Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1994-01-01 / 1. szám
1994. JANUÁR ATOMERŐMŰ 13 Mit tudnak a középiskolások korunk pestiséről? Manapság sokat hallunk „korunk pestiséről”, az AIDS-ről. Néha már úgy érezzük, túl sokat is, és ezzel kapcsolatban maximálisan tájékozottak vagyunk. Sajnos, ez nem így van, s mindez kiderül egy általunk végzett felmérés adataiból, amelyet egy komplex program keretében végeztünk el a Vak Bottyán Gimnáziumban, az Energetikai Szakképzési Intézet és a 661. Számú Szakmunkásképző Intézet 100-100 harmadéves tanulójával. Először kérdőívet írattunk, melyben a fiatalok demográfiai helyzetéről és az AIDS-fertőzéssel kapcsolatos ismereteikről szereztünk információkat. Ezt követően filmvetítéssel egybekötött előadásokat szerveztünk, amelyekben a tanulók választ kaphattak kérdéseikre, ismereteiket bővíthették. Emellett szóróanyagot is biztosítottunk számukra. Végül sor került az AIDS-totó megírására, amelyben az eddigi, már kibővült ismereteikről adhattak számot. A válaszok feldolgozásában számítógépes program segített. A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet anyagi támogatását nyertük „Szexuális nevelés és AIDS-megelőzés” című pályázatunkkal, amelyet dr. Vöröss Endréné egészségnevelővel és Miholics Jánosné iskolavédőnővel írunk. A teljesség igénye nélkül kiemelnék néhány adatot a kérdőív és a totó válaszaiból. Kiderült, hogy a fiatalok 30%-a úgy ítélte meg önmagát, hogy nincsenek alapvető anatómiai ismeretei. Jóval több lány, mint fiú nyilatkozott így. A megkérdezett tanulók 12%-a szerint az AIDS megelőzhető sportolással és egészséges életmóddal, ez pedig nagy tájékozatlanságra vall. A betegség terjedésére és tüneteire vonatkozólag többnyire viszonylag helyes válaszokat kaptunk. Néhányan még nem tudják, hogy a HÍV vírus a T limfocitákat, azaz az immunrendszer védekezősejtjeit támadja meg, s ebből adódnak a betegség tünetei a későbbiekben: láz, hasmenés, fogyás, bőrelváltozás, egyéb fertőzések, daganatok és idegrendszeri károsodás. A fiatalok szinte kivétel nélkül tudják, hogy a gumi óvszer az egyetlen, ami hatásos lehet a fertőzés szexuális úton teijedő megelőzésére. Örömmel tapasztaltuk, hogy a fiúk egynegyede, a lányoknak pedig több mint a fele beszélget otthon szüleivel erről a témáról, és 80%-ukat érdekelné ezzel kapcsolatban új ismeret, előadás vagy film. A totó válaszaiból kiderült, hogy a fiatalok többsége nem tudja, hogy HÍV vírus a természetben sehogyan sem fertőz, tehát uszodában és rovarcsípéssel nem lehet elkapni. Az sem világos még a többség számára, hogy a betegséget foként azok teijesztik, akik nem tudnak fertőzött voltukról. Teljesen egészségesnek tűnhetnek és érezhetik magukat a HIV- fertőzöttek évekig. Az eredmény azt mutatja, hogy a 17 éves középiskolás fiatalok néhány kérdésben tájékozatlanok, ismeretük hiányos. Feladatunk a betegség tévedésének megelőzése, a fiatalok hiányos tudásanyagának további bővítése, szakszerű ismeretek nyújtásával, a szülők, pedagógusok és az erre hivatott egészségügyi dolgozók segítségével. Molnáraé Haholt Zsuzsanna védőnő Add nekem szemed Hadd kössem le tekinteted Add nekem kezed Hadd csókoljam melegségedet Add nekem addig Míg nem ölelhetem át Gyönyörű testedet Míg füledbe súgva Nem imádhatom szépségedet Addig kezedet csókolva mormolom Gyönyörű vagy nagyon. Gál Tamás Almádi Éva Tüzet hoztam Tüzet hoztam a világra, Hogy égjenek a lángok. Szerelmeket hirdettem, S vállaltam nem egy harcot. Bohém voltam, s talán pojáca Mutatkoztam bátornak, erősnek Akartam jót, rosszat Utat keresve a földi létnek. Megsokalltám a gőgös, Érték nélküli csillogást Megtaposott lelkemnek A sok cifraság hozott bukást. Lobogok még néha Most is égek Bár látom már barátaim A végső vereséget. De büszke mosollyal Nézek a miért szemébe Sátáni cimborák álnok mosolya Vesszen az átkozott semmibe. Tüzet hoztam a világra, Hogy égjenek a lángok Parázsló lelkem izzását Hagyom végül rátok. A parlagfű Magyarországon Járai-Komlódi Magda, Juhász Miklós angol nyelvű cikke nyomán, Aerobiológia, 9 (1993) 75-78. A parlagfű csaknem mindenütt megtalálható Magyarországon, de némely helyen nagyobb tömegben fordul elő. Ezeken a helyeken augusztustól októberig meghatározó szerepe van az allergiás reakciók kiváltásában. Cikkünkben két év vizsgálatai során szerzett tapasztalataink legfontosabb jellemzőire kívánjuk felhívni a figyelmet. A vizsgálati módszer Két éven át gyűjtöttük a levegőben lévő virágporokat, feljegyzéseket készítettünk a begyűjtött mintákról, (spóra)csírákról, magvakról az ország három különböző helyén, Budapesten (1989-ben) és Dél- Magyarországon két helyen: Pakson (1990-ben) és Szegeden (1989-1990-ben). A tenyésztés és a szaporodás Magyarországon a virágporallergiát okozó gyomnövényeknek egy meghatározott faja van jelen, ez a parlagfű (Ambrosia elatior). A napfény és a változó hőmérséklet pozitívan befolyásolja a parlagfű magvának csírázását, sarjadását. A magvak alvó periódusa január végéig tart. Körülbelül március közepén, amikor a talaj hőmérséklete eléri, illetve meghaladja a +6 °C-ot, a magvak elkezdenek csírázni. Attól függően, hogy a magvak csírázása március végére vagy április elejére esik-e, a magvak 7-79%-a képes kihajtani (csírázni). A parlagfű intenzív növekedése május végére és júniusra tehető: Kedvező környezetben a növény 120 cm-re is megnőhet. A parlagfű virágzása Magyarországon augusztusban éri el a tetőfokát, de az időjárástól függően ez eltolódhat július második felétől október végéig. A magja általában október végére, november elejére érik be. Ambrosia elatior (Újvárosi Miklós: Gyomnövények Bp. 73) A virágzó parlagfű akkor kezdi kibocsátani a virágport a levegőbe, amikor a virág már megérett. A virágpor-kibocsátás időzítése elsősorban a hőmérséklettől, a nedvességtartalomtól és a napfénytől függ. Növekvő hőmérséklet és csökkenő nedvességtartalom esetén nő a levegő virágporkoncentrációja. Megfigyelések szerint a virágpor megjelenése a levegőben körülbelül reggel 8 óra tájban kezdődik és fokozatosan nő mindaddig, amíg a napsütés következtében emelkedik a hőmérséklet és csökken a nedvességtartalom. Méréseink bebizonyították, hogy a levegőben található virágporok közül a parlagfű a meghatározó, főleg a délelőtti órákban. Egy növénynek kb. 3000 csíraképes magva lesz. A magvak csíraképességüket nagyon hosszú ideig (mintegy 30 évig) képesek megőrizni. A parlagfű életfeltételei délen és Délkelet-Magyarországon a legkedvezőbbek, de megtalálhatjuk a virágot az ország más vidékein is, ahol az életciklusok a fentiekhez képest eltolódhatnak. Egyes megfigyelések szerint a parlagfű késő nyári sarjadása esetén rövidebb életciklus alatt ugyanúgy kifejlődhet, mint normális esetben. Annak a parlagfűnek, amely július végén kel ki (saijad), és legkorábban szeptemberben elvirágzik, ha nem fagy el, akkor november közepére érik be a magja. .. Ökológia A parlagfű fejlődésének legkedvezőbb feltételei a laza talaj, a meleg és a nedvesség. Ilyen környezetben egy méternél is magasabbra nőnek, bőségesen hoznak virágot és magvakat és gyorsan terjednek. A parlagfű leggyakoribb előfordulási helyeire elsősorban utak mellett, vasúti töltéseken, elhagyott helyeken bukkanhatunk, de előfordulnak megművelt földeken is. Magyarország nyugati részén és a Dunántúlon gabonakultúrákban is találkozhatunk vele. A parlagfű a vetések legveszélyesebb gyomnövénye és nagy károkat okoz a krumpliföldeken, a gabonatáblákban és a napraforgó-kultúrákban is. Nagyobb mennyiségben a tarló között a Duna-Tisza közén is megjelenik. Származása és megoszlása A parlagfű Észak-Amerikából és Kanadából származik, s mintegy 18 fajtája ismert. Négy fajtája lóheremag-hajórakományokkal került Európába. Kontinensünkön csak egyetlen eredeti fajtája él, az A. Haritima. Legkorábbi térhódításáról készült feljegyzések szerint ezt a növényt 1842-ben már lajstromozták Dalmáciában, Ragusa és Dudua homokos tengerpartjain és a szigeteken. Az Ambrosia első, ideiglenes elterjedését Nyugat-Európában 1863-ban jegyezték fel Brandenburgban. Magyarországot délről érte el valószínűleg Szerbia és Horvátország felől. Nevének hazánkban ismert egyik népies változata, a „szerbinai fű” elnevezés szintén erre az eredetre utal. Először - természetszerűleg - a Dél- Dunántúlon jelent meg. Mindmáig ez a legjelentősebb előfordulási területe. Később elterjedt az ország más részein is, és - bár inváziója ökológiai okok miatt lelassult az Alföldön - napjainkban alapvetően mindenütt megtalálható az országban. Az első feljegyzések dél-magyarországi térhódításáról attól a Jánoskától (1910) származnak, aki 1908-ban megtalálta Orsován. A következő 20 év alatt elteijedt az ország nyugati részén, további 20 év múlva elárasztotta az egész Alföldet, 1980-ra pedig mindenütt kimutatható volt Az ország nyugati területein inkább, míg a keleti felén kevésbé volt jelentős. Napjainkban azonban hatalmas területeket ural minden térségben. Eredmények Magyarország lakosságának 10%-a szenved pollenérzékenységtől; a többség a parlagfű porára érzékeny. A légköri adatok- két év napi mérésein alapulva- bizonyítják, hogy a parlagfűpollen július közepétől október közepéig fordul elő Magyarország levegőjében. A parlagfű augusztusi és szeptemberi pollenkoncentrációjának csúcsa egybeesik a legnagyobb számú és legsúlyosabb allergiás megbetegedéssel. 1990-ben ez a csúcs némileg később jelentkezett (meteorológiai okok miatt) és az átlagos pollenszám figyelemre méltóan magasabb volt (különösen Szegeden), mint az előző évben, opic Dr. Lantos Ákos (SOTE Tüdőgyógyászati Klinika) szénanáthás betegeket vizsgál a II. számú rendelőnkben „Csak tudnám, mire vagyok allergiás?”
