Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1998-09-01 / 9. szám
1998. szeptember Atomerőmű 3. oldal Üdvözlet Loviisából Látogatás Finnországban Környezet- és állatvédelem - Seena és malackái (Folytatás az 1. oldalrpl.) Skandinávia Európa „tüdeje” Az embernek első benyomásai közé tartozik, hogy rácsodálkozik, milyen tiszta a levegő és milyen sok fa, erdő található északi rokonaink földjén. S hogy mennyire tisztelik mindazt a természeti kincset, amivel gazdálkodhatnak, arra a legjobb bizonyíték, hogy nem vághat ki senki egyetlen fát sem engedély nélkül. Egy lakótelep tervezésekor például két hétig próbálgatta egy híres építész a maketten, hogyan lehet úgy elhelyezni a megépítendő házakat, hogy az embereknek a legmegfelelőbb legyen és minél kevesebb fát kelljen kivágni... Atomerőmű a Baltitenger partján A loviisai atomerőmű igazgatója, Jussi Helske az idén áprilisban látogatott el a paksi atomerőműbe. Röviddel ezután megfogalmazódott egy olyan igény, hogy a loviisai és paksi atomerőmű szakemberei már kiváló együttműködésről tettek tanúbizonyságot, s jó volna ezt a kört a sajtóra is kiterjeszteni. Az első konkrét lépést Bjöm Wahlström tette meg, amikor elküldte az Atomerőmű újság számára vidám atomerőművi történeteinek könyv formájában összegyűjtött kiadását. Wahlström úr jelenleg a POSIVA OY-nél nukleáris hulladékelhelyezéssel kapcsolatos koordinátori feladatokat lát el. (Erről a munkáról következő lapszámunkban olvashatnak). A program tehát elindult, s augusztus 24-től egy látogatásra érkezett meghívó a loviisai atomerőműbe. Arvi Vaittinen értékesítési vezető fogadta a két tagú paksi küldöttséget: Czinege Máriát, az Atomerőmű újság főszerkesztőjét és Bencze Imrét. A legmeglepőbb az volt ebben az első találkozásban, hogy olyan érzése volt az embernek, mintha már régi jó barátok lennénk. (Lehet, hogy ősi finnugor eredetű a vendégszeretet?) A program elég feszes volt, a megérkezés utáni első napon a loviisai atomerőmű lapjának főszerkesztőnőjével, Minna Illmannal találkoztunk, aki főállásban a vezérigazgató, Jussi Helske titkársági vezetője. A fiatal főszerkesztőnőtől megtudhattuk, hogy idén ősszel jubilál az erőmű lapja, ugyanis 10 éve jelenik meg. (Milyen érdekes összecsengés - az Atomerőmű újság októberben ünnepli megjelenésének 20. évfordulóját.). A tizenkét oldalas tájékoztató jellegű lapot ketten készítik, és havi egy alkalommal, a hónap közepén jelenik meg. Idén nyáron először üzemanyag átrakások idején havonta két alkalommal adták ki 1500 példányban. Külső megjelenésre a paksi atomerőműben hetente megjelenő Heti Tájékoztatóra hasonlít a lap. Csak az atomerőműben dolgozók írnak cikkeket, ám a fotós hivatásos és külön az a feladata, hogy fényképeket készítsen. Érkezésünk előtt kapott egy digitális kamerát a hölgy, így mi is megcsodálhattuk a technika új vívmányát. Az atomerőmű lapja után Arvi Vaittinen vette át kalauzolásunkat, s elsőként a szekunder köri turbinacsere aktuális munkáit tekinthettük meg. Ezt követően a nemrégiben elkészült kis- és közepes aktivitású hulladéktárolóba látogattunk. Ez az építmény az atomerőmű területén található és a közelmúltban adták át. Az egyik „box”-ban már el is helyeztek olyan hordókat, amelyekben kis aktivitású hulladékot tárolnak. A tároló építésekor nagy mennyiségű kőzetet termeltek ki, ám ennek elhelyezése nem okoz gondot - a közelben vitorlás kikötőt építettek belőle. így akinek kedve van, akár saját jachttal, vagy motorcsónakkal is bejárhat az atomerőműbe dolgozni. A loviisai atomerőmű természetbarát viszonyát hirdeti az erőmű saját vaddisznója. Nem félreértésről van szó. Néhány éve a loviisai atomerőmű vásárolt egy vaddisznólányt, „akit” az üzemi konyhán a dolgozók által összegyűjtött ételmaradékból táplálnak. A finnek rengeteg zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak, így finom falatok jutnak a közkedvelt malachölgy étrendjébe is. Az idén megtörtént a családalapítás, s most már három kismalac is színesíti a látogatók kedvenc programját. A paksi atomerőmű látogató központjához hasonlóan a loviisai atomerőmű előterében is található akvárium. Ott jártunkkor éppen etetés volt, de azok a tengeri halak nem növényevők, így a kannibál programot nem néztük végig. Roppant figyelmes gesztus volt a vezérigazgató úrtól, hogy szoros programja mellett időt szakított ránk, és megjelenésével ő is azt szimbolizálta, hogy minden vendég egyformán fontos. Jóleső figyelmesség volt. A programunk tovább folytatódott, következő lapszámunkban visszatérünk a loviisai atomerőműben tett látogatásra. (C.M.) Szent Péter érdeklődését is kivívtuk (Folytatás az 1. oldalról.) vezővel indulhattak, lehető- A legrutinosabb AMIG-os séget biztosítva a fordulók socsapat a döntőben győzött az rán az egyik játékos cseréjére. ITIG-es csapat ellen, a bronz- Az első három helyezést sor-Szabó József nyitotta meg a rendezvényt érmet pedig a KGVH együttes tagjai vehették át. Teniszben a vegyes párosok három nerendben a FIG, MVIGH és a GÉPIG vegyes párosai érték el, értékes pontokat szerezve az összesített csapatversenyhez. Az ASE sporttelep füves területén kialakított strandröplabda-pályákon legjobban a VILIG dolgozói szerepeltek, maguk mögé utasítva a FIG-et, a GÉPIG-et és természetesen a vert mezőnyt. A lö-. vészetet a GÉPIG mesterlövészei nyerték. A légpuskás versenyeken ezüst érmet szereztek a KGVH csa.patban indulók, a bronz érmet az ITIG-es kollégák érdemelték ki. Az egykosaras (Street Basket) körmérkőzéseket legjobban az ÁMIG (3+2 fő cserejátékos) csapata bírta, így ők veA szellemi vetélkedőn mindenki tudására szükség volt hették át az aranyérmet. Az ezüst a BIG, a bronz pedig a VÍG játékosainak vitrinjét díszítheti. Igazán izgalmas és népszerű sor-váltót sikerült a szervezőknek összeállítaniuk. A hat fős igazgatósági csapatok közül leggyorsabbak a BIG- esek voltak, megelőzve a VILIG és VÍG csapatot. A sport mellett gondoltak a szervezők a szellemi vetélkedőket kedvelőkre is. Az iparági ismereteket, cég- és városismeretet, valamint humoros kérdéseket is tartalmazó tesztet az AMIG-os csapatnak sikerült legjobban kitöltenie. A második helyezést a VILIG, a harmadik helyezést a KGVH felkészült elméi szerezték meg. Amíg a felnőttek a sportpályán küzdöttek, addig a gyermekek számára a zöld gyepen játékos ügyességi vetélkedőről gondoskodtak a szervezők. Az összesített csapatversenyben a legtöbb pontot az Általános Műszaki Igazgatóság kollektívája gyűjtötte, így Hlavati József igazgató büszkén vehette át idén a vándorkupát és az extra méretű pezsgőt. Csak 2 ponttal gyűjtött kevesebbet a Villamos Igazgatóság csapata, így a második helyen végeztek. A Biztonsági Igazgatóság kollektívája állhatott a „képzeletbeli dobogó” harmadik fokára. Az eredményhirdetés végén mindenki izgalommal várta, hogy idén kinek kell „lenyelnie a békát”, ki lesz a következő év rendezője. Tilky Pétertől, a Műszaki Vezérigazgató-helyettes nevében Faragó Péter igazgató vette át a különdíjat, az üveg akváriumban úszkáló teknősbékát és egy üveg kölyök pezsgőt. A kulturális programokban is gazdag, kellemes kikapcsolódásra szánt napot a Roger Schilling fúvós együttes térzenéje nyitotta meg. A zenés és táncos műsorok közül nagy sikere volt a paksi lányok elegáns mazsorett bemutatójának és a Városi Művelődési Központ Koktél Társastánc Együttese két bájos gyermekpáijának. Az elegancia és a gyermeki báj érthető: a táncparkett nem a lihegő, csapzott pofák világa, a tánc, amióta az ember ritmikus mozgásba lendült, szertartás vagy inkább ünnep. A mutatott kép alapján kedvet kaphattak a szülők, gyermekeik tánciskolákba történő szeptemberi beíratásához. A budapesti vendégművészek közül kiemelkedett Fábián Éva zenés gyermekműsora és Nagy Bandó András jól felépített szórakoztató egyvelege. Minden korosztály számára volt lehetőség, így a zenés mesejáték, gitárzene mellett az operettkedvelők is kaptak ízelítőt az igényesen összeválogatott műsorban. Kovács Kati szerencsére nein kérte az esőt, hanem alkalmi ifjú táncosait foglalkoztatta a színpadon. A szabadtéri program fénypontja az esti Tolcsvay koncert és az azt követő tűzijáték volt. A Sportcsarnokban hajnalig tartó villamos bált a Koktél Társastánc Együttes négy fiatál párja nyitotta meg, ízelítőt mutatva több éves felkészülésük eredményéből. A jó hangulatú bálon egy alkalommal Kazandzakisz intelme juthatott egy táncoló ifjú pár eszébe: „Táncolj uram, a zene majd megjön magától!” Ezt az apró intermezzót leszámítva - ami a maga idejében óriási közönségsikert aratott igazán jól sikerült Villamos Napot kaptunk a szervezőktől és a résztvevőktől, magasra téve a mércét, és az elvárást 1999-re. I. díj: nagy pezsgő, utolsó díj: kölyökpezsgő és teknősbéka... FOTÓK: beregnyei MIKLÓS
