Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-01 / 2. szám
4. oldal Atomerőmű 1998. február Az atomkor megálmodója (Folytatás az 1. oldalról.) Korát messze megelőzve vizsgálta, tisztázta az értelem információtermelő szerepének és a hőtan II. főtételének összefüggését, amit az informatika és az agykutatás kiindulópontjának tekintenek. 1934-ben Londonban meghallgatta Emest Rutherford előadását, aki kijelentette, hogy aki az atomenergia gyakorlati felhasználásáról beszél, az holdkórus. A hazafelé tartó Szilárd Leót irritálta, hogy valamit megvalósíthatatlannak mondtak. Mikor egy közlekedési lámpa pirosra váltott előtte, akkor ötlött eszébe a neutronok láncreakciója, mint az atomenergia kiszabadításának lehetősége. Ez a szabadalmaztatott alapelv nyitotta meg az utat a modem nukleáris energiatermelés irányába. 1939-től az ugyancsak emigráns Fermivel a Columbia Egyetemen (USA) az uránhasadás elméleti lehetőségét vizsgálta. 1939. augusztus 3-án Albert Einstein aláírásával F. D. Roosevelt, az USA elnöke a figyelemfelhívó levelet kapott, melynek első sorai így hangzanak: „E. Fermi és L. Szilárd legújabb munkái, melyeket kéziratban olvastam, arra engednek következtetni, hogy a közeli jövőben az uránium elem új és fontos energiaforrássá lesz változtatható. A felmerült helyzet bizonyos aspektusai figyelmet, és ha lehet, gyors tetteket igényelnek a kormánytól”. Ez a legendás levél indította meg a Manhattantervet... 1940-től az első atomreaktor megteremtésén és vizsgálatán dolgozott. 1942-ben Fermivel megépítették az első atomreaktort. Megvalósult az atommag energiájának gyakorlati felszabadítása, az emberiség második tűzgyújtása. Az atomreaktor szabadalmát az amerikai szabadalmi hivatal Enrico Fermi és Szilárd Leó nevére adta ki. A chicagói egyetemen 1946-tól a Sugárbiológiai és Biofizikai Intézet, majd az Enrico Fermi Institute of Nuclear Studies-jének tanár. „Szilárd Leó egy dologra ügyelt nagyon: sohasem mondja azt, amit várnak tőle” - emlékezett meg róla Teller Ede. De nemcsak mondta, tette is. Az általa alkotott kemosztátban vizsgálta a baktériumok szaporodását, a mutációk gyakoriságát. Más ezekért az eredményekért Nobel-díjat kapott volna. Ő a nem tetsző politikai magatartása miatt 1954-ben a felmondólevelét kapta meg. Szervezetét rák támadja meg. Kiszámítja a dózisokat, maga irányítja a kezelést. A radioterápia eredményesnek bizonyul. Felépülése után ismét intenzív közéleti-politikai tevékenységet fejt ki. A legmagasabb politikai köröket ostromolja biztonságnövelő terveivel. Személyesen javasolja Hruscsovnak a Fehér Házat és a Kremlt összekötő telefonvonal létrehozását. Ahogy változtak az idők, változott Szilárd Leó tevékenységének megítélése. 1958-ban megkapja az Einstein-díjat, 1959- ben az Atom a békéért díjat. 1964. május 30-án La Jollában (Kalifornia) szívroham vetett véget életének. Hátrahagyott tízparancsolatából néhány igen értékesnek ítélt gondolatot az olvasók figyelmébe ajánlunk: Ismerd fel a dolgok kapcsolatát és az emberek cselekedeteit vezérlő törvényszerűségeket...- Vezessenek ténykedéseid méltó cél felé...- Úgy szólj minden emberhez, mint tenmagadhoz...- Ne rombold le, amit meg nem alkothatsz.- Tiszteld a gyermekeket. Figyelj szavukra és végtelen szeretettel szólj hozzájuk”. Hiba az útlevél körül A Sunday's Star-ban Önök megjelentettek egy cikket, amelyben Martin S. Hayden azt állítja, hogy Ruth Shirpley egyszer viszszautasította útlevélkérésemet. Ilyet ő sohasem tett. Hayden űr közölte velem, hogy ezt az információt az Editorial Research Report-ból vette, amely megbízható kiadvány, de láthatóan nem tévedhetetlen. Ők bizonyára valahonnan felcsíptek egy félreérthető híradást abból az időből, mikor nem sokkal a háború után útlevélért folyamodtam, és az csak indulásom előtt egy-két nappal érkezett meg. Az ilyen késés megszokott esemény volt abban az időben az atomtudósokkal kapcsolatban. El tudom képzelni, hogy a kormány szerette volna megszámolni a titkokat, amelyeket az egyes személyek a fejükben hordoztak, hogy viszszatéréskor ellenőrizhessék, nem hiányzike belőlük. A további alkalmakkor, valahányszor útlevelet kértem - amit sajnos időnkint megtettem - Mrs. Shirpley mindig készséges volt, ha kellett felgyorsította a Passport Error In Sunday’s Star you carried a column by Martin S. Hayden which says that Mrs. Ruth Shipley once refused me a passport. This she never did. Mr. Hayden tells me that he gleaned his information from the Editorial Research Reports, which is a reliable publication but apparently not infallible. They must have picked up some misleading news item at the time when I applied for a passport soon after the war and it did not come through until a day or two before my scheduled departure. Such delays were routine—at—the—time in the Jkráse of atomic scientists. I imagine the Government wanted to count the number of secrets each man carried in his head so that upon his return they could check if any were missing. On sihaseowent tsions, \vljpn«ver^T applied _ ji' a puisport late—-which I am sorry to say I sometimes did—I found Mrs. Shipley most co-operative in accelerating routine procedures to enable me to get my passport in time. „ Leo Szilard. A Magyar tudóslexikonról Együtt élünk itt Pakson az atomerőművel, az ország első és egyetlen atomerőművével. Sokunknak jelent munkahelyet, megélhetést, kinek-kinek egzisztenciát, szakmai sikert. Beleszippantunk a technika, a tudomány levegőjébe. Némelyikünket ez csak megérint, de jelentős számban vannak szakemberek, mérnökök, akik elmélyülnek a nukleáris energiatermelés tudományában, azért, hogy ez az erőmű biztonságosan és gazdaságosan működjön. A Tájékoztató és Látogató Központ előtti szoborpark, a magyar tudósok „paksi disputája" is arra emlékeztet, hogy ne feledjük, miképp jutottunk el idáig, kik mutatták az utat. Nem engedi elfeledni nagyjainkat, akik világra szóló kutatási eredményeikkel, felfedezéseikkel hozzájárultak a tudomány nemzetközi fejlődéséhez és ezzel felemelték hazájukat, magyarságukat. Nekünk kötelességünk, hogy ismerjük, tiszteljük őket és társaikat. És hogy miért volt fontos mindezt megjegyeznem? Mert hasonló gondolatokra leltem a közelmúltban megjelent Magyar tudóslexikon bevezető soraiban, és úgy érzem, tudós - neves elődeinknek köszönhetően büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk. A Magyar tudóslexikon több mint 800 kiemelkedő személyt mutat be. A könyv bevezetőjében Nagy Ferenc főszerkesztő a következőket írja: „...fontos és időszerűfeladat nemzetünk önismeretének és értékrendjének olyan korszerűsítése, amely a modem világ követelményeivel összhangban a természettudományos és műszaki haladás megbecsülését szervesen beépíti a magyarságtudatba. ” E munka megalapozását szolgálja e könyv, mely a Magyar Tudomány napja első megünneplése és a Magyarság Hírnevéért Díj első átadása alkalmából sok évi munka és széleskörű összefogás eredményeként jelent meg. A könyv első része történelmi áttekintést ad a magyar alkotók képes krónikáján keresztül. Ismerteti a magyar származású Nobel-díjasokat, az atom-, az űrkorszak és az információ korszakának úttörőit, világra szóló alkotások magyar származású alkotóit. A második részben található az életrajzi lexikon, mely tudósokkal, mérnökökkel, műszaki alkotókkal, orvosokkal és ezek nagy nevelőivel foglalkozik. Egy-egy személyről a legalapvetőbb adatokat közli, de a részletesebb információk iránt érdeklődőknek irodalmi utalást is ad. Ízelítőül a Tolna megyei születésűek közül lássunk néhány híres személyt: Balassa János (szül.: Sárszentlőrinc, 1814): Bécsben avatták orvosdoktorrá. A magyar orvostudományt és ezen belül a sebészetet számos, akkor teljesen új eljárással, módszerrel gazdagította. Dienes Valéria (szül: Szekszárd, 1879): Előbb matematikai tanítói oklevelet szerzett, később az egyetemen folytatta tanulmányait matematika-fizika szakos hallgatóként, á zene és a művészetek iránti érdeklődése vezette ahhoz, hogy valóság-elméletekkel foglalkozó filozófiai disszertációját egy matematika-filozófia-esztétika tárgyakból álló szigorhton védje meg. Természettudományi, filozófiai előadásokat tartott és létrehozta az orkesztikának nevezett mozdulatművészet rendszerét. Hollós László (szül.: Szekszárd, 1859): Középiskolai tanári oklevelet szerzett kémiából és fizikából, majd újra beiratkozott a budapesti tudományegyetemre természetrajzi tárgyakat hallgatni. A tanári elfoglaltságon kívül a gombákra áldozja minden idejét, e témából számos könyvet írt, a gombák „szerelmese” lett. Tormay Béla (szül.: Szekszárd, 1839): Állatorvosi és mezőgazdasági tanulmányokat folytatott. Megszervezte a Földművelésügyi Minisztérium álhttenyésztési ügyosztályát (1867), főigazgatója volt az ország valamennyi közép- és felsőfokú mezőgazdasági szakoktatási intézményének. A harmadik rész neves személyiségek levelezéséből emel ki néhányat, bővebb ismereteket nyújtva jellemvonásukról, gondolkodásmódjukról. Belepillanthatunk a két Bolyai levélváltásába és Szent-Györgyi Albert Neumann Jánoshoz írt levelébe: „Kedves Jancsi... Nemrég Bay Zotyival kisütöttünk vahmit, ami Neked is fog tetszeni, s aminek talán van köze a gondolkodás, illetőleg idegműködés mechanizmusához A kis cikk nemsokára a Scienceben fog kijönni... Albert." (Woods Hole, 1950.) A kötet függelékében található a bibliográfia, a személynévmutató (időrendben és abc sorrendben), valamint a helységnévmutató. Az időrendi mutató az 1365 körül született Makra Benedekkel kezdődik és az 1930-as születésű György Gézával zárul. A betűrendes személynévmutató elején Abody Előd áll, a végén Zsolnay Vilmos, de természetesen a „paksi disputa ” alakjai is, mint Wigner, Teller és a többiek is fellelhetők benne. A Magyar tudóslexikon egy rendkívül értékes, hasznos könyv. Szentágothai János professzor úr szavait idérn: „Ennek a műnek minden művelt magyar ember polcán ott a helye. ” Lovászi Anna Tanulni nem csak érdemes, hanem szükséges Városunkban 6 általános iskola, 3 középfokú oktatási intézmény és 1 főiskola van. Úgy gondolom, az itt tanuló, Pakson élő fiataloknak is érdemes megfogadni egy hajdani diák tapasztalatait, gondolatait. A tamási gimnázium alapításának 50. évfordulójára jubileumi évkönyvet jelentetett meg. A szerkesztésben részt vevő Kaszás Dezső tanár úr megkereste az egykori kiemelkedő tanítványokat, akik személyiségükkel és eredményeikkel a mai diákoknak életideálul szolgálhatnak, így jutott el Gyugyi Lászlóhoz. Dr. Gyugyi László Tamásiban született 1933-ban. Gimnáziumi érettségi után tanulmányait a BME Villamosmérnöki Karán folytatta, később angliai és amerikai egyetemeken tanult. Mérnöki pályáját Angliában kezdte, majd pályázat útján az Egyesült Államokba került a Westinghouse Kutató és Fejlesztő Központba. Kutató és irányító munkája átfogta a teljesítmény-elektronikai berendezések széles területét. 1995 óta a Westinghouse technikai igazgatója. Részletek az egykori tanítvány „Tapasztalatok és gondolatok az 50 éves jubileumra” című, a tamási gimnázium évkönyvében megjelent írásából: „...Most leírt gondolataim elsősorban a gimnázium tanulóihoz szólnak. Ezért nyilván nem meglepő, hogy elsőként leírt élettapasztalati megfigyelésem: tanulni nemcsak érdemes, hanem a most kialakuló világgazdasági rendszerben elkerülhetetlenül szükséges. A tanulás szükségessége az utóbbi évtizedekben végbemenő, korábban példa nélkül álló technológiai fejlődés, az ezzel kapcsolatos gazdasági - főként ipari - átszerveződés, a fokozódó és nemzetközivé váló verseny következménye és követelménye. Harminc évvel ezelőtt, amikor az Egyesült Államokba érkeztem, a lakosság többségét a nagy ipari vállalatok (General Motors, Ford, US Steel, General Electric, Westinghouse stb.) hatalmas gyári üzemeiben foglalkoztatták. Egy-egy üzemben az alkalmazottak száma gyakran meghaladta a tízezret. A munkahelyek állandóak voltak és az alkalmazások többnyire egy életre szóltak. Az utóbbi 15 év alatt ez a helyzet alapvetően megváltozott. A technológiai fejlődés lehetővé és az egyre szélesedő gazdasági verseny szükségessé tette a gyártási termelékenység növelését. A gyári üzemek decentralizálódtak, méretben kisebbek és erősen automatizáltak lettek... Ezek a változások a gyártásban és adminisztrációban foglalkoztattak számának rohamos csökkenéséhez és ugyanakkor a képzettségi követelmények ugrásszerű felemelkedéséhez vezettek... Európában és a világ más országaiban kisebb-nagyobb időeltérésekkel ugyanilyen jellegű változások jelentek meg. Minden valószínűség szerint ez a folyamat a jövőben még fokozódni fog... A tanulás szükségességének negatív, majdnem pesszimistának tűnő indoklásával ellentétben a tanulás érdemességére vonatkozó érveim pozitívak és optimisták, a rohamosan kibontakozó, majdnem határtalan lehetőségeket mutatják... A nagymértékű technológiai fejlődés, amely a század első felében kialakult ipari szerkezet átszerveződését hozta magával, elindította egy nagyszámú, teljesen új iparág (mint a félvezető, a számítógépgyártás és alkalmazás, távközlés, kibernetika, robot és automatika, biokémia és biotechnológia stb.) rohamos fejlődését. Ez a folyamat hihetetlen alkalmat adott és ad a vállalkozó szellemű, magasan képzett, gyors döntésre képes rugalmas szakembereknek. ...Legendás hírű cégek mellett sok ezer kevésbé ismert, de már több- és százmillió dolláros évi forgalommal bíró új vállalat is született. Ezeknek szükségük volt, van és lesz jól képzett üzleti, műszaki és adminisztrációs szakemberekre, szakmunkásokra és egyéb alkalmazottakra... Talán nem kell tovább érvelni: az izgalmas, próbára tevő és ugyanakkor szép jövőt ígérő lehetőségek megvalósítására érdemes felkészülni. A tanulással kapcsolatban biztosan vetődnek fel kérdések: Mit érdemes tanulni, és vajon a hazai iskolák fel tudják-e készíteni a magyar fiatalságot nemzetközi szinten a jövőre? A második kérdésre egyszerűbb a válasz. A múltbeli tapasztalataim szerint határozott igen... Mindig azt tapasztaltam, hogy a magyar oktatásban szerzett ismeretek, különösen az általános műveltség és tájékozottság iránt belénk nevelt igényesség mindig döntő előnyt jelentett számomra az amerikai és a külföldi kollégákkal szemben... Visszatérve az első kérdésre, mit érdemes tanulni? A gimnáziumi élményeim mellett a későbbi tapasztalataim alakították ki az erős - bár nem általánosan elfogadott - meggyőződésemet a tradicionális gimnáziumi tananyag mellett... A kiegyensúlyozottság és a humán tárgyak hangsúlyozása mellett, két terület fontosságát szeretném még kiemelni. Az egyik egy külföldi nyelv tanulása, a másik a rendszeres sportolás. A nyelvtanulás fontossága ma már magától értetődő. A ki- és átalakuló világgazdasági rendszerben egy világnyelv beszédszinten való ismerete szükséges... Tapasztalataim szerint az angol nyelv nemcsak technikai területen nélkülözhetetlen, hanem általában elégséges a létezéshez és alapszintű „funkcionáláshoz” a világ legtöbb országában. A sport, különösen a csapatsport fontosságát nemcsak az általánosan elfogadott egészségügyi szempontból hangsúlyozom. Ismét saját tapasztalataimból mondhatom, hogy amikor az életpályám későbbi szakaszán egyre nagyobb számú mérnök munkáját kellett irányítanom, a fiatalkorban szerzett sportbeli tapasztalatok nagy segítséget adtak. A meghatározott szerepkörre a képességek felismerése, egy megadott cél elérésére a kutató csoport megszervezése, az egyéni erők összpontosítása, a hangulat átsegítése egy-egy kudarc idején, az egyéni ambíciók összhangba hozása és tartása a csoport érdekével, mind olyan tulajdonságok, amelyek egy sportcsapat sikeréhez is elengedhetetlenek. Egyéni szempontból az is lényeges, hogy a sport elősegíti, talán jobban mint bármi más, a sikerek eléréséhez elengedhetetlenül szükséges akaraterő kifejlesztését. ...Remélem, hogy ezek hasznára lesznek a pályaválasztás előtt álló tanulófiatalságnak a gazdasági és politikai rendszer átszervezésének jelenlegi nehéz időszakában.” Egy szokásostól eltérő életút, sikeres pálya tapasztalatai alapján ismerhettük meg dr. Gyugyi László gondolatait. Mondanivalója minden fiatal számára megszívlelendő útmutatást ad. Lovászi Anna rutin eljárásokat, hogy időben megkapjam az útlevelet. Leo Szilárd
