Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1994-01-01 / 1. szám

1994. JANUAR ATOMERŐMŰ 11 Aramdíjkedvezmény (?!) kötelezettséget. Ehhez viszont nö­velni kell az iparág bevételeit, ami várhatóan az országos lakossági ta­rifa emelkedését eredményezné. kunkban. Terület-előkészítő mun­kák folynak a helyszínen, ami terep­­rendezést, csatorna- és útkiváltást jelent. Megnyugtató az a tény, hogy az áramdíjkedvezményért indított paksi állampolgári kezdeményezés választott vezetői egyértelműen ki­nyilatkoztatták, hogy követeléseik nem az atomerőmű léte és műkö­dése ellen, nem is a részvénytársa­ság dolgozói ellen irányulnak. A vá­ros és az erőmű között hosszú évek alatt jött létre a megbékélés. Ennek kikezdése csak újabb belharcokat eredményezne, amely nem vezetne sehova. A paksi atomerőmű dolgozóit néhány évvel ezelőtt egy hasonló ügy kapcsán országosan pellengér­re állították. Akkor a vállalatot a la­kossági frontvonalba küldték, majd a helyzet éleződésekor teljesen ma­gára hagyták. Ennek eredménye egyértelmű kudarc és jelentős presztízsveszteség lett. Sokat tanul­tunk az akkori eseményekből, és a Paksi Atomerőmű Rt. kollektívája még egyszer nem fogja vállalni ezt a dicstelen szerepkört. Nem kívá­nunk faltörő kosként vagy pajzs­ként viselkedni sem az egyik, sem a másik oldalon. Nem ez a mi felada­tunk. A lakossági gyűléseken, fórumo­kon - csakúgy, mint eddig - ezután is részt kívánunk venni, hogy tájé­koztatást adjunk az erőmű műkö­déséről, a fennálló problémákról és azok tervezett megoldásáról. Az áramdíjkedvezmény ügyében to­vábbra sem vagyunk ületékesek, annak bonyolításában semmilyen intézkedési jogkörrel nem rendel­kezünk. Ebben a témában csak olyan, célszerűen megrendezett la­kossági fórumokon kívánunk részt venni, amelyen ott lesznek azok is, akik válaszadásra jogosultak és in­tézkedési illetékességük van. Neveze­tesen: a kormányzati, az árhatósági, az állami tulajdonosi képviselők, a törvényhozás megbízottjai (országy­­gyűlési szakbizottság tagjai és a helyi országgyűlési képviselők), továbbá a helyi önkormányzatok képviselői. Paks város lakossága nagy fába vágta a fejszéjét, amikor az áramdíj­kedvezmény megszerzését tűzte ki célul. Nagyon kell ügyelnie arra, hogy minden lépését átgondoltan és a törvényesség keretein belül te­gye meg. Paks polgárai nem enged­hetik meg maguknak, hogy jóhírü­kön, tisztességükön és hitelességü­kön csorba essék. Kívánok Paks minden lakójának az elkövetkezendő időszakban is higgadt, megfontolt hozzáállást, nyugalmat és békét, mindehhez pe­dig jó egészséget! Kováts Balázs oki. atomerőmű szakmérnök, paksi óvárosi őslakos Fotó: Degré Gábor (Megjelent a Tolnai Népújság 1994. február 1. számában) Felújítják a kelenföldi erőművet Tisztelt paksi polgárok! Az 1994. január 27-i esti lakossági gyűlésen meghívott vendégként vettem részt a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság képviselőjeként Arra készültem, hogy pontos tájé­koztatást adok az ott megjelent vá­roslakóknak az áramdíjkedvez­mény jelenlegi szerkezetéről, mér­tékéről és folyósításának lehetősé­géről. Biztos vagyok benne, hogy ezeket az alapdolgokat nagyon ke­vesen ismerik, pedig egy induló pol­gári mozgalom követelésének meg­fogalmazásánál nagyon kell ügyel­ni, hogy azok kezdettől fogva a rea­litások talaján nyugodjanak, mega­lapozottak és indokoltak legyenek, a törvényesség keretein belül ma­radva. Reménykedtem, hogy a csü­törtök estére tervezett tájékoztatóm támpontokat ad az áramdijkedvez­­mény megszerzéséért indított moz­galomnak. Sajnos a már széles kör­ben ismert események miatt nem állt módomban átadni az informá­ciókat A városház bejárata elé állí­tott asztal tetejéről azt ígértem Paks lakosságának, hogy rövid időn belül írásban továbbítom feléjük az elma­radt mondandómat. Mindent elkö­vettem, hogy a Tolnai Népújság mai száma Paks város összes posta­ládájába bekerüljön. Azokhoz is, akik egyébként nem előfizetői a lap­nak. Ez a levél-újságcikk nem szól senki ellen és senki mellett, nem akar sem rábeszélni, sem lebeszélni. Ez mindössze egy tájékoztató, amely tényeket közöl. Az áramdíjkedvez­mény az elmúlt évtizedekben a vil­­lamosenergia-iparág dolgozóinak biztosított különleges elszámolási tarifát jelentette, ami olcsóbban jut­tatta áramhoz az iparág alkalmazot­tait. A pénzügyi fedezet biztosítása központilag történt az akkori Ma­gyar Villamos Művek Tröszt szint­jén. Ez a megoldás jellegében ha­sonló volt a közlekedési dolgozók utazási kedvezményéhez, a bányai­pari dolgozók szénjuttatásához vagy a termelőszövetkezeti tagok ún. háztáji juttatásához. 1993-ban a helyzet gyökeresen megváltozott. Az illetékes árható­ság, az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium új lakossági tarifarend­szert dolgozott ki, amely azóta élet­be is lépett. Ezen intézkedések ke­retében változtatást terveztek az al­kalmazotti áramdíjkedvezmény je­lentős mérséklése irányába is. A vü­­lamosenergia-iparág (erőművek és áramszolgáltatók) dolgozói egysé­gesen léptek fel a tervezett intézke­dések ellen. Talán még sokan emlé­keznek arra, hogy ezzel összefüg­gésben tavaly tavasszal a paksi ato­merőműben is sztrájkhangulat volt. Végül kompromisszumos megol­dás született az érdekvédelmi szer­vezetek és az árhatóság között. Ez ma is érvényes, s eszerint a dolgo­zók 90 fillér (+ áfa) térítést fizetnek 1 küowattóra áramért, de ezt a ked­vezményt már csak egy fogyasztói helyen lehet igénybe venni. A leg­fontosabb döntés azonban jóval ke­vesebb nyilvánosságot kapott: a ked­vezményt már nem központilag ad­ják, hanem minden vállalatnak ma­gának kell kigazdálkodnia. Az 1994-ben életbe lépett új tör­vényi szabályozások tovább egyér­telműsítik a helyzetet. Az idei év kezdetétől a kedvezmények kap­csolatrendszere érdekesen alakult. Ennek értelmében bármelyik mun­kavállaló (aktív kereső) részesülhet közüzemi kedvezményekben (víz-, csatorna, villany, vezetékes gáz stb.), független attól, hogy hol dol­gozik. Viszont a kedvezményes ár és a tényleges fogyasztói ár külön­bözeiét a munkáltatónak (vállalat, szövetkezet, kisvállalkozás) ki kell fizetnie a szolgáltató (pl. vízmű, áramszolgáltató) felé. A kedvez­ményt ezen túlmenően még egyéb járulékos kifizetések is terhelik, amelyek az állami költségvetésbe kerülnek. Tisztelt paksi városlakók! Engedjenek meg egy konkrét példát a kilowattóránkénti 90 fillé­res kedvezményes árból kiindulva Milyen áron? Az illetékes áramszolgáltató társa­ság viszonyítási árként az általa ellá­tott terület (a DÉDÁSZ Rt. eseté­ben tehát a Dél-Dunántúl) az ösz­­szes lakossági fogyasztást figyelem­be véve átlagárat képez. Ennek ak­tuális értéke 3,70 Ft kilowattórán­ként. Ennyit kellene fizetnie a fo­gyasztónak, de mivel kedvezmé­nyezettnek feltételezzük, ezért csak 90 fillér terheli őt. A különbözeiét, azaz 2,80 Ft-ot pedig a munkáltatója fizet ki helyette az áramszolgáltató­nak. Ez a támogatási forma termé­szetbeni juttatásnak minősül. En­nek megfelelően a munkáltatónak a kedvezménykülönbözet (2,80 Ft) után 44% társadalombiztosítási já­rulékot, továbbá még 44% személyi jövedelemadót kell befizetnie az ál­lamkasszába. Ez végeredményben azt jelenti, hogy a dolgozó kilowattó­ránkénti 90 filléres térítését a mun­káltatójának 5,25 Ft-tal kell kiegészí­tenie, ami természetesen rontja gaz­dálkodási mutatóit, mert ezeket költségként kell elszámolnia. Egy átlagos magyar család havi fogyasztása 200 kilowattóra körül van. Fia ez a család átkerül a kedvez­ményezettek körébe, akkor „valaki­nek” havi 1000 Ft-tal meg kell támo­gatnia a család fogyasztását. A ta­pasztalatok szerint kedvezményes áramdíj esetén a fogyasztás rövid idő alatt jelentősen meg is emelke­dik. Ez természetes, mert a napi élet megkönnyítésére ösztönöz, több háztartási gép kerül felhasználásra és a takarékossági szempontok is hátrébb szorulnak. Ebben még nincs feltételezve a vülanyfütés tö­meges elteijedése. Jelenleg a ked­vezményes áramdíjjal rendelkezők átlagosan legalább ötször annyi vil­lamos energiát fogyasztanak, mint a többiek. Ha mindössze csak kétszeres nö­vekedést veszünk figyelembe, ak­kor is családonként havonta lega­lább 2000 Ft, azaz évente mintegy 25 000 Ft befizetési kötelezettsége van a támogatónak. Pakson kb. 5000 család él, a PA Rt. dolgozók családjait leszámítva. Ennek megfe­lelően 1 év alatt 125 millió Ft hozzá­járulást kell biztosítani valahonnan, ha az általános áramdíjkedvezmény bevezetésre kerülne. Mindannyian tudjuk, hogy a kedvezmény követelése nem ál! meg a város határainál. Vannak települé­sek, melyek lakói közelebb élnek az erőműhöz, mint a paksiak. A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság az erőmű 12 km-es körzetében élő te­lepülések önkormányzataival folya­matos párbeszédet folytat. Ennek a távolságnak nincs környezetvédel­mi vagy kockázati magyarázata, csupán az ebben a körzetben dolgo­zó polgármesterek szövetkeztek ösz­­sze és léptek fel együttesen az erő­mű irányába. A 13 településen Pakssal együtt 60 ezer ember él, ami mintegy 20 ezer családot jelent. A kedvezmény megadása ilyen kör­ben évente mintegy 600 millió Ft kiegészítő támogatást igényelne. Nem biztos, hogy ezzel a követelé­sek földrajzi terjedése megállna. Van az áramdíjkérdésnek egy rit­kábban említett oldala is. A kedvez­mény életbe tépése utáni fogyasztáse­melkedést a jelenlegi elosztóhálózat nem tudná kielégíteni. Nagyméretű hálózatrekonstrukcióra lenne szük­ség, beleértve a transzformátorcse­réket is. Ennek költsége csak paksi vonatkozásban több százmillió fo­rintot emésztene fel. Téves az a né­zet, hogy ezt fedezni lehetne a háló­zatfejlesztési hozzájárulásokból, mert a fogyasztás emelkedése nem feltétlen igényli a kisautomaták (biztosítékok) tömeges lecserélését nagyobb értékűekre. Túllépve a számszerűsített ada­tokon, nézzük, milyen jogi-pénzügyi lehetőségek kínálkoznak az áramdíj­kedvezmény megszerzésére. Már volt róla szó, hogy a kedvezményt bár­melyik gazdálkodó egység adhatja a dolgozójának, de ennek a mai gaz­dasági helyzet alapján nincs realitá­sa. Jogszabály nem tiltja, hogy akár a település önkormányzata biztosít­sa költségvetéséből a kedvezmény­támogatást a lakosság részére. Ez­zel a javaslattal semmiképpen nem kívánom kényszerhelyzet elé állíta­ni a paksi önkormányzatot, ugyanis ez a megoldás egyrészt a városfej­lesztés és -fenntartás, az intéz­ményműködtetés feladataitól von­ná el a pénzt, másrészt Pakson kívül egyetlen más környékbeli önkor­mányzat sem tudná ezt megtenni. A vonatkozó hazai szabályzók sze­rint ugyanis a Paksi Atomerőmű Rt. összes iparűzési adója, ami évente csaknem 300 millió forint, kizárólag Paks város költségvetését gyarapít­ja. A többi környező település egyetlen fillért sem kap. Korábban sokszor elhangzott, hogy fizesse a kedvezmény terheit a Paksi Atomerőmű Rt. Az előzőek­ben ismertetettek szerint ennek sem jogi, sem gazdasági realitása nincsen a jelenlegi szabályozás ke­retei között A részvénytársaság 99,84%-ban állami tulajdonú és gaz­dálkodásának minden eleme szigo­rú korlátok közé van szorítva, ezt a tulajdonos képviselőjeként az Álla­mi Vagyonkezelő Rt. folyamatosan ellenőrzi. A társaság helyi vezetésé­nek nem állnak rendelkezésére sza­bad pénzkeretek. Az áramdíjked­vezmény megszerzésére szervező­dött paksi mozgalom képviselői kezdettől fogvájói látják ezt a hely­zetet, és nem is ebbe az irányba in­dultak el követeléseikkel. A Paksi Atomerőmű Rt. 1993. derekán azért kezdett tárgyalásokat a környező települések polgármes­tereivel és meghatalmazott bizott­ságaival, mert áramdíjkedvezményt adni nem tud, helyette viszont a maga lehetőségeinek határain belül egyszeri lakossági támogatást pró­bál nyújtani a tervezett átmeneti tá­roló létesítési terhére. 12 település vezetőivel szándéknyilatkozatot írt alá a PA Rt. 190 millió Ft értékben, Paks város vezetőivel szintén befe­jezéséhez közelednek a tárgyalá­sok. A legtisztább megoldás mindig a törvényesség útján születik meg. A paksi atomerőművet az ország villa­­mosenergia-ellátására építették, termelésének eredménye sok mil­lió magyar család lakásában jelenik meg. Nagyon furcsa az a sokszor fe­lemlegetett szemlélet, mely szerint az erőmű energiatermelését az or­szág élvezi, de annak gondjaival már nem kíván foglalkozni, azt old­ja meg az erőmű maga. Az áramdíj­kedvezmény esetleges lakossági kiter­jesztését egyértelműen csak törvényi úton lehet szabályozni. Ebben a tár­gyalópartner a magyar kormány, mint a törvényjavaslatok előteijesz­­tője a parlamentben. Néhány hóna­pon belül napirendre kerül az új Energiatörvény és az új Atomtör­vény tárgyalása az Országgyűlésen. A lakossági juttatások formáját és mértékét ebben lehet rögzíteni. Vé­leményem szerint ez az egyetlen helyes út, amelynek végigjárásában vezető szerepet kell vállalni az érin­tett területek országgyűlési képvise­lőinek. Az áramdíjkedvezmény ügyében árhatósági szempontból az Ipari és Kereskedelmi Miniszté­rium az illetékes. Az esetleges szélesebb körű áramdíjkedvezmény bevezetésé­nek azonban van még egy vonzata, amiről nem szabad megfeledkezni. A kedvezményes fogyasztás utáni pénzügyi különbözeiét valamilyen forrásból fedezni kell. Ha megszület­ne egy ilyen jellegű törvény, akkor nagy valószínűséggel a villamos­­energia-iparra terhelnék vissza ezt a Tisztelt paksi polgárok! Ismertetőm végén nagyon fon­tosnak tartom a Paksi Atomerőmű Rt. helyének, szerepének és maga­tartásának tisztázását az áramdíj­kedvezmény ügyben. Az erőmű­ben dolgozó 3500 szakember azért kötött munkaszerződést a rész­vénytársasággal, hogy biztonsággal, a környezet megóvása mellett, jó ki­használtsággal üzemeltessék a blokkokat, és ezzel az ország lakos­ságát szolgálják. A jól felkészült, a biztonság iránt maximálisan elköte­lezett szakemberek minden szerve­zési, műszaki intézkedést megtesz­nek azért, hogy az erőmű zavartala­nul működhessen. Ennek egyik ala­peleme az elhasznált fűtőanyag át­meneti tárolójának javasolt létesíté­se, amely a már 10 éve zavartalanul működő tárolórendszer kapacitását és a tárolási időt növelné meg. Ez egy eredetileg nem tervezett pót­megoldás, ami az erőmű folyama­tos üzemben tarthatóságának egyik biztosítéka lenne. Az átmeneti táro­ló nem valamiféle rögeszméje a tár­saság 3500 alkalmazottjának, ha­nem egy kényszerhelyzet feloldását jelentené. Mindent elkövetünk, hogy az elhasznált nukleáris fűtőa­nyag Magyarországról történő vég­leges kiszállítása Oroszországba to­vábbra is folytatódjék, és ne kelljen Pakson még átmenetileg sem tárol­ni. De fel kell készülnünk arra is, hogy az egyeztető tárgyalásaink nem hoznak gyors eredményt, eközben pedig a meglevő tárolóink betelnek. Nem tartjuk elképzelhe­tőnek és megengedhetőnek, hogy a hazai villamosenergia-termelés csaknem felét adó paksi atomerő­mű leálljon. Nem kizárólag az erő­mű, hanem elsősorban az ország működéséért aggódunk. Nagy nyilvánosság előtt többször elhangzott már, hogy a Paksi Ato­merőmű Rt. zsarolja az országot, mert az erőmű leállításával fenye­getőzik. Ezt mindenkor a leghatáro­zottabban visszautasítjuk. Mi min­denkor mindent megteszünk annak érdekében, hogy az erőművet üzem­ben tartsuk. A tények pontos feltá­rása, azok hiteles és őszinte ismer­tetése nem zsarolás, az erőmű mű­ködtetése érdekében tervezett mű­szaki intézkedések meghozatala pe­dig előrelátó gondoskodás Magya­rország zavartalan villamosenergia­ellátása érdekében. Nagyon fontosnak tartom meg­jegyezni, hogy a híresztelésekkel el­lentétben nem kezdődött meg az átmeneti tároló építése. Több, mint 10 főhatóság engedélyére lenne szükség a kezdéshez, jelenleg még sem építési, sem létesítési engedél­lyel nem rendelkezünk, sőt a mű­szaki tervek sincsenek még birto­Előtérben a környezeti szempontok Byen lesz az erőmű. (A munkákat Tallósi János irányítja)

Next

/
Oldalképek
Tartalom