Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1993-12-01 / 12. szám

10 ATOMERŐMŰ Küldöttgyűlésről November 9-én az Energetikai Szakképzési Intézetben tartotta III. Küldöttgyűlését az atomerő­mű ifjúsági szervezete. Meghívott vendégként jelen volt Kiss Mihály a PADOSZ titkára, Hernádvölgyi Andrea a Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség titkára és Dobor István a SZISZ választmányi tagja is. A napirendi pontok között sze­repelt az elnökség beszámolója az előző küldöttgyűlés óta végzett munkáról, amelyben a küldött­­gyűlés úgy foglalt állást, hogy az atomerőművi érdekvédelmi funkciónak az ATISZ eleget tu­dott tenni a többi érdekvédelmi szervezet mellett. A már hagyo­mánnyá vált sport- és kulturális rendezvényeikkel jól szolgálták az ifjúsági és a részvénytársaság dol­gozóinak hasznos szabadidő-el­töltését. Az ifjúsági szervezet a prog­ramját két fő tevékenységben ha­tározta meg. A hatékony érdekvé­delem az atomerőmű munkavál­lalóit érintő kérdésekben, külö­nös tekintettel a pályakezdő és a fiatal dolgozók érdekeire, illetve a kulturális, sport- és szabadidős te­vékenységek szervezése az erőmű és a város fiataljai számára. Az ATISZ alapszabályának vi­tájára is sor került, amelyet módo­sításokkal, kiegészítésekkel együtt elfogadott a küldöttgyűlés. A személyi kérdéseknél a szer­vezet új, kilenc fős elnökséget vá­lasztott meg. A választásokat megelőzően Hernádvölgyi Andrea ismertette a SZISZ kongresszusa előtt álló feladatokat, felvázolta a szövetség jövőbeni működésének újonnan kialakított rendjét. Az újjáalakult elnökség - Bencze János, Botka Beáta, Köves­­di Ilona, Krasznai Iván, Nagy Éva, Néber Tibor, Petróczky Ferenc, Vaj­­nai Attila és Volf Ernő - tagjai kö­zül választotta meg Néber Tibort elnöknek, Vajnai Attilát elnökhe­lyettesnek. .......... Néber Tibor „Talán kevesek számára ismert, - mondja Néber Tibor - hogy az előző küldöttgyűlésünk határoza­ta alapján az ATISZ-nek érdekvé­delmi funkciója is van, így lehet­tünk az atomerőműben egy fiata­lokat képviselő „szakszervezet”. Az elmúlt két év munkájából kiemelném a legfontosabbakat. Intenzíven kapcsolódtunk be 1991. év őszétől az érdekvédelmi munkába, amely kezdetben főleg a részvénytársasággá alakulás do­kumentumainak véleményezésé­ben valósult meg. A későbbiek­ben a különböző tárgyalások, véleményezések során az ATISZ is az aláírók közé kerülhetett, így pl. a humánpolitikai megállapo­dásnál, a kollektív szerződés véle­ményezése kapcsán, a villamos­áram tarifa módosítás során a VDSZSZ kezdeményezésénél és a Villamosenergia-ipari Érdek­egyeztető Fórum Működési Sza­bályzatánál is. Az eredményeink felsorolása közé sajnos nem tudtuk bevenni az üzemi tanács választás során kitűzött célt, a reprezentativitás elérését, igaz ugyan, hogy nem sokkal maradtunk el a 10%-tól. A másik fontos területe mun­kánknak a szabadidős rendezvé­nyek szervezése, lebonyolítása. A már hagyományos rendezvé­nyeinket az elmúlt két évben is si­került megrendeznünk. Többek között a Tavaszköszöntő, Atom­erőmű Ifjúsági és Sportnapok, Ó-év búcsúztató, Atomember triatlon verseny, iparági asztalite­nisz találkozó. Néhány új program szervezésé­vel, a rendezésben való részvétel­lel színesítettük a kínálatunkat. Ilyen volt a Nemzetközi Amatőr Kerékpárverseny, a Családi hét­vége Pakson, az Ifjúsági hétvége Fadd-Domboriban, egyhetes nyá­ri tábor, téli sítáborok és az olaszországi csereút. Ebben az évben még tovább tudtuk bővíteni ajánlatainkat. A nyár folyamán üdülési lehetősé­get tudtunk biztosítani tagjaink­nak és az rt. dolgozóinak Gár­donyban a Velencei-tó partján. A külső kapcsolatok közül megemlítem, hogy az AT1SZ semmilyen országos szakszerve­zeti konföderációnak sem a tagja, csak az ifjúságot tömörítő Szak­­szervezeti Ifjúsági Szövetségnek a tagszervezete. Ezen a szövetsé­gen keresztül jutottak el tagjaink közül néhányan a Salgótaijánban megrendezett nyári egyetem programjaira, illetve - cserekap­csolat révén - Németországba. Összegezve elmondhatjuk, hogy az ATISZ eleget tudott ten­ni a ráháruló érdekvédelmi fel­adatoknak, a már hagyományos rendezvények mellett új progra­mok szervezésével jól szolgálta az iljúsági és a részvénytársaság dol­gozói szabadidejének hasznos el­töltését. Atomerőműves fiatalok a szakszervezeti Ifjúsági Szövetség III. Kongresszusán November 13-án rendezték meg a SZISZ III. Kongresszusát Budapesten, ahol az ATISZ-t Bogdán György, Botka Beáta, Ba­logh Ildikó, ErdélyiAttiláné, Kajári Tünde, Marton Renáta, dr. Márkus Lajos, Vajnai Attila és Néber Ti­bor, a SZISZ választmányi tagja képviselte. A kongresszus elfogadta a SZISZ alapszabályának módosí­tását, megvitatta a választmány beszámolóját, és az elkövetkezen­dő évek programjait. A személyi kérdésekben az ATISZ is érdekelt volt, hiszen a kongresszus úgy határozott, hogy az ATISZ új elnökségi tagját, Kö­­vesdi Ilonát a SZISZ Gazdasági Ellenőrző Bizottsága tagjává vá­lasztotta. _ _ Gy. Zs. A főiskolán Merre tovább? Immáron hetedik éve műkö­dik - a BME Gépészmérnöki Ka­rának szakmai felügyeletével és irányításával - az ESZI főiskolá­ja. Ez idő alatt többször változott a tanterv, a tantárgyak tartalma. Az eszközállomány lassan, de fo­lyamatosan bővül. Az egyes szakterületeken kialakult egy­­egy olyan kislétszámú csapat, akik területük fejlesztésében dol­goznak. Hét év egy oktatási intézmény életében nem nagy idő, de ha ez a teljes életkora, ez jelentős kor, és talán elég érett arra, hogy a szak­mán belül önállóan bemutatkoz­zon. Eljött tehát az ideje egy-egy oktatási terület, például az irányí­tástechnika bemutatásának a társintézmények - tehát az or­szág többi műszaki főiskolája - és a „végtermék felhasználók” - azaz a végzetteket alkalmazó ipar - számára. Erre a célra talán a leg­alkalmasabb módszer egy szim­pózium szervezése, amelynek cí­me - lévén, hogy most az irányí­tástechnikai szakterület kíván be­mutatkozni - Főiskolai Irányítás­technika-oktatás. A szimpózium célja - saját magunk bemutatásán kívül - a különböző műszaki főiskolá­kon folyó irányítástechnika-ok­tatás áttekintése, az ipari igé­nyek és az oktatási lehetőségek felmérése, az ipar és az oktatás közeledésének elősegítése. Ez­zel egyidejűleg lehetőséget biz­tosítunk a témához kapcsolódó termékeket gyártó vagy forga­­lomazó cégeknek eszközeik be­mutatására is. A szimpózium szervezése - minden harci zaj nélkül - már hónapok óta folyik, és úgy lát­szik a többi főiskolán is nagy ér­deklődéssel várják ezt az ese­ményt. így várhatólag minden témához kapcsolódó intéz­ményt módunkban lesz vendé­gül látni, személyes ismeretsé­geket kötni, oktatási céljaikat, jegyzeteiket, eszközeiket és eredményeiket is megismerni. Előzetes tájékozódásom alapján állíthatom, hogy a leg­több főiskolán az atomerőmű valamilyen formában megjele­nik az irányítástechnikai tár­gyak oktatása közben, legalább példálózás formájában. Ugyan­akkor az oktatók - akik szóba hozzák - nem ismerik tökélete­sen az itt alkalmazott rendszer filozófiáját, felépítését és meg­bízhatóságát. Ez óhatatlanul azt jelenti, hogy sok-sok diák úgy fejezi be a tanulmányait, hogy csak hiányos ismeretei vannak az atomerőmű haszná­val és biztonságával kapcsolat­ban. A szimpózium arra is lehe­tőséget nyújt, hogy változtas­sunk ezen a helyzeten, hiszen a részt vevő oktatók mindegyike érdeklődéssel hallgat meg elő­adást az atomerőmű irányítás­­technikai rendszeréről, és te­kinti meg az erőművet annak érdekében, hogy a kapott infor­mációkat hűségesen adja to­vább. így a szimpózium a fent felsorolt célokon kívül a PA Rt. image-ának javítását is szolgál­hatja. Remélem, hogy a rendez­vény sikerét semmi sem gátol­ja, és kérek minden kollégát, hogy ötleteikkel és tanácsaikkal segítsék a szervezést. Szeret­ném, ha - minél többen venné­nek részt a szimpóziumon, és előadásaikkal, hozzászólásaik­kal emelnék annak színvonalát. Szemes Gábor ir. tech. sz. t. v. „Tudásom oly kevés...” Az ESZI sportcsarnok rendelőjé­ben sportorvosi feladatokat lát el dr. Horváth István, aki most felfedte előttünk eddig ismeretlen képessé­gét. „Tudásom oly kevés...” címmel egy könyvecske jelent meg tollából, magánkiadásban. Ebben bölcsele­tek, filozofikus gondolatok találha­tók, néhol keserű igazsággal, néhol iróniával, fanyar gúnnyal az embe­rekről, az emberiségről.- Mi adta az ötletet, hogy gondola­tait egy könyvben összegyűjtse, és má­sok számára közzétegye?- Ahogy járok-kelek a világban, figyelem az embereket. Sok visszás­ságot és sok humort tapasztalok. Tavaly április óta vetem papírra a gondolatokat. E könyvben három versem is szerepel, ami régebbi, de írásaim többsége másfél éves.- Amikor ezeket a gondolatokat leírta és kiadta, akkor vállalnia kel­lett, hogy a saját véleménye másoké­val ütközhet, esetleg magyarázatra szorul, vagy éppen figyelemfelkeltő jelleggel bír.- Célom az volt, hogy másokban gondolatokat ébresszek. Nagyon rövidek ezek az eszmefuttatások, csak kevésnek fejtettem ki a mon­danivalóját, nagyrészt tanácsok, jel­zések. Megdöbbenteni akartam az embereket. Ne menjenek el kö­zömbösen ezen gondolatok mel­lett. Nem baj, ha felháborodnak, ha más a nézetük. Jusson eszükbe más gondolat! Az sem baj, ha az enyém­­mal ellenkező. Csak valami moz­duljon meg bennük. A szűk hétköz­napi gondokon kívül, mintha nem lenne más a világon. Úgy érzem a szürkeség teljed a viselkedésben, a szóhasználatban egyaránt. A min­dennapi gondok egy része csak egy szűk szelete a valóságnak. Elsődle­ges a gondolat, a tudat, ez vonja ma­ga után a többit. Ez határozza meg azt, hogy hogyan élünk. Lehetnek rosszak a körülményeink, de érez­hetjük, hogy mások vagyunk, és ki tudunk lépni a körből. Ekkor már nem vagyunk rabjai helyzetünk­nek.- Mi a munkatársak, orvoskollé­gák véleménye a könyvről, illetve né­zeteiről?- Eddig még nem hozakodtam elő ezekkel a gondolatokkal. Kollé­gáimmal főként szakmai és min­dennapos gondok a beszédté­máink. Baráti és családi körben adódott alkalmam, hogy elvont, mélyebb gondolataimat felfedjem.- Hogyan születnek ezek a bölcsel­­kedő megfogalmazások?- Beszélgetéseim során, vagy ép­pen az utcán, menet közben jutnak eszembe ezek a gondolatok. Min­denkinek van valamilyen vélemé­nye, reakciója a dolgokról, és én ezekből tanulok. Amikor eszembe jut egy-egy jó megállapítás, véleke­dés, akkor örömmel sietek leírni, de előfordul, hogy kicsit később elége­detlenséget érzek, majd újból visz­­szatér az első megerősítés. Néha úgy érzem, mintha valaki egyszer már megírta volna, amit ér­zek, ilyenkor módosítom a meglá­tásomat. A hallott, olvasott gondo­latok munkálkodnak bennem, és ezekből jön ki valami, ami hasonlít ugyan, de mégis más. Könyvemben két síkon is értelmezhető néhány gondolat, ezeket „fenegyerekek aranyköpései” címszóval foglaltam össze, mert a vagányság, a nagyvo­nalúság hátterében ott lapul az iga­zság.- Szavai néhol megdöbbentően igazak - „A boldogtalanok úgy hi­szik, állapotuk oka a külvilág. A bol­dogok tudják, hogy belül van boldog­ságuk oka. ” néhol pedig ironikus: „Folyton ha hotáznék a világon, ha nem szomorítana el. ”- Az embereket meg kell döb­benteni, hogy felocsúdjanak tévely­gésükből, hogy ráébredjenek vala­mi nincs rendben velük, körülöt­tük. Itt mondhatom el, hogy akkor szeretem az embereket, amikor ki­csit megpiszkálom, felrázom őket. - Ne így gondolkodj! Egy ilyen meg­jegyzésen sokszor megbántódnak az emberek, és azt hiszik, nem sze­retik őket. Holott, aki csak szépeket mond és bólogat, jónak mutatja magát, éppen az viszi tévút felé őket. Az a baj, hogy egyre kevésbé meijük gondolatunkat kimondani. Köszönöm a beszélgetést! Lovászi Zoltánná Egy kiló banán Akkor már nagyon beteg volt. Hollófekete haját lófarokba kö­tötte, mélyülő szemgödrében kék szemei egyre nagyobbak lettek, arca a betegségtől valószerűtle­nül fehérré vált. Mindennapjait életét óvó, de további szenvedést hozó kezelé­sek, rendszabályok, diéták töl­tötték ki. Vizet csak napi néhány kortyot ihatott, zöldséget és gyü­mölcsöt, azok magas káliumtar­talma, húst a magas fehérjetar­talma miatt nem ehetett. Hetente már háromszor hozta a mentő művesekezelésre. Azon a szentestén is gépen volt. Táská­jából apró ajándékok kerültek elő: egy toll, egy doboz gyufa, né­hány színes papírszalvéta, sza­loncukor, saját készítésű díszek. Mindenkinek külön-külön adta át. Legközelebb hiába vártuk. Búcsúleveléből tudtuk meg, hogy számára már grammokban is életveszélyes egy kiló banán, elfogyasztásával maga kereste a halált. Otthon A fiad, a lányod, a menyed, a vejed olyan kedvesek voltak. Olyan gyorsan elintéztek min­dent. Neked szinte semmire sem volt gondod. Még fel sem ocsúd­tál a költözés kábulatából, már valósággá vált, hogy városlakó lettél. Félszeg vagy és suta. Zavartan mosolyogsz, ha kér­dezik, hogy megszoktál-e már itt. Mi mást mondhatnál, persze, jó itt. Úgy érzed megsértenéd a fiad, a lányod, a menyed, a vejed jószándékát, ha mást monda­nál. Es mosolyogsz tovább. Eszedbe jut eladott házad. A kert. A szőlő. A présház. Az al­mafa. Apád meg anyád a teme­tőben. A kutyát és a macskát a szomszédra bíztad. A postás itt nem köszön előre. A boltos sem nyúl a polcra rög­vest, ha meglát. Az orvos uram­nak meg asszonyomnak szólít. Kezedben zavartan forgatod a kalapot, izzadt markod görcsö­sen szorítja a kendő sarkát. A harmadikon becsukódik mögötted az ajtó. Megérkeztél. Megérkeztél? Baleseti jelentés az utakról A paksi Balesetmeg­előzési Bizottság veze­tőjének, Pach István rendőrszázadosnak a tájékoztatása szerint november hónapban Paks kül- és belterüle­tén 15 közlekedési bal­eset történt. Ezek kö­zül tíz koccanásos jelle­gű ütközés szerencsére nem vezetett személyi sérüléshez, viszont öt baleset, három könnyű és két súlyos sérüléssel járt. A novemberi hava­zás nem emelte meg a közlekedési balesetek számát, amelynek a magyarázata abban keresendő, hogy a balesetveszélytől tart­va a havas, csúszós, latyakos utakra jóval kevesebb autós merészkedik, másrészt a téli hónapokban az autó kímélés miatt is kevesebben használják a személygép­kocsijukat. Továbbra is magas arányban szerepel a baleseti okok között az ittas vezetés: az alkoholfogyasztás minden ötödik baleset bekövetkeztében szerepet játszik. A közeledő ünnepekre gondolva nem árt a figyelmeztetés: ilyenkor több az alkalom, nagyobb a kísértés az autósoknak az alkoholfogyasztásra - nem éri meg! < CLS „Amióta járni tudok...” Az ESZI előtt járva figyeltem fel a csöppségekre, akik szinte húzták a szüleiket az iskola bejá­rata felé. Igaz, az ESZI-ben mindig törté­nik valami, de ezt a jelenséget nem tudtam mivel magyarázni, így én is a gyermekek és szüleik nyomába szegődtem. Gyors lépcsőmászás után a 3. emeíeti tanteremben meglepő kép fogadott. Az apróságok szü­leik segítségével vetkőzni kezd­tek, majd csinos blúzokat és szok­nyákat vettek fel a lányok, míg a fiúk fehér inget, fekete nadrágot és mellényt öltöttek magukra. így tudtam meg, hogy a város legfiatalabb népitánc-csoportjá­­nak próbájára csöppentem be. A gyermekek átöltöztetése után a szülők gyorsan széthúzták a padokat, így csinálva helyet a táncosoknak. A légkör akkor forrósodott fel, amikor megérkezett Pergemé Iker Ibolya tanárnő, és a „porond­ra” szólította a csöppségeket. Több mint húsz gyerek sorako­zott fel párosával a tanterem kö­zepén és kezdték meg önfeledt táncukat, egymás kezét fogva, majd néha eleresztve, és csak a pádon ülő anyura figyelve. A közel fél órás próba után arra kértem Pergerné Iker Ibolyát, mu­tassa be ezt az aranyos csoportot.- Ez a csoport szeptemberben megalakított Bokréta gyermek táncegyüttes. Tagjait a város óvo­dáiból válogattuk ki, mégpedig a jó mozgásuk alapján. Korukat te­kintve a kis- és nagycsoportos kor­osztályt képviselik. Nem korai ezeket a csöppségeket ilyen kemény munkára fogni?- Nem bizony, hiszen a táncot jóformán a járni tanulással egy időben kell elkezdeni. Ebben a korban igen könnyen tanul a gye­rek, fogékony mindenre és hatal­mas a mozgásigényük is, melynek kielégítésére tökéletesen megfe­lel a népi tánc. Különben most ké­szülünk a Szedresen megrende­zésre kerülő megyei gyermektánc találkozóra. Sok sikert kívánok, és elnézve a gyerekeket, biztos vagyok a siker­ben. - béri -

Next

/
Oldalképek
Tartalom