Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
14 ATOMERŐMŰ Nyugaton innen és Nyugaton túl... Aki csendre, nyugalomra, tiszta levegőre, fenyves erdei hegyi kirándulásra vágyakozik, az Sopron és környékén a vágyait, elképzeléseit valóra válthatja. Sopronról a hűség városáról, számtalan prospektus és egyéb tájékoztatók ismertetik a város és környékének nevezetességeit. Napokat, heteket el ledet tölteni a híres városban - idegenvezetővel vagy anélkül -, mire valamennyi helyen megtekinti a műemlék jellegű épületeket, templomokat. Akik a város egyik legnevezetesebb látványosságát a Tűztornyot, belülről is meg szeretnék tekinteni, csalódottan veszik tudomásul, hogy téli hónapok alatt zárva tartják. A város forgatagában hamar szembe tűnik, hogy minden harmadik gépkocsi osztrák rendszámú. Boltokban, üzletekben, szórakozóhelyeken a kiszolgálás nyugati színvonalat majdnem eléri. Az árak sem maradnak el a nyugati áraktól. Egykét nap után természetesnek tűnik, hogy az eladók, felszolgálók anyanyelvi szinten a németet is beszélik. A „szomszédok” jó! érzik magukat. Otthonosan közlekednek a város útjain. Jól érzik magukat, hiszen ami nekünk drága, nekik még mindig olcsóbb, mint odaát Ausztriában. Az utóbbi időben gomba módra elszaporodott üzletek, vállalkozások, kft-k, csendestársai vagy főtulajdonosai (részvényesei) egyre többen Ausztriából vannak. A magyarázatot mindenki sejti vagy tudja. Egyelőre úgy néz ki, hogy megéri ide a tőkét befektetni. A munkanélküliség Sopron városát sem kerülte el. Az utóbbi 1-2 hónapban az elbocsátottak száma ugrásszerűen megnőtt. Megélhetés reményében többen ingáznak - csupán 60 km-re lévő - Bécs városába, vagy minden olyan helyre ahol legálisan, vagy illegálisan munkát lehet kapni. Munkával egybekötve vagy függetlenül attól, az üzletelés általános jelenség. Lépten-nyomon az utcákon lehet látni „ráérős” embereket, főleg fiatalokat. Ha egyelőre csak ritkán is, de idősebb emberek kéregetéssel igyekeznek pár forinthoz vagy valutához jutni. A városban eltöltött egy hét alatt számomra sokáig emlékezetes marad ami az egyik szórakozóhelyen történt egy hétköznap délutánján. Ebédelés közben egy átlagos öltözetű 10 év körüli kisfiú az asztalunknál megállt és szemlesütve - mint akit küldtek és szégyellj amit csinál - folyékonyan németül mondott valamit. Csupán annyit értettem, hogy 30 schilling. Miután megkérdeztem (magyarul), hogy mit akarsz kisfiú? Akkor magyarul megismételte, hogy vegyek tőle virágot, 30 Ft szálja. Szánalmas képű kisfiú 8-10szál-több napja szedett - „temetői” virágot, magához szorítva kínálta eladásra az ott lévő vendégeknek. Minden asztalnál megállt - vagy 30 helyen - és magyarul vagy németül elismételte mondandóját. Legtöbb asztalnál kapott pár forintot vagy schiHinget. 8-10 perc elteltével hiánytalan menynyiségü virággal az első,osztályú étteremből a kisfiú eltávozott. Ablakon keresztül tekintetemmel követtem a kisfiút. Amikor már majdnem elvesztettem szem elöl, egy jó! öltözött 30 év körüli asszonynál megállt - aki a tér sarkánál, házsor mellett várta - és a kisfiú a kapott pénzt átadta és egymás kezét fogva „eltűntek ” a házak között. A kifogástalan öltözetű, viselkedésű, figyelmes felszolgáló személyzet szemrebbenés nélkül nézte az elmúlt perc eseményét. Vendégek közül többnek a meghatottságtól könnybe lábadt a szeme. Az ebéd utáni sör hirtelen keserűnek tűnt. Váratlanul szégyenérzésem támadt. Talán azért, mert a kisfiú magyar volt? Talán azért is, mert ilyenek lettek a körülmények, hogy a szülök vagy csak az egyedül nevelő - netán munkanélküli - asszony ezt az utat választotta kisfiával együtt. Lehet, hogy a kisgyerek nem értette az egészet, de mert mondták, csinálnP kell, mert muszáj! A soproni bor - kékfrankos vezetésével - messze földön híres. Akik abban reménykednek, hogy a „sógorok” közelségében számtalan sörválasztékban lehet részük, csalódniuk kell. Szinte a Steffi csapolt és üveges sörön kívül mást nem is lehet kapni. (120-200 Ft-os áron, attól függ, hogy milyen osztályú helyen történik a fogyasztás, illetve a kiszolgálás.) Ha már napokat tölt az ember Sopronban, feltétlenül legalább egy teljes napot be kell tervezni Bécs vagy egy közeli város megtekintésére. Úgy is lehet fogalmazni, hogy kirakatnézésre megyünk. Mindent a szemnek és semmit á kéznek. Mégis aki napos programot tervez a „szomszédba” megspórolt pénzt, schillinget, forintot visz magával. Akik Bécs városában kötnek ki, azok a Mariahilferstrasse üzleteit csodálhatják, gyönyörködhetnek a széles választékban. Az árakra nézve csalódottan állapíthatjuk meg, hogy nem az átlag magyar ember keresetéhez vannak az árak „igazítva”! Karácsonyi ünnepek előtt már hetekkel korábban a kereskedelem felkészülten várta a bel- és külföldi vásárlóit. 20-40-70%-os kedvezménnyel lehet vásárolni. Karácsony előtti napokban a tömegközlekedési eszközök ingyenesen szállítják az embereket, ezzel is csökkenteni kívánták a gépkocsitorlódásokat. Mint minden nagy városban, így az osztrák főváros sem mentes a közlekedési dugóktól. A gépjármű átlagos életkora 3-5 év körüli. Egyre több a katalizátoros jármű. Ennek tudható, hogy a benzingőz, szennyezett levegő még akkor sem érezhető, ha közvetlenül a gyalogos mellett „pöfög” az autó. Szinte minden nagyobb üzlet előtt ott vannak a „vásárlófogó” hívogató fiatal lányok és fiúk. Kedvesen és udvariasan - szükséges szavakat megtanuló keleti nyelvet beszélve - invitálják és tájékoztatják az embereket, hogy mit lehet kapni a benti üzletben, áruházban. Majd két hónap eltelte után is mosolyogva gondolok vissza arra a kedves esetre, ami velem és családommal történt. A Mariahilferstrasse egyik üzlete előtt váratlanul megállított bennünket egy fiatal, szimpatikus lány és magyarul megkérdezte tőlünk, hogy Magyarországról jöttünk? Igen, válasz elhangzása után közölte velünk, hogy egy francia cég termékeit reklámozzák. Közben egymás után 4-5 doboz illatositószerek (spray, habfürdő, testápoló szer) kerültek a kezeinkbe, azzal a megjegyzéssel, hogy a cég ajándéka, ízléses dobozokat, csomagolást, a benne lévő üvegekben, spraykben gyönyörködve, érezve a kellemes illatokat, örültünk a kapott ajándéknak. Amikor a hatodik doboz került a kezünkbe, akkor közölte a szimpatikus leány, hogy csupán ezt az egyet kell kifizetni, ami 260 schillingbe kerül. Ünnepek után a reklámozott illatosítószerek 1000 schilling körül lesznek. Mosolyogva részben forintban, részben schillingben kifizettük a kért összeget. Hiába a szomszédban még megbecsülik a Jó ” és „kémény "forintunkát!(?) A Mariahilfestrasse elején 30-40 férőhelyes buszparkoló van. 2-3 lengyel és egy cseh, a többi magyar busz volt. Évek óta tartja magát az első helyen a Brazil kávé. A buszparkoló és környéke tele van kávésdobozhegy-halmazzal. Hogy közülünk kik végzik nagyban (nagy tételben) a sefielést - már messziről meg lehet ismerni őket- mindenkinek a saját elképzelésére bízom. Nemcsak itthon, de külföldön is szemetelünk. Ezért könynyen az ottaniak ránk fogják - hiszen minden okuk megvan rá- hogy rendetlenek, piszkosak vagyunk. Már megint szégyellnem kellett magamat. Szemet elkápráztató látottak, árubőség, a félig-meddig tudott gazdagság, az emberek életszínvonala, jóléte irigylésre méltó. Bennem mégis az váltott ki kellemes érzést és egyben irigylést, hogy az ott élő emberek kiegyensúlyozottak, nyugodtan élnek, közlekednek, dolgoznak, tesznek eleget a mindennapi kötelezettségeiknek. Akarva-akaratlanul feltettem magamban a kérdést. Mi tőlük keletre mikor jutunk el oda, hogy a jelenlegi helyzetükre csupán úgy fogunk visszagondolni, mint egy régi rossz álomra. M. J. KÉPESLAPOK Sopron, a hűséges város, avagy üdülés télen Úgy hiszem, az idei tél leghidegebb hetét fogtuk ki december második hetében, amikor is Sopronba, az Atomerőmű rehabilitációs üdülőjébe kértünk és kaptunk beutalót. Hó, zúzmara, mínusz 12 Celsius-fok a városban, ezzel szemben az üdülőben kellemes meleg és udvarias vendéglátás. Az üdülő családias, ami nem véletlen, mert egy volt bankigazgató családi házából alakították ki. Ősgesztenyés parkja lenyűgöző még a hópárna alatt is. Ősszel 22 zsák gesztenyét szüreteltek le a közel 50 db gesztenyefáról. Ám kevés időt töltöttünk az üdülőben, szinte csak aludni jártunk be, mert az a vidék bőséges látnivalóval szolgál. Sopron - a hűség városa - hangulatos belvárosában órákat sétálhat - nézelődhet az emiber. Zegzugos utcáit járva találtunk rá arra a kiállításra, amely a 70 évvel ezelőtti népszavazás dokumentumait mutatta be. A város közel van Bécshez, de mégsem kívánt Ausztriához tartozni. Közel van a Fertő tó, hatalmas vízfelülete befagyva, ideális korcsolyázóhely, ám mi nem vittük a korikat, helyben pedig nem lehet kölcsönözni. így órákon keresztül csúszkáltunk és sétáltunk a nádrengetegben, méricskéltük a „titokzatos” 1,5-2 m mély lyukakat, találgatva: fúrták ezeket, avagy a feltörő gáz vágta ki az anyagot? Nagycenk, Sárvár, Fertőd, Kőszeg, mind-mind jelentős történelmi emlékhelyeink, melyek felkeresésére érdemes egy-egy napot szentelni. És mire észbe kaptunk, már csomagolhattunk. Szép és kellemes volt az a hét, merem javasolni mindenkinek a téli üdülést.- béri -Illyés Gyula Szemelt szőlő című kötetéből Téli hárs Februárban Pakson fog ülésezni az OAB Miniszteri látogatás Rövid látogatáson az erőműben járt január 21-én Pungor Ernő tárcanélküli miniszter, az OAB és az OMFB elnöke. Látogatásának legfőbb célja az OAB ' február 28-án Pakson tartandó ülésének, előkészítése volt. Ezen az ülésen szó lesz az Atomtörvény korszerűsítéséről, az atomerőmű biztonságának értékeléséről, a különféle radioaktív hulladékok elhelyezéséről. Érdekes eleme volt a tárgyalásnak az a régóta várt döntés, hogy szorgalmazni kell a végső leszerelés anyagi fedezetének megteremtését. Erre vonatkozóan a PAV és az OAB titkársága egy előzetes javaslatot fog kidolgozni. Pungor úr érdeklődött a vállalatnál tapasztalható fegyelmi helyzetről, nagyon nyomatékosan állást foglalt abban, hogy az erőműben abszolút kemény fegyelemre van szükség. Rósa G. Vén hárs, lám, megérted: megint egy évgyűrű! Véd, forró gyökerű, a kérged. Van beléd írva mennyi viharütötte jaj lebírva! Fagyodban daccal tűz mennyi dúl: s fény s illat újra gyűl tavasszal. Benned betörve zúg hány harag: előre csak! Előre?! Öreg hárs, vén társ, zord -kérgessé válsz s bozontod törik, de boldog vagyok, hogy még állsz, akármi tépáz!...
