Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1991-07-01 / 7. szám

6 ATOMERŐMŰ CEBIT ’91 A HTE PAV helyi csoport­jának kezdeményezésére 5 fő (2 számítástechnikai és 3 hír­közlési szakember) kapott le­hetőséget arra, hogy részt ve­gyen Európa legnagyobb szá­mítástechnikai és elektronikai szakvásárán a hannoveri CEBIT-en. Még útközben Hannover felé megálltunk Linzben, ahol a Johannes Kepler Egyetem Informatikai Intézetét látogattuk meg. Az intézet holland professzora volt a kísérőnk, aki elmondta, hogy alapvető céljuk olyan szakemberek képzése, akik a gazdaság különböző terüle­tein tevékenykedő vállalkozá­sokat magas színvonalú infor­matikai rendszerekkel látják el. Érdemes megemlíteni né­hány hangsúlyosabb témát az intézetben oktatott anyagból:- számítógéppel segített CIM-megoldások,- dinamikus objektum­­orientált adatmodellezés,- államigazgatási és jogi szakértői rendszerek,- információ management,- integrált publikációs rend­szerek,- integrált rendszerek,- intelligens információ­­szolgáltató rendszerek,- irodai információs rend­szerek,- többnyelvű fordítórend­szerek,- tárgy adatbázisok. Nemcsak oktatás, hanem igényes kutatómunka is folyik az intézmény falain belül. Szorosan kapcsolódnak kü­lönböző európai kutatási programokhoz (pl. Eureka­­projekt), együttműködnek vállalatokkal (pl. IBM, Sie­­mens-Nixdorf) és más egyete­mekkel (pl. Universität Ham­burg). Az oktatók a világ különbö­ző országaiból származnak és egy-egy szakterület nemzet­közileg is elismert szakértői. A hallgatók kb. fele osztrák, so­kan érkeztek Németország­ból, de van bolgár és román diákjuk is. Kérdésünkre a pro­fesszor úr elmondta, hogy ma­gyar hallgatójuk egyelőre nincs, de reméli, hogy a politi­kai változások ebben is válto­zást hozhatnak. Végigsétáltunk az egyetem parkján, megnézhettünk né­hány előadótermet és számí­tógépes oktatókabinetet. Min­denhol azt az oldott légkört ta­pasztaltuk, amit kísérőnk többször is kiemelt az előadá­sában. Az intézet könyvtárába saj­nos nem juthattunk be idő­hiány miatt. Itt a diákok nemcsak a könyvekből tanulhatnak, de hozzáférhetnek számos onli­ne adatbázishoz és CD-ROM-adatbázisok is a rendelkezésükre állnak. Kétnapos utazás után meg is érkeztünk Hannoverbe, ahol az autópályán tapasztal­ható forgalmi dugó is jelezte, hogy valami nagy érdeklődés­re számot tartó esemény zajlik a városban. A nagy attrakció számadatairól csak annyit, hogy a 4533 kiállító 286 100 négyzetméteren mutatta be portékáit a körülbelül félmil­lió érdeklődőnek. A rendelke­zésre álló rövid idő és lábunk véges gyaloglókapacitása igencsak behatárolta lehetősé­geinket. Úgy döntöttünk, hogy a 16., 17., 18. pavilonok­ban levő távközlési témájú be­mutatókat nézzük meg, de azt lehetőleg részletesen. Néhány gondolat erejéig kitérnék a távközlés egyes részterületein tapasztalható tendenciákra. A nyilvános és privát beszéd és adatkapcsoló rendszerek piacát továbbra is az európai és észak-amerikai „nagyok” uralják. Fejlődésük iránya vi­szont érezhetően eltér egy­mástól. Az európaiak az egy­ségfolyamat ígéretében az ISDN és az ehhez kapcsolódó szabványok kidolgozásában jeleskednek, a karmester Né­metország. Az USA gyártói vi­szont a rugalmas szolgáltatá­sú, felhasználásorientált költ­séghatékony kommunikációs rendszerek jövőjében bíznak. Az európai összefogás egyik jele, hogy már egyéves az OSTC (Open Systems Testing Consortium), amelyet kilenc európai ország hozott létre és amelynek már ugyanennyi vizsgálólaboratóriuma műkö­dik. A szervezet fő feladatai a következők:- támogassa a vizsgálólabo­ratóriumok működésének összhangját, ugyanakkor elő­mozdítsa a versenyt és az in­novációt,- gondoskodjon arról, hogy az egyes tagok megismerjék egymás OSI-vizsgálatok terén elért eredményeit és dolgozza ki egy európai „OSI-bizonyít­­vány” gyakorlati alkalmazásá­nak lehetőségét,- gondoskodjon a hasonló­sági vizsgálatok elvégzésének gazdaságos és korrekt módjá­ról. A vizsgálatok az alábbi terü­letekre terjednek ki: X. 21 há­lózatok, X. 25 hálózatok, Transport & Session, Teletex, MHS, FT AM, ISDN. Az utóbbi évek legnagyobb karriert befutott eszköze a te­lefax. Szinte alig akadt valami­revaló gyártó, aki ne mutatott volna be saját berendezést. A technikai paraméterek tekin­tetében sok újdonság nem akadt, áraik viszont jóval ala­csonyabbak a jelenlegi ma­gyarországi árszintnél. Talán a HCS Infotec GmbH Infotec 6684 típusú gépe említésre méltó, amely a világ első Al­es dokumentumot is továbbí­tani képes távmásolója. Telex­gépek után kutatva megálla­píthattuk, hogy a dedikált te­lexgépek kora lejárt. A stando­kon nem sikerült felfedezni egyetlen darabot sem belőlük. Ellenben bőséges volt a vá­laszték a számítógépbe dug­ható telexkártyákból és az RS 232-re csatlakozó egy vagy több telexvonalat fogadni ké­pes berendezésekből. Ezek­nek az eszközöknek a gyártói elsősorban a számítógépes he­lyi hálózatok felhasználóit vették célba, kínálva a lehető­séget a munkaállomások szol­gáltatásainak bővítésére. Legnagyobb élményt még­sem a CEBIT ’91 lenyűgöző méretei és a technikai csodák jelentették, hanem az, ami mindenben megnyilvánult és amit talán egy szóval így ne­vezhetnénk: profizmus. PATAKI JÁNOS Természeti kincseink: A Gemenc Szinte a világ minden országá­ban vannak nemzeti parkok, kü­lönleges felügyelet alatt álló ter­mészetvédelmi területek. Ezek egy része azért nem nyitott a nagyközönség előtt, mert a turis­ták áradata veszélyeztetné a hova­tovább fogyó állat- és növényvilá­got. Más részük zárttá nyilvánítá­sánál más szempontok is szerepet játszottak, amire megyénk két pá­ratlan értékű kincse, a gyulaji vad­rezervátum és a Gemenc egyaránt jó példa. Előbbi a dámvadak para­dicsoma, utóbbi hazánk legna­gyobb ártéri erdeje. Mindkettő sokáig állami, de elsősorban párt­állami vadászterület volt. A gyula­ji rezervátum ma se látogatható, a Gemenc szervezett csoportok ré­szére igen. Homoki Nagy István csodála­tos „Gyöngyvirágtól lombhullá­sig” című filmjének színhelye ke­reken ötvenezer hektár. Valami­kor a kalocsai érsekség birtoka volt. A Duna szabályozása óta a holtágak, morotvák, tavacskák te­remtették meg itt az egészen kü­lönlegesen gazdag madár- és állat­világ létrejöttének feltételeit. Dar­­vak, gémek, fekete gólya békésen megférnek itt Európa leghíresebb rekorder szarvasbikáival, őzekkel, Sió-zsilip a toronyból a kishajóállomással vaddisznókkal, rókával, nyesttel, vadmacskával. Azt, hogy a vad nem különö­sebben emberkedvelő, aligha kell magyarázni. így napközben a tu­rista szerencsésnek mondhatja magát, ha egyet-egyet szemügyre vehet, vagy lencsevégre kaphat. Még leginkább a kora reggeli, vagy az alkonyi órákban nyílik er­re lehetőség. A trófeák csodálatos gyűjteményét láthatja azonban a millenniumkor épült favadász­­házban. Ennek környékén koráb­ban miniállatkert is volt, melyet remélhetőleg pótolnak. Ugyanitt lehet lovagolni, ami nem olcsó, de nagyon szép szórakozás, a Tró­feaétteremben pedig étkezni, aminek pénzügyi vonatkozásaira az előbbi megjegyzés is vonatko­zik. Az előbb említett csoportos utakat a Tolna Megyei Idegenfor­galmi Hivatalnál lehet megren­delni, akik legkevesebb 32 sze­mélyjelentkezése esetén kishajót indítanak a Sió-toroki vízlépcső­től, illetőleg hangulatos kisvasúti szerelvénnyel csattogtatják végig az érdeklődőket a fák között. Mindkét esetben idegenvezető­vel. A hajó útiköltsége felnőttek­nek fejenként 180 forint, a vonat FÉNYKÉPEZTE: KISPAL MÁRIA 125 forint. Gyermekeknek 125, il­letve 75 forint. Persze vízen járók megkockáztathatják, hogy a Du­nán csónakkal ereszkednek le a Gemenc hosszában, de betérni ti­los, erre eléggé zord vadászok ügyelnek. Aki a korábbi Panoráma úti­könyvekben szereplő Szarvas­csárdára kíváncsi, az jobb, ha fel­hagy a kutatással. Rövid működés után előbb pártvendégház lett belőle, most pedig nyugati kézen van - nem magyar pénztárcákra méretezett árakkal. ORDAS IVÁN Gázos tragédiák A hírközlő szervek az utóbbi idő­ben több olyan eseményt közöltek, amikor a gáz használata közben em­berek vesztették életüket. Emlékezte­tőnek néhány esetet idézek fel, hogy azt követően leírt jó tanácsaimat ko­molyan vegyék. Ausztria területén egy parkolóban már több napja ott állt egy lakókocsi, amely körül nem láttak embereket mozogni. Mint kiderült, a bent alvók életüket vesztették. A kocsiban Siesta gázkályhával fűtöttek és szén-dioxid­­mérgezést szenvedtek a dunaföldvári emberek. Mályi községben egy családi ház garázsában tűz ütött ki. Hatalmas rob­banás rázta meg a levegőt. A mintegy 300 méterre lévő élelmiszerbolt ajtaját is kicsapta a léglökés ereje. Az épület összeomlott. A faszerkezeti részek nagy lánggal égtek. A robbanáskor többen tartózkodtak az épületben. Ketten kimenekültek, de égési sérülé­sekkel a mentők elszállították őket. További két személyt a romok ma­guk alá temettek. A tűzoltók előbb egy nő, majd férfi holttestét emelték ki, miközben az oltást is végezték. A ga­rázsban 16 db 11,5 kg-os PB-palack volt. Ebből hétnek a palástja felhasadt és a bennük lévő gáz fáklyaként égett. A garázsban egy Barkas gépkocsi és rajta 2 db 200 literes hordó tele benzin­nel. Hogy mi történt kellően megálla­pítani nem lehetett hiszen a cselek­mény részesei életükkel fizettek a sza­bálytalanságért. Szekszárdon egy garázsban 11,5 kg­­os palackból egy csövön keresztül PB- gázt töltöttek egy Lada gépkocsi üzemanyagtankjába. Közben a helyi­ség gázzal telítődött. A kocsi indítása­kor keletkezett szikrától bekövetke­zett a gázrobbanás, amitől összedőlt az épület. A fiúk szerencsére csak ki­sebb sérüléseket szenvedtek. Egy régebbi példát is érdemes meg­említeni. Az élet delelőjén túljutott hölgy szerelmes volt a szomszédban lakó özvegyemberbe. Aki viszont nem érzett vonzalmat. Az asszony átjárt ta­karítani, főzni és beszélgetni. Mivel a férfi nem reagált a fellobbanó szívbéli lángokra a hölgy elkeseredett. Amikor a szomszéd nem volt otthon átment - hiszen kulcsa volt a házhoz - bánatá­ban elhatározta, hogy véget vet azt éle­tének. A szoba közepére állított egy PB-gázpalackot. Megnyitotta a szele­pét, majd a szoba sarkában lévő fotel­ban várta a halál bekövetkezését. Köz­ben gázzal telítődött a helyiség és ami­kor elérte a vaskályha ajtajának ma­gasságát az ott lévő tűztől bekövetke­zett a robbanás. A családi ház össze­dőlt. Később le is kellett bontani. Az asszonyt a szoba sarka megvédte, ugyanis itt a legstabilabb az épület. Füstös, poros lett, kisebb égést is szen­vedett, de életben maradt. Mit kell tehát tudni és tenni a baj megelőzésére? A háztartásokban kétféle gázt hasz­nálnak. Nevezetesen a palackos PB- gázt, és a vezetékeset. Mindkettő jól égő, nagy hőt adó, de az égéshez ren­geteg oxigénre van szükségük. Ezt a mennyiséget a helyiségben lévő leve­gőből veszi el. Égés közben szén­dioxidot, majd az oxigénszint csökke­nésekor szén-monoxidot bocsát ki. Ezért kis légterű helyiségben, továbbá az emberi tartózkodásra, alvásra szol­gáló helyeken veszélyes lehet. Mind­egyik gázrobbanás-veszélyes. Vi­szonylag kevés gáz kell ahhoz, hogy a levegő oxigénjével keveredve szikra vagy láng hatására bekövetkezzen a robbanás. Lényeges különbség van viszont a levegőhöz viszonyított súlyuk között. A PB-gáz nehezebb a levegőnél, ezért az alacsony részeken helyezkedik el. Láthatatlanul telítődik a helyiség, mint amikor a pohárba vizet töltünk. A vezetékes gáz pedig könnyebb és fölszáll a levegőbe. A helyiség födémé alatt helyezkedik el és onnét lefele töl­ti meg a helyiséget. Ilyenkor elegendő, ha a postás becsenget és bekövetkezik a robbanás. A veszély felismerése cél­jából mindkét fajta gáz szagosítva van. Összefoglalva az alábbi tanácsokat tudom adni:- Megfelelően karbantartott tüzelő- és fűtőberendezést használjunk.- Ha gázszagot érzünk azonnal szellőztessünk és igyekezzünk meg­szüntetni a gázszivárgást a készülék vagy palack elzárásával. A hiba meg­szüntetéséhez hívjunk szakembert.- PB-gázt ne használjunk a külső te­repszintnél alacsonyabb padozatú he­lyiségben, illetőleg olyan helyen, ahol a gáz az alacsonyabban lévő helyre - pincébe, aknába stb. - húzódhat.- Egy helyiségben csak egy palack használható. Panelból vagy nagy blokkból készült épületben palackos gázt használni nem szabad. Robbanás esetén ezek az épületek, mint a kártya­vár omlanak össze.- Siesta PB-gáz fűtőkészüléket há­lóhelyiségben ne működtessünk.- Palackcsere alkalmával a tömítő­gyűrűt is cserélni kell.- A palackot ne tegyük ki hősugár­zásnak.- Nem ismeretién dolog a gépko­csik PB-gázzal való üzemelése. Az 50- es években az ún. MAORT gépkocsik mind ilyennel működtek. Azonban erre a célra készített és az illetékes ha­tóság által jóváhagyott adagolórend­szert és tárolótartályt kell felszerelni. CSÖGLEI ISTVÁN Alapítvány a Tolna megyei mozgássérültekért Előrebocsátanám, hogy a fenti cím nem teljesen fedi a valóságot. A készülő alapítvány nemcsak a mozgássérültek javát szolgálná, hanem minden olyan emberét, aki testi vagy szellemi sérülése folytán nem le­het teljes értékű tagja társadalmunknak. Létezésük, életük megkönnyí­tése valamennyiünk feladata, főleg ma, amikor állami eszközök igen korlátozottan állnak csak rendelkezésre. Igen, ilyen esetben csak az összefogás, az anyagi eszközök közös elő­teremtése segíthet. Ezért hozta létre néhány lelkes és segítőkész ember az „Együtt, Egy­másért” nevű alapítványt, amely a Tolna megyei akadályozott fejlődésű gyermekekért jött létre. A továbbiakban az alapítvány helyi képviselőjét Zárdái Jánost kérdez­tem, milyen tényleges eszközök állnak rendelkezésükre, és milyen lehe­tőségek vannak a célok megvalósításához.- Hány akadályozott fejlődésű gyermek él Pakson?- Örülök, hogy akadályozott fejlődésű és nem mozgássérült gyerekek­ről kérdeztél, az előbbibe az is beletartozik, akinek a látásával vannak problémái, de egy szellemi fogyatékos vagy egy mozgássérült kisgyerek is. Egyébként Pakson tudomásom szerint legalább 81 olyan gyermek él, akit a fenti kategóriába sorolhatunk.- Mik az alapítvány céljai és hogyan képzelik a kuratóriumi tagok ezen célok megvalósítását?- Egyrészt a Tolna megyében élő akadályozott fejlődésű gyermekek pszichés, szociális támogatása, személyiségfejlődésük segítése, társadal­mi beilleszkedésük, rehabilitációjuk esélyeinek növelése. Másodsorban azt a célt tűztük ki, hogy koordináljuk azoknak a társa­dalmi, egyházi és magánszemélyeknek az együttes segítő tevékenysé­gét, amelyek hatékonyan támogatják az akadályozott fejlődésű gyerme­keket és azok családjait.- Milyen konkrét segítségre gondoltok, elsősorban anyagi támogatásra, vagy más jellegű támogatást is szívesen fogad az alapítvány?- Természetesen minden támogatást, felajánlást szívesen fogadunk. Szerintem nemcsak Pakson, de minden nagyobb városban óriási se­gítség lenne az önkormányzatok részéről, ha a sérült gyerekek számára létrehoznának városonként legalább egy bentlakásos otthont, ahová a * szülő, ha nem is állandóan, de időnként beadhatná a gyermekét. Akinek egészséges a gyermeke, talán nem is tudja elképzelni, milyen hatalmas tehertétel egy sérült gyermek gondozása, jobb esetben a tanít­tatása. Egy otthon létrehozása a támogatás erkölcsi részét képezné.- A támogatás anyagi részét hogyan szerveztétek meg?- Él már egy csekkszámla, amelyre a támogatásra szánt összeget ki-ki a lehetőségeihez mérten befizetheti. Az első összegeket az alapító tagok fizették be. Nyilvánvaló azonban, hogy egy alapítvány csak úgy tudja betölteni tényleges feladatát, úgy tud hosszútávon működni, ha egyes vállalatok, szervezetek is azonosulnak céljainkkal. Magyarán konkrét anyagi segítséget nyújtanak folyamatosan. Ez ne­kik sem kidobott pénz, segítséget nyújtanak egy nemes cél érdekében, valamint a támogatásra befizetett összeget le tudják írni az adóalapjuk­ból.- Köszönöm a beszélgetést. P.P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom