környezet védelméhez. Céljaik eléréséhez az aláíró mérnökszervezetek az alábbi követelményeket nyomaté­­kosítják: 1. Összehasonlítható mérnökképzés kialakítása Európában a mérnökképzés’különböző követelmények sze­rint és sokféle formában valósul meg. A cél az, hogy az európai mérnökképzést összehangoljuk, és ezáltal összehasonlíthatóvá tegyük. A 2. Európai Mérnökfórum szükségesnek tartja, hogy az oktatáspolitikában a harmonizációhoz szükséges jogszabály­ok megszülessenek és a gyakorló mérnökök az illetékes bizott­ságokban kamaráik és szövetségeik révén 50 %-os képviseletet kapjanak. 3. A mérnöki szolgáltatások minőségi követelmények szerinti oda­ítélése A mérnökök meg kell állapítsák, hogy a szellemi alkotó szolgál­tatásokat egyre gyakrabban az ár és nem a minőség versenyében ítélik oda. Mindemellett a mérnökök tervező és tanácsadó tevé­kenységének minősége jelentős kihatással van a mű építési-, előál­lítási- és üzemeltetési költségeire. A cél az, hogy a szellemi alkotó szolgáltatások minőségi szempontok szerinti odaítélését lehetővé tevő szabályozások szülessenek. A 2. Európai Mérnökfórum szük­ségesnek tartja olyan szabályozók megalkotását, melyek biztosít­ják a szellemi alkotó szolgáltatások minőségi követelmények sze­rinti és az annak megfelelő díjazás ellenében történő odaítélését. (Európai mérnöki díjszabás) 4. Erős európai érdekképviselet A szakmai és a társadalmi érdekvédelem a nemzeti kamarák és szövetségek, valamint azok nemzetközi szervezeteinek sokszínűsé­ge révén valósul meg. A politikának és a társadalomnak, továbbá a belföldi és a nemzetközi piaci szereplőknek a saját szervezeti for­máiknak megfelelő mérnöki tárgyalópartnerekre van szükségük. A cél az, hogy elősegítsük a mérnöki kamarák és a mérnöki szövetsé­gek párbeszédét a politikával, a közigazgatással, a gazdasággal és a társadalommal, továbbá a mérnökök közös képviseletét az EU előtt. (Európai Mérnöki Kamara) A 2. Európai Mérnökfórum szükségesnek tartja a mérnöki kamarák, a mérnöki szövetségek és a társadalom közötti párbeszéd intenzív folytatását, valamint a mérnökök érdekeinek közös képviseletét a nemzeti, az európai és a nemzetközi döntéshozók előtt. Lejegyezte: Sipos László Ki fizessen az információért? A fotópályázat értékelése Napjaink gazdasági-társa­dalmi fejlődését domináns érték­képzőként, az információ hatá­rozza meg. Kleinheinz Gábor megállapítása ezt a tézist kiegé­szíti és erősiti: "Az információ a modern gazdaságok legfonto­sabb erőforrása." Mivel ez csakis az emberi tudásból származhat, igy törekvésünk záloga az embe­ri erőforrás, aminek minősége el­sősorban az alapoktatásban, a továbbképzésben és a hatékony tájékoztatásban dől el. Nemzet­közi tapasztalatok bizonyítják, hogy a kulcskérdések között tartják számon a tudatformálás fontosságát, valamint azt, hogy megtudjuk-e tanítani, tanulni a hatékony tanulási technikát, mennyire tudjuk kialakítani az új ismeretek befogadásához szükséges készségünket. A tudat­­formálás első lépéseként, érde­mes elgondolkodni az alábbi kér­désen: - Ki fizessen az informáci­óért? - A megrendelő fizet, szok­tunk egyértelműen .válaszolni a feltett kérdésre. Azonban nem mindig volt ez ennyire magától érthető, sokan még most is ab­ban a tudati állapotban vannak, melyben a ködös Albionban élők az elmúlt század elején vol­tak. Akkoriban a "feladott" lévél kézbesítésért nem a feladó (a megbízást adó: megrendelő) fi­zetett, hanem a címzett.' Ugye azt nem kell részleteznem, hogy a kommunikáció az emberiség ősidők óta gyakorolt fontos tevé­kenysége, és az újkorban már nem fiistjelekkel, hanem levél­ben lezárt írásos módon, meg­szervezett postai úton kommuni­káltak a polgárok. Tehát, ha a címzett meg akarta kapni akkori­ban a neki küldött írást, kifizette a postásnak a kézbesítés díjat, és akkor végre a kezébe nyomták a várt küldeményt. Hogy jó volt ez így, vagy sem azt döntse el min­denki maga. Történt azonban egyszer, hogy a királyi posta egy magas rangú alkalmazottja vi­dékre utazott, és egy fogadóban szállt meg. Éppen a vacsoráját fogyasztotta, mikor beállított a postás, aki a felszolgáló lánynak hozott egy levelet. A lány elvette a borítékot, alaposan megnézte, majd visszaadta a postásnak, mondván, nem veszi át, nem fi­zet érte. A postai főtiszt - anélkül, hogy elárulta volna, kicsoda va­lójában - megkérdezte a lánytól, miért nem vette át a levelet. A lány nevetve mondta: a vőlegé­nyével, aki egy másik városban dolgozik, így szoktak egymásnak üzenni. A fiú feladja a levelet, amiben csak egy üres papír van, de a boríték hátuljára három ap­ró jelet rajzol, ezzel tudatja a lán­nyal, hogy minden rendben van, a hét végén érkezik. így aztán a levelezés, az információcsere tel­jesen ingyenes volt, sem a meg­rendelő, sem az átvevő nem fize­tett. A postatiszt elgondolkodott rajta, vajon hányán élnek meg ilyen ravasz fogással. Londonba visszatérve a főnökeinek is be­számolt a tapasztalatáról, és azt javasolta, hogy ezentúl a feladó, a megbízó, tehát a megrendelő fizessen, így senki sem tud kibúj­ni a díjfizetés alól. Hamarosan bevezették ezt az "újítást", és a borítékra irt, befizetést igazoló sorokat váltotta fel az első bé­lyeg, amely a mai napig is szol­gálja a vevőket. Azon túl, hogy rávilágítottam a bélyeg megszületésének körül­ményeire, jelentőségére, fontos­nak ítélem tudatosítani azt a tényt is, hogy a modem telekom­munikációban általános vezér­elv, hogy a kezdeményező, a szolgáltatást megrendelő hívó fél és nem a hívott fizet. A zöld szá­mok bevezetésével és a beszélge­tés díjköltségének átvállalásával a hívó fél élhet, de a döntését szabad akaratából teszi és nem kötelessége. Reményem szerint egyre na­gyobb lesz az információ valós értéke, így a vevők hajlandóak lesznek megrendelésük után fi­zetni az információ-szolgáltatás teljesítését és nem ravasz trükkö­­kön törik a fejüket. Sipos László Az Atomerőmű Újság májusi számában meghirdetett pályázat­ra tizenegy személy közel 100 al­kotása érkezett be. Az értékelésre október 17-én került sor, amelyet Gottvald Károly fotóriporter és Polgár András, a TelePaks opera­tőre végzett. Két kategóriába rak­ták a képeket, mégpedig termé­szet fotók és vegyes fotók. A természet fotók kategóriá­ban: I. helyezett: Fodor Gábor: "Együtt” c. fotója II. helyezett: Wollner Pál: "Vi­har előtt" c. fotója III. helyezett: Jakab Albert: "Napkelte" c. fotója Vegyes kategóriában: I. helyezett: Rogács Tibor ri­port képei (5 db) II. helyezett: Fórizsné Martos Klára: "Gyerek kalappal" c. fotó­ja III. helyezett: Wollner Pál: "Romantikus táj” c. fotója Mivel a szerkesztőség kiállítá­son szeretné bemutatni a díjazott fotókat, ezért a zsűri egy harma­dik kategóriát is javasolt, neveze­tesen a "Kiállításra javasolt ké­pek" kategóriáját. Ennek megfele­lően a következő személyek képei kerültek még kiállításra: Kovács József (4 db), Fodor Gábor (4 db), Beregnyei Miklós (1 db), Ja­kab Albert (4 db), Nagy István (4 db), Kajári Attila (1 db), Wollner Pál (5 db). A kiállítás helyéről és idejéről a Heti Tájékoztatóból ér­tesülhetünk. A szerkesztőség gra­tulál a díjazottaknak, és köszöne­tét mond minden pályázónak. KIÁLLÍTÁS 2000. szeptember 9-től 17-ig Kellemes élményben volt részem 2000. szeptember 14-én amikor a Paksi Atomerőmű Rt Nyugdíjas Klub által szervezett önálló kiállításu­kat Pakson a Gesztenyés u. 16. alatti klubjukban megnéztem. Régi ismerősként köszöntöttük egymást Virtin Ferenccel, a (61 éves) nyugdíjas klub vezetőjével. Amint be­léptem a kiállító terem helyiségébe -, ahol a nyugdíjasok által közel 300 db táigy volt kiállítva - szemet gyönyör­ködtető látvány tárult elém. Trapp Ferenc amatőr fafaragó mester szobrain keresztül betekintést nyert a látogató a vidéki emberek éle­tébe, mezőgazdasági munkák egyes fázisaiba Virtin Ferenc gobelin portré képe, Jankovics Ferenc gobelin tájké­pe, Palicska József által fából készített virágállványa. Szabó Tibomé, Hemek Tibomé, Almási Pálné, Adorján Józsefné hímzéseiben. Asztali térítők horgolásaiban, kötött pulóverekben, munkáikban lehetett gyönyörködni. A sok alkotás közül csak pár nevet említettem meg ezúton is elnézést kér­ve azon lelkes szorgalmas nyugdíja­soktól akik kimaradtak a felsorolás­ból. Amint Virtin Ferenc tájékoztatójá­ban elmondta: a klub nyugdíjas tagjai a szabadidejük hasznos eltöltésére, sa­ját kedvtelésükre, maguk és szeretteik örömére alkotnak, amihez úgy érzik, hogy van érzésük, tehetségük. Talán ezért is a klub tagjai örömmel tettek eleget Benedeczki Ferenc Szociálpoli­tikai Osztály vezetője azon felkérésé­nek, hogy a Villamos Nap alkalmával szerveznek egy kiállítást az általuk ké­szített hobbi munkáikból. 2000. szeptember 9-től, 17-ig na­ponta 17 órától 19 óráig mindenkit szeretettel vártak, díjtalanul megte­kinthették az érdeklődők a kiállításu­kat A látogatók száma nem volt jelen­tős, de akik látták a kiállítást elismerő­en szóltak az ízlésesen berendezett ki­állításról és ott látottakról. A vendég­könyvben számtalan dicsérő és kö­szönő bejegyzéseket olvasva magam is pár mondattal köszönetemet fejez­tem ki. Köszönet mindazoknak akik áldozatos munkájukkal megteremtet­ték, létrehozták ezt a magas színvona­lú kiállítást Érdeklődésemre készségesen el­mondta a klub vezetője, hogy a Paksi Atomerőmű Rt segítségével 1987- ben alakult meg a Nyugdíjas Klub, je­lenlegi taglétszámuk 118 fő. A "korel­nök" 79 éves, a legfiatalabb 45 éves. A klubélet szervezetten jól működik Anyagi támogatást (éves kerettel) a PA Rl-tól kapnak Ha valamiben segít­ségre szorulnak a szükséges segítséget megkapják Közvetlenül a Szociálpo­litikai Osztállyal tartják a kapcsolatot Az osztályvezetőn kivül Magyar Györgyné Verától is komoly segítsé­get kapnak ha olyan körülmény adó­dik Olyan a mi klubunk mint egy nagy család. Jól érezzük magunkat Össze­tartottunk jóban, rosszban. Segítünk egymásnak Mindent elkövetünk hogy senki sem érezze egyedül magáL Amikor Virtin Ferencnek megkö­szönve a tárlat vezetést belsőséges be­szélgetést elköszöntünk egymástól, a gondolataim tovább szálltak. Több évtizedes múlttal a hátam mögött megfogalmazódott bennem, hogy az emberi szeretetre, emberi kapcsola­tokra minden embernek szükséges van ! Akkor is ha aktív, és akkor is ha már a megérdemelt pihenést tölti a munkában elfáradt nyugdíjas. Az idő­sebb ember érzékenyebb, jobban igényli, hogy odafigyeljenek rá Ezért nem szabad elszakadni attól a helytől, ahol évtizedeken át a kenyerét kereste, ahol verejtékes munkájával, tudásával hozzájárult a cég eredményeihez. Ha kellően, emberien, megfelelő hozzáál­lással tiszteljük az idős embereket, ak­kor a későbbiek során a fiatalok látva tőlünk - már tudni fogják a kötelessé­güket, hogy csak kis figyelmesség, odafigyelés, törődés is elég ahhoz, hogy a nyugdíjas évek szépen, békes­ségben teljenek. A lelkileg boldog ki­egyensúlyozott idős embernek több a lelki és testi ereje ahhoz, hogy az eset­leges betegséget le tudja küzdeni Nem mindig a pénz az anyagi jólét a mérvadó! MJ. Péger József tárlata A hagyományokat folytatva, a 15. tanév évnyitójával egy időben az ESZI aulájában nyílt meg Péger József festményeinek kiállítása. Ebből az al­kalomból be­szélgettem a művésszel és kérdeztem eddi­gi életútjáról.- Az iskola elvégzése után műszaki rajzoló voltam a Lakó­tervnél, majd földmérőként dolgoztam a Pécsi Geodéziá­nál, kezdi a be­szélgetést Péger József. 1993- ban magánvál­lalkozó lettem a vendéglátás te­rületén és a Bel­városi kávéhá­zat üzemeltettem Pakson.- Hogyan kezdtél el festem?- 1997-ben minden vállalkozást beszüntettem és azóta élek a hob­bimnak, a festészetnek.Belső kény­szerből kezdtem el rajzolni, majd vettem kezembe az ecsetet és meg­ismerkedtem a pasztell techniká­val. A paksi présházak megörökíté­se és csendéletek festése voltak az első munkáim. A pasztell technika után áttértem az akvarellre és az olajra. Jelenleg ezzel a két techni­kával dolgozom. Olajfestészetben a príma festészetet kedvelem. Ez azt jelenti, hogy egy ülésre, friss anyagra festek. Első kiállításom a VMK-ban 1997- ben volt, ahol festményeket és fotókat együtt állítottam ki. 1998- ban Hollandiában is bemu­tatkoztam egy ismerősömön ke­resztül. 1999-ben Kaposváron és Budapesten volt kiállításom. Eb­ben az évben a millecentenáriumi megyei ünnepségek keretében Veszprémben és Szekszárdon sze­repeltek ké­peim. Min­den évben 2- 3 alkalom­mal eljutok alkotótábor­ba is, ahol fejleszthe­tem tudáso­mat. A Dózsa György u. 3. számú ház­ban, a volt kávéház emeletén ta­lálható mű­terem galéri­ám, ahol rendszere­sen rende­zek kiállítást és irodalmi esteket. Ötvözöm az irodalmat, zenét és a képzőművé­szetet. Ez a galéria mindenki szá­mára nyitva áll és szívesem foga­dom látogatóimat.- Milyen képekkel szerepelsz az aulában?- Nagyon érdekelt a Balaton, Füredtől- Keszthelyig. Jelenleg ezen képeim láthatók az ESZI- ben. A Balatongyörök szép kilátó­ból készült képem, vagy amikor ép­pen jött a vihar, majd a szivárvány. Ezeket az élményeimet örökítet­tem meg. Visszatérő témáim a Ba­laton és a Duna, vízpartok és tele­pülések. Témáim még a szép épü­letek, régi templomok, kis városok. A helyszínen ceruza vagy akvarell vázlatot készítek és otthon festem meg a képet.- Köszönöm a beszélgetést. Wollner Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom