Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
10 ATOMERŐMŰ Küldöttgyűlésről November 9-én az Energetikai Szakképzési Intézetben tartotta III. Küldöttgyűlését az atomerőmű ifjúsági szervezete. Meghívott vendégként jelen volt Kiss Mihály a PADOSZ titkára, Hernádvölgyi Andrea a Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség titkára és Dobor István a SZISZ választmányi tagja is. A napirendi pontok között szerepelt az elnökség beszámolója az előző küldöttgyűlés óta végzett munkáról, amelyben a küldöttgyűlés úgy foglalt állást, hogy az atomerőművi érdekvédelmi funkciónak az ATISZ eleget tudott tenni a többi érdekvédelmi szervezet mellett. A már hagyománnyá vált sport- és kulturális rendezvényeikkel jól szolgálták az ifjúsági és a részvénytársaság dolgozóinak hasznos szabadidő-eltöltését. Az ifjúsági szervezet a programját két fő tevékenységben határozta meg. A hatékony érdekvédelem az atomerőmű munkavállalóit érintő kérdésekben, különös tekintettel a pályakezdő és a fiatal dolgozók érdekeire, illetve a kulturális, sport- és szabadidős tevékenységek szervezése az erőmű és a város fiataljai számára. Az ATISZ alapszabályának vitájára is sor került, amelyet módosításokkal, kiegészítésekkel együtt elfogadott a küldöttgyűlés. A személyi kérdéseknél a szervezet új, kilenc fős elnökséget választott meg. A választásokat megelőzően Hernádvölgyi Andrea ismertette a SZISZ kongresszusa előtt álló feladatokat, felvázolta a szövetség jövőbeni működésének újonnan kialakított rendjét. Az újjáalakult elnökség - Bencze János, Botka Beáta, Kövesdi Ilona, Krasznai Iván, Nagy Éva, Néber Tibor, Petróczky Ferenc, Vajnai Attila és Volf Ernő - tagjai közül választotta meg Néber Tibort elnöknek, Vajnai Attilát elnökhelyettesnek. .......... Néber Tibor „Talán kevesek számára ismert, - mondja Néber Tibor - hogy az előző küldöttgyűlésünk határozata alapján az ATISZ-nek érdekvédelmi funkciója is van, így lehettünk az atomerőműben egy fiatalokat képviselő „szakszervezet”. Az elmúlt két év munkájából kiemelném a legfontosabbakat. Intenzíven kapcsolódtunk be 1991. év őszétől az érdekvédelmi munkába, amely kezdetben főleg a részvénytársasággá alakulás dokumentumainak véleményezésében valósult meg. A későbbiekben a különböző tárgyalások, véleményezések során az ATISZ is az aláírók közé kerülhetett, így pl. a humánpolitikai megállapodásnál, a kollektív szerződés véleményezése kapcsán, a villamosáram tarifa módosítás során a VDSZSZ kezdeményezésénél és a Villamosenergia-ipari Érdekegyeztető Fórum Működési Szabályzatánál is. Az eredményeink felsorolása közé sajnos nem tudtuk bevenni az üzemi tanács választás során kitűzött célt, a reprezentativitás elérését, igaz ugyan, hogy nem sokkal maradtunk el a 10%-tól. A másik fontos területe munkánknak a szabadidős rendezvények szervezése, lebonyolítása. A már hagyományos rendezvényeinket az elmúlt két évben is sikerült megrendeznünk. Többek között a Tavaszköszöntő, Atomerőmű Ifjúsági és Sportnapok, Ó-év búcsúztató, Atomember triatlon verseny, iparági asztalitenisz találkozó. Néhány új program szervezésével, a rendezésben való részvétellel színesítettük a kínálatunkat. Ilyen volt a Nemzetközi Amatőr Kerékpárverseny, a Családi hétvége Pakson, az Ifjúsági hétvége Fadd-Domboriban, egyhetes nyári tábor, téli sítáborok és az olaszországi csereút. Ebben az évben még tovább tudtuk bővíteni ajánlatainkat. A nyár folyamán üdülési lehetőséget tudtunk biztosítani tagjainknak és az rt. dolgozóinak Gárdonyban a Velencei-tó partján. A külső kapcsolatok közül megemlítem, hogy az AT1SZ semmilyen országos szakszervezeti konföderációnak sem a tagja, csak az ifjúságot tömörítő Szakszervezeti Ifjúsági Szövetségnek a tagszervezete. Ezen a szövetségen keresztül jutottak el tagjaink közül néhányan a Salgótaijánban megrendezett nyári egyetem programjaira, illetve - cserekapcsolat révén - Németországba. Összegezve elmondhatjuk, hogy az ATISZ eleget tudott tenni a ráháruló érdekvédelmi feladatoknak, a már hagyományos rendezvények mellett új programok szervezésével jól szolgálta az iljúsági és a részvénytársaság dolgozói szabadidejének hasznos eltöltését. Atomerőműves fiatalok a szakszervezeti Ifjúsági Szövetség III. Kongresszusán November 13-án rendezték meg a SZISZ III. Kongresszusát Budapesten, ahol az ATISZ-t Bogdán György, Botka Beáta, Balogh Ildikó, ErdélyiAttiláné, Kajári Tünde, Marton Renáta, dr. Márkus Lajos, Vajnai Attila és Néber Tibor, a SZISZ választmányi tagja képviselte. A kongresszus elfogadta a SZISZ alapszabályának módosítását, megvitatta a választmány beszámolóját, és az elkövetkezendő évek programjait. A személyi kérdésekben az ATISZ is érdekelt volt, hiszen a kongresszus úgy határozott, hogy az ATISZ új elnökségi tagját, Kövesdi Ilonát a SZISZ Gazdasági Ellenőrző Bizottsága tagjává választotta. _ _ Gy. Zs. A főiskolán Merre tovább? Immáron hetedik éve működik - a BME Gépészmérnöki Karának szakmai felügyeletével és irányításával - az ESZI főiskolája. Ez idő alatt többször változott a tanterv, a tantárgyak tartalma. Az eszközállomány lassan, de folyamatosan bővül. Az egyes szakterületeken kialakult egyegy olyan kislétszámú csapat, akik területük fejlesztésében dolgoznak. Hét év egy oktatási intézmény életében nem nagy idő, de ha ez a teljes életkora, ez jelentős kor, és talán elég érett arra, hogy a szakmán belül önállóan bemutatkozzon. Eljött tehát az ideje egy-egy oktatási terület, például az irányítástechnika bemutatásának a társintézmények - tehát az ország többi műszaki főiskolája - és a „végtermék felhasználók” - azaz a végzetteket alkalmazó ipar - számára. Erre a célra talán a legalkalmasabb módszer egy szimpózium szervezése, amelynek címe - lévén, hogy most az irányítástechnikai szakterület kíván bemutatkozni - Főiskolai Irányítástechnika-oktatás. A szimpózium célja - saját magunk bemutatásán kívül - a különböző műszaki főiskolákon folyó irányítástechnika-oktatás áttekintése, az ipari igények és az oktatási lehetőségek felmérése, az ipar és az oktatás közeledésének elősegítése. Ezzel egyidejűleg lehetőséget biztosítunk a témához kapcsolódó termékeket gyártó vagy forgalomazó cégeknek eszközeik bemutatására is. A szimpózium szervezése - minden harci zaj nélkül - már hónapok óta folyik, és úgy látszik a többi főiskolán is nagy érdeklődéssel várják ezt az eseményt. így várhatólag minden témához kapcsolódó intézményt módunkban lesz vendégül látni, személyes ismeretségeket kötni, oktatási céljaikat, jegyzeteiket, eszközeiket és eredményeiket is megismerni. Előzetes tájékozódásom alapján állíthatom, hogy a legtöbb főiskolán az atomerőmű valamilyen formában megjelenik az irányítástechnikai tárgyak oktatása közben, legalább példálózás formájában. Ugyanakkor az oktatók - akik szóba hozzák - nem ismerik tökéletesen az itt alkalmazott rendszer filozófiáját, felépítését és megbízhatóságát. Ez óhatatlanul azt jelenti, hogy sok-sok diák úgy fejezi be a tanulmányait, hogy csak hiányos ismeretei vannak az atomerőmű hasznával és biztonságával kapcsolatban. A szimpózium arra is lehetőséget nyújt, hogy változtassunk ezen a helyzeten, hiszen a részt vevő oktatók mindegyike érdeklődéssel hallgat meg előadást az atomerőmű irányítástechnikai rendszeréről, és tekinti meg az erőművet annak érdekében, hogy a kapott információkat hűségesen adja tovább. így a szimpózium a fent felsorolt célokon kívül a PA Rt. image-ának javítását is szolgálhatja. Remélem, hogy a rendezvény sikerét semmi sem gátolja, és kérek minden kollégát, hogy ötleteikkel és tanácsaikkal segítsék a szervezést. Szeretném, ha - minél többen vennének részt a szimpóziumon, és előadásaikkal, hozzászólásaikkal emelnék annak színvonalát. Szemes Gábor ir. tech. sz. t. v. „Tudásom oly kevés...” Az ESZI sportcsarnok rendelőjében sportorvosi feladatokat lát el dr. Horváth István, aki most felfedte előttünk eddig ismeretlen képességét. „Tudásom oly kevés...” címmel egy könyvecske jelent meg tollából, magánkiadásban. Ebben bölcseletek, filozofikus gondolatok találhatók, néhol keserű igazsággal, néhol iróniával, fanyar gúnnyal az emberekről, az emberiségről.- Mi adta az ötletet, hogy gondolatait egy könyvben összegyűjtse, és mások számára közzétegye?- Ahogy járok-kelek a világban, figyelem az embereket. Sok visszásságot és sok humort tapasztalok. Tavaly április óta vetem papírra a gondolatokat. E könyvben három versem is szerepel, ami régebbi, de írásaim többsége másfél éves.- Amikor ezeket a gondolatokat leírta és kiadta, akkor vállalnia kellett, hogy a saját véleménye másokéval ütközhet, esetleg magyarázatra szorul, vagy éppen figyelemfelkeltő jelleggel bír.- Célom az volt, hogy másokban gondolatokat ébresszek. Nagyon rövidek ezek az eszmefuttatások, csak kevésnek fejtettem ki a mondanivalóját, nagyrészt tanácsok, jelzések. Megdöbbenteni akartam az embereket. Ne menjenek el közömbösen ezen gondolatok mellett. Nem baj, ha felháborodnak, ha más a nézetük. Jusson eszükbe más gondolat! Az sem baj, ha az enyémmal ellenkező. Csak valami mozduljon meg bennük. A szűk hétköznapi gondokon kívül, mintha nem lenne más a világon. Úgy érzem a szürkeség teljed a viselkedésben, a szóhasználatban egyaránt. A mindennapi gondok egy része csak egy szűk szelete a valóságnak. Elsődleges a gondolat, a tudat, ez vonja maga után a többit. Ez határozza meg azt, hogy hogyan élünk. Lehetnek rosszak a körülményeink, de érezhetjük, hogy mások vagyunk, és ki tudunk lépni a körből. Ekkor már nem vagyunk rabjai helyzetünknek.- Mi a munkatársak, orvoskollégák véleménye a könyvről, illetve nézeteiről?- Eddig még nem hozakodtam elő ezekkel a gondolatokkal. Kollégáimmal főként szakmai és mindennapos gondok a beszédtémáink. Baráti és családi körben adódott alkalmam, hogy elvont, mélyebb gondolataimat felfedjem.- Hogyan születnek ezek a bölcselkedő megfogalmazások?- Beszélgetéseim során, vagy éppen az utcán, menet közben jutnak eszembe ezek a gondolatok. Mindenkinek van valamilyen véleménye, reakciója a dolgokról, és én ezekből tanulok. Amikor eszembe jut egy-egy jó megállapítás, vélekedés, akkor örömmel sietek leírni, de előfordul, hogy kicsit később elégedetlenséget érzek, majd újból viszszatér az első megerősítés. Néha úgy érzem, mintha valaki egyszer már megírta volna, amit érzek, ilyenkor módosítom a meglátásomat. A hallott, olvasott gondolatok munkálkodnak bennem, és ezekből jön ki valami, ami hasonlít ugyan, de mégis más. Könyvemben két síkon is értelmezhető néhány gondolat, ezeket „fenegyerekek aranyköpései” címszóval foglaltam össze, mert a vagányság, a nagyvonalúság hátterében ott lapul az igazság.- Szavai néhol megdöbbentően igazak - „A boldogtalanok úgy hiszik, állapotuk oka a külvilág. A boldogok tudják, hogy belül van boldogságuk oka. ” néhol pedig ironikus: „Folyton ha hotáznék a világon, ha nem szomorítana el. ”- Az embereket meg kell döbbenteni, hogy felocsúdjanak tévelygésükből, hogy ráébredjenek valami nincs rendben velük, körülöttük. Itt mondhatom el, hogy akkor szeretem az embereket, amikor kicsit megpiszkálom, felrázom őket. - Ne így gondolkodj! Egy ilyen megjegyzésen sokszor megbántódnak az emberek, és azt hiszik, nem szeretik őket. Holott, aki csak szépeket mond és bólogat, jónak mutatja magát, éppen az viszi tévút felé őket. Az a baj, hogy egyre kevésbé meijük gondolatunkat kimondani. Köszönöm a beszélgetést! Lovászi Zoltánná Egy kiló banán Akkor már nagyon beteg volt. Hollófekete haját lófarokba kötötte, mélyülő szemgödrében kék szemei egyre nagyobbak lettek, arca a betegségtől valószerűtlenül fehérré vált. Mindennapjait életét óvó, de további szenvedést hozó kezelések, rendszabályok, diéták töltötték ki. Vizet csak napi néhány kortyot ihatott, zöldséget és gyümölcsöt, azok magas káliumtartalma, húst a magas fehérjetartalma miatt nem ehetett. Hetente már háromszor hozta a mentő művesekezelésre. Azon a szentestén is gépen volt. Táskájából apró ajándékok kerültek elő: egy toll, egy doboz gyufa, néhány színes papírszalvéta, szaloncukor, saját készítésű díszek. Mindenkinek külön-külön adta át. Legközelebb hiába vártuk. Búcsúleveléből tudtuk meg, hogy számára már grammokban is életveszélyes egy kiló banán, elfogyasztásával maga kereste a halált. Otthon A fiad, a lányod, a menyed, a vejed olyan kedvesek voltak. Olyan gyorsan elintéztek mindent. Neked szinte semmire sem volt gondod. Még fel sem ocsúdtál a költözés kábulatából, már valósággá vált, hogy városlakó lettél. Félszeg vagy és suta. Zavartan mosolyogsz, ha kérdezik, hogy megszoktál-e már itt. Mi mást mondhatnál, persze, jó itt. Úgy érzed megsértenéd a fiad, a lányod, a menyed, a vejed jószándékát, ha mást mondanál. Es mosolyogsz tovább. Eszedbe jut eladott házad. A kert. A szőlő. A présház. Az almafa. Apád meg anyád a temetőben. A kutyát és a macskát a szomszédra bíztad. A postás itt nem köszön előre. A boltos sem nyúl a polcra rögvest, ha meglát. Az orvos uramnak meg asszonyomnak szólít. Kezedben zavartan forgatod a kalapot, izzadt markod görcsösen szorítja a kendő sarkát. A harmadikon becsukódik mögötted az ajtó. Megérkeztél. Megérkeztél? Baleseti jelentés az utakról A paksi Balesetmegelőzési Bizottság vezetőjének, Pach István rendőrszázadosnak a tájékoztatása szerint november hónapban Paks kül- és belterületén 15 közlekedési baleset történt. Ezek közül tíz koccanásos jellegű ütközés szerencsére nem vezetett személyi sérüléshez, viszont öt baleset, három könnyű és két súlyos sérüléssel járt. A novemberi havazás nem emelte meg a közlekedési balesetek számát, amelynek a magyarázata abban keresendő, hogy a balesetveszélytől tartva a havas, csúszós, latyakos utakra jóval kevesebb autós merészkedik, másrészt a téli hónapokban az autó kímélés miatt is kevesebben használják a személygépkocsijukat. Továbbra is magas arányban szerepel a baleseti okok között az ittas vezetés: az alkoholfogyasztás minden ötödik baleset bekövetkeztében szerepet játszik. A közeledő ünnepekre gondolva nem árt a figyelmeztetés: ilyenkor több az alkalom, nagyobb a kísértés az autósoknak az alkoholfogyasztásra - nem éri meg! < CLS „Amióta járni tudok...” Az ESZI előtt járva figyeltem fel a csöppségekre, akik szinte húzták a szüleiket az iskola bejárata felé. Igaz, az ESZI-ben mindig történik valami, de ezt a jelenséget nem tudtam mivel magyarázni, így én is a gyermekek és szüleik nyomába szegődtem. Gyors lépcsőmászás után a 3. emeíeti tanteremben meglepő kép fogadott. Az apróságok szüleik segítségével vetkőzni kezdtek, majd csinos blúzokat és szoknyákat vettek fel a lányok, míg a fiúk fehér inget, fekete nadrágot és mellényt öltöttek magukra. így tudtam meg, hogy a város legfiatalabb népitánc-csoportjának próbájára csöppentem be. A gyermekek átöltöztetése után a szülők gyorsan széthúzták a padokat, így csinálva helyet a táncosoknak. A légkör akkor forrósodott fel, amikor megérkezett Pergemé Iker Ibolya tanárnő, és a „porondra” szólította a csöppségeket. Több mint húsz gyerek sorakozott fel párosával a tanterem közepén és kezdték meg önfeledt táncukat, egymás kezét fogva, majd néha eleresztve, és csak a pádon ülő anyura figyelve. A közel fél órás próba után arra kértem Pergerné Iker Ibolyát, mutassa be ezt az aranyos csoportot.- Ez a csoport szeptemberben megalakított Bokréta gyermek táncegyüttes. Tagjait a város óvodáiból válogattuk ki, mégpedig a jó mozgásuk alapján. Korukat tekintve a kis- és nagycsoportos korosztályt képviselik. Nem korai ezeket a csöppségeket ilyen kemény munkára fogni?- Nem bizony, hiszen a táncot jóformán a járni tanulással egy időben kell elkezdeni. Ebben a korban igen könnyen tanul a gyerek, fogékony mindenre és hatalmas a mozgásigényük is, melynek kielégítésére tökéletesen megfelel a népi tánc. Különben most készülünk a Szedresen megrendezésre kerülő megyei gyermektánc találkozóra. Sok sikert kívánok, és elnézve a gyerekeket, biztos vagyok a sikerben. - béri -
