Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1998-04-01 / 4. szám

4. oldal Atomerőmű 1998. április Horgászsarok Ha elültetsz egy fát, nem éltél hiába Március 21-én, a környezetvédelmi világnapon a Paksi Atom­erőmű horgászegyesülete közösségi munkával egybekötött csa­ládi napot szervezett. Ez ugyan nem számított bele az éves kö­telező társadalmi munkavégzésbe, mégis szép számmal jelen­tek meg a tagok. A tervek között szerepelt a tavak nagytakarí­tása, szeméttől való megszabadítása, illetőleg a régi, kiszáradt fák kivágása, elszállítása, helyettük új fák ültetése. Ehhez az egyesület vezetősége 320 fiatal fát vásárolt, melynek javarésze platán, kőris, nyár és csavart fűz, valamint néhány tuját is pó­toltak. Érdekességképpen a közösségi épület mellé kiültettek néhány tiszafát is. — Hányán jelentek meg a felhívásra? - kérdeztük Antal Lajost, a horgászegyesület ve­zetőjét. — Nagyon szépen, jól sike­rült a terveinket megvalósítani. A tagságból 100-120 fő vett részt a munkákban. A „Horgász sulinak” is éppen ebben az idő­ben volt egy rendezvénye, így több, mint 20 gyerek is a tava­kon tartózkodott. Tehát a hoz­zátartozókkal együtt közel 150 fő jelent meg a tavaszi nagyta­karításon. Ez az elmúlt évekhez viszonyítva nagyon szép ered­mény. A részvétel a tagság ösz­­szetételéhez viszonyítva kicsit elgondolkodtató volt, mert ja­varészt az idősebb korosztály jelent meg, kevés fiatal vállalt ilyen jellegű munkát. Meg kell azonban említeni, hogy voltak olyan családok is, amelyek kis­gyerekekkel érkeztek, emiatt néhány órán át tudtak segíteni, mégis részt vettek a tavaszi nagytakarításban. Gyűjtötték a szemetet, gereblyéztek, fát ül­tettek, mint a többiek. — Milyen forrás állt rendel­kezésükre a fa vásárlásához? — A horgászegyesület saját anyagi terhére vásárolta 200 ezer forint értékben ezeket a ki­fejlett, földlabdás fákat. Annyi könnyítés volt a munkát végzők számára, hogy gépi előfúrást biztosítottunk. Szeretném kie­melni a környezetvédelmi fele­lősünk, Kucserka József és Bu­­csi Ákos munkáját, az ő szerve­zésüknek köszönhető nagyrészt, hogy ilyen sikerrel végződött a március 21-i nap. A tavak kör­nyéke tiszta lett: Minden hor­gásznak egyéni és közösségi ér­deke, hogy ez az állapot tartósan meg is maradjon, mert köny­­nyebb a rendet fenntartani egy kitisztított állapot után, mint új­rakezdeni az egészet. — Milyen hangulatot sike­rült kialakítani? Úgy tudom, hogy finom ebédet kaptak a résztvevők. — Nagyon jó hangulat volt, finom halászlével és harcsa­pörkölttel láttuk vendégül a „dolgozókat”. A szakács Vár­szegi Ferenc és „Datti”, azaz Wolf János volt. A harcsapör­költ pillanatok alatt elfogyott, de a halászlével együtt ele­gendő volt. A léhez 60 kilo­gramm pontyot használtunk fel, a pörkölthöz pedig 15 kilo­gramm harcsát. A hűvös időre való tekintettel a közösségi épületben tálaltuk fel az ebédet, ez „feldobta” tagjainkat. Eddig ugyanis nem használták a kö­zösségi épületet, de az új veze­tőségi programban már lefek­tettük, hogy ennek az épületnek alkalmasnak kell lenni ilyen jel­legű rendezvények megtartá­sára is. Ezt most sikerült bizto­sítanunk. Egyszerre negyven fő tudót étkezni, nem volt vita, mindenki kivárta a sorát, és kul­turált körülmények között fo­gyaszthatta el az ételt. Délután kötetlen, nyűt beszélgetésen kerültek felszínre meglévő, megoldatlan problémák, me­lyeket természetesen az egyesü­let vezetősége mielőbb meg­próbál orvosolni. Az időjárás végig kegyes volt hozzánk, a napsütés ellenére nem volt elvi­selhetetlen a hideg, és csak az esti órákban kezdett el szakadni a hó. A továbbiakban is nagyon fontos, hogy a horgászok jól érezzék magukat. Ha betartják az itt érvényben lévő horgász­rendet, akkor erre a horgásze­gyesület vezetősége minden támogatást és segítséget megad. A további feladatok közé tar­tozik, hogy az ifjúsági tagfelvé­teleket mielőbb megbeszéljük, ebben döntés szülessen. Ismert tény, hogy horgászegyesületi tagnak az ifjúsági korosztálytól lehet jelentkezni. A gyermekek nem tagok. Mivel az egyesületi létszám maximálva van, na­gyon nehéz döntés előtt állunk, mert a vízterület nem bír el több horgászt. Ennek ellenére keres­sük az ésszerű, kompromisz­­szumos megoldást, hogy azon sporttársaink gyermekei, akik hosszú évek óta a szülőkkel együtt lejárnak ide horgászni, valamilyen formában tagok tudjanak lenni. A nyárra, illetőleg a horgász szezonra való tekintettel min­denki „élesítheti” a felszerelé­sét, mindenkinek eredményes fogást kívánok. (C. M.) "fi i i FOTÓ: VINCZE BÁLINT Újabb lépések a parlagfű ellen Az „Együtt a parlagfű ellen” alapítvány tovább folytatja Pakson és környékén a par­lagfű-mentesítési programot. Az előző.években lakossági és iskolai segítséggel folyt az ir­tás, tavaly már elindították a külterületi parlagfű feltérké­pezési és gyommentesítési programot is, amit az eddigi előkészületek pozitív támoga­tói háttere biztosít. A prog­ram célja egy modell értékű környezeti kultúra fejleszté­sét célzó projekt elindítása. Ez konkrétan Paks közigaz­gatási területére vonatkozik, a felmérés eredményeinek szakmai értékelésére, a visz­­szaszorításra vonatkozó ha­tékony intézkedések megtéte­lére. Mindez a lakosság, a tu­lajdonosok és a hatóság tá­mogató részvételével. Március 17-én a Duna Szállóba hívták össze a „Külterület fel­térképező és parlagfű mentesítő projekt” megalakulására az érintetteket. A mezőgazdasági termelők, a hatóság és az ön­­kormányzat képviselői vettek részt a gazdaságilag és egész­ségügyileg is fontos probléma megszüntetésének a továbbvite­léhez szükséges munkacsoport megalakításában. A működés­hez szükséges pénzügyi forrást az „Együtt a parlagfű ellen” alapítvány, a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság és Paks város önkormányzata biztosítja. A projekt célja a környezeti kul­túra fejlesztése. Az alapítvány vállalja a Pakssal szomszédos önkormányzatok koordinálását is. Az „Együtt a parlagfű ellen” alapítvány kuratóriuma 1997- ben tűzte ki célul a parlagfű­mentesítés területi kiterjeszté­sét. Tavaly július 21-24 között meg is valósult Paks és külterü­letének egy részén a parlagfű előfordulás reprezentatív fel­­térképezése. Ez az időszak, a virágzás és a pollen elszórás előtti időpont tette lehetővé a növény előfordulási helyeinek könnyű és egyértelmű behatá­rolását. A felmérésbe a szántó, legelő, rét, külterületi lakott te­rületek, valamint a földutak egy része lett bevonva a város északi területeiről: Gyapa, Né­metkér határa, Vörösmalmi árok, nyugat felé: Vizes dűlő, Páli mező, Ürgemező, és délre haladva: Vácika, Brinyó, Falu­hely, egészen a Duna folyamig. A felmérés tehát északi iránytól nyugati irányon délre haladva körbefogta a város körüli külte­rületi művelési övezeteket. A fellelt helyek a parlagfű előfor­dulása szerint gyenge, közepes és erős osztállyal lettek minő­sítve. A „Külterületi feltérképező és mentesítő projekt” a prog­ram kidolgozására és a szüksé­ges feladatok összegyűjtésére, valamint a feladatok végrehaj­tásának koordinálására alakult. A projekt működési és szerve­zeti szabálya a tervszerű mun­kavégzéssel és az ellenőrzött végrehajtás eszközeivel bizto­sítja a kitűzött célok elérését. A felmérés tapasztalata azt iga­zolta, hogy eredményes par­lagfű-mentesítés csak a földte­rületek tulajdonosaival és a használók bevonásával közösen kialakított mentesítési program alapján lehet hatékony. Ä célok sokrétűek: a folya­matosan rendben tartott és me­zőgazdaságilag művelt, elvi­selhető szintű „gyommentes” külterületi környezet kialakí­tása az érintett tulajdonosok, földterület használók, szakha­tóságok, támogató szervezetek és állampolgárok hosszú távú együttműködésének keretében. Paksra és tájegységére vonat­kozóan a növényi flóra feltér­képezése, a gyomfertőzöttség - kiemelten a parlagfű - pontos meghatározása és ennek vissza­szorítása, a változás dokumen­tálása. A szomszédos önkor­mányzatok tájékoztatása a programról, bekapcsolódásuk a végrehajtásba. A terület kiszé­lesítése Paks tájegységére, ré­giójára. (C. M.) Beszélgetés Kovács Misivel erről-arról (Ez a riport nem jöhetett volna létre, ha nincs a PADOSZ balatonfüredi tréningje) A kedves Olvasó most bizonyára csodálkozik az alcí­men. Ez jogos! A kérdés: - Hogy jön a parlagfű a PADOSZ tréninghez? Ne rémüljön meg! Ez nem egy pszichológiai tesztkérdés. Önnek nem kell felelnie erre a kérdésre, mi megadjuk a választ. Önnek csak annyit kell tennie, hogy elolvas, meghallgat bennün­ket. Először is kérem, lazítson! Kényelmesen helyez­kedjen el, vegyen mély lélegzetet! Jól érzi magát? Igen! Örülök! Hát akkor kezdem. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a PADOSZ, amely elküldte néhány emberét egy balatonfüredi kiképzésre/ továbbképzésre, ami a közszereplés, kommunikáció je­gyében zajlott. Köztük voltunk mi is, mármint Kovács Mihály (alias: Kovács Misi) és én, Lovászi Zoltánná (alias: Lovászi Anna). És ahogy az lenni szokott, beszélgetésbe elegyedtünk, illetve gyakoroltuk a kommunikációt. Egyszer csak egy jó kis közös témára akadtunk! Ez a parlagfű volt! Ekkor derült ki, hogy Misi az „Együtt a parlagfű ellen” Alapítvány munkáját segíti már hosszabb ideje, és most delegálták kuratóriumi tagnak. Én pedig az alapítvány kiadásában hamarosan megje­lenő, A város mosolya c., a virágos Paksot bemutató albumot szerkesztettem, és így közelebb kerültem hozzájuk. Társalgásun­kat otthon, Pakson is folytattuk, míg egy in­terjú állt össze belőle. Úgy gondoltuk, erről a témáról nem lehet eleget beszélni, ennek tudatosulni kell az emberekben, ezért sze­retnénk azt közreadni. íme: — Misi! Én téged úgy ismertelek meg, mint aki minden iránt érdeklődik, nyitott személyiség. Munkahelyeden, az atomerő­műben sokan ismernek, szakszervezeti tiszt­ségviselőként munkatársaid bizalmát élve­zed. Családod vállalkozása révén pedig a városi, városkörnyéki emberek ismeretsé­gét mondhatod magadénak. Az alapítvány­nyal hogyan kerültél kapcsolatba? — Családomban rajtam kívül sajnos még kislányom is allergiás, ezért különösen odafigyelek minden ilyen irányú kezdeményezésre. Egy­szer allergia vizsgálaton voltam, ott találkoztam Ignits Miklósnéval, aki az alapítvány létrehozásában jelentős szerepet vállalt. Elmondta, hogy szeretnének egy par­lagfű ellenes egyesületet alapítani. Amikor megalakult az alapítvány, segítőként azonnal bekapcsolódtam a munkájukba. A februári képviselő-testületi ülésen dele­gáltak a kuratórium tagjai közé. — Ahogy a „verebek csiripelték", Haholt Miklós kért fel, hogy vállald a tagságot. Olyan agilis embert látott benned, aki képes továbbvinni az általa megkezdett mun­kát? — Valószínű, de én nagyon sajnálom Haholt Miklós lemondását, mert rendkívül jó szervezőnek tartom. Jelen­tős része van abban, hogy az alapítvány ilyen dinami­kussá vált. Remek ötletei voltak és mint önkormányzati képviselőre lehetett számítani. Örömmel jöttem ebbe a közösségbe, mert többek között olyan emberekkel dol­gozhatok, mint az ügyvezető Ignitsné Évával, és Tuza Jánossal, aki nagyon önzetlen jó barát és lelkes támo­gató. Nagyon csodálom Éva elszántságát, erejét, lelkese­dését. Kevés az olyan ember, akinek van egy nagy ötlete, elindítja és aktívan, odaadással végig is viszi. 0 az ala­pítvány szíve-lelke és mozgató rugója, amit ő tesz az emberekért, az nagyon jó dolog. — A család hogyan fogadta ez az újabb megbízatást? — Örömmel vették, hiszen tisztában vannak a par­lagfű káros hatásával. Az egész családunkra jellemző, hogy lehetőségeinkhez képest igyekszünk segíteni min­denkinek. Tősgyökeres paksi família vagyunk, nagy­apám és édesapám is fuvaros vállalkozók voltak. Nagy­apám félárva gyerekből felküzdötte magát elismert, köz-, tiszteletben álló emberré. Tagja lett a Katolikus Egyház­­közösség Testületnek, ahova bekerülni nagy érdemet je­lentett. Vállalkozása hozzátartozott Paks életéhez, képé­hez ugyanúgy, mint Bán Péter bácsi autószerelő műhe­lye, a halászcsárda, a bárka vagy a paksi komp. Nagyon kemény karakterű ember volt, sok erkölcsi értéket át­mentett az unokákba is. Mindannyian megállják helyüket az életben. Mindenkinek van tisztességes polgári foglal­kozása, csupán egy valaki „lóg ki a sorból”, részint azért, mert 202 cm magas, részint, mert állandóan utazik és fémeket gyűjt. — Milyen fémeket? — Aranyat, ezüstöt és bronzot. De nem bányász és nem is régész, ő ugyanis a Kovács Anti (alias: Atom Anti). Famíliánk szeme fénye, büszkesége és Paks dísz­polgára. — Antira a helybeliek is nagyon büszkék, hiszen ez a paksi fiú olimpiát, világbajnokságot nyert és több világ­­versenyen sikereket ért el. — Ő is támogatja az alapítvány kezdeményezéseit, a pártoló tagság elnöke és úgynevezett „reklámember”. — Milyen terveid vannak? — Terveim, ötleteim közül már több megvalósult, aminek nagyon örülök, mert jónak bizonyultak. Egyik ötletem volt, hogy a külső területek parlagfű szennye­zettségének felmérését végezzük el. Mi ugyanis hiába irtjuk a gyomot a diákokkal, ha a külterületen elszapo­rodik, mert azzal senki sem foglalkozik. Az alapítvány felkérte Németh Andrást, a GEO INFO Kft. ügyvezető­jét a külterületek feltérképezésének koordinálására. (A kft. ingatlanrendezési tevékenységgel foglalkozik, ezen belül a privatizációval kapcsolatos földmérési felada­tokkal, részarány tulajdonok kimérésével, valamint té­rinformatikai adatfeldolgozással, mely egy Internet kör­nyezetben elhelyezkedő, térképi alapon működő hirde­tési és tájékoztató rendszer.) Élvégezték a parlagfű és gyomnövények előfordulásának térképi feldolgozását és ennek elemzését. Célunk ezzel az, hogy a gazdátlan, el­hanyagolt területek tulajdonosait megkeressük, figyel­müket felhívjuk, mert szeretnénk elérni, hogy az embe­rek értsék meg, mennyire veszélyes, káros a parlagfű és­­feltétlenül irtani kell. Aki a parlagfűre allergiás, az fo­gékonyabb más allergiás betegségre is. A tavalyi második, családos parlagfűirtás során sok szponzort megkerestünk, akik különböző módon (pénzzel, tárgyakkal) támogattak bennünket. Igyekeztem én is hasznosí­tani kapcsolatainkat, KOFÓLIA nevű, fólia feldolgozással foglalkozó családi vállalkozásunk révén (Ez itt a reklám he­lye! - szerk.) széles üzleti partnerkört alakítottunk ki, ahonnan az alapítvány részére segítséget kértem. Többségük támogatott, érezték, hogy jó ügyet szol­gálnak. Ebben az akcióban nagy volt a szervezés, az anyagi ráfordítás. Felme­rült a kérdés, hogy érdemes-e ezt így csi­nálni? Igen, érdemes! Kell, hogy a csalá­dok együtt gondolkodjanak, a gyerekek úgy nőjenek fel, hogy tudják, a parlagfü­vet irtani kell és ebben a szülőknek is példát kell mutati. Ha útjukba kerül ez a növény, ne lépjenek át rajta, hanem húz­zák ki, kaszálják le. Bár teljesen nem fog kipusztulni a parlagfű, de elviselhető mértékre csökkenteni lehet. Virágjegyet adtunk az akcióban résztvevőknek, mert jelszavunk: Húzd ki a parlagfüvet, ültess virágot! Terveim között szerepel a diákok nyári foglalkoztatása. Ehhez pályázati pénz vagy szponzorok támogatása szük­séges. A nyáron unatkozó diákoknak elfoglaltságot ad­nánk, pénzt keresnének, hasznosan töltenék az idejüket és természetesen a parlagfű is fogyna. A megelőzés idő­szakában, a virágzás előtt ez nagyon hasznos volna. Szeretnénk a környező településeket is bevonni egy környezetvédelmi akcióba. Megpályázzuk a Közmunka Tanács programját, amelyben a hátrányos helyzetűeket, illetve munkanélkülieket tudnánk foglalkoztatni parlag­fűirtásra. Ehhez 10-12 település együttműködésére volna szükség, legalább 100 embernek jelentene mun­kát. És természetesen a parlagfű is fogyna! — Saját tapasztalataid alapján mit tudsz mondani, egészséged javult? — Az allergia időszaka minden évben augusztustól szeptember végéig tart. Ezt én nehezen viselem és egy­szer még az országból is elmentem, Erdélybe, egy nyu­galmas kis faluba. A kellemesen hűvös, tiszta levegőjű vidéken - ahol természetesen egy szál parlagfű sem volt - pillanatok alatt megszűnt az allergiám. Mire ha­zajöttünk, addigra itthon is lecsengett a pollen-veszély és elviselhető volt a helyzet. Szívesen ajánlom min­denkinek, aki allergiás és szeret kirándulni, hogy utaz­zon Erdélybe. Mi szinte minden nyarat ott töltünk a családdal. Erdély csodálatos vidék, gyönyörű a táj, tiszta a levegő és több olyan természeti szépségű táj ta­lálható, mint a Tordai hasadék, a Gyilkos tó, a havasok stb. De, hogy itthon is mennyire érdemes vigyázni a pollenmentes levegőre, azt saját példám igazolja. Ta­valy Harkányban nyaraltunk, nagyon megviselt az al­lergia és haza kellett jönnünk. Ahogy Paksra értünk, megkönnyebbültem, jobban éreztem magam. Határo­zottan észrevehető volt, hogy itt tisztább a levegő és ez egyértelműen a parlagfűirtásnak volt köszönhető. De nem csak kint a szabadban, hanem a zárt helyisé­gekben is ügyelni kell friss levegőre. Kollégáim ko­moly dohányosok voltak, egyedül én nem cigarettáz­tam és nagyon bántott a füst, sokat köhögtem, ezért el-, mentem a sóbarlangba. Tíz alkalom után teljesen rendbe jöttem. Saját tapasztalatból ismertem meg a só­barlang jótékony hatását. Meggyőződésem, hogy az alapítvány jó úton halad, mindenkinek érdemes dol­gozni azért, hogy tisztább legyen levegőnk, és ezzel segítsünk az allergiában szenvedő embertársainkon! Az alapítvány szívesen vár minden érdeklődőt a Gesz­tenyés úti Szolgáltató Központjába (tel.: 312-611), ahol a sóbarlang mellett szolárium, szauna és masz­­százs, asztma klub és egyéb egészségjavító szolgáltatás várja a látogatókat. Javaslom, mindenki éljen ezzel a lehetőséggel, azt szoktam mondani: „Csak rám kell hi­vatkozni!” — Sok sikert, szép eredményeket! Az interjú itt véget ér. Bízunk abban, hogy nem fá­radtak bele az olvasásba, még ha hosszúra kerekedett is az írás. Misivel könnyedén, de komoly dolgokról be­szélgettünk, és szeretnénk, ha ezt mások is komolyan vennék, elgondolkodnának rajta. És hogy ez jobban menjen, de ne essen túlzottan ne­hezére a Kedves Olvasónak, ezért kérem, lazítson! He­lyezkedjen el kényelmesen, szívja be a parlagfű-pol­­lenmentes tiszta levegőt, töltse fel magát friss oxigén­nel, energiával... és jöjjön velünk parlagfüvet irtani! Köszönjük! Lovászi Anna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom