Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-06-01 / 6. szám
1999. június ATOMERŐMŰ 5. oldal Add tovább - a stafétabotot! Név: Kókai Péter. Született: 1949.05. 27. Első munkahely a PA Rt-nél: Villamos Igazgatóság Kötődés Pakshoz: „Hogy is mondjam, nem az az „itt élned, halnod kell” érzés. A Mátrából jöttem, nehéz volt megszoknom, hogy itt nincsenek hegyek”. Minden kategóriában első helyezés -ez a mérlege a megyei hivatásos tűzoltóversenynek az atomerőmű tűzoltói számára Elsősegélynyújtó tűzoltók Nagy Jenő kérdése Kókai Péterhez: - Az én koromban lehete nevezni a búvárklub egy merülésére? — Válaszom Jenő kérdésére, hogy a búvárkodás kortalan sport. Bárki elkezdheti, aki elérte a tizennégy éves kort, és mivel Jenő ezt már többször is meghaladta, bátran búvárkodhat. Erre már személyesen meg is hívtam őt (az újságcikk nyomán), cserébe én matrózkodhatom a vitorlásán. De nemcsak Jenőt, hanem minden érdeklődőt szeretettel várok. Próbálják ki a merülést és majd meglátják, hogy tetszik-e. — Hová várod az érdeklődőket? — A paksi búváriskolába, ahol elméletben és gyakorlatban is megismerkedhetnek ezzel a sporttal. — Pakson búvárklub és suli is működik. Mesélnél róluk? — A klub 3 éve alakult, az iskola ennél két évvel öregebb múltra tekint vissza. A kettő összekapcsolódik, hiszen tisztességtelen lenne a suliban kiképzett emberekkel szemben, ha nem kapnának további lehetőséget a rendszeres merülésre. A végzett tanítványok unszolására alkuit meg a klub, melynek alapszabályában fő tevékenységként rögzítettük a hobbi búvárkodást. Mi hobbiként szeretnénk ezt a sportot gyakorolni, nem kívánunk munkát végezni, mint búvárok. Természetesen, hogy pénzhez jussunk, kisebb feladatokat elvállalunk. Emellett „alpin” munkát is végzünk, például hidroglóbusz festést. A befolyt összegből kirándulásokat szervezünk. — Gyakran jártok közös merülésekre, kirándulásokra ? — Minden évben szervezünk egy 8-10 napos tengeri kirándulást, amikor a klub tagjai a kedvezményezettek. Ez abban nyilvánul meg, hogy akinek nincs felszerelése, az olcsóbban kölcsönözheti, és a palackok töltését a klub fizeti. — Milyen vezetése, illetve támogatói vannak a klubnak? — Két társammal közösen vezetjük, támogatóink nincsenek, negyven fővel működünk. Mostanában, a tavaszi (-őszi) holt idény miatt kissé nehézkes összehangolni, összeszedni az embereket egy-egy túrára, igaz a pünkösdi kiránduláson szép számmal, kb. 20 fővel indultunk útnak. — Hová mentetek merülni? — Négy napot töltöttünk Horvátországban, Pakstól 520 km-re. A Búváriskolában végzett tanulóknak gyakorlatként nyíltvízi, 10 m-es merülésen kellett részt venniük. Két lehetőség közül választhattak, az egyik lehetőség egy magyarországi merülés, a másik a búvárklub által szervezett horvátországi pünkösdi túra volt. Az utóbbit választották. Itt kerültek először nagyobb nyomásváltozás alá. A négy napból az első viharosan telt, igen nehéz viszonyok között kellett a gyakorlatokat elvégezniük. Főként az ön- és a társmentést gyakoroltuk, a búvárkodás 80%-a ebből áll. Jártuk a szigetet autóval és három helyen merültünk. A következő két napon csodaszép napsütésben búvárkodtunk, ami megint egy újfajta, különleges élményt jelentett. Más élményt ad a viharos tenger, illetve nyugodt körülmények között, csendes időben a víz alatti világ. — Hogyan készültök fel a különböző helyzetekre? — Más felszerelés, felkészültség szükséges egy nappali és egy éjszakai merüléshez. — Éjszaka is merültök? — Igen, az a legcsodálatosabb dolog. Akkor „virágzik” a korall. Nem tudom másként fogalmazni, csak, hogy kivirágzik. Amit nappal csupasznak lát az ember, éjszaka tele van apró pici virágállatkákkal. Gyönyörű szép, nehéz bármihez is hasonlítani. Megvilágítjuk lámpával és csak ámulunk. Az is teljesen más világ, amikor hajóroncsra merülünk. — Hajóroncsra? — Persze. Az első világháború egy luxushajóját már volt szerencsém látni (a Baron Gautsh-ot). Lehetőségem nyílt, hogy 100 DM befizetése ellenében kísérővel megnézhettem. A kezdő búvárok körbeúszhatták, a két csillagosok közelebb mehettek és átúszhattak a fülkék előtt, tapasztaltabb búvárok merülésvezetők segítségével beljebb mehettek a hajótestbe. Mi megnéztük a szalont, ahol az ólomkristály csillárok máig is érintetlenül lógnak a mennyezeten, döbbenetes látvány volt. Ez a hajó több mint 70 éve pihen víz alatt. Azt, hogy milyen állapotban van, csak az ottani búvárok tudják, így azt is, hogy meddig Felehet biztonságosan bemenni a hajótest belsejébe. Egy másik alkalommal a családommal megnéztünk egy német torpedónaszádot, amit az amerikaiak 41-ben süllyesztettek el. A torpedó propellerkereke a mai napig elforgatható. A filmesek közkedvelt poénja a gépágyú, ami máig mozgatható és töltet is van benne. Ha az ember beúszik egy ilyen roncsba, nem lóghat mindenféle zsinór a felszerelésén, hiszen könnyen beakadhat a hajótestből kiálló lemezekbe, drótokba. Elsüllyesztéskor ugyanis súlyosabban, másként roncsolódik egy hajó, mint sima elmerülésnél, ezért veszélyesebb. Az iszapot sem szabad felzavami, mert akadályoz a látásban, tehát más a technikája egy ilyen merülésnek. — Mióta búvárkodsz? — Az igazi búvárkodást itt kezdtem el Pakson, Dömötör Imrével, ennek húsz éve. — Hogyan kerültél Paksra? — Először a Mátravidéki Hőerőműben dolgoztam, majd a Gagarinban (a mai Mátrai Erőműben). Erősáramú technikus a végzettségem, harminc éve dolgozom az iparágban. Paksra 1979. október 10-én kerültem, kezdettől műszerészként dolgoztam a VILlG-en. — Szeretsz Pakson? — Nem, vagy hogy is mondjam? Nem az az „itt élned, halnod kell" érzés. A Mátrából jöttem, nehéz volt megszokni, hogy itt nincsenek hegyek. A középiskola alatt hegyet másztam, minden időmet ott töltöttem. Egyszer Erdélyben medvét is lestünk a haverjaimmal. Ez úgy történt, hogy a havasokban láttuk a gőzölgő lepényeket, amiből tudtuk, hogy a maci előttünk csörtet, de nem értük utol. Jó bulik voltak. Paks számomra nagyon furcsa volt hegyek nélkül. Akkor még nem búvárkodtam, de érdekes, hogy a búvárkodás előtt legtöbb ismerősöm is mászott hegyet. A két szélsőség: fönt és lent. — Maradt valami a hegymászásból? — Mára ebből annyi maradt, amennyit az ipari alpin része ad. Falat mászni, fugázni a lakótelepen, vagy a paksi tízemeletes antennarendszerének rendezgetése. — Van benned félelem, amikor ilyeneket csinálsz? — Mindig félek. Akinek nincsen félelemérzete az nem normális. Egészséges félelemérzet kell az élethez. — Melyik volt a legszebb merülésed? — Kettőt említenék. Az egyiket egy éjszakai merülés jelentette. Filmeztünk Kis Frigyes barátommal, itt fiam, Zsolti is velünk tartott. Teljesen sötét volt, én világítottam, és amiről meséltem, láttuk a virágzó korallokat. A másik legszebb az, amikor a gyerekeimmel tudok búvárkodni. Óriási élménynek tartom, ha az ember bármilyen közös programot csinálhat a gyerekeivel. Bennem minden ilyen alkalom megmarad. A fiam és a lányom fegyelmezetten merülnek, három csillagos búvárok. Én idén lettem négy csillagos, ezt nemzetközi szövetség adományozta. Egy búvárnak ez a plafon. — Hogyan adományozzák ezt? — A merülések számának és az életútnak a figyelembevételével, a magyar búvárszövetség javaslatára a nemzetközi szövetség adományozza. Remélem még nem vagyok életutam végén, hiszen ma vagyok 50 éves. — Boldog születésnapot! Ha a szülinapodra kérhetnél valamit, ha sem idő, sem pénz nem számítana, hol merülnél legszívesebben ? — A Maldív-szigetek a csúcsok csúcsa számomra. Biztos, hogy ott megmerülök egyszer még az életben. Nem vágyom veszélyes helyekre. Tavaly kimehettem volna Frigyes barátommal Dominikába bálnát filmezni. De három hét szabadság, az sok. Számomra reális és ideális a Vörös-tenger lenne, ahol a családommal búvárkodhatnék. A realitás az, hogy idén is Horvátországba megyünk, de ami a legfontosabb, hogy együtt. — Köszönöm, hogy beszélgethettünk, kérlek, add tovább a stafétabotot! — Győrffy Józsefnek adnám át. Láttam a kiállítását a művelődési központban, nagyon tetszett. Kérdésem pedig: milyen anyagot ölelt fel a kiállítás? (LGÉ) A tűzoltók munkájában az ember, az emberi élet mentése a legelső és legfontosabb szabály, csak azután következik az anyagi javak védelme, a tűz oltása. Amikor olyan jellegű baleset vagy tűzeset következik be, hogy a tűzoltóságot is értesítik, általában a tűzoltók érkeznek elsőnek a helyszínre. ők szembesülnek a tragédiával, ők találkoznak legelőször a sérült emberekkel, és így ők azok, akik a balesetet szenvedett embereket elsősegélyben részesítik. Fontos hát, hogy alapos ismeretekkel rendelkezzenek ezen a területen is. A paksi atomerőmű tűzoltóságának beosztottai középfokú elsősegélynyújtó vizsgával rendelkeznek, melyet az Országos Mentőszolgálat vizsgabizottsága előtt évente megújítanak. Tudásukat nemcsak az évenkénti vizsgával és gyakorlatozással, hanem különböző versenyeken való megmérettetésben is fejlesztik, próbára teszik. így volt ez 1999. május 22-én is, amikor a Magyar Vöröskereszt által Bodajkon megrendezett Országos Ifjúsági Elsősegélynyújtó Versenyen részt vettek, a felnőttek számára kiírt kategóriában 5 fős csapattal indultak és az előkelő 3. helyet szerezték meg. Résztvevők voltak: Széles Ferenc csapatvezető, Juhász Sándor, Kovács István, Pintér Erik és Szabó Zoltán. A verseny rendkívül szoros volt. A mieink, a PA Rt. csapata az utolsó állomásig vezetett, csupán néhány pont választotta el őket az első, illetve második helytől. A 3. helyezés így is nagyon szép, főként annak tükrében, hogy ezen az országos szintű versenyen több egészségügyi főiskolát múltak felül eredményükkel, jelentős pontkülönbséggel hagyták őket maguk mögött. A korábban megrendezett megyei versenyen első helyezést értek el. Most is teljes erőbedobással igyekeztek a szellemi és gyakorlati feladatoknak megfelelni. Reggel 9 órától 15.20-ig, szigorú időbeosztásban 20 állomáson kellett a feladatokat teljesíteni. Egyszerre indították egy-egy megye valamennyi csapatát (ált. iskolásoktól a felnőttekig), így lehetőség nyílt egymás megismerésére, baráti kapcsolatok kialakítására. A verseny gyakorlati része 5 állomáson zajlott, ahol különböző baleseti szituációkban (épületomlás, kerékpáros baleset) a sérülések felismerése és azok szakszerű ellátása volt a feladat. 3 állomáson szakmai, egészségügyi tartalmú tesztlapokat töltöttek ki a résztvevők, 2 állomáson pedig a Vöröskereszttel kapcsolatos kérdésekre válaszoltak. 10 állomáson játékos vetélkedővel és pihenővel (ebéddel) várták a versenyzőket. Mint ahogy azt a paksiak vezetője, Széles Ferenc elmondta, ők voltak egyedül, akik munka és család mellett, szabadidejükben készültek a versenyre, a többiek mind intézményi keretek között gyakoroltak. Versenyzőink az elsősegélynyújtó vetélkedőn elsősorban az atomerőművet képviselték, nem tűzoltókként, hanem a Paksi Atomerőmű Rt. csapataként jelentek meg. Elért eredményük kimagasló, dicséretes teljesítmény, a Vöröskereszt Paks városi titkára szerint: „Ez mind Tolna megyének, mind Paks városának, mind az atomerőműnek nagy dicsőség.” Lovászi Anna Mesterségem címere A DEKOTEN Kft. munkájáról dr. Szajki László ügyvezető beszél — A DEKOTEN Kft. 1992. december 30-án alakult. Elődje, a tengelici Petőfi Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet 1980-óta 17 fős személyzettel már végzett munkát az erőmű területén. A TENKOP Rt. Holding önálló jogi személyiségű társaságaként jött létre a DEKOTEN Kft. Fő tevékenységünk a dekontaminálás, tisztítás, takarítás, szennyezettség megelőzés és eltávolítás. A „dekontaminálás” és a „Tengelic” szavakból lett a nevünk DEKOTEN. Ma 5 üzemvezetővel és 500 fővel dolgozunk. Kizárólag az atomerőmű területén belüli munkavégzésre, takarítói tevékenység ellátására alakult a kft. A blokkok beindulásával nőtt a létszámunk és bővült a munkánk is. A takarításon kívül parkápolással, parképítéssel, büfék üzemeltetésével foglalkozunk. A takarítási tevékenységünk bizonyos fokig takarja az eredeti klasszikus, partvisos takarítást az irodaépületben, az irodákban, a műhelyekben. Szilárd radioaktív hulladékkezelést is végzünk. A turbinacsarnokban, leállások alatt tartályok belsejét is takarítjuk, ami már nem a klasszikus takarítás. A Reaktor Osztály munkaterületén működő helyiség-dekontamináló csoportunk ez évtől 90 fővel takarít az ellenőrzött zónában, ők már ugyanolyan munkautasításra dolgoznak, mint a PA Rt-os dolgozók. A közelmúltban történt, hogy a turbinacsamokban a mi takarító személyzetünk egy sugárzó testet gyanútlanul kivitt és betett egy gyűjtőedénybe. Miután ez kiderült, a kolléganőket az orvosok kivizsgálták. Nem volt velük szerencsére semmi gond. Dicséretben részesítettük őket, hiszen a precíz takarítás eredményeként gyűjtötték össze az anyagvizsgáló készülék sugárforrását. Üzemi büféink az erőmű területén öt helyen működnek. Alapfunkciójuk az, hogy munkaidő alatt élelmiszerekkel lássák el a dolgozókat. 1-es számú büfénk fő feladatai közé tartozik, hogy a primerköri dolgozók ellátását étellel, itallal, az automaták feltöltésével biztosítsa. Másik tevékenységi körünk a parkgondozás, parképítés. Ha az ember az erőmű területén körbenéz, virágokat, gondozott parkot, frissen nyírt gyepet és virágos irodákat lát. Erre büszkék vagyunk. Most készült el a napokban a virágokból kirakott atomerőműves embléma, szemet gyönyörködtető. Persze ez nem városi, hanem üzemi park. Itt előfordulnak technológiai csővezeték építések (pl. 1-es és 2-es blokk között) vagy más munkálatok, amelyek miatt elpusztul a növényzet. Újra kell telepíteni, és időbe telik, amíg esztétikussá válik. Önálló kertészeti üzemmel rendelkezünk, igazi lelkiismeretes kertészekkel. Egynyári virágból több 10.000 tövet ültetünk ki évente. Munkánkról fotó szerepelt. A város mosolya c. könyvben, amire nagyon büszkék vagyunk. Feladatainkat a munkavédelmi előírásoknak megfelelően végezzük. Cégünk főfoglalkozású munkavédelmi főelőadót foglalkoztat. Idén hozzáfogtunk az ISO 9002 típusú nemzetközi szabványnak megfelelő minőségbiztosításhoz. Ezt egy előauditor céggel végeztetjük. Ha minden terv szerint alakul, egy svájci cégtől az év végére minősítést kapunk. Szeretnénk a tevékenységünkkel segíteni az erőmű munkáját, kellemes munkahelyi légkört teremteni virágainkkal, parkunkkal az itt dolgozóknak és az idelátogatóknak. L. Gócza Éva
