Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2000-09-01 / 9. szám

2000. szeptember ATOMERŐMŰ 5. oldal OSZTÁLYTABLO Az atomerőmű egyik jelentős beruházásnak tekinthető a Kar­bantartó Gyakorló Központ meg­építése, amely nemzetközi össze­hasonlításban is egyedülálló. En­nek a fontos oktató bázisnak a tevékenységét igyekszik bemutat­ni a Központ három prominens személye. Kiss István, aki január 1-től a Technológiai Oktatási Osztály vezetője, 1979 óta dolgozik a paksi atomerőműben, gépész­mérnökként végzett Miskolcon, majd megszerezte a BME ener­getikai szakmérnöki képesítést is. Két évig a VEGYÉPSZER- nél dolgozott, innen került az üzemvitelhez, majd az oktatás­ra, akkor, amikor a szimulátor létesítése kezdődött.- Mikor kezdődött a szimulátor építése, hogyan emlékszel ezekre az időkre?- A szimulátor építésének gondolata a 80-as évek elején ve­tődött fel. Akkor Petz Ernő, mint a fejlesztési osztály vezető­je, nagy küzdelmet vívott a meg­valósításért, a szükséges valuta megszerzéséért, s ő “csábított” el engem is az üzemviteltől. A szimulátor tényleges készítése 1985-ben kezdődött Finnország­ban, ahol én is részese lehettem a munkának. Nagyon emlékeze­tes számomra ez az időszak. Szakmailag is sokat jelentett egy külföldi projektben dolgozni, szerettem a finn életet és hát a második fiam Helsinkiben szü­letett.- A szimulátor építésének be­fejeztével mint fejlesztési cso­portvezető dolgoztam, tulajdon­képpen a szimulátoros képzés beindítása volt a feladatunk - Pá­kái Laci irányítása mellett - Bor­bély Sanyival, Dercze Lacival és Kapocs Gyurival.- Ezután jött egy kis irányvál­tás, hiszen elkerültél a szimuláto­­rosoktól.- Igen, 1993-ban vetődött fel az oktatási modell projekt indí­tásának a gondolata, melynek gyökere az az elhatározás volt, hogy a karbantartó képzés fel­tételeinek javítása érdekében egy karbantartó gyakorló köz­pontot kell létesíteni. A NAÜ önmagában ehhez nem nyújtott támogatást, viszont egy olyan át­fogó oktatáskorszerűsitési prog­ram végrehajtásához igen, ame­lyeknek egyik eleme a KGYK megépítése, másik két célkitűzé­se pedig a NAÜ által előírt mód­szertanra alapozott képzésfej­lesztés és a biztonsági kultúra szintjének mérhető növelése volt. Ennek a nagyszabású, NAÜ és PA Rt-os projektnek voltam az egyik csoportvezetője 1994-től 1999 végéig.- Ekkor újabb átszervezések történtek a cégnél, amely érintett téged is.- Tulajdonképpen jelenlegi feladataim hasonlóak ahhoz, amit a projekt utolsó éveiben vé­geztem. A projektnek köszönhe­tően a képzés előtt új perspektí­va nyílt meg, ami túlmutat a tár­gyi feltételek javulásán, az okta­tási anyagok mennyiségének, minőségének növekedésén. A társaság jelene, jövője szem­pontjából a projekt legfonto­sabb eredményének tekintem, hogy az abban résztvevő szak­emberekből kialakulhatott egy új, állandó oktató gárda. A pro­jekt fontossága és kiemelt keze­lése lehetővé tette, hogy az egyes szakterületek szinte leg­jobb szakembereit kaptuk meg a munkavégzéshez. A szakterüle­tek illetékes vezetői megértet­ték, hogy a saját személyzetük oktatását csak kiváló szakembe­rekre szabad bízni. Nekem ab­ban a szerencsében van részem, hogy az átszervezés eredménye­képpen velük, a korábbi állandó, vagy ideiglenes munkatársaim­mal szervezhetem meg az osz­Kiss István tályt. így a korábbi közös sike­rek és eredmények talaján egy szakmailag nagyon erős és lel­kes társasággal kezdhettük meg új életünket.- Az új munkaköröd jelent-e új feladatokat?- Sok az új kihívás, az eddigi ismereteimet bővíteni kell, hi­szen eddig többnyire csak az üzemviteli oktatással foglalkoz­tam. A karbantartó oktatás terü­letén még sokáig a kollégáimra kell támaszkodnom.- Az oktatásra érkezőkön kívül fogadtok-e látogatókat ?- Már az oktatási modell pro­jekt időszakában megszoktuk azt, hogy kirakatban vagyunk. Akkor a fő szponzor, a NAÜ kí­vánta az itt elért eredményeket a világ elé tárni. Nagyon sok láto­gatónk volt a projekt idején és van most is. A látogatók köre igen változatos, a külföldi erő­művek, oktatóközpontok, az erőmüvi berendezéseket szállító cégek képviselőitől kezdve a szokásos, “civil” látogatókig. Mi az oktatás mellett egyik fontos küldetésünknek tekintjük foga­dásukat. Ezzel nemcsak a TLK munkáját támogatjuk, de szá­munkra a szakmai, üzleti kap­csolataink építése szempontjá­ból is fontos minden látogató. A TLK-ban a látogatók szinte min­dent megtudhatnak az erőmű­ről, annak működéséről, mi az erőmű főberendezéseit fizikai valóságukban, kézzel foghatóan tudjuk bemutatatni. Hogy ez mi­lyen fontos, alátámasztja az, hogy milyen örömmel fogadták ezt a lehetőséget pl. az első KGYK-s szintentartó képzésnél a blokkvezénylői operátorok. Sokuknak ez volt az első lehető­ség, hogy pl. egy gőzfejlesztőt belülről is megnézhessenek. Amit nagyon jól megtanultak a tanfolyamokon, aminek a műkö­dését olyan jól ismerik az élet­ből és a szimulátorról, itt nyu­godt körülmények között, a va­lóságban tanulmányozhatják, és ez a jobb megértést és a na­gyobb magabiztosságot eredmé­nyezi számukra.- A ''Csikócsapat” lassan kivo­nul a termelésből, van arra esély, hogy újabb “Csikócsapat” nőjön fel a KGYK segítségével ?- Nem biztos, hogy kell új “Csikócsapatot” nevelni, hiszen az utánpótlásképzés egy időben elhúzódó, folyamatos tevékeny­ség. Az igaz viszont, hogy a KGYK, mint helyszín a benne folytatott tevékenység révén egyik bázisa lehet a következő generációk nevelésének. Ha ok­tatóink nem csak a szakmai tu­dást adják át a fiataloknak, ha­nem a szakmai tudásra alapo­zott erőműves önérzetet, a köz­vetlen munkahely szeretetét, az erőmű biztonságáért, a biztonsá­gos üzemeltetésért való mély el­kötelezettséget is, ezzel hozzájá­rulnak ahhoz, hogy a “csikócsa­pat” szelleme fennmaradjon, s ez a lényeg.- Mit hozhat a jövő számotok­ra?- A jövőről körvonalazódó kép egyik része teljesen tiszta. Be kell töltenünk a ma még be­töltetlen oktatói helyeket, s az így megerősített csapattal, a sa­ját személyzetünkkel kapcsola­tos oktatási feladataink ellátásá­nak színvonalát a tökéletességig kell fejlesztenünk. Emellett a lé­tesítmény jobb kihasználása ér­dekében fel kell készülnünk ar­ra, hogy szolgáltatásainkat üzle­ti alapon szélesítsük. A kínálat a körülményektől függően széles­körű lehet; külsősök, külföldiek oktatásában való részvétel, szá­mukra oktatási programok, anyagok fejlesztése, felkínálhat­juk a létesítményt konferenciák, kiállítások és egyéb rendezvé­nyek megtartására, részt vehe­tünk olyan kutatási-fejlesztési te­vékenységben, amelyhez jó hát­teret biztosít a meglévő eszköz­parkunk, beleértve a ma már né­hány környező országban napi­renden lévő élettartam-hosszab­bítási és a leszereléssel kapcso­latos vizsgálatok, kutatások és fejlesztések területét is.- Van-e szabadidőd, vagy viszed haza a munkát?- Én inkább megnyújtom a munkaidőt, általában napi 10 órában, de elsősorban a munka­helyen végzem el a munkámat. A fennmaradt időt a ma még ve­lünk élő kisebbik fiamnak, illet­ve a családnak szentelem. Hét­végeken kertészkedni és hor­gászni szoktam. Néhány éve Kömlődön lakom, így a ház és a kert elég lehetőséget ad a kikap­csolódásra. Szabó Zoltán az új technológi­ai oktatási osztály karbantartás oktatási csoportjának a vezető­je, külsős státuszban.- Hogyan kerültél ebbe a mun­kakörbe?- 1995 júniusától dolgozom az erőműben. Kezdetben az ar­matúra karbantartó osztályon, mint előkészítő mérnök, majd 1997. január 1-től az akkor meg­alakuló karbantartás oktatási osztály oktató mérnöki beosztá­sában dolgoztam. A technológi­ai oktatási osztály megalakulá­sakor kértek fel a karbantartás oktatási csoport vezetésére.- Mi a konkrét feladatod ?- A karbantartási igazgatóság személyzetének az oktatása, ezen belül elsősorban a karban­tartási főosztály armatúra kar­bantartó, reaktor karbantartó, forgógép karbantartó osztály személyzetének teljes körű kép­zése. A többi karbantartó terü­letnél a képzés irányítása, szer­vezése és részben a lebonyolítá­sa is a mi feladatunk.- Mennyire ismerik az emberek ezt a területet, amikor ide érkez­nek oktatásra ?- Szakmailag jól képzettek, is­merik azt, amit végezniük kell. Jellemző, hogy a nagy karban­tartó szakma sok speciális szak­területre osztható, s az emberek egy szakma nagyon kis szeletét, saját munkakörüket ismerik be­hatóan. Alapvetően nem is a szakmai ismeretekkel vannak gondok, hanem az úgynevezett háttér ismeretekkel, a dokumen­tációs szabályokkal, az eljárás­rendeknek a betartásával. így a foglalkozásokon hangsúlyosabb szerepet kapnak az ilyen jellegű tanórák, de mindemellett a szakmai ismeretek is igyekszünk mindig újítani, frissíteni és az új­donságokat is oktatni.- Elismerik az emberek, hogy bizonyos időszakonként szükség van egy szintentartó képzésre ? Nem találkoztok olyan megnyil­vánulással, hogy mit akartok ti nekem oktatni ? Minden a kisuj­­jamban van!- Kezdetben voltak ilyen hát­térhangok, de az első napok után rájöttek az emberek arra, hogy oktatóinktól még mindig van mit tanulni. Különösen az olyan oktatótól, mint pl. a Nagy Kollár Gyula bácsi, hiszen ő ta­nította be az egész armatúra kar­bantartó szakmát. Azt is tapasz­talták az emberek, hogy tudunk nekik újat is mondani. Emellett mindig van arra idő, hogy ők maguk között is megvitassanak szakmai fogásokat és ezeket ki is próbálják. Egy-egy ilyen tanfo­lyam során időt szánunk arra, hogy vitatkozhassanak egymás­sal, információkat és adatokat cseréljenek.- Külföldiek oktatására is vál­lalkoztok?- Eddig inkább érdeklődés szintjén kerestek bennünket, konkrét oktatásra még nem jöt­tek. Viszont az oktatási rendsze­rünket már tanulmányozták kí­nai, román, szlovák és örmény oktatási szakemberek. Iparágon belüli erőművek - litéri és sajószögedi - kezelőszemélyzet­ét viszont már oktattuk karban­tartásra.- Vannak-e sikerélményeid ? Netán itt is van egy nagy adag monotonizmus ?- Vannak sikerélményeim, hi­szen minden főjavítás kezdetén tudom azt, hogy amit lehetett megtettünk azért, hogy a kar­bantartók minél felkészültebben kezdjék el a munkát. Valameny­­nyire a mi munkánkat is dicséri, hogy az elmúlt években jelentő­sen kevesebb karbantartásra visszavezethető üzemzavar for­dult elő. Sikerélmény számomra az is, hogy ilyen képzési progra­mokat tudtunk összeállítani és ilyen helyszínen, mint a KGYK oktathatunk, hogy a karbantar­tás területén is szervezettebb a szintentartó oktatás. A monoto­nitásról pedig annyit, hogy ez az oktatási központ nem olyan, mint egy iskolai intézmény. Évenként nem ugyanazt kell ok­tatni, nincs meg az a tipikus mo­notonitás, ami egy iskolában esetleg megtalálható. Folyama­tosan meg kell újulnunk. Inkább azt mondom, hogy az oktatásra szánt időnk kevés, mert csak a főjavítások közötti időszakra szervezhetünk képzést, figye­lembe véve a szabadságok kiadá­sát is. Ebbe a leszűkült időtar­tamba kell bezsúfolni a lehető legtöbb ismeretanyagot. Azt pe­dig, hogy mit oktassunk, közö­sen beszéljük meg a szakterüle­tekkel. Van egy kötelező rész, a 4-5 évente ismétlődő ciklikus felfrissítő-felújító ismeretek anyag, és mindezek mellett ott vannak az aktualitások, amelyek az előző főjavítások tapasztala­taira épülnek. Végül pedig a kö­vetkező főjavítások várható fel­adatait részletező anyag ismerte­tését, elemzését kell elvégez­nünk, és folyamatosan együtt kell élnünk a szakmával.- Tehát feldolgozzátok a főjaví­tások tapasztalatait ?- Igen, és ezt úgy tudjuk meg­oldani, hogy az oktatók feladata a főjavításokon való részvétel, azok oktatási szemszögből való figyelemmel kísérése, valamint a művezetőktől, üzemvezetőktől begyűjtött tapasztalatok beépí­tése az oktatásba.- Milyen aktuális problémát tudnál kiemelni?- Nagy problémát okoz most a karbantartóknak, hogy sok az új szabályozás. A szabályzatok, a folyamatutasítások és eljárás­rendek többnyire a nyáron ké­szültek el, ezeket már alkalmaz­nunk kell. A teljes utasítás rend­szert, azok kapcsolatait is meg kell tanítanunk az embereknek. Szakmai téren is jöttek elő olyan problémák, amelyek meg­oldását gyakoroltatnunk kell a személyzettel. Csak egy példát említsek: térfogat kompenzátor új biztonsági szelepének a mű­ködését és felépítését többször is mélyebben át kell vennünk. Az oktatás területén ma még probléma, hogy oktatói hiány­nyal küzdünk. A szükséges lét­szám fele áll rendelkezésünkre, akik jelen pillanatban két ember munkáját kénytelenek elvégez­ni.- Milyen terveitek vannak? amelyet most oktatok. Kezdet­ben turbina gépész, majd turbi­naoperátor, és turbinafőgépész munkakörben tevékenykedtem. Az üzemvitelen összesen 8 évet töltöttem el és az ez idő alatt megszerzett gyakorlati tapaszta­latokkal kerültem az Oktatási Modell Projekthez.- Mi a könnyebb, az oktatás vagy a műszakba járás?- Nehéz összehasonlítani, hiszen egészen más jellegű az oktatás, és más a műszakos munka, mindegyik más beállí­tottságú embert kíván. Én sze­rettem azt a munkát, amit az Kaszás Kálmán- Az eddigi gyakorlattól elté­rően a karbantartás területén egy új képzési tervet állítottunk össze, amelynek az egyeztetése még most folyik a szakterületek­kel. A közös ismeretekre készí­tettünk egy karbantartási főosz­tály szintű oktatási programot, majd ezek után tartjuk meg kü­­lön-külön az osztályszintű és szakterületi oktatásokat. A jö­vőt tekintve megpróbáljuk a KÁIG alá tartozó többi szerve­zetet is ilyen szervezett formá­ban és tartalommal bevonni a szintentartó képzésekbe. Nem azért mert most náluk nincse­nek ilyenek, hanem azért, hogy a KÁIG területén egységes kép­zés alakuljon ki. Remélem egyszer majd elju­tunk arra a szintre, hogy az ok­tatás olyan súlyt kap az erőmű­ben, amelyet valójában megér­demel, és a helyzet fontossága meg is követel. Egyébként örü­lünk, hogy ilyen körülmények között és ilyen emberekkel dol­gozhatok.- A munkát hazaviszed, vagy otthon már csak a munkahelyen kívüli dolgokkal foglalkozol?- Általában viszem haza a munkát, és folytatom otthon. De ha van szabadidőm, akkor nagyon szeretek olvasni. Az utóbbi időben nagyon ráhango­lódtam a magyarság őstörténeté­vel foglalkozó tudományos mun­kákra, bár kikapcsolódásként mindent elolvasok. Ez számom­ra olyan tevékenység, ami telje­sen megnyugtat, elíazit, ez az igazi aktív pihenés nálam. Kaszás Kálmán, 1987 óta dol­gozik az atomerőműben, ez az első munkahelye. A pécsi vegy­ipari gépészeti szakközépiskola elvégzése után került a turbina osztályra.- Jelenleg milyen területen dol­gozol?- A technológiai oktatási osz­tályon dolgozom, mint szekun­derköri szakterületi instruktor. Ez azt jelenti, hogy a szekunder­­köri üzemviteli munkakörökhöz kapcsolódó oktatási feladatokat látom el. Ebbe bele kell érteni az oktatási programok tervezé­sét, oktatási anyagok készítését és természetesen magát az okta­tást is. Ezen kívül minden olyan szekunderköri ismeretanyaggal összefüggő oktatási feladat is hozzám tartozik, amelyek más szakterületek dolgozóinak kép­zését célozzák meg.- Az oktatáshoz szükséges gya­korlati tapasztalatokra hol tettél szert?- Munkámat a turbina osztá­lyon kezdtem, ahol minden olyan munkakörben dolgoztam, üzemvitelen végeztem. Problé­mám csak a műszakozással együtt járó rendszertelen idő­beosztással volt, ami egyaránt megviseli az ember szerveze­tét és családját is. Időnként még most is visszajárok mű­szakba, mivel a hatósági vizs­ga érvényességét meg kell tar­tani. Nálunk ez munkaköri kö­vetelmény, hiszen egy oktató­nak csak akkor lehet hitele, ha rendelkezik gyakorlati tapasz­talattal, és nem csak elmélet­ben ismeri az oktatandó terü­letet.- Az oktatás sokkal kényelme­sebb időbeosztást tesz lehetővé. Az ember reggel kel, este fek­szik, a hétvégét és az ünnepna­pokat a családjával tölti. A mű­szakban viszonylag mereven meg van vezetve az ember admi­nisztratív utasításokkal, önálló­an nem, vagy csak igen szűk ke­retek között tevékenykedhet. Az oktatómunka sokkal nagyobb önállóságot és alkotói szabadsá­got is biztosít, hiszen itt a felada­tokat általában önállóan kell megoldani.- A régi kollégák hogyan viszo­nyulnak hozzád ? Nem éreztetik veled, hogy ők is ismerik úgy a szekunderkört mint te?- Ezzel a problémával szerin­tem a technológiai oktatási osz­tály minden oktatója találko­zott. Talán az egyik legnehezebb feladat, hogy a volt munkatár­sak, akik kollégának elfogadtak, elfogadjanak oktatónak is. Ki­csit hasonló szituáció volt ami­kor gépész munkakörből operá­tori munkakörbe kerültem. Akik addig a közvetlen munkatársaim voltak, a beosztottaim lettek. Akkor ugyanúgy el kellett fogad­tatni magam, mint most. Úgy gondolom ezt egy módon lehet elérni: szakmailag kell bizonyí­tani, és akkor elfogadják az em­bert.- Az oktatás tervezésénél ala­poztok a karbantartás alatt szer­zett tapasztalatokra?- Az osztályon az oktatásnak két fő területe van, az egyik a karbantartó személyzet, a másik az üzemviteli személyzet képzé­se. Amit említettél, az inkább a karbantartó személyzet oktatá­sánál jellemző. A blokkokon, az átrakás alatt, viszonylag kevés rendszer üzemel, inkább a blokkleállás és a visszaindulás szakasza szokott kritikusabb lenni. Természetesen, ha ebben az időszakban történik bármi olyan esemény, aminek oktatási vonzata van, azt feldolgozzuk és a következő szintentartó képzés­be beépítjük. (Folytatás a 6. oldalon.) Szabó Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom