Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
12 ATOMERŐMŰ A természetjáró szakosztály idei túraterve Február 22.: Grábóc környéke. Március 7.: Zsebe, 15.: Túraverseny a Pilisben, 21.: Velenceihg-Április 4.: Budai-hg., 25.: Bakony. Május 16.: Vértes, 30.: Visegrádi hegy. Június 14.: Mecsek, 28.: Iparági turista találkozó (VOTT) Ajka. Július 10-12.: Zemplén, 18-25.: Ausztria. Augusztus 14-22.: Csehország. Szeptember 5-13.: Görögország, 26.: Mecsek. Október 10.: Börzsöny. November 7.: Pilis. December 5.: Balaton-felvidék. Nos ez a terv. Szép terv, jó terv, reméljük Önöknek is tetszik. Megpróbáltunk mindenki kedvére tenni. Vannak könnyebbek, nehezebbek és néhány kemény túra is. A legtöbbjük egynapos. így jóval olcsóbbak, mint a szállással, étkezéssel drágított többnaposak. A másik szempont, hogy két-háromnapos útra majdnem ugyanannyi cucc kell, mint egyhetes kirándulásra. Úgy tapasztaltuk, a túratársak többsége - főként a kisgyerekesek - az egynapos kirándulásokat kedveli, ahová egy kulacs vízzel meg két szelet zsíroskenyérrel el lehet indulni. Hazánk szép tájai mellett szeretnénk körülnézni külföldön is. A már megszokott Csehországi túra mellett tervezünk hegymászást az osztrák Alpokban, és szeretnénk feljutni az Olümposzra is. Igyekszünk a lehető legolcsóbban megoldani az utakat. A turisták általában kisigényű, kevés komforttal is elégedett emberek, de aludni, enni és néha fürdeni külföldön is kell. Ezek bizony pénzbe kerülnek. Külföldön sokba és még nem forintért. Hála istennek meg az ASE vezetésének a korábbi évekhez hasonlóan az idén is élvezzük az egyesület és a vállalat támogatását, ami rengeteget jelent, de az utazóknak is a zsebükbe kell nyúlniuk. Azzal is számolhi kell, hogy az ötven dolláros valutakeret nem lesz elég egy hétre. Pontos összegeket csak a szállások visszaigazolása és az idei árak ismerete után tudunk mondani. Addig türelmet kérünk. A cseh és az osztrák út valószínűleg sima ügy lesz. A görögországival kapcsolatban problémát jelent a jugoszláv helyzet. Szomorú dolog, hogy a politika beleszól a legbékésebb sportba. A Belgrád- Nis országút még békeövezet, de ki tudja mi lesz később. Reméljük, a szembenállóknak hamarosan megjön a jobbik eszük és kitör a béke. Jugoszlávia - vagy ami válik belőle - ismét a turisták Eldorádója lesz. Nos kedves sporttársak! Lehet tervezgetni, készülődni, spórolni. Jöjjenek minél többen! Élvezzük együtt az erdőket, a hegyeket, a vizeket, a jó levegőt, a napfényt és a jó hangulatú, baráti társaságot. A mielőbbi viszontlátásra: Nagy I Megkóstoltuk Franciaországot (befejező rész) Fáradtan, de nem kiszáradva a 24 órás futás után nyéke. Helyi polgárok, biztosító rendőrök, pihenőben lévő versenyzők biztatták a futókat. Szőlőcukrot, csokoládét kínáltak. Remek volt a hangulat. A depóban fúvószenekar szolgáltatta az alaphangulatot. A nap már magasan, mikor a szél kezdett alábbhagyni. Háromnegyed 11 előtt bejelentették a finist. A csapatokból több ember is indult az utolsó körre. 11 órakor letelt a 24 óra. Vége. Nagy ováció. Mindenki boldog. Mindenki mindenkinek gratulál. Rezesbanda, ének, tánc. Egy népünnepély az egész depó. Kicsit később összetrombitálták a résztvevőket egy búcsúkörre. Hát nem volt mindennapi. Ennyi bicegő, sántikáló, csoszogó, fájdalmas arcú sportolót nem láttam még együtt. A hatalmas rakparti lépcsősoron összerendezték az egész bandát. A fotósok számolatlanul lőtték el a kockákat. A verseny végére természetesen elállt a szél. Délben megkezdődött az eredményhirdetés. Az első helyezett egy futókból lett 129 körrel. Mi 111 körrel a 40. helyen végeztünk. Ez 335 km futást jelentett. Lehet fitymálni vagy elismerni. Esetleg meg kell próbálni. A díjkiosztás után egy felemelő pillanat tanúi lehettünk. A győztesek' egyike odament Danihoz, csapatunk legfiatalabbjához. Elmondta, hogy figyelte őt a versenyen, remek sportembernek tartja. Elismeréseként Dani nyakába akasztotta saját érmét, amelyért annyit dolgozott. Nagyszerű, az egész játékokat jellemző pillanat volt. Én azt hiszem, ennek a 16 éves srácnak egy életre meghatározó élmény és biztatás. Mint minden szépnek ésjónak, ennek is vége lett. Hétfőn hajnalban indultunk haza. A megtáltosodott buszon remek volt a hangulat. Még egy röpke éjszaka Jesolóban és kedden este elbúcsúztunk egymástól. Szétszéledtünk az országban. A tíznapos ünnep után jöttek a hétköznapok. Szép volt. Egy picit megkóstoltuk Franciaországot. Fotók, szöveg Nagy Istváij kor meglátod a társad, elfelejtesz mindent, nem érzel semmi nyűgöt és váltáskor olyan lendülettel veted magad az előtted futók után, mintha most kezdenéd. A pályán vannak pillanatok, mikor úgy érzed elég, nem megy tovább, akkor melléd ér egy gyorsabb, akaratlanul is felveszed a tempóját, megint nem érzed a fáradtságot, csak a cél van előtted: megcsinálni. Nagy boldogság, megkönynyebbülés, mikor a depóban meglátod a váltódat, aki megvált a gyötrelmektől, és a többieket akik egy emberként igyekeznek a kedvedben járni. Dicsérnek, biztatnak. Nagyon jól esik. Már az egész magyar csapat bennt volt a depóban. Hajnalban osztani kezdték a forró hagymalevest reszelt sajttal, pirított kenyérrel. Mennyei manna volt az átfagyott, fáradt seregnek. Az a forró finom lötty csodát művelt. Egyből más színben láttuk a világot. Lassan pirkadni kezdett, de az iram még mindig nem lanyhult. Mi is tartottuk a menetrendet és helyezésünket. A szél - ha lehet - még erősebben fújt, de segítőink egy szálig kitartottak. Reggel nyolckor visszatérítették a mezőnyt az eredeti útvonalra. Ismét benépesült a pálya körA legfiatalabb és egy örökifjú hegynek felfelé eltérni a tervtől. Segítőink, főként a négy vitorlás, rengeteget dolgoztak, hogy a futóknak minden kényelmük meglegyen. Még a gondolatainkat is kitalálták. Ott volt a hideg ital, meleg ital, csoko. Iádé, gyümölcs, kinek mi kellett. A leváltott versenyzőre rögtön fölsegítették a melegítőt, ráterítették a pokrócot, lazították az egyre merevedő lábakat. Mindezt egyre erősödő, később viharossá fokozódó hideg szélben. Mi a váltás után elmehettünk a meleg szobákba pihenni, forró fürdőt venni, de ők végigfagyoskodták a versenyt. A rendezők 10-15 körönként kirakták a pillanatnyi állást. Néha előbbre kerültünk, máskor lejjebb csúsztunk a 30-40. hely között. Este 6-kor a sötétedés miatt más útvonalra terelték a mezőnyt. A verseny ugyanolyan tempóban folyt tovább. A köridők semmit sem romlottak, pedig a fáradtság jelei már kezdtek előjönni. Egyre többször feltűnt, hogy a leváltott futót rögtön „kezelésbe vették”, vagy éppen bicegve ment az övéihez. Érdekes dolog a verseny. Pihenéskor úgy érzed, merev vagy, mint egy bot. Úgy érzed öt lépést nem tudsz futni. A melegítés kínlódás. De abban a pillanatban, miklassz volt - mutatja Ági pillantása A fürdés után a már megszokott sokfogásos vacsora, ételkölteményekből, késő estig. Kedden a bringásoknak ötkor ébresztő. Reggeli. Gyülekezés a startnál. A csapatok beosztása különleges volt. A rendezők a csapatsportokban a különböző országok versenyzőit összesorsolták a testvériség jegyében. így a nemzeti együttesek helyett, vegyes, nemzetközi csapatok versenyeztek. A kívülállóknak talán idegen ez a megoldás; eleinte nekünk is furcsa volt, de hamar belejöttünk és nagyon élveztük az igazán jó, baráti hangulatot, és a nyelvi problémák ellenére igen jói megértettük egymást. A bringások rajtja késett. A szlovákok elveszítették a biciklitároló kulcsát. Végre előkerült. Elindultunk. Szőlőtáblák között, falvakon át vezetett az út. A nyitott pincékből áradt a „dongaszag”. Azután jöttek a hegyek. Először a kisebbek, majd a nagyobbak. Bizony még a mindig vidám olaszok is félbehagyták az élcelődést. Örültünk, hogy levegőt kapunk. A panoráma, a táj gyönyörű volt. Az ellenőrzőpontokon üdítőitalok, csokoládé, gyümölcs várt bennünket. A túra végén a rendezők összevárták az egész mezőnyt, egyszerre érkeztünk a célba. Néhányan érdekes terpeszben lépkedtek leszállás után. Hiába, a 170 km-t szokni kell. Megtudtuk, hogy az atléták is kitettek magukért. Emeli teljesítményük értékét, hogy az arabok itt is elindítottak néhány nagymenőt. A vitorlások a második futam után is megőrizték vezető helyüket. Csütörtökön bementünk Agde-be. Alaposan körülnéztünk. Meditterán hangulatú kisváros. Hasonlít Séte-hez, de csendesebb. Éppen piac volt, kirakodóvásár, az ilyenkor szokásos nyüzsgéssel. Láttam néhány gyógynövény-, meg fűszerárust, elképesztő méretű árukészlettel, illatfelhőt árasztva. Délelőtt a sofőrök megjavították a buszt, vettek új akkumulátort. Az öreg Ikarus jobb lett mint újkorában. Ennek örömére délután az egész csapat elutazott Séte-be vásárolni valamit az otthoniaknak. Nem gondoltam volna, hogy a kis halászvároskában ekkora szupermarket létezik. Nemcsak a neve volt Mamouth, hanem a mérete is. A bőséges vacsora után a hallban egy avantgárd zenekar adott műsort. Valószínűleg nem vagyunk eléggé pallérozottak, mert nem sokáig bírtuk a kalimpálást. Inkább elmentünk, bejártuk a 24 órás futás pályáját. Változatos. Kaptatok, lépcsők le és fel. Aszfalt, kő, beton, föld. Péntek reggel futva néztük meg a pályát. Mértük az időt, hogy összeállíthassuk a menetrendet. Délelőttre a rendezők szórakoztató programokat terveztek. Volt kapura rúgás, kötélhúzás meg hasonló mókás dolgok. Ebéd után tartották a versenyek eredményhirdetését a színházteremben. Jó volt hallani, hogy minden sportágban szólítottak egy-két magyart. Utána összeültünk leendő segítőinkkel megbeszélni a futást, elkészíteni a menetrendet. Ekkorra már emberileg, hangulatilag összefort a csapat. Még sohasem voltam ilyen baráti, ennyire egy húron pendülő társaságban. Jó volt köztük. A vacsora megint két és fél órát tartott. Óriási dzsembori volt. Az arabok megint elkezdték, mi kontráztunk, azután a szlovákok, olaszok és belelendültek a spanyolok, osztrákok is. Fergeteges volt. A menü megint különleges: homár, gida, saláták, sajtok, köretek, sütemény stb. Hamar aludni tértünk a vacsora után. Szombaton hosszú, nehéz napunk lesz. Vasárnap: a 24 órás futás napja. Még sohasem csináltunk ilyent. Összeállt a csapat. Tíz ember, köztük egy nő, akik még nem mérték fel, mire vállalkoztak. Bandi részletes tervet készített. Ki, mikor, hány kört fűt, kb. mennyi ideig stb. Felkészültek a segítők is. Borult időben, élénk szélben, 11 órakor 71 csapat első futója indult neki a nagy körnek. Családtagok, barátok, helybéliek, rendőrök, szervezők és egy zenekar végig az út mellett, tapsolva, bíztatva hajtották a mezőnyt. A legjobbak alig negyedóra alatt visszaértek és kezdték a második kört. Mintha nem is egy teljes nap állna még előttük. Zoli, az első futónk nagyon jól ment, alig maradt el az elsőktől. Az út egy parkon át vezetett, majd egy kaptatón, egy felüljáróra. Onnan üdülőházak között délszaki növényekkel beültetett átriumba. Egy ki, át az áruház körfolyósójára. Innen tömérdek lépcsőn lefelé a kikötőbe. Végig a rakparton, majd egy átjáróházon visszafordulva megint lépcső, csak most felfelé. Pálmaligeten át el a stadion mellett a cédrusligetbe. Innen jobbra az üdülősor mellett végig a járdán, a fák között, majd ismét a depó. Lehetett váltani, vagy tovább futni, ki mennyire van kalibrálva. 2,-3 körönként váltottuk egymást. Mindenki hozta magát. Nem kellett
