Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
8 ATOMERŐMŰ Lépcsőfiitó (akadály) verseny Pakson Márciuskupa A március 8-9. között az ASE sportcsarnokában megrendezésre került teremlabdarúgó tornán tíz csapat két csoportban mérkőzött meg a kupáért. A döntőbe négy csapat jutott, ahol is a csoportelsők az első helyért, a csoportmásodikok a harmadik helyért küzdhettek. Az előcsatározások során kialakult eredmények alapján a kupáért az ASE Öregfiúk és a MINARIK csapata lépett pályára. A döntőhöz méltóan nagy volt a küzdelem. A rendes játékidőben nem született döntés, így büntetőrúgásokra került sor, ahol az öregfiúk bizonyultak a jobbnak. A harmadik helyezésért nem kisebb küzdelem folyt. Az EMELÖGÉP-DUNACENTER mérkőzésen az EMELŐGÉP 6:4-re nyert, így ők végeztek a bronzérmes helyen. A torna gólkirálya 7 góllal Szendrei István, a kupagyőztes ASE Öregfiúk csapatából lett. Gyányi Zsigmond Bizony kevés híján kútba esett. No nem az érdektelenség, hanem az önzés, és a rosszindulat miatt. De menjünk sorjában. A szervezők - a Paksi-Triatlon klub - a verseny meghirdetése előtt megkérdezték a Babits u. 10. lakóit, lehet-e ott a verseny? Ellenvetés nem volt. Ott követtek el hibát, hogy nem kértek a lakóktól becsszót és aláírást. Azt gondolták, ilyen nagy horderejű kérdésben elég az igen. Meghirdették a bulit. Utcára kerültek a plakátok, megírta az újság, elhangzott a PAV Rt.-videoban. Egyszer csak megszólalt a telefon. Egy - jogaival élő lakó közölte, nem tűri, hogy az ő nyugalmát mindenféle népség zavarja. Szervezőnk próbált érvelni, hatástalanul. Az alapállás a nem volt. Másik helyszínt próbáltak keresni. Továbbálltak egy házzal. A 12-ben kezdett sínre kerülni a dolog, mikor ismét megszólalt a telefon... Most az Úr hangja szólt bele, hogy nem! M iért? Mert a lakók egyedül nem dönthetnek. A Gondnokság engedélye kell. Hosszas telefonálgatás után abban maradtak, ha az összes lakó aláírja, talán engedélyezik. Csütörtökön délután volt. A rendezők megint elindultak házalni. Már az első lakásból, ahová bekopogtak, elutasító választ kaptak. Ők beleegyeznek, de nem írnak alá semmit. Na most mi lesz? A verseny kidobolva, a díjak összeszedve, egy csomó pénz kifizetve, és nincs helyszín. Ebből nagy égés lesz! Egyszer csak jött a mentőötlet, hogy van még egy tízemeletes Pakson, a rózsaszínű. Meg kell próbálni! Végigkérdezték a Pollack utcai ház lakóit és láss csodát! Egy fia ellenvetés nem volt. Rosszul mondom. Szeretettel fogadták a szervezőket. Nem kellett győzködni senkit. Volt aki azt mondta, örül, hogy az ő házukat választották. Fél óra alatt lezajlott a közvéleménykutatás. Az előzmények után hihetetlennek tűnt. Egyik helyen az érvelés, a meggyőzés hatástalanul levegőbe szállt. Ugyanabban a városban, alig egy km-rel távolabb egyszerű kérés is elég volt, hogy a rendezők munkája, és a sportolók szórakozása ne váljon füstté. Ilyen előzmények után hetven versenyző és a kísérő barátok, testvérek, szülők szép számú csapata gyűlt össze az Irka-firka boltban berendezett depó előtt. A várakozást felülmúló, rendezői szívet melengető tömeg volt. A versenyző lányokat, asszonyokat virággal fogadták, majd az egész mezőny - bemelegítésképpen - átfutott a Pollack utcába. Tíz órakor Simon Gábor hétéves kisdiák indult elsőnek az első paksi lépcsőfutáson. Egy perccel utána követte a második és így tovább, percenként egy versenyző indult a 187 lépcsőfoknak. A szűk lépcsőházban a szurkolóknak nem jutott hely, de a ház lakói az ajtókban állva biztatták a futókat. A legjobbaknak alig több mint fél perc elég volt, hogy följussanak. Odafönn stopperóra, nápolyi és légritka tér várta az érkezőket. Meg a videósok mikrofonja, amit a befutók orra alá dugtak. A riporter kérdéseire néha tátogás, máskor artikulátlan tüdőzaj volt a válasz. Hát igen, olyan magasan már kevés az oxigén. A versenyzők elfogytával a rendezők is nekifutottak a tíz emeletnek, mintegy kipróbálva amit főztek. Odafónn ők is keresték az oxigénmolekulákat. Másfél óráig tartott az első paksi lépcsőfutó verseny. A számolás kicsit elhúzódott, de a nép virágos hangulatban várta az eredményhirdetést. Közben a ház lakóival beszélgettem, akiknek nagyon tetszett az egész. Tetszett a gyors lebonyolítás, a fegyelmezettség, hogy rend és tisztaság maradt utánuk. Az egész egy derűs szín volt a ház életében. Elragadtatással dicsérték a futók, elsősorban a kisgyerekek kondícióját. A lakók kedvességének a csúcsa volt, mikor ajándékokat ajánlottak föl a gyermekkategória legjobbjainak. Tisztelet és köszönet érte! Elkészült végre a sorrend. Kihirdették az eredményt. A nőknél első lett Malatinszky Szilvia, a lányoknál Zubor Enikő. A férfiak versenyét Gerencsér Ottó nyerte, a fiúkét pedig A god Zoltán. Lezajlott hát az első lépcsőfutás Pakson. Nagyon reméljük lesz folytatás. Bízzunk benne, hogy hagyomány született. Lelkesedés van, tapasztalat van, jóindulat van. Mi kell még? NAGY ISTVÁN Női első helyezett - Malatinszky Szilvia Előtérben a fizikai felkészülés Mi következik két orrbavágás után? Azt hiszem - és nagyon remélem, nem fogom ezzel elkiabálni -, tél tábornok kegyes volt hozzánk az idén, nem sokat dideregtünk az elmúlt hónapokban. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, nagyon sokan vátják a tavasz beköszöntét, március hetedikét, nyolcadikát. Jó, tudom, sem a csillagászati, sem a meteorológiai tavasz nem erre az időpontra esik, de azért mégis tartom, az igazi tavasz ekkor kopogtat. És - hölgyeim ezer bocsánat - még csak nem is a nőnapra gondolok. Nos, biztosan leesett már az a bizonyos pénzdarab. Hát persze, természetesen az NB-s labdarúgó idény kezdetére gondoltam. Mert süllyedjen bármily mélységekbe is aranylábú labdarúgóink produkciója, nagyon sokan váijuk már a hosszú szünet után a labda pattogását, hogy a bajnokit követően a pokolba kívánhassuk az egész csapatot, s megfogadhassuk, többet sem élőben de még a tv-ben sem nézünk focimeccset. Szilárd elhatározásunkat tartjuk is - legalábbis a következő meccsig. Szóval nyakunkon a tavasz, ismét útjára indul a labda, folytatódik a bajnoki pontvadászat az NB II-ben is. Ennek ürügyén kértem egy beszélgtésre Pusztai Lászlót, az Atomerőmű SE vezető edzőjét, hogy megtudjuk, mi történt a csapat körül, hogyan sikerült felkészülésük, milyen tervekkel vágnak neki a tavaszi idénynek. A cél: az első négy hely egyike- Nem volt semmi gondunk, zavartalanul sikerült elvégeznünk a betervezett munkát, sőt még azon felül is teljesítettek játékosaink, mindenki becsülettel végigdolgozta a telet. Persze a felkészülés igazi megméretése mindig a bajnoki mérkőzés, bár az edzőmeccsek során végezhettünk részfelméréseket. A pillanatnyi állapot most, egy héttel a rajt előtt az, hogy egy kicsit később váltottam át a fizikai felkészítésről a formába hozó időszakra. Ebben a tekintetben egy-két hét hátrányban van a csapat. Úgy éreztem, fizikailag és állóképesség dolgában több időt kell szentelnem, éppen ezért úgy látom, még egy kicsit merevek a játékosok, nem érzik még igazán egymást, a játékot, nincs meg az a szellemi frissesség ami kell, de hamarosan meglesz, s jön a játék is.akkor.- Laci, ne haragudj, hogy máris közbevágok. Az elmúlt két évre, ha visszaemlékszem, akkor a legnagyobb jóindulattal sem állíthatom, hogy a csapatjó rajtot vett a bajnokságban. Inkább gyengére sikerült, s utána kellett kapaszkodni. Mi lesz akkor most, ha amint mondod, egy-két héttel le vagytok maradva játékban, a labdával való összeszokásban?- Nézd, azt hiszem, ha az embert kétszer orrbaverik, harmadszor már odafigyel. Mi is így vagyunk, hiszen valóban gyengén rajtoltunk eddig. Most ráadásul egy régi mumus érkezik elsőként hozzánk, a III. kerületi TVE, védekező stílusa nem kedvező számunkra. Hát nem tudom mi lesz, de úgy gondolom, hogy játékoskeretünk egy olyan minőséget ad, hogy fel tudunk tömi egy zártan védekező csapatot is. Akkor pedig bízom benne, hogy itthon tartjuk a két pontot, s ez további kedvező lökést ad számunkra. Ez nagyon fontos lenne, hiszen célunk változatlan: az első négyben akarunk végezni. Ez benne van a csapatban, így ennél alacsonyabb mércét nem állíthatunk fel magunknak. „Álom” center ASE-mezben?- Várható-e esetleg valamilyen új harcmodor, taktikai fegyver részetekről az új idényben ?- Csoda dolgokat nem tudunk „bedobni”, mert nagy változások nem történtek nálunk. Viszont lassan meg merem lépni azt a taktikai továbblépést, amihez eddig még hiányzott a megfelelő személy. Bár sajnos ajátékengedélye még nem érkezett meg, de hozzánk került egy orosz játékos, Khalzov. Ő előkészületi mérkőzésen játszott már, most illeszkedik be Pakson. 27 éves, évekig szerepelt a szovjet első ligában. Fizikailag nagyonjó állapotban van, á labda is nagy biztonságban van nála, a kombinatív játékban is csapaton belül a legjobbak közé sorolhatom. Ráadásként a góllövésben is jeleskedik. Szóval az általam „megálmodott” centert sikerült megszereznünk. Vele játszhatunk háromcsatáros variációt, két gyors szélsőnk a védők mögé kerülve becenterezheti majd a labdát.-Ha már a személyii változásoknál tartunk, beszéljünk a másik újjátékosról is. Sőt, volt aki - ha csak időlegesen is, de távozott a csapattól.- Először talán a távozóról. Gyenti Lacival lettünk szegényebbek, mivel fél évre bevonult katonának. Ez idő alatt Keszthelyen, egy magasabb osztály felé nyújtózkodó NB III-as csapatban szerepel majd. Érkezett viszont sok-sok NB I-es mérkőzéssel a háta mögött Horváth Gábor, a Videoton egykori játékosa. Ő egy alsóbb osztályú osztrák csapatban „levezetett”, élvezte egy kicsit a játékot kemény edzések nélkül. Kinti csapata megszűnt, így csapatot keresett. Én ismertem őt régóta, tisztában vagyok tudásával. Megbeszéltük, újra edz keményen, bepótolja fizikai lemaradását, „legyalulja” 34 kiló súlytöbbletét, akkor számítok rá. Rutinos, tapasztaltjátékos, a védelem bármely posztján vagy középpályán egyaránt otthonosan mozog. Ő a rajtra be is váltotta amit Ígért, a játéka is egyre jobb lesz.- Öt akkor is leigazoltátok volna, ha történetesen Erdélyi nem esik ki a sorból sérülés miatt hosszabb időre? +- Nem, nem. Ez direkt posztra igazolás volt. Erdélyi Peti mögött nem állt rendelkezésre olyan stabil ember, hogy ne okozott volna gondot az ő kiválása, ne gyengült volna védelmünk. Nekem az az elképzelésem, hogy hátul a labda megszerzésében és fejjátékban is stabilak legyünk szélen és középen egyaránt, a középpályán pedig főleg játszó emberek szerepeljenek. A csapat megvan - kezdődhet a játék- Egy héttel a bajnoki rajt előtt gondolom kialakult már benned a kezdő csapatod. Bár mire e cikk megjelenik, túl lesztek máraz első, de a másodikfordulón is. Azért kiváncsi lennék a névsorra.- Esetleg egy-egy néveltéréssel, de megvan a csapat. A kapuban Hujber, középen Blatt, a két emberfogó Gracza és Nagy Zoli. Középpályán Tóth vagy Horváth Gabi mellett Kákonyi, Márkus, Nagy Lajos és Szabó Béla. Elől pedig Kádár biztos, a másik csatár meg a Vörös, Juhász, esetleg Khalzov hármasból kerül ki.- Laci, akkor nincs más hátra, mint azt kívánjam, hogy egy sikres rajt után még erősítsetek egy kicsit, s amilyen szoros a tabella, a végén még „akármi" is kijöhet belőle.- Kösz. AIII. kerület ellen nagyon kell koncentrálnunk. Magáért az indulásért is, de jócskán akad adósságunk is az óbudaiak ellen. De - és ez nem csak a rajtra igaz - a közönségünkért is szeretnénk játszani. Nagyon szeretnénk szurkolótáborunk létszámát növelni, illetve azt, hogy érezzék, mi arra törekszünk, hogy kiszolgáljuk az egész város labdarúgást szerető közönségét. Hogy egy kis minőséget adva számukra, magukénak érezzék csapatukat, s ha esetleg egyszer még azt is megéljük, hogy hangos szurkolással buzdítják a játékosokat - hát az lenne a legkellemesebb számunkra. MEDGYESY Bognár: igen, Hart: sajnos nem Van már paksi olimpikon A sors végre igazságot szolgáltatott Bognár Lacinak. Bár mit emlegetem én a sorsot, hiszen ő maga vívta meg csatáját, ő állt szemtől szemben az ellenfelekkel, akik előtt ugyancsak ott lebegett a cél: ott lenni a sportolók hatalmas világtalálkozóján, az 1992-es barcelonai olirtipián. És Laci „összekapta” magát. Először Debrecenben a hazai selejtezőn Bartával szemben szerezte vissza hazai elsőségét, amelyet a tavalyi OB döntőjén veszített el. Ekkor diadalmaskodott ellene először Barta szemben öt Bognár sikerrel. Laci egyre nehezebben hozta a súlyát, egyre több energia és erő veszett oda az állandó fogyasztásnál. Ennek egyenes következménye volt az akkori vereség. S ezzel egycsapásra „leírták” a válogatottnál a PSE öklözőjét, a nemzetközi versenyekre sorra a Vasas versenyzője utazott. Közben Bognár az 57 kgban, Kalocsai Zoli súlycsopoortjában próbálkozott. Hazai viszonylatban két klasszis egy súlycsoportban, ez ugye luxus. És ugye közeledett az olimpia is. így hát egy utolsói?) elhatározással Bognár ismét fogyasztott, az 54 kg-ban megpályázta a válogatottságot. Debrecenben hatodszor is „leverte” Bartát, s utazhatott Haliéba az igazi megmérettetésre. Az első fordulóban az olasz Verzolini próbálta útját állni, de nem sok sikerrel. Laci végig irányított s néhány másodperccel a meccs vége előtt „leszállt a lila köd” az olaszra, kiütéssel nyert Bognár. A következő győzelem szenvedő alanya a román Aliuta volt. Változatos, nagy csatában 16:11-re nyert Bognár Laci és boldogan fogadhatta a’gratulációkat, ott lehet Barcelonában. Bravó Laci! Bár ezt követően kikapott az ír McCullough-tól, de hát a fo cél már megvolt. Sajnos kevesebb siker kísérte a másik paksi bunyós, Hart Péter szereplését, nem sikerült neki is megváltania repülőjegyét a katalán városba. Két vereséget szenvedett, Bognár Laci először a horvát Maurovicstől majd a vigaszágon a kimondhatatlan nevű cseh Rückschlosst-tól, így ő - bár előzőleg neki adtak nagyobb esélyt - nem lehet ott Barcelonában, de van még esély, hiszen Kalocsai és Petrovics március 9-15. között Franciaországban, majd március 23-29- ig Szabó Olaszországban próbálja meg kiharcolni az olimpiai részvételt. MEDGYESY ATOMERŐMŰ Felelős szerkesztő: Lóczy Istvánné Tervező szerkesztő: Németh Zoltán Szerkesztőbizottság: Medgyesy Ferenc, Medveczky Gábor, Nagy István, dr. Ormai Péter, dr. Ótós Miklós, Serdültné Benke Éva Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71. 7031 Kiadja: AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája. Irodavezető: Dr. Murzsa András Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101 Engedélyszám: 1II/ÜHV/306/T Megjelenik havonta Készül a Szekszárdi Nyomdában 5000 92.562 Felelős vezető: Vadász József
