Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-02-01 / 2. szám

2 ATOMERŐMŰ Rend és nyugalom kell (Folytatás az 1. oldalról.) és adottak lesznek az új peremfel­tételek, majd ezek figyelembevé­telével próbáljuk az érdekvéde­lem által fölvetett problémákat megnyugtatóan rendezni. No, de mielőtt visszatérnék az ön kérésé­hez - mert nem akarom megke­rülni - leszögezem, hogy ez a megállapodástervezet az AÉSZ részéről fogalmazódott meg, így természetesen vannak vitás kér­dések. Az utóbbiakat ennél az asztalnál, az illetékes vezetők, szakértők bevonásával fogjuk megbeszélni,«ahol nem a szubjek­tív érzések és indulatok, hanem az észérvek fognak majd csatáz­ni...- Ha nem is a teljesség igényével, csupán egy-két súlyozottabb pont­ról. Elsőként az ötös pontból idé­zek: „a Paksi Atomerőmű jelenlegi jóléti és szociális vagyona a jövő­ben is a mai funkciója szerint hasz­nosul...” Vezérigazgató úr, elkép­zelhető, hogy az atomerőmű üdü­lést szolgáló épületei az átalakulás után - mert ilyen feltevések szület­tek - magán vagy más társaságiok) kezébe kerülnének?- Ilyenről nem tudok, s ez irá­nyú törekvésekről, elgondolások­ról nincs információm. Ha van is ilyen feltevés, nem tudom kitől ered. Az biztos, hogy a stratégiai­lag fontos szociális létesítmé­nyekről nem fogunk lemondani. Elképzelni sem tudom, hogy a paksi atomerőmű üdülést szol­gáló létesítményei magánkézbe kerüljenek. Ez utóbbiak már az atomerőmű dolgozói által meg­termelt anyagi javak eredményei, amelyek egészségügyi és szociális célokat szolgálnak. Emlékszem rá, tavaly a pályázati elbeszélgeté­sen, egy pénzügyi szakember ar­ról faggatott, hogyan döntenék a vállalat szociális létesítményeinek ügyében, ha például nehéz gazda­sági helyzetbe kerülne a PAV? Nehezen tudom elképzelni, hogy ez bekövetkezzen - válaszoltam. De ha mégis így alakulna, és érté­kesíteni kellene bizonyos vagyon­tárgyainkat, akkor a rehabilitációt szolgáló létesítmények lennének a legutolsók.- Még az ötös pontban van említ­ve az oktatás és a sport. Tudom, hogy ez előbbiről szívesen beszél. Mi az atomerőmű jövője ez ügyben ?- Az oktatás két részre tagoló­dik. Az első, a kerítésen, azaz a vállalaton belüli oktatás, amit az ONKO irányít és egy erre kialakí­tott központban zajlik. Ennek na­gyon fontos feladata van, s lesz, hisz az üzemviteli és egyéb szak­embereinket mi magunk képez­zük ki. Az országban egyébként sehol sem képeznek üzemviteli szakembereket olyan formában, ahogyan itt. A képzésnek három területe van: új szakemberek kép­zése, szinten tartó képzés és to­vábbképzés. Mindegyiket erősíte­nünk kell, ez nagyon fontos. Ajö­­vőt illetően óriási feladat vár ránk. Ki kell dolgoznunk egy új sze­mélyzeti, és ezen belül a műszaki káderpolitikát. Hogy miért? Meg­néztem, milyen az erőmű dolgo­zóinak korfája, azaz kor szerinti eloszlása. Nyugtalanító! Ez az in­dulás természetes következmé­nye. Annak idején egy „csikócsa­­pat” kezdett el itt dolgozni. Alig volt időskorú dolgozó a vállalat­nál. Jelenleg a harminchat-negy­­venkét évesek dominálnak. Nem sok a közeljövőben nyugdíjba vo­nuló. Tragikusan alacsony, mind­össze néhány százalék a fiatalok aránya. De hát mi lesz az erőmű­vel, ha a „csikócsapat” eléri a nyugdíjkorhatárt? Nos, e problé­mával foglalkoznunk kell. Fiatal szakembereket fogunk fölvenni „fölöslegesen”, hogy tíz-tizenkét éves gyakorlat után, már egy újabb „üzembiztos” gárda álljon rendelkezésre. Hogy ez így való­suljon meg, abban elsősorban a kerítésen belüli oktatásnak lesz nagy szerepe. Ezt preferáljuk és ezzel párhuzamosan a képzés színvonalát is emeljük. Manapság az oktatási rendszerünk súlyos gondja, hogy a diplomásaink nem szívesen vállalnak e téren felada­tot. Valamiképp el kell érnünk, hogy a jó szakembereink vállalja­nak szerepet az oktatásban. Saj­nos sokan negatívan ítélik meg az oktatási tevékenységet. Az okta­tás másik oldala a kerítésen kívüli. Mit értek ezalatt? A középiskolai, a főiskolai és az egyetemi képzést. A felsőfokú oktatásnak számunk­ra több fontos szakterülete van, amelyek közül a kalorikusmérnö­ki-, a mérnök-fizikusi és a villa­mosmérnöki-képzést emelem ki. Az első szakterületen válságos az állapot, az utóbbinál túlkínálat alakult ki. Igaz, hogy a kalorikus­­mérnök-képzés nyomasztó prob­lémáit a főiskolák igyekeznek enyhíteni, de az egyetemi szintű képzést nem helyettesíthetik, csak bizonyos szűk korlátok kö­zött. Természetesen ez nem első­sorban a paksi atomerőmű, ha­nem a villamosenergia-iparág problémája és feladata. Ebből kö­vetkezik, hogy nekünk most cél­szerűbb lenne a külső képzésben kicsit visszavonulni. Nem kellene erőltetni az atomos képzést. Álta­lános képzettségű energetikai, erőműves szakemberekre van szükség, akik mind az atomerő­műben, mind a hőerőművekben el tudnak helyezkedni. Tudom ezt megvalósítani nem egyszerű kérdés. Ezért országos összefo­gásra, iparági koncepcióra van szükség. Kezdeményezni fogom, hbgy az MVM-mel és a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnö­ki Karával üljünk le ez ügyben. A tárgyalásra meghívjuk a polgár­­mesterünket is, hogy dőljön el végre, akar-e Paks főiskolai város maradni, pontosabban azzá válni? Ha igen, akkor tegyen érte a város is valamit, mert ez a főiskola még nem az igazi. Nincsenek kellő számban főállású tanárai, tanárse­gédei, adjunktusai, docensei, ok­tatói, akik kutatási munkát is vé­geznek, nincsen egyetlenegy pro­fesszora és így tovább... A főisko­lai élethez ez szükségszerűen hozzá tartozik. A világ minden va­lamirevaló főiskoláján, egyete­mén komoly tudományos kutatá­sokat végeznek. Itt csak oktatás folyik, s az az intézmény, amely csak ezt és így teszi, az előbb­­utóbb meghal.- Munka és tanulás után legyen most mozgás, kikapcsolódás, ha úgy tetszik jöjjön a sport. Ön beszélt az erőmű dolgozóinak korfájáról, s a táblázatot láttam magam is. Megítélésem, hogy kissé magas (harminchét és fél év) az átlagélet­kor. A testi egészség megőrzésének érdeke azt kívánná, hogy a kor elő­rehaladtával, rendszeresebbé kelle­ne tenni a testmozgást. Ezzel kap­csolatban nem tudok szembetű­nőbb bizonyatékot említeni mint azt, hogy tavaly például a szabad­idősportra felhasznált közel kilenc­­százezer forint, két egész háromti­zede.) százaléka annak az összeg­nek, amelyet a sport támogatására utaltunk át. Csak mellékesen jegy­zem meg, hogy az erőmű létszáma közel háromezerhétszáz fő. Az is tény, hogy a sportlétesítményünk­ben harmadrangú a szabadidő­­sport, holott a „dolgozókért” indult el minden. Én nem vagyok minő­­ségisport-ellenes. Tudom, e kérdés­ben nem minden a pénz, s talán az összevetés sem illik... Csak azokat nem kellene többedrangúan kezel­ni, akik éppen a minőségi sportnak teremtik meg a feltételeket. Bár, ki­csit pátoszosan hangzik, de a ter­melésben a legfontosabb tényező az ember... Már csak ezért is megérné a dolgozók szabadidősport-tevé­kenységének nagyobb mérvű támo­gatása. Még egyszer, nem kimon­dottan anyagiakra gondolok. Ve­zérigazgató úr, mire számíthatunk e tekintetben?- Igen, a sport megítélésem szerint fontos és kényes téma. Mi­vel rákérdezett, muszáj válaszol­nom... Tulajdonképpen az AÉSZ ezt az ügyet is fölvetette és a leg­több információt a sportról eddig tőlük kaptam. De úgy gondolom, ez egyoldalú informáltság. Ezért mielőtt állást foglalnék, jó lenne tárgyalni azokkal akik a legilleté­kesebbek ez ügyben. így a vála­szomban a saját véleményem fog tükröződni. A sportéletnek há­rom fő területe van: a gyerekek testi nevelése, a szabadidősport és a minőségi versenysport. Az első terület szolgálja gyerekeink egészséges növekedését, testi-, szellemi fejlődését, ezért nagyon fontos. A második terület az atomerőmű dolgozóinak egészsé­gesebb életmódját kell hogy szol­gálja, de erre még visszatérek. A harmadik, és nem utolsó a minő­ségi versenysport... Fura, de erről a történelmi tanulmányaim jut­nak az eszembe. „Kenyeret és cir­kuszi játékokat!” - követelik az i. sz. utáni második század első felé­ben a római plebszek. Ezt most pozitív értelemben említettem. A sport már akkor „szórakoztató­ipar” volt. Természetesen növel­heti önérzetünket, hogy milyen eredményes sportegyesületünk van és örülhetünk, ha kimehe­tünk egy-egy jó meccsre. De mi a fő kérdés? Évenként milyen ösz­­szeget fordíthatunk a sportélet tá­mogatására, és ez az összeg ho­gyan oszlik meg az említett há­rom terület között. Egyáltalán melyek lennének az ideális ará­nyok? Egyelőre azt javaslom, hogy jelentkezzenek az illetéke­sek, vizsgáljuk meg, analizáljuk a tényeket. Hallgassuk meg a dol­gozók, a gyerekek, a lakosság vé­leményét. Vonjuk le a szükséges konzekvenciákat, és ha kell, akkor módosítsunk. Szeretném nyoma­tékosan hangsúlyozni, hogy fon­tosnak tartom a dolgozók egész­séges életmódját. Ez az üzembiz­tonság szempontjából is nagyon fontos! Szeretném, ha a dolgozók kipihenten, egészségesen jönné­nek be dolgozni. Ez esetben jobban bízok készségeikben, szellemi és fizikai adottságaikban. Szeretném, ha a koleszterin­szintjük alacsonyabb, a fittségi állapotuk magasabb szintű lenne annál, mint amit a statisztikából megismertem. Sajnos nem jók e tekintetben a mutatók és egyre romlanak. Cselekedni kell, hogy ez a tendencia megváltozzon. Erősíteni kell a szabadidőspor­tot! A sportban tevékenykedők, szervezők tekintsék ezt kötelessé­güknek. Mozgassák meg a dolgo­zókat, szervezzenek iparági verse­nyeket stb. A feltételeket az erő­mű biztosítani tudja, de a dolgo­zók mozgósítását a sportszerető embereknek kell felvállalni...- ígérem, a sajtó részéről nem maradunk adósok. Egyébként az Üzemegészségügyi Szolgálat által készített egészségügyi állapot néhány mutatóját később közöl­jük. (Folytatjuk.) G. SZABÓ PÁL Mi is átalakultunk Bakács István a PA Rt. igazgatóság elnöke korábban az atomerőműben dolgozott Felvételek: GOTTVALD K. A magyarországi ipar történe­tében vitathatatlanul mérföldkő az az átalakulás, amely a villamos­­energia-iparban az elmúlt hóna­pokban végbement. A hosszan tartó előkészítő munka eredmé­nyeiről, a közel 40000 dolgozót érintő változásról, az MVMT és vállalatai átalakulásáról 1992. feb­ruár 14-én nagygyűlésen tájékoz­tatták az atomerőmű kollektíváját és a meghívott sajtó képvise­lőit. Az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium egyetértésével az Álla­mi Vagyonügynökség jóváhagyta és engedélyezte a kétszintű (kon­szern) részvénytársasági rend­szert. A felső szintet az MVM Rt. képviseli, az alrészvénytársasági szintet pedig 15 részvénytársaság alkotja. Dr. Büki Gergely, az MVM Rt. igazgatóságának elnöke vetített képek segítségével ismertette az MVM Rt. Konszern és a hozzá tartozó alrészvénytársaságok szervezeti felépítését és vagyoni helyzetét. Elmondta, hogy a jelenleg diva­tos privatizáció nem érinti az rt. vagyonát, az összességében álla­mi tulajdonban marad. Az állam elvárja tőlünk, hogy vagyonát gazdaságosan, hatéko­nyan működtessük és ennek ele­get teszünk. A villamosenergia­ipar feladatát a részvénytársasági formával jól tudja teljesíteni és ez a keret megteremti annak a lehe­tőségét is, hogy a későbbiek folya­mán gazdálkodásunkba bevonha­tó legyen a működő bel- illetve külföldi tőke. Az igazgatóság elnökének tájé­koztatójából megtudhattuk, hogy az alrészvénytársaságok összva­gyona 500 milliárd forint, ennek fele bekerül a konszernközpont­ba, a másik fele az Állami Va­gyonügynökség tulajdona lesz. Az ÁVÜ a vagyonkezelői jogokat viszont átruházta az MVM Rt.-re. Az önkormányzatoknak van va­gyonrészük, 2%. Az atomerőmű vagyona igen jelentős - az erőmű­vek összes vagyonának a fele -, 126 milliárd forint. A részvénytársaság a Paksi Atomerőmű Vállalat általános jogutódja - ezt és még számos fontos rendelkezést tartalmaz az alapító okirat. A munkáltató és a munkavállalók közötti megálla­podás, a kollektív szerződés - az új megkötéséig érvényben marad. A nagygyűlésen személyes be­mutatkozással ismerhették meg a jelenlevők a megalakult Paksi Atomerőmű Rt. igazgatóságának és felügyelő bizottságának tag­jait. Paksi Atomerőmű Részvénytár­saság Igazgatóság: elnök: Bakács Ist­ván fejlesztési igazgató, Magyar Villamos Művek Rt., tagok: Bec­ker István tanácsadó, nyugdíjas TESZTOR Betéti Társaság, Holló Vilmos gazdasági vezérigazgató­helyettes, Mátrai Erőmű Rt., dr. Petz Ernő vezérigazgató, az igaz­gatóság ügyvezetője, Paksi Atom­erőmű Rt., dr. Veszély Károly ter­melési főmérnök, Pécsi Erőmű Rt. F elügyelőbizottság: Vezetője: Farkas Lászlóné gaz­dasági igazgatóhelyettes, Pécsi Erőmű Rt., Balogh Ernő nyugdí­jas, volt ERBE-osztályvezető, László Pál koordinátor, Paksi .Atomerőmű Rt. Könyvvizsgáló: Lakosa József, DRT Hungary Kft. Bakács István a PA Rt. elnöke, hozzászólásában együttműködé­séről és a jó munkakapcsolatról biztosította a jelenlevőket. Az atomerőmű kollektívájának nem­zetközileg is elismert kiemelkedő munkájára az elkövetkezendő időkben is számítanak - ezt erősí­tette meg dr. Petz Ernő vezérigaz­gató is. He** MVM Részvénytársaság Kon­szern Igazgatóság: elnök: dr. Büki Gergely egyetemi tanár, Budapes­ti Műszaki Egyetem, tagok: dr. Balsai József osztályvezető jogta­nácsos, Vízkutató és Fúró Válla­lat, dr. Cinkotai János a kormány főtanácsosa, Miniszterelnöki Hi­vatal, dr. Fáy Gyula elnöki főta­nácsadó, Magyar Hitelbank, dr. Halzl József vezérigazgató, Ma­gyar Villamos Művek Rt., Hoff­mann Miklós igazgató, Schless­­wag AG, dr. Járosi Márton vezér­igazgató-helyettes, Magyar Villa­mos Művek Rt., Knizner István tanácsos, Pénzügyminisztérium, Künszler Béla főosztályvezető­helyettes, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, dr. Szűcs István or­szággyűlési képviselő, Képviselői Irodaház. Felügyelöbizottság: Dobozi György vezérigazgató-helyettes, Energiagazdálkodási Intézet, dr. Erdősi Pál nyugdíjas, dr. Farkas József ügyvéd, Ügyvédi Iroda, Holló Vilmos gazdasági vezéri­gazgató-helyettes, Mátrai Erőmű Rt., dr. Nagy Zoltán Magyar Villa­mos Művek Rt., Símig Péter Ma­gyar Villamos Művek Rt. könyv­­vizsgáló: Laky Árpád. *** Az alrészvénytársaságok: Elekt­romos Művek Rt., Dél-dunántúli Áramszolgáltató Rt., Dél-magyar­­országi Áramszolgáltató Rt., Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt., Észak-magyarországi Áram­­szolgáltató Rt., Tiszántúli Áram­­szolgáltató Rt., Országos Villa­mos Távvezeték Rt., Bakonyi Erőmű Rt., Budapesti Erőmű Rt., Dunamenti Erőmű Rt., Mátrai Erőmű Rt., Paksi Atomerőmű Rt., Pécsi Erőmű Rt., Tiszai Erő­mű Rt., Vértesi Erőmű Rt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom