Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1991-06-01 / 6. szám

8 ATOMERŐMŰ Sakkbajnokság Gosztola István levelét megírta Az írásbeli közlés egyik válfaja a le­velezés. Ennek feszesebb stílusát utánzó írásműveket is ismerünk iro­dalmi tanulmányainkból. Gondol­junk csak Mikes Kelemenre, Szilágyi Erzsébetre, Petőfi-Arany példaértékű levelezéseire, stb. Gosztola István, az ASE-sakkszakosztály mester szintű versenyzője, bár még nem vonult be levelezésével eme széptevők halhatat­lanságába, de tessenek csak olvasni, miről beszélgettünk.- Pista. Te is szerkesztőségi tag vagy. Mondhatni lapközeiben vagyunk egy­mással. Végtelen szerénységedet jelenti viszont az, hogy mégis mástól tudtuk meg fényes győzelmedet. Nevezetesen - hogy a harmincadik országos levelezési sakkbajnokság döntőjében, magad mö­gé tudtál mindenkit. Tudhatnánk meg erről a versenyformáról és az előzmé­nyekről többet?- A levelezési sakkozás országos tá­bora, közel háromezer fős - mondja Gosztola István. Ez természetesen ke­vesebb, mint a verseny szakközöké... Az utóbbiból is kitűnik, hogy ez a fajta sakkozás az „amatőrök,, kedvelt for­mája. Idézőjeles amatőrök, minthogy eb­ben a táborban írogatnak volt orszá­gos bajnokok is. De valóban vannak amatőrök, akik csak a játék szépsé­géért teszik ezt. Sokan természetesen azért választják, mert a munkahelyi, családi vagy más jellegű elfoglaltság miatt nem tudják vállalni az időhöz és helyhez kötött versenyzést. A levele­zési sakkozás fontos ága a közismer­tebb versenysakknak. Az élén egy or­szágos bizottság működik, feladata, többek között, a játékosok minősíté­se, Én ezerkilencszáznyolcvanötben, nagy rábeszélések közepette kezdtem el levelezni. Ez idő tájt pezsgő levele­zési sakkélet folyt a megyében, s folyik ma is. Akkor, mint mesteijelölt álltam be a levelezők sorába, és jutottam el az elődöntőig. Ennek megnyerése révén jutottam be a huszonhatodik levelezé­si sakkbajnokság döntőjébe. Itt Zsol­dos Jenő klubtársammal araszolgat­­tunk előre, szinte fej fej mellett. Ered­ményeink alapján .úgy nézett ki, hogy közöttünk dől el az első hely sorsa, de mint nem várt esetekben, a győztes egy nevető harmadik. Ettől függetle­nül a teljesítményünkért, társammal együtt, levelezési mesteri címet kap­tunk. - Ezerkilencszáznyolcvankilenc március elején-már nagyobb rutinnal, több tapasztalattal kezdtem el az ez év elejéig tartó versenysorozatot. A ti­zenhét fősre szűkült döntő mindvégig nagy küzdelmet hozott, amelyet tizen­két és fél ponttal (minimális előnnyel) sikerült megnyernem. Itt jegyzem meg, hogy mind ez ideig egyéni küz­delmekről beszéltem, de a sakkozás e Gosztola István levelezési sakk­mester változatában létezik csapatverseny is. Nekünk is van egy négyfős levelezési sakkcsapatunk (első táblán Gosztola István, másodikon Berta Tibor, har­madikon Vajnai Attila, negyediken Tóth András). Az OB I-ben játszunk, tisztes helytállással, eséllyel a dobogó valamelyik fokára. Nekem ebben a bajnokságban még egy játszmám van hátra. Elvileg győzelemmel..., s akkor nyolc és fél pontom lesz, amely remél­hetőleg elegendő lesz az egyéni érté­kelésben a dobogós helyhez.- Úgy hírlik, nemzetközi megmérette­tésben is lesz részed.- Nos, az eddig nyújtott teljesítmé­nyem alapján valóban az történt, hogy beválogattak a nemzeti csapatba. Nyolcfős csapatok részvételével in­dult, egy „Duna menti országok kupá­ja” elnevezésű verseny, ahol a csapat­ban előkelő helyen, az első táblán ját­szom.- Pista, ez olyan eredmény, hogy én nem tudok hová lenni. Te jobban műve­led ezt, mint Mikes Kelemen? Bár ő ki­talált személyhez írta leveliéit. Végső soron a sakkozás változatában sincs élő, testi közelség. Nincs torokköszörü­lés, nincs cukroszacskó-csörgés, s nincs szúrós tekintet. Reád ezek, hogyan hat­nak?- Igen, a levelezési sakk bizonyos értelemben személytelen. Néha azon­ban érdekes, meglepő fogalmazvá­nyok érkeznek. Van, aki gondjait, ba­jait szövi bele levelébe. Van, aki kom­mentálja a lépéseket, pl. „ellenem még senki nem lépett■ ilyet”, „ez váratlan, mellbe vágó lépés volt”, stb. Sokan számítógép használatáról érdeklőd­nek. Tudniillik ilyen távolságból nem láthatjuk, ellenőrizhetjük, hogy az el­lenfél használ-e számítógépet. Vagy igénybe vesz-e valaki „szaktanács­­adót”. Minthogy arról sem tudunk, ki­nek, milyen irodalma, szakmai könyv­tára van. Büszke vagyok arra, hogy nem használok számítógépet, hisz az izgalmas éppen az, hogy én mégtu­­dom-e oldani a feladatot? Azt viszont nem tagadom, hogy az általam össze­gyűjtött szakanyagot tanulmányo­zom.- Kívánom, minél mélyebbre juss eb­ben, s gyümölcse ne legyen szedetlenl... De hopp! A királynőm hová lett? No­csak, már lépni sem tudok. G. SZABÓ PÁL Ez a kis írás már régen született. Bár mára már sok minden aktualitását vesztette - pl. a szép emlékű szocialistabrigádmoz­­galom - mégis érdekes lehet idézni az akkori időket. O. P. Rendhagyó számháború Nem mindennapi számháborút rendezett a közelmúltban a Cséphadaró Vállalat egyik szocialista brigádja. Már a versenyfeltételek kihirdetését kö­vető óriási érdeklődés is sejtetni engedte a vállalkozás sikerét. A rendezők a helyszín kiválasztásakor elsősorban azt a szempontot próbálták érvényesí­teni, hogy a terep minél rendezetlenebb, áttekinthetetlenebb, és számhábo­rúra alkalmas búvóhelyekkel teletűzdelt legyen. Szóba került a vállalat központi anyagraktára, de alkalmasnak tűnt a terv- és dokumentumtár helyisége is. A választás azonban mégis a gyár mö­gött kialakított hulladkéktelepre esett, ahová a selejt cséphadarókat, gön­gyölegeket, ill. más, legfeljebb csak maszek ház építéséhez felhasználható termékeket ömlesztették. A verseny végén többen kifogásolták is, hogy jó né­hány ember nagyon otthonosan mozgott a lim-lomok között, sőt egyesek - kijátszva a kapuőr éberségét - több száz cséphadarót vittek ki a kapun, mondván, hogy ez volt a fönyeremény. A játékba minden dolgozó benevezhetett. A hagyományos játék szabá­lyaihoz képest két apróbb módosítást vezettek be. Az egyik szerint nem két ellenséges csapat küzdött egymással hanem - ahogy az már hosszú évek során kialakult - mindenki mindenki ellen, a saját érdekében küzdött. A másik újítás az volt, hogy a fejre rögzített papírlapra mindenkinek a sajátfi­zetési összegét kellett felírnia. Pontban kilenckor kezdődött a játék. Minden résztvevő igyekezett úgy elhelyezkedni, hogy öt ne lássák, ám ö mindenről tudomást szerezzen. Ez egyeseknek nem jelentett különösebb nehézséget, mivel hozzászoktak a napi munka során. Rögtön a játék elején egy pálya­kezdő diplomás - az ambíciótól hajtva - megpróbálta a közelében lapuló főnöke fején látható számot leolvasni, de csak négy számjegyigjutott, mert közben valaki leolvasta az övét, így kiesett a további küzdelmekből. Különösen hatékonyan szedte „áldozatait” a bérszámfejtő, akinek elég volt csak az illető fülebojtját megpillantani, máris hozzá tudta rendelni a megfelelő értéket. Nagy feltűnést keltett az a jelenet, amikor az egyik dolgozó hirtelen elő­­reugrott és homlokára mutogatva, hangosan kiabálva ismételgette saját fi­zetési értékét. Hirtelen (bérjfeszültség támadt. A meglepetés csak fokozó­dott, amikor ugyanaz az ember elsorolta a vele azonos munkakörben, azo­nos ideje dolgozó néhány kollégája fizetését, akik ezt hallván szomorúan vették le fejükről,fizetési cédulájukat” és váltak ki a játékból. Történt néhány sportszerűtlenség is a játék során. A versenybe ugyanis benevezett a hasonló profilú Kereplő Kikészítő Vállalat személyzeti osztá­lyának egyik embere is, aki az általa kiszemelt emberek közelében elhelyez­kedve, szándékosan legalább 1000-rel nagyobb értéket kiabált, mint a ki­szemelt fején feltüntetett fizetési összeg volt. Szerencsére a versenybíróság rájött erre a burkolt munkaerő-csábításra és az illetőt kizárták a verseny­ből. Hasonló sorsra jutott az a csoportvezető is, aki a fizetése mellé odaírta még, hogy „plusz 3 szoba összkomfort”, ezzel próbálva alátámasztani az egyik gépírónő iránt táplált heves érzelmeit, mely mind ez idáig süket fülek­re talált. Pechjére, ezt egy nyugdíj előtt átló adminisztrátor hölgy olvasta el. A versenyt végül is egy műszaki szaktanácsadó nyerte, akinek legfőbb jutal­ma az volt, hogy a tényleges munkáján kívülfizetése is ismeretlen maradt a többiek számára. A játék végén több különdíjat is átadtak. A legfukarabb munkahelyi ve­zető egy súlyzókészletet kapott, hogy ezzel gyakorolva, ne legyen számára olyan megterhelő a fizetésemelések elvégzése. Ugyancsak különdíjat - a „Bérben az igazság" c. könyvet - kapott a vál­lalati bérpolitikát egyedül átlátó és megértő vállalati vezető. S végül köszöntötték a játék legidősebb, nyugdíjas résztvevőjét, akijutal­mul megkapta a legutolsó fizetésének teljes összegét, azaz 500 billió mill­­pengőt. Ökölvívókkal a vikingek földjén (2.) Házi derbi a kispályán Szombat reggel végre nem kel­tünk korán, igaz a pénteki meccs­nek is éjfél után lett vége. A dél­előtti programban Korsor megte­kintése szerepelt, amely tipikus dán városnak tekinthető, szívé­ben a kikötő, hatalmas tengeri ha­jókkal. Beton háztömböket nem is láttunk, formás 1-2 szintes vö­rös téglás házak kis kertekkel so­rakoztak az utcák két oldalán, így sokkal emberibbnek tetszett, mint a mi egyen-lakótelepeink. Az utakon sokféle autó s szem­beötlően - különösen a németek­nél látottakhoz képest - sok a régi járgány, amelyek között sok Sko­da, de három Trabant is „adott” a levegő tisztaságának. Nem úgy a kerékpárok! Egész Korsort behá­lózzák a kerékpárutak, szent a bé­ke az autósok, bicajosok közt. Délután nagy presztízscsata dúlt a zöld gyepen, focimeccs az ökölvívók és a csoport tagjai kö­zött. Nehéz elfogultság nélkül szólni e derbiről, de győzelmet ér­demeltünk volna. Hiába került többször is „padlóra”, Bognár La­ci ezúttal gólt is „vágott”, látha­tóan kiheverte a pénteki veresé­get. A többiek pedig? Helyenként az amerikai focira emlékeztető keménységgel küzdöttek. Sőt, helyzetünket csak nehezítette, hogy a Balzsay-Feil kettős a pálya széléről még tanácsokat is adott fiaiknak. Szóval nyertek a fiúk, de ez még egyszer nem dorulhat elő, ha száz évig élnek is! Másnap ebéd után Korsortól nem messze, Trelleborgnál a szó szoros értelmében is a vikingek földjére léphettünk. Egy remekül restaurált, csak fából készült vi­king épületbe be is mehettünk. A skanzen területén szabályos el­rendezésben a többi ház eredeti helyét is láthattuk. A hatodik napot töltöttük már Dániában, amikor meglátogattuk a fővárost, Koppenhágát. A dél­előttöt egy nagy vendéglátó-szak­iskolában nézelődtük végig, ahol a különböző szállodák leendő dolgozói tanultak. Az ebédnél mi is megkóstolhattuk remekművei­ket, mivel főúri kiszolgálással, kü­lönböző ételkölteményeket szol­gáltak fel részünkre. Igaz, nem­igen tudtuk, hogy mit, de azért megettük. Néhányan azért kije­lentették, bár jól nézett ki a díszes „kaja”, egy kanál paprikáskrump­liért elcserélnék az egészet. „Szép halál lenne” Viszont teljes sikert aratott a következő helyszín, ahová kísé­rőink vittek minket, az 1873-ban alapított világhíres Tuborg Sör­gyár. Lenyűgöző volt a teljesen gépesített szalagsor, ahogyan az üvegekbe, dobozokba zárt nedű végigutazott a nagy csarnokban. Megtudtuk a jó sör receptjét is, miszerint árpa, komló, kukorica és víz elegyét egy hónapig érlelik, tisztítják, majd 64 ° C-on pasztőri­­zálják és már gyöngyözhet is a po­hárban az aranyszínű „folyékony kenyér”. Megmutatták a hatalmas, 15000 literes érlelő tartályokat, amelyekből 500 db volt a gyárban. „Szép halál lenne” - jegyezte meg áhítattal valaki az egyikre mutat­va. Tuborgéknál egyébként napi 3 millió (!) üveg sört készítenek és adalékként még egy adat, írd és mondd, 1000 ember dolgozik ösz­­szesen a gyárban. A látogatás be­fejeztével természetesen udva­riatlanság lett volna elhárítanunk a szíves invitálást, hiába „tiltakoz­tak” a csapat tagjai, meg „kellett” kóstolni a gyár termékeit. Szerda a búcsú napja Dániától, kedves vendéglátóinktól. Heves kézfogások, ölelések, „találko­zunk az Atom-kupán”, „várunk benneteket”, majd kölcsönös in­tegetések közt újra Misié a fősze­rep, útnak indul a busz. Korsor ki­kötőjében ismét behajtunk egy óriási komp feneketlen gyomrá­ba, hogy másfél óra elteltével Nyborgból folytathassuk útunkat Németország felé, ahol este mér­kőzés várt ökölvívóinkra. Jobb teljesítmények, erősebb ellenfél A színhelyre, Flensburgba késő délután gördültünk be, s a srácok igyekeztek is gyorsan mérlegelni, hiszen többen már tegnap este óta alig ettek. A meccs este nyolckor kezdődött, s ezúttal is 10 pár lé­pett szorítóba. Az ellenfél a DBK Sparta Flensburg csapata leg­utóbb 3. helyen végzett a Bundes­­ligában, igencsak komoly erőt képviselt közülük Rimóczi ellen­fele Berger, junior vb-arany birto­kosa, míg Szili Dollinger szemé­lyében NDK bajnokot kapott. Emellett még Bognárnak, Sza­­kálynak, Forgácsnak és Kissnek színes bőrű bunyós jutót. Ráadá­sul barátságos összecsapás lévén a vendéglátók néhol kilókkal tértek el a súlyhatártól, s juniorjaink el­len is felnőttkorúakat szerepeltet­tek. Mint például a 17 éves Kalá­­nyos esetében, aki 21 éves és négy kilóval nehezebb vetélytársat ka­pott, s nem is nyerhetett. Remekelt viszont Oláh és Ta­más, akik 21 illetve 23 éves bu­nyóst győztek le, klasszis öklözés­­sel. Juhász vitatható körülmé­nyek között veszített, majd Bog­nár régen látott csillogással kikö­szörülte a dániai fiaskót, simán nyert. Sajnos ez volt az utolsó győzelmünk ezen az estén. Bár Szili nagyon fogadkozott a meccs előtt, ez csak egy menetre bizo­nyult elégnek, veszített. Akárcsak Szakály és Rimóczi. A kellemet­len meglepetést ezúttal Forgács szállította, aki „száz ponttal” veze­tett már, s ekkor egy figyelmetlen­ség, s számoltak is rá, jött a. fel­adás. Kiss pedig a helyi „king­­kong” ellen próbált helytállni, ke­vés sikerrel. így aztán 14-6-os ve­reséggel zárult a flensburgi talál­kozó. Hajnalban már ismét úton voltunk, de ezúttal minden egyes kilométerrel közeledtünk hazafe­lé. Késő délután a már „megszo­kott” Tauberbischofsheimbe ér­keztünk, az utolsó idegenbeli éj­szakát itt töltjük. Péntek reggel, még teljesen sö­tétben vágtunk neki az utolsó hossznak. Egyre türelmetlenebb volt már mindenki, mikor végre Hegyeshalomnál megérkeztünk. Az első benzinkútnál megálltunk tankolni. Volt aki egy mosdót, volt aki egy telefont keresett. Mosdót nem találtak, telefon volt, de a vonal csapnivaló. A valutáért árusító IBUSZ-bolt viszont ott kí­nálta portékáit. MEDGYESY FERENC VB. ATOMIADÉ ’91 Június hetedike és tizediké kö­zött, Budapesten rendezték meg a nemzetközi atomkutató intézetek nyári olimpiáját. Tizennégy nem­zet tizenhét sportágban mérte ösz­­sze erejét, s döntötte el a bajnoki cím sorsát. Akárhogy is, de vállalatunkat ez alkalomból nagy megtisztelte­tés érte. A több honi versenyző mellett, meghívás alapján, vállala­tunk néhány sportolója is részese lehetett a színvonalas esemény­nek. Mi, a szörf- és az asztalitenisz sportágban voltunk érdekeltek. Asztaliteniszben két (aktív va­lamint hobbi) kategóriát indítot­tak. Csapatunk, természetesen a hobbiban szerepelt - aránylag nem kevés sikerrel. A tizenhat csapatos mezőnyben a nyolcadik helyen végeztünk. Szörfben négy kategóriát indí­tottak, közel negyvenöt fő részvé­telével. A versenyt hazánk paradi­csomi környezetében, a CÍub Ti­hanyban rendezték meg. Ver­senyzőink három kategóriában neveztek. Kategóriánkénti eredmé­nyeink: DTV 1 könnyűben: Buday Ger­gely második (!), Szintai László hatodik, Szabó László hetedik. DIV 1 nehézben: Buday Gábor ötödik. DIV 2 nehézben: Bátai Zoltán ötödik. Az egyre nagyobb érdeklődést kiváltó nemzetközi sporteseményt három év múlva, feltehetőleg az örök városban, Rómában rendezik meg. A lányok arcán jogos a mosoly, mivel legyőzték a képen látható Cseh és Szlovák Köztársaság csapatát. Az álló sorban negyedik Kucserka Zsuzsan­na, ötödik Novák Lajos. Balról a guggoló sor, Szabó Judit, Riszter Margó, Kiss Zoltánné, Gyarmathy Katalin, G. Szabó Pál. Dombori váija az üdülni vágyókat Az üzem dolgozói a 9. heti tájé­koztatóból értesülhettek arról, hogy pályázatot írnak ki a dombo­ri üdülő gondnoki állására, vala­mint arról, miszerint bővült az üdülő szolgáltatásainak sora. Az üdülő új gondnoka Nagyné Bereznai Diána lett, és június első vasárnapjának délutánján keres­tem meg, hogy néhány kérdésre választ kapjak. Kedvesen fogadott és lelkesen beszélt munkájáról és terveiről.- Diána! Megkérdezhetem, hol dolgozott ezt megelőzően?- 1979-ben kerültem a vállalat­hoz, a reaktorosztályra, mint ad­minisztrátor. Egy év után a terv-és munkaügyi osztályra kerültem át, itt is egy évet töltöttem el és úgy mentem a szociálpolitikai - akkor még munkásellátási csoport - osztályra, ahol tíz évet dolgoztam. Olvastam a pályázati kiírást és úgy éreztem, minden pontjának meg­felelek, ezért megpályáztam. Úgy gondoltam, meg kellene ismer­kednem az üdültetési feladatok másik oldalával is, hiszen az egyik oldalt - igények összegyűjtése, je­gyek kiadása - már megismertem.- Az eddigi tapasztalata alapján milyen a másik oldal?- Érdekes, egészen más szem­mel látom most már, hogy amit mi bent az irodában kis dolognak hittünk, az itt nagyon fontos do­log.- Milyen szolgáltatásokat nyújt az üdülő?- A faházakban elhelyezett csa­ládok, beutalt vendégek igénybe vehetik a szaunát, lehet csónakáz­ni, kajakozni, teniszezni, vízibi­ciklizni és természetesen stran­dolni. Az étkezést a vállalat biztosítja, így nem kell a feleségeknek állan­dóan főzni. Ez azt jelenti, hogy személyenként és naponta min­den beutalt 120 Ft-os bont kap, és azt a „Hullám” étteremben be­válthatja. Ettől függetlenül a fahá­zaink fel vannak szerelve minden­nel, ami a főzéshez szükséges. Még bográcsaink is vannak, nyár­saink, és egyéb kellékeink, me­lyek egy háztartáshoz szüksége­sek.- Az idei nyár nehezen akart el­jönni, megmutatkozott ez a vendé­gek számában?- Csak részben. A májusi hó­napra jellemző rossz idő ellenére Diána az üdülő udvarán május 1-től június 2-ig 241 fő pi­hent itt hétvégeken. Ekkor még lehetett háromnapos bontásban üdülni, mert előidény volt. Nagy öröm volt számomra, hogy itt jártak a nyugdíjasaink 35 fővel. Nagyon jól érezték magu­kat, három napig pihentek és ősz­szel újra szeretnének jönni. Én is szeretném ha jönnének, mert na­gyon kellemes vendégek voltak. Példamutatóan viselkedtek és na­gyon szép tisztán adták vissza a fa­házakat. Már csak a jó időt várjuk és ter­mészetesen a sok vendéget. Saj­nosjúnius első két hetében kevés vendégünk lesz, mert sokan a vár­ható díjtétel-alakulás miatt nem mertek jelentkezni, de az elhúzó­dó iskolai év is befolyásolta a szü­lők döntését. Mindezeket pedig betetőzte a rossz időjárás, melyről nem sok jót mondhatunk. Azért remény­kedem, hogy végre csak megérke­zik a jó idő.- Köszönöm a beszélgetést, jó időt és sok vendéget kívánok.-rg-ATOMERŐMÜ - Felelős szerkesztő: LÓCZY ISTVÁNNÉ - Tervező szerkesztő: RUSZ GYÖRGY - Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71. 7031 - Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája. Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS - Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101 - Engedélyszám: III/ÜHV/306/T - Megjelenik havonta - Készül a Szekszárdi Nyomdában - 5000 91.1086 -Felelős vezető: VADÁSZ JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom