Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1991-06-01 / 6. szám

ATOMERŐMŰ 3 41. VILLAMOSENERGIA-IPARI ORSZÁGOS TERMESZETBARAT TALÁLKOZÓ Tisztelettel és szeretettel köszöntjük a 4L Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozó résztvevőit, minden kedves vendégünket. Ma már bizonyára kevesen emlékeznek I951-re, amikor is néhány lelkes természetbarát kezdeményezése nyomán Egerben megrendezésre ke­rült az első iparági természetbarát találkozó. Azóta sok város adott otthont a rendezvénynek, volt amelyik többször is, és most a VOTT történeté­ben először Paks kapta ezt a megtiszteltetést. Igenis megtiszteltetésnek érezzük, hogy e nemes hagyomány folytatásaként megrendezhetjük me­gyénkben és városunkban a természet szerelmeseinek ezt a találkozóját, amely a különböző versenyeken történő megmérettetésen túl egyben tar­talmas összejövetel is, mindenekelőtt alkalom új ismeretségek kötésére, a régi barátságok elmélyítésére, az egymással, a vendéglátó várossal, tájjal, lakóival való ismerkedésre. Eger óta nemcsak a helyszínek változtak, de bővült a versenyek köre, cserélődtek a versenyzők, nőtt a résztvevők száma, de a lényeg változat­lan: a természet szeretete, a győzni akarás, a baráti kapcsolatok szövődése. Bízom benne, hogy mindent megtettünk annak érdekében, hogy mindehhez biztosítsuk a feltételeket, hogy a versenyzők zavartalanul összpontosíthassanak az előttük álló feladatokra, az érdeklődőknek lehe­tőséget adjunk az atomerőmű mindennapi életébe való rövid betekintésre. Cserében reméljük, hogy valamennyi vendégünk emlékezetében a VOTT nemes hagyományainak méltó folytatásaként marad meg Paks és az atomerőmű neve. Ezen gondolatok jegyében kívánunk izgalmas versenyt, a mindennapok gondjaiból való kikapcsolódást, pihenést, jó szórakozást. . FARAGÓ PÉTER főrendező Kisvárosi séta A természetjáró szemével szét­tekintve Pakson, sok szép termé­szeti értékkel ismerkedhet meg az erre a tájra érkező országjáró. A város a Duna partján fekszik több löszdombot elfoglalva, nagy szintkülönbségekkel egyes város­részek között, az úgynevezett „Atomváros” is egy nagy dombra épült, ahol az 1970-es évek elején még kukoricaföldek sorjáztak, itt­­ott keskeny szőlőtáblákkal tarkít­va. Az „Atomváros” legszebb és legnagyobb épülete a PAV-sport­­csamok, melyet 1986. október 5- én adtak át, tervezője Virág Lász­ló. A sportcsarnok 50x25 m-es já­téktérrel, 400 fős ülő- és 600 fős állóhellyel rendelkezik. Az ASE több mint 1000 fő aktív sportolót tart nyilván, akik az alábbi szak­osztályokban tevékenykednek: cselgáncs, kajak-kenu, vívás, ko­sárlabda, labdarúgás és sakk. Az erőmű nagyon felkarolta a spor­tot, bizonyítja ezt az is, hogy az Energetikai Szakképzési Intézet­ben (ESZI) nyílt egy másik sport­csarnok is. Az erőmű dolgozóinak az átlagnál nagyobb sportszerete­­tét bizonyosan motiválja az atom­erőmű zártsága, a munkahelyek kevés mozgást igénylő volta. A sportcsarnoktól délre indul­va városnéző sétánkra, érdekes és szép magánházas építkezésnek le­hetünk szemlélői. A Jedlik Ányos - Puskás Tivadar és Kandó Kál­mán utcák által határolt területen új családi házakban gyönyörköd­het az erre járó ember. A panelos lakótelepi építkezés ideje itt lejárt, a mennyiségi szükséglet minőségi igénnyé formálódott. A panelból kikívánkozó ember ismét családi házakat kezd építeni. A Kurcsatov utcán végighalad­va, az utca végén megpillanthat­juk a híres „tulipános” házakat. Ezek a házak épültek elsőként 1974- 75-ben. A Pécsi Tervező Vállalat ifjúsági irodájának építé­szei tervezték, vezetőjük Csete György építész volt. Munkájukkal a panellakások belső humánus tartalma és az épületek, lakótele­pek külső merev üressége közötti ellentmondást akarták feloldani, felismerve, hogy a nagypaneles la­kásépítési technológiának nem szükségszerű velejárója a merev­ség és a sematizmus. Elsősorban a szakma gáncsoskodása, majd az 1975- ben kirobbant országos vita megakadályozta, hogy a lakótelep az ő terveik alapján épüljön fel. Elképzeléseiknek csak a töredéke valósult meg, ám még ennél is fáj­dalmasabb, hogy a meglévő épü­letek külső ornamentikáját újból sima-egyhangú felületté alakítják át tatarozás címén. A Kurcsatov utca lejtősen és kanyargósán torkollik az Alkot­mány utcába, ahol a régi Paks ta­lálkozik a panelos Atomvárossal. Az Alkotmány utcából a Novem­ber 7. utcába jutunk, és ebből az utcából DK-i irányból közelíthető meg a lakótelep. Ezen az utcán hömpölyög a buszáradat az erő­műbe egy-egy műszakváltás alkal­mával. Áz utca elég meredek, volt olyan tél, amikor a buszok nem tudtak felkapaszkodni a lakóte­lepre a síkos és meredek Novem­ber 7. utcán. A meredek utcán lefelé csorog­va érünk a lakótelepi domb alján elterülő Hősök terére, elhagyva a November 7. utca még mindig lej­tős tükrét. A Hősök terén érdemes meg­állni, mert itt épült fel a Makovecz Imre tervezte Szentlélek-temp­­lom. Pakson 1901-ben épült utol­jára templom, mégpedig az óváro­si katolikus templomot építették újjá. A Hősök terén karcsún a ma­gasba nyúló háromtornyos temp­lom építését 1988. májusában kezdték el és 1990. június 3-án, pünkösd vasárnapján szenteli fel Mayer Mihály, pécsi megyés püs­pök. A mai építészet különleges reprezentánsa a Makovecz Imre ál­tal tervezett templom. A tervező­jére oly jellemző faszerkezetek harmonikus alkalmazása, a szé­pen komponált térelválasztások és formaválasztás, a természetes anyagok igényes felhasználása tö­kéletes egységét adják annak a szellemiségnek, amit az épület szolgálni hivatott. A város második katolikus templomának a megépítésére az adott indokot, hogy az Ó- és Újvá­ros között nagy a távolság, és ter­mészetesen a katolikus egyház­­község lélekszámának a nagysága. A hívő lakosság több mint 60%-a katolikus, ez megközelítően 1000 családot jelent Pakson. A térről a Tolnai útra kanyaro­dunk, É-i irányba, az Óváros felé. A Tolnai úton az 1950-es évek ele­jén lett volna jó végigmenni, mert egy korabeli leírás szerint így fes­tett az utcakép: „Egyenes vonalve­zetésű fasoraival, nívókülönbségek révén adódó rézsű okos felhaszná­lásával, amely az útvonal többszö­rös tagozását biztosítja, a város leg­szebb útszakasza. Legmagasabban az országút fekszik, ezt szegélyezi egy eperfasor, majd még egy mé­lyebben vezető gyalogút, mellette a szép növésű akácsor, majd egy ré­zsű, és a rét aljában nagyon szép, hatalmas nyárfák. A talaj vizes, a dús növényzetű réten még egy fűz­­fasor húzódik ferdén. A különböző fafajták sorai sze­rencsésen vannak egymás mellé helyezve. Több gondot kellene for­dítani ápolásukra, a hiányoknak hasonló fajtákkal való pótlására. A fasorok az előtte elterülő rétnek a város parkjává való fejlesztéséhez méltó keretül szolgálhatnak, amel­lett példát nyújtana a város más si­vár részeinek hasonló szellemben történő fásítására. (Paks városképi és műemléki vizsgálata, 1954).” Azóta a Főutca gesztenyefáit is kivágták, és csak az 1980-as évek közepétől megindult tervszerű parképítések oldják a városon át­menő főút szürke képét. A Tolnai út elején, az Óváros végén találha­tó a település legrégebbi ipartele­pe, a Paksi Konzervgyár. A száj­­hagyomány szerint a budapesti Moskovits család egyik tagja vadá­szaton volt Pakson. Az óriási sző­lőterület és a szőlőkben található nagyszámú szilvafa láttán jött az ötlet: szeszfőzdét kellene itt léte­síteni. így épül fel a Krámer-fé\e fate­lep helyén 1932-ben a budapesti Krausz-Moskovits Egyesült Ipar­telepek Rt. paksi fióküzeme. 1939-től Mezőgazdasági és Ké­miai Ipartelepek Rt., 1949. de­cember 15-től Paksi Konzervipari Nemzeti Vállalat, és 1953-tól mint Paksi Konzervgyár. A konzervgyár után a jelenkor legnagyobb paksi ipari üzemének, a Paksi Atomerőmű Vállalat isko­­lájánk, az Energetikai Szakképzé­si Intézet impozáns épülettömb­jének látványa készteti megállásra a városnézőt. Az iskola 1986. szeptemberében mint PAV Mű­szaki Szakközépiskola kezdi meg működését, majd 1987-től Ener­getikai Főiskolaként biztosítja a közép- és felsőoktatási lehetősé­geket az ország fiataljai számára. Az intézetben közel 500 középis­kolás diák és 110 főiskolai hallgató tanul. Az intézet épületkomplexumát a Pécsi Tervező Iroda tervezőcso­portja tervezte, élén Várnagy Péter építésszel, aki ezért a munkáért 1989-ben Ybl-díjat kapott. Az in­tézethez egy 1000 adagos konyha is tartozik, valamint egy sportcsar­nok, melynek hasznos küzdőtere 1150 m2. Ezen modem épületkomple­xumtól alig 200 méterre van Paks egyik legrégebbi épülete, az 1746- ban épült Szent Vendel kápolna. Barokk épület, klasszicizáló hom­lokzattal, Haffner János jómódú jobbágy építtette saját költségén. Szent Vendel a pásztorok védő­szentje. Kultusza a XVI. sz. után különösen a német-frank terüle­ten indult virágzásnak. Paksra a betelepülő svábok hozták be tisz­teletét. A szorgalmas, anyagias és vallásos nép nagy súlyt helyezett az állattenyésztésre. Egyébként a betelepülés három ütemben tör­ténik 1686 és 1730 között, mert a török kiűzése után Paks elnépte­lenedik. A Szt. Vendel kápolnából indul­nak el végzetes útjukra azok a bú­csúsok, akik a Biskói réven át Kalo­csára készülvén, 1887. június 18-án kompra szálltak. A hirtelen támadt szél és a 399 fővel túlterhelt komp felborult és 216 ember lelte halálát a hullámok között. Ez a kompsze­rencsétlenség volt a város történe­tében a legnagyobb és legtöbb éle­tet követelő tragédia. A kápolnát elhagyva megérke­zünk a város új központjába. Ugyanis ezt a területet jelölték ki a város intézményei számára. Itt található a polgármesteri hivatal, az ügyészség, rendőrség, SZTK, gyógyszertár, bank és az uszoda is. Ám az erőmű bővítésével kap­csolatos megtorpanások követ­keztében az erre a területre vonat­kozó tervek érvényüket veszíthe­tik majd. Városnéző sétánkat folytatva, megérkezünk a városi könyvtár elé, itt kezdődik az Óváros, innen kezdve a legérintetlenebb a város­kép. A könyvtár épülete zsinagó­gából lett átalakítva. A betelepítés harmadik hullámá­nak végén -1730 - 35-40 zsidó csa­lád él Pakson, számuk gyarapodik, és 1828-ban már 609 zsidót szám­lálnak. 1920-ban 1891 zsidóéi Pak­son, ez a lakosság 15,7%-a. Ettől kezdve rohamosan csökken a szá­muk, és 1944 júliusában közel 1500 főt vagoníroznak be a zsinagóga környékén kialakított gettóból, és irányítják a haláltáborokba őket A zsinagóga épületére vonatko­zóan elég bizonytalanok az ada­taink. Azt tudjuk, hogy Hirchinger István építette újjá az 1890-1900- as évek között Azt is tudjuk, hogy 1777-ben tűz pusztítja el, majd új­jáépítik és az 1860-as évek köze­péig még kétszer ég le és építik újjá. A zsinagógát 1968-ban könyv­tárrá alakítják át, innen hirdeti meg Darvas József az Olvasó Nép mozgalmat 1968. július 5-én. Je­lenleg a városi könyvtár közel 100000 kötetének ad helyet az épület, ám ismét tatarozás-bőví­tés és átépítés előtt áll a zsinagóga sokat megélt szép épülete. A Dózsa György úton - régen Fő utca - tovább haladva, már a könyvtártól elénk tárul a Buda­pest Bank épülete. Ezt az épületet is Hirchinger István építette 1896- ban, és a millennium évében ad­ták át rendeltetésének. Ez az épü­let majdnem mindig bankintéz­ményeknek adott helyet, kivéve 1914-17 és az 1945-47-es idősza­kokat. Az épület a belváros déli részének a legszebb épülete. A bank épületétől már feltűnik a katolikus templom tornya, majd a templom alatti bazársor és a volt Erzsébet szálló monumentális épülettömbje. Ezzel meg is érkeztünk az Óvá­ros középpontjába, a Szent István térre. A tér egyik jellegzetes épülete a bazársor, tetején az alábbi szobrok­kal: Szt. Vendel a pásztorok, SzL Flórián a tűzoltók és Nepomuki Szt. János a vízimolnárok védő­­szentjeivel. A bazársor homlokzata korai romantikus stílusban épült, a XIX. sz. közepére jellemző, tartóz­kodó boltkiképzésével hangulatot ad a térnek. A legújabb kutatások szerint már 1882-ben állt az épület, és az eddig előkerült adatok szerint 1875-77-ben épülhetett. A bazár­sor melletti szép park helyén 1981- ig lakóházak álltak, melyeket le­bontottak. A parkkal szemben emelkedik a volt Rudnyánszky-kastély, ma mozi, presszó és magánlakások­nak ad helyet. A XVIII. század­ban a mai épület helyén a báró Rudnyánszky-kúria állt. A kúria emlékét ma csak a Hangulat presszó alatti pince őrzi, mert az épület tűz áldozata lett. 1902-ben kezdi építeni dr. Stern Miksa fog­orvos, kizárólag szállodának, ez volt a Vadászkürt szálló és étte­rem. A teret egy másik és jóval mo­numentálisabb épület zárja le, mégpedig a volt Erzsébet szálló. A mai épület helyén már 1763- ban áll a Hevesi Peregrius tulajdo­nában lévő Aranyhajó vendégfo­gadó, melyet egy 1816-os felhő­­szakadás összedöntött. Helyén már 1819-ben üzemel a Zöldfa vendéglő, ám ezt 1842-ben lebon­tották mert kicsi volt. Helyére 1844 őszére építették fel a mai klasszicista stílusú épületet Zöld­fa kávéház és vendéglő néven. 1900-1910 között csak szálloda­ként működik, az 1920-as évek­ben a királyné tiszteletére az Er­zsébet szálloda nevet kapta. 1960-ban a felső emeletét lezár­ják, mert életveszélyessé válik és 1971-79-ben restaurálják az épü­letet, majd Ifjúsági és Úttörőház lesz. Jelenlegi hasznosítása és sor­sa nem megoldott, vállalkozóra vár, hogy ismét szálloda és ven­déglő lehessen. A tér másik oldalán, mintegy annak lezárásaként áll a Deák-ház földszintes, klasszicista, barokk és koraeklektikus stílusban épült műemlék jellegű épülete, a volt Szeniczey-kúria. Deák Ferenc 1850. és 1874. között sokat tartóz­kodott ebben az épületben, mely­nek falán emléktábla is őrzi ezt a tényt. Deák Ferencet rokoni szálak fűz­ték Pakshoz és a Szeniczey család­hoz. Ugyanis Deák Ferenc nővére Jozefa, Nemeskéri Kiss József fele­sége. Szeniczey Ferenc táblabíró ne­je pedig Nemeskéri Kiss Katalin. Ezen kívül 1841-ben Deák Ferenc keresztapa volt Szeniczey Cecíliá­nál. így került a haza bölcse Paks­­sal szorosabb kapcsolatba. A Deák-házzal szemben az Er­zsébet szálló mögötti parkban áll, mintegy a tér teljes lezárásaként Tóth Emőke ivókútja, az úgyne­vezett „halas fiú”. A díszkút tervezésére Kiss Ko­vács Gyula szobrász és Link Péter építész kapott megbízást. Kiss Ko­vács Gyula 1985-ben meghalt, így munkáját felesége, Tóth Emőke szobrász és Polonyi Károly Ybl-dí­­jas építész vette át. A kút ünnepé­lyes átadására 1987. június 4-én került sor. A kútnál, a parkolóban meg is állhatunk, a kocsiból kiszállva el­sétálhatunk a Deák-ház melletti kúriához, melynek szépen fásított udvarán pihenhetünk és megte­kinthetjük a „Lussonium a római kori Dunakömlőd” című kiállí­tást. Az udvaron felújítás alatt áll a Cseh-Vigyázó-kúria, mely re­mélhetőleg a város múzeumi épü­lete lesz. A római kori kiállítás gazdag tárgyi emlékei megtekin­tésre érdemesek, mert képet ad­nak Paks és Dunakömlőd római kori történetéből az 52-kb. 350-ig terjedő időszakról. Ezen az udvaron áll egy másik épület, melyben a városi helytör­téneti bizottság található. Itt gyűj­tik a város történetének tárgyi és írott emlékeit. Kedves természetbarátok! Nagyon röviden, egy meghatáro­zott útvonal mentén így tudtam be­mutatni városunkat, mely város mindig szívesen látta és látja ma is az ide látogató vendégeket. BEREGNYEI MIKLÓS A versenyen résztvevők Ajkai Hőerőmű Vállalat 27 fő, Borsodi Hőerőmű Vállalat 7 fő, Budapesti Elektromos Művek 6 fő, Budapesti Elektromos Mű­vek 6 fő, Dunai Hőerőmű Vállalat 25 fő, Dél-magyarországi Áramszolgáltató 37 fő, DÉDÁSZ V. Pécs 30 fő, DÉMÁSZ Bé­késcsabai Üzemigazgatóság 21 fő, DÉMÁSZ Bajai Üzemigazga­tóság 8 fő, DÉMÁSZ Hódmezővásárhelyi Üzemigazgatóság 31 fő, DÉMÁSZ Nagykőrösi Üzemigazgatóság 7 fő, Erőmű Beru­házási Vállalat 10 fő, Erőmű és Hálózattervező 6 fő, Erőkar 6 fő, Gagarin Hőerőmű Vállalat 41 fő, Magyar Villamos Művek 25 fő, Országos Villamos távvezeték 35 fő, Tatabányai Hőerőmű Vál­lalat 18, Tiszántúli Áramszolgáltató 24 fő, Tiszai Erőmű Vállalat 8 fő, TITÁSZ Nyíregyházi Üzemigazgatóság 34 fő, TITÁSZ Nyíregyházi Erőmű Vállalat 20 fő, TITÁSZ Szolnoki Üzemigaz­gatóság 20 fő, TITÁSZ Debreceni Üzemigazgatóság 10 fő, VER­­TESZ 8 fő, ÉDÁSZ V. Veszprémi Üzemigazgatóság 19 fő, ÉMÁSZ Gyöngyösi Üzemigazgatóság 8 fő, ÉMÁSZ Kazincbar­cikai Üzem 13 fő, ÉMÁSZ Miskolci Üzemigazgatóság 11 fő, ÉMÁSZ Sárospataki Üzemigazgatóság 22 fő, ÉMÁSZ V. Egri Üzemigazgatóság 8 fő, Észak-magyarországi Áramszolgáltató 30 fő. A természetjárók tudósítója A Fifón dolgozik tizedik éve, jelenleg ügyeletes műszerész­ként. 38 éves. Székesfehérváron nevelkedett. Tizenéves korától néhány barátjával és kerékpárral járta a Vértest és a Bakonyt. Ez a szenvedélye mai napig megma­radt. Szinte azóta tagja a turista szakosztálynak. Sok szép sikeres túrát vezetett. A IV. sz. iskola diáksportkörében sok lánnyal és fiúval szerettette meg a természe­tet, a sportot, a táborozást. Felesé­ge és lányai is turisták. A legbele­valóbb diákokkal és családjával minden évben hosszú kerékpár­­túrára indul. Az idén a szlovák pa­radicsomot vették célba. Pár évvel ezelőtt szívesen vállalkozott rá, hogy az erdőt-mezőt járva időn­ként tudósít olvasóinknak. Érdekes, színes írásait öröm­mel olvassuk. Nagy István Jelenből a múltba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom