Atomerőmű, 1995 (18. évfolyam, 9-10. szám)
1995-10-01 / 10. szám
1995. október Atomerőmű 7. oldal A magyar kajak-kenu sport számára az idei versenyévad rendkívül sikeresnek mondható. Gondoljunk csak a felnőttek kilenc világbajnoki aranyérmére és a pontversenyben jelentős fölénnyel megszerzett első helyezésre! Az ifjúsági bajnokságon a magyarok négy aranyérmet gyűjtöttek be, a pontversenyben is győzedelmeskedtek az országok közötti összevetésben. Az atomerőműben dolgozók és a paksi vízisportot figyelemmel kísérők idén is izgulhattak saját nevelésű versenyzőinkért. A felnőtteknél most már klasszisnak tekinthető - két aranyat begyűjtő - Hoffman Ervin nevelőedzője Hajba Antal, írta a Nemzeti Sport. Az ifjúságiak világversenyein Kozmann György, az ESZI 4. évfolyamos általános gépszerelő és lakatos tanulója Ervin nyomdokaiban halad. Balkezesként, jobbos széliéi, idősebb versenytársak ellen Korábban a „Tehetségeink a Dunán” című cikkünkben bemutattuk az ASE fiatal kenusát, Kozmann Györgyöt. Most a vezető edzőt, Sziklenka Lászlót kérdezem tanítványai idei szerepléséről. — Sikerült-e terveiteket megvalósítani? — Kicsit balszeréncsésen indult az 1995. évi versenyévadunk. Az első fontos válogatóversenyen Gyuri lázas betegen nem tudott indulni. Az ASE hat fős ifi-VB-re készülő keretéből így a kenu páros és négyes egységünk továbbjutási esélyei idén szertefoszlottak. Felépülve a betegségből tanítványom kenu egyes 1000 méteren elért győzelmével megszerezte a szövetségi kapitány bizalmát. Két hétig a válogatott kerettel Velencén készültünk az 1995. július 22-26-ra tervezett ifi VB- re. A Japán Yamanasiban lévő Motusu-tóhoz elkísérhettem ifjú versenyzőnket. Gyuri élete első világversenyén döntőbe került kenu egyes 1000 méteren és szoros versenyben értékes 5. helyezéssel pontszerző csapattag lett. Két dolog érdemel megemlítést: balkezesként jobbos széllel, valamint egy évvel idősebb ellenfelekkel küzdött a győzelemért. Jövőre utóéves ifiként a szél kedvezőbb legyen, ha már nem is a számára segítő balos, de legalább egy szélcsendes döntőt kívánok versenyzőmnek. Annyit érdemes tudni, hogy a kenusokat az oldalszél segíti, avagy hátráltatja, ugyanis a hatalmas tempóban az egy oldali húzás mellett a szél által eltolt hajótestet bizony még egyenesbe is kell kormányozni, ami fékezi a hajót. Leszámítva a balszerencséket - úgy tudom - három aranyérmet is begyűjtött Kozmann Gyuri Győrben és Velencén. — Az ifjúságiak 21 km-es Marathoni távú bajnokságán július 1-én kenu egyesben, valamint a Magyar Bajnokság 500 és 1000 méteres távján augusztus első hetében sikerült az első helyezéseket elérni. A szövetség vezetőinek egyértelműen bizonyította, hogy a hosszú távon rendezendő idei Világkupa versenyen méltón tudja képviselni Magyarországot az ifik mezőnyében. — A tervezett második világverseny hogyan sikerült? — Augusztus végén Spanyolországban Unquera adott otthont az ifjúságiak Marathontávú kajak-kenu versenyének. Gyuri jól haladt a vízen, csak a futásnál érték utol társai. A 21 km-es táv közben kétszer futva „ -. a hajót is cipelve - kell 400 méterfmegtenni. Egy dán fiút a második futási szakasz után nem ért utol a vízen tanítványom, így második helyezést, ezüstérmet szerzett a Világkupán, az Atomerőmű Sportegyesületnek is dicsőséget szervezve. — Hogy an összegeznéd az idei évet és jövő évi terveiteket? — Terveinket sikerült teljesíteni, az egyesületek közötti végső rangsort jövő hónapban kapjuk meg, így a korrekt, teljeskörű szakmai értékelést kollégáimmal később tudjuk elvégezni. Gyuri most is versenyen van, így a tervekről annyit tudok mondani, hogy a jövőre még ifjúsági korú versenyzőm Lengyelországban a Világkupáról, Svédországban a Világbajnokságról szeretne fényes érmeket hazahozni az ASE vízisporttelepére. Sipos László Szeptember Sportja Kosárlabda Magabiztos játékkal, már idegenben biztosította továbbjutását az Atomerőmű SE NB I-es férfi csapata a Koracs Kupa első fordulójában a mecedoniai strumicában. Az eredmény: Nemeteli-Ogradze-ASE 63—71, a visszavágón, Pakson 78—53 arányban bizonyultak jobbnak az atomosok. A második fordulóban Európa egyik legjobb csapatát fogták ki a sorsoláson, így tulajdonképpen az első, hazai mérkőzésen veresége ellenére is helyt állt a csapat. Atomerőmű SE-Estudiantes Madrid 68-87. Két vereség, egy győzelem az NB I—es férfi csapat szeptemberi mérlege a hazai bajnokságban. ASEZTE—Goldsun 80-93, Tegáz-Debreceni KKASE 92-60, ASE-Nagykőrösi KK 92-73. Cselgáncs Nem kísérte siker az Atomerőmű SE versenyzőinek szereplését Japánban, a Makuhariban rendezett világbajnokságon. A férfiak 95 kg—os súlycsoportjában Kovács Antal olimpiai és világbajnokunk két vereséggel kezdett — és kiesett. Till Barbara első mérkőzését megnyerte ugyan az 52 kg-ban, a következő vereséggel azonban a vigaszágra került és ott, ha szoros küzdelemben is, újra kikapott és ezzel nemcsak a világbajnokságtól, hanem az atlantai részvételtől is elbúcsúzott. Aranyérmekkel tértek haza Los Angelesből az ASE utánpótláskorú versenyzői. A Golden State elnevezésű nemzetközi viadalon Till Regina 52 kg-ban Kiss Andrea pedig 48 kg-ban állhatott a dobogó legfelső fokára — a juniorok között. A felnőtt versenyen mindketten 52 kg-ban indultak és ők vívták a döntőt. A klubtársak öszszecsapásából itt Kiss Andrea került ki győztesen. Labdarúgás Az NB Il-es csapat bajnoki mérkőzései: Paks- Budafok 1—2, Veszprém- Paks 0—1, Paks-Kaposvár 1—1, Érd-Paks 0—2, Paks- Balatonfüred 1-0. A Magyar Kupában a legjobb 32 csapat között az első mérkőzésen Balatonlelle- Paks 3—1. (A visszavágót lapzártánk után, október 4-én játszották.) NB III. Dráva csoport: Komló-Paks 1-0, Paks- Bátaszék 3—1, Beremend- Paks 4—0, Paks-Balatonkeresztúr 2—1, Dunaszentgyörgy-Paks 0-0. Az NB II—es ifjúsági bajnokságban: Budafok- Paks „A” korcsoport 2-2, „B” korcsoport: 2—1, Paks- Veszprém „Aj” 3—1, „B” 1—7, Kaposvár- Paks „A” 1-5, „B” 10-0, Paks-Érd „A” 8-1, „B” 3-1. Kajak-kenu Kozmann György ezüstérmet szerzett a Spanyolországban rendezett Maratoni Világ—kupán saját korosztályában. Prancz Zoltán két első és egy második helyezést ért el Szlovéniában egy nemzetközi versenyen a felnőttek között. Kenu egyes 500 és 1000 méteren nyert, 200 méteren másodikként ért célba. A Hungaroringről kényszerszünetre Csak megilletődéssel párosuló tisztelettel, csodálattal szólhatunk soron következő alanyunkról, aki nem kevés pénzt áldozott már a hobbijáért, miközben figyelemreméltó időeredményt „döngetett” a Hungaroringen. Úgy vélem, nem voltam egyedül, aki nem tudta, hogy a gyorsasági motorozásnak van paksi képviselője is. Nem csoda ez, mert ő mellőzve minden hivalkodást tette, teszi a sportágban a dolgát. Gyutai Attila így mutatkozik be: Budapesten születtem 1967-ben. Ősiből költöztünk ide, tizenöt éve. A kettes számú általános iskolában, majd a szekszárdi 505-ös szakmunkásképzőben folytattam tanulmányaimat. Esztergályos képesítéssel a PAV-nál helyezkedtem el, és az érettségi után az idén a pécsi Zipernovszkyban mint technikus végeztem. Nős vagyok, egy kisfiú édesapja. — Emlékeim szerint öt-hat éves koromra tehető az első motoros élményem. Anyukámnak volt egy Komar típusú segédmotorja, amit titkon az öcsémmel, néha-néha mi is nyűttünk. Tulajdonképpen innentől kezdődően, valami kimondhatatlan vágy sodort a motorok bűvöletébe. Moldovásan szólva: engem a motorok füstje csapott meg. Ez a magyarázata annak, hogy e pár év alatt a motorokból most koptatom körülbelül a huszonötödiket. Mindig a saját pénzemet szenteltem e szenvedélynek. Ez sokkal igazibb, értékesebb, közelibb, mint amelyhez a szülők, a rokonok segítenek. — A gyorsasági motorsportban öt éve versenyzem. Fura, de kezdetben teljesen titokban tartottam, csak a szűk haveri kör tudott e tettemről. A versenyzői Hcenc megszerzése után indultam versenyen Budapesten, Zánkán, Kalocsán, Kecskeméten és ezeken változó sikerrel végeztem. A legjobb eredményt tavaly május elsején értem el a Hungaroringen, amikor a százhuszonöt köbcentis kategóriában (Hondával) a második helyet szereztem meg... Csak mellesleg jegyzem meg, hogy negyvenhétezred másodperccel maradtam le az elsőként befutó Dudás Pétertől. — Versenyzésem első időszakát nagymotor, azaz Suberbike kategóriában kezdtem. Fizikálisán nem illettem erre, és a Harmati Árpáddal történt koccanást követő esésem rádöbbentett, hogy alacsonyabb géposztályban kell a szerencsét keresnem. Három évig semmilyen egyesületem nem volt, mígnem '94 elején, az akkori szponzorom beprotezsált a budapesti HUNOR ZANUSO teamhez. Egyébként ez az időpontja az alacsonyabb géposztályra való átállásomnak is. Sajnos az egyesületben nem volt valami rózsás a helyzetem. A presztízsharc, a vidéki jövevény státusza átitatta együttlétünket. Ők teljes ellátmányt kaptak, míg én saját pénzemből fedeztem minden kiadást, ami a versenyzéshez volt szükséges. Korlátozott anyagi lehetőségem a versenyzésben átmeneti szünetre kényszentett, s lassan eltávolodtam a fővárosi csapattól is. — Aki rendelkezik érvényes versenyzői licenccel, az részt vehet a hivatalos szerdai edzéseken a Hungaroringen. Mindig följártam edzeni. Szabó János volt a mesterem, ő figyelte hibáimat, javasolta mit hogyan kell korrigálni. A versenyeken minden alkalommal a paksi barátaim - Felgyői Sándor, Fikó Attila, Kecskés László, Körösztös József, Kuminka Attila és Németh András - segítettek. De ők voltak a legőszintébb szurkolóim is. Ezt mindig tudtam, s ez nagyon jólesett. íme itt egy szünetre kényszerült versenyző, aki példás akarattal, szinte önmaga jutott el a bajnoki dobogó második fokára... És ki tudja mi lenne a folytatás, ha sorsa másként alakulna. Attila tehetségét elsősorban a mecénások figyelmébe szeretnénk ajánlani, hogy még néhány évig szerezhessen örömet a publikumnak. G. Szabó Pál
