Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1998-07-01 / 7-8. szám

2. oldal Atomerőmű 1998. július-augusztus A TEIT-ről Dunaszentgyörgyön Radioaktív hulladékkezelés spanyol módra Dunaszentgyörgy Pakstól tíz, az erőműtől légvonalban mintegy három kilométerre van, akár szomszédoknak is tekinthetik egymást. Jó szom­szédság Isten áldás, rossz szomszédság török átok - mondja a közmondás. Duna­szentgyörgy is - akarva, aka­ratlanul - szomszédságba ke­rült a paksi atomerőművel. S, ha ez már elkerülhetetlenné vált, a tényt tudomásul kell venni, de mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez a szomszédság mindkét fél számára elviselhető és akár előnyös lehessen - mondja Hermann János polgármes­ter. Dunaszentgyörgy „jog­elődje”, Tolnaszentgyörgy az Árpád kori tolnai várispánság, illetve a tihanyi apátság tulaj­dona volt, egy későbbi „telek­csere” során került a fehérvári káptalan birtokába. A Da­­róczy- és Jeszenszky-puszták környéki ásatások során talált kőkori, bronzkori, középkori leletek bizonyítják, hogy a te­lepülés az őskortól már lakott volt, a rómaiak lóváltó állo­mást telepítettek ide. A tele­pülés megélte a tatár dűlást, a török hadjáratokat, II. Lajos a mohácsi csatába menet itt írta meg levelét a királynénak. A falu még az 1700-as években is néptelen volt, miután a tö­rökök a lakosság jó részét el­hajtották. A volt tolnaszent­­györgyi lakosok a környező településekre is áttelepültek, ezt a családnevek jelzik Bo­­gyiszlón, Bátán, Pentelén. Az élet jelei 1718 után mutatkoz­nak, amikor a Nyitra, Zsitva völgyéből az őshuszita val­­lású reformátusok visszatér­tek, ekkor már 300-400 főnyi nemesi rangú bérlőt lehet ta­lálni a településen. A refor­mátus templomuk alapkövét 1781-ben rakták le, a lakosság nagy többsége még 1836-ban is református vallású. A kato­likusok templomát 1995-ben szentelték fel, de nagy szám­ban élnek itt A Hit Gyüleke­zetének tagjai is. Az első vi­lágháborúban 51-en, a máso­dikban 107-en estek el a har­cokban, emléküket emlékmű és emlékkönyv őrzi az utókor számára. Dunaszentgyörgy .neves polgárai voltak Csapó Vilmos nemzetőrparancsnok, akit Kossuth Lajos ezredessé léptetett elő az ozorai csata győzelme alkalmából, vala­mint Dömötör János író és költő. Dunaszentgyörgyön mindig is mezőgazdasági áruterme­léssel foglalkoztak, az első földbirtokosok Thury György és Csernok Mihály voltak, őket követte Fürdős Mihály és fia. A lápos, mocsaras terüle­tet a Csámpa patak segítségé­vel lecsapolták, ami a föld­művelésben jelentős javulást eredményezett. Két mezőgaz­dasági termelőszövetkezet alakult az ötvenes években mintegy 400 taggal, az Ezüst­kalász Tsz. tudott lábon ma­radni a rendszerváltást köve­tően. Az erőmű építése sokat lendített a falu gazdasági helyzetén, sokan kaptak mun­kalehetőséget a jól fizető cé­geknél, ma is dolgoznak az erőműben, az erőmű területén működő valamely cégnél, de Paksra, Szekszárdra is bejár­nak dolgozni Dunaszent­györgy ről. A 90-es évektől azonban csökkent a település lakosainak foglalkoztatási le­hetősége, amit a munkanélkü­liek száma és a különböző szociális támogatásokra tör­ténő kifizetések is jól szem­léltetnek. Az önkormányzatok pénzeit is jelentékenyen meg­kurtították, egyes feladatokat, támogatási formákat az ön­­kormányzat hatáskörébe utal­tak, anélkül, hogy a forintokat is mellé tették volna. Pályáza­tok révén igyekeznek pénzhez jutni az önkormányzatok, a pénzszerzés motiválja a pol­gármestereket abban, hogy kiegészítsék forráshiányos költségvetésüket. Ebbe a körbe illik bele a TEIT révén kapott pénz, hiszen saját be­vétele az önkormányzatnak minimális, melyhez az itt mű­ködő cégek révén juthat. Varrodát létesített a falu­ban a Tolna Megyei Ruhai­pari Szövetkezet, további munkalehetőséget biztosít a Paks és Vidéke ÁFÉSZ, a Fadd és Vidéke Takarékszö­vetkezet, a szolgáltatás kü­lönböző területén 106 egyéni vállalkozó tevékenykedik. Dunaszentgyörgy lakos­sága '97-ben 2.714 fő volt, a munkanélküliek száma mint­egy 195 fő, ebből a regisztrált munkanélküliek száma 63, jövedelempótló támogatásban 52-en részesülnek, közhasznú munkán foglalkoztatnak 20 főt. Az önkormányzat költ­ségvetése 140,6 millió forint, mintegy 15 millió forintos forráshiánnyal, melyet a múlt évről áthúzódó 3,1 millió fo­rint hitel is terhel. A nevelési, oktatási intézményekre 62,1 millió forintot, szociális célú támogatásokra 16,9 millió fo­rintot fordítanak. Pályázat ré­vén '97-ben mintegy 1,5 mil­lió forinthoz jutott az önkor­mányzat, de érdemi fejleszté­sekre már nem futja a költ­ségvetésből — jegyzi meg Hermann János polgármester. Vannak fejlesztési elképze­lések, de a pénzszűke miatt Hermann János polgármes­ter egyelőre maguk előtt görgetik a gondokat. A mélyfúrású ku­tak vize arzén tartalmú, csak kezelés után kerülhet a víz a vezetékhálózatba, Gerjenből lehetne átvezetni a vizet, de pénz kellene a megvalósítás­hoz. A szennyvízcsatorna-há­lózat, a szennyvíztisztító léte­sítésére Fadd, Gerjen és Du­naszentgyörgy közös pályázat révén próbál forráshoz jutni, a csatornahálózat hiánya miatt befektetőkkel sem tudnak komoly üzleti tárgyalásokat kezdeményezni. A közelmúlt nagy esőzései miatt a mé­lyebben fekvő területeket el­öntötte a víz, paksi, szek­szárdi tűzoltókat kellett riasz­tani az épületek alagsorából, a víztározó ciszternákból kiszí­vatni a vizet. A megoldás egy új csapadékvíz-elvezető lenne, de az önkormányzat forráshiányos költségvetése erre sem nyújt fedezetet. A TEIT révén kapott pénz tehát az égető problémák, a lyukas költségvetés befoltozására megy el. Itt is érvényes az a szemlélet, hogy a TEIT pén­zek nélkül szűkebbre kellene szabni az önkormányzat költ­ségvetését. A TEIT jelentőségéről már a korábbiakban kifejtették né­zeteiket a polgármesterek, ez Dunaszentgyörgyön sincs másként - jegyzi meg Her­mann János. Akik az erőmű­ben dolgoznak, kellő infor­mációval rendelkeznek, ami­vel a tájékozatlanabbaknak is segítenek eligazodni a kétke­dők körében. Ennek is tud­ható be, hogy a június 24-i té­ves riasztás nem okozott pá­nikot a lakosok körében. Mindez azonban felvetette annak szükségességét, hogy akár valós, akár téves riasz­tásról van szó, az érintett te­lepülések polgármesterei ha­ladéktalanul és késlekedés nélkül kapjanak tájékoztatást az eseményekről. Javaslatai­kat még másnap eljuttatták az erőmű, a polgári védelem ille­tékeseinek, remélve azt, hogy a „jó szomszédság” érdeké­ben javaslataik kellő vissz­hangra találnak - jegyzi meg a polgármester. MM Spanyolország a narancslige­tek, olajfák, a bikaviadalok országa. Amiről kevesebb szó esik, az atomenergia, pedig ez is jellemző. Az ország hét atomerőművének kilenc blokkja a villamos energia termelés 35 százalékát adja. Az utazás Spanyolország Európa egyetlen országa, ahol törvény szabá­lyozza a radioaktív hulladé­kokkal kapcsolatos lakossági, önkormányzati kompenzációt. A nukleáris ipar fejlett és sok­rétű. A már említett kilenc üzemelő blokkon kívül uránérc kitermelés, feldolgozás, fűtő­elem gyártás is folyik, és van példa a kiégett fűtőelemek újra­feldolgozására - reprocesszálá­­sára - is. A hulladékkezelés is magas színvonalú. 1984 óta működik az erre a célra szerve­zett állami vállalat, az EN­­RES A, amelynek felelőssége az általános radioaktív hulladékok kezelése. Létezik egy kis és kö­zepes aktivitású hulladékokat befogadó tároló. Mindez indo­kolja, hogy a TEIT és TETT polgármesterei és a közelmúlt­ban megalakult Radioaktív Hulladékokat Kezelő Köz­hasznú Társaság vezető munka­társai tanulmányútra indultak Spanyolországba, június elején. A szakmai program a házi­gazda ENRESA székhelyén kezdődött Madridban, majd a portugál határ közelében az Almaraz erőműben folytató­dott, végül az El Cabril hulla­déktárolót tekintették meg a de­legáció tagjai. Természetesen ízelítőt kaptak Spanyolország kultúrájából, életéből is. Bika­viadal, Flamenco tánc, a Cór­­dobai Nagy mecset megtekin­tése, egy káprázatos szépségű középkori városka, Cáceres ut­cáin tett séta is emlékezetessé tette a hat napos utat. Az ENRESA A hulladékok kezelésével fog­lalkozó cég, amely házigazdánk volt, Madrid külvárosában egy impozáns székházban található. Útikalauzunk, Mariano Molina, az ENRESA egyik vezető munkatársa és kollégái minden részletre kiterjedő tájékoztatást adtak a spanyol nukleáris ipar egészéről, természetesen a leg­bővebben a hulladékkezelésről. Megtudtuk, 1980-ban, két év­vel az alkotmány életbelépése után megszületett a nukleáris biztonsági tanácsot létrehozó törvény. A CSN, a nukleáris biztonsági tanács az államigaz­gatástól független testület, amely közvetlenül a parla­mentnek felel a nukleáris biz­tonságért, a sugárvédelemért. Ezekre a területekre vonatkozó döntései kötelező érvényűek. 1994-ben a parlament törvényt alkotott az országos villamos­­energia rendszerről, azzal a cél­lal, hogy a lehető legalacso­nyabb költséggel, megfelelő minőségben biztosítsa az ellá­tást. A törvény jelentős hatással van a hulladékok kezelésének finanszírozására, mivel ki­mondja a vállalati adózási tör­vény alóli mentesítést. Ponto­san meghatározza a radioaktív hulladék fogalmát, feltételeit és kibővíti a nukleáris biztonsági tanács ellenőrzési tevékenysé­gét. Ebben az évben még egy jelentős miniszteri rendelet is született, amely pontosan sza­bályozza a radioaktív hulladék­­tárolók létesítésével érintett önkormányzatoknak juttatható pénzalapokat, beleértve ebbe a körbe azoknak az atomerőmű­veknek a környezetét is, ame­lyek saját területükön hulladé­kot tárolnak. Spanyolországban 1968-ban lépett üzembe az első atomerőmű, a Jose Cabrera. A folyamatosan bővülő nukleáris erőműpark eleinte saját terüle­tén kezelte és tárolta a keletke­zett radioaktív hulladékot. Eb­ben az időszakban egy testület, a JEN vállalta a felelősséget ezért. A testület objektív prob­lémákkal küszködött, hiányo­sak voltak a pénzügyi források, csekély az adminisztratív ru­galmasság. 1984-ben királyi dekrétum jogosította fel a kor­mányt egy állami vállalat létre­hozására. Két év múlva már működött az ENRESA, ponto­san meghatározott feladatok­kal, működési normákkal. Évenként hulladékkezelési ter­vet állítanak össze, amelyet jó­váhagyásra be kell mutatniuk az ipari minisztériumnak és a kormánynak. A hulladékok tá­rolására létrehozták az El Cab­ril létesítményt, először egy felhagyott uránbányában, majd a felszínen megépített tárolók­ban. Kompenzáció A tájékoztatón - tekintve hogy a magyar küldöttség többségét a TEIT és a TETT polgármeste­rei alkották - a legtöbb kérdés a kompenzáció körül forgott. „Nincs új a nap alatt” derült ki, a spanyol nukleáris létesítmé­nyek környékén található tele­pülések önkormányzatai ha­sonló elvek alapján részesülnek pénzjuttatásokban, mint ide­haza. A rendszer első pillan­tásra bonyolultnak tűnik ugyan, némi áttekintés után azonban könnyen értelmezhető. Három kategória létezik, a nukleáris lé­tesítmények körül megrajzolt „körgyűrűk” alapján. Mindez törvényben pontosan meghatá­rozva, az összegekkel együtt, amelyek nagyságrendje meg­egyezik a magyar gyakorlattal, épp úgy mint a folyósítások módja és időpontja is. Ami mégis különbség — a küldöttség szerint a mi ja­vunkra -, hogy a települési ön­­kormányzatok egyenként nyújthatják be igényeiket, nincs tehát a TEIT-hez, TETT-hez hasonló szövetség. Almaraz A szövetség hiányát jelezte, hogy a programban szereplő beszélgetés az Almaraz atom­erőmű környéki települések polgármestereivel elmaradt, mert ők egészen egyszerűen nem jöttek el a találkozóra. Alaposan végignéztük viszont az erőművet. A látogató köz­pontba, akárcsak Pakson, sorra érkeztek a csoportok. Maga az erőmű nyomottvizes, két blokkja hasonló teljesítményű mint a paksi négy. Egyéb új­donságot nem tapasztalhattunk, legfeljebb annyit, hogy Paks rendezettebb, tisztább. A fe­gyelmezettség azonban itt is szemmel látható. El Cabril A Sierra Moréna hegységben épült az eddig egyetlen kis és közepes aktivitású hulladékok tárolója. A festői környezetben fekvő létesítmény felszíni tá­roló. Részletesen végignézhet­tük a technológiát, az irányító­­központtól, a hulladékok tömö­rítésén, betonozásán, elhelye­zésén át, egészen az ellenőrző rendszerekig. Semmit nem bíz­nak a véletlenre, a biztonság el­sődleges. A kontroll még a kör­nyék csapadékvizének ellenőr­zésére is kiterjed. És ami az egész spanyol nuk­leáris iparra jellemző, itt is ter­mészetes a nyilvánosság, El Cabril is folyamatosan fogadja a látogatókat, akik jönnek is. Velünk együtt két csoport is járt El Cabrilban. Rákosi Gusztáv Az új képviselők látogatása A FIDESZ Tolna megyei országgyűlési képviselői június 15-én .bemutat­kozó látogatást tettek az atomerőműben. Braun Márton szek­szárdi, Tóth Ferenc paksi és Potápi Árpád, a bony­hádi körzet képviselője folytatott megbeszélést az atomerőmű vezetői­vel. Az üzemi területen történt látogatás után saj­tótájékoztatón mondták el a frissen megválasztott képviselők, hogy eddig is atomerőmű pártiak voltak, s ezután is mesz­­szemenően fogják támo­gatni a megye legjelentő­sebb ipari létesítményét. Amit a látogatáson ta­pasztaltak, imponáló volt számukra. Az erőmű bővítéséről érdeklődő kérdésre mindhárom képviselő igennel válaszolt, s mint ígérték, a megfelelő fó­rumokon ennek hangot is fognak adni. A katolikus templomot 1995-ben szentelték fel

Next

/
Oldalképek
Tartalom