Atomerőmű, 1996 (19. évfolyam, 6-11. szám)

1996-06-01 / 6. szám

4. oldal Atomerőmű 1996.június Dr. Czeizel Endre: Miért vezeti félre a média az embereket? A csernobili atomerőmű-baleset 10. évfordulóján minden fontosabb nemzetközi természettudományi szaklapban számot adtak az eddig észlelt következményekről. A magyar média is sokat foglalkozott e témával, de üzenetük olv távol állt az igazságtól, mint Makó Jeruzsá­lemtől. Kiég példaként á Hét április 28-i adasát megemlíteni, ahol az adás képi kiegészítése világossá tette, hogy a szerkesztő szerint az idézett forrás nem mond igazat, a borzasztó következményeket (pél­dául végtaghiányos gyerekeket) elhallgatja, vagy ahogy a műsorve­zető kommentálta: senki nem ismeri a valóságot/ 1986. április 26-án az em­beri történelem eddigi legna­gyobb atomerőmű- balesete következett be. A szovjet ille­tékesek kezdetben megpró­bálták elhallgatni a történte­ket. Később pedig a függet­lenné váló három érintett or­szág politikusai és a szakem­berek egy része jelentősen el­túlozta a következményeket. Nem sikertelenül — az Euró­pai Közösség 27 millió, a WHO 20 millió, a japánok 50 millió dollárt adtak a helyzet értékelésére, hogy csak a leg­nagyobb támogatókat említ­sem. Mindezeknek egyik haszna az objektív értékelés lehetősége, hiszen számos nemzetközi hírű külföldi szakember dolgozik a hely­színen. így tehát ismerjük a tényeket. A tények tehát: a robbanás után 28 ember halt meg su­gárbetegségben, valamint a mentéssel kapcsolatban, ket­ten megégtek és ketten közle­kedési baleset áldozatai let­tek. A felnőttek rákos halálo­zásában, beleértve a fehérvé­rűséget (leukémiát) is, növe­kedést eddig nem észleltek. Az 1986-96 közötti 10 évben legfeljebb 9 rákos halálozást lehetett a baleset miatti sugár­zás rovására írni a mintegy 1,5 millió daganatos halálozás között. Az más kérdés, hogy az ottani politikusok a rákos betegségek ijesztő elszaporo­dásáról beszélnek. Amikor rákérdeztek adataikra, kide­rült, minden rákos betegséget a csernobili balesetre vezettek vissza. A baj csak az, hogy ugyanennyien haltak meg rákban a baleset előtt is... Egyetlen, meg kell mon­dani, méreteiben váratlan je­lenség, a gyermekek maga­sabb pajzsmirigyrákja. E ritka daganat előfordulásainak megduplázódására számítot­tak a baleset Után 6-8 évvel. Ezzel szemben már 4 évvel később emelkedett a számuk, mégpedig a vártnál nagyobb mértékben. Ennek két fő oka lehet. Az egyik: a rossz orvosi ellátás miatt korábban a gyermekkori pajzsmirigyrá­­kok jelentős részét nem is­merték fel és így nem kerül­tek nyilvántartásba. A növe­kedés értékelésekor pedig mindig a korábbi szinthez kell hasonlítani, jelenleg viszont a nemzetközi szakembereknek és az általuk meghonosított legkorszerűbb technikának köszönhetően minden esetet felismernek. A másik: a volt Szovjetuniónak ez a területe jódhiányos, ezért feltétlen szükséges lenne az emberek jóddal történő ellátása. 1986- ban ez nem történt meg, így a gyermekek pajzsmirigye úgy szívta magában a hiányzó, sajnos akkor radioaktív jódot, mint a szivacs a vizet. A cser­nobili baleset után eddig kö­rülbelül 700 gyermekkori pajzsmirigyrákot észleltek, aminek tekintélyes része a sugárszennyeződés követ­kezménye lehet. A rák e tí­pusa viszonylag jól kezelhető, ezért csak 3 gyermek halt meg. (Őket hozzá kell adni a korábban említett számokhoz, így jelenleg 44 halálos áldo­zatról tudnak a szakemberek.) A fejlődési rendellenessé­gek és genetikai betegségek arányában kimutatható növe­kedést a szakemberek nem ta­láltak. Olyan végtaghiányt, amit a televízió A Hét című műsora, és az újságok muto­gattak, sugárzás sohasem tud okozni. Az más kérdés, hogy az indokolatlanul kitelepített százezrek a lágerokra emlé­keztető telephelyeken gyökte­­lenné, meghasonlottá, boldog­talanná váltak és emiatt kö­rükben az öngyilkosság, bi­zonyos lelki és testi bajok aránya növekedett. Erről azonban nem a sugárzás, ha­nem az emberi butaság tehet. Magyarországnak külön szerencséje volt. A Kárpátok védelmének meg a széljárás­nak köszönhetően csak mini­mális (mintegy 0,2 egység) többlet - hangsúlyozom, többletről van szó - sugárzás érte a lakosságot. A legtöbbet még Győr-Sopron-Moson megye kapta. A többlet su­gármennyiség csak kis része a minket a Napból érő kozmi­kus sugárzásnak vagy a kőze­tekből származó rádonsugár­­zásnak. A biztonság kedvéért azonban folyamatosan érté­­keltük-értékeljük az adatokat. Magunk két kisfokú hatást észleltünk. Közvetlenül a baleset utáni hónapban hazánkban némileg megnőtt a koraszülés gyako­risága. Ennek hátterében a fé­lelem és a szorongás állhatott. Másrészt 9 hónappal később csökkent a születések száma. A művi vetélések és a mag­zati halálozások aránya nem emelkedett, tehát egyetlen magyarázat marad: az embe­rek úgy megijedtek, hogy még a szeretkezéstől is el­ment a kedvük. (Esetleg fo­kozottan védekeztek.) Tudo­másom szerint hazánkban ed­dig egyetlen haláleset sem ír­ható a csernobili baleset mi­atti többletsugárzás rovására. (Felnőttekben a szervek rákos megbetegedése az elszenve­dett rákokozó hatás után 10 évvel jelentkezhet.) Ezzel szemben évente 30.000, az elmúlt 10 évben 300.000 em­ber halt meg a cigarettázás ál­dozataként... Korábban írtam arról, hogy a baleset utáni évben Európa országaiban mintegy 40.000 terhességet szakíttattak meg a sugárfélelem miatt. Pedig ezekben az országokban a terheseket ért dózis ezres nagyságrenddel volt kisebb a valóban ártalmas sugáradag­nál. A következtetésem az volt, hogy míg a sugárzás megölt vagy 30 embert, addig az em­beri butaság negyvenezret. A butaságot most tetézi valami­féle tudatos ártás bizonyos új­ságírók részéről. Indokolatla­nul bizonytalanságot, szoron­gást, sőt félelmet keltenek az emberekben. Van elég bajunk, minek még mondvacsináltakat ko­holni? A félelem, a lelki stressz depressziót okoz, az utóbbi rontja az immunrend­szer állapotát, ami valóban szálláscsinálója bizonyos ba­joknak, úgymint a fertőző be­tegségeknek vagy a ráknak. Csupán a szenzációhajhászás vagy az atomerőművek elleni hangulatkeltés nem indokol­hatja az újságíróknak ezt az egészségre és így közvetve a társadalomra veszélyes maga­tartását. Szeretném őket emlékez­tetni a Thomas Mann által megfogalmazott elvárásra: az írástudók felelősségére. A Magyar Orvosmozgalom a Nukleáris Háború megelő­zéséért június 7-én a SOTE-n a fenti címmel rendezte meg tudományos ülését. Mint azt dr. Makói Zita elnö­kasszony megnyitójában elmondta, nagyon fontos, hogy az orvostársadalom tagjai is tájékoztassák egymást az atomerőművekkel és azok működésének hatásaival kap­csolatos vizsgálatokról, eredményekről. Az atomerőművek és az egészség Szükséges lenne továbbá a saj­tóval való szorosabb kapcsolatfel­vétel is, mert sokszor nem a té­nyeknek megfelelően tájékozódhat az újságokból és az elektronikus médiákból a lakosság. Ahhoz azonban, hogy ez a kapcsolatfelvé­tel jól működjön, szükség van ilyen konferenciákra, ahol az orvosok egymásnak is elmondhatják azokat az eredményeket, amelyekkel munkájuk során kerülnek kapcso­latba. A megnyitót követően elsőként dr. Sztanyik B. László, az Orszá­gos „Frederic Joliot-Curie” Sugár­­biológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet főigazgató főorvosa tartott előadást: „A csernobili bal­eset egészségügyi következményei a létesítmény közvetlen környeze­tében és hazánkban" címmel. Mint azt Sztanyik dr. elmondta, több tu­dományos rendezvényt is tartottak a csernobili baleset tizedik évfor­dulója alkalmából, különböző helyszíneken, különböző szerveze­tek rendezésében. WHO adatok alapján hiteles ké­pet kaptak a résztvevők a cserno­bili baleset következményeinek összegzéséről. Ebből az is kiderült, hogy heveny sugárbetegséget csak azoknál az embereknél észleltek, akik a mentési munkában részt vet­tek. A helyszínen hét ember vesz­tette életét. A balesetet követően akut sugárbetegség gyanújával kórházba szállítottak Moszkvában és Kijevben összesen 237 sze­mélyt, ebből 137 esetben erősítet­ték meg a diagnózist. A sérülteknél a heveny sugárbetegséget gyógy­kezelték, de mindannyiuknál va­lamilyen egyéb testi sérülés is megfigyelhető volt. (Három ember már a kórházba szállítás előtt meg­halt, ám a halál oka ezekben az ese­tekben szívinfarktus, nagymértékű égés volt, illetve egy személy a romok alatt lelte halálát.) A 134 sé­rültből, akik között rendkívül sú­lyos, közepesen illetve kevésbé sú­lyos esetek is előfordultak, a gyógykezelés ellenére 28 személy meghalt. A legsúlyosabban sérült csoportból egy ember kivételével mindenki, a súlyosan sérült csoport tagjainak közel egyharmada, a kö­zepesen sérültek 2 százaléka el­hunyt, az enyhe sérülést szenvedett csoport tagjai pedig mindannyian túlélték a balesetet. Az elhunyt 28 személyen kívül 106 ember túlélte a kórházba szállí­tást követő három hónapot. Az el­telt tíz esztendő alatt kilencen hal­tak meg a súlyos, mérsékelten, il­letve enyhén sérült csoportok tagjai közül gyakorlatilag azonos szám­ban. A halál okai között azonban nem szerepel a rákos megbetege­dés. Öt ember pedig azok közül is elhunyt idő közben, akiknél nem állapítottak meg akut sugárbeteg­séget. A fehérvérűségre, és más vérbe­tegségre vonatkozóan nem mutat­hatók ki olyan hatások, amelyek összefüggésben állnának a baleset hatásaival. Egyedül a gyermekkori pajzsmirigyrák növekedése volt eddig a csernobili eseménysorozat kimutatható negatív egészségügyi hatása. Ami a legnagyobb egészségká­rosodást idézte elő, az információ hiányára vezethető vissza. A köte­lező áttelepülés, a társadalmi kap­csolatok felbomlása, a félelem a jövőbeni egészségkárosodástól - ezek olyan negatív pszicho-szociá­­lis hatások, amelyek elviselése a legtöbb egészségi károsodást okozta és okozza jelenleg is. A tanulságokat a következőkép­pen foglalta össze dr. Sztanyik B. László: Magyarország területén eddig nem észlelték a gyermekkori daganatos megbetegedések számá­nak jelentős változását. A pajzsmi­rigyrák vonatkozásában a teljes­körű (1987 előtti és utáni) hazai adatokat vizsgálva, Magyarorszá­gon nemhogy nőtt volna, hanem csökkent, illetve szignifikáns emelkedést nem mutat ennek ér­téke. A következő előadó dr. Ötös Miklós, az Atom-med Kft. főor­vosa volt. A Paksi Atomerőmű Rt. munkavállalóinak fontosabb egészségi állapot mutatóiról tartott nem mindennapi beszámolót. Az 1984—ben elindult kutatómunka, mellyel egészségi állapot statiszti­kákat tudnak készíteni, egy számí­tógépes adatfeldolgozó és értékelő rendszer kidolgozásán alapul. Az utolsó három évről már teljes adat­bázis áll rendelkezésre. A cég munkavállalói rétegein belül egy fokozatos elöregedést mutat a korfa. (Ennek oka a létszámstop­ban is kereshető.) Ami viszont po­zitívum, hogy a korkedvezményes nyugdíjazás miatt az ötvenöt éven felüli dolgozók száma jelentősen csökkent. Egy üzemorvosi rendelésen a különböző ártalmakat különböző módon kell figyelemmel kísérni. • Az atomerőműben a sugárveszély az elsődleges, amit fokozottan kell ellenőrizni. 1982 óta kísérik figye­lemmel az atomerőműben dolgo­zók havi és éves dózisterhelését. A négyéves terhelés összegét 13 év alatt sem érte el a legnagyobb dó­zisterhelést elért dolgozó. Érdekes vizsgálatnak bizonyult még a do­hányzási szokások felmérése is a munkavállalók között. A kimutatás szerint az utóbbi években a férfiak között az erős dohányosok száma csökkent, a napi tíz szálnál keve­sebbet dohányzók száma emelke­dett. Tehát többen mérsékelték a napi elfogyasztott mennyiséget. Sajnos a nőknél nem történt válto­zás a dohányzás tekintetében. Dr. Ótos Miklós beszámolt még a ma­gas vérnyomással, vérkoleszterin­szinttel és a kóros májfunkciós ér­tékekkel összefüggő vizsgálatokról is. Előadásának végén arra a pozi­tív megállapításra jutott, hogy az atomerőműben dolgozók egészségi állapota és halálozási statisztikája jobb, mint az országos átlag. A harmadik előadásban a Paksi Atomerőmű környékén élő lakos­ság genetikai vizsgálatáról tartott igazán érdekes értékelést dr. Czei­zel Endre. A PA Rt. dolgozóit és az atom­erőmű harminc kilométeres kör­nyezetében élőket, az 1980-1992 között született gyermekeket vizs­gálták. Mind az ötvenhat települé­sen, melyet a vizsgálat érintett, a meglévő nyilvántartás, az ellenőr­zés és a helyszíni terepvizsgálat alapján semmiféle eltérést nem ta­láltak az országos értékektől. A ci­garettázás miatt évente kétezerszer többen halnak meg, mint a kozmi­kus, orvosi és egyéb sugárzások miatt összesen. Mégsem tiltakozik miatta senki - fejezte be előadását dr. Czeizel Endre. Az összejövetelt dr. Köteles György, az Országos „Frederic Jo­liot-Curie” Sugárbiológiai és Su­gáregészségügyi Kutató Intézet fő­igazgató főorvos-helyettese zárta „Összefüggések vizsgálata az ioni­záló sugárzás dózisai és hatásai kö­zött” című rendkívül érdekes elő­adásával. Laikusok számára is kéz­zelfoghatóan magyarázta ef a pro­fesszor, hogy a természetes forrás­ból, az orvosi diagnózis során, és az atomerőműben dolgozók által kapott sugárzás mennyisége mi­lyen mértékben különbözik egy­mástól. Egy repülőút alatt, mely Magyarországról Los Angelesig és vissza tart, annyi sugárzást kap az utas, mint amennyi a csernobili baleset hazai következménye volt. Ez is mutatja, hogy a társadalom­ban a kockázatbecslés és a kocká­zat-értékelés teljesen különböző dolog. Hazánkban a sugárzással kapcsolatosan a vélt kockázat lé­nyegesen magasabb, mint a valós. Sok veszélyes dolgot viszont sok­kal alacsonyabb kockázati ténye­zőként becsülnek az emberek - összegezte előadását dr. Köteles György. A konferencia résztvevői örömmel üdvözölték a kezdemé­nyezést az összejövetelre, mind­annyian úgy nyilatkoztak, hogy ta­nulságos volt számukra a részvétel, és szívesen vennék a folytatást. (- eM -) t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom