Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1998-11-01 / 11. szám
1998. november Atomerőmű 7. oldal Rádióamatőrök Az amatőr rádiózás egyidős a rádiótechnikával, ami száz éve a vezeték nélküli távírással kezdődött. A rádióamatőrök saját szórakoztatásukra kezdtek foglalkozni rádiófejlesztéssel. Gyakran játszottak úttörő szerepet, mivel számukra olyan hullámsávokat jelöltek ki, amelyek meghódítása technikailag nehéz feladat volt. Fred Schnell (USA) és Leon Déloy (Franciaország) például elsőként teremtett kétoldalú transzatlanti rádióösszeköttetést a 110 m-es hullámhosszon. A technikai érdeklődés mellett a rádióamatőröket a világméretű érintkezés lehetősége is motiválja. Szerteágazó tevékenységük megszervezéséhez 1911 óta nemzeti és nemzetközi egyesületek sorát hozták létre. Rádiózási tapasztalataikkal átlépik a politikai határokat, sőt járulékos társadalmi funkciókat is betöltenek: a szabványos hullámsávokra telepített berendezéseikkel sok esetben támogatják veszélyhelyzetekben a bevetett mentőcsapatok munkáját. Éppen hetven éve, 1928-ban alakult meg a Magyar Rövidhullámú Amatőrök Egyesülete. A technika alkalmazása során alakult ki a szabadidős tevékenység, illetve a versenyek iránti igény. Három versenyirányzat alakult la: - a rádión keresztüli éterversenyek (rádióforgalmi), - gyorstávírász-versenyek - rádiós-tájékozódási futás sport. A Paksi Atomerőműben is dolgoznak rádióamatőrök, akik sportágukban hazai és nemzetközi versenyzőként, sportszervezőként, felkészítő edzőként, valamint nemzetközi bíróként is sikereket értek el. Az alábbiakban szeretnénk bemutatni a Magyar Rádióamatőr Szövetség Tolna Megyei Területi Szövetségének elnökét, Weisz Jánost és titkárát, Weisz Lászlót, akik a PA Rt. Balesetelhárítás HÍR II. Üzem dolgozói. Weisz László, a HIR-II Üzem műszerésze, a rádióamatőr gyorstávírász sportág többszörös országos bajnoka, egyéni Európa-bjanok és világbajnoki ezüstérmes. Foglalkozása villamos üzemmérnök, a PA Rt. Balesetelhárítás szervezetéhez tartozó HIRII üzem műszerésze. Egyesülete: Szekszárdi Rádió Klub. 1971 óta a klub tagja. 13 éves korában ismerkedett meg a rádiózás alapjaival bátyja révén, aki már akkor a klub aktív tagja volt. Jelentős eredményei: A rádióamatőr sport gyorstávírász sportágában többszörös országos bajnok, egyéni Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes, valamint csapat EB bronz és VB ezüstérmes, számos nemzetközi versenyen helyezett. Kitüntetései: Tolna Megye Sportjáért kitüntetés (1996) és „Az év rádióamatőr sportolója” cím többszöri birtoka. — Mit szeret jobban, az egyéni vagy csapatversenyt? — Az egyéni eredményeket mindig többre becsüli a közvélemény, pedig egy jó csapat eredményt sokkal nehezebb elérni, hiszen ott több versenyzőnek kell egyszerre tudása javát adnia. — Mit tart a rádióamatőr sportban legvonzóbbnak? — Maga a rádióamatőr tevékenység rendkívül sokrétű dolog. Kezdve onnan, hogy hobbi és sport tevékenységként is űzhető, folytatva azzal, hogy szellemi (rádióforgalom, rádiótávirász) és fizikai (rádiótájfutás) megmérettetést egyaránt tud nyújtani. — Mi a legnehezebb a versenyekben és a felkészülésben? — A felkészülésben a monotónia tűrés, a versenyeken az idegfeszültség elviselése a legnehezebb. — Hogyan tűri a sikereket? — Aki további eredményeket akar elérni az nem ülhet sokáig a babérjain, mert ott topog nyomában az eredményekre éhes következő generáció. — Hogyán tűri a kudarcokat? — Egy rosszabb szereplést nem szabad túldramatizálni, mert az kihat a további felkészülésre. Legnagyobb sikerének tartja az 1991-ben szerzett EB egyéni első helyet, mert akkor abban a versenyszámban ő volt a legjobb. Legnagyobb kudarcának tartja:... a fentebb említettek miatt nem tart számon ilyent. Kedvenc időtöltése a versenysporton kívül: Azt a szabad időt, ami marad, igyekszik a családjával eltölteni. Segítői: A klubban van még két versenyző (Weisz János és Hudanik Antal), akikkel folytonos „ádáz csatát” vívnak versenyeken, ami segítette a folyamatos szintentartást és nagyban hozzájárult az eredmények eléréséhez. Emellett sokat jelent még a támogató családi háttér. Hogyan tovább? 1994-ben a Nemzetközi Rádióamatőr Szövetség (IARU) Gyorstávírász munkacsoportjába delegálták, majd az 1996-os, Tel Avivban megrendezett konferencián a munkacsoport vezetőjévé választották! Ebből adódó elfoglaltságai miatt jelenleg csak hazai rendezésű versenyeken indul. Ez utóbbihoz csak egy rövid megjegyzés kívánkozik: A versenysportban szerzett tapasztalatait sikerüljön a Nemzetközi Rádióamatőr Szövetségben hasznosítania! Weisz János, a HIR-II Üzem csoportvezetője, a Szekszárdi Rádió Klub elnöke Foglalkozása: mérnök-üzemgazdász, a PARt. Balesetelhárítás szervezetéhez tartozó HIR-II. Üzem csoportvezetője. Egyesülete: A Szekszárdi Rádió Klub. Iskolatársa, barátja invitálására tizennégy évesen iratkozott be egy, a szekszárdi egyesületnél, a rádióamatőr tevékenység alapjainak megismertetése céljából szervezett tanfolyamra. Kötődése a klubhoz nemcsak sportolóként változatlan, hiszen 1977 óta annak egyben első számú vezetője is. Jelentős eredményei: Rádiós Tájékozódási Futó Világbajnokságon csapat ezüst- és bronzérmes (1998), Rádiótávírász Európa Bajnokságon ezüst érmes (1991), több nemzetközi versenyen helyezett, sportágának többszörös magyar bajnoka. Kitüntetései: Magyar Sportért Kitüntető Cím miniszteri kitüntetés (1996), melyet sporteredményei mellett sportvezetőként végzett tevékenységének elismeréseként kapott, hiszen 1988 óta a megyei szövetség elnöke, 1990 óta az országos szövetség elnökségi tagja és jelenleg egyben annak utánpótlásnevelési- és ifjúsági bizottságának vezetője is. Mit szeret jobban, az egyéni vagy csapatversenyt? Akik ismerik tudják, hogy - bár pályafutása során számos kiváló egyéni eredményt ért el - elkötelezett csapat ember és a sikeres csapat szereplést fontosabbnak tartja egyéni sikereinél. Vallja, hogy, kiváló egyéni teljesítmények nélkül nem lehet sikeres csapat eredményt elérni, hogy jó csapat pedig nagyban hozzá tud járulni kiemelkedő egyéni teljesítmények születéséhez. Mit tart a rádióamatőrködésben legvonzóbbnak? A sokszínűségét és a korlátlan benne rejlő lehetőségeket, amelyek kortól, nemtől, szakmai végzettségtől függetlenül egyaránt teret biztosítanak értelmes, hasznos szabadidős elfoglaltsághoz csakúgy, mint magas szintű felkészültséget kívánó szellemi vagy fizikai sporttevékenység folytatásához. Mi a legnehezebb a játékban és a felkészülésben? A rádiózásban a legnehezebb eljutni egy olyan szintre, mikor már a megszerzett tudás birtokában úgy tudja valaki használni, alkalmazni a birtokában lévő technikai eszközöket mint művész a hangszerét. Ezen a szinten rengeteg pozitív élményt - sikert és örömöt - nyújt ez a , játék” csakúgy mint más társai. A versenyekre való felkészülés legnehezebb pillanatait a monotonitás, valamint a Weisz László nagyfokú összpontosítás állandó meglétének igénye jelentik. Hogyan tűri a sikereket? A siker egyik velejárója a közfigyelemnek egy sportoló irányába történő megnövekedése. Véleménye szerint az ebből fakadó igények kielégítésének meg kell felelni akkor is, ha ez esetenként terhesnek tűnhet. Azonban sem a siker, sem a pillanatnyi népszerűség nem jelentheti az elért teljesítmény túlértékelését, mert az a fejlődés rovására mehet. Hogyan tűri a kudarcokat? A kudarc lelkileg megviseli, azonban a belőle nyerhető tapasztalatok fokozottabb munkára serkentik. Legnagyobb sikerének tartja: Sportolóként elsősorban azt, hogy a rádióamatőr sport valamennyi területén sikerült kiemelkedő eredményeket elérnie, sportvezetőként pedig főként azt a tényt, hogy a Szekszárdi Rádió Klubot az elmúlt évek kedvezőtlen társadalmi, környezeti viszonyai ellenére sikeres egyesületként tudja irányítani. Legnagyobb kudarcának tartja: Ezen még nem gondolkodott, azonban legnagyobb kudarcélményként - bár ez közvetlenül nem személyéhez kötődik - hosszú időszakra visszatekintve az új Sporttörvényt, ilWeisz János letve a sportfinanszírozás változását érte meg. Kedvenc időtöltése a versenysporton kívül: Amennyiben marad szabadideje, azt a család köti le. Azt azért tudni kell, hogy gyerekei - Csilla és Attila - ugyancsak ebben a sportágban versenyeznek. Segítői: Sportolóként mind a mai napig klubbéli versenyzőtársai, Hudanik Antal és Weisz László (mindketten VB, EB érmesek) jelentették a legnagyobb segítséget, hiszen a velük való „egészséges” rivalizálás folytonos serkentést és egyben szakmai kontrollt is jelentett. Mind sportolói, mind pedig sportvezetői tevékenységének ilyen intenzitású gyakorlása pedig elképzelhetetlen lenne a megbízható családi háttér nélkül. Hogyan tovább? Egyszer minden sportolói pályafutás véget ér, és bár még szeretne további sikereket elérni, figyelmét, energiáját egyre inkább az utánpótlásra az újabb tehetségek nevelésére igyekszik fordítani. Ez utóbbihoz csak egy rövid megjegyzés kívánkozik: Minél több fiatalnak sikerüljön átadnia tapasztalatát! Sipos László Szeretnél-e egy húsz fős hajóban evezni? - tette fel telefonon a kérdést Sziklenka László mesteredző. - Ha érdekel a Sárkányhajó-verseny, akkor szívesen látunk az ASE Csónakházban, egy tájékoztató filmvetítésen! - folytatta az invitálást. Október 24-én több mint húszán vártuk Sziklenka László fiának élménybeszámolóját és láttuk videofilmjét a Duna-parti vízisporttelepen. Már hét éve német klubban versenyez ifj. Sziklenka László és ott ismerkedett meg a Távol-Keletről meghonosított több mint kétezer éves Sárkányhajó sporttal. kedvelteti a lelkes amatőrökkel, ugyanis itt a huszonkét ember együttműködésén múlik az eredmény. Ez egy igazi nagyszabású buli, amiből a fellelkesült paksi fiatalok sem szeretnének kimaradni, így megbízták Sziklenka Lászlót a szervezési feladattal. Nagy István, az A 11,5 m hosszú, 200 kg-os hajóban minimum 18, maximum 20 fő kenu lapáttal evez egy dobos által diktált ütemre és egy kormányos segítségével kiegészülve általában hat csapat versenyez egyidőben 250, illetve 500 méteres távokon. Csodálatos látványt nyújtanak a simavizű tavon, mikor is komoly vízfelhőt csapnak maguk után hagyva a fergeteges összecsapásokon. Az érdeklődő paksiak megtekinthették az idei Európa-bajnokságon Rómában és a világbajnokságon Wellingtonban (Újzéland) készült fotókat és az elmúlt évben Duisburgban készült videofelvételt. A győri kajak-kenusokra épült magyar válogatott értékes II. és III. helyezéseket ért el első nemzetközi versenyén, mind a férfi, mind a vegyes (8 nő 12 férfi) csapatával. Az élménybeszámolón megtudtuk ifj. Sziklenka Lászlótól, hogy ezt a látványos és izgalmakban is bővelkedő ázsiai sportot az utazási irodák közvetítésével terjesztették el pár éve Európában. Magyarországon is szeretnék a vízisportokról nevezetes városokban megismertetni és meg-ASE Szabadidősport Szakosztály elnöke lát lehetőséget önálló Sárkányhajózó csoport megalakítására, amennyiben ezt kellő létszámú érdeklődő igényli. Három korosztályban lehet versenyezni: 18 év alatti ifjúságiak, 40 év feletti veteránok és a felnőttek. Az 1999. évi nemzetek közötti világbajnokság és klubcsapatok közötti Európa-bajnokság Nottinghamban lesz. Végül jelezni szeretném, hogy Sziklenka László a 316- 850-es lakástelefonszámon az érdeklődők és szponzorok jelentkezését várja. Iparági labdarúgó torna A paksi csapat A fővárosban, a Budapesti Hőerőmű pályáján rendezték meg nyolc csapat részvételével az iparági kispályás labdarúgó kupát. A májusi selejtező mérkőzések után, melyekről lapunkban is olvashattak, összesen nyolc csapat jutott be az októberi döntőbe. Közöttük volt természetesen az atomerőmű csapata is. A kétszer négyes beosztásból csoportonként két csapat jutott be a fináléba. Eredmények: Paks - DÉMÁSZ 5:2 Paks-ÉMÁSZ 2:1 (tavalyi bajnok) Paks-OVIT 1:2 A döntőbe jutásért az ELMÜ csapatával játszottak a paksiak. A rendes játékidőben 2:2 lett az eredmény, ezt követően a hetes rúgások után jutottak be a végső döntőbe az atomerőművesek. Itt újra az OVIT csapatával kerültek össze, ahol gigászi csatában a rendes játékidő 2:2-es eredményt hozott, és a hetes rúgások után, ha egy góllal is, de alulmaradtak a mieink. így végül a második helyen végeztek. A csapat tagjai: Kirtyán László, Mikolics Tibor, Nagy Sándor, Izsák Lajos, Simon Zoltán, Tóth Miklós, (a torna legjobb kapusa lett), Taba István, Klopcsik István, Kugli József, Szabadi Viljnos. Technikai vezető: Haragos Sándor. Állandó Gépkocsivezető: Torma Attila. Csapatvezető: Patkós István. (A fotón nem szerepel Pécz János és Vörös József.) Félszáz éves a paksi kosárlabda 1998. október 10-én ünnepélyes pillanatokra került sor a paksi városi sportcsarnokban. Szentesi Alajos tanár úr, az egykori női csapat edzője és a férfi együttes játékosedzője a helyi kosárlabdaélet fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából meghívta a még élő játékosokat egy' kis baráti összejövetelre. A megemlékezésre a Matáv- Pécs elleni találkozó előtt került sor. Itt készítettem interjút Szentesi Lala bácsival, a kosárlabdázás helyi úttörőjével, aki nélkül ez a sportág nem tudott volna népszerűsödni. — Gratulálunk az ötven éves évforduló alkalmából. Mondjon, kérem, egy pár szót az ötven évvel ezeló'tti időszakról! — Ötven évvel ezelőtt Tolnán játszottuk az első hivatalos kosárlabda-mérkőzéseket. Az akkori csapatok ma még élő tagjait most üdvözölhetem ezen a kis ünnepségen. Hagyománytisztelő vagyok és úgy gondoltam, hogy ez az ötven év megérdemli, hogy összehívjam azokat a játékosokat, akik részt vettek az első mérkőzésen és rögtön sikerrel kezdtek, hiszen mindkét csapatunk győzött Tolnán. Örülök neki, hogy elfogadták a meghívást és itt vannak ma velünk. — Mi volt a csapatok célja? — Annyira a nulláról kezdtünk, hogy örültünk annak, hogy '50-ben elkezdhettük a megyebajnoki szereplést. Akkoriban úgy ment, hogy a futballisták felszálltak a buszra, aztán a drukkerek, és ha maradt hely a kosarasok, ha nem, akkor hátraarc és mentünk haza. így indult 1950-ben az első bajnokság, amiben természetesen az utolsó helyen végeztünk. '52-ben már a férfi csapatunk második lett a megyében, '54- ben pedig a női együttes nagy meglepetésre megyebajnok lett, tisztán középiskolai játékosokkal. Ehhez az kellett, hogy tehetségesek és szorgalmasak voltak és nagyon szerettek kosárlabdázni. — Hol tudtak edzeni? — Szabadtéri pályánk volt, így négy-öt hónapot tudtunk csak egy évben edzeni, ám az akkori kosarasok olyan sokoldalúak voltak, hogy télen is edzésben tudtak lenni. Asztaliteniszeztek, tornáztak és síztek és bizonyára ez a hozzáállás is közrejátszott abban, hogy ezeket az eredményeket el tudtuk érni. — Mit szól Lala bácsi a jelenlegi csapatunkhoz? — Ez a kosárlabda nagyon összetett játék. Úgy látom, hogy ragyogó játékosokból álló társaságot hozott össze az ASE, de az régi szabály, hogy jó játékosokból még nem biztos, hogy egy jó csapat is kialakul. Ehhez idő kell, a gárda és az edző állandóan változik, így csapatot építeni nem lehet. Csak reménykedni tudok abban, hogy Rezák mesternek sikerül pár hónap alatt ezt a társaságot öszszehozni és akkor sokkal jobb eredményeket fognak elérni, mint most. - fejezte be Szentesi Alajos válaszát. Vöröss Endre S árkányh jaj ó
