Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1994-04-01 / 4. szám
1994. ÁPRILIS ATOMERŐMŰ 11 Európai kultúra, önzetlen segítés Dennis Meyers: Szeretnénk elérni, hogy az információkat hatékonyan kitudjuk cserélni. (A képen bal oldalon látható.) Az idén Európa Kulturális Fővárosa címet Lisszabon, Portugália fővárosa vallhatja magáénak. A cím odaítélésének megalkotója Melina Mercouri, a közelmúltban elhunyt görög művész-politikus. A luzitán kultúra népszerűsítéséhez egyébként Magyarország is hozzájárult, miután az Európai Kulturális Hónap rendezője, ahol portugál kulturális napokat is rendeztek, március 17-től április 6-ig. A kulturális programhoz nem kapcsolódó témakörben találkoztak Pakson március 16-18-ig a „Lisszaboni kezdeményezés” résztvevői. A ’89-ben létrejött kezdeményezés keretében az INPO (Institute of Nuclear Power Operation, USA) segítséget nyújt a kelet-európai országok atomerőműveinek, biztonságuk növelése érdekében. A Duna Szállóban rendezett találkozón több atomerőmű képviseltette magát. K. Nikolov és V. Petrov Kozloduy AE, Bulgária, A. Duchac Bohunice AE, G. Pokojny Mohovce AE, mindketten a Szlovák Köztársaságból, Yu. Kopjov, D. Petrunin Rosenergoatom, V. Volondin Szmolenszki AE, Yu. Filimontsev VNIIAES, V. Stovbun Goscomatom, I. Mogila Rovno AE, mindketten Ukrajnából, D. Meyers DOE, B. Kindley, T. Taylor INPO, H. Colulter Intrerpreter, mind a négyen az USA-ból. A találkozón célul tűzték ki többek között a kelet-európai atomerőművek részvételét az üzemeltetési biztonsággal foglalkozó szakembercsoportok munkájában (EWG), a Nukleáris Biztonsági Kezdeményezésen belül (NSI). Az egyes atomerőművek másmás kötelezettségekkel és elvárásokkal csatlakozhatnak a Nukleáris Biztonsági Kezdeményezéshez, ily módon lehetnek tagok, társult tagok, illetve megfigyelők. A résztvevők találkozókon tárgyalják meg, melyik atomerőműnek milyen segítségre van szüksége a biztonságos üzemeltetéssel kapcsolatban. Megállapodás született, hogy az amerikai fél (INPO központ, DOE (Department of Energy), Salem, Maine Yankee atomerőművek) átadja a két atomerőműben használt állapotorientált üzemzavar-elhárítási utasítások know-how-ját és az oktatásukhoz készült valamennyi oktatási anyagot, Oroszország és Ukrajna részére. Az atomerőművek fő típusainak megfelelően négy munkacsoportban folyik a munka: 1. munkacsoport WER-213, 230; 2. munkacsoport VVER- 1000; 3. munkacsoport RBKM és a 4. munkacsoport a menedzsment. Az 1. sz. munkacsoportban Lenkei István (MIG RENDFO) és Kiss István (HUFO SZIKÖ) a 4. sz. munkacsoportban Szucsán Sándor (TIGÜO) vesz részt. Mint megtudtam, a segítés és a tapasztalatok átadásának pontos körvonalai - minden résztvevő atomerőművet illetően - még nem rajzolódtak ki, de rendkívül hasznos és feltétlenül szükséges az együttműködés az üzemeltetés biztonsága területén. Dennis Meyers a washingtoni Energetikai Minisztériumból érkezett a mostani találkozóra.- Végső célunk, hogy javítsuk, erősítsük a keleti atomerőművek üzemeltetési biztonságát - mondja. - Ez, úgy vélem, egy folyamat, amelynek fontos része az oktatás. Tanulmányozzuk, hogy egyes atomerőműveknél milyen képzési programok működnek, milyen szimulátorokkal rendelkeznek, ahol a képzési programokat le lehet bonyolítani. De fontos a projeckteknek az a része is, amely a tűzvédelemmel vagy a szabályozással foglalkozik. Az Egyesült Államokban az energetikai minisztériumok - például ahol én is dolgozom - együttműködnek a villamosiparral és a kutatóintézetekkel annak érdekében, hogy olyan atomerőműveket tervezzenek és üzemeltessenek, amelyek megfelelnek a biztonság összes követelményeinek. Milyen meggondolásból csatlakoztak a „Lisszaboni kezdeményezésihez?' - érdezem Yurij Filimontsevet a VNIIAES képviselőjét.- Az elmúlt időben több nyugati atomerőműben jártam és megerősödött bennem az, hogy a világon mindenütt aggódnak az atomerőművek biztonságáért. Az üzemeltetés területén hasonló hozzáállást tapasztaltam, a biztonság megteremtésének gyakorlati megvalósulása azonban helyenként különbözik. Feltétlenül szükséges átvenni a tapasztalatokat, a leghatékonyabb megoldásokat, amelyek a legnagyobb biztonságot tudják adni. Nem érdemes energiát, pénzt áldozni eljárások kidolgozására, hanem a már meglévőket kell kicserélni az atomerőművek között, a legnagyobb mértékben. - L -Fotó: B. M. Yu. Filimontse\: A biztonságot illetően a tudományos-elméleti kérdés egy forma az atomerőművek körében A paksi csapat néhány tagja Család, pénz, álmok Nem érti, miért éppen vele akarok beszélni. Ráadásul váratlanul. Mit fogok kérdezni és egyáltalán érdekelhet-e mást is az ő munkája? Marika takarítónő. E tevékenység megítélése, tíz-húsz évenként, de korszakonként biztosan változott. Volt időszak például, amikor szégyellni kellett, ha valaki ebből akart megélni. Rangosabb megítélést kapott már a közelmúltban, ha szövetkezve csoportban vagy kft.-ben másodállásban művelték, modern takarítóeszközökkel gépesítve, jobb munkakörülmények között. Wolf Ferencné halk szavú, szerény. Már első látásra szimpatikus. Hófehér köpenyének kék galléiján feltűnően látszik, hogy frissen vasalták. Nincs rajta semmi felesleges díszítés, arcán festék, így hat „nagyon” fiatalnak. Mélybarna szeme örökké kíváncsiságot tükröz. Mikor takarítanak itt a paksi Duna Szállóban? - villan át agyamon, mert nem látni semmilyen segédeszközt, vízben álló rongyot vagy vízfoltot a padlón. Az első emeleten néma csend, az ajtók közrefogják a ridegséget, de mihelyt benyitunk egy szobába oldódik a merevség is.- Ketten tartjuk rendben ezt a szintet - mondja. - Huszonhat szoba van, és ritka az a nap, amikor valamelyik nem foglalt. (Látszik rajta, hogy örül ennek.)- Sok a városban a tanácskozás, a konferencia, jönnek külföldről is, igénybe veszik a szállást több napra, de egy-két hétre is. Itt a szállón négy éve vagyok, korábban az atomerőműben az NUFO-n, majd a dokumentációs tárban a BERIG-ben dolgoztam. Szerettem ott. (Lelkesen beszél, emlékezetében visszapörgeti az éveket, amikor nap mint nap száznyi levelekkel, értesítésekkel járta az emeleteket, irodákat.)- Jó kollektíva volt a miénk. Szívesen emlékszem vissza azokra az időkre, Irénkére, Sarlósinéra, kellemes kollegiális viszony alakult ki közöttünk. Márton Jánost én nagyon jó főnöknek tartottam, meg kell hagynom, igen szigorú volt. (Gondolkodik, mit mondjon még, nem könnyű pár mondatban összefoglalni közel tíz év történéseit.)- Fizetésem 6000 Ft volt, eljöttem ide, itt közel 19000 Ft a bruttóm. Ez is kevés a megélhetéshez. Férjemmel, aki darukezelő a szállítási osztályon, kénytelenek vagyunk földet vállalni és saját szükségletünkre termelni ezt-azt. (Örül, hogy elmondhatja, nem szorul segítségre, nincsenek adósságai, segélyért sem kell folyamodnia.) .- Szórakozásra, kikapcsolódásra nagyon kevés idő jut... Szeretnék egyszer az életben egy nagy utazást tenni. Ez a legdédelgetettebb vágyam... (Kicsit elbizonytalanodik. Mintha ezt kérdezné: „Miért olyan elérhetetlen ez?”) Aztán elkomorodik. Két felnőtt fia sohasem akart az erőműben dolgozni. Pedig régebben minden el volt intézve. Ma sem érti miért? Szomorúan beszél róla, bántja a dolog. A gyerekek otthon tőlük, a szülőktől csak jót hallottak az atomerőműről. Talán még az iskolában beszéltek valamit... Igen, igen úgy véli hetedik-nyolcadikban a pedagógusok mondhattak valamit... Milyen szép lenne, ha együtt dolgozhatna a család az erőműben.- Fábián -Március első hetében láthattuk Varga Patrícia Minerva festményeit az irodaház földszinti részében. Géppisztoly és Szanhedrin ► Portugál levelek T Fotó: B.
