Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1991-03-01 / 3. szám

4 ATOMERŐMŰ Röviden a megújult Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületről Amikor e cikk megírását el­határoztam azt feltételeztem, hogy a március 12-i XXIII. Tisztújító Küldöttközgyűlés eredményes lesz, elfogadják az egyesület új alapszabályát, szervezeti és működési sza­bályzatát, továbbá megvá­lasztják az egyesület vezető tisztségviselőit. A küldöttközgyűlés csak részben volt eredményes, mert az új alapszabályt, szer­vezeti és működési szabályza­tot ugyan elfogadta, de a tiszt­ségviselő-választás ered­ménytelen volt, a jelöltek a szükséges többséget nem kap­ták meg. A közeljövőben, a vezetők megválasztására, újabb küldöttközgyűlést hív­nak össze. Az ETE átalakulási folya­mata tehát nem fejeződött be. A következőkben mind a MTESZ, mind az ETE átala­kulásáról rövid tájékoztatást adok. Eddig az országban lévő 33-34 különböző szakmai egyesületet a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesüle­tek Szervezete (MTESZ) irá­nyította. A MTESZ e minősé­gében a központi elképzelé­sek szószólója, illetve végre­hajtója volt. Az új egyesületi törvényben (1989. 11. tv.) foglaltaknak megfelelően, 1990. január 1- jétől, a MTESZ törvényességi felügyeleti funkciója meg­szűnt, az egyesületek önál­lóan dönthetnek arról, hogy a MTESZ szolgáltatásait igény­be veszik-e. Az ETE a megújulási folya­matban az utolsó, a többi egyesület már korábban elfo­gadta az új alapszabályt és megválasztotta az új vezetősé­get. Tapasztalataim szerint az ideiglenes elnökség - amely­nek a megújulás előkészítése volt a feladata - nem mindig alkotó szellemben tevékeny­kedett az üléseket többször a széthúzás és a nem lényeges témák előtérbe állítása jelle­mezte. Az új alapszabály sze­rint az ETE üzemi és területi csoportjai nem önálló jogi sze­mélyek, de önállóan gazdál­kodhatnak, ennek megfele­lően önálló bankszámlával is rendelkezhetnek. Mi, az ETE üzemi csoport­ja, az Elektrotechnikai Egye­sület üzemi csoportjával együttműködve, megyei terü­leti csoporttá szeretnénk szer­veződni, felvállalva a megye energetikusaival, villamos szakembereivel való együtt­működést és a hatékonyabb energiagazdálkodást. E célun­kat a következő hirdetmény­ben részletezzük, a hirdet­ményt más helyeken is megje­lentetjük. Elsősorban az ETE- és MEE-tagjainktól, de más ér­deklődő kollégáinktól is azt kérjük, hogy a hirdetményben foglaltakat a környezetükben terjesszék. JÁRFÁS GÉZA Hirdetmény A Paksi Atomerőmű Vállalat Energiagazdálkodási Tudományos Egyesülete (ETE) üzemi csoportja és a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) üzemi csoportja, valamint a Déldunántúli Áram­szolgáltató Vállalat Szekszárdi Igazgatóság MEE területi csoportja megalakítjuk az ETE és a MEE Tolna megyei csoportjait. Az a célunk, hogy egyrészt a megye energiaszolgáltató és jelentő­sebb energiafelhasználó vállalatai az energiagazdálkodás területén együttműködjenek, másrészt az érdeklődő energetikusoknak és a villamos szakembereknek megjelelő fóruma legyen. A vállalatok, társaságok, intézmények pártoló -, a tagok pedig egyéni tagdíjat /izemének. A pártoló tagdíjban szabadon állapodnak meg, az összeg lehető­leg 1000 Ft tagonként és évenként, de legalább 10000 Ft/év. A pártoló tagdíjért, térítés nélkül:- Rendelkezésre bocsátjuk, évenként, a megye évi energiafelhasz­nálását legkésőbb a következő év negyedik negyedévében.- Ötévenként a megye energiafelhasználását, rövid összefoglaló­val és értékeléssel.- Segítséget nyújtunk az Energiamérleg elkészítéséhez.- Megjelölt témákban, előzetes megállapodások alapján, az ér­deklődök részére előadásokat szervezünk.- Segítséget nyújtunk az energiafelhasználás számítógépes nyil­vántartása megoldásában. Az ETE egyéni tagsági dija évi 120 Ft, ezért a tagok látogathatják az ETE rendezvényeit és az Energia című újságot kapják. A MEE egyeni tagsági dija évi 150 Ft, ezért a tagok látogathatják a MEE rendezvényeit és a MEE tájékoztatóját kapják. A kezdeményező vállalatok nagy szellemi, műszer- és számitógé­pes kapacitására támaszkodva, méltányos térítés ellenében, vállal­juk:- Kisebb energetikai (kalorikus és villamos) rendszerek tervezé­sét.- Tervek felülvizsgálatát.- Energiaellátással, korszerűsítéssel kapcsolatos tanulmányok elkészítését.- Energetikai rendszerek felülvizsgálatát.- I illamos és egyéb energetikai méréseket. Célunk, az érdeklődőknek az energiaellátáshoz, illetve a célsze­rűbb energiagazdálkodáshoz gyors és eredményes segítséget nyújta­ni. Érdeklődni lehet:- Az ETE pártoló és egyéni tagság, valamint a szerződéses mun­kák ügyében a (75)176-32 telefonszámon.- A MEE pártoló és egyéni tagság, valamint a szerződéses mun­kák ügyében a Paksi Atomerőmű Vállalatnál a (75)185-08, a Dél­dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál pedig a (74)115-11 telefon­számon. ÖRÖK„ZÖLD” TÉMA A hazai tájékoztatási fórumo­kon továbbra is örökzöld téma az atomenergia honi szükségességé­nek megítélése. Nemrégen a rádióban elhang­zott ezzel kapcsolatban egy figye­lemfelkeltő nyilatkozat. A nyilat­kozó nevét és foglalkozását nem jegyeztem meg, de a magát „szak­embernek" beállító férfiú megfel­lebbezhetetlen magabiztossággal kelt ki az atomenergia alkalmazá­sa ellen. Véleménye szerint a hazai atompártiak nem átallották a ha­zánkban már kétszer ellátogató Teher Ede professzort oly módon kihasználni, hogy lépten-nyomon „nyilatkoztatták” a rádióban, tele­vízióban az atomenergia mellett. A rádióban nyilatkozó szerint ugyanakkor állítólag Teher pro­fesszor és a mögötte álló hazai tá­mogatói elhallgatják, eltitkolják a közvélemény előtt az atomipar „megoldhatatlan” problémáját, a radioaktív hulladékok biztonsá­gos elhelyezését. Megmosolyogni valók ezek a vádak, hiszen mindannyian meg­ismerhettük Teher Ede rendkívüli személyiségét, mély emberségét és badarság azt feltételezni, hogy öt véleményében bárki és bármi befolyásolná, illetve valami fon­tos dologról titkolózna. Ugyanak­kor egy ilyen rádiónyilatkozat a maga légüres térben lógó logiká­jával képes megzavarni a laikus közvéleményt. Természetesen a rádiós nyilat­kozatban még további pontatlan­ságok és szakmai tévedések is el­hangzottak, de ugyancsak elgon­dolkoztató, honnan vesz valaki ekkora bátorságot, hogy minden konkrét indoklás és szakmai meg­alapozottság nélkül ország-világ előtt nyilatkozzék. Kétségtelen tény, hogy az em­berek fejében Csernobil óta él a félelem és kétely, bizalmatlansá­gukat csak tovább növeli a most már szabad médiák által ömlesz­tett, szenzációt keltő, ugyanakkor minden szakmai alap nélküli hí­resztelések. (Az előző számunk­ban Kemenes László gyűjtött ezekből tipikus példákat.) Az atomipar lejáratásának hát­terében a legtöbb esetben megta­lálható a közszereplési vágy, az ol­csó népszerűség megszerzése vagy kétes célú politikai manőve­rezés. Mindazok, akik ebben sze­repet vállalnak, kényelmi okokból nem is kívánnak szakmai kérdé­sekkel foglalkozni, hiszen mi sem egyszerűbb a nyugati „zöld”-moz­­galmakra mutogatni. A laikus néptömegek aggodalmát, félel­mét könnyű ellenállásra fordítani, tehát a téma nyerő, csak nyitva marad az a fő kérdés, hogy ez kik­nek az érdekeit szolgálja és mi áll az ország érdekében. Ugyanis ma már keleten és nyugaton az atomenergia haszno­sítása az egyik alapvető gazdasági kérdés. Jelenleg a világ villamos­­energia-termelésének egyhatod részét atomerőművek adják. Az atomerőművek számának és be­épített teljesítményének növeke­dése az egész világra nézve expo­nenciális, de országonként nézve a kép ennél sokkal bonyolultabb. Ennek részletes elemzésével szá­mos hazai és külföldi tanulmány foglalkozik, itt csak néhány szem­pontot célszerű megemlíteni. A fejlett tőkés országokban erősen működik az a gazdasági törvény, hogy az energetikai ipar minden más szektora is hozzá akar jutni a saját profitjához (olaj, szén, vízi enefgia és az ezeket kiszolgáló iparágak). Jelenleg az olajpiacon túlkíná­lat van a felhalmozott készletek miatt és ennek a túlkínálatnak a piaci manipulációkon kívül két­ségtelen okozója az atomenergia fokozódó szerepe. Japán az elkövetkező húsz év­ben mintegy 40 atomerőmű építé­sét tervezi, ennek egyik nyilván­való oka az olajtól való függésé­nek csökkentése. Az USA-ban néhány évig telítődés volt megfi­gyelhető az atomerőművek építé­sében a nagy villamosenergia-túl­­kínálat miatt. Újabban viszont a környezetvédelmi kényszerek miatt négy új atomerőmű meg­rendelését szorgalmazza a kor­mányzat és távlati céljuk a hagyo­mányos tüzelőanyagokra épült, elavult és nagy környezeti károkat okozó erőművek bezárása. Az ellentmondásokra jó példa Svédország, ahol a parlament 1980-ban úgy döntött, hogy 2010- ig le kell állítani az összes atom­erőművet és új nem építhető. Ugyanakkor Svédország nagyban érdekelt atomerőművi berende­zések gyártásában. Ma már a tendenciák jól kiraj­zolódnak, az atomenergia „vissza­szorítása” csak átmenetileg lehet­séges, az egész világ ökológiai megmentéséhez első lépés a szennyező, hagyományos erőmű­vek felszámolása. A kieső energia pótlásához nyilvánvaló nem lesz elegendő az úgynevezett megúju­ló energiaforrások (vízi, nap-, szél- és bioenergiák stb.). Sajnála­tosan az igen tisztának ígérkező fúziós energia ipari megvalósítha­tósága még a látóhatáron sincsen. Teher professzor azt állítja, hogy az atomenergia a legtisz­tább, leginkább környezetkímélő és így a leghumánusabb energia­­fajta, amelynek hosszú távon nincs jobb alternatívája. El kell fo­gadnunk a véleményét, mivel sok korábbi, akkoriban különösnek tűnő állítását is az idő sorra iga­zolta. Sy Állománygyűlés a tűzoltóknál Az elmúlt évi tevékenységük értékelésére gyűltek össze az üzem tűzoltói. Böhm Péter tűz­oltó százados, parancsnok ismertette a tapasz­talatokat. Elvégezték az erőmű területén a hatósági utóellenőrzést. Ezen belül vizsgálták, hogy az előző évi átfogó ellenőrzés óta milyen változá­sok történtek. A megállapítások kedvezőek vol­tak. Valamennyi munkahelyen intézkedtek a hiányosságok megszüntetésére. A vezetők fele­lősséget éreznek a rájuk bízott terület tűzvédel­méért. Néhány szabálytalanság azért akadt. Nem minden esetben szerezték be az új használat­bavételi engedélyt azoknál az épületeknél, ahol a rendeltetésük megváltozott. Sajnos néhány he­lyen megszegik a dohányzási tilalmat. Itt-ott nyit­va felejtik a tűzszakasz határok falaiban lévő aj­tókat. Egy két helyen a rend is kívánni valót hagy maga után. A tűzvédelmi szakhatósági jogkörében az üzemi parancsnokság közel 100 esetben adott írásos állásfoglalást. Ennél jóval több esetben vettek részt tervezői konzultációkon. Néhány negatív tapasztalatot itt is szereztek. A tervezők egy két esetben elfelejtenek tűzvédelmi tervfejeze­­let készíteni, pedig a PA V tűzvédelmi szabályzata megköveteli azt. Ha ilyet készítettek nem mindig volt alapos és szakszerű. Tűzoltásra és kárfelszámolásra jelenleg egy általános és egy habbaloltó speciális tűzoltóko­csival rendelkeznek. A kiszolgálásukhoz szük­séges legénység rendelkezésre áll. Hamarosan megérkezik Angliából egy 60 méter magas emelőkosaras tűzoltó-gépjármű. Az év végére a Rósenbauer cégtől 2 db általános gépjármű­fecskendő, egy speciális hab-víz-porraloltó, és egy védőfelszereléseket szállító speciális tűzol­tó-gépjárművet állíthatnak készenlétbe. Épül a hatszerállásos tűzoltólaktanya is. Igazi tűzhöz szerencsére nem kellett vonul­ni. Viszont a kiképzési tervnek megfelelően an­nál többet vonultak ún. helyismereti gyakorlat­ra. Böhm Péter parancsnok különböző helyek­ről rendelt el riasztást és mérte a kivonulás ide­jét. Ennek eredményeként jelentős mértékben növekedett a készenléti állomány helyismere­te. Az önműködő tűzjelző rendszer is kiszólí­totta néhányszor a vonulószereket. Az érzéke­lő cigaretta, daraboló, vagy hegesztésből fel­szálló füstöt észlelt és tette a kötelességét. Olyan eset is volt amikor a csövekből kijutó gőz, vagy a helyiség seprésekor felszálló por za­varta meg a készüléket. Az érintett dolgozók fe­gyelmezett munkájával az ilyen téves jelzések lényegesen csökkenthetők. A parancsnokság előtt álló feladatokról a leg­fontosabbakat em lítem. Tökéletesen el kell sajá­títani a megérkező különleges szerek működteté­sének módját. Figyelemmel kell kísérni a lakta­nya építését és természetesen oda át is kell költöz­ni. Folytatni kell a helyismereti gyakorlatokat. Fel kell készülni az önigazgatáshoz való tartozás­ra. Minden remény megvan ahhoz, hogy eze­ket az akadályokat is kellő fegyelmezettséggel veszi majd a parancsnokság állománya. CSÖGLEI ISTVÁN Lesz-e béremelés? A vállalatvezetés februárban - több mint tíz oldalas - dolgozatában részletesen ele­mezte az 1990. évi bérezés folyamatát, hely­zetét. majd ismertette az 1991. évi bérszabá­lyozás állapotát, a bérfejlesztés végrehajtásá­nak szempontjait, irányelveit. A számszaki tervekből megtudhattuk, hogy mennyi az éves bérköltség, a bérfelhasználás, a szabad bérkeret, hányán és milyen mértékű bérfej­lesztésre jogosultak. A SZÜV-nyomda által készített grafikono­kon szemléletesen látható kategóriánként és szervezeti egységenként az alapbéremelés előtti és utáni besorolási bér. Mivel a bérezés a Kollektív Szerződés ré­sze, a szakszervezeti bizottság az 1991. évre vonatkozó bérfejlesztési irányelveket meg­tárgyalta. Szintén írásos anyagban elemezték az 1990. évi bérgazdálkodást és kialakították bérfejlesztési irányelveiket. A vállalatvezetés és a szakszervezet a bér­alku során két pontban - a többfordulós tár­gyalás után sem - nem egyezett meg, mégpe­dig a Beruházási Igazgatóság dolgozóinak bérfejlesztése és a váltóműszakos dolgozók műszakpótlék-emelése kérdésében. Március közepét írjuk, reméljük a követke­ző tárgyalásnál megegyezés születik és a bér­­fejlesztés végrehajtható lesz január 1-i ha­tállyal. (Lapzárta utáni hír: a vállalatvezetés és a szakszervezet március 14-én megegyezett a vitatott pontokban.) TETSZIK? Nem tetszik? Nem fotómontázs, ez valóság! Az erőmű előtt lévő Volán busz­­váró-épület Nyugati részén négy ablak közül, három ablakba „be­lóg” 3 db tartóoszlop! Az is igaz, - mint a február havi Atomerőmű újságból értesültünk - hogy a Volán buszváró-épületet és a hozzá tartozó fedett várót hi­bapont nélkül adták át tavaly év végén. Hibapont nincs, de van három oszlop ami útban van! Tervezői hiba? Erről érdeklődtem Markó Béla (Erőterv) építész-tervezőtől. M. B : Ez a mi hibánk, amiért ezúton is elnézést kérünk. Nem gondoltuk, hogy az oszlopok ennyi­re takarják az ablakokat. Hát igen. Az oszlopokat nem lehet errébb vinni, sem az ablako­kat arrébb tolni. Ha „füstölgőnk” ha nem, ma­rad minden így ahogy van ' Ez van! Ha tetszik, ha nem! Mégis felteszem a kérdést. Nem lehet(ne) ezen változtat­ni? . M. J. Fotó: Ódorné Kitekintés a váróból... ...és a Forgalmi Irodából

Next

/
Oldalképek
Tartalom