Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám

1999. január ATOMERŐMŰ 7. oldal Névjegy A novemberi számban a Weisz testvérek bemutatásán keresztül a szekszárdi fiatalok rádióamatőr verseny- és szabadidősport lehetőségeiről is írtunk Pakson Mach Já­nos kezdeményezésére 1984. szeptember 24-én a PAV gazdasági és társadalmi veze­tése támogatásával, a Magyar Honvédelmi Szövetség Tolna megyei titkára javaslatára és az MHSZ országos főtitkárának jóváha­gyással alapítottak rádióklubot, PAV MHSZ Rádióklub néven. Azon időkben csak az MHSZ keretein belül lehetett ilyen tevé­kenységre csoportosulni, megfelelő iskolai, művelődési központi vagy vállalati anyagi háttér-támogatással. Fordulópontot - elvi­leg és jogilag teljes önállóságot biztosító változást - jelentett a paksi klub életében 1989. november 15. Az atomerőmű gazda­sági vezetőinek a klubtagok támogatásával az 1989. évi II. sz. törvény adta lehetősé­geknek megfelelően megalakult az ország első önálló rádióklub szervezete. Az el­sőbbség vitatható, mert a Műegyetem Rá­dióclub - MRC - néven a második világhá­ború előtt már egyszer törvényes keretek között működött egy rövid ideig, majd a ki­lenc évvel ezelőtt jogutódként azonos név­vel ismét bejegyzésre került, sokunk örö­mére. Az 1989-ben készített és tagság által jóváhagyott alapszabály - ami a mai napig megállja helyét - bírósági bejegyzésre 1990. január 22-én megtörtént. Ugyanak­kor tárgyilagosan meg kell jegyezni, hogy néhány klubtagot csalódás ért, mert nem voltak hajlandók tudomásul venni az önál­lóság jelentőségét, lehetőségét. A cselekvő készség és eredményesség helyett önjelölt­ként minden áron a klub vezetői szerettek volna lenni. Alábbiakban szeretném bemutatni az Atomerőmű Rádióklub ügyvezető elnökét, Mach Jánost, aki 1982. de­cember 15-e óta dolgozik az Atomerőműben, jelenleg a PA Rt. Villamos Igazgatóság dolgozója. A rádióamatőr technikával 1963-ban Székes­fehérvárott ismerkedett meg. Rendszeres rádióforgalmi sporttevékenységet éppen harminc éve folytat. Jelentős eredményei: - Öt csapat­világbajnoki cím, Európa legjobb­jaként elért egyéni világbajnoki ezüstérem, illetve évről évre a leg­nagyobb rádióforgalmi világverse­nyeken elért első, második, harma­dik helyezések, melyeket felváltva csapatban, vagy egyénileg ért el. Minden országos bajnokságon ju­tott hely számára a dobogó valame­lyik fokán. Öt éven keresztül az Atomerőmű Rádióklub nyerte az iparági rádióforgalmi versenyt, így végleg elnyerve a kupát. Kilenc éve mindig első helyet szereztek csa­patban, vagy egyénileg a HA-DX versenyen. Ettől függetlenül legje­lentősebb eredménynek nem a sok fényes érmet, vagy értékes helyezé­seket tartja, hanem azt, hogy 1986 óta paksi klub ad otthont az orszá­gos HA-DX klubnak, és 1990 óta az Atomerőmű Rádióklub szervez­heti a legnagyobb magyar rende­zésű nemzetközi versenyt. — Mit szeret jobban, az egyéni, vagy csapatversenyt? - kérdeztem Jánostól — Akikkel rövidhullámú és ult­rarövid hullámú rádióamatőr DX expedíciókon, illetve nemzetközi rádióforgalmi csapat-versenyben vettünk részt, tudják rólam, hogy egyénileg rádióforgalmi versenyen csak akkor indulok, ha a csapat va­lamely oknál fogva nem áll össze, tehát kényszerűségből. Számomra mindig elismerést és rangot jelen­tett, ha az ország legkiemelkedőbb tudású rádióamatőreivel egy csa­patban versenyezhettem egy-egy jó helyezés elérése érdekében. Sajnos egyre kevesebb a remény arra, hogy ilyen csapat összeálljon az el­Mach János következő években, ami egyértel­műen gazdasági okokra, a klubok nehéz anyagi helyzetére vezethető vissza. A Magyar Rádióamatőr Szövetség sem gazdagabb a „temp­lom egerénél”, ezért az általa prefe­rált, rádiós tájékozódási futáson és gyors-távírász versenyen kívül nem marad pénze a rövidhullámú rádió­forgalmi világbajnokságra történő felkészülésre, szervezésére, és an­nak támogatására. Egy klub sem tudja felvállalni 10-12 verseny­állomás rádióforgalmi világbajnoki felkészülésének és részvételének költségeit. — Mit tart a rádióamatőr sportban legvonzóbbnak? — A sokszínűséget. Részemről a távíró, géptávíró, illetve a meteor­nyomvonalas URB kísérletek, a rö­vid- és ultrarövid hullámú rádiófor­galmi versenysport és a konstruktőr tevékenység élvez prioritást. Az említettek mindegyike versenysze­rűen végezhető a konstruktőr tevé­kenység kivételével, ami nem ha­nyagolható el, mert ez alapozza és határozza meg a versenyek techni­kai színvonalát. Most arra készü­lünk, hogy 144 és 432 MHz-en a Holdon keresztüli visszaverődéssel létrehozható összeköttetésekre al­kalmas antennarendszert építsünk ki Pakson, melyhez az eszközök már rendelkezésre állnak. Ennél vonzóbb feladatot jelenleg nem na­gyon tudok elképzelni. — Mi a legnehezebb a ver­senyekben és a felkészülésben? — A rádióforgalmi tevékeny­ségben - így fokozottan a rádiófor­galmi versenysport tevékenységben - meghatározó a Földünket körül­ölelő ionoszféra állapota, melyet elsősorban a Nap, mint Földünket energiával ellátó csillag aktivitása, valamint az évszakok határoznak meg. A nagy távolságú rövidhul­lámú összeköttetések az elektro­mágneses hullámok ionoszféráról történő visszaverődésével jönnek létre. Kiemelkedő eredményt nap­foltmaximum idején, a nyári év­szakban lehet elérni hazánkból, természetesen, ha az egyéb feltéte­lek is teljesülnek. A földrajzi fek­vésünk minden nap más és más le­hetőségeket biztosít számunkra. Nagyon nehéz versenyre kelni a ritka Karib-tengeri állomásokkal, amelyeket csak a versenyeken lehet elérni, ezáltal az egész világ őket preferálja velünk szemben. Komoly fizikai és szellemi megterhelést je­lent egy-egy versennyel eltöltött hétvége. A versenyek nonstop 25, illetve 48 órásak, mindezt egy szo­bában, széken ülve végigküzdeni komoly kihívást jelent. Az elmúlt évi 24 órás világbajnokságon egy­szer álltam fel a székből - másfél percre - a 24 óra alatt, ugyanis ez kellett a VB egyéni ezüstéremhez. Természetesen nem ez jelenti a „rekordomat”. Sokan ezért röviden le is vonják a sajátos következteté­seiket. — Hogyan tűri a sikereket? — Csak akkora jelentőséget tu­lajdonítok egy-egy sikernek, mint amennyi a valós értéke. Természe­tesen egy jó helyezés mindenkor örömmel tölt el, újabb erőt ad a kö­vetkező versenyre, a szürke hét­köznapokra. Aki rendszeresen rá­dióforgalmi versenysport-tevé­kenységet folytat, az tudja, hogy a személyi felkészültség és tudás, a technikai felszereltség önmaga édeskevés a sikerhez. A földrajzi fekvés, az ionoszféra állapota a legnagyobb ellenfél a nagy nem­zetközi versenyeken. Az általunk elért dobogós helyezéseknek szak­mai körökben nagy az értéke. Igaz, ezeknek a sikereknek „csak” pilla­natnyi értékük van, mert jönnek az újabb kihívások és a trónkövetelők. Ez így természetes, ez a folyamatos fejlődés alapja. — Hogyan tűri a kudarco­kat? — Szerencsére kevés verseny­­sport kudarcot kellett az eltelt har­minc év alatt megélnem, mivel mindig sikerült a saját akaratomnak és elképzeléseimnek érvényt sze­rezni. A kudarcok eltörpülnek az eredményeink mellett, ezért nem érdemes azokkal törődni, természe­tesen a szükséges tanulságok levo­násán kívül. — Legnagyobb sikerének tartja. — A magyar válogatottal elért csapat-világbajnoki címeket. — Legnagyobb kudarcának tartja. — Nem tartom számon a kudar­cokat. — Kedvenc időtöltése a ver­senysporton kívül. — Család, a strandolás, az eve­zés és a horgászat. A világbajnoki versenyre szánt tizenöt nap kivéte­lével minden nyár így telt el az el­múlt években. Remélem, így lesz ezután is. — Segítői? — Nevek említése nélkül na­gyon sokat köszönhetek családom­nak, gazdasági vezetőimnek, klu­bunk volt elnökeinek és azon tagja­inak, akik a mai napig biztosítják és segítik a felkészülést, a verseny­zést. A sportágbeli sikereimet leg­nagyobb részt a versenyek műszaki feltételeinek megteremtésében tá­mogató gazdasági vezetőimnek, a jelenlegi klubelnökünknek, illetve a volt klubelnököknek és két-három lelkes klubtagnak köszönhetem. A legnagyobb köszönetét feleségem és családom érdemel, akik türe­lemmel viselték-viselik, hogy sza­bad időm jelentős részét a rádióál­lomáson töltöttem az elmúlt évek során, s így van ez ma is. Minden magyar rádióamatőr így ven ezzel, mert másképp az eredményesség­nek még a halvány reménye sem csillanna fel előttünk. — Hogyan tovább? - tettem fel befejező kérdésemet. — Erre ötvenegy éves fejjel könnyű, ugyanakkor nehéz is vá­laszt adni. Eddig könnyű volt a klub , sikerességét szem előtt tartva tevé­kenykedni vezetőként, sportolóként egyaránt. De elmúlt a fiatalság, gondolni kell arra, hogy nem az öt­ven év feletti rádióamatőröknek ta­lálták ki a 24,48 órás, egy helyben üléssel járó rádióforgalmi verseny­­sportot. Sokat gondolok arra, hogy a versenyzői pályafutásom egyszer véget ér. Ezért most az utánpótlás biztosítása az elsődleges célom, amihez nagyon nehéz az alkalmas személyek kiválasztása. Úgy ér­zem, ezen a téren lesz bőven tenni­valóm. A sportágunk nem látvá­nyos, nem nézőközönség előtt zaj­lik, nem vetekedhet a mai fiatalsá­got jobban érdeklő, szabad idejük teljes egészét lekötő szórakoztató műfajokkal. Mivel tizenöt éve ismerjük egy­mást, egy személyes gondolattal szeretném befejezni többszörös vi­lágbajnokunk bemutatását: remé­lem, az elkövetkező években Já­nosnak sikerül átadnia azt a mérhe­tetlenül hatalmas műszaki tudását és nemzetközi versenytapasztalatát, amit a harminc év alatt gyűjtött és úgy‘tűnik szívesen megosztaná a fiatalokkal. Az információs társada­lom kapujában érdemes lenne élni a felkínált lehetőségekkel! Készítette: Sipos László Az óév búcsúztatása Tömegsportból szabadidősport A december 28. és 31. közötti négy napon az Atomerőmű Sportegyesület Szabadidő­­sport Bizottsága, a PA Rt. Kulturális- és Szabadidősport Bizottsága, az ATISZ, a Paksi Amatőr Futó Fiatalok, a Paksi Búvárklub, valamint a Paksi Túrakerékpáros Klub összefogásának eredménye­ként gazdag kulturális és sportprogramok között válo­gathattak az érdeklődők. A szilveszteri program kezdetét hétfőn a „Harc a malacért!” ve­télkedő jelentette. Az ASE csarnokban és a paksi uszodá­ban vetélkedő hét csapat igazi szilveszteri hangulatot terem­tett. Megnyugtatnám az állat­védőket, a fődíj csupán egy extra nagy méretű barnára fes­tett porcelán malac-persely volt, amit az elmúlt évi győzte­sek, a Gonoszok, a verseny megkezdése előtt beszolgáltat­tak, lévén ez a díszes tárgy a vándordíj. Természetesen min­den résztvevő és rendezésben segédkező kapott ajándékba egy kis méretű hófehér porce­lán malac-perselyt, amit az idei évben kell hizlalni, és az év vé­gén megoldódhatnak az aján­dékvásárláskor „kiújuló” anyagi gondok. A Paksi Tan­uszodában kezdődött sportve­télkedőn legjobban a Paksi Amatőr Futó Fiatalok szerepel­tek, bizonyítva a futás és úszás, mint alapsportágak szoros kap­csolatát. A sportcsarnokban Volf Ernő játékvezető irányí­tása mellett a sorváltókon kívül alapos felkészültséget, komoly tudást, rátermettséget és humo­ros elemeket sem nélkülöző ve­télkedő folytatódott. A város­­ismereti és egyéb kulturális kérdések mellett ki kellett töl­teni a csapatoknak a PA Rt. Tá­jékoztató és Látogató Központ hivatalos prospektusából szer­kesztett atomerőmű vés 13+1-es totót. Amíg az ügyességi sport­­vetélkedők és a műveltséget szondáztató szellemi vetélke­dők zajlottak a küzdőtéren, ad­dig a csapatok szervezőinek hi­degtálakat kellett leállíttatni. Tamásokat, Tamarákat és a vá­ros képviselőtestületének tag­jait kellett jutalompontokért a helyszínre hívniuk. A zsűri el­nöke Darócziné Szalay Edit, a Városi Művelődési Központ igazgatónője, és tagjai Juhász Sándor, az ASE elnöke, vala­mint Nagy István, az ASE Sza­badidősport Bizottság elnöke este tizenegyig bírta az iramot, csak egyszer engedte át a dön­téshozatalt a „berendelt” hat szenátornak. A városi képvise­lőkből verbuvált alkalmi zsűri előtt vizsgáztak a csapatok pol­gármesterjelöltjei. A felolvasott humoros programbeszédek óri­ási sikert arattak a közönség so­raiban is. A rendkívül jó hangu­latú összetett versenyt a Paksi Amatőr Futó Fiatalok nyerték, megelőzve a Vak Malacok és a Gonoszok csapatait. A PA Rt. Heti Tájékoztatóból is időben megtudhattuk, hogy december 29-én délután „Nyitott Uszoda” várja az érdeklődőket. Díjtalan belépés mellett búvárbemuta­tónak, vízi ügyességi játékok­nak lehettek aktív szereplői a megjelentek. Kókai Péter, a Paksi Búvárklub vizsgázott bú­vároktatója elhozta és bemu­tatta az érdeklődőknek a kor­szerű felszereléseiket. Napjaink egyik legvonzóbb, legdinami­kusabb fejlődő szabadidő­sportja, világszerte milliók szenvedélye lett a búvárkodás. Aki arcára búvármaszkot ölt, lábára uszonyt csatol, megtanul légzőkészülékkel merülni, az személyes látogatást tehet a tisztavizű tavak és a tengerek vízfelszín alatti rejtélyes és iz­galmas világában. Saját szemé­vel láthatja a pisztrángok ciká­­zását, fürkészheti a hajóroncsok rejtelmes titkait és gyönyör­ködhet a trópusi korallzátonyok élővilágában. A bemutatón megismerhették, kipróbálhatták a bátor fiatalok a víz alá merü­lés speciális technikai felszere­léseit és a fizikai hatásait. Tuda­tosulhatott az érdeklődőkben, a biztonságos merülés alapos el­méleti és gyakorlati felkészült­séget kíván, amelyet legbizton­ságosabban csak szakképzett búvároktatóktól lehet megta­nulni! December 30-án délután „óév búcsúztató tömegfutó gála” várta az ASE csarnok előtt a futás megszállottjait. A Móra Ferenc Általános Iskola megkerülése - az 1999 méter teljesítése - után tombolasorso­láson várta Volf Ernő és Volfné Ocsovai Zsuzsa a benevezett futókat. Ezen a napon mindenki nyert valami értékes ajándékot. A legfiatalabb óvodás korú kis­fiú bakancsban követte szüleit, jutalma egy porcelán malac­persely volt. A tárgyaknál is ér­tékesebb azonban az egészsé­günk, amit rendszeres sporto­lással megőrizhetünk! December 31-én délután be­népesült az ASE Sportcsarnok küzdőtere, és kezdetét vette a hajnalig tartó szilveszteri bál. Kétszáz bálozó ízlelte és di­csérte az ASE étterem kiváló szilveszteri menüjét. A hangu­lat növelése érdekében meghir­detett hagyományos táncverse­nyen hét bátor táncos pár mérte össze tudását a parketten. A szigorú és igazságos zsűri dön­tése alapján a győzelmet Pataki Katalin és partnere szerezte meg. Éjfélkor a pezsgőbontás fénypontját és az izgalmakat növelte a tombola. Értékes sportfelszerelések és eszközök találtak új gazdákra, a fődíj egy gyermekkerékpár volt. A szer­vezők már január elsején meg­kezdték a készülést a 2000. év hajnalába nyúló idei óévbú­csúztató sportnapokra. Remé­nyeik szerint méltó módon tud­ják szervezni idén is a szabad­idősport rendezvényeiket. Az Atomerőmű Sportegyesü­let Tömegsport Bizottsága 1998. január 1-től új névvel - Szabadidősport Bizottság - és megújult célokkal várta az érdeklődő sportszerető és ak­tivizálható paksi közönséget. A mennyiségi és minőségi célkitűzéseket is megjelenítő névváltoztatás hátteréről, az eltelt esztendő eredményeiről és az 1999-re megfogalmazott elképzelésekről Volf Ernő tit­kárt kérdeztem. Ernő szá­mára mozgalmas és elismeré­sekben is gazdag volt 1998. Március 5-én díszes bronz plakettet vehetett át a Tolna Megyei Önkormányzat Test­­nevelési és Sporthivatal veze­tőjétől a Tolna megye sport­életében végzett eredményes tevékenysége elismeréséül. Júniusban a gyakorlati vizs­gáin is jól szerepelt, sikeresen befejezte a Testnevelési Egye­tem sport-rekreációs edzői szakát. Szeptember 19-én a rendkívül jól sikerült VIII. Paksi Nagy díj Amatőr Ke­rékpárverseny az országos versenynaptárba küzdötte fel magát. — Miért változott meg a ne­vetek? - kérdeztem Ernőt. — Nevünk megváltoztatá­sával a jelen kor követelmé­nyének is próbálunk megfe­lelni. Igyekeztünk a kampány­szerűen szervezett, tömegeket megmozgató sportesemények házigazdái szerepkörén kívül az egész év folyamán - gyakor­latilag reggel 8-tól este 10 óráig - színvonalas testedzési lehető­ségeket biztosítani az atom­erőműben alkalmazottak szá­mára. Legfőbb célunk a rend­szeres testmozgás, a fitt életvi­tel kialakításához szükséges le­hetőségek és a programok biz­tosítása. A választás az általunk felkínált menüből már az egyé­nek dolga. Ennek jegyében kora tavasztól késő őszig az ASE külső létesítményei (futó-, kosár-, tenisz-, focipálya) fo­lyamatosan rendelkezésre áll­tak és az elmúlt évben a kihasz­náltságukra sem lehet panasz. Nagy hangsúlyt fektettünk a paksi médiák bevonásával a kellő információs háttér megte­remtéséhez, a céljaink és a fel­kínált lehetőségek felhasználók részére történő eljuttatásához is. Kiemelkedő segítséget kap­tunk az Atomerőmű újság és a PA Rt. Heti Tájékoztató készí­tőitől egyaránt. — Milyen lehetőségek bizto­sítottak az ASE sportcsarnok­ban? — Az emberekben tudato­suló egészséges életvitel legin­kább azon vált kontrollálha­­tóvá, hogy este fél nyolctól tíz óráig folyamatosan telt házzal üzemel az ASE csarnok. Sőt mellette a Móra Ferenc Általá­nos Iskola tornatermében is maximálisan kihasználtuk a rendelkezésünkre bocsátott időkeretet. A fő gondunk az volt az elmúlt idényben, hogy vajon miért nem lehet, úgy mint korábban este 6-tól, esetleg fél héttől a szabadidősport rendel­kezésére bocsátani az ASE csarnokot? — Sajnos kérdésedre nem tudom a választ. Helyette in­kább én kérdezem, hogyan ér­tékeled az elmúlt év nagysza­bású, tömegeket megmozgató rendezvényeit? — A hagyományőrző sport­­rendezvényeinken (pld. Paksi Nagy díj, Városi Amatőr Ko­­sámap stb.) a háttérdolgok javí­tása, a színvonalasabb szolgál­tatás és az egységesített díjazás megteremtése volt a legfőbb cé­lunk, amit utólag úgy érezzük sikerült megvalósítani. Az eze­ken a rendezvényeken részt vevő fiatal és a már nem fiatal korosztály büszkén viseli a sporteseményeinken nyert, emblémával ellátott pólókat. Nagy kihívást jelentett 1998 nyarán a 125 fős sport-szabad­idős gyerektábor megszerve­zése. Rendkívül jól esik, hogy úton-útfélen azt kérdezik a résztvevő gyerekek és szülők, hogy idén mikor lesz, és jöhet­nek-e táborozni? — Az érdeklődés megszerzé­sénél csak a megtartása a ne­hezebb. Reméljük, a most fel­növekvő fiatalok már rendsze­res sportolásuk révén önmaguk tudnak gondoskodni az egész­ségük megőrzéséről. Milyen cé­lokat tűztetek ki az idei évre? — Igyekszünk a működő szakcsoportokat, szabadidő­­sportokat tovább segíteni azon folyamat kiépüléséhez, hogy ezek a közösségek klub jellegű formát öltsenek. A nyári gyer­mektábor ismételt megszerve­zését és színvonalas megrende­zését is fontosnak tartjuk. A hagyományőrző sportrendez­vényeink színvonalát igyek­szünk emelni, az országos és a nemzetközi hírnevünk erősítése mellett. Zárásként itt említhetnénk meg, hogy nagyon jó kapcso­latot sikerült kiépíteniük az országos szinten működő sza­badidős klubokkal, szövetsé­gekkel. Jó példaként említik a paksiakát egy-egy konferen­cián, vagy a Testnevelési Egyetem előadásain. Ezek a külső jelzések nem vakítják el a szervezőket, inkább csak meg­erősítik hitüket abban, hogy jó úton járnak: Értünk, egészsé­günk javításáért, megőrzése ér­dekében dolgoznak, ami nem látványos, de rendkívül hasznos tevékenység!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom