Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1997-02-01 / 2. szám

2. oldal Atomerőmű 1997.február (Folytatás az 1. oldalról.) Az összefoglaló jelentés szerint erőművünk mind a 74 biztonsági kérdéssel érdemben foglalkozott, és a kérdésekben felvetett problé­mákat vagy már megoldotta vagy jó úton halad a megoldás felé. Idézve a NAÜ ellenőrzésből: „A Paksi Atomerőmű biztonságnö­velő programja általánosságban jól kidolgozott és struktúráit, tükrözi az egyes biztonsági kérdések biz­tonságot érintő jelentőségét. A ter­vezett intézkedések megvalósítása nagyban hozzájárul az erőmű biz­tonságához”. — A pozitív megállapítások mellett kaptunk javításra vonat­kozó javaslatokat? — A csoport által tett megálla­pítások közül a legjelentősebbek az alábbiak. Lokalizációs torony: A buborékoltató kondenzátornak vannak gyenge pontjai, amelyek behatárolására az erőmű végez elemzéseket és az elemzések eredményei alapján meg lehet hatá­rozni, szükséges-e a beavatkozás. Szisztematikus tűzkockázat elem­zés elvégzése: Az erőmű a külön­böző fontosabb területek tűzveszé­lyességi elemzését végrehajtotta, de nem rendelkezik átfogó, az egész erőműre kiterjedő elemzés­sel. Az erőmű ezt az elemzést 1997-ben szándékozik végrehaj­tani. Nagyenergiájú csővezeték tö­rés miatti veszélyeztetettség: A fe­lülvizsgálati csoport javasolja, hogy a nagy energiájú csőtöréssel szembeni véde­lem koncepció­ját a szeizmo­lógiai értéke­léssel párhu­zamosan vé­gezzék el, an­nak érdekében, hogy az esetle­ges intézkedé­seket össze tud­ják kapcsolni a szeizmológiai korszerűsítési koncepcióval. Az erőmű rendszereinek biztonsági osz­tályba sorolása: A NAÜ megál­lapítása szerint az erőmű rend­szerei szigo­rúbban vannak osztályokba so­rolva mint az a nemzetközi gyakor­latban tapasztalható. Ez azt jelenti, hogy olyan rendszerekre is teljesí­teni kellene bizonyos követelmé­nyeket, amelyekre ez gyakorlatilag nem vagy csak nagyon nehezen megvalósítható és persze a nem­zetközi gyakorlat sem tartja szük­ségesnek. Biztonsági elemzések: Egyes üzemzavari elemzések során az erőmű olyan peremfeltételeket határozott meg, amelyek feltételez­ték egyes betervezett biztonságnö­velő intézkedések megvalósítását, amelyek persze az elkövetkező né­hány éven belül meg fognak való­sulni. Primer-szekunder átfolyás kezelése: A primer-szekunder átfo­lyás kezelésére javasoltakat a NAÜ példaértékűnek tartja, de megvaló­sítását javasolja meggyorsítani. — Kérlek, összegezd a felül­vizsgálat eredményét. — Összefoglalóan megállapít­ható, hogy a vizsgálat az erőmű számára pozitív eredményeket ho­zott, hiszen a nemzetközi szakértői csoport véleményében megerősí­tette a Paksi Atomerőmű bizton­ságnövelési programjának helyes­ségét. Emellett tettek észrevétele­ket és javaslatokat, amelyek alap­ján elképzelhető, hogy bizonyos apróbb korrekciókat kell végrehaj­tani a programban, vagy esetleg egyes betervezett intézkedések megvalósítását meg kell gyors­ítani. A végleges jelentés alapján az erőmű vezetése mérlegelni fogja a NAÜ megállapításait és ja­vaslatait és a szükségesnek látszó lépéseket egy intézkedési terv ke­retében meg fogja határozni. Sipos László • • NAU biztonsági felülvizsgálat Modernizációs Charta, 1997 Jubiláló Egyesület Harmincöt fővel 1987. január 22-én alakult meg a Híradástechnikai Tudományos Egyesület (HTE) Paksi Atomerőmű Helyi Csoportja. Tíz éve kaptuk a feladatot Szabó József PAV általános vezérigazgató-helyet­testől és dr. Prónay Gábor HTE ügyvezető­től, hogy az atomerőmű területén és Pakson dolgozó fiatal távközlési szakembereket in­tegráljuk szakmai egyesületbe. A szerve­zésben sok segítséget kaptam Lóczy István­tól, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület paksi csoportjának titkárától és közvetlen kollégáimtól. Ta­nulságos az alapításkor megfogalmazott elsődleges célunk: „Az Egyesületben önmagunkat továbbképezve az elektroni­kai szakma mélyebb ismereteinek megszerzése mellett a szűkebb környezetünkben a hozzánk fordulók számára meg­felelő szintű szakmai segítséget tudjunk nyújtani”. A szak­mai önképzés mellett a minőségi szakértői feladatok ellátása - fogalmazhatnánk tíz év elteltével - mostani nyelvezettel. Alakuló ülésünket Pakson, az erőmű új szakközépiskolájá­ban tartottunk, így Kováts Balázs igazgatóval kötöttük meg az első együttműködési megállapodásunkat. Társaságunk több mint fele felsőfokú szakmai képesítés­sel rendelkezett, de nemcsak egy munkaterületen dolgoz­tunk. így minden terület üzemeltetési tapasztalatának és fej­lesztési elképzeléseinek megismertetését, valamint a szak­mai társadalmi munkavégzést is célul tűztük ki. Nagyon jó szívvel gondolok vissza első három évünkre - választott tit­kárként dolgozhattam, szolgáltam a közös ügyet - és úgy ér­zem, rendkívül mozgalmas, eseménydús éveket éltünk át 1987-1990 között. Tájékoztató előadásokon ismertettük a legújabb távközlési szolgáltatásokat, a híradástechnikai ipar számunkra használható eredményeit. Progresszív bemutat­kozásunk eredményeként több megbízást kaptunk Paks vá­ros vezetése és közintézményei részéről. Két különösen kie­melkedő, városunk infrastruktúrális fejlesztéseiben jelentős akciónk mindenképpen említést érdemel: 1. Paks lakótelep szélessávú CATV rendszer terve. 2. Paks város, valamint vonzáskörzetének távközlési fejlesztési terve. Meghatározó szakmai munkát végzett mérnökeink, technikusaink: Törjék Ferenc, Putz József, Galgóczy Sándor, Mach János, Ve­­reczki György, Mázán László, Szügyi Mátyás és Swarcz Ist­ván voltak. A nagyobb projektek mellett elkészült a Bezerédj Általános Iskola hangosítási terve, a IV-es Iskola telefon és TV-jel ellátó rendszerterve, a dombon kajak-kenu pálya kommunikációs terve és számos szakvélemény. Az első há­rom évben a lelkesedés a szakmai tudás bővítésének igénye motivált bennünket, de már elkezdődtek a szerződéses terve­zési munkák is, melyekkel sikerült megalapoznunk a kül­földi tanulmányutak finanszírozását. 1990-től Vereczki György rendszermérnök vezeti a HTE PAE helyi csoportot. A „képzeletbeli” 10 gyertyából hét elfújása után rövid értéke­lésre kérem fel az ügyvezető elnököt. Vereczki Gy.: — Az alapításkor meg­fogalmazott célok nem sokat változtak, inkább kiegészültek, így érdemes idézni a HTE alapszabályt: „Egyesületünk a táv­közlés, a műsorszórás, az elektronika és az informatika területén működő kutató, fejlesztő, gyártó, üzemeltető, alkalmazó műszaki, közgazdasági és jogi, továbbá oktató szakemberek önkéntes és autonóm közössége. Célja tagjai szakismereté­nek bővítése, a hazai és külföldi műszaki, tudományos eredmények ismertetése, valamint szakmai kapcsolatok léte­sítése révén.” — Mennyiben sikerült a fejlett világ telekommunikációs eredményeit megismerni, a tervezői munkában meghonosí­tani? Vereczki Gy.: — Bizonyára sokat profitáltak egyesüle­tünk tagjai a külföldi tanulmányutakon tapasztaltakból. 1988-ban a Dukovany Atomerőmű, 1992-ben az ISAR 1 Atomerőmű hírközlési rendszerét tanulmányoztuk. Rendsze­res látogatói voltunk a CeBIT hannoveri, a Telecom genfi és a SYSTEMS müncheni szakkiállításainak. Az elmúlt hét év­ben a telekommunikációs eszközöket használók döbbenetes fejlődést tapasztaltak a világon. Hol vannak már a JM kul­csos telefondiszpécserek, meg a több kilós rádiótelefon ál­lomások? Külföldi tapasztalatainkat igyekeztünk itt az erő­műben is hasznosítani, nem kevés eredménnyel. Hat éve HTE központi rendezvényeken, konferenciákon rendszere­sen egy-két paksi előadással jelenünk meg, igyekezve a táv­közlési szakmán belül a Paksi Atomerőmű megítélését javí­tani. — Milyen a kapcsolatotok a Magyar Mérnöki Kamará­val? Vereczki Gy.: — Érdekképviseleti jogosítványok hiányá­ban a tagság belső elvárásait nem mindenben tudjuk teljesí­teni. A lobbizások hatékonysága tovább nem javítható, így szeretnénk kihasználni az 1996. évi LXIII. törvényben bizto­sított lehetőségeket. A HTE PAE helyi csoporttagok belép­tek a Tolna Megyei Mérnöki Kamarába és részt vesznek a MMK Hírközlési Szakmai Tagozatának megalakításában is. — Mik az egyesület céljai a közeljövőben? Vereczki Gy.: — Változó világunkban az információs tár­sadalom építése során jelentkező kihívásoknak igyekszünk megfelelni, így körünkbe várjuk az informatikai mérnökö­ket. Március elején Pakson szakmai nap megtartásával sze­retnénk ünnepelni, illetve az elkövetkező évek stratégiáját megfogalmazni. S. L. A magyar villamosenergia-rendszer jelene és jövője Budapesten, a Technika Házá­ban rendeztek a fenti címmel konferenciát február 4-én. A rendezvény fővédnöke dr. Csiha Judit privatizációs mi­niszter volt. A megnyitót dr. Tóth János, a Gazdálkodási Tudományos Társaság főtitkára tartotta meg. A privatizációs minisz­tert követően felszólalt még Lengyel Gyula, a Magyar Vil­lamos Művek Rt. elnök-vezér­igazgatója, dr. Kovács Árpád, az Állami Privatizációs és Va­gyonkezelő Rt. Elnöke, dr. Szabó Imre, a Magyar Energia Hivatal főigazgatója, Gál Re­zső, a Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete Szövetségének elnöke és Stalkhammer Antal, az Orszá­gos Magyar Bányászati és Ko­hászati Egyesület elnöke. A délutáni konzultáción további hozzászólások hangzottak el a témával kapcsolatban. „A tudomány társadalmi felelősségét átérezve, a tudomány és a műszaki ha­ladás egymásrautaltságát vallva, a magyar társadalom egészséges fejlő­dését kívánva írtuk alá ezt a dokumen­tumot” - így kezdődik az a felhívás, mellyel január 30-án lépett a nyilvá­nosság elé a Modernizációs Charta, 1997. Akadémikusok, a tudós társadalom jelentős képviselői, társadalmi szer­vezetek és gazdasági életünk jelentős cégeinek vezetői írták alá többek kö­zött azt a négy oldalas közleményt, amely hosszútávú gondolkodásra fi­gyelmeztet Magyarország felemelke­désének érdekében. A Chartában leír­tak alapján ennek kulcsa az emberi ér­tékek kibontakoztatása, hiszen mindez elképzelhetetlen lett volna a XX. századi történelemben a modem tudomány kifejlődése és alkalmazása nélkül. „Turizmus és Internet, ruhadivat és popzene, ballisztikus rakéta és televí­zió, tömegvándorlás és AIDS, sava­nyú eső és ózonlyuk nem tisztel hatá­rokat. Problémáinkat csak úgy oldhat­juk meg, hogy messzebbre tekintünk térben és időben. Gondjainkon csak a tudományra támaszkodva lehetünk úrrá.” - folytatódik a gondolatmenet a Chartában. Majd történelmi példákon át bemutatva a képzett emberi erőfor­rások szerepét, eljutunk a mai kor problémáihoz. Olvashatunk még az iskola szerepéről, a tehetségről, a ma­gyarságtudatról és a tömegtájékozta­tás szerepéről, felelősségéről is. „Ösz­­szehangolt társadalmi cselekvésre hí­vunk mindenkit - egyébirányú politi­kai meggyőződéstől és pártállástól függetlenül - a tanulás, tudomány, in­nováció társadalmi rangjának vissza­állítása érdekében, felismervén, hogy ez a jövőben, de már a mai verseny­helyzetben is létérdekünk. A moder­nizáció nem csak pénzügyi, hanem el­sősorban tudati kérdés. Minden tő­lünk telhetőt meg kívánunk tenni, hogy a modernizáció a magyar nép széles rétegeinek tudatában megtör­ténjen. (...) Ezer éve sikerült. Most is sikerülnie kell.” - fejeződik be a Mo­dernizációs Charta, 1997. Azok számára, akik egyetértenek a megfogalmazott elvekkel és célokkal, aláírásos támogatást várnak postán az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnál a MTESZ tagegyesületek címére. (A Modernizációs Charta teljes szövege az Atomerőmű újság szerkesztőségé­ben (TLK) elolvasható.) (e.M.) Az IBF, és ami mögötte van (Folytatás az 1. oldalról.) — A nagy létszám ellenére a munka igen feszített volt, hisz a nemzetközi tapasztalatok szerint egy ilyen felülvizsgálat szokásosan 18 hónap alatt készül el. a paksi teamnek mindössze 14 hónap állt rendelkezésére. Munkánkat nagy­ban segítő körülmény volt azonban, hogy a Nukleáris Biztonsági Fel­ügyelet 50 oldalas útmutatót készí­tett a munkavégzés szempontjaihoz. Ennek fontosságát mutatja, hogy a cseh és szlovák szakemberek, akik nálunk jóval korábban kezdték el ezt a munkát saját erőművükön, ilyen egyértelmű útmutató hiányában többször voltak kénytelenek átdol­gozni a hatóság által ismételten „visszadobott” anyagot. — Mit tartalmaz egy ilyen IBF dokumentáció? — A jelentés 10 fejezetből áll, az egyes fejezetek címeit és rövid tar­talmát az alábbiakban ismertetjük. 17 A létesítmény tényleges mű­szaki állapotának feltárása. Részletes műszaki felmérés az egyes berendezések, rendszerek tényleges állapotáról. A vizsgálatok a technológiai berendezéseken túl ki­terjedtek például a környezet hidro­lógiai, geológiai jellemzőinek újraér­tékelésére, az erőmű biztonságát po­tenciálisan befolyásoló emb'eri tevé­kenységek elemzésére is (veszélyes anyagok szállítása, katonai tevé­kenység). 27 A berendezések minősítése. A biztonság szempontjából fon­tos berendezéseket szerepüktől füg­gően különböző osztályokba sorol­ják. Feladatuk végzésére való al­kalmasság szempontjából minősítet­tük őket. E munkában a minősítések meglétét, illetőleg érvényességét vizsgáltuk, és elvégeztük a szüksé­ges újraminősítéseket. Ez a munka mintegy 13 ezer tételre terjedt ki, a hasonló komponenseket „csoma­gokba” összesítve e csoportokra vé­geztük. 37 Biztonsági elemzések. A munka alapvetően a létező biz­tonsági elemzések aktuális érvényes­ségét és esetleges hiányosságait vizsgálta. A következő biztonságe­lemzési területeken végeztünk vizs­gálatokat: (1) a speciális tervezési elvek teljesülésének vizsgálata, (2) a külső környezeti hatásokkal szem­beni biztonság értékelése, (3) való­színűségi biztonsági elemzések - PSA, (4) üzemzavarok elemzése, (5) súlyos baleseti értékelés. 47 Az öregedés kezelése. E fejezetben a szerkezeti anyagok tulajdonságainak idő- és környezet­­függő megváltozásából adódó rend­szer- és berendezés szintű öregedési folyamatokat vizsgáltuk. Itt legfon­tosabb szempont, hogy az erőmű ide­jében megtegye mindazokat az in­tézkedéseket, amelyek a blokkok minél hosszabb üzemi élettartamát eredményezik. Megállapítható, hogy az erőmű elindult ebbe az irányba, és jó úton jár. 57 A biztonságos üzemeltetés jellemzői és a saját üzemeltetési tapasztalatok hasznosítása. Ez az atomerőmű működését jel­lemző biztonsági mutatók gyűjté­sére, elemzésére, értékelésére, a ta­nulságok hasznosítására irányuló szisztematikus tevékenység áttekin­tése volt, a változások irányának, mértékének felülvizsgálata. A biz­tonság állandó növelése szempontjá­ból nagyon fontos, hogy az erőmű tanuljon saját hibáiból, minden üzemviteli tapasztalatból levonja a tanulságot, hogy javíthassa további tevékenységét. 67 Más létesítményekből szár­mazó üzemeltetési tapasztalatok és a kutatás-fejlesztési eredmények hasznosítása. A „más létesítmények” esetünk­ben értelemszerűen külföldi atom­erőműveket jelent. A velük való ta­pasztalatcserére különösen szüksé­günk van, mert az atomerőmű gyár­tójával, főkonstruktőrével a politikai változások nyomán alaposan meg­csappant az együttműködés. A biz­tonsággal kapcsolatos kutatás-fej­lesztés kezdettől fogva igen intenzí­ven folyt, és jelentős eredményeket mutathat fel. A fejezet bemutatja és értékeli az eredményeket és azok hasznosítását. 77 Szabályozások (eljárások). Itt a biztonságra kiható tevékeny­ségek (üzemeltetés, karbantartás, el­lenőrzés, átalakítás, stb.) szabályozá­sára bevezetett eljárások, illetve az eljárások kezelésével kapcsolatos adminisztratív tevékenységek meg­felelőségének vizsgálata és értéke­lése volt a feladatunk. Végső megál­lapításunk az, hogy a szabályozás - a több lépcsőben lezajlott tökéletesíté­sek után - megfelel a követelmé­nyeknek. Az állandó fejlődés jegyé­ben azonban az erőmű több kisebb tökéletesítést javasol e területen is. 87 Szervezeti és adminisztratív tényezők. Elemeztük a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság, mint üzemeltető szervezet felépítésének és működte­tésének elemzése az atomerőmű biz­tonsága szempontjából. Jelentős té­nyező, hogy az atomerőmű munká­jában mindig is jelen volt biztonsági szempont mellett deklaráltan is elő­térbe lépett a minőség és az etikus munkavégzés szempontja. A végső megítélés általában pozitív. Bizo­nyos problémákat okoz egyes hierar­chiák bonyolult vagy nem teljesen tisztázott volta és a munkaerő lét­számcsökkentés szükségessége. 9J Emberi tényező. E fejezetben összegezzük az üze­men belüli emberi tevékenység biz­tonságra gyakorolt hatásának elem­zését. A munkaerő képzettségi össze­tétele megfelelő az erőmű biztonsá­gos üzemeltetésére, a kiképzés és a szintentartó képzés színvonala jó. 107 Összefoglaló jelentés. Lényegében az egyes témák záró alfejezeteinek megállapításait, il­letve az egyes témakörökben tett javító intézkedéseket összegezi. Fi­gyelembe véve a feladatok nagysá­gát, a munkát a hatósággal együtt úgy ütemeztük, hogy a fejezetek beadási határideje majdnem fordí­tott sorrendű volt, 1996 februárban először a 8. és 9, majd a 7. stb. vé­gül az 1. és 2. fejezet készült el. Az I. fejezettel együtt nyújtottuk be az összefoglaló 10. fejezetet is. Egy­­egy fejezet elkészülte után 5-6 fős szerkesztőbizottság ment végig be­­tűről-betűre, a korrigált fejezetet felterjesztette a Műszaki Tanács­hoz, és csak az így jóváhagyott szöveg ment ki a hatósághoz. A szoros határidők ellenére minimá­lis, néhány napos csúszással sike­rült befejezni a hatalmas munkát, amelynek véghatárideje 1996. no­vember első hetében volt. Ehhez támogatást nyújtott a vállalat veze­tése, amely folyamatosan nyomon követte a munkát. A Műszaki Ta­nács havonta jelentést kért az elő­rehaladásról, s mindig kész volt se­gíteni, ha kellett. Műszaki oldalról fontos feltétel volt a teljes számítógépesítés. A tel­jes anyagot számítógépes hálózaton helyeztük el, a fejezetfelelősök té­májukban teljes körű szerkesztési, törlési joggal, míg a „bedolgozók” csak írási joggal rendelkeztek a sa­ját könyvtárukban. A hálózaton a munka napi híreiről, részeredmé­nyekről, aktuális problémákról tu­dósító „Mi újság” nevű fájlok és az elektronikus levelezés intenzív használata is segítette a munka gyorsítását és összehangolását. Az egész anyag fontosságára és forrás­értékére való tekintettel az elképze­lések szerint a belső erőműves számítógépes hálózaton a megfele­lően jogosítottak köre számára tar­tósan hozzáférhető lesz. Ezt az el­képzelést az AGNES projekttel szerzett tapasztalatok igazolják. Az előzetes húzódozások után számí­tógépre vitt anyag használhatósága (s ezzel tényleges használtsága) ug­rásszerűen megnőtt. — Milyen tennivalók vannak hátra az IBF-fel kapcsolatban ? — Természetesen azon túl, hogy várjuk a nukleáris hatóság határoza­tát, elsősorban a beterjesztésben ja­vasolt mintegy 80 kisebb-nagyobb javító intézkedést el kell végeznünk. Ezek között vannak nagyobb terje­delmű, csak a 2000. éven túlnyúló időtartam alatt teljesíthető feladatok is. Ezen kívül egyes időigényesebb elemzéseket hatósági engedéllyel 1997 folyamán kell még elvégez­nünk. — Hogyan lehetne röviden ösz­­szefoglalni e nagy munka eredmé­nyét? — Legegyszerűbb, ha idézünk a 10. fejezetből: „Az időszakos bizton­ságtechnikai felülvizsgálat végső következtetése a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság részéről az, hogy az érintett blokkok összességében jó műszaki állapotban vannak, a biz­tonságos működtetésükhöz a szerve­zeti, emberi feltételek adottak, a csat­lakozó tevékenységek kellően szer­vezettek és szabályozottak, s bár a vizsgálat tárt fel néhány részterületen problémákat, az ütemezett javító in­tézkedések végrehajtása mellett a ha­tóság szilárd alapokról kiindulva ad­hatja meg engedélyét a blokkok to­vábbi 12 éves tartós üzemeltetésére.” — Az engedély megadása, amit mindannyian remélünk, méltó meg­koronázása lesz ennek a tiszteletet parancsoló, hatalmas munkának. Vinnay István zi tizenegy nukleáris szakértő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom