Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1991-11-01 / 11. szám

6 ATOMERŐMŰ Magyarország a nyolcvanas évek közepétől III. Magyar valóság Nagyhatalmak ölelésében 1. (Az I-II. rész megjeleni az A lom­­erőmű 1990. IX-X. számában.) Az európai nagyhatalmak min­dig is igyekeztek befolyásolni a magyarság sorsát. Az államiságot jelképező Szent István-i korona nem pusztán jogot adott a korabe­li Európához való csatlakozáshoz, hanem egyfajta küldetéstudatot is. Ám sokáig lobogtak még „Po­gány tüzek” a Tiszántúlon, s telje­sen kiirtani a lelkekből nem lát­szott könnyű feladatnak. Mégis az első évszázad eltelte után egy vi­szonylag egységes gondolkodású, monoteista egyház jött létre, ami megfelelőképpen felszínre tudta hozni azt a kapacitást, amely hosz­­szú évszázadokra meghatározta az ország vezető szerepét. Nyilván megsemmisíteni a magyarságot nem lehetett többé, ami persze nem jelenti azt, hogy leigázására nem történtek kísérletek. Azon­ban a küldetésében hívő nép min­dig és mindenkor felvette a harcot a betolakodókkal. Sok emberöltővel később Goethe mondta ki azt, ami szüle­tésüktől fogva a kárpátja ege alatt élő és szenvedő emberek szívé­ben ott volt: „Mehr Licht!” Egy egész élet kellett ahhoz, hogy a fausti sorsot vállaló költő leikéből feltoljon a kiáltás. De mennyiben más ez a bölcsesség, mint az, amely valahol a tudat mélyén szunnyadt, még az apokaliptikus időkben is. S vajon ki kérhette szá­mon, ha a megnyomorított mell­kasokból nem felszabadult öröm buggyant ki, hanem keserűség. Az a keserűség, melyet doketista mó­don még ma is valamiféle magyar sajátosságnak fogadnak el. Lázadás és beletörődés! S ez a kettősség jelent meg színről szín­re, ez az ambivalencia a gondola­tokban, a tettekben. S ugyan ki gondolhatta volna, hogy a világ­uralmi terveket szövögető otto­­mán birodalom pont a Kárpátok­­völgyében adja fel álmát, s integ­rálódik valamilyen módon a ma­gyar földre lépő törökség egy ré­sze. Persze, az akkori uralkodó elit álláspontja is különböző volt, hi­szen a szultán és prominens köre elsősorban a harcosok soraiból került ki, míg a helytartók egy ré­sze megelégedett a meghódított területek megtartásával. Egészen másfajta politikai kon­cepciót vallottak a Habsburg-di­­nasztia uralkodói. Csupáncsak üt­köző államról már szó sem lehe­tett, hiszen a Balkán hegyei és az Anatólia sziklái közé visszaszo­rult török semmilyen veszélyt nem jelentett Közép-Kelet Euró­pának. Az óriási bábbirodalmat ugyanúgy gyengítették a belső ha­talmi harcok, mint a leigázott or­szágrészek nép-nemzeti mozgal­mai. Az ország felszabadult, de nya­kába vette egy hanyatló gazdaság­gal és monolitikus vezetési struk­túrával rendelkező hatalom ösz­­szes nyűgét-baját. S míg Fran­ciaországban Moliére vígjátékain nevetett a nép, addig nálunk ajob­­bágy, a nemes százszoros bújdo­­sásra kényszerült. Hol volt már a konok székely Dózsa György, csontjait széthord­ták a kutyák, égett húsának szaga még a Bakony ősrengetegei közé is behatolt. És hol volt Werbőczy, a makacs és kiemelkedő jogi rétor, akinek Hármaskönyve sokáig, na­gyon sokáig mintául szolgált s de­terminálta az európai jogrendet. László-K. Gy. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület paksi atomerőmű csoportjának tevékenysége 1991-ben Az atomerőműben három mű­szaki-szakmai szervezetnek van helyi csoportja: a Híradástechni­kai Szervezetnek (HTE), a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek (MEE) és az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületnek (ETE). Az alábbiakban először az ETE 1991. évi tevékenységéről adunk rövid tájákoztatást. Elnöke: Pónya József Titkára: Járfás Géza Májusban lezajlott az ETE tiszt­újító közgyűlése és folytatódott az egyesület megújulása. Csoportunk vezetői és küldöttei tevékenyen részt vettek a megújulás lebonyolí­tásában. A területi és üzemi csoportok önállósága jelentősen növekszik mind a munkát, mind a gazdálko­dást illetően. Az 1990-es évhez képest a taglét­számunk átmenetileg csökkent. A csökkenés oka, hogy az Energetikai Szakképzési Intézetben befejezte tanulmányait azaz osztály, ahonnan 24 ETE tagunk volt. Az egyéb ki- és belépők aránya egyensúlyban volt. Csoportunknak jelenleg 76 tagja van. Több tagunk más tudományos egyesületben is tevékenykedik. Ilyenek a Nukleáris Társaság, Gép­ipari Tudományos Egyesület, Ma­gyar Kémikusok Egyesülete stb. Csoportunk 1991-ben a követke­ző rendezvényeket szervezte, illet­ve az év hátra lévő időszakában szervezi:- Részt vettünk a Tolna Megyei Műszaki Hetek rendezvénysoroza­tában. Ennek keretében a megye energetikusai részére május 30-án a MTESZ, a MEE és a PAV Tájékoz­tatási Iroda részvételével egész na­pos előadássorozatot tartottunk „Energia, társadalom, környezet” címmel. Az előadásokon és az azt követő vitán 801 fö vett részt.- Csoportunk kirándulást szerve­zett a Gagarin Hőerőműbe, ame­lyen zömében fiatal szakembereink vettek részt és hasznos tapasztalato­kat szereztek egy általuk eddig nem ismert hagyományos erőműben. . -Érdekes előadást tartott az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője „Energiapoliti­kánk időszerű kérdései” címmel.- „Szakértői rendszerek alkalma­zása a villamos energetikában” cí­mű előadáson a VEIKI fomunkatár­­sa számolt be egy USA-ban tartott konferencián szerzett tapasztalatai­ról.- „Energetika és környezetvéde­lem” címmel szerveztünk előadást a Környezetvédelmi Minisztérium és az Ipari és Kereskedelmi Miniszté­rium környezetvédelmi szakembe­reinek részvételével.- November 26-án - az ETE veze­tősége határozatával összhangban -MTESZ megyei szervezetével kö­zösen, a megye vezetőinek és ener­getikusainak részvételével a „Kor­mány energiapolitikája” címmel előadást és vitát szervezünk a tájé­koztatás és a vélemények össze­gyűjtése érdekében. A vitán az IKM képviselője is je­len lesz. Igény esetén hasonló előadás, illet­ve vita megszervezését vállalatok, in­tézmények részére is vállaljuk.- December elején előadást szer­vezünk „A lakosság véleménye a paksi atomerőműről” című közvé­lemény-kutatásról.- December 17-19. között Bala­­tonfüreden rendezzük meg a már 7 éves múltra visszatekintő PAV-EBO szemináriumot, ame­lyen erőművünkből és a bohunicei atomerőműből is 35-35 fő vesz részt. A szeminárium témája a biz­tonságnövelő intézkedések lesz. Eddig három vezetőségi ülést tar­tottunk, ezeken elsősorban az ETE átalakulásával kapcsolatos kérdése­ket tárgyaltuk meg, továbbá a saját feladatainkkal foglalkoztunk. Vállalatunk 1991-től a pártoló tag­díjat felemelte, az új díj 1000 Ft/ ETE-tag. Szándékunk ellenére eddig még nem sikerült az üzemi csoportot te­rületi csoporttá szervezni, alapve­tően az ETE lassú átalakulása miatt. ETE-vezetöség Telecom VI Genf „A kommunikáló világ: életminőség-javulás mindenki számára" ezzel a jelszóval hirdette meg az ITU, a Nemzetközi Távközlési Unió a Telecom '91- et, a világ legnagyobb telekommunikációs kiállítását. A kiállítással egy idő­ben zajlott egy fórum is, amelyen a magas részvételi dijak miatt Magyaror­szágról csak meglehetősen kevés szakember lehetett jelen. Ez a négyévente megrendezett kiállítás tükrözte az 1987 óta elért fejlődést és igyekezett meghatározni az elkövetkező évek várható fejlesztési irányait. A genfi repülőtér melletti Palexpo területén 88 000 négyzetméteren több mint 800 kiállító újdonságaiból csemegézhettek az érdeklődők. Ezenkívül volt még egy „Népek világa ” kiállítás is, ahol az ITU164 tagállama mutatta be az egyes országok telekommunikációs helyzetét. A Telecom '91-re előzetes becslések szerint kb. 60 000 látogatót vártak, ennek 10%-át Kelet-Európá­­ból. Jóleső érzéssel tapasztaltuk, hogy Magyarország az érdeklődés közép­pontjában van. Sok helyen láttunk a budapesti Európa Telecom '92-re invi­táló plakátokat, a kiállítás előterében pedig cigányzenét hallgathatott a tö­meg. A standokon beszélgetve meggyőződhettünk róla, hogy a kereskedelmi szakemberek ígéretesnek tartják a magyar piacot. Mik azok a tendenciák, melyeket a kiállításon erőteljesen érzékeltünk? A legfontosabb talán az, hogy ellentétben a Telecom '87-el, amely főként a termékekre összpontosított, mostanában a vásárlók szolid technológiákat és szolgáltatásokat keresnek, amelyek versenyképességet biztosíthatnak számukra a jelenlegi recessziós gazdasági klímában. Ahogy a piacok nyíltabbá lesznek és a szabványosítás halad előre, a ver­seny egyre élesebbé válik. Már nem nyújtanak menedéket a védett piacok, az európai távközlési szállítók már nem csupán európai versenytársaikkal találják szembe magu­kat, hanem a kontinensen kívüli cégekkel is. Jól példázza ezt az AT áT, amely a 80-as évek elején lépett ki a nemzetkö­zi piacra és ma már több mint 20000 alkalmazottja van a világban. A mai recessziós gazdasági viszonyok között kevés szervezet engedheti meg magának, hogy lecseréljen valamely berendezést, amiben még van vala­mi élet. Új jelszó került hát a gyártók prospektusainak a címlapjára: a beruházá­sok védelme. A kiállítók által fontosnak tartott technológiák: SDH/Sonet, széles sáv, az intelligens hálózat és az OSI hálózatkezelés és ami talán az elmúlt idő­szakban a leggyorsabban fejlődött: a mobil kommunikáció. Az Európai Bizottság a Telecom '91-et használta fel a páneurópai digitá­lis sejtszerkezetü, a GSM szabványra alapuló hálózat felavatására. A stan­dokon szebbnél-szebb autók és motorok parkoltak és a rendszám minde­nütt GSM. Az európai és USA-beli mobil terjeszkedésen túl a gyártók a „Harmadik világ” és Kelet-Európa felé kacsintgatnak, ahol az igény nyil­vánvaló. A széles sávú bemutatóknak nem volt se szeri se száma, volt ahol csak a tőlünk méterre ülő mosolygó hölggyel beszélgethettünk videotelefonon, más cégeknél egy brüsszeli vagy New York-i irodában tévő szintén mosolygós és mutatós hölggyel cseveghettünk. A japánok a HDTV termékekkel ejtettek ámulatba bennünket. Bizony ne­héz volt továbbmenni a csodás természetfilmeket vetítő készülékek elől. A kiállításon, bár jelentős számban vonultattak fel ISDN termékeket, mégis úgy tűnik, hogy az SDH/Sonet és az amerikaiak által szorgalmazott Intelligent Network megoldások háttérbe szorítják ezt a technológiát. Lehet, hogy előnyünk származik abból, hogy mi csak beszéltünk az ISDN-röl? Pataki János híradástechnikai üzemmérnök Az átalakulásról A Paksi Atomerőmű Válla­lat a tervek szerint 1992. január 1-jétől részvénytársasági for­mában működik tovább. Az átalakulás előkészítése már az év közepe óta folyamatban van (vagyonértékelés, átalaku­lási terv készítése stb.). A kö­zelmúltban a vállalat dolgozói különböző fórumokon, illetve vállalati tájékoztatók segítsé­gével már bizonyos ismerete­ket szerezhettek a részvény­­társaságok felépítéséről (ld. ábra), működési mechaniz­musáról. Ennek ellenére talán nem árt újra röviden áttekinte­ni mi is az a részvénytársaság, melyek működésének szerve­zeti feltételei és az előzetes tervek szerint néz ez majd ki esetünkben. A részvénytársaságokról általában A részvénytársaság előre meghatározott összegű és névértékű részvényekből álló alaptőkével alakuló gazdasági társaság, amelynél a tag (rész­vényes) felelőssége a társaság­gal szemben a részvény névér­tékének vagy kibocsátási érté­kének szolgáltatására teljed ki. A részvénytársaság főbb szervei: a közgyűlés, az igaz­gatóság, a felügyelő bizottság és a könyvviszgáló. A rész­vénytársaság legfőbb szerve a közgyűlés, amely a részvénye­sek összességéből áll. A köz­gyűlés hatáskörébe tartozik többek között az igazgatóság, a felügyelő bizottság tagjainak - ha a törvény másképp nem rendelkezik - és a könyvvizs­gálóknak a megválasztása, visz­­szahívása, valamint díjazásuk megállapítása. Részvénytársa­ság úgy is alapítható, hogy ab­ban állami költségvetési szerv vagy pénzintézet egyedül részvényes. Ebben az esetben a közgyűlés jogait az alapító gyakorolja. A vezető tisztségviselőt (rt. esetében ezek az igazgatóság tagjai), a felügyelő bizottság tagját és a könyvvizsgálót az e tisztséghez tartozó tevékeny­sége körében munkáltatója nem utasíthatja. Az igazgatóság a részvény­­társaság ügyvezető szerve. Képviseli a részvénytársasá­got harmadik személyekkel szemben, kialakítja és irányítja a részvénytársaság munka­­szervezetét, gyakorolja a mun­káltatói jogokat. Az igazgatóság legalább há­rom és legfeljebb tizenegy tag­ból áll. Elnökét maga választja tagjai közül. Az igazgatókat a közgyűlés választja a részvé­nyesek vagy mások közül. Minden részvénytársaság köteles legalább háromtagú felügyelő bizottságot létesíte­ni. A felügyelő bizottság tag­jait a részvényesek vagy má­sok közül a közgyűlés választ­ja, de a közgyűlés nem választ­hatja a részvénytársaság dol­gozóját tagnak. Minden olyan részvénytársaságnál, amely­nél a főfoglalkozású dolgozók létszáma éves átlagban a két­száz főt meghaladja, a társaság dolgozói a felügyelő bizottság útján részt vesznek a társaság működésének ellenőrzésé­ben. Ebben az esetben a fel­ügyelő bizottság tagjainak egyharmadát a dolgozók saját maguk közül választják. Amennyiben a dolgozók által választott felügyelő bizottsági tag munkaviszonya megszű­nik a vállalatnál, a bizottsági tagsága is megszűnik. A fel­ügyelő bizottság tagjai maguk közül elnököt választanak. A bizottság üléseit az elnök hívja össze. A bizottság üléseit két tag együttesen is összehívhat­ja, amennyiben az elnök elő­zetes kérésükre ezt nem teszi meg. A felügyelő bizottság tagjai részt vesznek a rész­vénytársaság közgyűlésén, an­nak napirendjére javaslatot te­hetnek. Ha a felügyelő bizott­ságban a dolgozók képviselői­nek véleménye a bizottságétól eltér, a közgyűlésen ezt a ki­sebbségi véleményt is ismer­tetni kell. Ha a részvénytársa­ság érdeke megkívánja a fel­ügyelő bizottság összehívhatja a közgyűlést. A felügyelő bizottság ellen­őrzi a gazdasági társaság ügy­vezetését. Ennek keretében a vezető tisztségviselőktől és a gazdasági társaság vezető állá­sú dolgozóitól jelentést vagy felvilágosítást kérhet, a társa­ság könyveit és iratait meg­vizsgálhatja, illetőleg szakér­tővel megvizsgáltathatja. A felügyelő bizottság köteles megvizsgálni a gazdasági tár­saság legfőbb szerve elé ter­jesztett valamennyi fontosabb jelentést, továbbá a mérleget és a vagyonkimutatást. Vizs­gálatának eredményét a fel­ügyelő bizottság elnöke is­merteti, e nélkül a jelentések­ről, a mérlegről és a nyereség felosztásáról érvényesen nem hozható határozat. Minden részvénytársaság köteles legalább egy könyv­­vizsgálót választani. A könyv­­vizsgáló betekinthet a gazda­sági társaság könyveibe, a ve­zető tisztségviselőktől és a tár­saság dolgozóitól felvilágosí­tást kérhet, a társaság pénztá­rát, értékpapír- és áruállomá­nyát, szerződéseit és bank­számláját megvizsgálhatja. Je­len lehet a gazdasági társaság legfőbb szervének és a fel­ügyelő bizottságnak az ülé­sein, a részvénytársaság köz­gyűlésén köteles részt venni. A könyvvizsgáló a társaság legfőbb szerve elé teijesztett minden jelentést megvizsgál abból a szempontból, hogy azok valós adatokat tartalmaz­­nak-e, illetve megfelelnek-e a jogszabályok előírásainak és véleményét ismerteti. A véle­mény ismertetése nélkül a je­lentésről érvényes határozat nem hozható. A könyvvizsgá­ló jogosult a közgyűlés össze­hívására, ha ezt az illetékesek előzetes kérésére nem teszik meg. Ha a közgyűlés a szüksé­ges döntéseket nem hozza meg, a könyvvizsgáló erről a cégbíróságot értesíti. A PAV-ról A tervek szerint a PAV új neve: Paksi Atomerőmű Rt. A részvénytársaság alapítója az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ). A részvények na­gyobb részét az Á.VÜ birtokol­ja pár százaléknyi jut az önkor­mányzatnak (Paks, Szekszárd, Balatonfüred stb.) a belterüle­ten álló beépített ingatlanok által elfoglalt területek mérté­kében. Az igazgatóság öt tagból áll. Az igazgatóságnak tagja az rt. vezérigazgatója is. Az igazga­tóság legalább hat ülést tart évente, döntéseit egyszerű szótöbbséggel hozza. Az igazgatóság tagjait alapí­táskor három évre választják. A tagok a megbízatás lejártáig visszahívhatók, lejáratkor újra választhatók. A felügyelő bizottság tagjai­nak száma hat fő. Ebből két főt a munkavállalók delegálhat­nak maguk közül. A felügyelő bizottsági tagság nagy felelős­séggel és ennek megfelelő ja­vadalmazással is jár. A fel­ügyelő bizottság korábban is­mertetett feladataiból kitűnik, hogy ide is inkább képzett jogi és gazdasági szakemberekre van szükség. Tamás István rendszerszervező, szervezési és számítástechnikai főosztály A részvénytársaság elvi modellje Közgyűlés (részvényesek) i \ Könyv­vizsgáló \ Igazgatóság ELNÖK Felügyelő 7 Bizottság A részvénytársaság operatív szervezetei

Next

/
Oldalképek
Tartalom