Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
8 ATOMERŐMŰ Judósiker A „sógorék” is elismerték November tizenhetedike Ausztria, Leoben. (Graztól északra, kb. hatvan kilométer.) Van akinek keserű pirula, nekünk örömital jutott azon a seregszemlén, ahol öt ország közel négyszáz (!) versenyzője tépte egymáson elkeseredetten ajudogit (judoruha). A tizennégy-tizenöt éves korú judósok, hagyományként tisztelt versenye volt ez, csak mi magyarok, pontosabban ASE-sek, ezen még soha nem voltunk. Legyünk szerénytelenek? A nemzeti színeket képviselni nagy megtiszteltetés volt és szakmai siker. Az már külön öröm számunkra, hogy a bizalmat kapott versenyzőink nem maradtak hálátlanok. Ezt bizonyítja a két arany-, egy ezüst- és három bronzérem. Siker ez. Nem akármilyen, amit még a külföldi szakemberek is elismernek. A csapaton belül külön ki kell emelni Treszl Gábor és Krausz János teljesítményét. Tudniillik a két versenyző „szívfájdalom nélkül” győzte le minden ellenfelét. Húsz Ignác ezüst-, Till Ágnes, Till Barbara, valamint Mihalik Tímea bronzérme is dicséretes, ebben az erős és kiegyensúlyozott mezőnyben - jegyezte meg Keszthelyi László edző a verseny végeztével. Versenyzőink szereplésének jutalma nemcsak a szép tárgyakban, hanem az osztrák szakemberek szándékában is megnyilvánult. Jövő év augusztusában meghívták csapatunkat egy nyári edzőtáborba. (Hintermoos, Salzburgtól délre, kb. száz kilométerre.) Végezetül... Lányok, fiúk még sok ilyen sikert! G. Sz. P. A sikercsapat. (Balról jobbra, elöl): Braun Ákos, Húsz Ignác, Szabó Eszter, Treszl Labor - hátul: Hum János, Krausz János, Mihalik Tímea, Till Ágnes, Till Barbara. Sportvezetői eredm ényekről Az Országos Testnevelési és Sporthivatal szervezésében - az Európatanács Sportfejlesztő Bizottsága (CDDS) anyagi támogatásával - Budapesten 1991. november 26-29. között az NSI budai edzőtáborában nemzetközi sportvezetői szemináriumon vett részt Kiss Gábor, az Atomerőmű SE ügyvezető elnöke. Kiss Gábor Az OTSH tíz megye sportigazgatóságának vezetőjét, az OTSH öt munkatársát, valamint a Sportegyesületek Országos Szövetsége részéről 5 fő sportvezetőnek biztosított továbbképzési lehetőséget. A szemináriumon a sport fejlesztése és irányítása időszerű problémáinak áttekintése, a lehetséges új megoldási formák vizsgálata, munka és vezetési módszerek optimalizálása, megtárgyalása szerepelt. A hallgatók megismerkedhettek a német, a francia, az olasz, a svájci és a dán sportszervezetek struktúrájával és sportfinanszírozási rendszerével. A szeminárium előadói: Ferdinánd Imesh a Svájci Országos Sportszövetség ügyvezető igazgatója; Üres Baumgartner, a svájci Magglingen-i Szövetségi Sportiskola igazgatóhelyettese volt. A szeminárium elvégzéséről az Európatanács Sportfejlesztési Igazgatósága, valamint az OTSH közösen, diplomát nyújtott át a hallgatók részére. Mint ismeretes, mintegy 50 országos nagy egyesület 1989. évben megalakította a Sportegyesületek Országos Szövetségét. Tekintettel arra, hogy ez a kör egyesületi szinten már nem bővíthető, a szövetség elnöke elhatározta, hogy a jövőt illetően csak megyei szinten szerveződő önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeteket vesz fel tagjai sorába. Ennek alapján a Paksi Atomerőmű SE, a Paksi SE, valamint a Szekszárdi Húsipari SE kezdeményezésére a Tolna Megyei Önkormányzat támogatásával 15 Tolna megyei sportegyesület 1991. november 5-én megalakította a Tolna Megyei Sportegyesületek Szövetségét. A Tolna Megyei Sportegyesületek Szövetsége elhatározta, hogy tagja kíván lenni - mint önálló jogi személy - a Sportegyesületek Országos Szövetségének, képviselve a kisebb Tolna megyei sportegyesületeket az országos szövetségben, valamint a helyi önkormányzatoknál. Segítséget kíván nyújtani a megyei szövetség sportpolitikai szervezési, gazdasági, adózási ügyekben a szövetségbe belépett sportegyesületek részére. A szövetség elnökévé a közgyűlés Kiss Gábort, az ASE ügyvezető elnökét választotta meg és további négy elnökségi tagot delegált az elnökségbe. Elnökhelyettesnek Orbán Lajost, a Nagymányoki Brikett SE ügyvezető elnökét választották meg, tagjainak Horváth Ferencet a Húsipari SE elnökét, Szinger Ferencet a Paksi SE ügyvezető elnökét és Fonyódi Bélát a Hőgyészi SE elnökét választották meg. Számvizsgáló bizottság elnökének a közgyűlés Böte Gergelyt, a Decsi Tsz Sk. elnökét választotta meg. Megkóstoltuk Franciaországot (2. rész.) Alattunk falvak, városok. Mint egy szépen épített terepasztal. A kapaszkodókon erősen izzadt az Ikarus. Alagút alagutat követett. Nizza fölött egy parkolóban megint javítani kellett. Eldugult az olajszűrő. Egy óra bütykölés után nem indult a dög. Az a fránya akku. Szerencsére lejtőn álltunk, nagy nehezen beröffent. Ismét tovább az autópályán. Nem hittünk a szemünknek. A busz megtáltosodott. A kocogás helyett száguldott. Mintha nem is öreg gép lett volna. Lehet, hogy hatott rá a sok szitok. Időnként szakadó esőben, rövid megállókkal, este 10-kor értünk Cap d’Agde-ba. Vártak bennünket. Köszöntő. Bemutatkozás. Üdítők, sütemények, majd az étterembe kísértek bennünket, ahol többfogásos yacsorát szolgáltak fel. Megint jócskán elmúlt éjfél, mire ágyba kerültünk. Rövid volt az éjszaka. 7-kor elmentünk futni. A sok utazás után kívántuk a mozgást. Reggeli, majd körbejártuk az üdülőtelepet. Katalin a tolmácsunk, és Alain a technikai főnök megmutatott mindent. Nagyon szép délszaki jellegű parkban kétemeletes szálloda, kétágyas fürdőszobás szobákkal. körülötte Bauhaus stílusú, összkomfortos, berendezett házikók. Természetesen színházterem, könyvtár, golf- és teniszpálya, hajókikötő stb. állnak a beutaltak szolgálatára. Mindez pálmák, ciprusok, nyíló leanderek, szökőkutak között, pázsittal körülvéve. A lucullusi ebéd közben Kati elmesélte, hogy kislányként került Franciaországba. Ö is kolléga, a villamos iparban dolgozik. Gyakran felkérik tolmácsnak, ha magyarok érkeznek. Kati mindig mellettünk volt. Éjjel-nappal. Szervezett, intézkedett az érdekünkben. Mindenütt ott volt, és mindig vidáman, fáradhatatlanul. Ebéd után elkerekeztünk Sétebe, ragyogó napsütésben, de erős szélben. Végig a tengerparton, autóúton. Elméletileg ott nem szabad biciklizni, de senki sem veszi komolyan. Ott is, meg később, mikor másfelé kerekeztünk, tapasztaltuk, hogy a franciák rendkívül toleránsak. Tekintettel vannak másokra, figyelmesek. A bringást szinte elkényeztetik. Nem tudtunk akkora hibát elkövetni az utakon, hogy akár egy villantást kaptunk volna. Dudaszót nem is hallottunk. Ha nem tudtak előzni, nyugodtan kocogtak mögöttünk. Nem centiztek. Előfordult, hogy nekik volt elsőbbségük, de intettek, hogy menjünk. Ha ismeretlen helyen tanácstalankodtunk türelmesen, mosolyogva megvárták míg elhúzunk. Ez a toleráns nyugalom jellemző rájuk úgy a közlekedésben, az étteremben, a kikötőben, a buszmegállóban, sőt a szupermarketek délutáni csúcsforgalmában is. Visszatérve Séte-re. Hangulatos tengerparti kisváros. A hegyoldalba felkapaszkodó sikátorszerű utcákkal, nyüzsgő kikötővel. Öreg bárkák és ultramodern hajók sokasága a mólókhoz kötve. A rakparton, az utcára kitett asztalok körül franciák és külföldiek ráérősen csemegézik a tenger gyümölcseit, és kortyolgatják a könnyű francia bort. A környéket átjárja a halászhajók sajátos - nem kellemetlen - szaga, az éttermekből áradó, finom, étvágygerjesztő illat, és mindezt megmozgatja a sós tengeri szél. Állandó a nyüzsgés. Emberek, autók összevisszasága. Az apró boltok előtt kinn az áru az utcán. A képeslaptól a pulóveren át a mosóporig, gyümölcsig minden. Ha valamit kiválasztok beviszed a boltba, becsomagolják, fizetsz. Mosolyogva megköszönik, hogy ott vásároltál. Siettünk vissza, mert kezdődött a megnyitó ünnepség. Nagyon rövid bevezető után a csapatok vezetői szóltak pár mondatot. Utána sokfo gásos vacsora. A francia konyha finomságai kerültek elénk. Azontúl hogy különlegesek és finomak vol tak, tálalásuk is élményszár: ment. A fogások közötti szüne' az algírok és mi dalokkal, rigr. kai, táncokkal szórakoztattuk e. mást. Lassan a többi nemzet is uc kapcsolódott. Fergeteges hangverseny volt. Vacsora után a hallban a nemzetek mutatkoztak be dalokkal, táncokkal. A szlovákok frenetikus sikert arattak. Többször visszatapsoltuk őket. A tunisziak gyertyafényes arab esküvője rendkívüli látványosságot kínált. Hétfőn délelőtt elgurultunk Agde-ba. Bájos kisváros, majd legközelebb megnézzük. Siettünk vissza, mert kezdődtek a versennyek. Beziers-be mentünk az úszókkal. Kiderült, hogy az arabok nem vették szigorúan az amatőr elnevezést. Szinte minden számban indult egy Afrika-bajnok úszó. Ez a tény eleve eldöntötte az első helyek sorsát. Ennek ellenére a mieink, Margó, Zsuzsa és Béni alaposan kitettek magukért. A második és harmadik helyek közül elhoztak néhányat. (Folytatjuk.) Nagy István Búcsúi emlék... Falusi búcsú hallatára valamennyi esetben gyermekkori, fiatalkori emlékeim jutnak eszembe. Édességek, törökméz, cukorkák, fagylalt, későbbiek során hamar közkedvelt vattacukor. Lovas körhinta, ringlispíl. Minden olyan szép és csodálatos volt. Ezért fiatal legény koromban is sokat jelentett számomra a nagyszüleim falujában megtartott búcsú. Tényleges katonaidőmet töltöttem a határőrségnél. Tudtam, hogy nagyszüleim falujában m i kor lesz a búcsú, ezért az eltávozást arra az időre kértem. Érkezésemről értesítettem szerető nagyszüleimet. A buszmegállóban nagypapám várt - talán azért is, hogy majd legidősebb katona unokájával „dicsekedhessen”, vagy sörrel koccinthassunk egymás egészségére. Boldogan, forró öleléssel és szeretettel köszöntöttük egymást. Nagyapám szemében ott voltak az örömkönnyek, hiába akarta azokat eltitkolni. Pár perc után a meghatódottságtól magunkhoz tértünk mindketten. Délidőben érkeztem meg, tudtam, hogy a nagymamám - rokonsággal együtt - ünnepi ebéddel, kedvenc süteményemmel - türelmetlenül várnak. A búcsú megtekintése ezért ebéd utáni programként volt beütemezve. Haza felé menet a búcsú útba esett. A sátraknál elhaladva egyszer csak nagyapám megállt és a céllövősátor felé mutatott. Gyere fiam, lőj egyet-kettőt. Az invitálás váratlanul ért, de bátran vállalkoztam a kérés teljesítésére, mivel 2 év katonaidő már a hátam mögött volt. Sok volt a nézelődő, a lövők már kevesebben. Kicsi volt a hely, puska sem volt több 3-4-nél. Hamar kezembe került egy puska. Céloztam, lőttem és nem találtam. Nagyapám újból kért egy darab töltényt. Újból céloztam és újból nem találtam. Kissé emelt hangon újabb tölténykérés. Célzás közben éreztem nagyapám erős, szigorú tekintetét. Néma csend. Feszült figyelem, nagyapai türelmetlenség. Majd újabb kudarc. Harmadik sikertelenség után szó nélkül kikerült a puska a kezemből. Nagyapám egymás után nyolcszor, tízszer lőtt és talált. Hullottak a földre a lelőtt ajándékok. A céllövöldés nem győzte összeszedni a babákat, játékokat, édességeket. A sikersorozatot megelégelve a céllövöldés, javasolta, hogy a szomszéd sátorban most kezdték mérni a sört. Menjünk és igyunk a siker örömére. Örültem nagyapám sikerének. Ugyanakkor szégyelltem magamat a kudarc miatt. Útközben nem sok kedvem volt beszélni, de igyekeztem Nagyapám kérdéseire válaszolni. A találkozás örömét még jobban fokozta az iskoláskorú unokatestvéreimnek hozott - búcsúban lőtt - ajándékok. Együtt örültünk az unokák - unokatestvérek - boldogságának. Leszerelésem után több mint két évtized telt el. Szerető nagyapám 17 éve nyugszik a temetőben. Évekkel később jöttem rá saját magamtól, hogy nagyapám - aki az első és második világháborúban részt vett -1-2 lövés után észrevette, hogy a légpuskáéi van állítva. Ennek figyelembevételével „korrigálta” a célzást. A találatok bizonyították, hogy helyesen. Katonaság után 22 évig magamnak és másoknak is igyekeztem bebizonyítani, hogy soha sem a fegyverben kell elsősorban a hibát keresni, hanem saját magunkban. (Helyescélzás, célfatartás stb.) A sikeres lőeredmények bizonyították be, hogy a legtöbb esetben a sikernek és a kudarcnak is saját magunk vagyunk az okozói. Máig sem bízom a búcsús céllövöldés puskájában. Hiába kérte a kislányom, hogy lőjek neki ajándékot, inkább két sátorral arrébb drágább pénzért megvettem, amit kinézett magának. A búcsú hangulatát csak az érzi, aki ott van bent a nézelődő tömegben. Családdal, rokonsággal, ismerősökkel együtt nézelődni, látni, mosolyogni mindazon, ami kedves és nevetséges. Ami valamikor szép és csodálatos volt, lehet, hogy most márgiccses, de a gyerekeinknek vagy unokáinknak ugyanolyan szép és csodálatosnak tűnik, mint nekünk annak idején. Örüljünk egymás örömeinek, szép és kedves dolgoknak. Az öröm feledteti a bánatot néha még a betegségeinket is, gondjainkat úgyszintén. M. J. ATOMERŐMŰ - Felelős szerkesztő: LÓCZY ISTVÁNNÉ - Tervező szerkesztő: NÉMETH ZOLTÁN - Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71. 7031 - Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája. Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS - Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101 - Engedélyszám: III/ÜHV/306/T - Megjelenik havonta - Készül a Szekszárdi Nyomdában - 5000 91.2184 -Felelős vezető: VADÁSZ JÓZSEF
