Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1991-09-01 / 9. szám

ATOMERŐMŰ 3 Milyen erőművet építsünk? 1. A döntés nehézségei (I.) (Folytatás az 1. oldalról.) Széntüzelésű erőművekben tel­jesítményükkel arányosan az eltü­zelt szén minőségétől, származási helyétől függő, de mindenképpen nagy mennyiségű salak, pernye, kén-dioxid, nitrogén-oxidok és szén-dioxid keletkezik. A szénfajtától függő mennyiség­ben számolni kell a szenet kísérő mérgező nehézfém tartalmú ásvá­nyokkal, köztük természetes ra­dioaktív izotópokkal, amelyek egy része a füstgázokkal a légtérbe ke­rül, más része a salak alkotórészévé válik. A felsorolt termékek mennyisé­ge egy közepes minőségű szénnel működő 1000 MW teljesítményű erőmű egyéves üzeme során meg­közelítőleg a következőképpen ala­kul- szén-dioxid 6,5 millió tonna- kén-dioxid 900 tonna- nitrogén-oxidok 4500 tonna- nehézfém­vegyületek 400 tonna A fejlett széntüzelési technoló­giák megoldásokat tartalmaznak a salak és a kéntelenítés melléktermé­keként keletkező gipsz építőanyag­ként történő hasznosítására... Ezek előállítása (keletkezése) biztosított, mert egyenes arányban van a főtevékenységgel, az áramter­meléssel. Az értékesítési lehetősé­gek már valószínűleg kevésbé bizto­sak. Vizsgálni célszerű az eltüzelt szénfajták függvényében azt is, hogy az építőanyagnak szánt mel­léktermékek nem okoznak-e olyan háttérsugárzás-növekedést, ami az építőanyagként történő hasznosítá­sukat megkérdőjelezhetné, de leg­alábbis a felhasználókat nyugtalaní­taná. A földgáz- és olajtüzelés keve­sebb szennyezőanyag-kibocsátás­sal jár, mint a széntüzelés, de világ­­viszonylatban drága. A föld tartalé­kai ezek tekintetében látszanak a legkisebbnek. Mi Magyarországon behozatalra szorulunk és ez ener­giafüggőségünk egyik összetevője. Takarékossági okok miatt az olaj­ra és gázra épített erőművi termelő­­kapacitást csak részlegesen használ­juk ki. Gáz vagy olaj üzemanyag hasz­nálatával működő erőműtípusok között a villamosenergia-termelés a gázturbinás kombinált ciklusú erő­művekben tűnik a leggazdaságo­­sábbnak, az ilyen erőműben elérhe­tő kedvező 50% körüli hatásfoknak köszönhetően. (A gőz-víz körfolya­­matú erőművekben elérhető hatás­fok 30-43%.) Ezek között is a gáztüzelés a ked­vezőbb az olcsóbb ár és a gáz kedve­zőbb műszaki tulajdonságai követ­keztében. Hazánk e célra kitermelhető je­lenlegi ismert gázkészlete kb. 250-350 MW összteljesítményű gázturbinás egységek mintegy 15—20 évi üzemét biztosítaná. További egységeket importált tü­zelőanyagra lehet alapozni. Az eddig áttekintett eljárások a vízi energia kivételével mind nagy mennyiségű szén-dioxid-kibocsá­­tással járnak. Ez a kibocsátás Ma­gyarország villamosenergia-igényé­­nek kielégítése során több tízmillió tonna nagyságrendű lenne, ha azt kizárólag szén és szénhidrogén elé­getéssel elégítenénk ki. Míg a ként és salakot egyre ered­ményesebben tudjuk ártalmatlaní­tani és hasznosítani, addig a szén­dioxid-kibocsátás elkerülhetetlen. Ha a világ szén-dioxid „termelé­sét” próbáljuk becsülni, félelmete­sen nagy számokat kapunk akkor is, ha ügyeimen kívül hagyunk min­den más szén-dioxid-kibocsátással járó emberi tevékenységet. Pusztán az óriási mennyiségek önmaguk­ban is sugallják a kérdést, hogy va­jon meddig tehetjük ezt következ­mények nélkül. E laikus megérzést a kérdéssel behatóan foglalkozó szakemberek következtetései saj­nos megerősíteni látszanak. Az, hogy a jósolt kedvezőtlen hatások mikor és milyen mértékben jelent­keznek majd, azt ma még senki sem tudja pontosan, és azt sem, hogy ezek a hatások alakulnak-e ki előbb, vagy a Föld tüzelőanyag-készlete fog ezt megelőzően olyan mérték­ben megcsappanni, ami megment bennünket a C02 veszélyeitől. Egy bizonyos: ezt a kérdést az energetikával foglalkozó szakem­bereknek szerte a világon szem előtt kell tartaniuk. P. S. (Folytatása következik.) A kiégett fűtőelemek kérdései Pakson Nyílt tájékoztatáspolitikával a kis és közepes aktivitású hulladéktároló megvalósításáért Levél a polgármesterekhez (Folytatás az 1. oldalról.) Tisztelt Polgármester Úr! Ismert tény Ön és a település önkormányzatának tagjai előtt, hogy a pak­si atomerőmű kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékainak végleges elhelyezése nem megoldott, mivel a tervezett ófalui hulladéktároló építése 1989-ben a lakossági tiltakozás miatt meghiúsult. A PA Vfolytatni kívánja a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladé­kok végső elhelyezésének vizsgálatát, megoldását. Olyan program kimun­kálására törekszik, amely mind a lakossági, mind a hatósági elfogadtatás szintjén biztosítja a létesítmény megvalósítását. Ennek megfelelően regio­nális vizsgálat indul az alkalmas telephelyek azonosítása érdekében. A szaktudományok és az illetékes hatóságok képviselői a fazekasboda­­mórágyi gránit alapú röghegységet és a tőle E-EK-re elhelyezkedő Szek­­szárd-dombságot tekintik vizsgálati területnek, ahol az önök lakta telepü­lés is található. A nyíltság jegyében erről már most tájékoztatjuk Önöket. Biztosítjuk az önkormányzatot és a lakosságot, hogy megfelelő tájékoz­tatással olyan helyzetbe kerülnek, hogy képesek lesznek annak eldöntésére, hogy a telephely a környezetükbe elhelyezhető-e. Garantáljuk, hogy a létesítmény miatt sem a természeti környezetet, sem az ott élő embereket egészségi károsodás nem éri. Nyílt tájékoztatáspoliti­kát folytatunk, az önkormányzatot és a lakosságot az előkészítő munkák­tól kezdve minden lépésbe bevonjuk. Minden szinten biztosítjuk a társadalmi ellenőrzés lehetőségét, az önkor­mányzat és az általa felkért szakértők részére. Amennyiben a terület alkalmasnak minősül és a tároló építését a közös­ség döntő többséggel elfogadja, akkor az önkormányzattal közösen kiala­kított anyagi kompenzációt biztosítunk. Több alkalmas település esetében a pályáztatás módszerét alkalmazzuk. Biztosítjuk önöket, hogy a hulladéktároló csak abban az esetben épül meg, ha a lakosság döntő többsége azt elfogadja. Elfogadás nélkül még a regionális vizsgálat munkái sem kezdődhetnek meg. Amennyiben önöknek a vizsgálat közben, vagy a későbbiek során dönté­sük helyességét illetően kétségük támad, az új döntést tudomásul vesszük. Kérjük Tisztelt Polgármester Urat és az önkormányzat tagjait, hogy a la­kosság körében kezdeményezzenek véleménykutató beszélgetéseket és en­nek alapján alakítsanak ki önkormányzati állásfoglalást arra vonatko­zóan, hogy a településen a telephely alkalmasságára vonatkozó regionális vizsgálat megkezdődhet-e. Kérjük a Tisztelt Önkormányzatot, hogy a lakossággal közösen mérlegel­je a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladéktároló befogadásával kapcsolatos pszichikai hatásokat és a létesítménnyel járó előnyöket. Dön­tésüket megelőzően, valamint azt követően szakembereink szívesen tarta­nak tájékoztatást akár az önkormányzat, akár a lakosság kisebb csoport­jai részére. A kialakított döntésről várjuk válaszukat. Tisztelettel: PAKSI ATOMERŐMŰ VÁLLALAT Maróthy László nukleáris igazgató A levelek személyes kézbesítése során a fogadtatást illetően bizonyos következtetések már levonhatók vol­tak. A legtöbb településen arra hang­zott el ígéret, hogy a témát megtár­gyalják és az önkormányzat döntésé­ről értesítik vállalatunkat Néhány he­lyen nyomban igénytjelentettekbeaz önkormányzat, illetve a lakosság rész­letesebb tájékoztatására. A levél átadása során azonnali el­utasító magatartást tanúsított Feked és Ófalu önkormányzata. Ófalu azon­ban igényt tartott a további tájékozta­tásra. Biztatóan nyilatkozott Bátaapáti polgármestere, de a döntést természe­tesen a lakossági vélemények alapján hozzák meg. A levelek kézbesítése óta eddig Fa­­zekasbodán került sor az önkormány­zat tagjainak részletesebb tájékoztatá­sára, ahol további lakossági csoportok tájékoztatását kérték és igényt támasz­tanak atomerőművi látogatásra is. A közmeghallgatás keretében tör­tént meg Alsónánán a falu lakóinak tá­jékoztatása. Az elhangzott vélemé­nyek megoszlottak, voltak támogató és ellenző megnyilvánulások. Továb­bi közvélemény-kutatástfolytatnakés szintén igényt tartanak atomerőművi látogatásra. Lapzártáig végleges írásos önkor­mányzati állásfoglalás Hidas, Vár­domb, Bátaszék önkormányzatától érkezett, mind a három elutasító tarta­lommal, döntésüket nem indokolva. Érdeklődéssel várjuk a többi tele­pülés döntését, bízva abban, hogy nem csak elutasító válasz érkezik. A további döntésekről is természetesen folyamatosan értesítjük tisztelt olva­sóinkat. Gyarmati L.- Erdei L. I vihamosenergio-ipari Dolgozok Szakszervezeti Szövetsége miinktivétlelitii bizottsága kezdeményezte cg\ alapítvány létrehozását, i: alapitáokirat-iervezei szeptember eleiere elkészült. \z atomerőmű vállalat, az érdek védelmi t;s egvé’h szervezetek, de a dolgozók is tá­mogathatják az alapítványt. Az eredményekről a későbbiek folyamén tájékoztatni fogjuk iAvasainkat. F elhívás A villamosenergia-iparban dolgozó munkavédelmi érdekképviselők javasolják, hogy az iparágban súlyosan megrokkant dolgozók, valamint üzemi baleset következtében meghalt dolgozótársaik családtagjainak gyors anyagi megsegítésére hozzuk létre az „Együtt-egymásért” alapítványt. A munkavédelmi érdekképviselők javaslatát a VDSZSZ szövetségi vezetősége is megtárgyalta és egyhangúan támogatta e javaslatot. Ezúton kérjük vállalatainkat, tagszakszervezeieinkel, hogyha csatla­kozni kívánnak az alapítványhoz, ezt levélben jelezzék. A befolyt adományokat zárolt számlán kezeljük és kamatoztatjuk. Az alapítvány kuratóriuma a 13 fős munkavédelmi bizottság tagjaiból áll. A felhasznált pénzösszegekről az alapítókat évente, írásban tájékoz­tatjuk. Szegő Andrea VDSZSZ ügyvezető elnök A Magyar Nukleáris Társaság közgyűlése Minden évben a négy reaktorból az üzemanyag egyharmada véglegesen eltávo­lításra kerül, amely az igen nagy aktivitású hulladék kategóriájába tartozik. A hulladék elnevezés nem egészen helyes, mivel a ki­égett kazetták újrafeldolgozhatók, ezt neve­zik reprocesszálásnak. A jelenleg is érvényben lévő, Szovjet­unióval régen megkötött szerződés értel­mében ezek a kazetták visszaszállításra ke­rülnek, miután öt évig Pakson „pihentették” ezeket. Apihentetés alatt ezek aktivitásaoly­­mértékben lecsökken, hogy avasúti szállítá­suk biztonságosan megoldható, természe­tesen speciális konténervagonokban. A hazai és a szovjetunióbeli változások felvetik azt a fontos kérdést, hogy van-e biz­tos garancia, hogy a Szovjetunió a jövőben is visszafogadjaanagy tárolási nehézségeket jelentő kiégett üzemanyag-kazettákat. Ez a bizonytalan helyzet szorította rá az atom­erőmű vezetőit és illetékes szakembereit ar­ra, hogy alternatív megoldásokat vizsgálja­nak meg a kiégett kazetták helyszíni tárolá­sára, vagy ami kétségtelenül szerencsésebb, annak elszállítására más országokba tárolás vagy újrafeldolgozás céljából. Minden meg­oldásban kulcskérdés a pénz, különösen az ilyen „nukleáris hulladék” tekintetében. A más országokban történő „bértárolás” az eddigi információk alapján igen drága, pl. a szovjet ajánlat 40 dollár (kg/év). A reprocesszálásra Magyarországon nemigen kerülhetsoramegfelelőnagyipari háttér nélkül. Ennek a megoldásnak előnye a visszanyerhető urán- és plutóniumtarta­lom (az utóbbi kiválóan felhasználható üzemanyag-dúsításra), de a feldolgozás so­rán még jócskán marad radioaktív anyag, amely aztán végleges eltárolást igényel. Olcsónak tűnő megoldás a paksi tároló­­kapacitás megnövelése. A reaktorok mellet­ti pihentető medencékben történikjelenleg az ötéves tárolási ciklus, ezek befogadóka­pacitását mára korábbi években megnövel­tük a sűrített rácsosztás bevezetésével, amely nem kétfilléres beruházás volt. A to­vábbi bővítés hely hiányában lehetetlen. Műszakilag megoldást jelentene a ki­égett kazetták szétbontása, a benne lévő fű­tőelemek kiemelése és ezek tárolása. A nagy sugárzás m iatt eh hez speciális au tomata be­rendezések kellenének, ennek megtervezé­se és kivitelezése sok időt igényelne. Pillanatnyilag az „arany középutat” a közbenső kiégett fűtőelem tároló jelentené az erőmű telephelyén. A közbenső tárolás néhány évtized haladékot jelentene a végle­ges megoldásig. Bizonyos távlati jóslatok szerint néhány évtizeden belül hiány lesz a természetes uránban (a lelőhelyek kimerül­nek az atomerőművek elszaporodásával), és így szerencsés esetben kereslet lesz a ki­égett üzemanyagra is. A közbenső tároláshoz viszont speciáljs épület és speciális tárolóberendezések szükségesek. A közbenső tárolásnak két alapvető eljárása van, ezek a száraz, illetve nedves tárolás. Mindkét módnak megvan a maga előnye és hátránya. A száraz közbenső tárolóban a kiégett ka­zettákat egyenként, vagy csoportosan egy hermetikus acélkonténerben (ún. kaniszter­­ben) helyezik el, amelyet belül nitrogénnel, héliummal stb. töltenek fel a kazetták korró­ziójának csökkentése céljából. A kaniszterek vízszintesen, vagy függőlegesen állnak egy­mástól meghatározott távolságban, hogy a köztük kialakuló természetes légáram bizto­sítsa a megfelelő hűtésüket. A tárolóépület megfelelő szellőzőnyílásokkal rendelkezik, külön ventilátorok nem szükségesek. A ka­niszterek hermetikusságátmegfelelöműsze­­rek automatikusan ellenőrzik, így radioaktív anyag nem kerülhet ki a környezetbe. A nedves közbenső tárolás hasonló, mint ami eddigjelenleg Pakson, a pihentető medencékben megvalósult (Hely hiányá­ban itt is egy külön speciális tárolóépületre van szükség.) A nedves tároláshoz kaniszte­rek nem szükségesek, a kiégett fűtőelemek „natúr” módon egy rácsszerkezetben he­lyezkednek el, és a tárolómedencében hű­tővizet áramoltatnak. Annak ellenére, hogy a közbenső tárolás mindkét módozata ugyan nem ad végleges megoldást azatom­­erőmű számára még mindig ez az irány lát­szik kedvezőnek. Előzetes tárgyalások tör­téntek ebben az irányban a világ legfejlet­tebb nukleáris technológiáival rendelkező országok érdekelt cégeivel (Franciaország. Németország, Anglia, USA, Szovjetunió, Finnország, Svájc), a kivitelezési ajánlatok már üzemeltetési tapasztalatok birtokában hangzottak el. Az ajánlatok vizsgálata a mű­szaki és biztonsági szempontok alapján je­lenleg folyamatban van. Célszerű lenne Pakson a legmodernebb megoldást alkalmazni, hiszen évtizedekig kell biztonságban tudni az atomenergetika jelenleg legnagyobbnak tűnő problémáját. Az idő - sajnos - sürget, a bevezetőben felve­tett kiszállítási bizonytalanság miatt gyors döntés szükséges. - 1. -A tavaly alakult társaság idei közgyűlésén - augusztus 31-én - a szakmai előadást Teher Ede pro­fesszor tartotta. Előadásában a nukleáris technológia fejlesztésé­nek amerikai elképzeléseiről, a sugárbiológia legújabb eredmé­nyeiről, a környezetvédelmi moz­galmakban kialakuló atomener­giát pártoló áramlatokról, a köz­vélemény szerepéről szólt. Számomra új információ volt az az elképzelés, amin Los Ala­­mosban dolgoznak. Egy gyorsító­val egybekapcsolt atomreaktorról van szó, ahol az üzemanyag ol­dott formában van jelen, a gyorsí­tóban előállított nagy energiájú töltött részecskék először mag­reakció útján neutronokat szaba­dítanak fel, ezek a neutronok idé­zik elő a maghasadásokat. A hasa­dási termékeket az oldatból folya­­matosn eltávolítják. Ennek az el­képzelésnek két fő előnye van:- a reaktor önmagában sosem válhat kritikussá,- nem halmozódik fel a reka­­torban nagy mennyiségű radioak­tív hasadási termék. További előnye, hogy egy föld alatti elhelyezés a közvélemény számára jobban elfogadhatónak tűnik. Teher professzor előadása után Szatmáry Zoltán, a társaság elnö­ke számolt be az elnökség munká­járól, majd KoblingerUtsz\ó titkár a társaság pénzügyi helyzetét is­mertette. Végül a felügyelő bi­zottság elnöke - Szőnyi Zoltán - jelentette be, hogy ellenőrzéseik során a társaság tevékenységét mindig szabályosnak találták. A beszámolókat követő vitában a sajtóban való fokozottabb meg­jelenést hangsúlyozták többen. A közgyűlés utolsó feladata a vezetőségválasztás volt. Szatmáry Zoltán más elfoglaltsága miatt az elnökké jelölést nem vállalta, így új elnököt választottunk. A há­rom jelölt az alábbi szavazatokat kapta: Csőm Gyula: 63 Gadó János: 43 Vöröss Lajos: 9 így az elnök Csőm Gyula a BME Nukleáris Technika Intézet igazgatója, kari dékán lett. A két alelnök Gadó János és Simon Pé­ter, a titkár Koblinger László lett. Az elnökség tagjai: Bakács István, Csikai Gyula, Czeizel Endre, Marx György, Rósa Géza, Stur Dénes, Szatmáry Zoltán, Tóth Eszter, Vastagh György, Veres Árpád, Vöröss Lajos, lettek. A felügyelő bizottság elnökévé ismét Szőnyi Zoltánt, tagjaivá Gyi­­mesi Zoltánt és Légrádi Imrét vá- » lasztottuk. A közgyűlés egy határozatot hozott, az évi tagdíjat 1992-től 100 Ft-ról 600 Ft-ra emeltük fel, ezt az összeget elsőként Teher Ede, tár­saságunk új tagja fizette be. Rósa G. Fotó: N. I. ( som (Aula elnök, Kiss József és Nag> István Teller Ede a díszvendég .Szalmán Zoltánnal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom