Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1997-04-01 / 4. szám

6. oldal Atomerőmű 1997. április Marx György akadémikus a tudomány csodáiról — paksi diákoknak Úgy gondolom, Marx György professzor neve városunkban már sokak előtt ismert. Főként az erőmű révén került köze­lebb hozzánk. Az Atomerőmű c. lap egyik különkiadása Marx György soraival kezdő­dik. „A marslakók hazatérése” c. írásában bemutatja azokat a hírneves ma­gyarokat, akik a tudo­mány élvona­lában világra szóló felfe­dezéseket tet­tek. Sorait idézve: „Nem egyszerűen tudományt és technikát csi­náltak, ha­nem a 20. század törté­nelmét alakí­tották.” Mostani előadásában hasonlókép­pen hang­súlyt fektetett a magyar tudósok megismerte­tésére és a természettudomá­nyok újdonságait emberkö­zelbe hozva képet adott kuta­tási eremdényeikről. Csupán néhányat kiemelve: radioaktív nyomjelzés (Hevesy György), nukleáris láncreakció, szaba­dalom atomreaktorra (Szilárd Leó), fúziós reakciók és H- bomba (Teller Ede), a BASIC megteremtése (Kemény Já­nos), áramvonalas járművek, lökhajtásos repülők (Kármán .Tódor) és a modem közgazda­ságtant megalapozó játékelmé­let alkotása (Harsányi János). Szintén magyar volt az első nagyteljesítményű nukleáris atomreaktor megtervezője (Wigner Jenő) és aki a számí­tógépek legfontosabb elvét, a tárolt program elvét kitalálta (Neumann János). Hallottunk •még Köstler Artúrról, az író—lángelméről és természete­sen Eötvös Lorándról, aki „a marsiak - gimnáziumnak álcá­zott - hídfőállásait szervezte”. Áttekintést kaptunk a törté­nelmi helyzet, a történelmi események hátteréről, amelyek a világ minden részére szét­szórták nagyjainkat. És hogy miért nevezték őket marsla­kóknak? „Nem, most nem egy másik űrmese következik, a történet igazi marslakókról szól. Azokról, akik a 20. szá­zad elején beszivárogtak a vi­lág legnagyobb egyetemeire és kutatóintézeteibe, pontosab­ban arról az előőrsükről, ame­lyik bolygónkon az első bázi­sukat létrehozta. Azon buktak le, hogy bármilyen soká gya­korolták is, egyetlen földi nyelvet sem tudtak idegen ak­centus nélkül beszélni. Volt ugyan egy trükkjük erre is: magyar emigránsoknak álcáz­ták magukat, hiszen köztudott, hogy a magyaroknak van ez a fura kiejtésük.” (Leon Leder­­man) És aki a másfél órás előadá­sában a tudomány eme csodáit, magyar zsenijeit felfedte, Marx György, szintén az Eöt­­vös-féle hídfőállásból szárma­zik és ennek szellemében dol-FOTÓ: GOTTVALD KAROLY gozik, tanít a mai napig. Elő­deihez hasonlóan a világ szá­mos egyetemén, kutatóintéze­tében ténykedett, oktatott, ku­tatási eredményeivel hírnévre tett szert. Marx György ma­gyar elméleti fizikus (Buda­pesten született 1927-ben), a fizikai tudományok doktora, Kossuth-díjas. Az ELTE atom­fizikai tanszékének profesz­­szora, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Kutatási terü­lete az erőterek kvantumelmé­lete, elemi részek fizikája, magfizika, relativitáselmélet. Eredményei nemzetközileg ismertek (az elektromágneses erőtér kvantum-elmélete die­lektrikumokban, a fermion­­szám szerepe a részecskefizi­kában, a relativisztikus dina­mika megalapozásában, a neu­­trinócsillagászat kérdéseiben). Űrkutatási és kozmikus meteo­rológiai vizsgálataiért a Nem­zetközi Asztronautikai Aka­démia tagjai közé választotta. Tudományos népszerűsítő és publicisztikai tevékenysége je­lentős, számos szakkönyv szerzője. Sokat tett a fizika - és általában a természettudo­mányok - oktatásának korsze­rűsítéséért az oktatás minden szintjén. Az Eötvös Loránd Fi­zikai Társulat elnöke. — Professzor úr, az év ele­jén megjelent Modernizációs Charta kidolgozásában - amely összehangolt társadalmi cse­lekvésre hív mindenkit a tudo­mány rangjának visszaállítása céljából -jelentó's szerepet vál­lalt. Mennyire elégedett az ed­digi eredményekkel? — Felülmúlta minden vára­kozásunkat, eddig kb. ezren ír­ták alá, de természetesen néhol egy-egy aláíró mögött még ezer név vagy többezer fős szervezet áll. A legnagyobb vállalatok vezérigazgatói (MVM Rt., MATAV, SIEMENS stb.), a tudományos-mérnöki egyesüle­tek elnökei teljes tagságuk ne­vében, egyetemek rektorai, fő­iskolák főigazgatói, középisko­lai osztályok küldték el aláírá­sukat, csatlakoztak népszerű költők, színészek is. Volt, hogy egy kis falu la­kossága írta alá a fűszerboltba ki­tett ívet, vagy a 12 fős család a vasárnapi ebédre összegyűlve együtt határozta el magát. A leg­több politikai párt vezetője is eljuttatta aláírá­sát, a baloldaltól a jobboldalig, széles spektrum­ban. — Ezek sze­rint valóra válik a terv, hogy a modernizáció a tudatban kezdő­dik el? — Valóban, éppen ezt sze­retnénk elérni. Ne csak azt mondja mindenki, hogy azért nem dolgozik, mert nem adnak több fizetést. Ennek a sorrend­nek megfordítottnak kell lenni. Jobban, hatékonyabban, ver­senyképesebben kell dolgoz­nunk és akkor' majd megnő a jövedelmünk. Erre a szemlé­letre a társadalomnak szinte minden rétege meglepő módon kedvezően reagált. Ez bennün­ket nagyon meghat, örömmel tölt el. — Ebben az évben tölti be a 70. életévét és még mindig aktí­van dolgozik, ír, tanít. Honnan merít mindehhez erőt? — Érdekes a világ, és ami­kor úgy érzem, hogy valamit tudok tenni, akkor azt csiná­lom. Például pár nap múlva Svájcba utazom, mert az ottani magyar mérnöki egyesület megkért, hogy a kelet-európai atomerőművek biztonságáról beszéljek. Svájc is atomenergi­ával dolgozik és számunkra nem lehet érdektelen, hogy nyugaton milyen vélemény alakul ki Magyarországról. ■ — Sok tehetséges magyar külföldre távozott, ott kamatoz­tatta tudását. Önt mi tartotta itthon ? — Rengeteg csábító meghí­vásban volt részem. Nagyon szeretek tanítani és tanítottam ugyan több világrész egyete­mén, hosszabb ideig is, de mégis a magyar diákok állnak közel hozzám. Én szeretem ezt a szép országot. Próbáljuk azt elérni, hogy a külföldre távo­zott sikeres magyarok, magyar­nak is érezzék magukat és az ő tudásukból Magyarország is profitáljon. — Köszönöm a beszélgetést. Lovászi Zoltánné A paksi örök­ifjú néptánc­együttes nagy sikerrel sze­repelt Finnor­szágban. Kö­vetkező szá­munkban be­mutatjuk őket. Kerékpárral, kenuval Európában Iroda az Interneten Leskó László és felesége, Leskóné Csonki Mária közös vállalkozásban már több mint öt éve szer­veznek kerékpáros és kenus túrákat Európa legszebb vidékein, folyói mentén. Igazi családi vállal­kozás az övék, amely baráti légkörben emlékezetes, szép élményeket nyújt a kirándulóknak. — Laci, főállásban sport­­szervezőként dolgozol - az ESZI-s diákok neked köszönhe­tik az emlékezetes sítúráikat és vízitúráikat - mellékfoglalko­zásban, a külföldi és hazai programokkal, szintén sport­­szervezői munkát végzel. Laci: — Az első pillanattól kezdve kínosan ügyeltem arra, hogy a kettőt ne lehessen összekapcsolni. Az ESZI DSE-vel a vízitúrákat a Ti­szán tettük meg, míg a Popey Bt-vel külföldre mentünk. Csak jellegében hasonlóak a túrák, de a valóságban mind­egyik más és más. A foglal­kozásom, a sporthoz való af­finitásom az alapja mindket­tőnek. — Idei programfüzetetek mit kínál? Laci: — Programjaink kö­zött korhatár nélkül, mindenki megtalálhatja a kedvére valót, a családok és a kispénzű ki­rándulók is. Negyedik éve szervezzük a Loire-völgyi ví­zitúrákat. Kezdőknek és gya­korlott evezősöknek egyaránt páratlan élményt nyújt a Marne vizén történő kenuzás. Újdonság a Temze túra, melynek utolsó napját londoni városnézés zárja. Kezdő vadvi­zeseknek az ausztriai (La­ming, Kamp, Pielach) prog­ramjainkat aján­lom, aki pedig a nehezebb vízi­sportot kedveli, azt az olaszor­szági Noce­­völgybe, a szlo­vák Bela-ra vagy a dél-fran­cia vadvizekre invitálom. A versenyszel­lemű vadvize­seknek rafting (Bela, Liptó­­szentmiklós, Mölltalt Ober­­fellach) és trek­king (Salza) bajnokságot ír­tunk ki. Az ausztriai Salza völgyét túrázó­ink igen meg­kedvelték, ezért itt több lehető­séget kínálunk. Az alapprogra­mon túl mód van kerékpáros vagy mikrobuszos hegyi ki­rándulásra, középiskolások­nak nyelvtanulással egybekö­tött nyári kalandtáborozásra. Másik vízi újdonságunk a Duna túra, amely a folyó ere­detétől indul, s három részlet­ben (Dunaueschingen-Ulm, Ulm-Regensburg, Regens­­burg-Linz) zajlik. Társasá­gunk fő profilja elsősorban a külföldi vízitúrák szervezése, de mivel évről évre nő az igény (és már nem dolgozom az ESZI DSE-ben), ezért a Ti­sza túrákat is indítjuk. — Milyen kerékpártúrát ajánlotok? Marcsi: — Elsők vagyunk, akik a Loire völgyébe ilyen tú­rát Magyarországról szervez­tek. Ennek a programunknak már országos híre van, olyany­­nyira, hogy a Magyar Televízió hétrészes útifilmet forgatott az útról. A kerekes programokban újdonság az idei Temze-völgyi túra és sikeresnek mondható a tavaly indított London-Párizs útvonal. A vízitúrákkal párhu­zamosan szervezzük kerékpár­­túráinkat a Duna mentén (szin­tén az eredéstől). Sok szép ha­zai kalandos osztálykirándu­lásra adunk lehetőséget mind kerékpárral, mind kenuval. Bő­vítjük programjainkat lovastá­borral és siklóemyő tanfo­lyammal. — Az ország minden részé­ről megkeresnek benneteket és külföldi jelentkezőitek is van­nak. Az idén már Interneten is elérhetők vagytok. Laci: — Számunkra nagyon fontos az Internet, különösen azért, mert vidéken vagyunk (WWW.SEDNET.HU/PO­­PEYE). Az érdeklődőknek költséges bennünket telefonon felhívni, de egy helyi beszélge­tés díjáért elküldhetik a jelent­kezést. Angliából, Kanadából, Németországból megkerestek már a hálózaton, látták a prog­ramot és jelentkeztek, hiszen egyszerű volt e-mailen küldeni. — Az Utazás Kiállításon immár harmadszor jelentetek meg. Laci: — Az idei bemutatko­zásunk sikerült a legszíne­sebbre és a forgalmunk is most volt a legnagyobb. Sok képet, plakátot tudtunk mutatni az ed­digi útjainkról. Volt, aki már úgy jött oda, hogy kifejezetten bennünket keresett, mert hallott programjainkról. Egy cégtől pedig nagyon kedvező ajánlatot kaptunk, részben kedvezményt, részben kölcsönzést tudnak biz­tosítani. Elmondták, hogy sokat hallottak rólunk, ismernek ben­nünket a hírünkről, ez nagyon jól esett, anyagilag és erkölcsi­leg egyaránt. — Nagyon sikeres a Loire­­völgyi túrátok. Hogyan lehet oda eljutni? Marcsi: — Budapesten fel­­szállsz a különbuszunkra, ami elvisz Passauba, ahol táboro­zás, esti városnézés vár. Más­nap érkezel meg a Loire part­jára, kapsz egy biciklit, táská­val. Mindennap megkapod a térképet és a következő tábor helyét. Egy-egy táv 20-30 km, ezt pár óra alatt nyugodtan meg lehet tenni, de aki akar az 80- 100 km-t is letekerhet, mert a térképen megjelöljük a látniva­lókat. Nem szükséges az egész csapatnak együtt menni, de leg­alább két embernek össze kell tartani, hogy ha bajba kerül, a társa segítséget tudjon hívni. Az út ára tartalmaz három kö­zös kastélylátogatást, az összes táborhely, csomagszállítás, az ügyeletes szerelő díját és egy félnapos párizsi utat. — Milyen jövőbeli terveitek vannak? Marcsi: — Utazási irodát szeretnénk nyitni, melyre gya­korlatilag a működési engedély már megvan. Nem hagyomá­nyos irodát nyitunk, mert arra kevés esélyünk van, hogy itt Pakson felkeres bennünket bárki, akár a városból, akár az ország valamely részéről, de az Interneten, telefonon, faxon még külföldről is elérhetőek vagyunk. Többet fogunk szere­pelni a hálózaton, mint a saját nyitvatartásunkban. Számító­­gépes nyilvántartást vezetünk mindenkiről 5 évre visszame­nően. Feljegyezzük, ki milyen túrán volt, mi a telefonszáma stb, és folyamatosan tájékoztat­juk útjainkról. Kapcsolatunk baráti, személyes jellegű. Kará­csony előtt mindig hatalmas mennyiségű üdvözlőlapot ka­punk. Családok, munkahelyi kollektívák (40-90 fővel) jön­nek az útjainkra. Baráti kapcso­latok alakulnak, melyek később is elevenek, tovább­szövődnek. Sajnos a paksiak kevésbé élnek a lehetőség­gel, annak elle­nére, hogy helyben vagyunk, pedig egy innen induló osztálykirándulás csak negyedany­­nyiba kerül, mint a budapesti, székes­­fehérvári középis­kolásoknak, akik már több csoport­tal jelentkeztek. — Miközben utakat szerveztek három gyermeket is neveltek. — Mint családi vállalkozás, ez na­gyon sok munkával jár. Laci a Popey Bt. részéről a ke­nukról, én az Euro­­ciklitől a kerékpá­rokról gondosko­dom. A túrák lebo­nyolítása az egész nyarat lefoglalja, de egyelőre nem akarjuk kiadni a kezünkből. Az út­vonalat közösen tervezzük meg, jár­juk végig. A kerék­páros és vízi túrákat párhuzamo­san futtatjuk, mert így a szállás és szállítás terén olcsóbb, ked­vező lehetőségeket tudunk biz­tosítani. Három gyermekünk közül nagyfiúnk, a 17 éves Lackó már felelősségteljesen veszi ki részét a közös munká­ból. Ő az egyik túravezető, visz­­szakerékpározik 10-20 km-t és szerel, ha valaki lerobban. Min­den évben négyszer-ötször te­keri végig a Loire-t. Tudja, hogy melyik faluban hol érdemes fa­gyit venni, hol lehet zuhanyozni, hol van tengeri akvárium. 13 éves Eszter lányunk is sok túrán ott van, segít amiben tud, né­hány év múlva már komolyabb feladatot kap. Bence pedig a maga 4 évével egyelőre csak „térképeket rajzol”, de már két és féléves korában ült a kenuban vadvízen. Ő is élvezi ezeket az utakat. Minden tőlünk telhetőt megteszünk a túra során, ha bár­kinek segítségre van szüksége, az elsősegélynyújtástól a név­napi üdvözletig, de még a temp­lomi esküvőig is. Családias han­gulatban, családi túrázást bonyo­lítunk le. Lovászi Zoltánné FOTÓ: TÓTH ILONA

Next

/
Oldalképek
Tartalom