Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1991-11-01 / 11. szám

8 ATOMERŐMŰ Az ősszel kezdődött sakk OB­­II. csapatbajnokság túljutott a 4. fordulón. A középcsoportban 12 csapat küzd az OB-I-be kerülést jelentő első helyért, a tisztességes helytállásért. A két Tolna megyei csapat, az Atomerőmű SE és a KSZE Szekszárd várakozáson fe­lül startolt... Az első fordulóban Kecskemé­ten 8,5:5,5 arányban győztünk. Biztató kezdet, amely még „bizta­tóbb” is lehetett volna, ha még né­hány előnyös állást sikerült volna győzelemig fokozni. A második alkalommal a fordu­ló meglepetését szolgáltattuk: Atomerőmű SE-Mat(t)ador 8:6. Legyőztük a tavaszi bajnokot, azt a csapatot, amely nem titkoltan a feljutásra a legesélyesebb. A harmadik fordulóban elszen­vedtük első (remélhetőleg utolsó is) vereségünket: Pénzügyőr- ASE 7,5:6,5. Gyengélkedtek a ponterős játékosaink. A negyedik fordulóban kelle­mes kiruccanás Szentendrére és a 8:6 arányú győzelem azt jelentet­te, hogy bebiztosítottuk a tabellán a 4. helyet. Az OB-II. állása a 4. forduló után: 1. KSZE Szekszárd 38 pont 2. Mat(t)ador 36,5 pont 3. Fabulon 35 pont 4. Atomerőmű SE 31 pont 5. Szentendre 28 pont A csapatból Vidéki Sándor nemzetközi mestert, kétszeres or­szágos bajnokot emelném ki; aki az első táblán eddig 100%-os telje­sítményt nyújtott: 4-ből 4 pont. Hasonlóan 100%-os Vajnai At­tila is, aki eggyel kevesebbszer szerepelt, és így csak 3 pontot tu­dott begyűjteni. Kellemes meglepetés Német Gábor őszi szereplése. A második táblán ifjúsági játékosaink. Ács Péter és Radnóti Gergely, akik a 4 forduló során 2-2 győzelmet és 2-2 döntetlent mutathatnak fel. Az élbolyból a KSZE Szekszárd és a Fabulon még visszavan, elle­nük dől majd el, hogy történik-e helycsere. \ ilágos lép A fenti állásban világos egy ügyes kombinációval megszerez­heti az egész pontot. Megoldásként kérjük a nyerő kombinációt az alábbi címre be­küldeni: PAV Tájékoztatási Iro­da, Paks, Pf. 71. GOSZTOLA ISTVÁN AISN ’91 Az érdektelenségé a főszerep Ebben az évben már hatodik alka­lommal került megrendezésre az Atomerőmű Ifjúsági és Sportnapok. A lelkes és rutinos szervezők azonban hiába kínálták a minden korosztályt és réteget érintő programokat, kevés volt a jelentkező. Igaz, az időjárás sem ked­vezett a játszani, sportolni vágyóknak. A rossz időjárás miatt elmaradt a csa­ládi váltóverseny, a kerékpár ügyessé­gi, sérülés végett a ritmikus sportgim­­nasztikai bemutató és a labdarúgó-ku­pa is később talált gazdára. Úgy látszik, már egy sült malac sem eléggé vonzó nyeremény, mert most csak két csapat vetélkedett érte, a meghívott hét lab­darúgó-csapatból három csapat küz­dött a kupáért. De ne keseregjünk, vol­tak ugyanis örömteli pillanatok is. A paksi mazsorettek bemutatója olyan jól sikerült, hogy a műsor megismétlé­sét is elérte a hálás közönség. Legin­kább a gyermekek vették ki részüket a programokból. Ők dacolva az esős idő­vel „elözönlötték” a tea- és játszóhá­zat. A rendezvénysorozat szervezőjé­nek - az Atomerőmű Ifjúsági Szerve­zet (ATISZ) - sikerült a felmerült ki­adásokhoz támogatókat találnia. A programokhoz a Paksi Dolgozók Szakszervezete és a megyei önkor­mányzati hivatal nyújtott támogatást. Végezetül ismerkedjünk meg a győz­tesekkel: Labdarúgás, 3 csapat 1. PAV ATISZ: Nepp György, Sza­bó Szilárd, Izsák Lajos, Hermann Já­nos, Sipos György, Patkós István, Molnár István. 2. BÉRIG 3. KRESZ PARK Asztalitenisz, 2 csoport: gyermek: 1. Farkas Attila, 2. Nemeskéri Rita, 3. Mizser Gábor. Felnőtt: 1. Novák La­jos, 2. Makk Imre, 3. Hum Ferenc. Teke, 3 kategória: nők: 1. Hermann Zoltánná, 2. Ocsovai Zsuzsanna. Ifjú­sági: 1. Bajor Gábor, 2. Sándor György. Férfi: 1. Csatári Gábor, 2. Suplicz Sándor, 3. Mérges György. Tájékozódó futás, 3 kategória: kezdő: 1. Tóth Gábor, 2. Csorba János, 3. Győri László. Családos: 1. Sipos Ágo­ta, Sipos György, 2. Major Katalin, Major László. Haladó: 1. Kovács Lász­ló, 2. Hanoi István, 3. Plézer János. Tájékozódó futók, kirándulni vágyók figyelem! Az ASE irodáiban kölcsönöz­hetők az Ürgemezőröl készült térképek. Jelentkezni Volf Ernőnél lehet. Diák sakkcsapatverseny, 5 csapat: 1. IV. Sz. Ált. Isk. 14 pont: Ács Péter, Nagy Viktor; Hornok Balázs, Fekete Zsuzsanna. Felkészítő tanár: Pintémé Toli Veronika. 2. Bezerédj Ált. Isk. 8 pont: Takács József, Ványi Péter, Hor­váth Anita. Felkészítő tanár: Romf Nándor. 3. II. Sz. Ált. Isk. „A” csapata, 7,5 pont: Szikszai László, Storcz Gá­bor, Vécsei Bence, Storcz János. Fel­készítő tanár, egyben a verseny lebo­nyolítója: Kanczler István. Ács Peter, Nagy Viktória és Fekete Zsuzsanna 100%-os teljesítménnyel. „Mixed”-röplabda, 2 korcsoport, 5,6 csapat: gyermek: 1. „Óriások”: Lestár Viktória, Farkasfalvi Orsolya, Ke­­szegh Tamás, Balogh Tamás. 2. „Cso­ki”: Máté Nikolett, Kágyi Krisztina, Kecskeméti Gyula, Éberling János, Wayer Zoltán. 3. „Effesek”: Velencei Erika, Nagy Anita, Varga Gábor, Szoó Gábor, Bottyán János. Felnőtt: 1. „West”: Rácz Katalin, Várnai Péter, Ferenczi Richárd. 2. „Popeye”: Hudák Zita, Zubor Anikó, Jambrich Kriszti­na, Hudák Pál. 3. „Szőkék”: Ignits Éva, Meleg Ágnes, Zubor Enikő, Matics Viktor, Poór József. GY. ZS. A brokdorfi atomerőmű egy, aje­­lenleg üzemelő 20 német atomerő­­művi blokk közül, mely Hamburg­tól északra kb. 80 km-re található az Elba-partján. Az 1986-ban üzembe helyezett 1300 MW teljesítményű blokk építője a Kraftwerk Union AG, gazdája pedig a Preusson Elektra AG. A német atomerőművi blokkok­ra - ezek közül is a legújabbakra az ún. széria vagy konvoj blokkokra - a szűkebb hazai atomerőműves szak­ma akkor kezdett nagyobb figyel­met fordítani, amikor szóba került egy esetleges paksi bővítés lehető­sége. Az ajánlattevők egyike éppen a Preusson Elektra volt. Az élet úgy hozta, hogy ez év közepén sikerült egy PHARE ösztöndíjat elnyer­nem, s ezáltal lehetőségem adódott arra, hogy majd egy hónapig tanul­mányozzam a brokdorfi atomerő­mű sugárvédelmi, hulladékkezelési és kömyezetellenőrzési tevékeny­séget. Ez az erőmű előfutára volt a kon­voj blokkoknak (Isar 2, Neckarwest­­heim 2, Emsland), így az itt szerzett tapasztalatok valójában a legkorsze­rűbb típusra vonatkoznak. Most azonban nem a szűkebb szakmámban tapasztaltakból sze­retnék csemegézni, hanem azokból az élményekből, mely számomra igazán megkapóak, felüdítőek vagy éppen meghökkentők voltak. Az erőmű már külső megjelené­sében is élményszámba megy. A fe­hér épületegyüttes a formás con­­tainmentte! csodálatosan beleillik a rendezett, örökzöldekkel övezett környezetébe. Korábban magam is csak mosolyogtam azokon a fény­képeken, melyeken valamely atom­erőművet a közelben legelésző álla­tokkal fényképezték össze, illuszt­rálva a nukleáris energiatermelés és a környezet összeférhetőségét. Most azonban saját szememmel láttam, hogy az erőmű tőszomszéd­ságában legelésző tehenek és birkák csak azért nem mentek be, mert a kerítés ezt megakadályozta. Ugyancsak nem jutnak be azok a tüntetők sem, akik minden hónap első szerdáján az erőmű bejáratánál táblákkal, transzparensekkel, szóró­lapokkal nemtetszésüket fejezik ki az atomerőművel szemben. Őket nem a kerítés, hanem a nagyon szi­gorú biztonsági szolgálat tartja visz­­sza. Apropó, biztonsági szolgálat. Eb­ben az erőműben nagyon sok min­denre alaposan odafigyelnek, de a biztonsági ellenőrzés az mindent felülmúl. Amíg az ellenőrzött zóna határáig eljut az ember, addig vagy három ellenőrzésen esik át, mely mindennek nevezhető csak formá­lisnak nem. Még az utolsó napok­ban is, amikor már pedig jól ismer­tek, nem mulasztották el, hogy hosz­­szú percekig ellenőrizzék a belépés­re jogosító dokumentjaimat. A személyi ellenőrzés már a fő­portánál kezdődik. A belépésre jo­gosító Polaroid kártyának a fülke­­rendszerű zsilip olvasójába történő behelyezésekor véletlenszerűen pi­ros lámpa gyulladhat ki, amikor is az illető szigorú motozáson és táskael­lenőrzésen köteles részt venni. Az erőmű területén külföldi ven­dég egyedül csak akkor mozoghat, ha valamilyen speciális engedélyt si­kerül beszereznie. Erre már engem is jó előre figyelmeztettek, ezért az Országos Atomenergia Hivatal által kiadott - és a megbízhatóságnak igazoló papírt, hitelesített fordítás­sal a Német konzulátuson lepecsé­­teltettem. Amikor ezt a sokpecsétes papírt átadtam a biztonsági osztály egyik alkalmazottjának, az csak mosoly­gott. így mai napig nem tudom, hogy milyen igazolás jogosítja fel a külföldit, hogy például egyedül ebé­delhessen az irodaépületben. Ugyancsak nem nagy jelentősé­get tulajdonítottak az itthonról vitt orvosi alkalmasságomat igazoló pa­pírnak. Ugyanolyan orvosi vizsgála­ton kellett átesnem mint az ott dol­gozók. Egyébként az üzemegész­ségügyi ellátás rendje is egészen más mint nálunk. Brokdorfban hetente egyszer rendel az orvos, aki több atomerő­mű üzemorvosa egy személyben. A további napokon csak ápolói ügye­let van. Igaz ezt csak azért szervez­hetik így, mert az állandó erőművi létszám kb. 350 fő. Az orvosi vizsgálat is jelentősen eltér a mienktől. Ők elsősorban a terheléses vizsgálatokra helyezik a hangsúlyt (a hagyományos labor és az érzékszervi ellenőrzéseken túl). Az embert teletűzdelik mindenféle érzékelővel, minekutána tekerheti az illető a biciklit majd 20 percig. Mivel az ellenőrzött zónában na­gyon nagy hangsúlyt helyeznek a belégzés útján történő inkorporáció megakadályozására, ezért igen gyakran rendelik el szűrőbetétes maszkok viselését. Ezt viszont csak olyan dolgozó veheti fel, aki a tüdő vitálkapacitás vizsgálaton megfelel, azaz jó nagyot tud fújni. A majd 2 óráig tartó orvosi vizsgá­lat csúcspontja, amikor az illető bel­ső szerveit ellenőrzi az orvos egy számítógéppel összekötött csoda le­tapogató műszerrel. Élmény volt látni saját májamat, lépemet, tüdőmet, a többiről nem is beszélve. Az egészségügyi ellenőrzés kap­csán szerzett élményeimet tovább gyarapítóit az a levél, melyet a vizsgá­latot követően kaptam az orvostól, melyben részletesen tájékoztatott a koleszterinszintemről és arról, hogy ez melyik kategóriába esik (normál, potenciális rizikó vagy rizikó). A dolgozók egészségével nem­csak ily módon törődnek. Az erőmű területén, az információs központ épületében található egy kiválóan felszerelt tornaterem. Ide minden dolgozó munkaide­jében egy héten egyszer egy órára eljöhet és karbantarthatja fizikai ál­lapotát. A helyes edzésadag megválasztá­sát és a gyakorlatok elvégzését test­nevelő tanár irányítja és felügyeli. Az itt található sporteszközök és berendezések mindenkinek módot adnak arra, hogy fusson, evezzen, kerékpározzon. De nem akárhogy; a kerékpárgépen például előre be kell adni az illető korát, amikor is a gép kijelzi, hogy milyen pulzusszám határig terhelheti magát. Az evezőpályán a kezdő és a szu­per menő is megtalálhatja a számára legkedvezőbb edzésprogramot. Persze aki a lazább gyakorlatokat szereti az bukfencelgethet is, vagy éppen tollteniszezhet. No, de térjünk vissza a belépés­hez. A látogató még fel sem ocsúdik az erőmű esztétikus környezete és a biztonsági szolgálat szigorúsága nyújtotta élményből, amikor - még a főbejáratnál - arra kérik, hogy menjen be egy kis helyiségbe és nézzen meg egy 1,5 órás filmet, mely az erőművet, az ottani szabá­lyokat, előírásokat, sugár-és mun­kavédelmi tudnivalókat, a riasztá­sokkal kapcsolatos ismereteket, az ellenőrzött zónában való munka­végzés szabályait és még nagyon sok mást mutat be. Igazán jó kis film volt. Azt senki nem ellenőrzi, hogy az illető végig alussza-e a filmet vagy közben könyvet olvas, de a 1,5 órát azt oly annyira szigorúan veszik hogy be-és kilépéskor is blokkolni kell. Mikor már végre bejutott az em­ber a „sűrűjébe”, vagyis az ellenőr­zött zóna határához ér, akkor már egy kicsit szakmai szemmel is szem­léli a történéseket. így például azt, hogy a saját terminológiák szerinti a „fehér öltöző” egyik sarkában egy tágas pihenőt alakítottak ki, ahol do­hányozni lehet és ingyenes a kávé és az üdítő, vagy - ha valaki a csokit és tejet szereti - az automatából pénz­bedobás után hozzájuthat. Szóval a büfé nem az ellenőrzött zónában van. Nem rossz megoldás, még akkor sem, ha mosolyra késztető, hogy a legtöbben alsónadrágban és zokni­ban üldögélnek itt. Ök az ellenőrzött zónából jöttek ki egy kis „szusszanásra”, vagy más­ra. Igen, másért is ki kell öltözni. Például, ha az ember WC-re szeret­ne menni, ugyanis az ellenőrzött zónán belül egy darab WC sincs. Ezért az embernek mielőtt mun­kához lát, nemcsak a munkaprogra­mot kell átgondolnia, hanem saját biológiai állapotát is mérlegelnie kell, ha nem akar a beöltözést köve­tően rövid időn belül újra kiöltözni. Az ellenőrzött zónába csak egyenként lehet bemenni, ha szá­mítógépes ellenőrzés és doziméter­kiadás után a biztonsági szolgálat embere oldja a záróajtó reteszét. A fekete öltözőben én egyszer sem láttam öltözőügyeleteseket. Egyet sem. Mégis mindig minden volt. Hogy csinálják? A védőruha pillekönnyű, kényelmes még mosás után is. Nem mindenki visel azonos színűt. így ha zöldruhással találko­zol, akkor éppen egy dozi metrikus­hoz van szerencséd. Már rövid benttartózkodás után Brokdorfi emlékek Megkóstoltuk Franciaországot A Földközi-tenger partján fekvő Cap d’Agde-ban rendezik jövőre a Mediterrán Játékokat. Ennek pró­bájaként október 13-20. között Testvériség Játékok néven sportta­lálkozót tartottak, melynek fő tá­mogatója a CCAS, a francia ener­giaipari dolgozók kulturális és sza­badidő szervezete volt. Kilenc or­szág amatőr sportolóit hívták meg, köztük az MVMT csapatát, hogy tíz sportágban versenyezzenek. Mi ki­lencben szerepeltünk, több-keve­sebb sikerrel. Röplabdában nem , neveztünk. Az ott szerzett élményeimet sze­retném a kedves Olvasóval megosz­tani. Sajnos, csak vázlatosan. Az együtt töltött tizenkét nap annyi vi­dámságot, kalandot, feledhetetlen élményt adott, hogy az egész újság kevés lenne, ha mindent elmesél­nék. Menjünk sorjában. Pénteken reggel 6 órakor indul­tunk 34-en Budapestről a gyöngyö­siek öreg Ikarusával. Komótosan ballagtunk Rábafüzesig, majd on­nan Graz felé. A két Feri már járt afranciáknál, így teli voltak élményekkel. Jó! el­szórakoztattak bennünket a hosszú úton. A buszt csak egyszer kellett javí­tani, mikor a gázolaj csöve kilyu­kadt. Abban a parkolóban, ahol megálltunk, volt másik magyar busz, és természetesen tudtak adni új olajcsövet. Késő délután érkez­tünk Olaszországba. Tarvisiót el­hagyva csodás látványban volt ré­szünk. A lenyugvó nap vörösbe öl­töztette a Dolomitok kopár, szürke csúcsait. Hatalmas sziklafalak alatt, hegyi folyók között kanyar­góit az autópálya. Nem sokáig él­vezhettük a panorámát. Sötétedett és felhősödni kezdett. Tíz elmúlt, mikor Jesolóba ér­tünk. Kisebb kacskaringó után megtaláltuk a szállodát. Alvás he­lyett mindenki csavarogni indult az éjszakai városban. Hiába utósze­zon, meg éjfél, ott ez nem számított. Az éttermek, kávéházak, üzletek nagy része nyitva volt. Jóval éjfél után kerültünk ágyba, hogy fél 5-kor frissen, üdén ugor­is feltűnt, hogy néhány hazai értel­mezésben női munkát - pl. laborá­­lás, takarítás, mosodai munkák - férfiak végeznek. Ennek magyará­zatát hamar megkaptam. Ugyanis az ellenőrzött zónában nem dolgoz­nak nők. Hogy miért nem, ennek több és történelmi okai vannak, mindenesetre az tény, hogy sem öl­tözőt, sem zuhanyozót nők számá­ra mégcsak nem is terveztek. Azért nem rekesztik ki teljesen a nőket. A hölgy látogatók külön helyiségben vehetik fel a védőöltözetet. Ha már bent jár az ember, és tör­ténetesen a sugárvédelem is érdekli, akkor megnézi a rendelkezésre álló műszerparkot. Nos, ez nekem frankfurti autókiállítást juttatta eszembe. Telis-tele vannak korszerűbbnél korszerűbb műszerekkel, eszkö­zökkel. A megdöbbenésem csak fo­kozódott, amikor a terveikről be­széltek, vagyis arról, hogy a közeljö­vőben sok mindent korszerűbbre kívánnak lecserélni. Itt vannak például a sugárkapuk. Mindegyik egy-egy programozható csoda. Ezeket nem lehet megkerül­ni, átbújni, becsapni. Ha az ember nem a megfelelő helyre teszi a ke­zét, akkor az az istennek nem akar mérni. Ám ha valaki jól bepozicio­­nálja magát, akkor még érheti meg­lepetés. Például, hogy felülről egy detektor ereszkedik közvetlen a feje fölé. No, attól nem kell félni, hogy fejbevágja az embert, azt egy foto­cella vigyázza. Vannak olyan helyiségek (szivaty­­tyúk, ventilátoros helyiségek) ahol igen magas a zajszint. Ezekbe csak úgy lehet belépni, ha előzetesen az ajtó mellett található automatából, szépen előrecsomagolt kis szivacs füldugót vesz fel a belépni szándé­kozó. Praktikus és egyszerű. Ha már eltelt az ember élmé­nyekkel, és kellően meg is izzadt, jólesik egy jó alapos zuhanyozás. A hazai gyakorlatot követve a fekete öltözőben a védőruhát levetve én is ezt szándékoztam tenni, mire elma­gyarázták, hogy az ellenőrzött zó­nán belül csak az zuhanyozik, aki el­szennyezte magát, egyébként a fe­hér öltözőben lévő zuhanyozót használják. Ily módon kevesebb hulladékvizet kell feldolgozniuk. A belső sugárterhelés-ellenőrzés elvei hasonlóak a mienkhez, azzal a különbséggel, hogy itt egyidejűleg történik a pajzsmirigy és tüdőmoni­torozás. Éz még nem lenne nagy „szám”. A meglepetés azonban itt sem maradt el. Miután elfoglalja az ember a helyét a mérőszékben egy fülhallgatót illesztenek a fejére. Már előre dörzsöltem a kezem, hogy a legújabb „top ten” listáról hallok számokat, amikor egy tentori hang, a legfontosabb sugárvédelmi szabályokat kezdte ismertetni. Nem volt mit tenni, ezt végig kellett hallgatni. Jó ötlet!? Egyébként nekik is meg vannak a maguk problémáik. Ezeket komo­lyan kezelik, de azért a humor sem idegen tőlük. Ezt bizonyítja az a kis karikatúra, melyet az ellenőrzött zónában láttam kifüggesztve, s me­lyet elkértem. Ez valami olyasmiről szól, hogy a dozimetria szolgálat nem töri össze magát akkor, amikor valahova ellenőrzésre hívják. Dr. Ormai Péter junk ki. A frisst és az üdét kéretik nem szó szerint értelmezni. Azért öt­kor mindenki lent volt. Persze a busz nem indult. Akkumulátor­probléma. Jesolo világváros. Ter­mészetesen volt több magyar busz. Gyuri a sofőr, meg Feri a tolmács ki­szúrtak egyet a közelben. Fölébresz­tették az egész szállodát, mire a so­főrt megtalálták. Gondolom, na­gyon örült nekik, de jött, segített. Közben szakadt az eső. A „bikázással" nagy nehezen be­­röffent az Ikarus. Hálálkodás, bú­csúzkodás, végre elindultunk. Ke­resztül Olaszországon. Az eső végigkísért bennünket. Alig láttuk a tájat. Délután elértük a francia határt. Ennek tiszteletére kitisztult az ég, kisütött a nap. A táj csodaszép volt. A tenger fölött 100-150 m magasan kanyargóit az autópálya. (Folytatjuk.) ATOMERŐMŰ - Felelős szerkesztő: LÓCZY ISTVÁNNÉ - Tervező szerkesztő: NÉMETH ZOLTÁN - Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71. 7031 - Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája. Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS - Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101 - Engedélyszám: m/ÜHV/306/T - Megjelenik havonta - Készül a Szekszárdi Nyomdában - 5000 91.2048 -Felelős vezető: VADÁSZ JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom