Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)
2000-10-01 / 10. szám
8. oldal ATOMERŐMŰ 2000. október Családi nap a Horgászegyesületnél Szeptember 17-én került megrendezésre a PA Rt Hoigászegyesület családi napja Ebből az alkalomból kérdezem Antal Lajost a Hoigászegyesület elnökét- Mikor alakult a Horgászegyesület?- Egyesületünk 1977-ben 20 fős taglétszámmal alakult meg, 2000re ma már 700 fős tagsággá bővült és van 30 jogi tagunk is, akik általában Kükből, részvénytársaságokból tevődnek össze. A tavainkon - azt tudom mondani - évente megforduló horgász létszám olyan nagy mennyiségű, hogy ma már napi százas átlaggal számolhatunk. Egy nyári napon családok itt kint töltik el hétvégéjüket van úgy, hogy 1000-1200 ember feleségestül gyermekestül unokástul nagyon szép kulturált környezetben tudja eltölteni itt a szabadidejét Itt kapcsolódik ki a mindennapi munkák után. Jelen pillanatban a tópart rendezett állapotában biztosított megépült a külön pihenőhely, a halak tisztításához hal pucoló áll rendelkezésre, külön főzőállvánnyal szalonnasütővel. Az egyesület rendelkezik egy vendégházzal mely egy 3+1 főt befogadó nagy és 2 db kisebb szobából valamint női férfi vizesblokkból és egy amerikai konyhából áll A taglétszámunk maximál Va van 700 főben, mivel 350 db horgászállás van kialakítva. Jelenleg is még 41-en várnak arra, hogy az egyesületbe beléphessenek. Fogási eredményék tekintetében az országban ott vagyunk az első három között A tavalyi évben 1 főre 43 kg volt a fogási átlag, ami egyedülálló. Fő telepített halaink a ponty, - ebből évente 300 q mennyiség van telepítve-, 100 q fehér hal ami keszeg, kárász ésatöbbi az ragadozó halakból áll süllőből csukából illetőleg növényevő halból amurból.-Mennyi habt fogtok ki körülbelül évente? Jelen pillanatban 260 q fölötti a ki fogott halmennyiség augusztus 31-ggyei bezárólag. Tehát a tavalyi 428 mázsa telepítésből ennyit visszafogtunk.- A mai rendezvényen hány ß vesz részt? A mai rendezvényen 95 fő a versenyzői taglétszám. Ezt durván megszorozva kettővel ennyi lesz az a létszám, ami az egyesületi taglétszámot illeti. Van 100 meghívott vendégünk. Ma amikor már kész lesz a halászlé és befejeződik a verseny, 350400 fővel számolunk.- Pár szóval be tudnád mutatni ezt a gyönyörű tórendszert ? A tórendszer egy régi öreg tóból a Kondor-tóból áll mely megőrizte a maga hagyományos, természetes szépségeit vadkacsákkal vízisiklókkal rákokkal, egyéb olyan vízi állatokkal amik a természetes vizekben előfordulhatnak. Gyönyörű kapitális halak élnek itt harcsa, amur, ponty és busa. Jelentős számban található benne süllő is. A fiizes tavak a következő, mely az erőmű építkezése folyamán került kialakításra. Ezen tavak átlag vízmélysége másfél méter. Ötvenöt hektár a horgászható vízterület, ezen felül az egyesületnek van egy 22 hektáros nevelőtó rendszere.- Mekkora volt az a legnagyobb hal amit itt fogtak ki? 1997-ben egy 71 kilós harcsa. Harcsából történt már 63 kilós, 57 kilós fogás is. A harcsa a legnagyobb, amit fogtak, most már büszkélkedhetünk 17 kilós ponttyal is, emellett fogtak már 20 kilón felüli amurt is.- Ha itt valaki horgászni szeretne, milyen feltételekkel mgadhat felszerelést? Aki állami jeggyel rendelkezik, az napijeggyel tud a tavainkon horgászni A napijegy összege jelen pillanatban 2.500 forint ezért 2 db pontyot 2 db egyéb ne mes halat és 5 kg egyéb fehér halat foghat A ma zajló versennyel kapcsolatban Körmöczi Zoltánt kérdezem a Horgászegyesület versenyszervező bizottságának a vezetőjét-Hat kategóriában versenyeztetünk. A résztvevők alakulása kategóriák szerinfcgyermek I. /10-14 évesek/ 11 fő, gyermek U. /10 év alattiak/ 2 fő, ifjúsági /14-18 évesek/14 fő, női 4 fő, férfi 58 fő, versenyzői „profi" 4 fő EREDMÉNYEK; Gyermek I.: 1. ifj. Kutasi György, 1240 g. 2. Jilling Ferenc 800 g, 3. Fotyék Péter 750 g Gyermek II.: 1 Rácz Péter 520 g, 2. Cseh Bernadett 210 g Ifjúsági: 1. Várszegi Balázs 5320 g, 2. ifi. Rácz István 3200 g, 3. Horváth Péter 1800 g Nőt 1. Katies Béláné 840 g, 2. Cseh Nikolett 360 g, 3. Marsalkó Judit 240 g Férfi 1. Keserű János 2630 g, 2. ifi. Kern Ferenc 2440 g, 3. Kerti János 2280 g. Versenyzői 1. Pettesch Ádám, 1520 g, 2. Schfffer Károly 1260 g, 3. Várszegi Ferenc 780 g Különdíjak: Legtöbb halat fogott /abszolút I./ Várszegi Balázs. Legeredményesebb MÉSZ tag: Varga István. PADOSZ különdíj: Keserű János A legeredményesebb család: a „Rácz Család“-Köszönöm a beszélgetést WollnerPál Megalakult a természetjáró klub Szeptember 13-án megalakult az ASE Természetjáró szakosztályának klubja. A klub céljai: * összejöveteli, beszélgetési alkalom minden turisztika iránt érdeklődőnek, * tapasztalatok, ötletek, ismeretek, információk cseréje, * a lezajlott túrákról kötetlen élménybeszámolók, fényképek, videofelvételek vetítése a résztvevőknek és érdeklődőknek, * a természetjárással kapcsolatos témákban külső és belső előadók meghívása, dia-, videovetítések, * tájékoztatók a Magyar Természetbarát Szövetség megyei, országos rendezvényeiről, kiadványairól, mozgalmairól (pl. országos kéktúra mozgalom). * a klub keretében fórum biztosítása a különböző ötleteknek, javaslatoknak, kéréseknek és kívánságoknak. A Klub minden hónap második szerdáján este 6 órától működik a Park étterem (Bocskai u. és Barátság u. sarka) különtermében. Az első összejövetelen a nyári élmények felelevenítésére, fényképek bemutatására került sor. A rövidesen összeállításra kerülő jövő évi túraprogramokhoz kértük az ötleteket. Rövid ismertetés hangzott el a turistaminősítésekről. Ha valaki kedvet érez, megszerezheti az MTSZ bronz, ezüst, arany fokozatát. A klub nyitott és sok szeretettel vár minden érdeklődőt! W P. Elkezdtük... A Kéktúrát Jó egy évvel ezelőtt javasolta Imre barátunk, hogy álljunk össze páran és vágjunk neki Hogy mi az a Kéktúra? Nos, „Másfél millió lépés Magyarországon.“ A nyugati határszélről a Kőszeg melletti írottkőtől induló, folyamatos kék turistajelzés. Kacskaringós útján érinti hazánk északi felének legszebb pontjait hogy 1094 km után Hollóházán érjen véget Tán emlékeznek Rockenbauer Pál 17 évvel ezelőtti filmsorozatára. Nos, ezt akarjuk teljesíteni, csak mi a végéről kezdjük. Hosszú vonatozás, majd buszozás után már harangoztak, mire lepakoltuk a cuccot Füzéren, első szállásunkon. Legényesen, batyu nélkül, hamar átértünk Hollóházára. A porcelángyár portáján minden ünnepélyesség nélkül belenyomták az el ső stemplit az igazoló könyvekbe, és elindultunk. Bodó réten egy korty szusszanás, majd újabb pecsét Tovább, föl. A krónikást ekkor érte csalódás. Régóta készült erre a napra. Nagyon szerette volna megmutatni a többieknek is László-tanyát. A varázslatos kastélyt, az arborétumot hazánk legészakibb pontját, ahová szép emlékek fűzik. Koppant. Dupla, kerítés, kutyás őrség, sokat változott a világ. Felejtsd el! Sóhaj. Tovább! A Nagy- Mílicen pihi, csúcs csoki, fényképezés. Lendületesen haladunk lefelé. Erősen alkonyodik, mikor felaraszolunk Füzér várába. Csodálatos a kilátás az alkonypírban. A vacsora egy fogadóban, a háziak szívélyességét csak a kaja múlja felül. Úgy jóllakunk, szuszogni is alig tudunk. Akarunk mi még tovább menni? Reggel már akarunk. Másfél óra gyaloglás után, a Cserepestetőről visszanézve megértjük, miért is Füzér a Füzér. Hegyek füzére öleli körül a kedves kis falut. Bózsván a boltban leljük meg a bélyegzőt a szomszédos csapszékben az enyhet. A déli harangszó egy erdei pihenőnél ér minket. Kisimulva megyünk át Kishután. Kihalt a falu. Csak néhány kutyát háborgatunk, baktatunk az országúton. Nagyhután már van élet. Szállingóznak haza a helybéliek. Idős pár veri a diót. Végre elhagyjuk a műutat. Szép bükkerdőben többször is átkelünk a Hollós-patakon. A Nap hétágra süt, de az erdő kellemes hűvösében jól elvagyunk. Egy órát. Aztán megint aszfalt Két kilométer Vágáshuta. „Maguk jöttek a szállásra?“ - kérdi egy férfi. „Jöjjenek egy pohár borra, míg megkeresem a kulcsot“. Az udvarában öleléssel fogad. Jól esik kedvessége. Itt a mi környékünkön nem ehhez szoktunk. Tisztába tesszük magunkat A vacsora bőséges, nagyon finom és nagyon olcsó. És külön a mi kedvünkért hozták Pálházáról. A kocsmában öblítjük le. Kellemes meglepetés: a helyiségben senki sem dohányzik. Aki füstölni akar, szó nélkül kimegy. Azt mondják, így van több mint tíz éve. Szólnak, hajnalban ne induljunk, mert vadászat van. Megígérjük, úgy lesz. De nem csak a vadászat miatt. Nyolckor Vili még átszól a szomszéd ágyról. Nem értem, de mire rákérdezek már alszik. Aztán nálam is filmszakadás. Szerda reggel hosszú emelkedővel kezdünk, hogy még hoszszabbakkal folytassuk. Azért volt benne néhány méter vízszintes is. Meg lejtők is. Hat-nyolc méter mély árkok, majdnem függőleges falakkal. Nagy élmény a „dögnehéz“ hátizsákokkal le-fel mászni. A Nap tűz, de hál’ Isten a lombok árnyékolnak. Dél körül óriási tölgyfához érkezünk. Nos mit gondolnak, hogy jegyzik? Talált. Igen, Rákóczifa. Egykor a Cirkáló tanyánál ebéd. Megváltás lerakni a pakkok mosdani, inni a kút jéghideg vízéből. Benn járunk a délutánban, midőn sörünket szürcsöljük Makkoshotykán. A Nap már lebukik a hegyek mögé, mire elérjük szállásunkat Újhután. Künn igen csípős az este. A panzióban meleg fürdő, vacsora, meleg szoba, vetett ágy. Kibékülünk a világgal, meg a túravezetővel. A leghosszabb napunk volt, nagy szintekkel. Elfáradtunk. A tyúkokkal alszunk el. De nem velük ébredünk! Meleg reggelit kapunk. Kilenc körül belebújunk a zsákokba Nyögések. Indulás. Naná, hogy megint emelkedünk! Bő két óra gyaloglás. A Nap melegen süt. A Mlaka-réten elejtjük a csomagokat. Teher nélkül megyünk ki a Sólyom-bércre. Lenyűgöző panoráma! Ameddig a szem ellát, a Zemplén kúpjai, végtelen erdők és csend. De mit beszélek itt. A valósághoz szegényes a szókincsem. Tessék elmenni és megnézni! Az István-kűtnál ebédelünk. Ott a bélyegzőhely is. Persze, hogy felfelé indulunk. Izzasztó fél óra után ugyanolyan látvány mint az előbb, csak most észak felé. fs Nagy Péter-mennykőnél járunk. A ragyogóan kék ég alatt tisztán látni a Szlovák Érchegység hosszú tömbjét Negyedóra múlva a Pengő-kőnél ismét varázslat Nem lehet megunni. Nocsak! Lejtő Regécig. Lendületesen érkezünk a kies faluba. Pici helység, minden intézmény egy helyen. Zsákok le, csoki, sör be. Majd - már régen másztunk - irány a vár. Nos nincs mit mondanom. Mert nem tudok. Tessék egyszer ezt is útba ejteni. Röpke óra és Mogyoróskán vagyunk. Utolsó esténk, de semmi ünnepély. Vacsora - repetával - leöblítés, takarodó, csönd. Dehogy csönd. Jóllakott horkolás. A reggel kicsit macerás. A faluban nincs bolt. Nem tudunk reggelizni. A batyuk aljából, a zsebek piszkaiból kaparunk össze pár falatot. Még szerencse hogy Unicum van. Csodálatos a napkelte. Csípős, harapható a levegő. Vadregényes, helyenként szurdokszerű völgyben haladunk. Nagyon gyorsan. Alig telik el egy óra és már Árkán vagyunk. Rövid pihi. Bolt itt sincs. Tovább. Mire vállunkra idomul a hátizsák, vehetjük le. Boldogkőváralja. Irány a bolt. Tömjük a majmot. Röpke óra múltán más szemmel tekintünk a világra. Barátkozás a falubeliekkel, közös fotó a csacsifogattal - szamarak találkozása - és megyünk tovább. A vasútállomáson bélyegzés, és a kukoricaföldön, majd kopár legelőn át a tűző Nap alatt. Rendesen szedjük a lábakat. Ez már a hazaút. A fuvaros ló is gyorsít hazafelé. Nocsak! Az a híd! A Hernád! Ott túl Encs. A végállomás. Előtte, a híd lábánál Gibárt. Megállunk egy itatásra. A krirnóban a tévében éppen az olimpia megy. Női kézilabda. A magyar lányok legyőzik a norvégokat nekünk meg elfogy a sörünk. Miért maradnánk? A hid túloldalán a vízierőmű. Bélyegzőhely. Elmondjuk honnan jöttünk. A kollégák megmutatnak mindent A Ganz gyártmányú két turbina 1903. óta működik. Most is, mint egy óramű. Elbúcsúzunk. Ezen a ponton ért véget túránk „hivatalos“ szakasza. Átkeltünk a Zemplénihegységen. Következik a Cserehát. De csak majd jövőre. Istentelen hosszú egyenes az országúton Encsig. Éget a Nap. Hej, árnyas erdők! Milyen jó volt bennetek. Nehezen, de elfogy ez is. Az állomáson egy óránk van a vonatig. Fáradt kimért mozdulatokkal szedjük rendbe magunkat. A széttaposott, vízhólyagos lábakat sziszegve préseljük a váltócipőbe. Még egy utolsó emelkedő. A vonatlépcső. A 110 km és a közel 3000 m szintkülönbség zsibbadtságával nyúlunk el a fülkében. Addig, míg új ismeretségeket nem kötünk. Tomi már úgy meséli az elmúlt napokat mintha csak ebéd utáni séta lett volna. nagyi Bronzérem és különdíjak Budapestről Védőként érkezett, bronzéremmel távozott a Villamosenergia-ipari Kispályás Labdarúgó bajnokság budapesti döntőjéről a PA Rt. együttese. És hogy az igen erős mezőnyben nem sikerült az ismétlés, az csupán néhány gólon múlott. Na, de ne ugorjunk akkorát, nézzük a történéseket sorjában. Az idén szeptember 29-október 1. között az MVM Rt. rendezésében Budapest volt a házigazdája a villamosenergia-ipari kispályás labdarúgás döntőjének, amelyen nyolc csapat vett részt, köztük természetesen a már sok sikert magáénak tudható PA Rt. együttese is.. Mutatja a hagyományos vetélkedés rangját, hogy a fővédnökséget az MVM Rt. elnök-vezérigazgatója, Katona Kálmán vállalta. A részvevő nyolc csapatot két négyes csoportba sorsolták, a Patkós István vezette paksi különítmény a házigazda MVM Rt., az ÉMÁSZ és a TITÁSZ csapataival került egy „kalapba“, ahol körmérkőzésen döntötték el, melyik kettő juthat el a négyes döntőbe. Együttesünk ugye védőként érkezett a tornára, és ennek megfelelően is kezdte a küzdelmeket, hiszen Huszti Gyula mesterhármasával 3-0 arányban „lehengerelte“ az MVM Rt. legénységét. Következett az ÉMASZ, de ők sem úszták meg jobban, kaptak egy baráti „ötöst“, amelyből Huszti Gyula ismét három gólt vállalt magára. A csoportmérkőzések lezárásaként a TITÁSZ ellen lépett pályára csapatunk és a 2-1 arányú győzelem már azt jelentette, hogy megnyílt az út a négyes döntőbe. Itt már minden mozzanatnak, minden gólnak nagy jelentősége volt, és hogy mennyire igy volt, az csak később a „számolgatásnál“ derült ki. A PA Rt. csapata a „papíron“ legerősebb csapat, az OVIT Rt. ellen kezdett. Tudni kell, hogy az ellenfélnél neves teremlabdarúgók szerepeltek, és ez ezúttal döntőnek is bizonyult, hiszen számunkra rosszul alakult a mérkőzés, csapatunk 4-1 arányban maradt alul. E vereséget azonban két győzelem követte, 3-2 a DÉDÁSZ és 2-1 a Bakonyi Erőmű Rt. ellenében. így hát egy vereséggel zártuk a négyes döntőt, de hogy ez helyezésben mit jelentett, az csak az összevetés után derült ki. Ugyanis mivel a paksiakat legyőző OVIT is „botlott“ egyszer, a pontszámokat tekintve hármas holtverseny alakult ki. A végső helyezések eldöntése ezek után a gólaránytól függött. Ez pedig az OVIT-nak kedvezett, a PA Rt. csapatának maradt a harmadik helyezés. A sors különös fintora volt, hogy bár kétszer is meggyőző fölénnyel verték a fiúk az ÉMÁSZ csapatát, a végelszámolásnál előttük végeztek, övék lett a második hely. És hogy véletlenül sem távozzanak a paksi kispályás labdarúgók keserű szájízzel a budapesti döntőről, a harmadik helyezés mellé még két különdíjat is hazahoztak, hiszen Huszti Gyula 9 találattal gólkirály lett, míg a legjobb kapusnak Tóth Miklóst választották. Eredmények: Csoportmérkőzések PA Rt. - MVM Rt., 3-0, PA Rt. - ÉMÁSZ Rt. 5-1, PA Rt. - TITÁSZ Rt. 2-1 Döntő: PA Rt. - OVIT 1-4, PA Rt. - ÉMÁSZ Rt. 3-2, PA Rt. - Bakony Rt. 2-1. Végeredmény 1. OVIT 6 pont 7-5 2. ÉMÁSZ 6 pont 6-6 3. PA Rt. 6 pont 4-6 4. Bakony Rt. 0 pont 3-13 Medgyesy Atomerőmű A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Nagy Sándor Mb. főszerkesztő: Beregnyei Miklós A szerkesztőség tagjai: Botka Beáta, Enyedi Bernadett, Gyulai János, Lovászi Zoltánná, Majoros János, Medgyesy Ferenc, Sipos László WollnerPál Felelős kiadó: Kováts Balázs főmérnök Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központi Paks, Pf. 71. 7031 Telefon: 75/507431 Telefax: 155-72-80 InterNethttp://www.npp.hu Kiadja az AS - M KftTolna Megyei Irodája Irodavezető: Dr. Murzsa András Levélcím: Szekszárd Pf: 71. 7101 Nyomás: Déli Nyomda Kft 7630 Pécs, Engel János u. 8. Felelős vezető: Futó Imre
