Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1994-01-01 / 1. szám

1994. JANUAR ATOMERŐMŰ 7 Az aggódás kora (Előző számban közölt cikk folytatása) A lakosságot elsősorban röntgen, gamma, béta be­sugárzás érheti (ahol Q-1, vagyis az elszenvedett dó­­?is egyenlő a hatásos dózis mértékével), ezért a dózis és a hatásos dózis fogalma egy kissé egybemosódik. Mértékéül az 1 mSv— 0,001 Sv= 0,001 J/kg mennyisé­get használják, ez az átlagembert érő hatásos dózisok nagyságrendje. A radioaktív, ionizáló sugárzás által keltett io­nok durván megzavaiják a sejtek működését. Miként árt az ionizáló sugárzás? A test legnagyobb része víz. Ezért az ionkeltés valószínű folyamata: ionizáló sugárzás + H20-* H'-l- OH" OH+OH- H202 Mind az első folyamatban keletkező töltött ionok, mind pedig a második folyamatban létrejövő H202 (hidrogén-peroxid) erősen megzavaiják a sejtek fino­man szabályozott biokémiai reakciórendszerét. Tud­juk például, hogy 10 Sv-nél nagyobb dózis feltétlenül halálos, 5 Sv pedig 50%-os valószínűséggel (tehát az esetek felében) vezet halálhoz. 3 Sv dózis napokon belül heveny tüneteket okoz. Ekkora dózist ember csak egészen kivételes alkalmakkor szenvedett el. (Hirosimában és Nagaszakiban a bomba epicentruma körül húzott 1,5 km sugarú körön belül, Csemobilban a mentési munkák során az atomerőműnek a 4. szá­mú blokkhoz közel eső területén.) Az emberek nagy tömegét érő dózisok ennél sokkal kisebbek. Hogyan lehet ezek késleltetett kockázatát (leukémia, rákkeltő) megbecsülni? Hirosimában és Nagaszakiban volt egy zóna (az epicentrum körül 1,5-2,5 km sugárral volt körgyűrű­ben), ahol sokan kaptak 100 mSv nagyságrendű hatá­sos dózist. Ezeknek az embereknek figyelemmel kö­vették a sorsát, haláluk okát a következő évtizedek­ben. A kapott statisztikai eredményeket egybevetet­ték a más városokban élő japán lakosság adataival. Az összehasonlítás által nyert becslés azt mutatja, hogy 100 mSv hatásos dózis a leukémia és rák kockázatát mintegy 3 ezrelékkel növeli meg. (Hasonló nyomkö­vetés folyik Csernobil térségében is.) A számítá­sok alapján 1 mSv hatásos dózis halálos rákkeltő kockázata 16,5-10"6. Hivatalos becsléseiben a Nem­zetközi Sugárvédelmi Bizottság (ICRP) ezt a kockáza­ti tényezőt használja. (Az ICRP legújabb állásfoglalása már némileg na­gyobb kockázati tényezőket tartalmaz, a cikk megírá­sakor a szerző ezeket még nem vehette figyelembe. - a szerk.-) Tudnunk kell, hogy a különböző testrészek nem egyformán sérülékenyek. Az ionizáló sugárzás a gyor­san osztódó, intenzív biokémiai reakciójú sejtekben kelti a legnagyobb zavart. Ennek a jellemzésére vezet­ték be az effektiv (valós, tényleges) dózisegyenérték fogalmát, amely figyelembe veszi az egyes testrészek eltérő érzékenységét is. így 1 mSv hatásos dózis kockázata az egyes testrészekre a következő: emlőrák 5 10"6 tüdőrák 4 10"6 leukémia 4 IO"6 csontdaganat 1 10"6 pajzsmirigyrák 1 10"6 genetikai károsodás <1 10"6 együttesen az egész testre 16,5 ío-6 Mit is jelent 1 millisievert hatású dózis kocká­zata? 16,5 • KH (rák) kockázatot. Ezzel egyenlő mér­tékben kockázatos: 1 doboz cigarettát elszívni, 81 bort meginni, 200 km hosszan kerékpározni, 1000 km hosszan autózni, 200-szor átkelni egy forgalmas úttesten, 1 veseműködés-röntgenvizsgálaton átesni. Vállalna-e ön ekkora kockázatot? A válasz termé­szetesen: attól függ, hogy minek az érdekében. A nemzetközi előírás szerint: a lakosság sugárterhelése olyan kicsivé teendő, amennyire az ésszerűen lehet­séges. Hazánkban előírás, hogy a lakosság előidézett sugárterhelése ne haladja meg az 5 mSv-et évente. (Ez lényegében megfelel a kaliforniai R< 10"5 kockázat­törvénynek.) Orvosi vizsgálatok - életveszély elhárí­tása érdekében - ezt túlléphetik. Paks környékén a la­kosság erőmű által okozott átlagos sugárterhelése évente mindig 0,0001 mSv alatt volt. A foglalkozási sugárterhelés nem lépheti túl az 50 mSv értéket éven­te. A test saját radioaktivitása A Paks környéki lakosság erőmű okozta több­letterhelése tehát kisebb 0,0001 mSv-nél évente. Ah­hoz, hogy elképzelhessük, mekkora ez a tízezred mSv-nyi dózis, hasonlítsuk össze ezt az értéket saját testünk radioaktivitásával. A Földet, a környezetünket felépítő anyag egy ré­sze természetes állapotában radioaktív, emellett a lég­kört a világűrből állandóan kozmikus sugárzás bom­bázza. A szervezetünk nyílt rendszer: folyamatos anyag- és energiaforgalmat bonyolít le a környezeté­vel. így minden ember teste mindig radioaktív eleme­ket is tartalmaz. Mekkora a saját testünk természetes radioaktivitása? Egy 75 kg tömegű ember teste kö­rülbelül 75 • 1026 darab atomot tartalmaz (ez akkora szám, hogy a 75 után még 26 nullát kell leírni). Ebből a mennyiségből másodpercenként 8600 atom bomlik el a szervezetben radioaktív sugárzás kíséretében. A bomlások során felszabaduló ionizációs energia is­meretében meghatározható, hogy saját testünktől mekkora sugárzás dózist kapunk egy év alatt. E szerint saját testünk anyaga olyan sugárterhelésnek tesz ki bennünket, ami eléri a 0,18 mSv hatásos dózist évente. így tehát saját testünk anyaga évente 1800- szor nagyobb sugárterhelésnek tesz ki bennünket, mint az atomerőmű a Paks környéki lakosságot. Vegyünk egy másik összehasonlítást. Ha egy leány ágyát megosztja egy úrral - írja a szerző -, akkor gon­doljon arra, hogy az úr testében másodpercenként 8600 radioaktív bomlás következik be. Ha ebből a ra­dioaktív sugárzásból csupán 8% nyelődik el az 50 kg tömegű leány testében, akkor ez egy 8 órán át tartó éj­szaka során mintegy ötmilliomod millisievert hatásos dózist jelent. Egy év alatt ez körülbelül 0,002 mSv ha­tásos dózis. Húszszorosa az atomerőmű éves la­kossági sugárterhelésének. Teljes évi sugárdózis Hasonlítsuk össze a magyar lakosság egyéb okok­ból keletkező (nem nukleáris ipari eredetű) sugárter­helését a nukleáris ipar (benne a paksi atomerőmű) okozta sugárterheléssel. % A légkört állandóan érő kozmikus sugárzás követ­keztében, valamint a testünkben, a táplálékban és a környezetünkben természetes állapotban meglévő radioaktív anyagok sugárzása miatt elszenvedett ter­mészetes eredetű sugárdózis átlaga Magyarországon 1,5 mSv évente. Ehhez még további, mesterséges ere­detű dózisok adódnak: A kőzetekben, a talajban a radon nemesgáz ra­dioaktív formájában is jelen van. Innen a levegőbe ke­rül és belélegezzük. Természetes környezetben, a szabadban (például az erdőben) a radon éves sugár­­terhelése 0,4 mSv. Mi viszont mesterséges környezet­ben, kőből, téglából, cementből felépített lakásokban lakunk. Építőanyagaink a kőzetekből, talajból származnak, amelyben jelen van a radioaktív radon, és ez többlet­­terhelést okoz. Házban lakva az átlagos radonterhelés további 1 mSv hatásos dózist jelent évente. További mesterséges sugárterhelések: repülőút, minden 2500 km után 0,01 mSv/év, világító számlapú óra 0,02 mSv/év, naponta egy óra fekete-fehér tévé nézése 0,01 mSv/év, naponta egy óra színes tévé nézése 0,02 mSv/ év, atombomba-kísérletek maradványa 0,005 mSv/év, orvosi röntgen- és sugárkezelés, átlag 0,5 mSv/év. A fenti technikai eredetű sugárterhelés Magyaror­szágon átlagosan 0,5 mSv. (Itt a legjelentősebb össze­tevő az orvosi röntgenvizsgálatokból adódik.) Összesítésben a magyar lakosság átlagos évi fejen­kénti sugárterhelése 3 mSv évente. Összehasonlítási alapnak erre támaszkodhatunk, amikor a nukleáris ipar által okozott sugárszennyezést vizsgáljuk. A pak­si atomerőmű környezetében maximálisan 0,0001 mSv évente az erőmű üzeme miatt fellépő többlet la­kossági szennyezés. Ez a lakosság egyéb eredetű éves sugárterhelésének harmincezred része. Más megfo­galmazást Teller Ede ajánlott: az atomerőmű kapu­jában ülve körülbelül akkora a többlet sugárdózis, mint valaki mással egy ágyban hálva. A mérések és számítások szerint a világ teljes nukleáris ipara átlagosan 0,00015 mSv többletterhe­lést okoz a Föld lakosságának (köztük a magyar polgá­roknak). Hasonlítsuk ezt össze pl. egy cigaretta, egy úttest-átkelés vagy egy autós kirándulás kockázatá­val... A nukleáris ipar jövője Az aggodalom korában félnek az emberek a kocká­zattól. Hirosima, Harrisburg, Csernobil különösen ráösszpontosította a figyelmet a radioaktív sugárzás kockázatára. Ez az aggódás kivetül a magyar nukleáris iparra, nukleáris energetikára, hulladékelhelyezésre is. A kockázat létezik. Az üzemanyag előkészítése ra­donkibocsátással jár. Üzem közben és az üzemanyag újrafeldolgozása során radioaktív részecskék jutnak a levegőbe. Az eltemetett erősen aktív hulladék (használt fű­tőelem) és a gyengén aktív hulladék ha másként nem, geológiai mozgások miatt előbb-utóbb a felszínre ke­rül. Látjuk, a modem technika (köztük a nukleáris ipar) nem kockázatmentes. Az atomenergetika koc­kázata azonban nem jelentős más (főleg kémiai-bio­lógiai) kockázatokhoz (környezetszennyezés, nitro­­gén-oxidok, kén-dioxid stb.) viszonyítva. Az aggodalom fő forrása az ismerethiány. Nézzük meg a (magfizika és sugárvédelem elemeit tanrend­­szerűen tanult) IV. osztályos magyar gimnazisták vá­laszait a következő kérdésre: „Feltéve, hogy az ipar villamosenergia-igénye nem fokozódik, de a lakossági energiafelhasználás növek­szik, miként fedeznéd hazánk energiaigényeit az 1990-es években?” A kapót válaszok: Nem tudom 5% A fogyasztás korlátozásával 3% Villamos energia behozatalával 3% Szénerőmű építésével 5% Vízi erőmű építésével 21% Atomerőmű építésével 63% A tények és összefüggések megértése lényegesen befolyásolhatja az állampolgárok válaszát, egy nem­zet kollektív döntését. A szerző megítélése szerint ez a demokrácia megvalósulásának egyik feltétele. (Marx György tanulmánya a Fizikai Szemle 1990. májusi számában olvasható.) Összeállította: CSUHA SÁNDOR A biztonság megítélésének szubjektív vonásai DR. VAJDA GYÖRGY akadémi­kus, kutatóprofesszor érdekes elő­adást tartott a II. Biztonságtudomá­nyi Világkongresszuson, az alábbiak­ban ebből idézünk néhány gondola­tot A műszaki berendezések, tech­nológiák, létesítmények veszélyes­ségét hatásaik nemkívánatos követ­kezményei alapján lehet megítélni. E magától értetődő elv gyakorlati alkalmazása ma még többirányú nehézségekbe ütközik, amiket csak a józan ítélőképességre támaszkod­va lehet áthidalni. Természetesen arra törekszünk, hogy a hatásokat és következményeket minél na­gyobb mértékben tudományosan alátámasztott összefüggésekkel jel­lemezzük, de az ismeretek hiányát a szakértők szubjektív véleményé­vel kell pótolni. A biztonság nem csupán a különféle szaktudomá­nyok ismereteinek összeötvözését igényli, hanem a társadalmi együt­télés követelményeit is ki kell elégí­tenie. Ez óhatatlanul szubjektív döntéseket kíván meg, többek kö­zött az elemzések területének kije­lölésére, ami visszahat a vizsgálatok eredményére is. Döntés kérdése, hogy milyen ve­szélytípusokat veszünk figyelembe. A villamosenergia-ellátás legtöbb ál­dozatát egy lappangó veszély - az áramütés - okozza és nem a sokat vitatott erőművek. A közvéleményt többnyire a katasztrófák lehetősége izgatja - ami jogos -, de a legtöbb technológiánál a legnagyobb koc­kázatot az üzemi balesetek és a kör­nyezetszennyezés képviselik. Rit­kán figyelnek a nehezen követhető, áttételesen érvényesülő hatásokra. Például, ha a környezetszennyezés csökkentésére visszaszorítják a szénfelhasználást, be kell csukni szénbányákat, az abban a térségben kialakuló munkanélküliség követ­keztében visszaesik a kereskede­lem, hanyatlik a gazdaság, csökken a térség gazdasági vonzereje és gaz­dasági potenciálja, megindul a tele­pülések lezüllése, válságövezet ala­kul ki. A második eldöntendő feladat a veszélyek érvényesülésének térbeli, időbeli és technológiai határainak ki­jelölése. Milyen távolságig követjük az emissziókat szállító transzport folyamatokat, illetve következmé­nyeik figyelembevételét, mekkora időtartamra kell számításba venni az utóhatásokat (pl. a nukleáris és mérgező hulladékok szerepét, a lappangó megbetegedéseket, a ge­netikai mutációkat). Ki kell jelölni, hogy milyen mélységig vesszük fi­gyelembe a technológiai vertikum fázisait. Az ábra például a villamos­­energia-ellátásra mutatja a veszély­­források lehetséges tagolását. E ha­tásábra tovább finomítható, az egyes fázisok létrehozásához és működtetéséhez szükséges erőfor­­irások (anyagok, energia, szolgálta­tások, gyártási és építési tevékeny­ség, természeti erőforrások igény­­bevétele stb.), valamint az egyes fá­zisoknál keletkező veszteségek és hulladékok szerepének figyelembe­vételével. Az erőforrások biztosítá­sa további erőforrásokat igényel, szerencsére az ilyen továbbgyűrűző hatások gyorsan konvergálnak a gazdaság input-output mérlegeinek (ágazati kapcsolatok mérlege) segít­ségével végzett hatásvizsgálatok szerint. A módszer következetes al­kalmazása néha meglepő eredmé­nyekre vezet; pl. megújuló energia-Vajda György forrásoknál a kis teljesítménysűrű­ség miatt szükséges nagyméretű berendezések létesítése, a fő ve­szélyforrás és ennek kockázata ve­tekszik a szénbányászatéval. A harmadik kardinális probléma, milyen következményeket tekintünk mértékadónak. A veszélyek legtöbb elemzése csak a közvetlen emberi ártalmakkal foglalkozik, elhalálo­zás, rokkantság, krónikus és gyó­gyuló megbetegedés, élettartam­csökkenés, genetikai hatások állnak a figyelem előterében. Az emberi élet, testi épség és egészség károsodása nem meríti ki az emberi veszélyeztetettség teljes körét Az életkörülmények romlása sem közömbös, ezek egy része köz­vetlen egészségkárosodást okoz, de az előidézett stressz, közérzet, frusztráció kihatása is messzeme­nő. Ide tartozik például a környe­zetszennyezés következtében rossz minőségű táplálék vagy ivóvíz, a la­káskörülményeket tönkretevő zaj, bűz, szemét, az elhanyagolt környe­zet, a tönkretett tájkép, de a rettegés is a potenciális veszélyektől, az el­vándorlás, az ideiglenes vagy végle­ges kényszerű áttelepítés egy kataszt­rófa miatt. A természeti környezet károso­dásának fokozatosan ismerjük fel a súlyát. A levegő, az élővizek, a talaj szennyeződésének, a természet­földrajzi átalakulások (erdőpusztu­lás, talajerózió, élővizek elhalása, si­vatagosodás), valamint a mikroklí­ma változásának konzekvenciáit közvetlenül érzékeljük. A nagyobb léptékű hatások, mint a savas esők, ózonlyuk, üvegházhatás fenyegeté­seivel most kezdünk ismerkedni, az állat- és növénypopulációk kipusz­tulásának következményeit még csak sejtjük. Nem közömbösek a pénzben mérhető anyagi károk sem. A köz­vetlen károkat berendezések és lé­tesítmények tönkremenetele, a szennyezés miatt korrodeált, ero­­deált, kifáradt szerkezetek okozzák. A közvetett károk közé tartozik az ingatlanok értékvesztése, a terme­lési lehetőségek korlátozódása(pl. a talaj- vagy vízszennyeződés követ­keztében a rosszabb mezőgazdasá­gi feltételek, a légtisztaságra kényes ipari tevékenységek lehetőségének csökkenése). Esetenként a hatósá­gok tilalmakat is érvényesítenek mérgezett talaj vagy víz miatt, en­nek legszélsőségesebb példája a mezőgazdasági tevékenység betil­tása a Csernobil körüli övezetben. Az egészségkárosodásnak is van­nak közvetlen és közvetett anyagi konzekvenciái. A társadalmi károk egy részének gazdasági vetülete is van. Ökonometriai módszerekkel elsősorban a nemzetgazdaság szint­jén érvényesülő következmények követhetők (nemzeti jövedelem, külkereskedelmi mérleg, fizetési mérleg stb.). A kisebb méretű ügyek követése nehezebb, például ha egy leépülő térség elveszti gazda­sági vonzerejét, elapad a tőkebefek­tetés, csökken a munkalehetőség, a lefele tartó spirál pauperizációhoz, devianciákhoz, elnéptelenedéshez vezethet. A társadalmi károk nehezen számszerűsíthetők a frusztrált, pesz­­szimista közhangulattól a közössé­gek széteséséig a politikai torzsal­kodástól a társadalmi konfliktusok­ig a következmények széles skáláját öleli fel. A konfliktushelyzetek gyakran döntésképtelenséget ered­ményeznek (pl. az atomerőművek ügyében), vagy egyenesen rossz döntéseket kényszerítenek ki, sú­lyos társadalmi és gazdasági kon­zekvenciákkal. Józan ítélőképesség nélkül nem­igen lehet eligazodni a következ­mények sokszínű spektrumában. Ugyan a következmények egy ré­szének mértéke számszerűsíthető, de gyakran eltérő, egymástól füg­getlen mértékegységekben, melye­ket nem lehet közös nevezőre hoz­ni, a nem számszerűsíthető követ­kezményeket pedig csak kvalitative tudjuk minősíteni. Miután a veszélyes hatásoknak csak egy részére vannak egyértelmű követelmények, egy műszaki meg­oldás veszélyességének elszigetelt minősítése vitatható. Biztosabb lá­bakon áll különböző változatok ve­szélyességének összehasonlító vizsgálata (változatnak tekinthető az alkalmazást elvető eredeti álla­pot is). Sokféle eljárás áll rendelke­zésre a vizsgált megoldások bizton­ságossági, illetve veszélyességi sor­rendjének meghatározására a rang­­sorolási technikáktól kezdve az ökonometriai eljárásokon keresztül a matematikai programozásig. (Az ökonometriai és programozási eljá­rások csak azonos dimenziójú jel­lemzők követésére alkalmasak.) Az előzőek szerint a következ­mények minősítését sok szubjektív, szakértői véleményre alapuló té­nyező befolyásolja. Ez a magyará­zata, hogy a veszélyek körüli viták­ban tekintélyes szakemberek ellen­tétes nézeteket képviselnek, és hogy a szakvéleményeket nemcsak szakmai szempontok befolyásolják. Ilyen kö­rülmények között nem lehet figyel­men kívül hagyni a nem szakmai szempontokat, a veszélyesség meg­ítélése politikai döntéssé válik, ami körül gyakran szenvedélyes viták bontakoznak ki (pl. erőműépítés, kemizálás, géntechnika, informati­ka stb.). Különösen az érdekviszo­nyok és a közvélemény szerepe je­lentős. Sokféle érdek nyilvánul meg a technikai veszélyek tárgyalásánál. A politikai szervezetek fellépését egyrészt a választók rokonszenvé­­nek megnyerése motiválja, más­részt a politikájukat támogató réte­gek, szervezetek, érdekcsoportok érdekeinek a képviseletét kénytele­nek felvállalni. A gazdaság szerep­lőit üzleti érdekük vezérli, ehhez különösen a nagyvállalatok jelentős anyagi és szellemi erőforrásokkal rendelkeznek. Komoly súlya lehet a regionális érdekkifejezésnek, amit egy térség gazdasági gondjai, közhangulata, lokális problémái, a foglalkoztatás helyzete alakít ki. (Folytatás a következő számban.) Villamosenergia-ellátási változatok folyamatábrája energiahordozó kitermelése —> energiahordozó előkészítése és feldolgozása energiahordozó szállítása 1. szénbánya osztályozó nemesítőmű vasút, teher­autó, szállítószalag kötélpálya, h^jó, csővezeték 2. szénhidrogén­mező kőolaj-finomító, gáz szeparáló csővezetéki hálózat, (vasút, tartálykocsi, hajó) 3. uránércbánya ércfeldolgozó, dúsítómű, fíítőelemgyár vasút (h^jó) 4.­tározó szabályozott folyó­meder, csővezeték villamos energia fejlesztése szénerőmű villamos energ —>- szállítása villamos ■ia villamos energia —>■ hasznosítása fogyasztó hálózat, berendezések szénhidrogén­villamos fogyasztó erőmű hálózat berendezések atomerőmű villamos fogyasztó hálózat berendezések vízerőmű villamos . fogyasztó hálózat berendezések

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom