Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
4 ATOMERŐMŰ meg hány °/o-os keverési arányban kell hígítani a permetezőszert. De annyi van már belőle, hogy az ember képtelen megjegyezni az utasítások szerinti használatot. Közben nézzék meg, hogy mi történik? Majdnem 6-7 millió felnőtt lakos kezébe kerülnek a vegyszerek, és úgy használják, amilyen az ismereti szintjük. Vagyis szerintem egyáltalán nem megnyugtatóan. Nem jobb a helyzet, ha kimegyünk a piacra, mert előfordulhat, hogy azt a paprikát vagy uborkát előző nap permetezték. Én megveszem, odaadom a gyereknek és nem tudom mikor fog visszaütni az elfogyasztott méreg. És a piacot nem ellenőrzi senki ebből a szempontból. Mit akarok ezzel mondani? Jelen van mindegyikönk kezében a fejlődésnek az a mérge, amivel nagyon tisztességesen kellene bánni ahhoz, hogy az embereket és a környezetet megmentsük. Nincs abszolút környezetvédelem, mint ahogyan a zöldek elképzelik. A zöldeknek egy nagyon jó tulajdonságuk van: semmit nem kell csinálni, csak minden ellen tiltakozni. Ha megnézzük, nem tesznek mást, mint tiltakoznak. Igaza van a tiltakozásban, mert minden rossz, de nincs igaza, ha az életben előre kell haladni. Tehát az, akinek tennivalója van, akinek gabonát kell termelni, akinek szőlőt, annak permetezni kell, és az a rossz oldala, hogy permetezni kell. Az atomerőmű a környezetvédelmet nagyon tiszteletben tartja. Első pillanattól kezdve úgy van tervezve az erőmű, hogy tisztában van a veszélyekkel. A sugárzás az egyetlen olyan kellemetlen dolga az atomerőműnek, amelyik veszélyforrást hord. Ám a sugárzásnak van egy nagyon jó tulajdonsága, mégpedig az, hogy nagyon jól mérhető. Az emberi egészségre Pónya József bevezető előadása Tisztelettel köszöntőm a polgármester urakat! Új szelek eredményeként hívtuk meg ide önöket. A meghívásunk célja az, hogy információkat adjunk magunkról, és hogy önök is kérdezhessenek azokról a dolgokról, melyek környezetükben félelemként-gondként felmerülnek. Mi szeretnénk elérni, hogy miután elváltunk, már barátságosabbak az atomtechnikával kapcsolatban és bizonyos kérdésekre megfelelő választ tudnak adni környezetük részére. Sokkal nagyobb ez a mű, mintsem az összes problémáit három óra alatt be lehetne fogadni és meg lehetne érteni. Ezután többet kell találkoznunk, több információra van szükségünk, hogy a dolgok megéljenek önökben, hogy végeredményben tudjanak is valamit az erőműről. Az új szelek alatt azt értettem, hogy valóban az a tisztességes dolog, hogyha a környezetünkben valami épül, vagy valami befolyásolja a lakosság hangulatát, hétköznapi életét, akkor arról tisztességes tájékoztatást kell, hogy kapjon az érintett lakosság. A kapcsolatunkat úgy szeretnénk továbbfejleszteni, hogyha önök, vagy a lakosság részéről szakmai tájékoztatás igénye merül fel, akkor a mi szakembereink rögtön rendelkezésükre álljanak. mivel jár. Ha választási alternatíva van, akkor mindig azt kell választani, amely a kettő közül a legszerencsésebb, többet hoz és kevesebb veszéllyel jár. A fejlődés elkerülhetetlen velejárója, hogy ahol a telkem, vagy házam van, egyszer csak egy út fog épülni, esetleg egy gyár, vagy valamilyen más üzem. Ebből következően a telkem, vagy házam zajosabb lesz és szennyezettebb lesz. Én mindig úgy gondolkodom, hogy mindenkire esik bizonyos társadalmi kellemetlenség és teher. Egyik vegyi üzemet kénytelen elviselni, a másik szénerőművet, vagy atomerőművet. Én 17 évig olyan erőmű közelében laktam, hogyha kivettük a kredencből a tányért, mindig le kellett törölni, mert poros volt. Mások cementgyár mellett laknak. Mindegyik jelent bizonyos terheket a lakosság számára és természetesen előnyt is. Ezek a terhek nagyjából elosztódnak, de aki azt mondja, hogy az én környezetembe semmi olyan ne jöjjön be, ami rossz, az valahogy kiemeli magát a társadalomnak abból a fejlődéséből, ami a rossz oldala, a jó oldalát viszont szeretné élvezni. Én is azt vallom, hogy a környezetvédelmet nagyon komolyan kell venni, ám ez sok esetben a magyar szénbányászat teljesítményét, és nézzék meg a bányászat környezetét. Sokan már nem is gondolnak arra, hogy egy esetleges atomerőművet helyettesítő erőmű 2 millió m3 levegőt fogyasztana óránként, ha el kellene tüzelni a szükséges mennyiségű szenet. Ezt a nagy oxigénfogyasztást már bizonyosan megérezné a környék lakossága, úgy mint, ahogyan a repülőterek környékén érezhető. Arról nem is szólva, hogy a 14 millió tonna szén 30°/o-a hamu, amit a környezetben kellene elhelyezni. Végül engedjék meg, hogy a gazdaságosság kérdése köréből néhány dolgot kiemeljek: Valamilyen mérleget kellene a nép elé állítani: miért ezt csináljuk, és miért nem amazt. Ha fejlődni akarunk, akkor vagy szén, vagy olaj, gáz, vagy atomerőmű a kifizetődő? Én nagyon sajnálom, hogy az atomerőművet mint gazdaságos üzemet nem lehet eladni. Tudniillik nem az szabta meg a fogyasztóknak az áramdíját, hogy gazdaságos-e az erőmű, vagy sem. Amikor erre az erőműre 100 milliárdot költöttünk a magyar ember zsebéből, akkor meg kellett volna mondani, hogy mi lesz az eredménye. Amikor beindult az erőmű, 50 fillérért állította elő az áramot, a többi erőművek pedig 1,50-ért. Ma, amikor évente közel 6 milliárd Ft kölcsönt fizetünk vissza az államnak, tehát a tökevisszatérítést is beszámítva, 1,30 Ft-ért termeljük az áramot, míg a többi erőmű 2,90 Ft-ért. A Szovjetuniótól jelenleg 4 Ft-ért vesszük az import energiát. Tehát, amikor környezetvédelemről beszélünk, azt is figyelembe kell venni, hogy atomerőmű nélkül 2-3 Ft-tal drágább lenne az energia. És ezután el lehet dönteni, hogy kell-e, vagy nem ez a technika? Eddig az erőmű gazdaságossága nem volt kimutatva, ráadásul amikor termelni kezdett, nem csökkent az energia ára. Az állam 10 milliárd Ft tiszta hasznot visz el az erőműtől évente. Ezt az összeget beteszi a „nagy kalap”ba, és nem adja vissza az energia árában. Pedig egy beruházásnál érezni kellene az országnak, hogy ennyit költöttem rá, és ennyivel olcsóbb, jobb minőségű árut fogok kapni. Nagyon röviden, a közös beszélgetés bevezetőjeként ennyit kívántam elmondani. Köszönöm türelmüket és váijuk az önök kérdéseit, hozzászólásait. Ezeket a látogatásokat szeretnénk rendszeressé tenni, mert mindig történnek olyan változások, melyekről időben szeretnénk önöket tájékoztatni. Tehát mi gondoskodni fogunk arról, hogy rendszeres tájékoztatást kapjanak. Mivel mi egy világszervezethez tartozunk, így lehetőségünk van arra, hogy egy esetleges, más országokban történő erőművi üzemzavarról mi pontos tájékoztatást adjunk, hogy a környék lakossága ne pletyka szinten halljon az eseményekről. Engedjék meg, hogy az erőművel kapcsolatban elmondjam: a világban bármilyen technikai újdonság, amely a fejlődést biztosítja, az a természetet alakítja és gondokat is okoz. A fejlődés élvezeti oldala mellett nem várhatjuk el, hogy a természetet érintetlenül hagyja és veszély nélküli legyen. Ezért mindig úgy kellene gondolkodni, hogy mit hoz a konyhára és ártalmas mennyiség milliomod részét tudjuk mérni. Ezért, mivel mérhető, nagyon jól kézben is tartható. Ellenben nem vagyunk ilyen gyarázom: a sugárzás jelen van a természetben, és hogyha kivonnák a sugárzást, nem lenne élet. A sugárzáshoz hozzá alakult a biológiánk és mint szükségesség működik. És közben nem tudjuk, hogy állandó besugárzás alatt élünk. Úgy alakult ki a biológiánk, hogy ez szükséges és csak így létezhetünk. Nem tudjuk, de ettől még tény, hogyha lefekszünk a földre, az sugároz bennünket, de ha a napon vagyunk, ott is sugárzás alatt állunk, ám ez az élet feltétele. Ezért most féljünk a sugárzástól? Nem szabad. Ha valaki olyan körzetben lakik, ahol a talaj radioaktivitása nagyobb az átlagnál - mert van ilyen - akkor itt több sugárzást kap, és ezért költözzön el? Ez miatt senki nem költözik. A dunántúli szenekben sokkal több radioaktivitás van és kibocsátás a pernyében és a füstgázban, mint amit mi bocsátunk ki. Ezért Ajkán, Tatabányán nem lehet a salakból lakóházat építeni, mert olyan sugárzó az anyag. Természetesen nem akkora, hogy félni kellene tőle, de létezik és többletsugárzásként ki lehet mutatni. A veszélyforrások megítélésénél másképpen vélekedik az, aki önként vállalta, és másképpen az, akinek a nyakára hozták a veszélyes üzemet. Az a veszélyforrás, amit a nyakamra ültettek, az nehezebben viselhető el. reakcióképesek a gázokra. Ha Dunaújváros mellett elmegy az ember, akkor sok gázt és füstöt szippant be, de senki sem tudja, hogy mi mérhető a levegőben, és nem is érdekli különösebben az embereket. Ám itt az eredmény fordított, mert mire kimutatják káros hatását, már rég megbetegedett. Ezzel szemben a sugárzás nagy előnye, hogy már igen kis dózisban mérhető, ezért lehet ellene védekezni. Az erőmű a veszélyesebb forrás, nem a hulladéka. A hulladéka ki nem fejezhető nagyságrenddel kisebb veszély, mint az erőmű. Mégis a hulladék jelent a nép részéről egy nagyobb ellenállást. Mindig azt szoktam mondani, hogy elviselhetetlen az atomtemető kifejezés. A két szónak olyan hatása van, hogy ezt nem lehet szimpatikussá tenni. Sokkal tisztességesebb lenne az „aktív hulladék eltemetése”, vagy „raktározása” elnevezés. Mi, akik itt dolgozunk, nem értjük, hogy ezt a hulladékot, amelyet úgy kezelünk, hogy rá lehet ülni, azt még eltemetjük, olyan drágán, hogy már a gazdag országok is csodálkoznak rajta. És ennek ellenére nem tudjuk rendesen eladni-elfogadtatni a lakossággal. A sugárzás és a mi szakkifejezéseink, azokkal az a baj, hogy meszsze vannak a köztudattól, és maguk a számok is. Nem érzi senki, hogy valójában mi az. Hinni kellene abban, amit mondunk. Mi azt mondjuk, hogy a háttérsugárzás ezred részét sem adja az atomerőmű, de erről a háttérsugárzásról igen keveset tudunk. Ugyanakkor, ha fordítva maAz atomerőmű érdekesen éli meg az első korszakát, amikor nagyon nehéz vele megbarátkozni, mint minden új technikával. Helyette mit kellene csinálni? Ebben az évben 10 millió tonna mélyművelésű szenet fognak bányászni Magyarországon, ennyit tudnak. Ez az erőmű 14 millió tonna mélyművelésű szenet fogyasztana el egy évben. Tehát majdnem másfél szerezni kellene szinte lehetetlen. Gondoljanak csak a sok permetezőszerre, a vegyszerekre, amelyeket a mezőgazdaságban és a háztartásban használnak. Én mindig megpróbálom elolvasni, hogy hogyan kell használni, POLGÁRMESTEREK
