Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-08-01 / 8. szám

2 ATOMERŐMŰ Régi feladatok új ruhában Nagy Istvánná a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem el­végzése után, 1975-ben állt munkába a PAVjogelődjénél, munkaügyi vonalon. Közgazdászként, csoportvezetőként, majd osztályvezetőként tevékenykedett. 1979-ben nevezték ki a paksi atomerőmű gazdasági igazgatóhelyettesévé először két évre, majd meghatározatlan időre, s a vezérigazgató-helyettesi cím használatára is jogot szerzett.- A régi igazgatói gárdából egyedül önnek sikerült hivatalban maradni. Minek tulajdonítja ezt? Eddigi munká­ja elismerésének, vagy talán e szakterü­letet elkerülték a pozícióharcok?- Én azt hiszem, alapvető az, hogy e munkakör nem igazán népszerű. Ez­zel a végzettséggel, felkészültséggel Magyarországon ma lényegesen na­gyobbak a lehetőségek. Külső embe­rek ezért nem tülekedtek. Cégen be­lül pedig a területemen dolgozó kol­légák rendkívül lojálisak voltak velem szemben, az volt az álláspontjuk, hogy ha én pályázok, akkor ők nem futnak versenyt, inkább mindenben támogatnak. Azzal hitegetem ma­gam, ennek a lojalitásnak érzelmi okai voltak.- Mennyiben lesz új a közgazdasági igazgatóság?- Elképzeléseim szerint jelentős változások lennének a szervezetek­ben. Alapvetően amiatt, hogy úgy ér­zem, a közgazdasági terület nagyon erősen az élvonalba kell, hogy kerül­jön. Erősíteni szükséges a szakmai munkát és személyi állományunkon is, mert az önálló részvénytársasági forma a korábbinál sokkal nagyobb önállóságot biztosít számunkra. Amellett sem szeretnék szó nélkül elmenni, hogy kritikákat is kapott szakterületünkapályázatok, illetveaz átalakulás kapcsán. Ezeket feldolgoz­zuk és úgy gondolom, hogy megfele­lő választ is tudunk adni. Elsősorban oly módon, hogy a lehetőségekhez mérten javítunk a terület munkáján. A változtatás alapvetően kétirá­nyú. Egyrészt a szolgáltatási terület­nél ahhoz, hogy az újabb elvárások­nak meg tudjunk felelni, több önálló felelős vezetőre van szükség, a hie­rarchia mélységén változtatni kell. Teljes mértékben egyetértek a szeve­­zetfejlesztési bizottsággal, hogy e te­rületet főmérnöki szintre kell emelni. Közgazdasági részről én úgy gon­dolom, hogy a szervezetfejlesztési koncepció egy blokkját két alapvető részre bontanám. Az egyik feladata főként a gazdálkodás, a kontroling, a hosszú távú stratégiai kérdések feldolgozása lenne, míg a másik ré­sze az operatív, ügyviteli feladatok kezelése. Röviden összefoglalva úgy mon­danám, hogy sok érdemi változás a feladatokban nincs, csak e feladatok újszerű elvégzéséhez kell szerveze­tileg a megfelelő feltételeket megte­remtenem.- Mi az a fö feladat, amelyet kitűzött önmaga elé?- Nagyon sok elképzelésem van, az újítási szándék rendkívül erős ben­nem. Úgy gondolom, a legnagyobb kihívás az átalakulásnak megfelelő közgazdasági feladatok elvégzése. Ez pedig nagyon sok feladatot jelent. Jelenti azt, hogy a pénzügyi felada­tok ellátásának színvonalán javítani kell, a számviteli törvény új előírá­sainak, szabályozásainak meg kell felelnünk, számviteli és pénzügyi politikát szükséges kialakítanunk. És természetesen nem utolsósor­ban az új igazgatóság elvárásainak meg kell felelnem. M Nagy Istvánná a részvény társaság gazdasági helyzetéről tájékoztat Alsóbb szinten nem várhatók nagyobb „rengések” Vámos Gábor, a Moszkvai Energetikai Intézetben szerzett mérnök­­hőfizikusi diplomát. 1977 óta dolgozik Pakson. Az első öt évben ügyele­tes mérnöki beosztásban, váltóműszakban dolgozott, majd egyre ma­gasabbra jutott a hierarchiában. Üzemviteli osztályvezető, később főosztályvezető, majd augusztus 26-ig üzemviteli főmérnök. Időközben szakmérnöki vizsgát tett. 1991-től az Atomerőmű Üzemeltetők Világ­­szövetsége (WANO) moszkvai központ igazgató tanácsának elnöke és ezzel a WANO világszintű igazgatótanácsának tagja.- Úgy tűnik, a termelési igazgatóság egy merőben új szervezetként indul, fel­tehetőleg ugyancsak új feladatokkal. Melyek lesznek ezek? *■ Meg kell különböztetni a rövid és hosszabb távú feladatokat. A rövid tá­vú egy átmeneti időszakra szól, ahol mechanikusan összegződik az eddigi üzemviteli és karbantartási igazgató­ság szerepköre. Ez néhány hónapos időszak. A távlat az lényegében makro-sé­­ma szintjén kimunkált. Az igazgató­ság döntése alapján a szűkén vett ter­melési funkciókat kell egy szervezeti egységben végezni, és a korábbi üzemviteli és karbantartási igazgató­ságon folyó mérnöki háttérmunká­nak egy része is ide kapcsolódik. Eb­ben a tekintetben a szervezetfejleszté­si bizottság által készített végső jelen­tés szolgál alapvető forrásmunkának. Az ebben felsorolt alternatívákból kell választani vagy hasonló jellegű megoldásra kell javaslatot tenni. Ez pedig majd a PA Rt. igazgatótanács elé kerül megvitatásra.- Ez elég általánosnak hangzik. Én úgy godolom, ennél konkrétabb elkép­zeléseid vannak a jövővel kapcsolatban. Beszélnél ezekről részletesebben? Egyáltalán, egy üzemviteü dolgozó mi­kor, miből fogja érzékelni, hogy új igaz­gatóság keretén belül dolgozik?- Hát, a szűk munkakapcsolatban nem hiszem, hogy sok nyoma lesz, ha egy váltóműszakos üzemviteli dolgo­zót tekintünk. A távlatban az lesz majd látható, hogy a munka hátterét alkotó esetleges dokumentációs ki­szolgálás, egy-egy szakmai program előkészítése nem az anyaszervezet­ből, hanem egy másik szervezeti egy­ségből érkezik. A másik, amit érzékel­ni lehet majd, hogy az üzemvitel és a karbantartási tevékenység egy jobb koordinációt kap. Bár e két nagy szer­vezet tevékenysége elüt egymástól, de az érintkezési vonalak mentén egy jobb előzetes tervezést, előkészítést szükséges elérni. Emellett a dolgozók körében egy olyan helyzetet kell kiala­kítani, amikor a szervezetek szembe­fordulása kisebb mértékű, mint jelen­leg. Úgy szoktam mondani, hogy az oldalirányú kommunikáció és az együttműködési készség kell, hogy ja­vuljon minden szinten.- Szervezetileg tervezel változáso­kat?- A szervezeti változásokról korai még beszélni. A rövid távú változáso­kat egy vezérigazgatói utasítás fogja szabályozni. A későbbiekre pedig egy ütemezés készül, hogy a lépcsőzetes­séget betarva, fentről lefelé haladva, mikorra kell javaslatot előkészíteni az igazgatóság részére. Tehát korai még erről bármit is mondani.- Saját elképzeléseidről sem akarsz beszélni?- Nem. Mint mondtam, korán van még. Személyes elképzeléseimet egyeztetnem kell. A meghatározó szervezeti egysé­gek vezetőivel és a vezérigazgató úr véleményének is érvényesülnie kell. És mivel még azokkal a kollegák­kal sem beszéltem erről, akikkel felte­hetően dolgozni fogok, illetve együtt kell, hogy működjünk majd, ezért nem vagyok most abban a hely­zetben, hogy sze­mélyes terveimről beszámoljak. Bár érzem a tájékozta­tás fontosságát, nem tartom kielé­gítő megoldásnak, miszerint az érin­tett szervezetek vezetői, az újságból értesüljenek el­képzeléseimről.- Tiszteletben kell, hogy tartsam ál­láspontodat Viszont úgy gondolom, a nyertes pályázat tartalmazott godolato­­kat elképzeléseket, amelyeket a bíráló­­bizottság jónak tartott, hiszen azért nyert.- Én a pályázatomban szemponto­kat és elveket írtam le, s hogy ezt jelöl­ték legjobbnak, nem jelenti, hogy minden tétel, amit leírtam, automati­kusan érvényesül. Viszont, ha midenképpen valami konkrét dolgot kell mondanom, ak­kor két szempontot említenék. Egyik elvem az, hogy ha szervezeti változá­sok szükségesek, akkor azt lehetőleg úgy hajtsuk végre, hogy az osztályok feladataiban és állományában minél kisebb bolygások történjenek. Sze­rencsésebb a nagyobb egységek szint­jén változásokat végezni. Általános­ságban azt mondhatom, hogy konzer­vatívban gondolkodom a szükséges változások mélységéről. Én el tudok képzelni egy olyan állapotot, amikora jelenlegi szakmai bontás lényegében megmarad. Ez esetben viszont egy erős és hatékony koordináció szüksé­ges azon szervezetek között, akik a mai csoportosulásban is léteznek. Vámos Gábor, Teller Ede világhírű atomfizikussal Első paksiként az erőmű vezetésében Kováts Balázs okleveles gépészmérnök, atomerőművi szakmérnök. 1977-ben került az atomerőműhöz, mint blokkügyeletes. 1980-tól a nukleáris igazgatóság önálló mérnöke, majd 1986-tól az Energetikai Szakképzési Intézet igazgatója.- Azzal kezdeném, hogy őspaksi vagyok, s ez fontos számomra. Mikor 1969-ben érettségiztem - ekkor kez­dődtek az építkezések az erőműnél - tanáraim megjegyezték, hogy „ne­kem” építik az atomerőművet. Most, hogy sikeresen pályáztam a biztonsá­gi igazgatói állásra, személyemben először jutott paksi az erőmű vezeté­sébe. Fiatal mérnökként kezdtem a reak­torosztályon, mint blokkügyeletes, de gyakorlatilag nem dolgoztam e beosz­tásban. Aktívan részt vettem a beru­házásban, majd az első két blokk indí­tásában. 1986-ban kerültem az éppen szer­veződő ESZI igazgató székébe. Csep­pet sem bántam meg, hogy hagytam rábeszélni magam e lépésre, mivel egy „sikerágazatba” léptem, sok új ismere­tet szereztem. Meggyőződésem sze­rint soha annyi sikerélmény nem ért még, mint az itt eltöltött hat év alatt, és soha annyi kollegiális barátom nem volt, mint az ESZI-ben.- Akkor miért e váltás a „kánaánból", egy kemény csatákat ígérő székbe?- Én az a típus vagyok, aki nem sze­reti a nyugodt, langyos vizet. Úgy ér­­. zem, itt az intézetben eljutottunk egy olyan pontra, ahol már igazi nagy „robbantást” nem lehet csinálni, min­den beállt a maga rendes kerékvágásá­ba. így egyre nehezebben maradtam az igazgatói poszton, ezért pályáztam a biztonsági igazgatói állásra.- Amit sikerült is elnyerned. Az álta­lad vezetendő igazgatóság mennyiben lesz új, lesz más, mint az eddigi NEJIG?- A pályázatomban azt fogalmaz­tam meg, hogy egy olyan igazgatósá­got szeretnék létrehozni, amely a ne­vében szereplő biztonságot fejezi ki. Ez alatt azt értem, miszerint minden osztálya, főmérnöke, csakis olyan do­loggal foglalkozzon, amely a biztonsá­got érinti. Ezt azért szeretném hang­súlyozni, mert a cégnél a történelmi­leg kialakult eddigi szervezetben ugyanis rettenetesen sok „kakukkto­jás” van eldugva. Én egy hármas ta­goltságé igazgatóságot szeretnék fel­építeni. Az első a nukleáris biztonság, amelybe belevenném az ellenőrző reaktorfizikusi teendőket, a sugárvé­delmi osztályt és a polgári védelmet is. Második a klasszikusabb értelem­ben vett biztonsági rész, amelybe az egész erőműre kiteijedő nyugati jelle­gű minőségbiztosítás és anyagvizsgá­lat fér bele. Ide számítom még a mun­kavédelmet is - bár én inkább mun­kásvédelmet mondanék - valamint a tűzvédelmet. A harmadik kategória az úgynevezett őrzésvédelmi és be­léptetési tevékenység. Én úgy gondolom, hogy e hármas tagoltsággal lenne tiszta az igazgató­ság felépítése, így nincs olyan terület, amely ne a bizonsággal foglalkozna valamilyen formában.- Ehhez az elképzelt szervezethez nyilván új emberek is kellenek majd.- Igen, valóban szükség lesz bizo­nyos frissítésre, de nincs kiszemelt ember egyik posztra sem. Pályáza­tok lesznek osztályvezetői szintig, s ott majd eldől, kik lesznek méltók az állások betöltésére. Titkos favorit­­jaim vannak persze, de ez csak any­­nyiban érvényesül, hogy örömmel venném, ha ezek az emberek pá­lyáznának.- Mit tekintesz legfőbb feladatod­nak?- Feltétlenül a zökkenőmentes átmenetet, mivel a cégnek mennie kell, nem állhat meg az élet. Biz­tosvagyok abban, hogy az eddigi ve­zetők intelligens módon segítenek ebben. Decem­ber-januártól pe­dig teljesen kifor­­rottan kell mű­ködnie minden­nek.- Mint vezető, milyen célkitűzé­sekkel költözöl az igazgatói irodába?- itt is három alapgondolat kö­ré építettem ki céljaimat. Az egyik a biztonság, er­ről már beszélgettünk. A másik ket­tő a vezetés, valamint maga az em­ber. A vezetésről azt gondolom, hogy a most kiválasztott négy igaz­gatónak - persze a vezérigazgatóval közösen - egy olyan kollegális csa­patot kell alkotnia, amely jó érte­lembe vett módon védi és támogatja egymást. Amit én kifogásoltam a régebbi időkből, hogy a vezetési stílus min­dig egy felülbírálásban nyilvánult meg, s úgy jutott kifejezésre, hogy a vezető a legjobb szakember. Ez volt az alaptézis, ami teljesen fals felfo­gás. A vezetőnek szerintem nem az a dolga, hogy beosztottjaival konku­ráljon, hanem az, hogy ajó gondola­tokat „összegyúrja” és eredménye­sen vezesse a rábízott szervezetet. Nagyon fontos számomra a sze­mélyes kapcsolat, a személyes pél­damutatás, s az, hogy a dolgozók tudják, milyen célokért, miért dol­gozunk, és azzal szeretném zárni e beszélgetést is, amivel pályázato­mat is, hogy javaslom erőművünk­ben, hogy vezetői szinten a leggyak­rabban az a szó hangozzék el: kö­szönöm. Mert eddig nem ez volt a jellemző. M Kováts Balázs „elballagott”. - Az elmúlt éveket a diá­kok körében töltötte. Az elvárások kölcsönösek Tóth György a Paksi Atomerőmű Rt. műszaki igazgatói beosztását pá­lyázati úton ön nyerte el. Gratulálva ehhez, rövid bemutatkozásra szeret­nénk kérni. 52 éves vagyok, a Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem villamos­mérnöki, majd pedig atomerőmű szakmérnöki diplomát. Pályám kez­dettől fpgva a villamoseneigia-iparhoz kötődik, melynek főbb állomásai a Budapesti Elektromos Művek, az Erőmű Beruházási Vállalat ésapaksi atomerőmű voltak. Hazai (Gyöngyös) és külföldi (Románia, Egyiptom, Kína, Finnország stb.) hagyományos erőművek építésében szereztem gyakorlatot, illetve ismertem megazerőművitechnológiákatabemházás, műszakielőkészí­tés, tervezés, szerződéskötés, üzembe helyezés, létesítés területén dol­gozva. 1974 óta megszakítás nélkül az atomenergetikával foglalkozom, első­sorban a villamos-irányítástechnika területén szakmai vezetőként. Első feladatunk pl. egy 20/6 kV felvonulási transzformátor állomás létesítése volt a beruházás energiaellátásának biztosítására. Részt vettem ablokkok építésében, üzembe helyezésében, a szakmai gyakorlatot Novovoro­­nyezsben szereztem meg. 1985-től a PAV BERIG-nél töltötem be vezető funkciókat, az akkori kormányhatározatnak megfelelő bővítés előkészítésében. Ekkor ismer­tem meg a BECHTEL bemházási rendszerét, amelyet azóta is alkalma­zunk munkánk során. Érdeklődésem mindig az újszerű műszaki kérdések és azok gazdasá­gos megvalósítása felé vonzott és ennek érdekében azon munkálkod­tam, hogy az atomerőműben minél több hazai műszaki megoldás, be­rendezés és termék épüljön be. Meggyőződésem ugyanis, hogy aműsza­­ki és gazdasági kérdések eddig is, de a közeljövőben különösen szorosan összefonódnak. Elképzelései szerint a műszaki igazgatóság munkája milyen területeket ölelne át, a benyújtott pályázata alapján melyek lennének ajobbfeladatai? Alapvető feladatként jelölöm mega termelési tevékenység támogatá­sát olyan gazdaságos műszaki megoldásokkal,amelyek az erőmű tenne­­lésieredményeittovábbra isbiztosítjákanukleárisbiztonságmegtartásá­­val, illetve növelésével. A szervezetfejlesztési bizottság tagjaként közreműködve részt vettem az átalakulási koncepció kidolgozásában és pályázatom elkészítésekoraz abban foglaltakat vettem alapul, azaz a meglévő műszaki potenciál ki­használásával és koncentrálásával profiltiszta egységeket kívánok létre­hozni. A műszaki igazgatóság területéhez tartozna a műszaki fejlesztési és bemházási feladat, műszaki háttér biztosítását célzó tevékenységek, tervezési feladatok ellátása számítógépes háttér segítségével és végül, de nem utolsósorban az informatika. Első feladat a négy igazgató egyeztetése a tevékenységi körökre vo­natkozóan, amelyet szeptember 11-ig a fö egységek meghatározásával kell befejeznünk. Következő lépés november 15-i határidővel a mikro­­struktúra kialakítása, elsősorban pályázati rendszer segítségével. Ezen munkát az igazgatóságonként létrehozandó bizottságok, illetve az úgy­nevezett átalakulási bizottság segítené. Új munkakörével kapcsolatosan milyen célokat és elvárásokat fogal­mazna meg? A szervezet célja a feladatként már megfogalmazott termeléstá­­mogatás olyan műszaki javaslatokkal, amelyek segítségével javulnak az eredmények és a biztonság, az anyagi és szellemi értékek haszno­sítása, megfelelő anyagi érdekeltség kialakításával, költségtakarékos, hatékony gazdálkodás támogatása - olcsóbb műszaki megoldások al­kalmazása, üzemanyag management kialakítása, átmeneti szabad kapacitások piaci értékesítése. Külső intézetek tevékenységének csökkentése, szabadalmak, szoftverek értékesítése stb. - Nyílt, köz­vetlen, kommunikatív munkahelyi környezet segítségével az egyéni megelégedettség biztosítása, csapatszellem erősítése, minőségbizto­sítási tevékenység erősítése. Ezek megvalósulása érdekében elvárá­sokat fogalmaztam meg a vezetés és a beosztottak irányában is, hogy csak a legfontosabbakat említsem: azonosulás a célokkal, emberi tisztesség, törekvés a tökéletes munkavégzésre, egyéni képességek kibontakoztatása, vezetők támogatása, a vezetők részéről ezeken fe­lül mégelvárt,abeosztottak támogatása, kedvező munkahelyi légkör megteremtése, konfiiktushelyzetek megoldásában segítségnyújtás. Természetesen a részvénytársaság vezetése felé is érvényesek mind­ezek: a vezetés támogassa a kijelölt célok elérését, teremtse meg az ehhez kapcsolódó érdekeltséget. Mindezeket a feladatokat megfelelő bizalom hiányában nem le­het elvégezni. Bizalomra van szükségünk a felső vezetés, de a dolgo­zók részéről is. Ennek kezdete az, hogy a pályázatok alapján minket választottak, de éreznie kell mindenkinek, hogy mindaz, amit vég­zünk, egy közös cél érdekében, jó szándékkal és az eredmények elé­rése érdekében tesszük. Ehhez sok sikert és egészséget khiánva, köszönjük a beszélgetést. SCH Tóth György, mint a Szervezetfejlesztési Bizottság el­nökhelyettese, a pályázati djjak átadásánál

Next

/
Oldalképek
Tartalom