Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

14 ATOMERŐMŰ A Tavaszi Fesztivál egyik leg­emlékezetesebb pillanata a 100 éves Polgári Iskola jubileumi ün­nepsége volt, amelyen részt vett Pákolitz István költő, Paks város díszpolgára is.- Pista bácsi, milyen emlékek fűznek téged Paks hoz?- Legelőször is az, hogy itt szü­lettem. A családunk meglehető­sen nagy volt, én a hetedik gyer­mek voltam, és dönteni kellett ar­ról, hogy az elemi iskola után mi­lyen lehetőségem is van a tovább­tanulásra. Először Kalocsára kerültem, ahol akkor még élt egy nagyon ér­dekes és hasznos szokás. Mégpe­dig az, hogy a szegényebb diáko­kat a jobbmodú családok fölfo­gadták, és napi koszttal támogat­ták. Őket nevezték bögrés diákok­nak. A bögrés diák elnevezés onnét származik, hogy ebéd után a ma­radékot odaadták a rászoruló, sze­gény diáknak, aki valamilyen edényben, - „bögrében” - elvitte a kvártélyára, azaz a diákszállásra, és ott ette meg.- Mennyi időt töltöttél Kalo­csán?- Elég hosszú időt, mert tanul­mányaimat a gimnáziumban kezdtem, és a tanítóképzőben fe­jeztem be 1952-ben. Azután ke­rültem Maglódra, ahol a népisko­lában kezdtem el tanítani.- Hogyan kerültél Pécsre?- Még azért tettem egy varga­betűt, Maglód ugyanis annyira tönkrement a háború alatt, hogy egyszerűen nem lehetett ott létez­ni. Akkor döntöttem úgy, hogy megpályázom a Paks-cseresz­­nyéspusztai iskolát. Itt egy évet ta­nítottam. Később kerültem a Kossuth Lajos utcai iskolába, majd a polgáriba. Azután vissza­mentem előző munkahelyemre, ahol ’majd tizenhárom évet dol­goztam, innét kerültem a Járási Népművelési Intézethez, később pedig a Baranya Megyei Tanács művelődési osztályára.- Gyakorlatilag ettől az időtől kezdve élsz Pécsen?- Igen.- És közben írtál...- Még 1954-ben jelent meg egy „hármas” kötet, Három költő címmel. Három István szerepel a könyvben.- Ki ez a három István?- Boda István, a Petrovácz Ist­ván és én.- Róluk mit kell tudnunk?- Boda István Debrecenben új­ságíró, a Petrovácz pedig a Móra Kiadónál lektor, és persze ifjúsági regényeket ír.- Mennyiben lepett meg téged az, hogy Pakson Pákolitz István-sza­­valóversenyt rendeznek?- Örültem neki meg nem is, mert mégiscsak az iskola jubileu­miünnepsége ez, és nem a Páko­„En vagyok ennek a trónnak az örököse” Inteijú Pákolitz István József Attila-díjas költővel Krétarajz A Tejút szélén alkonytájban f gyémántszikra-port ver mesztállába Messze van Kishegy Homokerdő Páskom szaporán lépked sűrű csillagpáston Jövöget anyám - hány tízezredszer - karján cókmókkal megtömött cekker Fején a kosár csapatig rakva darázscsípkedte sárgabarackkal Az ájulásig tikkadt melegben pöttyös fej kendője szárnya se rebben A kapu előtt - szál glottgatyában — egyetlen dolgom hogy megvárjam Csak az a dolgom ne sírjak mégse hogyha nem ér haza besötétedésre A Tejút szélén alkonytájban gyémántszikra-port ver mesztéllába Messze van Kishegy Homokerdő Páskom szaporán lépked sűrű csillagpáston Szaporán lépked nem ér haza mégse se lámpagyújtásra se éjfélre Egyetlen dolgom éjféltájban félálomban is hiába várjam Küszöbön fekve ér a hajnal madárlátta kenyér a fejemalja 1970 A szavalóverseny díjátadásán litzé. Mindenesetre örülök ennek a megtiszteltetésnek.- Úgy gondolom, szívesen jársz vissza Paksra...- Szívesen járnék, csak ritkán van erre alkalmam, mert egészségi álla­potom olyan, hogy egyedül nem nagyon merészelek kilépni még a Mecseken lévő kertünkből sem.- Pécsen jelentős szellemi étet van, elsősorban az irodalmi életre gondolok, s ezen belül is a Jelenkor című irodalmi folyóiratra. Úgy tu­dom, főmunkatársként veszel részt a lap szerkesztésében.- Nem vagyok munkatársa a lapnak, csak a szerkesztőbizottság munkájában veszek részt.- Mennyire köti le energiádat, mennyire tudsz írni és mennyire tu­dod a mindennapjaidat elrendezni?- Ez a munka nem hogy nem megterhelő, mégcsak foglalatos­ságnak sem nagyon nevezhető, mert hetenként csak egyszer me­gyek be a szerkesztőségbe.- Pista bácsi, milyen elképzelé­seid, terveid vannak az írói mun­kásságoddal kapcsolatban?- Most jelent meg egy kötetem, Megváltadon a címe, és az elmúlt három-négy esztendő verseit gyűj­töttem össze benne. Az utóbbi idő­ben nem valami nagy lelkesedéssel dolgozom. Ennek sok oka van: az egészségi állapotom, aztán a telje­sen lehetetlen kiadási helyzet. A kö­rülöttem lévő világot látva sem va­gyok valami derűlátó.- Mennyire „Pannon-költészet" az, amit képviselsz? Mennyire kap­csolódik mondjuk Csorba Győző vagy a Kaposváron élő Takáts Gyu­la költészetéhez?- Nem kapcsolódik. Mindig is tisztelettel viseltettem mások köl­tészete iránt, főleg, ha olyasmiről írtak, ami a másik embert nagyon foglalkoztatta. Az én költészetem a világgal való elégedetlensége­met próbálja megszólaltatni.-Az egyik versed címe az, hogy Fa­terszék. Megmagyaráznád, hogy az mi?- Nagyon sokat foglalkoztat a gyermekkorom. Amikor az em­ber megvénül újra kisgyermekké lesz. A gyermekkorom emlékei meghatározóak voltak az én éle­temben. A „faterszék” tulajdon­képpen egy bútordarab volt, egy olyan szalmafonatú karosszék, amely csak a családfőt illette meg. Az asztalnál a főhely volt, és en­nek az állapotát, amikor már rom­landó lett, igyekeztem tetten érni, de úgy, ahogy egy gyermek képze­letében ez trónszékké válik. És hát én, mint a legkisebb fiú va­gyok ennek a trónnak az örö­köse.- A most említett Megváltadon című köteten túl várható-e követke­ző Pákolitz István-kötet?- Ezt nem merném mondani.- Pista bácsi, jó egészséget és al­kotókedvet kívánok! László-Kovács Gyula Paks történeti emlékei Lussonium 1. 1969-ben két bronz katonai diploma került elő a Bottyán­­sánc tetején. A teljesen ép dip­loma kiállítási ideje: i. sz. 157. február 8. A régészeti feltárás bebizonyította: ezen a helyen állt Tassimarus családjának a háza, mely a markomann-szar­­mata háborúk idején (i. sz. .. 167-180.) egy szarmata tá­madás következtében leégett. A későbbi ásatások egy késő római erődítményt tártak fel, melyet a IV. században építhet­tek. A II-III. századi leletek előfordulása valószínűvé teszi, hogy a korábbi erőd is a kör­nyéken volt. Az 1969., 1972. és 1987-es ré­gészeti feltárások eredményei a „Lussonium, a római Du­­nakömlőd” című állandó helytörténeti kiállításon tekint­hető meg. (Szent István tér 2.) A kiállítást rendezte: Dr. Visy Zsolt, a feltárások vezetője. (Forrás: Visy Zsolt (szer­kesztő): Mozaikok a dunaköm­­lődi ásatásokról, Pécs, 1989.)- béri -Kajak-kenu Atom-kupa Június végén Domboriban rendezték meg a kajak-kenu Atom-kupát. Az összesített pontverseny eredménye: 1. KSI, 2. BHSE, 3. Bp. Sparta­cus, 4. Atomerőmű SE (22 induló csapat volt). Jól szerepeltek az ASE színeiben: Harangozó Piroska, Hegedűs Mik­lós, Hermész Éva, Mudri Tamás, Iker Krisztián, Feil Balázs, Nagy Ba­lázs, Róth András, Benkő Péter, Siebel Lajos, Gyökös Lajos, Bárok End­re, Lukács Péter, Kozmann György. VIII. viUamosenergia-ipari tenisztalálkozó Pakson A teniszkedvelők és családtagjaik részére augusztus 20-22. között te­nisztalálkozót rendeznek. A találkozó fővédnöke dr. Halzl József az MVM Rt. vezérigazgatója, rendezői: Magyar Villamos Művek Rt., Paksi Atomerőmű Rt. és az Atomerőmű Sportegyesület. Az atomváros váija az MVM Rt. és tagrészvénytársaságai alkalmazot­tainak jelentkezését. A részvétel feltételeiről és egyéb tudnivalókról a rendezők időben ad­nak tájékoztatást. ..... ...... -___7 ..... un....... i i I Pákolitz István költő a hölgyek között a Polgári Iskola udvarán Fotó: Beregnyei

Next

/
Oldalképek
Tartalom