Atomerőmű, 1995 (18. évfolyam, 9-10. szám)
1995-10-01 / 10. szám
2. oldal Atomerőmű 1995.október (Folytatás az 1. oldalról.) Hiszen nemcsak a működő bemutatásának szándéka, hanem a nagy tudósok gondolatainak, szándékainak is tért adnak az atomerőmű történetével, termelésével, biztonsági mutatóival, a radioaktivitással, a természetes háttérsugárzással foglalkozó kiállítás és a tárlók. Megismerhetjük a maghasadás rejtelmes folyamatát, a fűtőanyag gyártást, a környezetvédelem és ellenőrzés, a hulladék elhelyezés kérdéskörét és a számítógépek segítségével az erre vállalkozó idősek, fiatalok „vizsgázhatnak” a látottak megértéséből, elsajátításából: akik Paks történetéről, múltjából is kapnak ízelítőt. Hétvégi programnak is jó szórakozás a nyitott fizikaóra, aminek megtartására legalább másfél évtizedet vártak a látogató központ megálmodói, megvalósítói. A korábbi kihasználatlan ebédlőépület helyén száz millió A látogató központ megnyitóján forintot meghaladó költséggel létrehozott látogató központból - megfelelő feltételekkel - újabb nyitott „fizikaórára” lehetséges az atomerőmű belső területére is bejutni. B. Gy. A tudósok munkáját ábrázoló atomok (Részlet a szoborkompozícióból.) Tudósok paksi disputája Heresy György a Hafnium nevű elem felfedezője, az izotóphigításos a röntgen*f!uoreszcenciás, valamint a neutron aktivizációs analitikai eljárás alapjait vetette meg. A radioaktív indikáció kidolgozásáért 1943-ban Nobeldijat kapott, áll. Neumann János korunk egyik legzseniálisabb matematikusa. A számítógépek fejlesztése terén elért eredményei alapján vált világszerte ismertté. Szilárd Leó érdeklődésének középpontjában az atomkutatás állt. Wigner Jenővel és más tudósokkal együtt fellépett az atombomba bevetése ellen. Leírja az inhomogén térbeli elrendezésű urán-grafit reaktorrendszert. Wigner Jenó' az első nagyteljesítményű vízhűtéses reaktor tervezője, ilyen működik a Paksi Atomerőműben is. A világ első reaktormémökének nevezték, 1963-ban Nobel-díjat kapott az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért. Teller Ede az elsők között tanulmányozta a termonukleáris reakciókat, jelentős volt a szerepe az amerikai hidrogénbomba elkészítésében. Többatomos molekulák színképével és az atommaggal foglalkozott. Többször megvizsgálta a paksi reaktorokat és üzemvitelt. Hangsúlyozta a paksi reaktorok magasfokú biztonságát. Neumann János Keviczky László, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára 1945-ben született. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát, tudományos kutatásait a BME automatizálási tanszékén kezdte. Kétszáznál több tudományos publikációja jelent meg, ezek válogatásából angol nyelvű kötet is született. Pályafutása során tagja volt több akadémiai és nemzetközi tudományos bizottságnak is. A látogató központ átadásán mondott beszéde után a magyar tudomány aktuális kérdéseiről kértünk interjút lapunk számára Keviczky Lászlótól. Együtt. Középen a sziklát törő erő. Hevesy György Wigner Jenő — Úgy tűnik, a múltban politikusok és művészek hamarabb kaptak szobrot mint tudósok. A mostani paksi szoboravató rendhagyó e tekintetben. Ön hogy értékeli ezt? — Az avatón mondott beszédemre készülve átnéztem Neumann Jánosnak a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején írt publikációit. Ezekből láthattam, hogy a társadalom véleményét tudósként igyekezett befolyásolni. A tudósok sokkal mélyebben látják a dolgokat másoknál. Ahogy Einstein mondta: egyre többet tudunk és egyre kevesebbet értünk. A tudósok az értésben próbálnak segíteni, s ha nem is látnak mindig mindent Cassandra módjára előre, előbb reagálnak, korábban felismerik a következményeket. Példa erre az energiaválsággal kapcsolatban a Római Klub jelentése. Az atomerőmű kivétel: egy igen magas szintű technológiai kultúrát használó ipari környezet természetesen közel áll a tudományhoz - még annak absztrakt, elméleti részéhez is. Itt több tudományos szakmának kell együtt dolgoznia, elképzelhetetlen bizonyos színvonalú tudás nélkül ilyen bonyolult és nagy kockázatú technikának a kézbentartása. Az atomerőműben a tudósok a természetes partnert jelentik a „megszelídített villámokon lovagló” technológiát üzemeltetőknek, legyen szó akár alaptevékenységről, akár az igen sok társadalmi vitát kiváltó biztonsági kérdésekről. A politikusokat közös erővel kell rávenniük a tudósoknak és az iparban dolgozóknak, hogy figyeljenek a szavukra.-— A tudomány műveléséhez pénzre van szükség, ezt pedig csak a gazdaság biztosíthatja. Több pénz akkor lesz, ha a tudomány eredményei a gazdaság fejlődését segítik, vagyis a kör zárt. Hogy áll ma Magyarországon a tudomány anyagi helyzete? — Nem él könnyű időket a tudomány sem, csakúgy mint a gazdaság egésze. Az ország pénzügyi vezetése mindent megtesz az államcsőd elkerülésére. A fogyasztást - az állam és nem az egyének fogyasztását — olyan szintre próbálja szorítani, hogy a folyamatok még kezelhetőek legyenek. Ezért a költségvetés szereplői — a tudomány is — kénytelenek a szűkítéseket tudomásul venni,, ha nem is örülnek ennek. A ráfordítások és az eredmények aránya a világ élvonalába helyezik a magyar tudományt. Mértékadó külföldi természettudományos rangsorokban a 19-20. helyen szerepelünk. Egy biztos: a gazdaság teljesítőképességéhez viszonyítva a tudomány jóval előkelőbb helyet foglal el. Megelőzi a magyar tudomány az Európai Gazdasági Közösség tizenöt országa némelyikét. Adódik a kérdés: ki áll közelebb Európához? Joggal vetik fel hát a tudományban tevékenykedők - egy külső megítélés szerint is jól működő területet nem szabad visszafejleszteni. Az intézeteket, a tudomány infrastruktúráját, a felsőoktatást nagyon hamar tönkre lehet tenni, de nagyon nehéz újraépíteni. Magyarország már átélt olyan exodusokat — '45- ben, '56-ban — mikor a szürkeállomány kritikus tömege szétszéledt a világban. Kihevertük ugyan, de a nyomait láthatjuk ma is. Az idén örültünk — megint voltak Nobel-díjas magyarok — de ezt nem itthon érték el. Lehet, hogy öt-tíz év múlva újra szoborparkot avatunk, kémikusokra, matematikusokra emlékezve, akik külhonban dolgoztak? — Vannak az Akadémiának eszközei ennek a folyamatnak a megállítására? — Nem az Akadémia kezében vannak az eszközök, a költségvetést nem mi tervezzük. Mi küzdünk, és ennek valami eredménye már van. 1990 és 1993 között a helyzet drasztikusan romlott, ezt mára sikerült megállítani. Az idén a rendelkezésünkre álló források csökkenése megállt, sőt jövőre már emelkedik. Természetesen egy fiatal, most végzett kutató számára ez nem válasz, ő ugyanolyan nehéz helyzetben van, mint bármely más közalkalmazott. Az akadémiai kutatóintézetekben még nehezebb a helyzet, mert a költségvetésüknek csak mintegy felét kapják állami forrásból, a többit pályázatokon kell elnyerniük. A pályázati források is szűkülőben vannak, az ipar pedig köztudottan nem rendelkezik felesleges pénzeszközökkel — örül, hogy él és túlélésre törekszik — tehát onnan sem számíthatunk támogatásra. Ilyen körülmények között csak az lehet a célunk, hogy az állami források világátlagának (70-90 százalékát kapják külföldön a kutatóintézetek a működésükhöz szükséges összegeknek az államtól) az alsó határát elérjük, két-három éven belül. Más költségvetési területekhez képest relatív jó helyzetben vagyunk, ám ezt kényszerű létszámcsökkentésekkel, az időben bevezetett reformokkal értük el. Az elképzelt „szép jövőhöz” képest azonban keservesen lassú a változás. Arról nem is álmodhatunk, hogy a vágtató infláció közben reálértékben valorizálva tartsuk meg a forrásainkat. Mindehhez hozzájárul a bizonytalan politikai környezet. Az elmúlt másfél évben két pénzügyminiszter váltás volt, így nem tudni, hogy mi lesz a megállapodásaink sorsa. Mi nem a politikába akarunk beavatkozni, de látni kell, hogy a tudomány dolgai nem éves költségvetési időben zajlanak, ezek többéves folyamatok. Ha évente rángatjuk jobbrabalra, el sem érdemes kezdeni. Akikre itt a szoboravatón emlékeztünk, hosszú évekig dolgoztak szakterületeiken, soha nem pazarolva, hisz a tudósok mindig szerényen veszik ki a sajátjukat a társadalom nagy „kalapjából”, de meglehetősen nagy biztonságot kaptak a munkájukhoz. Ezért nevezzük az Akadémia új elképzelését stabilizációs programnak. Azt szeretnénk, ha a magyar tudománynak az a része, amely közel áll az Akadémiához — az egyetemi kutatócsoportok, a kutatóintézetek — két-három éven belül stabil körülmények között működhessen. Ez talán majd itthon tartja a fiatal kutatókat is. Szilárd Leó Teller Ede A tudományos műhelyek számára stabil pénzügyi hátteret kell biztosítani Várj uk vendégségbe Magyarországot!
