Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1997-02-01 / 2. szám

1997. február Atomerőmű 5. oldal Látogatás „Pudingországban” Tanulmányúton Angliában Kirándulás Pozsonyba és Bécsbe Bécs: a Szent István székesegyház Kocsisné Kerepesi Erika, a Külkereske­delmi Osztály üzletkötője pályázat útján elnyert ösztöndíjjal öt hetet töltött Ang­liában. Ezzel valóra vált régi álma, hogy láthassa azt az országot, melynek nyel­vét már középiskolában tanulta és a mai napig gyakorolja, alkalmazza. Erika so­kat utazott Angliában, sok emberrel ta­lálkozott és sok hasznos tapasztalatra tett szert, hiszen útja szakmai tanulmányút volt. — Hogyan jutottál az ösztöndíjhoz? —- Az egyik kolléganőm egy évvel korábban már részt vett ezen a tovább­képzésen és az ő beszámolója után kap­tam kedvet hozzá. A Népszabadságban jelent meg a hirdetés, a pályázatot a Bri­tish Council budapesti kirendeltségéhez kellett benyújtani. Ezt a tanulmányutat teljes egészében a Brit Iparszövetség Know-How Alapja finanszírozta és célja a Közös Ipari- és Kereskedelmi Képzési Porgram (JICAP) keretében pi­acgazdasági ismeretek bővítése a Kelet- és Közép-Európa, valamint a volt Szov­jetunió országai számára. — Hogyan zajlott az oktatás, mit ta­nultatok? — A tanfolyam 10 napos elméleti és 3 hetes gyakorlati oktatásból állt. Az el­méleti képzés Middlesbrough-ban (Skó­ciához közel, munkanélküliségtől sújtott területen) az Ipari és Kereskedelmi Okta­tási Központban (CICT) zajlott. Áttekin­tést kaptunk mindenről, ami a piacgaz­daságra való áttérést segíti (pénzügyi igazgatás, marketing, minőségbiztosítás, ügyvezetési gyakorlatok). Rendkívül ér­dekesen folytak a különböző team-gya­korlatok, ötletbörzék. Hasznosnak ítél­tem meg az angol vállalatformák bemu­tatását, azt az információs szolgálatot, amely az üzletemberek segítségére áll a kapcsolatok létrehozásában. Nagyon kel­lemes élményt jelentett számomra az első hét után megrendezett közös va­csora, ahol mi hallgatók kötetlen beszél­getés keretében ismerkedhettünk egy­mással. Hasonló céllal szerveztek egy 2 napos kirándulást a környék nevezetes­ségeinek megtekintésére. így jutottunk el a 300 km-re lévő skóciai Edinburgh­ba és a 100 km-re délre fekvő történelmi városba, Yorkba. A körülbelül 40 ezer lakosú délnyugat-oroszországi, a Don­­kanyarban, a névadó milliós Voronyezs 50 km-es szom­szédságában elterülő kisváros számunkra az első WER reak­torokkal üzemelő atomerőmű­ről nevezetes. Kis családunkkal immáron sokadszor látogattunk el Novovoronyezsbe, mely igazi környezetváltozást jelen­tett mindannyiunknak. A városka valójában egy csendes, nyugodt, rendezett, vidéki település, távol a „világ zajától”. Atomerőműve két le­állított régebbi típusú, valamint két üzemelő WER-440-es és egy működő WER-lOOO-es blokkból áll. Maga a város egy fenyőerdőből meghagyott zöld „park” köré épült. így a gyalo­gos lakosság többsége ügyeit intézve akarva-akaratlanul na­ponta kirándulhat a természet­ben. A gyermekes családok szívesen pihennek itt délutá­nonként: a gyerekek a játszó­térnek, a felnőttek az ismerő­söknek örülnek. A nagyszámú itt járt paksinak ismerős lehet a főtéren még mindig a helyes utat mutató Lenin szobor, a művelődési ház és az Urán mozi, háttérben az erőmű hűtő­tavával. Ugyanakkor a szocialista érát követő kapitalizálódási időszakban több változás is tör­tént. Átalakultak, bezártak, ma­gánkézbe kerültek a szórako-Az elméletben tanultak gyakorlati al­kalmazására gázhűtésű atomerőműben (AGR) - Heysham Power Station - és a Nuclear Electric Gloucester-ben lévő adminisztrációs központjában nyílt al­kalom. Gyakori a telephelyek és köz­pontok felszámolása, előtérbe került a munkanélküliség kezelése. Az erőmű leszerelés tapasztalatainak átadására nagy figyelmet fordítanak. Ellátogattam egy 1989-ben leállított MAGNOX tí­pusú erőműbe Berkeley városában, ahol üzleti partnereinkkel találkoztam. Egyik munkatársuk környezetvédelem kap­csán Pakson is tartott már előadást. Middlesbrough-ból 300 km-t utaztam délre Gloucester-be, ahol a saját szakte­rületemet tanulmányozhattam és bete­kinthettem az oktatási, pénzügyi tevé­kenységbe is. A marketing osztályon igen érdekesnek találtam a külföldi le­hetőségek tanulmányozását. Éppen ott­­jártamkor vizsgálták a paksi atom­erőmű, mint lehetséges befektetési terü­let mérlegét, és nagyon meg voltak ve­lünk elégedve. A beszerzési osztályon valódi külkereskedelemmel nem foglal­koznak, mivel mindegyik nagy világ­cégnek van képviselete Angliában, így mindent meg tudnak venni az országon belül, kényelmesebb, egyszerűbb ügyin­tézéssel és nem számít, ha drágább. Új­donsággal szolgált, ahogy a beszerzések előtt a lehetséges szállítók kapacitását megbecsülik. Az adott rendelés értéke a cég kapacitásának max. 30 %-át kötheti le. A cégek likviditásának adatait egy szoftver segítségével számítógépes adatbázisból hívják le és vizsgálják meg a rendelés kiadása előtt. Ha ezek az ada­tok nem állnak rendelkezésre, inkább nem körnek ügyletet. Az oktatási köz­pontjukban tartott szimulátoros bemu­tató pedig azt mutatta, hogy hozzánk hasonlóan végzik az oktatást. Egy hetet töltöttem a tengerparton lévő Heysham- i erőműben, ami a legjobb a Nuclear Electric erőművei között. Itt teljes idő alatt a beszerzési osztály munkáját vizs­gáltam. — Szakmai szempontból mennyire váltak valóra az elvárásaid? — Elégedett vagyok, mert úgy ér­zem, szakmailag semmiképpen nem va­gyunk elmaradva, főleg az erőmű vo­natkozásában. . Képzettség, tájékozott­ság, nyelvtudás, informatika tekinteté­ben azonos szinten állunk, sőt környe­zeti igényesség szempontjából túlhalad­tuk őket. Az erőművek területén ügyel­nek ugyan a tisztaságra, de csak kavics­csal felszórt, sivár területeket lehet látni. zóhelyek, kisebb üzletek. (Megszűnt pl. a legendás Fialka kávézó, az ismert Jákor bár, megváltozott a Lada presszó.) Megjelentek, és fokozatosan tömegessé váltak az egymás mellé felállított, szinte azonos kínálatot nyújtó butikok. A na­gyobb boltokban először eltűn­tek az áruk, az építkezések, a város fejlődése lassan minimá­lisra csökkent. Az utóbbi egy­két évben az állami beruházá­sok megszűntek, a helyi üze­mek bezártak vagy tengődnek. Egyedül egy új templom épült fel tavaly (az új idők új szelei­nek megfelelően) és robusztus erődítményre emlékeztető for­májával félig kész az ottani APEH helyi székháza. Mára ismét megjelentek az áruk a pultokon, szinte mindent kapni. így nincs gond a min­dennapi betevő beszerzésével - ha az embernek van elég pénze. Az üzletek tele vannak a hazai élelmiszer- és könnyűipar ter­mékeivel, a butikok az import italokkal, édességgel. A tartós fogyasztási cikkekből szinte bármelyik nyugat-európai vagy távol-keleti márka megvásárol­ható. Nagy a szerepe az egyéb élelmiszerek, csecsebecsék, szerszámok, ruhaneműk be­szerzésénél a piacnak. Ennek látogatása szinte külön prog­ram, léte pedig sok család ese­tében az egyetlen megélhetési forrás. Az ok, hogy a hivatalo-Hozzájuk képest nálunk az erőmű környezete olyan mint egy arborétum. Mindemellett számos hasznos ötletet lehetne átvenni tőlük. A heyshami erő­műben a látogató központ teljesen a gyermekekre orientált: zenélő konyha, . telefonon az energiáról beszélgető gye­rekek, a Föld szennyezésének bemuta­tása 12 monitoron természetfilmek se­gítségével, reaktorakna mozgó modellje fűtőelemekkel, benne videofilmvetítés­­sel. Emellett minden turistakiadványban szerepelnek. Érdekes a raktárszervezési szisztémájuk, amely alapján minimális készlettel gazdálkodnak, mert a szállító tárol és rövid időn belül küldi a kért árut. Mérnökeik céges hitelkártyával rendelkeznek, bizonyos összeghatárig ők szerzik be az árut. — Milyennek láttad az országot, az embereket? — Az emberek kedvesek, barátságo­sak. Egyik hétvégén két családhoz kap­tam meghívást. Mindegyiknél 2-2 pici gyermek volt és sok teendőjük ellenére nagyon kedvesen fogadtak. Együtt men­tünk kirándulni és segítettem a gyerekek gondozásában. Érdemes a menüt meg­említeni: előételnek sonka zöldbélű dinnyével, főételnek birkasült, fűszeres szósszal, majd természetesen puding. A puding elmaradhatatlan étel volt minde­nütt, Anglia valóban „Pudingország!”. Figyelmességük jeléül még Egri Bika­vért is beszereztek valahonnan. Általá­ban félkész ill. készételeket vesznek és azt melegítik. Az olcsó energia és közle­kedés következtében sokan járnak étte­rembe, sokuk kedvelt szórakozása a gol­fozás, a kirándulás, piknikezés. Igazi an­golok, ugyanis nagyon ragaszkodnak a régi hagyományokhoz. Minden család­nál megtalálható a kandalló, a régi stí­lusú bútor. Rendkívül komolyan veszik a teaidőt, különösen ügyelnek az illemre, pl. a baráti összejövetelek után küldött köszönőlevelekre („Thank you lette­res”). Szeretik a régi berendezéseket, ez „sajnos” a használati eszközökön is megmutatkozik, pl. a konnektorokon és a nem keverőcsapos mosdókon. A mű­emlékeket tiszteletben tartják, aminek ékes bizonyítéka Gloucester városa, ahol a házak nem lehetnek magasabbak a ka­­tedrális tornyánál. Viszont nem láttam, hogy a romos épületeket karbantartanák, restaurálnák. Az országot sajnos szür­kébbnek, kopárabbnak ismertem meg a valóságban, mint amilyennek elképzel­tem. Azt hittem, hogy a sok eső miatt ha­talmas erdőket, buja növényzetet, gyö­nyörű angolkerteket fogok látni, ezzel san üzemelő vállalatok közül is sok több hónap késéssel, sok­szor csökkentett bért fizet. A késők sorába idén belépett az atomerőmű is, sőt - ami eddig szinte elképzelhetetlen volt - késnek a közalkalmazotti fize­tések és a nyugdíjak is. Pedig a pénzre - mint min­denhol - itt is nagy szükség van. Az árak átlagban a ma­gyarországi szinten vannak, bár széles skálán mozognak. A ha­zai élelmiszerek és könnyű­ipari, valamint az import szóra­koztatóipari termékek esetében kicsit alacsonyabbak, de pl. az import élelmiszerek esetében magasabbak. Az átlagos fizeté­sek ugyanakkor 500-600 ezer rubel körül mozognak (1 USA dollár nagyjából 5000 rubel, azaz 155 Ft), ami durván 15-18 ezer forintnak felel meg. Persze figyelembe kell még venni a késést. A fiatalabbak közül so­kan próbálnak a „szürke” üzleti világban szerencsét, ami persze szintén nem tuti tipp, nem is kimondott életbiztosítás, de né­hány esetben megvan az ered­ménye: Mercedes, BMW, Volvo, stb. Szóval nagyok az életszínvonalbeli különbségek. A gondok ellenére az orosz emberek nyugodtabbak, jóked­­vűbbek sokat kesergő honfitár­sainknál. Ma is vendégszeretők és barátságosak. Kellemes két hetet töltöttünk Novovoro­­nyezsben. H. L. szemben kopár, sziklás vidékek, jellegte­len, szürke épületek kerültek utamba. Mindenfelé birkák, szarvasmarhák legel­tek. Az ottaniak szerint nem kifizetődő kertészkedéssel foglalkozniuk, mert ol­csó az energia, az üzemanyag és az éle­lem. A nagy motorizáció és iparosodás miatt mindent ellep a kipufogógázok, a füst szürkesége. Virágokat kevés helyen láttam, nem vesződnek vele. Egyhangú, kb. 100 m hosszúságú szalagházak soka­sága gyűrűzik a városokban. A közép­­módúak teraszházakban laknak és a tel­kek drágasága miatt csak a nagyon gaz­dagok élnek családi házakban. Mint ter­mészeti szépséget mutatták be a Heys­­ham-i erőműtől nem messze fekvő tóvi­déket (Windermere városa), amely ha­sonlít a Balatonhoz. Elvittek a 2000 m magasan fekvő hegyek közé, ahol ha­talmas sziklatömbök, kopár, gyér nö­vényzet uralta a tájat. Engem ez nem tu­dott lenyűgözni, viszont egyszer valóban gyönyörű helyre hívtak meg a ,Forst of Dean” (Esperes erdeje) nevű kiránduló központba. Ott valóban csodálatos erdő, dús, zöld növényzet pompázott, olyan, amilyennek egész Angliát képzeltem. Londonban belekóstolhattam a hétköz­napok gondjaiba. Éppen akkor sztrájkol­tak a metró dolgozói és emiatt az autó­buszok zsúfoltak, a taxik elérhetetlenek voltak. Mindenhol tömeg, zűrzavar, amibe érdekes színfoltként vegyült a fe­hér Inges, nyakkendős, gördeszkán szá­guldó üzletemberek látványa. Egyma­gám, kísérő nélkül, térképpel a kezem­ben gyalogosan indultam városnézésre. A Londonban töltött idő nagy részét ok­tatás kötötte le, ezért csak egy délután maradt a Big Ben, a Parlament, a West­minster és a British Museum Selfridge's Áruházba kihelyezett - fáraókat, szarko­fágokat, egyiptomi ékszereket bemutató - kiállításának a megtekintésére. Egész Anglia területén, de főként Londonban sok a külföldi és a volt gyarmatokról be­települt színes bőrű, tele volt velük este a Hyde Park. Az emberek, az egyéniségek, a kapcsolatok színesek, de a hátteret adó környezet szürke és fakó. Anglia más ar­cát mutatta, mint amilyent reméltem, de így is feledhetetlen, nagy élményt nyúj­tott. Azért is örültem különösen ennek az útnak, mert annak ellenére, hogy 8 éve dolgozom a cégnél, ez volt az első utam Angliába. Németül is beszélek, de főleg angol ügyletekkel, angol nyelvterülettel foglalkozom. Gyermekkorom óta tanu­lom ezt a nyelvet, régi szívem vágya tel­jesült most ezzel az úttal. Lovászi Zoltánná PIME'97 Az atomerőművekben dolgozó PR-eseknek minden évben nem­zetközi konferenciát rendeznek Belgiumban. Idén február elején is így történt, helyszínül ismét Bru­ges városát választották, a szer­vező az Európai Nukleáris Társa­ság volt. A három napos rendez­vényen, melyre a világ minden pontjáról érkeztek vendégek, a Paksi Atomerőmű Részvénytársa­ságot dr. Kemenes László infor­mációs szolgálatvezető képviselte. Az előadásokon szó esett többek között a Csernobil tizedik évfordu­lójával kapcsolatos tapasztalatok­ról, Kelet- és Nyugat-Európa kap­csolatáról. Érdekes téma volt, hogy hogyan viszonyulnak a nyu­gat-európai atomerőművek és tár­sadalmak a keletiekhez? Az ame­rikaiak, a franciák és a németek is messzemenően elismerik eredmé­nyeinket. Szót kapott a konferen­cián Temelin, Bohunyice és Paks képviselője is. A három napos bruge-i talál­kozó összegzéseként a szakembe rek elmondták, hogy az atomerő­művekkel kapcsolatban el kell érni az abszolút nyitottságot. Minden információt meg kell adni az ér­deklődőknek és a kapukat ki kell nyitni. Nem azt kell bizonyítani, hogy az atomerőművek biztonsá­gosak és jók, hanem föl kell so­rolni a gazdasági, a társadalmi és a politikai tényeket, hogy az összes információ birtokában dönthessen minden ember arról, hogy szükség van-e az atomerőművekre és az atomenergiára, vagy sem. Szlovákia sokáig kedvelt cél­pontja volt a kispénzű hazai tu­ristáknak. Most azonban nem­csak a magyarok, de szinte minden külföldi eltűnt Po­zsonyból. Igaz, az egykori ma­gyar királyi városban a piac­­gazdasági fejlődés kezdete még csak most látszik, de még min­dig élég olcsó és történelmi em­lékei jelentősek. Rövid sétánk alatt csak a legfontosabbakat néztük meg. A centrumhoz közelítve ha­mar feltűnik az impozáns és kü­lönleges új Duna-híd aszim­metrikus láncával, lapos kilátó­csúcsával, mögötte a várral. Ez utóbbi épület mai formáját Zsigmond király adta meg a XV. században a IX. századi bazilika alapjain. Termeiben érdekes őskori és középkori le­leteket lehet megtekinteni. Rendezett, zöld parkjából rá­látni az egész városra. Az óvá­ros előtt mintegy őrt álló, a XIV.-XV. században épült Szent Martin székesegyház 1536-tól 1830-ig a magyar kirá­lyok koronázási temploma volt. Á belvárosi séta során főleg XVI-XVII. századi, magyar vonatkozású, leginkább barokk vagy rokokó épületekkel talál­kozni. A fáradalmakat egy kis sörözőben pihentük ki. Pozsonyban több kellemes meglepetés is ért. Először kide­rült, hogy az itteni automatával is tényleg működik a bankkár­tyám. Másodszor a szállodá­ban, amikor megtudván, hon­nan jöttünk, a portás hölgy szí­ves-örömest beszélt magyarul. (A mai politikai helyzetben ez nem kis dolog.) Harmadszor a lassan megélénkülő esti forga­lomban tett kőrútunk után, amikor szemünk kopogása már dörömböléssé erősödött. (Innen látszik, milyen szoros kapcso­latban áll az emberi szervezet­ben a szem, a fül és a gyomor.) Ekkor a hangulatos belvárosi vendéglőben hatalmas mennyi­ségű, finom ételeket tüntethet­tünk el, nem túl sok pénz elle­nében, udvarias kiszolgálás mellett. Bécsi kirándulásunkat más­nap délelőtt a schönbrunni kas­tély megtekintésével kezdtük. Az 1700 körül épült palotát Mária Terézia építtette át ro­kokó stílusban. Csodálatos, dí­szes termeiben főleg a csá­­számő és Ferenc József életé­nek emlékeivel találkozni, ám a kapcsolódó információk, képek segítségével majdnem egész Közép-Európa újkori törté­nelme megelevenedik. A kas­tély hatalmas, üde parkja láttán szinte könnyebben lélegzik a látogató. Az ezer éves Bécs, amely el­foglalása után Magyarország részeként néhány évig Mátyás király székhelye, majd jóval később az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosa volt, ma az Európai Unió keleti „védő­bástyájaként” is igazi világvá­ros: szép, kulturált, tiszta. És drága. Több nemzetközi szer­vezet - így a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség - székhelye. A Mariahilferstrassén lesé­tálva meglepődik a régen itt járt turista: nyoma sincs az alagsori kis boltoknak, a magyar felira­toknak, vevőcsalogatóknak. El­tűnt a villamos is. Az utca - bár két sávban autók is használhat­ják - láthatóan a gyalogosokért van. A néhány évvel ezelőtti rohammal ellentétben ma a sa­ját életét élheti a város. Fél nap kevés volt a meg­számlálhatatlan történelmi-épí­tészeti nevezetesség végigláto­­gatásához. így egy rövidebb sé­tát tettünk a belvárosban. Meg­­illetődve néztük Mozart és Beethoven szobrát. Az Állami Operaház mellett elhaladva kí­váncsian bámultuk a nyugalmat árasztó fiákereket. Végigsétál­tunk a turistákból élő, üzletek­kel, kávéházakkal, mutatvá­nyosokkal teli Kartnerstrassén, betérve a Kapucinusok temp­lomába is. Az utca végén már messziről feltűnt a hatalmas, gótikus Szent István székes­­egyház (déli tornya 137 m ma­gas), amely mégis összhangban van a téren őt körülvevő mo­dem épületcsodákkal. Maga a bazilika 700 éves, ám mai for­máját többszöri átépítés után 1500 körül nyerte el. Szépségé­vel, méreteivel állandóan tö­megeket vonz. A különböző korszakok nyomait magán viselő császári palota épületkomplexuma le­nyűgöző volt. A múzeumok ál­tal közrefogott, a császámő és tanácsadói szobrával díszített Mária Terézia téren áthaladva fáradtan, ám elégedetten fejez­tük be bécsi utunkat. Hadnagy Lajos Változások Novovoronyezsben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom