Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-07-01 / 7. szám

ATOMERŐMŰ 7 Az ember társas lény Régebbi és újabb stílusú társas kapcsolatok E cikk nem a munkahelyi hie­rarchiával kíván foglalkozni. Vala­milyen hierarchia még a legkisebb műhelyben vagy irodában stb. is van. Főnöke mindenkinek van és némelyeknek beosztottjai is. Ezelőtt 10 évvel hallottam fen­tire példát a gépezetről és az alko­tó csavarokról. Akkor nem mer­tem megkérdezni, mit is szól eh­hez a példálózó úr édesapja. E cikkben az emberek magánjellegű társas kapcsolatairól szeretnék rö­viden szólni. Talán legősibb a kocsmázás. Valaki, ki betér a kocsmába egy bi­zonyos lelkiállapotban - majd ki­jön onnan (vagy kidobják) - Jobb vagy rosszabb érzelmi állapotban. Állítom, hogy kocsmába a tár­saság és nem az alkohol miatt jár az emberek többsége. Érdekesek azonban a fogyasztási szokások. Például: 5 úr munka után el­megy a kocsmába, az első meghív­ja a társaságot és rendel 5 korsó sört. Megisszák. Jólesett. Ki-ki megy haza, gondolnánk. De nem így van! Most a másik úr rendel 5 korsó­val, mert hát micsoda illem ellen való vétség meginni valakinek a sörét és nem viszonozni. És megy tovább a sor, amíg mindenki fizet egy kört. Elfogy összesen 25 korsó sör, mindenki iszik 5-5 korsóval. Az első még jól is esett, úgy az első kettő. De a negyedik és ötö­dik? - Hát annak le kell menni. Az emberi emésztőszervek bírják a terhelést, melynek jutalma egy felszabadult pisilés. Vajon mi az, ami miatt el kell vi­selni az ivási kényszer kellemet­lenségét? Nos, az ok a beszélgetés, vagy inkább a napközben szerzett min­denféle lelki feszültségek, bána­tok kibeszélése, és ezáltal válik az élet elviselhetőbbé. A példaként említett öt úr közül legalább kettő beszél egyszerre - nem is igen értik, ki mit mond. A lényeg az indulatok, fájdalmak le­vezetése a kibeszélés által. Másrészt az 5 úr között létrejön bizonyos érzelmi kötelék, véd- és dacszövetség, a kibeszélés utáni megkönnyebbülés kellemes em­léke. Talán valamilyen közös cso­portba tartozás élménye is. Ugyanez alkohol nélkül is men­ne, csak éppen el kellene határoz­ni, hogy most semmit nem fogunk megbeszélni, csak a bánatokat, fájdalmakat kibeszélni. Megegye­zés kérdése, elvileg. A gyakorlat­ban közbeszól a szokás, az évezre­des. Már őseink is ittak hasonló okokból. A közös alkoholpartiból kimaradó munkatárs - bizony könnyen kerülhet gombostű he­gyére. A hagyományos társas kapcso­latok között igen előkelő helyet foglal el a rokoni kapcsolat. Pl. ha valakinek anyukája és apukája he­­ten-heten voltak testvérek, az egy­ből 12 nagybácsit, nagynénit és legalább 24 unokatestvért jelent. Egyesek szeretik, mások utálják egymást, megy a műsor. Lehet összejárni, közös étkezéseket vé­gigunatkozni. Közös érdek a csa­ládi vagyon, kapcsolatok gyarapí­tása, bizonyos fokú összetartás, kölcsönös előnyök. A nagy család biztonságérzetet, adott esetben anyagi támogatást is jelenthet. Vagy ezek ellenkezőjét. Nyolc óra munka egy beton­kockában - mi jöhet ezután? Irány a napfény, a szabad természet! A hobbitelkek szorgos munkásai nem meggazdagodni akarnak a meaőgazdasági munkából (nem is lehet). A szabad levegő, a fizikai mun­ka sok embernek kellemes öröm, szinte létfeltétel. Igaz ugyan, hogy a mezőgazda­ság minden szabadidőt felemészt - az időszerű munkáknál (vetés, permetezés stb.) ott kell lenni. Itt a szomszédság, kölcsönös segítség (pl. kútásásnál), közös gondok (pl. állatok, bogarak stb. kártétele) hozza az embereket ér­dekközösségbe. Ezelőtt, kb. 15 éve kezdett unal­massá válni a nagy szocialista kö­zösség, sokan igyekeztek valami saját dolgot birtokolni (kis föld, rajta kis ház, nyaraló stb.). A hobbitelek-tulajdonos már gazda, önálló, felelős a saját gaz­dálkodásáért. Polgárjoga van, már nem egy homályos nagy közösség névtelen tagja, ahol max. látvá­nyosan egyetérthet, vagy „a su­mák” lehet, vagy jópofa. Komolyan vallásosnak lenni szintén életforma. Gyerekkorom nagy és hangos templomai most már kihaltak, műemlék épületek, csak rövid ideig tartanak nyitva. Mintha Isten a vallásos kisközös­ségekbe költözne. Pakson is van több ilyen. A régi nagy templom passzív ottlétet követelt, a kis közösségek hívői aktívabbak. Elmondják gon­dolataikat egymásnak, közvetle­nek. Különböző vallásfilozófiái stb. előadások vannak, ezek egé­szen érdekesek, noha hiányzik az igazi élményszint. Bizonyos fokú vagyonközös­ség, hogy jövedelmük tizedét kö­zös kasszába adják. A közös va­gyont a közösség fenntartására, karitatív célokra stb. használják. A közvetlenség, szeretet, biza­lomlégköre - igen felemelő érzés, a hétköznapi kínzó gondolatok itt rövid időre enyhülnek. A keresztény ember azt tartja, hogy ha valaki felkeresi a közössé­güket, azt Jézus Krisztus küldte, tehát nem véletlenül jött oda. Ezért aztán szeretettel fogadják, mint régi ismerőst. Mindenesetre megvan az új kö­zösségekben is a tízparancsolat, a nemi érintkezések házasságon be­lülre való korlátozása, lopás, gyil­kosság stb. tilalma. A vallásos ember fél, pl. a világ­végétől. Meggyőződésem, hogy itt a dia­lektika vulgarizálása történik. (Azaz egy szobatiszta kisgyerek is bánkódhat a boldog csecsemővi­lága elmúltán, amikor még boldo­gan pelenkába csinálhatott. Az is­kolás számára a boldog gyerekvi­lág végét jelenti az első megméret­tetés, felelés, iskolai osztályzat stb.) A vallásos ember a cselekede­teit nagyobb odafigyeléssel éli meg, vagy fél cselekedni. Nem tudhatja előre, hogy indí­tékai az Istentől vagy az ördögtől származnak-e. (A kettő külsősé­geiben teljesen azonos.) Csupán az esemény végén lehet tudni, hogy az szellemei értelemben fel­emelő (isteni), vagy eltompító, butító, lehúzó a végeredmény (ez az ördög sugallata volt). Az új életformák közül az agy­­kontrolit kell elsőnek említeni. Tanfolyamokon lehet elsajátítani. 40 óra (két hétvége) 4-5000 Ft-ba kerül. A tanfolyam igen kellemes: egy zsúfolásig megtelt színház, ahol nincsenek színészek, nincs esz­mei mondanivaló - mindenki nézheti a saját műsorát. Igen érde­kes. Az agykontroll lényege az úgy­nevezett „alfa” állapot elérése, azaz az ébrenlét és álom közti át­meneti állapotban tartani a tuda­tot. Ezen állapotban nincs meg az alvás tompasága, sem az ébrenlét zűrzavara. Kitűnően lehet pl. ta­nulni, dolgokra megoldást találni. Vezető emberek vele született képessége ez, másoknak tanulni kell. (Azaz nem pánikba esni, dra­matizálni, hanem megoldani.) Más érdekes élmények is várnak a hallgatóra, ezeket feltétlenül meg kell tapasztalni, és nem is minden­ki tapasztal meg mindent. Életformává akkor válik, ha va­laki naponta gyakorol. Gyakorol­ni szólóban és párosán lehet. Jó a csendes szoba. Munkahelyen például nem le­het. Családban, otthon is csak úgy, ha a családtagok tisztelik egy­más magánéletét, illetve elmélyü­lésre való hajlamát. Az agykontrollosok zártkörű lapja volt az Alfajárók. Pillanat­nyilag a Magyar Hírlap minden hónap első heti számában egy ol­dalon mennek agykontrollhírek. Most már a témát elbírja a nyilvá­nosság, azaz agykontroll hívők és ellenzők jópofa tábora megszűnt. Minden csoda három napig tart - az agykontroll bevonult a köztu­datba. Még kevéssé ismert a dianetika. Igazi amerikai találmány: kemény munka, pergő dialógusok. Könyv­ből nem, csupán gyakorlatból sa­játítható el. Csak párosán lehet gyakorolni. (Ezt hívják auditálás­­nak.) Miért jó ez? Pl. valakit munkahelyi sérelem ér, vagy elárulja a legjobb barátja, vagy elhagyja a szerelmi partnere stb. Egy hétig nem alszik, érzel­mei, idegei fel vannak borzolva. A dianetika ismerője ilyenkor auditálhatja magát. Ez nem jelent mást, mint beszélgetést, melynek lényege, hogy a személy elmondja a sérelmét, egy másvalaki ezt vé­gighallgatja, érdeklődik, kérdése­ket tesz fel. Végül is a személy „kibeszéli magából” a sérelmeit, egy speciá­lis módszer szerint, és végighall­gatják a dianetika szabályai sze­rint. Ezáltal a sérelem érzelmi töl­tése megszűnik, a sértett személy nyugodtan alszik már. A sérelem élményét feldolgoz­ta (lelki értelemben), tudja, mit várhat azoktól, akik a sérelmét okozták. Megoldást is talált a do­logra. Egy tapasztalatot szerzett, idegrendszerét azonban már nem dúlja fel a sérelem, a fájdalom. Szellemi és fizikai képességei tel­jes (vagy jobb) birtokában ma­radt. Háromnegyed siker, ha a házas­társ is érdekelt a dianetikában - így kölcsönösen auditálhatnak, a partner szinte mindig kéznél van. Itt már életforma lehet a diane­tika. Ha a házastárs vagy a szűkebb környezet, család nevetségesnek, vagy éppen pénzéhes vállalkozók üzletének, vagy szektának, vagy veszélyesnek stb. tartja a dianeti­­kát, úgy az auditálások leállnak. Ha a házastárs, illetve a család közömbös, akkor lehet partnert keresni. Ha a partner éppen másik nemű - ajjaj! Hát ez a kapcsolat sem lesz tartós. Marad a béraudi­­tálás 500 forintos óradíj ellené­ben. Pillanatnyilag a dianetika ná­lunk 2-3 éves múltra tekinthet visz­­sza. Nagyon kevesen ismerik, Amerikában is csak 1950-től van. Németül a tárggyal kapcsolatos összes könyv megjelent, magyarul pillanatnyilag a tankönyvek töre­dékét adták ki. O. F. Dinnyés József atillában A Fadd-Domboriban rendezett ifjúsági hétvégén készült interjú részletei- A műsor alatt kialakult közvet­len kapcsolat stílusában szeretném folytatni a beszélgetést - mondom Dinnyés József előadóművész, dal­tulajdonosnak. -Abban az atmosz­férában, amelyet teremtettél, az „István a király”előadása óta érez­tem ismét, hogy MAGYAR vagyok. De beszélj inkább magadról.- Szegedi születésű vagyok. Édesanyám könyvtáros, édes­apám nincs... Önhibánkon kívül nincs apa a családban. Mondjam azt, hogy egy régmúlt rendszer ezért a hibás? Nem nagy ügy, hisz ezer és tízezer családot nyomorí­tottak meg. De ez nem érdekes... Nos tehát innentől egymásra vol­tunk utalva édesanyámmal és hú­gommal. Könyvek között töltöt­tük óráinkat, éltük életünket. Mó­ra Ferenc szépmívű íróasztalát ki­tették a raktárba, mert az faragott asztal, és ilyen akkor könyvtár­­igazgatónak nem lehetett. Az igazgatót csőbútorba ültették, így én Móra Ferenc íróasztalán írtam iskolai leckéimet. Értelmiségi szülő gyerekeként az is „termé­szetes” volt, hogy napközis nem lehettem. Engem könyvek vettek körül, s ez volt a fontos! Szeged egy tradicionális kultúrváros. A gimnáziumban olyan tanáraim voltak, akik az egyetemi katedrá­tól „avanzsáltak” a középiskolai tábláig. Ilyen volt a hatvanas években a magyar szellem egyik fellegvár­­(os)a. Németh László, Bibó István szelleme lebegett a város felett. Nagyon sok fiatal táplálkozott eb­ből, s zömüket a kényszer hajtotta szerte a világba. Debrecen, Ko­lozsvár, Pozsony, Szabadka, Pá­rizs, London stb. Mi szegediek mindegy hol találkozunk. Mi va­lóban, már félszavakból is megért­jük egymást. No, ez ideig a szelle­mi indíttatásomról beszéltem. Tudniillik nem mindegy az, hogy ki honnan indul, s merre tart. Minthogy az sem mindegy, kitől tanulunk meg késsel, villával enni.- Mikor és hogyan alakult ki e lángoló hazafisággal átitatott fog­lalkozásod?- Ezerkilencszázhatvanhatban a szegedi ANGYALOK együttes basszusgitárosa voltam, majd egy évvel később, mint gitáros előadó, önállósodtam. Az idősebbek talán emlékeznek a hatvanhetes pol­­beat fesztivál egyik győztes dalára. Karrier a címe, melynek szerzője azonos Dinnyés Józsival és versét az a Veress Miklós írta, aki a Moz­góvilág című lap főszerkesztője volt. De visszatérve a műfajhoz - ez időben az ifjúsági mozgalmak, a háborúellenes megmozdulások és a popzene elterjedésével párhu­zamosan kialakult politikai dal, amely országokat, társadalmi rendszereket áthidalva, az önkife­jezés egyik formájává vált a fiatal­ságnak. Nos ezt az utat választot­tam én is, amelyen olyanok mene­teltek mint Bob Dylan, Joan Baez, Donovan, a Seekers együttes stb. Az emberiség fájdalmai fogalma­zódtak meg a politikai dalokban, de én csak a magyarság kínjairól akartam énekelni. Azokról az „aranyos” emberkékről, akik el­babrálták a hétköznapjainkat. Ez irányú törekvésem hol támogat­ták, hol tiltották, amit persze nem értettem. Csak egy-két év után jöt­tem rá, hogy amíg csak a felületet birizgálom, addigjóindulatú kriti­kusként támogatnak, de ha már a belső köreikbe nyúlok, és a válto­zásokra serkentem a hallgatósá­gom, akkor tiltanak. No itt lehúz­tam a rolót. Rájöttem, igenis azt kell mondanom, amit megfogal­maz egy Kalász László, Ratkó Jó­zsef vagy Tőzsér Árpád, a leme­zeimen a példa, hogy még ki. És ha ezt a zene segítségével meg tu­dom értetni az emberekkel, akkor elértem célom. Most kérdezhet­néd, valójában mi a célom? Az, hogy erőt adjak annak az ember­nek, aki Pakson, Miskolcon vagy bárhol él az országban. Az, hogy jöjjön arra rá, mi hiányzik az életé­ből, s talán így részese lehetek az önmegvalósítás és az újratermelés folyamatának. Tudniillik ha nem termeljük újra gondolatainkat, nem építjük újjá megbicsaklott, megcsorbult önérzetünket, akkor előbb-utóbb szolgák leszünk.- Dalaid könyvében olvasom: „...a nyelv és az értelem a múltba vitt, hogy újra együtt lélegezzek az alkotókkal, a költőkkel, s a jövőbe repítsen. Régmúlt idők hangulatai, intelmei, érzelmei, bölcsessége, könnyedsége időgépként szállít az anyanyelv birodalmába. Dalaim könyvébe azokat a verseket, ame­lyeket a magyar költők írásai közül válogattam, élet-időm költészeté­ből válogattam... "Nos, ezek után a könyvedről ha közölné! néhány gondolatot.- A daloskönyvemben kilenc­venhat vers van. Ezek közül ha négy-öt versecskét, egy zenélni tudó ember előad a nagyérdemű hallgatóságnak - netán ebből tár­sas beszélgetés fakad -, akkor könyvem elérte célját. Könyvem­ben útmutatón keresztül segítem az embereket e műfaj megismeré­séhez.- Verseket zenésítesz meg, s adod elő énekek formájában. Alapjában véve ez nem ismeretlen, csak a ma emberétől kicsit idegen, minthogy zömében a verseket mondják.- Ez igaz. De tudni kell, hogy a vers soha nem volt egyedül. Saj­nos a könyvnyomtatás az elmúlt évszázadokban elárvította a ver­set. Megfosztotta a zenéjétől, miután csak sor sor után került a papírra. A zene kézen fogja a ver­set, hogy elvezesse a dallam érzel­mi útjain az olvasó értelméhez. Gyanítom, hogy Petőfi is lelépte verseinek dallamát. De lehet hal­lani Ady költeményeinek zenéjét is, például a „Zúg-zeng a Jégcim­balom” című verse, amelyet az egymáshoz csapódó jégtáblák muzsikája tesz hangulatossá. Vagy gondoljunk csak Kassák La­jos „Mesteremberek” című versé­re... Ha valaki ezt elkezdi dekla­­málni, előbb-utóbb dallamot fog rá formálni.- Bizonyára sokan azt monda­nák, hogy míg a tudományért és a művészetért siránkozol, addig or­szágunkban háromnegyed millió a munkanélküli, s több milliónak szűkös a betevő falat.- A munkanélküliség az oktatás hiányosságának a terméke. Alap­vetően mi a probléma? A szocia­lista típusú szakmai oktatás felsze­letelt volt. Egy irányban szakosod­tak az emberek, amire most nem tudnak építeni. Negyven-ötven évesek nem nagyon ülnek az isko­lapadba, minthogy erről már le­késtek. De nézzük csak meg; egy több képesítéssel bíró szakembert még ilyen helyzetben sem lehet elkeseríteni.- Apropó, te milyen mesterséget sajátítottál el?- Most hirtelen édesanyám in­telme jut az eszembe; egy-két szakma legyen a kezedben, s csak azután menj el zenésznek. így, szófogadó módon, megtanultam a kirakatrendező és a hangszerké­szítő mesterséget. Amióta aktív zenész vagyok koncertezem, szer­zőként dolgozom, tanítok, s ezek után bátran mondhatom, hogy a magyar kultúra és a közgondolko­dás tagja vagyok.- lm egy igaz magyar, aki népe kultúráját élteti, bár az utóbbi ép­pen haldokolni látszik. Most egy más vizsgálódás - véleményed sze­rint a többpártrendszer megosztja-e a magyarságot.- Igen, megosztja. Épp ezért rossz. Ezért nincs rá szükség. Csak sajnos jobbat még nem találtak ki. Churchill is ezt mondta. S még ar­ról, hogy mit éltetek és mit nem... Az önbecsülést! Ha valaki nem becsüli önmagát és nemzete kul­túráját, az menjen a sivatagba.- Mi a meglátásod a vallásról, amiről pátriánkban megoszlanak a vélemények?- Ha Magyar Adorján könyveit úgy terjesztenék mint a ponyvát, a szennyet a standon, akkor a ma­gyar lélekről sokkal többet tud­nánk meg és pontosabban tud­nánk megfogalmazi érzelmein­ket. Nem lenne bennünk ennyi in­gerültség, ami abból adódik, hogy hitetlenek vagyunk. Sajnos a mo­rál és az erkölcs távolodik tőlünk, hiszen csak képmutatással talál­kozunk mindenütt. De ha a ma­gyar erkölcs és szellemiség tükre ismét előtérbe kerülne, mint pél­dául a reformáció idején, akkor nem kellene abortuszról beszél­nünk, nem kellene a házasság szentségéről vitatkoznunk, nem kellene az egymás iránti tisztelet­ről szájalnunk és nem kellene ve­szekednünk azon, hogyan hozzon létre közösséget egy átalakuló tár­sadalom. Évszázadokkal ezelőtt nem volt ilyen a magyar lélek, el­végre népünk nem honosodhatott volna meg Árpád idején.- Megítélésem, hogy a történel­münk folyamán nem a nép, hanem a mindenkori meghatároz(hat)ó „gépezet” felelős a jó, illetve a meg­romlott állapotért. És az is tény, hogy az utóbbit volt aki nem, volt aki el bírta viselni. Erről jut eszem­be, minek tudható be a külföldön élő magyarok irántunk megnőtt ér­deklődése?- Annak, hogy mi rendes nép vagyunk. Félre ne értsd, nem arról van szó, hogy itt gonosz gyerekek, nénik, bácsik és politikusok élnek. Mi az idő szentháromságában lé­tezünk.- Kezdek félni, hogy nem érte­lek...- Nos volt egy dicső múltunk - nem az elmúlt negyven évről be­szélek. Van egy zűrzavaros jele­nünk - de hála Istennek nem vé­res -, és van jövőnk.- Mi alapján ez az optimizmus?- Az alapján, hogy mi a jövőn­kért keressük önmagunkat, s buz­­gólkodunk a jelenben. Az alapján, hogy mi szeretjük egymást és sze­retjük a többi népet... Ne nézz rám fanyarul, gondolj egy adott hely­zetre, például a nemzeti kisebbség kérdésére, a német vagy az izraeli politikai eseményekre. Ha te vala­kivel jót teszel, jót várhatsz érte. Körülményeid még az égiek is megsegítik.- Igen, kezd világosodni elmém, de vannak a határaink körül olyan gyanakvó tekintetűek, akik múlt­ban gyökeredző, revíziós törekvést látnak bennünk.- Hát akkor lássák! Én bízom abban, hogy a szomszédos orszá­gokban a demokrácia egyszer el­jut egy olyan állapotra, amely megkongatja a lelkiismeret ha­rangját. Én bízom abban, hogy a határok e térségben átjárhatóvá válnak. És tudom, hogy ez nem utópia. Ez a jövő útja. Nyilván vannak még történelmi béklyók, de ezt a magas politika és a de­mokrácia előbb-utóbb leveti.- A közeljövődről ha mondanál valamit. Például azt, hogy mire ké­szülsz?- Arra az útra, amely innen az otthonomba vezet. Az otthonom­ba, ahol béke s nyugalom van. Az otthonomba, ahol kipihenhetem magam, hogy újult erővel induljak holnap...- Az égiek vezessenek! g. szabó pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom