Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
ATOMERŐMŰ 7 Diákönkormányzat November hónapban az ESZI folyosóit, közösségi helyiségeit sokféle kisebb-nagyobb plakát, felhívás ékesítette, felkeltve ezzel a figyelmet a diákönkormányzati választásokra. November 24-én került sor a szavazatok összesítésére, az új diákönkormányzat felállítására. Az ESZI-ben 1990 végén alakult meg a diákönkormányzat a tanulók kezdeményezésére, önálló szerveződésében. Tagjai voltak: Langó Nándor, Varga Tamás, Kellner Kati, Keszi Roland, Bogáncs Gábor, Jankovics László.- A régi tagokat kérjük, beszéljenek megalakulásukról, tevékenységükről, eredményeikről: Varga Tamás:- Alakulásunk első gondolata akkor támadt, amikor 1990. novemberében az iskola vezetősége összehívta az osztályok képviselőit a házirend megbeszélése végett. Akkor ott úgy éreztük, túl sokan vagyunk a véleménynyilvánításhoz. A megbeszélésen jelen lévő 40 tanulóval megállapodtunk egy kisebb létszámú csoport, egy diákönkormányzat létrehozásában, mely a diákságot bárhol, bármilyen ügyben képviselni tudja. Kéthetes választási hadjárat után december 2-án megalakult a diákönkormányzat. Felvettük a kapcsolatot a környező iskolákkal. Gyűjtöttük a tapasztalatokat. Részt vettünk egy szekszárdi rendezvényen, ahol óriási port kavartunk az önállóan végzett választási módszerünkkel. Van olyan iskola, ahol tanár jelöl ki diákot erre a feladatra. Beléptünk az Országos Diák Unióba (42 fős tagcsoporttal). Ott képzéseken vettünk részt, mely igen hasznos volt számunkra. Sok kapcsolatot építettünk ki, és rengeteg technikát tanultunk meg. Iskolán belüli eredményeink közé sorolható, hogy a házirend összeállításában részt vettünk, és egyetértőleg aláírásunkkal láttuk el. Január 13-án fogadtuk el az alapszabályunkat, melyet nagyon sikeresnek érzek. A fegyelmi szabályzat elkészítésében is közreműködtünk. Igazgató úrral élt egy megállapodásunk, mely szerint - megfelelve 15 elvárásnak - bármikor szervezhetünk rendezvényt az iskolában. Rendkívül sikeres volt az ESZI-nap, amit mi diákok önállóan szerveztünk. Úgy érzem, hogy első nekifutásként nagyon jónak értékelhető. Szeretném kiemelni a tanári kar készséges segítségnyújtását bármilyen program, rendezvény lebonyolításában.- Voltak meg nem valósult terveitek? Varga Tamás: - Összehívtunk egy iskolai közgyűlést, melyre csekély számban jelentek meg a tanulók. A nagy propaganda ellenére mégis érdektelenség mutatkozott. Az új diákönkormányzatra nagy feladat hárul ezen a téren.- Hogyan jött létre az új diákönkormányzat? Langó Nándor: - A tavalyihoz hasonló kampánnyal alakult meg a szervezet. Talán kevésbé volt látványos, de tartalmában elérte az elmúlt évi szintet. A választást a régi diákönkormányzat tagjai bonyolították le, ők feleltek annak tisztaságáért. Itt különösen nagy feladatot vállaltak azok a tagok, akik az idén nem indultak. Az eredményhirdetés után szerveztünk egy klubdélutánt. Nagyon sokan eljöttek, jól érezték magukat. Ez talán azt is mutatja, hogy szükség van ilyen délutánokra. Bízunk abban, hogy ebből hagyomány lesz, többször lesz hasonló összejövetel.- Az új diákönkormányzat tagjai: Decsi-Kiss Dorka, Orosz Attila, Benke Gábor, Mézes Tibor, Sajnovics Edina és Langó Nándor. Milyen terveitek vannak, miért jelöltettétek magatokat? Benke Gábor: - Mindig szerettem volna ilyen közösségi munkát végezni, és most itt bárki jelölhette magát, volt esélye bekerülni az önkormányzatba. Én is indultam és sikerrel jártam. Szeretnék sok érdekes diákprogramot szervezni. Decsi-Kiss Dorka: - Többször éreztem, hogy ami jót elért a régi diákönkormányzat, azt nem szabad így hagyni. Ők kivívták a tanárok, diákok megbecsülését. Ha lemondanak, akkor kell valaki, aki ezt folytatja. Úgy érzem, meg tudnám ezt valósítani. Terveim között szerepel a gimnáziummal és a szakmunkásképzővel a szorosabb kapcsolat kialakítása. Mézes Tibor: - A diákok által az önkormányzatra bízott feladatok megoldásában szeretnék aktívan részt venni. Orosz Attila: - A diákéletet szeretném színesebbé, élénkebbé tenni.- Az új tagokat kérdezzük, hogy mi a véleményük a diákönkormányzat eddigi munkájáról? Benke Gábor: - Nagyon sok diáknak tetszett az ESZi-nap. Szeretném, ha a továbbiakban is ilyen sikeres rendezvényeket tudnánk felmutatni. Orosz Attila: - Éreztem, hogy a tavalyi diákönkormányzatnak nagy megbecsülés jár ebben az iskolában. Sokat beszéltek az elért eredményekről, és tisztában vagyok tevékenységükkel. Én is ilyen színvonalon kívánom végezni a munkámat.- Nándi, te tavaly is tagja voltál a diákönkormányzatnak, idén újra indultál a választásokon, miért? Langó Nándor: - Én ötödéves vagyok, több a szabadidőm, mint a volt társaimnak. Közülük néhányan ebben a tanévben érettségiznek, és van olyan is, aki úgy érzi, hogy ez nagyon nagy feladat számára. Nekem jut idő erre, és szeretnék egyfajta folytonosságot biztosítani, amíg az új önkormányzat tagjai beletanulnak az iskolai formákba. Célom, hogy ami tudással rendelkezem, azt átadjam az új önkormányzat tagjainak. Ennek érdekében elterveztük, hogy egy hétvégét töltünk együtt a kollégiumban. Ez idő alatt megismernénk egymás emberi tulajdonságait, terveit, és kidolgoznánk egy egész évre szóló programtervet, ami alapján később működni tudunk, az iskolai programokat szervezzük. Bizonyos problémamegoldó technikákat szeretnénk megtaníttatni velük, mellyel csoportosan meg tudják oldani az iskolában felmerülő gondokat. Szeretném azt elérni, hogy az Országos Diák Unión belül, mint tagcsoport, az előző évihez hasonlóan elismertek legyünk. Nagy eredménynek könyvelem el, hogy az Országos Diák Unió elnöki beszámolójában a végzett munka alapján az első 4 között említettek bennünket, figyelembe véve, hogy az ODU-nak tízezer tagja, 60 tagcsoportja van. Szeretném, ha ezt a sikeres tevékenységet országon belül is folytathatnánk, elismerést szerezve magunknak, és ezáltal iskolánknak is. Jó munkát kívánunk a diákönkormányzatnak! v Kellner Kati és Lovászi Zoltánná A tükörbe nézni és a valót elmondani Ha a legjobbat akaijuk, tegyünk is érte A minőség mai életünk kulcsszava lett. Talán a tv-ből ömlő reklámok hatására, talán más felismerések eredményeképpen, de egyre gyakrabban ejtjük ki szánkon a „minőség” szót. Könnyedén használjuk olyan új keletű szóösszetételekben, mint „az élet minősége”, „a szolgáltatás minősége”, „minőségi sport”, elfogadtuk a németből, angolból honosodott rövidítéseket: SQ, HQ, és ezzel a szóval fejezzük ki nemtetszésünket is, például azt, hogy ilyen gyenge minőségű áruval, alacsony minőségű kiszolgálással, minősíthetetlen hangnemmel többé nem szeretnénk találkozni. Ameddig egy tárggyal, egy vásárolt termékkel szemben érzékeltetni tudjuk, hogy a minőség a termék tulajdonságainak összessége, addig gondolkodóba esünk, ha egy szoftver, egy rendőri intézkedés vagy egy prédikáció esetében akarjuk eldönteni, miért tartjuk jónak az egyiket, rossznak a másikat. így vagyunk ezzel akkor is, ha saját munkavégzésünk minőségéről vagy a paksi atomerőmű tevékenységének minőségéről akarunk véleményt kialakítani. A minőséget mindig csak valamihez képest tudjuk értelmezni. Életünk minőségét az amerikaival vagy etióppal méijük, autónkat a másikhoz hasonlítjuk, az új mosópor előnyei a régihez képest jelennek meg. Atomerőművet a nemzetközi előírásokban rögzített követelményekhez szokás hasonlítani. Ezek a követelmények és ajánlások úgy vannak kidolgozva, hogy a kor színvonalán betartva őket biztosítsák az erőműüzemeltetés biztonságos és hatékony megvalósítását. A NAÜ-követelmények, ajánlások és helyes gyakorlatnak minősített megoldások követése, illetve a betartásról és követésről kialakult vélemények összegyűjtése egy alkalmas módszer arra, hogy az erőmű minőségi helyzetéről a saját egy személyes véleményünknél objektívebb képet alkossunk. 1992 elején kérdőíves felmérést végeztünk a vállalat művezetői és ennél magasabb vezetői körében minőségügyi kérdésekről. Módszerünk az volt, hogy 7 témakörben közöltünk a minőségbiztosítás jó gyakorlatára utaló megállapításokat és azt próbáltuk felmérni, hogy ezeket a megállapításokat a megkérdezettek mennyiben fogadják el, illetve mennyiben tartják ezeket az atomerőműben igaznak. A nyolcadik kérdéscsoportban véleményeket, javaslatokat kértünk. A kérdőíveket névtelenül kellett kitölteni, és nem volt kötelező visszaküldeni. A felmérésbe bevont 228 fo közül a kérdőívet 84 fő, a megkérdezettek 37°/o-a küldte vissza. A visszaküldési arány ezen belül a beosztás emelkedésével javult. Legnagyobb számban NUIG és FIFO, legkevésbé KÁIG és GÜFO megkérdezettjei osztották meg velünk véleményüket. A visszaküldők szinte kivétel nélkül fontosnak tartják a minőséget - úgy általában. A megítélés szerint a minőség különösen fontos Pakson, mégis kevesen gondolják úgy, hogy a minőséggel mindenkinek foglalkoznia kell. A minőségnek a vállalati munkában tükröződő megítélése már szomorúbb képet mutat. Elfogadott nézet, hogy a fejlesztéseknél a minőség központi kérdés és a hibákat mindenki igyekszik elkerülni, de az általános vélekedés szerint a minőségbiztosítási rendszer ismertsége nem kielégítő. A kérdéscsoportra adott válaszok rávilágítottak arra, hogy a minőségi információk rendszeres terjesztésére, ill. a minőségoktatás megújítására van szükség. A vezetőségnek a minőséghez való viszonyáról kialakult vélemény közepes, amely a pozitív és kevésbé pozitív vélemények összegzéséből adódik. Ebben a kérdéscsoportban feltűnő a „nem tudom” válaszok magas aránya, ami arra mutat, hogy a vezetés nem definiálta a dolgozók, de még a középvezetők számára sem egyértelműen és világosan a minőséghez való viszonyát. A minőségi munkavégzés megtervezését a válaszadók jó közepesnek ítélik. A jó vélemények döntően az üzemviteli minőségbiztosításhoz kapcsolódnak. Egyértelműen jó értékelést kapott az üzemzavarokok kivizsgálásának rendszeressége, az üzemeltetési eredmények dokumentálása és az üzem közbeni vizsgálatok tervezése, végrehajtása is. Ebben a kérdéskörben legalacsonyabbra a minőségi problémák gyűjtésének rendszerességét, a tervek vizsgálati és jóváhagyási feltételekkel való ellátottságát minősítették. A termék és szolgáltatás beszerzésének folyamatában az utóbbi években határozott javulás volt kimutatható. A válaszadók érzékelték, hogy a beszállítók felé emelkedtek a minőségi követelmények, és egyre inkább elvárás az erőmű részéről, hogy a beszállítók minőségbiztosítási rendszert működtessenek. Szükséges viszont, hogy hatékonyabban ellenőrizzük a helyszíni vállalkozók tevékenységét. A minőség eléréséről alkotott vélemény: közepes. A válaszolók kimagaslóan értékelték a visszaindulási fázisban végzett próbák végrehajtását, amelyek maradéktalanul végrehajtásra kerülnek akkor is, ha az erőmű hálózatra való kapcsolását késleltetik. Saját bevallásuk szerint nem, vagy csak gyengén érzékeltetik a válaszolók a minőségi munkavégzésben való érdekeltté tételüket. Saját tevékenységüket a megkérdezettek jó közepesnek ítélik, jelezve azt, hogy ezen a téren van még fejlődni való. A válaszadók általában tisztában vannak a tőlük elvárt minőséggel, és legtöbbször megtagadják nem megfelelő berendezések és tervek felhasználását. Beismerik ugyanakkor, hogy a modem minőségbiztosítási elveket kevésbé ismerik, illetve csak részben dolgozták ki munkaterületükre a minőségi előírásokat. A biztonság és a magas fokú rendelkezésre állás eredményei ezek szerint nem a magas színvonalú minőségügyi munkának a következményei, hanem a biztonság= minőség elv ösztönös - és a paksi hagyományokban gyökerező - elfogadásának és követésének termékei. Érdemes megemlíteni, hogy a nyolcadik kérdéscsoportban javaslatokat kértünk arra, hogy milyen módszerekkel lehetne javítani a jelen helyzeten. Meglepő módon a válaszok több mint 80°/o-a az alábbi négy módszerre esett:- szervezeti átalakítás,- folyamatok javítása,- vezetési színvonal javítása,- oktatás, képzés erősítése. Mind a négy terület mögött ott áll az ember! Higgyük el, hogy jelen pillanatban rajtunk, és nem a beépített technikán múlik az, hogy az erőmű munkájának minősége jobb legyen, a hatékonyság és a biztonság fokozódjék. A felmérés óta eltelt idestova egy év. A szervezeti átalakítás megtörtént, és ehhez kapcsolódva mód van a többi területen is az előrelépésre. Ez a felmérés mint tükör mutatott egy képet rólunk, a vállalati lét végén, az átalakulás megkezdésekor. Bízom benne, hogy egy-két év múlva ismét érdemes lesz ebbe a tükörbe belenézni, további feladataink meghatározásához. Radva Ferenc Kedvetelésből tartott állataink állategészségügyi* kérdései Kedves olvasóink! Folytatjuk az elmúlt év novemberében indított sorozatunkat. A sorozat szerzője: dr. Fehér Tibor állatorvos Kutyák fertőző májgyulladása Világszerte előforduló vírusos megbetegedés, a kutyák 80°/oában kimutatható ellenanyag, ami azt bizonyítja, hogy fertőződött, de átvészelte különösebben súlyos tünetek nélkül. A fertőzött kutyák minden váladékukkal (bélsár, nyál, vizelet) hónapokig üríthetik a vírust, függetlenül attól, hogy maguk megbetegszenek-e? A vírus fertőzött állattal való közvetlen érintkezés vagy vírussal szennyezett tárgyakkal (cipő, parkban kutyaszéklet, játékszer stb.) történhet, legtöbbször szájon keresztül. Az esetek nagy részében a kutyakölykök anyjuktól 2-3 hónapos védettséget kapnak a kiszopott tejjel, illetve a benne lévő ellenanyagoktól, de ennek elmúltával igen fogékonyak. A fertőződött kutya 2-3 napos lappangási idő elteltével az enyhe lázas állapottól a súlyos, elhulláshoz vezető állapotig mutatkozhatnak a tünetek. Általában 40-41 °C-os láz mellett a beteg állat levert, étvágytalan, szomjazik és gyakran hány. Gyors szívverés, vérszegénység, nyálkahártyán levő vérzések majd sárgaság alakul ki. Súlyosabb esetekben a bélsár vért is tartalmazhat, de mindig sötét színű. Májtájék fájdalmas, vizenyős beszűrődések jelenhetnek meg elsősorban a hastájékon. Elhúzódó esetekben szemgyulladás, szaruhártya elhomályosodás, ún. „kékszeműség” alakulhat ki. Kedvenceinket ilyen súlyos betegségtől csak az idejében (8-10 hetes korban) végzett megfelelő oltással lehet megvédeni. Ezért nagyon fontos a fiatal, már nem szopós kutyakölykök védőoltása. Kutyák leptospirózisa Igen széles körben elterjedt betegség, és sajnos embert is megbetegíthet. A macskák nem fogékonyak e betegség iránt. A leptospira kórokozók köztigazdái (kutya, patkány, sertés, egér) vizelettel teijesztik. A fertőződés szájon, esetleg a felázott bőrön keresztül történhet, esetleg a kötőhártyán keresztül juthat be a szervezetbe. A leptospirák a vesében igen hosszú ideig élnek és rendszeresen ürülnek, súlyosabb fertőzés esetén az anyaállat vérével a vehem is fertőződhet. A betegség fiatal kutyákban heveny, idősebb kutyákban inkább elhúzódó, idült formában szokott jelentkezni. A lappangási idő 1-3 hét, kezdetben 1-2 napos lázas állapot alakul ki, majd normálissá válik a hőmérséklet, általános sárgaság alakul ki, a nyálkahártyák szenynyessárga színűek, később a szőrrel ritkán fedett bőr is sárga lesz, az állat levert, étvágytalan. A vizelet egyre sötétebb barna, de állás közben zöldessé válik és sok az üledéke. Idejében nem történő beavatkozás esetében ez a kórforma már halálos vagy igen súlyos idült formába megy át. Ez utóbbi esetben az állat szájnyálkahártyáján kimaródások keletkeznek, ezeket igen bűzös lepedék borítja. A beteg állatokat idejében vigyük állatorvoshoz, a megfelelő kezelés nélkülözhetetlen. Igen fontos a betegség megelőzése. Ma már korszerű és jó hatású vakcinák állnak rendelkezésre, melyek nagy biztonsággal megvédik kedvenceinket a leptospirák okozta súlyos megbetegedéstől.
