Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1998-02-01 / 2. szám

6. oldal Atomerőmű 1998. február Hová tűntek a kulcsok? Kazetták az FI és F2 portán A pályaudvarokon, illetve nagyobb bevásárló központokban már megszokott dolog a csomagmegőrző kazetták sora. Annak rendje és módja szerint használja is mindenki. Régi igény itt az atomerőműben is, hogyan lehetne megoldani azt a problémát, hogy senki ne vigyen be a munkahelyére olyan dolgokat, ame­lyek nem oda valók. A másik oldalon viszont jogos az az igény, hogy ne lehetetlenítsen el például egy könyv vagy videokazetta cserét sem a rendszer. Emiatt és az egyre szigorodó előírások miatt a PA Rt. vezetése úgy határozott, hogy az FI és F2 porták előtt is zárható rekeszeket állít fel. A részvénytársaság vezetése megterveztette ezeket, ezután került ki a 136 darab csomagmegőrző kazetta. Ez normális helyzetben elegendő lenne arra, ami a funkciója lett volna. Azért állapították meg a húsz forintos jelképes dijat, mert úgy gondolták, hogy nem a pénz értéke fogja befolyásolni a használatba vételét, hanem csak egy szükséges kellék lesz a működtetéshez. A legnagyobb meg­döbbenésre a második napon már nem volt üres rekesz... a kulcsok a zsebekben maradtak. Sokan és sokféleképpen használják ki a le­hetőséget: a „bögrecsárdától” kezdve a kiskereskedelmen át az au­tós táska állandó helyévé váltak a rekeszek. Csakhogy a kulcsokat is viszik magukkal azok, akik időben birtokába jutottak. Olyan is van, aki tíz fakkot bitorol, s „Róbert bácsi módjára” adakozik, ha arra érdemesnek találja a tőle kulcsot kérőt. Ezáltal kialakult egy olyan magatartás, ami a józan többségnek (akinek esetleg egy évben egyszer-kétszer lenne szüksége a cso­magmegőrzőre) semmit sem tesz lehetővé a kisajátítások miatt. A kulcsokat birtoklók elkeserítésére elárulhatjuk, hogy már folya­matban van egy olyan műszaki megoldás kidolgozása, ami ezt a ma kialakult állapotot kiküszöböli. Sajnos senkinek nem jutott eszébe, hogy itt ez az egyszerű meg­oldás nem fog működni, ezért most külföldi - német, dán, osztrák gyártóktól - kértek ajánlatot a megoldásra. A nehézséget éppen a probléma forrása okozza: a gondolkodásmód közötti különbség... A megoldás sok pénzébe kerül majd a részvénytársaságnak, de mégis tarthatatlan állapot, hogy egy kisebbség miatt nem lehet használni valami olyat, ami a többség érdekeiért lett felállítva. Gázos tüzek Szekszárdon gázrobbanás történt. Közel 100 lakás sérült meg, egy ember pedig meghalt. Budapesten három lakás dőlt romba, egy személy pedig szénné égett. Másutt egy szerelőműhelyben dissous palack robbant fel. Kényelmes, de egyben veszélyes a gáz használata. Gondossággal azonban megelőzhető a baj. Csupán meg kell tanulni ezekkel a készülékekkel együtt élni. Magyarországon főzésre, fűtésre három fajta gázt használnak. Földgázt, propán-bután (PB) és un. városi gázt. (Budapesten és más nagyobb városok­ban). Valamennyi jól égő, színtelen, szagtalan, de a fölismerhetőség végett szagosítva van. A levegő oxigénjével kellő arányban keveredve robbanóké­pes elegyet alkot. Szikra vagy láng ha­tására fölrobban. Közben az éghető anyagokat lángba boríthatja. Vala­mennyi éghető gáznak és tűzveszélyes folyadék gőzének van alsó és fölső robbanási - éghetőségi - határértéke. Ezt térfogat-százalékban fejezik ki. Mennél kisebb az alsó érték, illetve mennél nagyobb a két határérték kö­zött a távolság, annál veszélyesebb az adott anyag. Az alsó határértéknél az adott zárt térben a gáz a levegővel ke­veredve szikra vagy láng hatására már. a fölső értéknél pedig még robban, a PB gáz éghetőségi határai: 1,9-9,5 tér­fogat %, a földgázé: 5,0-15,0 tf%, a városi gázé: 6,0-35 tf.%. Fontos tudni, hogy a PB gáz nehezebb a levegőnél, ezért az alacsonyabb részeken helyez­kedik el. A zárt teret úgy tölti meg, mintha vizet öntenénk egy pohárba. A többi gáz könnyebb a levegőnél. Ezért fölfelé száll. A födém alatt helyezke­dik el. így elegendő a villanycsengő szikrája a robbanáshoz. Egy kis gondossággal, néhány fon­tos szabály betartásával azonban a tra­gédiák elkerülhetők. Ezek a követke­zők:- Csak engedélyezett típusú és jó ál­lapotban lévő készüléket üzemeltes­sünk. Időnként a készüléket szakem­berrel vizsgáltassuk meg.- Fia gázszagot érzünk, a csapokat zárjuk el és hívjunk szerelőt. Egyben szellőztessünk. PB gáznál az ajtót is ki kell nyitni.- Ne üzemeltessünk és ne helyez­zünk el palackos gázt olyan helyiség­ben amelynek a padozatszintje alacso­nyabban van a külső terepszintnél. Vagy ahonnét mélyebb helyiségbe nyí­lás vezet, illetőleg ahol csatomaszem, vagy akna van. Tilos és nagyon veszé­lyes panel épületben használni, mert robbanáskor az épület mint a kártyavár omlik össze. Ezek a szabályok vonat­koznak a PB gázzal működő gépkocsik tárolására is. Nem szabad azokat mélygarázsban elhelyezni és olyan épületben tartani, ahol fölötte tömeg befogadására alkalmas helyiség van.- Palack cserénél, illetőleg a fix csővezetékre való rákötésnél a tömítő­gyűrűt mindig ki kell cserélni. Ellen­őrizzük habanyaggal a gázszivárgást.- A hegesztésnél használt szerelvé­nyek jó állapotba legyenek. Égő pisz­tollyal a palackot ne közelítsük meg. A munka befejezésekor a palackokat el kell zárni. Oltókészülék mindig legyen a helyszínen.- Amennyiben az adott helyiségben tűz keletkezik, Vezetékes gáznál az ud­vari csapot el kell zárni. A veszélyben lévő palackot pedig igyekezzünk eltá­volítani. Ha kell, késsel vágjuk el a gumitömlőt, hogy ezzel is időt nyer­jünk. Természetesen hívni kell a tűzol­tóságot - 105 - és be kell azt is mon­dani, hogy az épületben vagy helyiség­ben milyen gáz van. Nem szabad elfelejteni, hogy egy kis gondossággal a baj megelőzhető. A kényelmünk pedig megmarad! Csó'glei István Minőségfejlesztés a főiskolai oktatásban A minőség - út Európába ISO 9000 - a Csepeli Transzfonnátorgyámak A Csepeli Transzformátor­gyár Részvénytársaság ISO 9001 szerinti TÜV CERT ta­núsítványt szerzett 1997 de­cemberében. A dokumentu­mot, mely szinte a minőség vi­lágútlevelét jelenti, ünnepé­lyes keretek között - 1998. január 22-én adták át a Hotel Aquincumban. A Csepeli Transzformátorgyárban 1960-ban indult el a termelés. A ma­gyar hálózaton üzemelő transzformá­toroknak kb. 90 százaléka ebből a gyárból került ki. Ez több, mint öt­venezer darab transzformátort jelent Magyarországon. A rendszerváltást követő gazda­sági események hatására a Csepeli Transzformátorgyár is részvényeket adott el. Ennek ünnepélyes szerződé­sét szintén a Hotel Aquincumban ír­ták alá 1995. márciusában. A SIE­MENS a részvények több, mint nyolcvan százalékát vásárolta meg. Ezt követően folyamatos gyártmány- és gyártásfejlesztés következett. A SIEMENS „követelte” meg az ISO minősítés megszerzését is, ta­pasztalva, hogy ez folyamatosan a piacon maradás egyik alapfeltételévé válik Európa szerte. A tanúsító audit 1997 decemberében történt meg, ek­kor három év nagy munkája teljese­dett be a Csepeli Transzformátorgyár számára. Az ISO 9001 szerinti minősítést a TÜV Rheinland EUROQUA, a né­metországi székhelyű TÜV CERT nemzetközi tanúsító szervezetének egyik független, önállóan akkreditált tanúsító helyének szakértői végezték és adták át a Csepeli Transzformá­torgyár Részvénytársaság részére. Az Energetikai Szakképzési Inté­zetünk (ESZI), mint a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnök Kar főiskolai tagozata több éve meghatározó jelentőségű tevé­kenységet fejt ki az Irányítástech­nika tárgy fejlesztése, az oktatás egységesítése érdekében. Az első lépéseket 1994. január 26-27-én a Pakson tartott, s a Főiskolai irányí­tástechnika oktatás címet viselő szimpóziumon tették meg a jelen­lévő oktatók. Elhatározták, hogy a továbbiakban rendszeresen talál­koznak, megismerik egymás tevé­kenységét és összehangolják a kü­lönböző főiskolákon meglévő szakmai munkát. Az irányítás­­technika oktatás ügyét felvállaló kezdeményezés megtalálta a szer­vezeti keretet: először Főiskolai Irányítástechnikai Oktatásmód­szertani Munkabizottság, majd 1995. június 14-től Egyesület (FIOM) lett. A FIOM alapítói: Bánki Donát MF, Bolyai Katonai MF, ESZI, Gépipari és Automatizálási MF, JPTE Pollack Mihály MF, Kandó Kálmán MF, KÉÉ Élelmiszeripari FK, Könnyűipari MF, Miskolci Egyetem, ME Dunaújvárosi FK, Széchenyi István Főiskola és a Veszprémi Egyetem. A FIOM-ot alapító tanszékek képviselői elfo­gadták az alapszabályt és megvá­lasztották az egyesület tisztségvi­selőit. Dr. Madarász László a GAMF (Kecskemét) Elektrotech­nikai és Kibernetikai Tanszék képviselője lett az elnök, Szemes Gábort, az ESZI főiskolai irányí­tástechnikai szakágvezetőjét kér­ték fel kollégái a titkári teendők el­látására. Az e'múlt években jelentős eredményeket sikerült elérniük az egységes főiskolai irányítástech­nikai oktatás megvalósítása terén:- Elkészült az egységes főisko­lai alapozó irányítástechnika tan­tárgy tematikája,- A FIOM által támogatott és a saját kiadásban megjelent jegyze­tek segítik a hallgatókat.- 1996 óta megrendezik az or­szágos egyetemi-főiskolai PLC programozó versenyt.- Bemutató előadásokon meg­ismerkedtek a korszerű szimulá­ciós programokkal. A szimulációs programok közül a Visual Soluti­ons amerikai cég Vissim demo programját többen megkedvelték és Szemes Gábor az egyesület ne­vében felvette a kapcsolatot a szoftver beszerzése érdekében. Ki­tartó, következetes előkészítő munkája eredményeként 1998. február 5-én a PA Rt. ESZI tanács­termében valamennyi egyesületi tag számára át tudták adni a mű­ködőképes, jogtiszta szoftvereket. Dr. Gálos István igazgató beve­zető gondolataiban komoly ered­ménynek értékelte az egyesület eddigi tevékenységét és reményét fejezte ki, hogy a magyar főisko­lákon jól tudják használni a térí­tésmentesen közrebocsátott szimu­lációs programot. Dr. Madarász László, a FIOM elnöke a tanári kollektíva nevében megköszönte Szemes Gábornak a szoftver beszerzése terén kifejtett áldozatkész munkáját, valamint a Paksi Atomerőmű Rt-nek, hogy az egyesület működéséhez jelentős támogatást kapnak.- Miért is fontos oktatási se­gédanyag a Vissim? - kérdeztem Szemes Gábort. — A szimulációs program se­gíti a tanárt és a hallgatót az el­méleti és a gyakorlati ismeretek közötti átmenet megértésében. Egy ilyen kiváló szoftver, mint a Vissim felhasználó-barátként rá­bízható a hallgatókra, ők hamar kiismerik magukat benne. Egyedi beszerzések esetén több mint 1000 dollár/db a piaci ár. Mivel oktatási egyesületként kerestem meg az amerikai céget, így sike­rült 50 dollár/db szállítási árra csökkenteni a beszerzést, amit az Egyesületünk költségvetésé a vámolási költségekkel együtt biztosítani tudott. — Úgy látom, egy hallgatói segédletet is készítettél. — Mivel vaskos angol nyelvű dokumentációt mellékelt a Vi­sual Solutions cég, amit hallgató­ink a kezdeti lépések megtétele­kor még nem tudnak „átrágni”, számukra készítettem egy segéd­letet. Természetesen ez csak minta, minden főiskola megad­hatja az észrevételét és később egy véglegesített hallgatói segéd­letet tud kiadni egyesületünk. Délután az ESZI főiskolai számítástechnikai termében dr. Vass József, a Veszprémi Egye­tem tanára mutatta be kollégáik­nak e működő szimulációs prog­ramot. A tanár úr több éve jól tudja használni ezt az eszközt az oktatásban, így tapasztalatait szívesen átadja az érdeklődők­nek. Az egyesület képviselői a nap folyamán véglegesítették az idei országos egyetemi-főiskolai PLC programozó verseny sza­bályzatát, így elkezdődhet a fel­készülés az áprilisi kecskeméti versenyre. Sípos László Hogyan tovább emberke? Lassan négy éve lesz, hogy elő­ször átléptem az iskola akkor még félelmetesnek tűnő ajtaját. Úgy éreztem, az összes tekintet rám irányul és minden lépést nehezen tettem meg. Tisztán emlékszem erre a napra, azt kí­vántam, bárcsak idősebb lennék - mondjuk negyedikes! Azt hi­szem ez az álmom hihetetlen gyorsasággal teljesült. Egyre nehezebb elfogadnom azt, hogy itt kell hagynom az iskolát és kilépni a nagyvilágba, ahol azt sem tudom, mit is kezdek majd magammal. Persze van válasz­tási lehetőségem, de dönteni nehéz. Egyre több alkalmam nyílik belekóstolni a pár hónap múlva már valóságos életbe - min­denki felhívja a figyelmemet arra. hogy mennyi idő is van hátra - de tudom, hogy nem vagyok teljesen felkészülve rá. Életem legfontosabb döntését kell rövidesen meghoznom: to­vábbtanulás vagy munka? Ha felsorakoztatom egymás mel­lett az érveket és ellenérveket, szinte azonos szól mindkettő mellett és ellen is. „De mégiscsak te még olyan fiatal vagy, muszáj tanulnod!”, „Nem szabad kihagyni azokat az éveket!” - állítják a nálam idősebbek és azok, akik most élik az egyetemisták vagy főiskolások boldog életét. Talán annyira már az én fejem lágya is benőtt, hogy tisztában legyek azzal, a tanulás ma­napság nem olcsó mulatság és egyébként is én már majdnem fel­nőtt vagyok, én is szeretnék önálló lenni. Ki szeretném próbálni, hogy milyen mindennap reggel munkába indulni és ott a lehető leg­többet kihozni magamból. Tényleg...? Nem lenne jobb inkább to­vább élni a diákok életét? De igen! Csakhogy azt is el kell dönteni, hogy milyen diák akarok lenni. Egyre több és több lehetőség nyílik különböző divatos és hagyo­mányos „szakmák” tanulására, persze a lehetőségekhez és képes­ségekhez mérten. Át kell tanulmányozni az összes tájékoztatót és érdeklődni mindenfelé, nemcsak magától az iskolától, hanem olyan diákoktól is, akik a szóban forgó oktatási intézményben ta­nulnak, hiszen ők mégiscsak tapasztalatból beszélnek. Ezek után a döntés talán könnyebb, de korántsem biztos, hogy megfelelő is. Azok a szerencsések, akik már viszonylag korán eldöntötték, hogy mik is akarnak lenni és tudatosan készültek arra pályára. Ne­kik már nem kell időt fecsérelni a vizsgálódásra, csupán meg kell felelniük az iskola követelményeinek, ami nem nevezhető könnyű feladatnak. Gondolom, minden továbbtanulás előtt álló fiatal tisztában van a döntése súlyával és azzal, lehet, hogy rosszul választ és elfecsérel az életéből egy vagy akár több évet is egy olyan iskolában, ahova hosszas fejtörés után végre elküldte jelentkezését. Gy. Kata „El kell juttatni az emberekhez a szép gondolatokat” Egy meghitt hangulatú, a paksi költők műveiből összeállított irodalmi esten hangzott el Ma­joros Irén Erzsébet édesanyja emlékére írt verse. Az elmúlás fájdalma és a szeretet örökké­valósága érződött a szavakból. A papírra vetett sorok színes já­tékba kezdtek, felidézve, meg­jelenítve az emlékeket. — Mióta írsz verset - kér­dezem Ilkát, akit gyermekkora óta sokan így szólítanak. — Már régebben is foglal­koztam a verselgetés gondola­tával. Volt egy nagyon komoly műtétem, amivel hónapokig kórházban feküdtem. Akkor a betegségem ágyhoz kötött, s arra késztetett, hogy sok min­denen elgondolkodjam. Abban az időben született az a kará­csonyi versem, amely nemrégi­ben jelent meg. Rendszeresen 1997 tavaszától írok. Egy reg­gel arra ébredtem, hogy valami hatalmas erő tölt el. Ügy érez­tem, tennem kell valamit, mert nem tudtam elviselni a helyze­tet, amiben voltam, úgy érez­tem, megfulladok. Fogtam ma­gam és szinte még álmodott a párnám, amikor a hajnali órák­ban kimentem az éltető leve­gőre. Akkor kezdtem el igazá­ból írni és akkor született a Hajnal c. versem: „Fölébredtem, hiába. Sóhaj ült a szobámba. Ahogy jöttél felém, mint pipaccsal töltött rét, búzamezőn a legszebb szeplő. ” Ez jelent meg elsőként a Közvélemény c. lapban. A Kéz­jegy c. antológia IV. kötetében is szerepel majd néhány alkotá­som. Az édesanyám emlékére írt versem a Közvélemény leg­utóbbi számában került nyilvá­nosságra, több írásommal együtt. — Az érzelmek, vagy a lát­vány, ami megindít? — A kettő együtt. Érzem is és látom is. Egyszerűen nem tudom megtenni, hogy nem ír­jam meg mindazt, amit érzek. Rengeteg gondolat foglalkoz­tat, amit ki kell adnom magam­ból. Addig meg se halhatok, amíg papírra nem vetem a ben­nem lakozó sok szót. Vallom, amit az életben megtapasztal­tam, hogy nem szabad semmit feladni. Tollat kell fogni és el kell juttatni az emberekhez a szép gondolatokat. Nincs végte­lenség, csak végtelen vég, az ember annyit ér, amennyit ki­bír. Úgy érzem, most az írás az, amit tennem kell. Ez a legter­mékenyebb időszakom, egy-két hónap alatt rengeteg versem született, előfordult, hogy egy éjszaka hármat is megírtam. — Van olyan, ami különö­sen kedves számodra? — Rendkívül kedvesek Oláh Zoltánnal közösen írt ver­seink. Ő mesterem is és élettár­sam. Kikérjük egymás vélemé­nyét, s meghallgatjuk egymás tanácsát. Már együtt gondolko­dunk, együtt írunk. Többek kö­zött a „Hamu” c. versemből született a „Múlt hava” c. közös alkotásunk is, amit reményeink szerint Demjén Ferenc megze­nésítésével hamarosan a nagy­­közönség is hallhat. — Gratulálok, sok sikert! Lovászi Anna Majoros Irén Erzsébet: Hamu Édesanyám emlékére Éj fekete hajadon a fény reád ragyog. Csüngtem duzzadt kebleden, szemem látom szíveden. Most már csak pillangó-arcodat látom, cseresznye ízű szótlan' szádról hallom vissza a világom. like versei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom