Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
ATOMERŐMŰ 7 Víz alatti kincseink II. rész A hatos út melletti emlékműtől felfelé a Csárda kőig teijedő partszakaszon nagyon lapos a meder, de nyáron 300-400-as vízállásnál ezen a szakaszon jó keszegezési lehetőség van. Én nyáron szürkületkor itt szoktam sárga köröm villantóval horgászni. Balint, domolykat és jászt lehet itt fogni, de egy-egy süllő sem ritka. Ezek a halak ívó piszékre raboltak, a jászok pedig a kőre lerakott ikrát ették le. Ősszel, amikor nagyon alacsony a vízállás, a hatos útról látni a homoksziklákat, ekkor érdemes megpróbálni a keszegezést, gyűrűs bottal, mert itt 25-30 m-re is el kell dobni. Csaliként javaslom a csontkukacot és a trágyagilisztát, főleg karikakeszeget és dévérkeszeget lehet fogni, a kettő közötti különbség, hogy a dévérkeszegnek nyálkás a pikkelyzete. A Csárda kő alsó felén egész évben lehet horgászni, midnenfajta hal megtalálható. Ezen a részen nagyon ajánlatos figyelni, mert itt előfordul a süllő és a kősüllő is. Voltak olyan évek, hogy decemberben és januárban a megengedett menynyiséget könnyedén meg lehetett fogni. A süllő mérete 30 cm és naponta 3 db fogható, kősüllőből 5 kg-ot és 20 cm-esnél kisebbet nem lehet kifogni. Késő ősztől kora tavaszig a mélyebb víz miatt itt gyűlnek össze a karikakeszegek, dévérkeszegek és bodorkák. Itt is ajánlatos gyűrűs bottal horgászni, mert sokszor a keszegrajok a kő végétől 40-50 mre vannak és odáig kell leúsztatni a csalit, ami lehet csontkukac vagy trágyagiliszta. Ezeket lehet kapni a téli hónapokban a Bella a HOHO és a tízemeletes lakóház földszintjén lévő horgászboltban. A Csárda kő hatos út felőli alsó és felső része sajnos nagy vízállásnál a sok csónak miatt nem horgászható. Alacsonyabb vízállásnál pedig elapad teljesen a víz és nagyon iszapos. Duna felőli részen egész évben balint villantóval, süllőt pedig kishallal mártogatva lehet fogni. Itt a megakasztott balint, süllőt a víz gyors folyása miatt igazi horgászélményeknek lehet elfogadni. A balin mérete 35 cm, 3 db fogható ki egy nap. A következő horgászhelyeket nagyobb vízállásnál csak csónakkal lehet megközelíteni, de alacsonyabb víznél a partról is el lehet jutni kedvenc szórakozásunk színhelyére, l-es köjálnál sajnos az eliszaposodás elég nagy gondot fog a közeljövőben okozni a horgászoknak, mert az utóbbi években látni, hogy egyre kisebb helyre szorulnak össze a csónakból horgászok és még az ott lévő halak. Ennél a kőgátnál nagyobb vízállásnál még lehet eredményesen pontyozni, az alsó végen piócával harcsázni, ősszel pedig csukázni és süllőzni. Az erdő felőli résznél míg be nem fagy a víz, mélyebb vizeken igazi szép csukákat lehet a szákba kényszeríteni. Nagyobb vízállásnál pedig a keszegezők hódolhatnak szenvedélyüknek. 2-es kögát külső felén csónakból kishallal mártogatva eredményesen horgászhatunk süllőre, nem ritkák a 4-5 kg-os példányok sem. Itt lehetőség van kecsegére horgászni. A kecsegéről tudni kell, hogy a víz sodorvonalában van, és az ott lerakódó hordalékból táplálkozik. Különböző bogarakat, férgeket fogyaszt (szúnyog, lárva, tubi fex, kérész) de előfordul, hogy a horgon lévő apró kishalat is megeszi. A kecsege húsa nagyon finom, mert szálkamentes. Ez az egyedüli hal, melyet akár meddig főzzük is, nem kell félni, hogy a húsa szétfő. Legkisebb kifogható méret 40 cm. Tilalmi ideje május 2-től június 30-ig tart. Én általában 1 bottal horgászok és a damilt ujjal fogom, mert kapása apró húzásokból vagy rázásokból áll. Kishoroggal, de ezek tűhegyesek legyenek. Csalinak gilisztát szoktam használni. Kőgát felsőbb részén az erdő felé, illetve a Duna felé is eredményesen pontyozhatunk többszöri etetés után. Etetőanyagnak használhatunk főtt vagy áztatott kukoricát vagy búzát. De a zöldborsót sem vetik meg a halak. Itt elég sűrűn előfordulnak 1-1,5 kg-os dévérkeszegek és jászkeszegek. Csalinak konzervkukoricát, mirelitkukoricát és borsót használjunk. Pufit, gyöngykukoricát nem érdemes a horogra fűzni, mert a víz sodrása hamar lemozgatja a horogról. A kőgát felső végétől 20-30 mre bekötve, csónakból érdemes süllőzni. Itt is a szokásos módszert alkalmazzuk, kishallal mártogatni. A fogási lehetőségek megegyeznek a kőgát alsó felén leírtakkal. (Folytatjuk) CSONTOS ÁRPÁD TŰRÉS! Megmondta az asszony: „Minek neked utánfutó?” Neki lett igaza. Már tudom minek. Hát bajnak. A dolog úgy kezdődött, hogy vettem egy igen szemrevaló utánfutót azzal a szilárd elhatározással, hogy jó lesz az a Wartburgom után akasztva hazavinni a tápot a csirkéknek, meg a hegyre is fel tudom fuvarozni a permetvizet amikor nekem tetszik. A „LADY” tetszetős is volt, le is volt vizsgáztatva, rendszámmal ellátva, ahogy ez illik ezért az árért. A Wartburg nem. Sebaj, ezt könnyű pótolni. Levizsgáztattam. Vonóhorogra is. Mégis mutattam a családnak mindkét forgalmi engedélyt. Hát ezt nem kellett volna. És ha már megtettem, legalább ne egyszerre, egymás mellé téve az asztalon. Hogy az adatok összehasonlítása gyerekjáték legyen. Mert a megyeszékhely Nagyker vállalata által forgalmazott - nagy szériában gyártott - utánfutó forgalmi engedélyében gyöngy betűkkel az van írva, hogy: „ Vontathatja a megadott kapcsolási magasságú gépjármű. KM 350tí° mm” a Wartburg forgalmi engedélyében pedig még alig száradt meg piros tintával, hogy: „Vontathat... KM 450t£°° mm. ” És mégfitogtattam is géprajzi ismereteimet. Magyaráztam a családnak, hogy a KM a kapcsolási magasság rövidítése, utána a névleges méret van feltüntetve a plusz meg a mínusz előjelű számok meg a tűrést jelentik. Na már most, ha az utánfutó 350 mm KM-éhez hozzáadjuk a + irányú tűrést, azaz 70 mm-t akkor bőven benne vagyunk a Wartburg 450+ 200 mm-es tűrési sávjában, magyarázom. A gyerek meg nem hiszi, de nem mondja - mert tekintélytisztelet is van a világon - csak kérdez. „Hogy 350+ 70 az ugye 420” - mondja. Igaza van. Ez kevesebb, mint 450 mm. Sebaj, biztos adminisztrációs hiba. Telefonálok a vizsgáztatást végző szerviznek. A szerviz válasza: A Wartburg típusengedélyében ezek az adatok szerepelnek, a vizsgáztató nem tévedett, a bejegyzés helyes. A baj az utánfutóval van. Hívom a forgalmazó Nagykert. A Nagyker válasza: Érdekes az észrevételem. Ok már nagyon sok utánfutót eladtak. Mindnél ezek az adatok voltak bejegyezve a forgalmiba, de még senki sem reklamált. Különben is ki tudja egyáltalán, hogy mi az a kapcsolási magasság, és ki az a ráérő ember akinek ezek összevetésére is van ideje? De azért elárulják a gyártó nevét és telefonszámát. Tárcsázom a megadott számot. A gyártó műszaki érvekkel meggyőz, hogy az utánfutó adatai helyesek, a „megyeszékhelyiek” nem ismerik a tűrés gép rajzi jelölését, ezért helytelen a Wartburg forgalmijának adata. Közben jön a szomszéd. Ladája van, meg vonóhorga is és éppen nála a forgalmi engedély. Nézem a bejegyzett KM-et. Mindha a Wartburgé lenne, ugyancsak 450 +_o°° mm. A szomszéd sem érti, pedig éppen az utánfutót akarta kölcsönkérni. Ezek után nem meri elvinni. Még egy próba. Hívom a Trabantos ismerősömet. Diktálja a telefonon a számokat. A végét már én mondom, mert ugyanaz mint az előbbi kettőé. Az sem vontathatja? Ki tudja az igazságot? Megvan. A Közúti Felügyelet biztosan tudja. Nem is foglalt a vonal. Kellemes női hang beszél. Elmondom, hogy mit nem értek. 0 sem érti, de az utánfutó adatai alapján mindennek utána néz. Visszahív telefonon. Elmondja, ki hol gyártotta, hol vizsgáztatták, hol a szerviz, szóval mindent. Egyet nem. Hogy a bejegyzett adatok helyesek-e? Azt ő sem tudja, csak a műszakiak. Azok meg éppen vizsgáztatnak. (És persze szignálják a forgalmi engedélybe beirt adatokat.) A vonal másik végén a Megyei Tanács Közlekedési osztálya. Elbeszélgetünk. Értik a műszaki ellentmondást, de az ügyet konkrétan nem ismerik. Előzékenyen megígérik, hogy utána néznek. Megköszönöm és megadom a címem, hogy értesítsenek, ha megtudtak valamit. Még egy utolsó telefon. Hívom a megyei lap ügyeletes riporterét. Kölcsönösen bemutatkozunk. Elmondom a történteket. Nem érti, hogy ebben mi a sztori, ha még a rendőr eddig meg sem büntetett. Az, hogy esetleg a fél ország adminisztrációs hiba miatt ugyan, de papírforma szerint de factó szabálytalanul vontat nem igen győzte meg. Azért másnap reggelre találkozót beszélünk meg. Azóta várom - hogy legalább utólag - kimentse magát. És persze legfőképp várom, hogy „papírforma” szerint is vontathassam a „LADY-t”. i áik« Hitfesztivcíl volt ciz ESZT-ben Az elmúlt év júniusától Pakson is van rendszeres hit gyülekezet. Heti két alkalommal tartanak istentiszteletet az Erzsébet Szálló klubhelyiségében. Szombatonként országos evangelizáción vesznek részt Budapesten, az óbudai Vasas Sportcsarnokban. A hit gyülekezete - az egyházi megújhodás neoprotestáns szárnyához tartozó, teljes evangéliumi, karizmatikus gyülekezet, országos közösség - különösen a fiatalok körében népszerű. Legutóbb a hit gyülekezet tagjai és a szimpatizánsok az ESZI sportcsarnokában egy fesztivál keretén belül találkoztak. Tüzek Tolnában „Ahol legnagyobb a veszély, ott legközelebb van az isteni segély” Tolna mezőváros fele 1745- ben leégett. A teljes Dunaparti városrész, az akkori templommal együtt. Még katasztrofálisabban megismétlődött a tűzvész 1844-ben. A legnagyobb nyári melegben és szárazságban leégett 180 ház. Ugyanebben az évben hat héten belül még kettő, majd 18, később 8, aztán újra 20 ház égett le. Az 1854. május 30-án keletkezett tűzben 75 ház pusztult el. Majd 1872. május 14-én 19 épület hamvadt el. Az 1844. évben és utána keletkezett tüzekről Pécsy József tolnai plébános 1896-ban kiadott visszaemlékezésében az alábbiakat írta le: „Tolna városát 1844 évben iszonyú tűzvész pusztította, mely a legnagyobb szárazságban junius 12- én délután 4 órakor a póstautzában ütött ki. A nép éppen a dohányültetéssel a földeken volt elfoglalva s midőn a rémhírre haza szaladt, a meglehetős szél már fele Tolnát lángokba borította. Leégett a Festetics Rezső és Sándor grófok kastélya, melléképületeikkel együtt, a póstaház, városháza, a Szent Ferencz Rendiek által még a múlt században épült kolostor és templom, mely jelenleg dohányraktár lévén, hatezer mázsa dohány égett el benne, s ezen kívül még 180 ház. De ki tudja nem esett volna-e az egész város a tűz martalékává, ha egy felsőbb segítség nem érkezik. Ugyanis a tűz már a templom közelében pusztított, midőn a megrémült lakók tömegesen jöttek a plébániára s kérték, hogy egyik lelkész az oltáriszentséggel jöjjön a veszély színhelyére és áldást adva kéije Istent, hogy könyörüljön a végveszélyben forgó tolnaiakon. E sorok írója vállalta magára a kérés teljesítését, az oltáriszentséget megillető omátusban jelentem meg, már az iskola utzában dühöngő tűznél s itt áldást adva az oltásban elfáradt térdelő népre, hangosan imátkozva kértem Istent a veszély megszüntetésére. És csodák-csodája! E helyen megszűnt a veszély, még a csak öt lépésre lévő ócska nádfedeles kunyhó sem kapott már tüzet, s este 9 órára egészben el lett oltva. Mint szemtanú s az Isteni hatalom kikérésében közreműködő becsület szavamra állítom, hogy ez a gyors fordulat nagy benyomást tett, s megerősödött azon hitben, hogy ahol legnagyobb a veszély, ott legközelebb van az isteni segély.” A város elöljárósága 1844. június 22-én ülésezett. A károsultak megsegítésére gyűjtést határoztak el és rendelkeztek a tüzek oltására való felkészülés ügyében. Elrendelik, hogy a házak tetőzetét cserép, vagy zsindellyel készítsék. Ne legyenek egymáshoz közel az épületek. Minden háznál egy pirosra festett vedret kell készenlétben tartani, a házszámot rá kell festeni. Az eddigi 6 vízhordólajt mellé még nyolcat szerezzenek be. A kutak melletti kádakat vízzel tele tartsák. Ezt a kútbírák kötelesek ellenőrizni és hiány esetén 30 krajcár bírságot kiszabni. Ha viszont a bírák nem veszik észre a hiányt, ők egy pengőforint büntetésbe részesülnek. Tűzi őröket szerveznek. A tüzet a harang kongatásával kell tudatni. Az irányt nappal zászlóval, éjjel rúdra szerelt lámpával kell a toronyból jelezni. Meghatározták a kézművesek milyen eszközökkel kötelesek a helyszínen megjelenni és az oltásban részt venni. Ezen felül minden gazda, köteles a helyszínre menni és segédkezni. Akinek lovai vannak a lajtokat és a fecskendőt vontatták, aki ok nélkül elmaradt gyalogos 2, a lovas 10 pengő-forintot köteles fizetni. f A tüzek okairól és eqfrci alapján a megelőzésről ^vl szont nem intézkedik a ké jvfselő-testület. Érdekes mó<íofi megteszi ezt Pécsy József plébános. Mindez kitűnik a következőkből.: „Ezen időben Tolnát hat-héten át folyton tűzvész fenyegette, egyszer 2., másszor 18 ház, ismét 8 és ilgra 20 ház hamvadt el, s a kétségbe esett lakosság szándékos gyújtogatásnak tulajdonította a veszedelmet. E sorok írója a tüzek keletkezésének napját és idejét rendesen följegyezte s furcsának tűnt fel, hogy e tüzek mindig szerdai napon fei letkeztek. Tíz évvel késífcb 1854. május 30.-án éppen Érnap előtti estén 75 ház égetűe. 1872. május 14.-én szinfen szerdán délután az uj utctában kiütött tűz 19 házat halm vasztott el. Ezen minden alfa* lommal szerdai napon lévő fezek azon gondolatot érleljék meg bennem, hogy nem-e. a lakók maguk okai e borzasztó szerencsétlenségnek, s pedig azáltal hogy itt Tolnán a nők hétfőn párolnak, kedden a ruhát a Dunában kimossák, azután szerdán a konyhát rendbe teszik, kiseprik, a hamut egy teknőben a paldáson a kémény mellé teszik, vagy a ház sarkába dobják, honnét a lengedező szél a hamuban rejtőző szikrát a könnyen gyulladó tárgyakra hordja, s kész a tűzveszély. Ezen gyanúnak nem is késlekedtem minden kínálkozó alkalommal, de különösen Szent Flórián ünnepén a templomban kifejezést adni, s óva inteni a híveket az eddigi könnyelmű eljárás miatt és figyelmeztetni a hamuban rejlő szikrákra, nehogy azokat, oly helyre dobják, hói könnyen a szél által elhordva, a tüzveszedelem csirái lehessenek.” A sok tűzeset után szinte kötelezően vetődik fel a tűzoltó egyesület létrehozásának igénye. Az első terv Geisz László képviselő nevéhez fűződik, aki 1881. július 10-én tanácskozást hív össze. Ekkor 230 személy jelentkezett a soraikba. Hivatalosan mégsem mondatott ki az egyesület megalakítása. Láng Ferencz magyar királyi dohánybeváltó hivatali felügyelő kezdeményezése és szervezése folytán 1886. június 3-án véglegesen megalakult és azóta eredményesen működik a Tolnai Önkéntes Tűzoltó Egyesület. CSÖGLEI ISTVÁN
