Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
4 ATOMERŐMŰ A magyar iparpolitika a kilencvenes években K+F Az atomerőmű építése 1974-től felpörgetett ütemben folyt, soha nem igényelt mennyiségben volt szükség szakemberekre és segédmunkásokra egyaránt. A munkaerőhiány csökkentésére 1975 márciusában a Honvédelmi Minisztérium két századnyi erőt küldött Paksra, majd az igények növekedtével egyre több fiatal töltötte katonaidejét az atomerőmű építésén. A honvédségi erők csúcslétszáma: tíz század, megközelítőleg 1500 fő. Amilyen ütemben növekedett létszámuk, közel hasonló gyorsasággal történt apasztásuk is, az építkezés befejezésének függvényében, míg aztán 1989-ben az utolsó alegységet is elvezényelték és megszűnt az MN 2986. alakulat. Közben a megyében állomásozó többi alakulatot is más megyékbe vezényelték, így Szekszárdról is távozott az alakulat, hátrahagyva nyugdíjasait és az alakulatot követni nem kívánókat, a megyei hadkiegészítő parancsnokság szárnyai alatt. Ilyen előzmények után alakult meg Szekszárdon a nyugdíjasok bajtársi szövetsége, majd ez év áprilisában a paksi csoport is csatlakozott a megyei érdekvédelmi szövetséghez. A bajtársi szövetség tagjai az érdekvédelmen túl kulturális programokat szerveznek és külföldi szövetségekkel is fel kívánják venni a kapcsolatot. _ ^ _ Vidáman minden jobban t) Anna nemcsak szeret írni, hanem tud is - Dr. Széchényi Attila alpolgármester adja át a díjat ÍGY KEZDŐDÖTT! ATOMOS ADOMÁK Ha valaki a K+F gazdasági rövidítést matematikai műveletnek véli, nem téved nagyot. Kutatás+fejlesztés nélkül ugyanis az iparon belüli szükséges arányváltozások nem érhetők el, csakúgy, mint az anyag és energiaigényes, pontosabban a gazdaságtalanul feldolgozó és hasznosító ágazatok súlyának csökkentése, valamint a világkereskedelemben dinamikusan fejlődő termékcsoportok hazai arányának növekedése nélkül. Előbb dr. Latorcai János ipari és kereskedelmi miniszter a május 19-i nemzetközi sajtótájékoztatóján, majd másnap - ugyancsak az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban - dr. Bagó Eszter főosztályvezető előadásában ismertette a magyar kormány ipar- és technológia politikáját. Bár az energiapolitikáról közvetlenül nem esett szó, a vázolt perspektíva a kölcsönhatások miatt mindannyiunkat érint, illetve érinteni fogja. A nemzetközi sajtótájékoztatón megjelent 12 világlap és a magyar országos lapok tudósítói, illetve a magyar tudományos-, üzemi- és szaklapok újságírói óvatos optimizmust tapasztaltak a szaktárcák részéről. A kormány által jóváhagyott középtávú iparpolitikai anyagot az IKM széles körű szakértői kör bevonásával, a szociális partnerekkel történt érdekegyeztetéssel és a tárcák közötti egyeztetéssel készítette. A négy vastag kötetbe fűzött anyag nem hasonlít a korábbiakhoz: nem mutat be biztosan járható utakat, nincs benne állami orientációs rendelkezés, - tulajdonképpen egy piackomform dokumentum. Újságírói kérdésre a fötanácsos aszszony elmondta, ez a garancia a mindenkori kormánytól független iparpolitikára - legalábbis a főbb elemek vonatkozásában. Helyzetkép A kényszerű piacváltás, a külkereskedelem liberalizálása és a vállalati szubvenciók megszűnése a magyar iparvállalatokat rákényszerítette az alkalmazkodás felgyorsítására. Megindult a szerkezeti átrendeződés, megjelentek a valódi tulajdonosok és a valódi vállalkozók. Sötétebb oldalhoz tartozik a zsugorodó termelés, a növekvő munkanélküliség, a vállalati csődök sokasága, a korábbi termelési struktúrában fontos helyet elfoglaló ágazatok válsághelyzete. Bár az év eddig eltelt időszakában az élelmiszeripar és a nehézvegyipar termelése kb. hét százalékkal csökkent az elmúlt évhez képest, dr. Latorcai János becslése szerint az ipar várhatóan az 1992. évi szint közelében teljesít. A központilag támogatott 13 vállalatnál ugyanis az intézkedések már éreztetik hatásukat, és a hitelkonszolidáció, valamint az export - az előfinanszírozási hitelterv-realizálás esetén - nem maradhat kedvező hatás nélkül. Jövőkép A kutatás, a termelés és az értékesítés teljes vertikumában számottevő előnyöket hozhat a magyar ipar számára a világpiaci, az egyes piaci szegmensek vezető cégeivel való szorosabb együttműködés (a nemzetközi tőkeösszefonódásokba való bekapcsolódás). Alkalmazkodó és követelő jelleggel kooperációs-bedolgozói szerepkör ellátására célszerű törekedni, természetesen a mainál magasabb minőségi és technológiai színvonalon. A kibocsátási szervezetben a végtermékek arányának a csökkenése a legélesebb versenynek kitett termékpiacokról való lemondást is jelenti ugyan, de így kevésbé sebezhető és a piachoz alkalmazkodóbb struktúrák térnyerésével jár együtt. A GDP éves növekedése 1993-95 között nulla-három, 1996-2000 között négy-öt százalékra prognosztizálható. Ehhez a kilencvenes évtizedben a magyar iparnak a piacváltás mellett a mainál sokkal nagyobb mértékben és szorosabban kell bekapcsolódnia a nemzetközi munkamegosztásba. Az iparpolitika rövid távú célja az elavult, nem versenyképes, megszűnő, leépülő tevékenységek mentén kialakult válsághelyzetek megoldása, középtávú cél pedig a növekedési feltételek megteremtése. Iparpolitikai eszközök Átmeneti iparpolitikai eszköz a válságkezelés s ez nemcsak kormányzati feladat, ehhez alapvetően szükséges a vállalatok, érdekképviseletek, helyi gazdasági, társadalmi szervezetek, önkormányzatok részvétele, aktív kezdeményezése. A kormányzat támogatását a tartós strukturális gondokkal küzdő körzetek és a nemzetgazdasági érdeket képviselő vállalatok helyzetének rendezésére kell összpontosítani. A válságkezelés mellett lényeges iparpolitikai eszköz a privatizáció, hiszen a termelési tényezőknek a hatékony működésben érdekelt és arra képes tulajdonosok kezébe kell kerülniük. Az ipari vállalati szerkezetben folytatódnia kell a korábbi erőteljes szervezeti koncentráció feloldódásának, és új struktúra kialakulásának. Tartós iparpolitikai eszköz a vállalkozásösztönzés, technológiapolitika és exportösztönzés, valamint az ipar- és piacvédelem. A minőségügy, a szabványügy, a környezetvédelem is fontos feladatokat szab az ipari kormányzat számára: meg kell valósítani az Európai Közösség előírásaival való harmonizációt. Az ipari fejlődést alapvetően a piaci mechanizmus szabja meg bár kétségtelen, hogy az irányításhoz segítség és kompenzáció is szükséges. Felvetődik a kérdés: miért nem veszünk át már nyugaton bevált módszereket? Való igaz, az iparfejlesztésnek - amelyet nemzeti kincsként kezelnek a fejlett országokban - számtalan igen jó nyugati példája ismeretes. Ezek megvalósításához azonban pénz keil, és nem kevés. Téijünk vissza a címben szereplő számtani művelethez! Kutatás - pénzt igényel. Fejlesztés - pénzt igényel. A K+F eredménye, a produktum gyártása: - szintén tőkét igényel, csakúgy minta piaci bevezetése. No és többet kell kapnunk érte, mint amennyibe került. Tehát van még gondolkodni- és tennivalónk bőven! Takács A.- Kedves A nnal Gratulálok a városi helytörténeti pályázat 1. díjához! Honnan jött az „Atomos adomák" ötlete?- Nagyon szeretek írni, már több pályázaton részt vettem. Amikor megláttam a kiírást, azt éreztem, hogy ezt nekem találták ki. Érdekelt a téma, de nem a műszaki oldalról akartam megközelíteni az atomerőmű-építés időszakát, hanem a vidám, humoros történetek felelevenítésével. Az építkezésről már több írásos anyag, könyv jelent meg. Például A Csikócsapat, Atomlecke, A 10 éves a paksi atomerőmű. Én egy eltérő, „meglepő formát”, a humort választottam ehhez. Hiszen a nehéz munka, az újabbnál újabb kihívások, az idegtépő vitatkozások, döntések mellett voltak vidám percek, amelyek még utólag is mosolyt csalnak az arcokra.- Kitől kaptad ehhez a segítséget?- Főleg volt főnököm, Kováts Balázs és Pónya József, az előző vezérigazgató adta az ötleteket, hogy kiket keressek meg. Pónya József például a nyugdíjba vonulása alkalmából az ESZl-ben rendezett búcsúztatóján mesélte el azt a történetet, ami nem szerepel a gyűjteményben, de lendületet adott a gyűjtéshez: „Amikor hivatalos formában, alapítólevéllel, pecséttel megalakult a PAV, várták a fizetést, de az nem jött. Az oka pedig az volt, hogy a banknál elfelejtették bejelenteni a vállalatot és nem volt hova utalni a pénzt.” Végül is az erőművesek nagyon segítőkészek voltak, az előbb említetteken kívül Kecskés László, Vinnay István, Csöglei István, Simon Péter és Tímár Géza nevét emelem ki.- Mi volt a tapasztalatod, szívesen vallanak humoros dolgokról az emberek?- Igen. És a reagálásukban az is érdekes, hogy egy szavuk vagy egy mondatuk igy visszaemlékezve egyben az akkori állapotokat is tükrözte. A közvetlen ismeretségi körömből indultam és csak néhány történetet akartam feldolgozni, mivel a pályamunka terjedelme 20 oldalra szabott volt. De azután mindenki annyira lelkesnek és segítőkésznek bizonyult, hogy végül alig tudtam válogatni, túl is léptem a megszabott határt. Munka után otthon dolgoztam rajta és bármilyen fárasztó nap volt mögöttem, szinte feldobott a munka. Szabó Benjámin volt kormánybiztossal és Varga Tibor volt beruházási főmérnökkel például telefonon értekeztünk és egy történet újabb és újabb történetet juttatott eszükbe.- Tervezed-e a téma folytatását?- Igen. Gondoltam arra is, hogy bevonom a középiskolás gyerekeket a gyűjtésbe. Nagy segítséget kapok tőlük az ESZI-évkönyv összeállításában is. Eddig ezt a munkát egyedül végeztem, a tavalyi évről szóló összeállításban már szerkesztőbizottság segít.- Miért adtad az „Atomos adomákkal pályamunkád címének?- Utánanéztem az értelmező szótárban és az anekdotáknál az szerepelt, hogy ismert személyiségek humoros történetei. Lehetett volna az is a címe, de mindenképpen nevek nélkül akartam megjelentetni. Senkit nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, vagy élcelődésnek kitenni. A poén, a humor, a csattanó a lényege. Ugyanakkor úgy gondoltam, hogy szociológiai, helytörténeti és emberi értékek hordozója is a,gyűjtemény. És nemcsak Anna érezte így, hanem az értékelő bizottság is...- sju -(csattanós, vidám történetek az atomerőmű-építkezés kezdeti időszakából) Készítette: Lovászi Zoltánné (részietek) AZ ERŐMŰ HELYÉNEK KIJELÖLÉSE Nagy feladat volt az erőmű helyének kijelölése, meghatározása. Rengeteg kutatás, tájékozódás után született meg a döntés. Sok szóbeszéd született arról, hogy miért Pakson építették fel az atomerőművet. Jóval 1967 előtt történt, amikor kutattak a Duna mellett az atomerőműnek legjobban megfelelő hely után. Kezdetben Mohács, Bogyiszló, Ercsi és Paks térsége került szóba, végül már csak Bogyiszló és Paks között folyt a vita. „ A paksi tanács hivatalában történt döntő megbeszélésen elhangzottak az érvek, ellenérvek, szakmai kifejtések, melyekből végül Paks került ki győztesen. Ahogy vége lett a hivatalos tanácskozásnak, abban a pillanatban megkezdődött a szóbeszéd:- Tudod-e, hogy miért Paksra esett a választás? Mert Pakson jobb halászlevet főznek! * A telephely kiválasztásánál az utolsó körben már csak Bogyiszló és Paks maradt. Ki kellett már mondani a végső szót. Amikor lejött a szovjet delegáció a helykijelölésre, aznap iszonyatos felhőszakadás volt. Először Bogyiszlóra mentek, ahol kevésbé homokos, inkább földes a talaj. Ahogy kiszálltak a járművekből, bokáig, mélyen belecuppantak a sárba, nagy morogva ültek vissza, és jöttek Paksra. Itt, Magyaripusztán a homok teljesen elnyelte a vizet, és száraz lábbal közlekedhettek, jöhettek-mehettek. A szovjet delegáció vezetője - abszolút szubjektív benyomások alapján - kijelentette: - Csakis itt lehet az atomerőmű, nem pedig abban a sártengerben! Az építkezésen katonai alakulatok is dolgoztak. Egyszer, a Duna túlsó partján, egy szabadságon lévő katona beszédére lett figyelmes az erőmű vezérigazgatója. A katona élményeit mesélte, többek között sok ostobaságot is összehordott. Azt is elmondta, hogy ő a paksi erőmű építkezésén dolgozik. Ekkor a vezérigazgató, mint egy érdeklődő, megkérdezte tőle: - Mivel működik ez az erőmű? - A katona sokáig gondolkodott, nagyon törte a fejét, majd végre felkiáltott: - Na lám, csak rájöttem, hogy bauxittal! BEINDUL AZ ÜZEM Az erőmű I. blokk indítása egy történelmi esemény volt, nagy ünneplés, miniszterekkel, jelentős személyiségekkel. Az akkori kormány- és pártapparátus jelen volt az első magyar atomerőmű indításánál. Bekapcsolták a blokkot. A kívülállók nem is vették észre, hogy egy perc múlva már - szaknyelven szólva - ki is esett a blokk! Még mindenki ünnepelt, de közben óvatosan tolták kifelé az embereket a vezénylőből, nehogy észrevegyék: már rég nem megy a blokk. (Végtelen nagy, körültekintő előkészítés után fordult mégis ez elő.) Nagy hanggal jöttek az újságírók, mert hallották, megérkezett az atomreaktor-tartály. Hát nem az, hanem a vegyészet mészreaktora jött meg. Ez is reaktor, az is reaktor! Az atomerőmű-építkezésen, mint nagyberuházáson, mindig irányok voltak, amit be kellett tartani. Az akkori szemléletre, gondolkodásmódra utal a történet. A pihentetőmedencéket át kellett alakíttatni, hogy áttéqenek a háromévesről az ötéves pihentetési ciklusra a kiégett üzemanyagnál. Az átalakítás közepette történt egy tárgyalás, amikor a biztonságért-üzemeltetésért felelős vezető próbálta meggyőzni igazáról a beruházói oldal ott ülő képviselőjét, de hát nem tudtak közös nevezőre jutni. Ekkor azt mondta a vezető a beruházónak: - Próbálj már egy kicsit elszakadni a saját gondolataidtól! Próbálj más fejével is gondolkodni, például az én fejemmel, a gondolataimat átvenni! Erre a beruházó, aki beosztásban jóval lejjebb volt, mint a vele vitatkozó vezető, olyant mondott, ami a sok-sok év alatt talán soha nem hangzott el: - Hát, idefigyelj! Van nekem saját fejem. Egyszer már engedjétek meg, hogy a saját fejem után menjek, még ha itt nem is szokásos! Ebből aztán szállóige lett a PAV beruházási vonalon. Vigyázat, balesetveszély! Egyik éjszaka a kormánybiztos bement az erőműbe megnézni a munkánkat. Egyszer csak megállt, gyökeret vert a lába az ijesztő látványtól. Kb. 15-20 m magasan, olyan keskeny deszkapallón, mint a cipőtalpa, ott dolgozott az ács. A palló nem volt leszegezve, csak oda volt téve, és bizony nagyon mozgott. Az ács meg kötéllel a kezében nagy elemeket húzott fel. Nagyon veszélyes, rémisztő látvány volt. Amikor befejezte a munkát - a kormánybiztos az aggodalma kinyilvánításául, és egyben figyelmeztetésül - mondta az ácsnak: - Tudja, hogy amit csinál, azt rossz nézni! - Erre a válasz, amitől újból gyökeret vert a lába: - Tudja mit, ne nézze! VORONYEZSI Az erőmű újdonsült szakemberei gyakran mentek ki Szovjetunióba tanulmányútra. Ilyenkor több hétig - két-három hónapig is - együtt voltak. Napközben együtt tanultak, munkálkodtak az ottani erőműben, délután és este pedig pihentek, kikapcsolódtak. Az idegenben töltött idő, a családtól való távolság, az egymáshoz való alkalmazkodás bizony próbára tette a munkatársak türelmét, idegrendszerét, alkalmazkodókészségét. A reaktorosztály 4-5 fős csoportjának legelső novovoronyezsi útján történt a következő eset. A csoportot kétágyas szobákban helyezték el, és spontán alakultak ki a párok, a szobatársak. Éjszakánként az egyik kolléga igencsak kimaradozott, későn járt haza. Ez a társának nem tetszett, már csak azért sem, mert az éjszaka közepén történt szöszmötölésével, vetkőzésével és a késői étkezésének zajaival, csörömpöléseivel őt mindig zavarta, nem tudott pihenni. Neheztelését elmesélte a többieknek, akik elhatározták, hogy megleckéztetik a kimaradozó társukat. Az aludni, pihenni akaró kolléga egy ágybetéttel leköltözött a földszintre, a tmk-s munkatársakhoz aludni. Az összes bútort pedig, a heverőktől, asztalig, szekrényig, különböző erkélyekre tették ki. A szobában nem maradt semmi, csak az az egy szál villanyégő, ami a mennyezetről lógott. Eljött az éjszaka. Hazatért a késői vendég. Úgy, ahogy máskor, a villanyt most sem kapcsolta fel. Vetkőzni kezdett, levetette a cipőjét, majd az ingjét, amit akasztott volna a székre, de az a földre huppant. Fölvette, majd újra tette volna a székre - ahol gondolta, hogy van -, és ismét leesett az ing. - Na, mindegy! - gondolta, és dobta az ágyra - természetesen ott is a földre esett. Levetette a nadrágját, azt is odadobta. De, amikor az összes aprópénz szétgurult a nadrágzsebéből, akkor gondolta, hogy valami nincs rendben. Felkapcsolta a villanyt, és akkor legnagyobb megdöbbenésére látta, hogy teljesen üres a szoba. Mit gondolhatott? - nem tudni. Nagy nehezen becipelt az erkélyről egy heverőt meg egy ágybetétet, és úgy aludt rajta. Az eredmény: egy hétig nem beszélt a munkatársaival, majd rájött, hogy neki is tudni kell alkalmazkodni. Pilanatfelvétel a Ganz Ansaldu Villamossági Rt-ből. (iparpolitika a 90-es évekre, IKM-kiadvány, 32. oldal.) Az erőmű építésétől a bajtársi szövetségig
