Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1997-07-01 / 7-8. szám

6. oldal Atomerőmű 1997. augusztus Nyári gyakorlat az atomerőműben Köves László, Varga Éva, Weisz Tamás fotó: beregnyei Június közepétől az erőmű jó néhány egységénél, műhelyé­ben és irodájában új arcoktól, érdeklődő fiataloktól pezsdült fel az élet. Diákok jöttek nyári szakmai gyakorlatra. Az erőműves szakemberek napi munkájuk mellett látták el ismeretekkel, tapasztala­tokkal új kollégáikat és ez több felelősséget rótt rajuk. A gyakorlaton lévők pedig a be­illeszkedésen túl igyekeztek megfelelni az iskolai és az erőműves elvárásoknak. Az Ipari Biztonsági Főosztály Környezetvédelmi Csoportja június közepétől augusztus elejéig két középiskolás tanu­lót, két főiskolás és három egyetemi hallgatót fogadott. Köves László hidrotechnológus jelentős részt vállalt a gyakorla­ton lévők foglalkoztatásában, oktatásában: — A nyári gyakorlat nem egy „szükséges rossz”, hanem feltétlenül kedvező hatása is van, hiszen a-diákok olyan kér­déseket is feltesznek, melyek eddig senkinek sem jutottak eszébe, de előbbre viszik a munkát, felhívják a figyelmet. Nagyon jó volt velük dolgozni, mert munkájukat a pozitív hoz­záállás jellemezte. Nagy igye­kezetét mutattak, némelyikükre- kis odafigyeléssel - önálló munkát is rá lehetett bízni. Az iskolai elvárásoktól függően, különböző céllal jöttek gyakor­latra, volt aki csak munkanap­lóban rögzítette az aznapi tevé­kenységét, és volt, akinek az itt szerzett ismeretek alapján kel­lett kidolgoznia egy témát, melyhez a terület teljes egészé­ben való ismerete volt szüksé­ges. A fiatalok kíváncsisága sok mindenre ráirányítja a fi­gyelmet és én mindig szívesen veszem az ilyen véleményt, ja­vaslatot. Varga Éva, az Energetikai Szakképzési Intézet műszaki kömyezettechnikus tanulója, szeptembertől negyedikes: — Várakozással teli izga­lommal készültem a szakmai gyakorlatra. Bár az atomerőmű­ről már sok mindent hallottam- többek között édesanyámtól is, aki az MTVO emelőgépfe­lügyeleti csoportvezetője - és már többször nyílt alkalmam lá­togatásra is, de a Környezetvé­delmi Csoport munkájával ez idáig nem sikerült megismer­kednem. Osztálytársnőmmel, aki ugyancsak itt töltötte a gya­korlati időt, együtt vágtunk neki az első napnak. Örömmel vettük, hogy mi is fényképes belépővel közlekedhettünk a portákon, bár némi nehézséget okozott a kódok beütése, de a biztonsági őrök mindig készsé­gesen segítettek. Miután túlju­tottunk az első „akadályon”, kellemes fogadtatásban volt ré­szünk. Pécsi Zsolt és Köves László olyan barátságos hangu­latot biztosított, mintha már régóta együtt dolgoztunk volna. Először rövid ismertetést kap­tunk a csoport tevékenységéről, majd megbeszéltük a heti prog­ramot. Megtekinthettünk olyan helyeket, amelyekre más diák­nak nem adódik lehetősége (pl.: veszélyes hulladéktároló) és részt vehettünk a környezetvé­delmi hatóság ellenőrzésén is, amit nagy érdeklődéssel figyel­tünk. Sok új ismeretre tettem szert, s emellett megízlelhet­tem, hogy milyen feladatokat kaphatok a jövőben, ha a kör­nyezetvédelem terén kívánok tevékenykedni. Weisz Tamás, a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmér­nöki Kar Környezettechnika Szakán tanul: — Pakson lakom, szüleim itt dolgoznak az erőműben (édesapám a Gépész Műszaki Osztályon, édesanyám a Ve­gyészeti Osztályon), természe­tesen rendkívüli érdeklődéssel fordultam az atomerőmű kör­nyezetvédelme felé. Az egye­temen eddig csak laborban dol­goztunk, számomra ez volt az első ilyen alkalom. Nagyon él­veztem, hogy gyakran jártunk területre és nem csak az irodá­ban dolgoztunk. Laci minden­hova magával vitt, hogy minél többet lássak, tanuljak. Megis­merkedtem a csoport által vég­zett munkával, melyben foko­zatosan részt vettem. Engem minden érdekelt, rengeteget kérdeztem és Lacinak állan­dóan magyaráznia kellett. Rendkívül hasznosnak tartom a nyári gyakorlatot és sajnálom, hogy csak a negyedik év után került erre sor. Hasonlóképpen folyamato­san voltak gyakorlatosok a Tá­jékoztató és Látogató Központ­ban. Kováts Balázs főmérnök, a TLK vezetője kiemelten fon­tosnak tartja a fiatalokkal való törődést: — Alapelvem, hogy meg kell adni a fiataloknak a lehető­séget képességeik megmutatá­sára. A velük való foglalkozás­ban, törődésben rejlik, hogy a későbbiekben mit várhatunk el tőlük, miképp számíthatunk rá­juk. Júniustól augusztus köze­péig öt fiatalt foglalkoztattunk, helyet adva a menedzserasz­­szisztens és marketing szak ta­nulóinak. Két hétig önállóan végezték titkárságunkon a munkát, mindenki legnagyobb megelégedésére. A titkársági és hostess feladatok mellett ter­mészetesen a gazdasági, marke­tinges tevékenységbe is bete­kintettek és aktívan részt vettek benne. Pupp Zsuzsanna, a szek­szárdi Bezerédj István Keres­kedelmi Szakközépiskola mar­keting szakán tanul: — Az érettségin már túlva­gyok, a mostani gyakorlat az ötödéves tanulmányaimhoz szükséges. Engem is vonzott az erőműben töltendő gyakorlat, érdekelt az itt folyó munka, hi­szen szüleimtől sokat hallottam az erőműről. Édesapám az Épí­tészeti Osztályon, édesanyám a balesetelhárításnál dolgozik. A TLK-ban nagyon szerteágazó, sokrétű tevékenység összpon­tosul. Ahol tudok, amiben le­het, mindenben segítek, a né­met-angol szótár szerkesztésé­ben ugyanúgy, mint a leltáro­zásban. Sok érdekes ember megfordul itt és számos helyre kell elmenni a Tájékoztató Központ munkatársainak is. Tegnap Kővágószőlősön vol­tunk, ahol polgármesterekkel találkoztunk. Ez a PR tevé­kenység megismerésére adott jó lehetőséget nekem. Kedves munkatársakat és színes mun­kát ismerhettem meg azt itt el­töltött idő alatt. Lovászi Zoltánná Az atomerőműben dolgoztunk Összegzés - tanév után és előtt Még tart a nyár, de hamarosan itt egy újabb iskolaév, szep­temberben ismét megkezdődik a tanítás. Az ESZI elmúlt tan­évéről és szeptemberi kezdéséről Hideg László nevelési igazga­tóhelyettes ad tájékoztatást: A Paksi Atomerőmű Rt. évente ren­geteg lehetőséget nyújt az ESZI-s és más tanulóknak abban, hogy az elmé­letben megszerzett ismereteiket a gyakorlatban is alkalmazhassák. Egyes osztályok nagy gyakorisággal fordulnak meg az erőműben, de a menedzserasszisztens szakon tanu­lóknak csak egyszer adatik meg ez a lehetőség, ők a III. osztály befejezése utáni két hétben nyerhetnek bepillan­tást az itteni életbe. Erről a kéthetes nyári gyakorlatról saját tapasztalatom alapján számolhatok be. Első reggel az F2-es portán gyüle­keztünk. Az osztály nagyon izgatott volt, de ezt persze megpróbáltuk lep­lezni. Átvettük belépőkártyáinkat, megtanultuk azok kezelését, de mégis jópárszor meggyűlt velük a bajunk. Legtöbbünket már a kapunál várt le­endő „munkatársnőnk”, majd követ­kezett az első találkozás a főnökkel, a munkatársakkal és ismerkedés az irodával. S hogy mik voltak a feladataink? A napi teendők közé tartozott például a telefonhívások kapcsolása, levelek megszerkesztése, gépelése, iktatása, az ügyek, iratok utógondozása, fénymásolás és bármi, ami a munka­végzés folyamán előfordulhat. Nem feledendő a titkárság rendbe tartása és a kávé felszolgálása sem. Visszagondolva az eltelt két hétre, úgy érzem, mindenki hamar meg­szokta „új munkahelyét, új munkatár­sait.” A beilleszkedés könnyen ment, és bátran állíthatom, kitettünk ma­gunkért, megpróbáltunk minden esetben helyt állni. Némely napokon elég keményen kellett dolgoznunk, de nem bántuk, a feladatokat a tőlünk telhető legjobban igyekeztünk meg­oldani. Örömmel alkalmaztuk az el­méletben megtanult dolgokat, habár néha elkelt egy kis segítség. Napjaink gyorsan elszálltak és én úgy érzem, mindenki számára emlékezetes ma­rad ez a két hét. Számunkra felejthe­tetlen, hogy egyszer itt dolgoztunk, s nem felejtjük el a munkatársakat sem, akik mindvégig segítettek bennünket. Köszönjük! Biczi Annamária — Az új tanév előtt visszatekin­tünk az elmúlt időszakra, összegezzük az eredményeket, tapasztalatokat. Az 1996/97-es tanév során életbe lépett az új működési rendünk, házirendünk, fegyelmi szabályzatunk és a pedagó­giai programunkhoz kapcsolódó hely­zetfelmérések is elfogadásra kerültek. Komoly választások után újonnan megalakult a héttagú Diákönkor­mányzat. Két alkalommal tartottunk szülői értekezletet és szintén két alka­lommal ülésezett az Iskolaszék. Iskolánk a középiskolák kategóriá­jában évek óta őrzi első helyét. A szakmai (OSZTV) és közismereti (OKTV) tanulmányi versenyek ebben azt évben is sikeresen zajlottak le és szép eredményeket hoztak. Számos fi­zikai és matematika versenyen indul­tak tanulóink és sikeresen szerepeltek a kémiai, műfordítási, műveltségi, nemzetközi szövegszerkesztői, kör­nyezetvédelmi és több más megméret­tetésben. Októbertől sok szakkör, fa­kultáció, tehetséggondozó5 verseny, felvételi előkészítő, sportköri program indult és megkezdődtek a korrepetálá­sok is. Tantestületünk összetétele megvál­tozott, két kolléganőnk, Kiss Józsefné és Gold Imréné nyugdíjba vonult, ket­ten más munkahelyre távoztak, ugyanakkor, nagy örömünkre, egykori tanítványaink kollégáinkká váltak, igazolva régi, szép alapító gondola­tunkat: „Tanítsd az utódodat!”. A volt diákok közül iskolánkban tanít Kiss Krisztina (akkor még Prantner Krisz­tina), Weisz János, Papp Sándor, Doszpod Balázs, Liptai Zsolt és Tóth Zoltán. Programokban, rendezvényekben e tanévünk is gazdag volt. Neves ven­dégek jártak iskolánkban, akik érde­kes, színes műsorokat, előadásokat tar­tottak pl. irodalommal, politikával, csillagászattal és droggal kapcsolatos témákban. Nagy sikerrel vetített fil­meket az iskolamozi és gazdag műsort kínált az újjáalakult iskolarádió és is­kolatévé. Diákszínpadunk több alka­lommal önálló esttel mutatkozott be. A galériában folyamatosan rendeztünk képzőművészeti kiállításokat, emellett helyt adtunk közlekedésbiztonsági és bűnmegelőzési fotók, tablók bemuta­tásának is. Sportnapunk kedves szín­foltja volt a taszári SFOR katonák is­kolánk diákjaival, tanáraival játszott baráti kosárlabda-mérkőzése. Gólyaa­­vatónkon szellemes és ötletes produk­ciók követték egymást. Két őszi nyűt napunkon bemutattuk az induló hat szakot és decemberben már megtartot­tuk a felvételi vizsgákat. Szalagava­tónk műsora emlékezetes percet szer­zett mindenkinek, ballagási ünnepsé­günkön 99 végzőst búcsúztattunk. Immár hetedik alkalommal érettsé­giztettünk. 98 diákunk felkészülve, jó hangulatú vizsgákon adott számot tu­dásáról. Érettségi elnökeink vélemé­nye szerint a szépen felépített feleletek jó tanár-diák kapcsolatról és alapos ta­nári felkészítő munkáról tanúskodtak. Továbbtanulásra idén 90 diákunk je­lentkezett, főleg műszaki egyete­mekre, főiskolákra adták be lapjaikat. Technikusi képesítő bizonyítványt 48- an kaptak. A nagyszámú túljelentkezőből sike­res felvételi vizsga és orvosi vizsgálat után 96 elsőéves iratkozott be isko­lánkba, őket augusztus végén bentla­kásos gólyatáborba várjuk. Összesen 428 diák kezdi meg 1997/98-as tanul­mányait az elektronikai technikus, műszaki kömyezettechnikus, számí­tástechnikai programozó, menedzser­­asszisztens, erőműgépész technikus és fémipari minőségbiztosítás technikus szakon. Tanévnyitó ünnepségünket augusztus 31-én, vasárnap 16,00 óra­kor tartjuk és a szeptember 1-i első ta­nítási nappal kezdetét veszi tizenket­tedik tanévünk. Lzné Eurozug, avagy hogyan kerültek az ESZI kollégisták egy nemzetközi diáktalálkozóra? Ezt a kérdést Vajda Tibornak, az ESZI-kollégium vezetőjének tettem fel, azt a fotókiállítást látva, amely az intézmény falát díszíti. — 1996 szeptemberében a szlová­kiai Trencsén városából kerestek meg bennünket. Az ottani vasútforgalmi szakközépiskola (SOUZ Trencin) a belgiumi székhelyű Európai Kollégi­umok, Intemátusok és Ifjúsági Szállá­sok Társaságának tagjaként, a kölcsö­nös megismerkedés után e szervezet tagjának ajánlja kollégiumunkat, ha azt mi is úgy akarjuk. Október elején Trencsénbe látogattunk, amolyan „háztűz nézőbe”. Az őszinte baráti fogadtatás, valamint az iskola adott­ságai, illetve a szervezetről kapott tá­jékoztató a kapcsolat vállalása felé irányított bennünket. Megtudtuk, hogy ez a társaság a szabadság, a de­mokrácia, a közös Európa létreho­zása, a határok eltörlése, az emberek, a nemzetek, a fiatalok barátsága mel­lett teszi le voksát. Szolgálja a fenti eszméket a gyakorlatban, a nevelés, az oktatás sajátosságai között, vala­mint partner intemátusokkal való élő, egyenrangú és kölcsönös kapcsolat­­tartás keretein belül. — Mi volt az első lépés, az első kö­zös program, amelyben a diákok is részt vettek? — Az első látogatás után 10 nap­pal már meghívott vendégként vol­tunk jelen a trencséni teremlabdarúgó tornán, ahol a hazai csapaton túl az olaszországi Imolából, a belgiumi Philippeville-ből és a németországi Ortenburgból is érkezett delegáció. Csapatunk fergeteges játékkal, veret­lenül, csupán rosszabb gólkülönbség­gel szorult a hazaiak mögé a második helyre. Buda Botond 21 lőtt góllal a Legjobb Játékos címet is elnyerte! Szabadidős programokban sem szű­kölködött az ott töltött egy hét. Talál­koztunk az iskola remek néptánccso­portjával - akiket azóta meghívtunk a szeptember 20-i paksi szüreti mulat­ságra -, valamint megismerkedtünk Trencsén nevezetességeivel. Másnap lanovkával emelkedtünk a már hó­fedte Lomnici csúcs tövébe, megnéz­tük a Csorba-tó környékének neveze­tességeit, jártunk Trencianske Telice gyógyfürdőjében. A Pozsonyi Nem­zeti Színház operaelőadásán Verdi Othello című művét csodálhattuk meg. — Ezt a nagyszerű vendéglátást hogyan viszonoztátok? — Egy ködös decemberi napon fogadtuk Pakson a SOUZ küldöttsé­gét, amelyet dr. Éva Mihalcova, a kol­légium igazgatója vezetett. Az isko­lánk, az Atomerőmű és a város bemu­tatása után igen elégedetten utaztak haza. — Olyannyira, hogy síelni is meg­hívtak benneteket Szlovákiába. — Igen, 1997 februárjában a Pod­­banske melletti sítelepen találkoztunk ismét szlovák barátainkkal, majd ezt követően áprilisban az ESZI igazga­tósága nevében dr. Liptai László, Csonkáné Kiss Judit és Takács József tett látogatást a trencséni SOUZ-ban. A látogatás során ők is meggyőződtek arról, hogy a két kollégium, illetve is­kola közötti barátságot tovább kell fejleszteni. Ennek alapján májusban egy hétig tartózkodott hazánkban a szlovák iskola maroknyi csapata. Há­rom napig az ASE Vitorlás Szakosztá­lya balatonfüredi szálláshelyén tar­tózkodtak, ahol Prokob József - mint kapitány - és segítői a balatoni vízi­sportok szépségeivel ismertették meg a vagány szlovák fiúkat és félénk ta­nárukat. A sok vitorlázáson túl meg­ismerkedtek a Balaton-felvidék fonto­sabb nevezetességeivel, jártak Ti­hanyban és Veszprémben. Ezt köve­tően a paksi látnivalókkal ismerked­tek, majd egy hangulatos bölcskei ba­ráti találkozó, illetve kispuskás lö­vészverseny következett. Május 17-én került sor arra a teremlabdarúgó tor­nára, amelyet ebben az évben alapítottunk az ESZI KOLESZ VÁNDORKUPA lenyeréséért. A ke­mény összecsapásokat sem nélkülöző torna győztese, és egy évig a kupa vé­dője a trencséni SOUZ csapata, má­sodik helyen a szekszárdi Ady kollé­gium, harmadik helyen az ESZI első csapata végzett. Negyedik a tamási Vályi Szakközépiskola, ötödik pedig az ESZI II. lett. — Ezután következett az Eurozug? — Valóban, a szlovák iskolával fenntartott kapcsolatnak köszönhe­tően - még januárban - meghívást kaptunk a németországi Ortenburgban működő Evangélikus Reáliskolában megrendezendő Európavonat elneve­zésű találkozóra. Ezen a találkozón a Ludányi János és Fricz József kolléga vezette csoport tagja volt Bácskai Dóra, Herczeg Ágnes, Kiss Eszter, Kelemen János és Karászi István. — Miért éppen ők? — Mert kimagasló nyelvtudással és nagy kreativitással rendelkeznek. Ortenburgban olaszokkal, a franciák­kal, a lengyelekkel, a portugálokkal, a szlovákokkal, a csehekkel, az ango­lokkal, a hollandokkal, a belgákkal, a svédekkel, a románokkal, az osztrá­kokkal, a luxemburgiakkal és a házi­gazda német csapattal ismerkedhettek meg a diákok. A programban szere­pelt egy előadás, melyet Ingo Fridrich az Evangélikus Néppárt képviselője tartott, Európa napjainkban címmel. A délelőtti foglalkozásokra országok szerint csoportokba osztották a tanu­lókat, mi a németekkel kerültünk ösz­­sze. Mindenki más-más kreatív fel­adatot kapott, nekünk a humanitás és a szolidaritás jutott. A gyerekeknek meg kellett vitatni - természetesen németül, angolul, vagy franciául hogy mit értenek a két fogalom alatt, mikor szolidáris, illetve humánus egy ember. Egyik nap a BMW (Bayeris­che Motor Werke) gyárban tettek lá­togatást, másnap Passauban jártak, ahol helyismereti versenyt nyertek meg. Ezeken túl számtalan vidám, sportos rendezvényen ismerhették meg egymást Európa fiataljai, ezzel is szolgálva a társaság által kitűzött ne­mes eszméket és célokat. — Hogyan értékeled diákjaid or­­tenburgi munkáját? — Csak a legjobbakat mondhatom. Példamutatóan vi­selkedtek, szorgalmasan verse­nyeztek és vettek részt a külön­böző programokon, ezért sok­sok barátot szereztek maguk­nak, illetve tovább öregbítették Magyarország, ezen belül a PA Rt. és az ESZI jó hírét. Mivel Klaus Engel, az ortenburgi is­kola igazgatója felajánlotta a lehetőséget, szeretnénk, ha a következő tanévben 8-10 jól tanuló, példamutató magavise­letű, német nyelven jól beszélő tanulónk két hetes ortenburgi tanulásra utazhatna. — A szlovákiai és németországi is­kolákkal már jó az együttműködés. Terveztek újabb kapcsolatokat? — Valószínű, hogy még ebben az évben kollégiumunkat az európai szervezet felveszi tagjai sorába, így további kollégiumokat is megismer­hetünk. A társasághoz való csatlako­zás ügyében május végén nálunk járt a szervezet alelnöke, a portugál Jósé Pereira Pires, a lisszaboni Colégio D. Maria Pia igazgatója. A vendégek dr. Gálos Istvánnal, iskolánk igazgatójá­val való találkozás után megtekintet­ték az ESZI-t. Szépnek, fejlődőnek látták Magyarországot, magas szín­vonalúnak, kiemelkedően jól felsze­relmek vélték iskolánkat. Nem titkol­ták véleményüket sem: Magyarország már Európában van, és ha mi is úgy akarjuk, nagy örömmel látják intéz­ményünket a társaság tagjai között. — Sok sikert kívánok! Hefner Erika

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom