Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1991-02-01 / 2. szám

ATOMERŐMŰ 5 Víz alatti kincseink Tüzek Tolnában Szerelmesek tragikus tüzei III. rész 3. kőgát már teljesen az iszap és a hordalék foglya, de a felső felé­től felfelé lévő homokzátonyon nagyon jó balinozó helyek talál­hatók. Kisebb vízállásnál ezt a részt meg lehet a partól is közelíteni. A 3-4. kőgát közötti részek még ré­gebbi időkre emlékeztetnek. Mert még megmaradtak a bedőlt fák, az agyagos part, ezért nagyon jó hor­gászhelyek találhatók itt. Tavasz­tól késő őszig, főleg a dunakömlő­­di sporik űzik itt kedvenc sportju­kat. Fő halai ennek a szakasznak a ponty, csuka, süllő, kárász, ke­szegfélék. A két főgát között van az úgynevezett Csonka-kő, amely 10— 15 m hosszú és innen kapta a nevét. A kő végéről szoktak itt harcsázni magasabb vízállásnál. De nagyon vigyázni kell, mert sok a vízből ki nem látszó fa és tuskó. 4-es kőgát erdő felőli része igazi horogtemető. Tudomásom sze­rint ezt a horgászhelyet egyetlen volt horgásztársam ismerte iga­zán, Bodies Jani bácsi, de ő már el­költözött az örök horgászvizekre. Megszületett egy könyv - Farkas ■ Sándor: (rendészeti o.) Tolna me­gye védett növényei, melyet nem a könyvespolcra szánt a szerző, ha­nem a Tolna megyét járó, kirándu­ló, természetkedvelő fiatalok, fel­nőttek hátizsákjába, azzal a szán­dékkal, hogy a túrák során látott védett növényfajok felismeréséhez segítséget nyújtson. De egyben segítségét is kéri a kó­borló természetbarátoknak, bioló­gusoknak, szakkörvezetőknek, er­dészeknek, vadászoknak, hogy megfigyeléseiket -mégha bizonyta­lanok is a megítélésben - juttassák el hozzá, ezzel is segíthetik a megye csodálatos növényvilágának meg­ismerését és regisztrálását. Védett növényekről tájékoztat a könyv, de a képeket nézegetve in­kább védett virágokat kellett volna a címben megjelölni. Ha valaki - csak helységen be­lül - lakhelyet változtat, illetve a lakcíme megváltozik, annak fo­galma van arról, hogy az állam­­polgári kötelezettségének teljesí­tése mennyi időbe és utánjárással jár. Az ügyintézés felsorolását - hogy hány helyen kellett a válto­zást bejelenteni - nem akarom részletezni. Csupán egy jó és egy rossz példát említek meg.- A szekszárdi Autóklubot tele­fonon értesítettem a lakcímválto­zásról. A személyi számom közlé­se után - számítógép segítségével - a régi címemet törölték, helyére az új lakcímet beírták. Az egész ügyintézés kb.: 1 percig tartott. Köszönöm. Kész, ennyi.- Hasonló módon az OTP paksi kirendeltségét is értesítettem a változásról. Nagyon akartam segí­teni, ezért be akartam diktálni a számlaszámot, de a vonal túlsó végén határozott elutasításban volt részem. Ezt csak személye­sen lehet elintézni - volt a válasz. Ő kiismerte magát a víz alatti fák és tüskök birodalmában, nagyon sok ponty dédapának ízesítette meg az életét sóval és törött papri­kával. De javaslom, hogy akinek ideje van és horgászfelszereléseit nem sajnálja, próbálja ki ezeket a horgászhelyeket. A kőgát alsó végén mély és ör­vényes vízben kisebb harcsákat lehet szürkületkor és éjjel fogni a nyári szezonban, piócával giliszta­csokorral és lótetűvel. Ősszel pe­dig csukára és süllőre horgászha­tunk. A 4-5. kőgátak közötti rész fel van töltődve hordalékkal, így hor­gászatra nem alkalmas ez a Duna­­szakasz. Az 5-ös kőgát utolsó 30-as sza­kaszán, ha a kitartó horgászok ké­ső estig vagy másnap reggelig kint maradnak a vízparton, nem biz­tos, hogy csak a szúnyogok ellen kell nekik csatát nyerni. A víz mélysége itt eléri a 6-8 m-t is, harcsát, márnát és nem rit­kán karvastagságú angolnákat is fognak. A horgon lévő angolna rendkívüli erőt fejt ki a horgon, A növény, virág fotója (232) mel­lett tömören, lényegre törően adja meg a növény biztos felismeréséhez szükséges információkat, a virág­­zási időt, az élőhelyet, előfordulási helyet és végül az eszmei értéket is közli. Az eszmei érték a fajok veszé­lyeztetettségének fokát tükrözi. A védett növények körén belül - ol­vashatjuk a bevezetőben - megkü­lönböztetnek egy kisebb, fokozot­tabban védett csoportot, ott az esz­mei érték5000 Ft. Az odatartozó fa­jokat jelentősen megkárosító egyé­nek és jogi személyek természetvé­delmi bűncselekményt követnek el, ezért jelentős pénzbírsággal ill. egy évig terjedő szabadságvesztéssel is sújthatok. A könyv lapjain az érvényben lé­vő természetvédelmi törvények alapján napjainkig védelem alá vont növényfajokból az eddig Tolna Mielőtt bármit is szóltam volna, azzal folytatta az OTP munkatár­sa, hogy sokan állnak sorban, nincs ideje vitatkozni. Kattanás. Vége. Kénytelen vagyok elmondani, illetve leírni, amit napokkal ko­rábban „belémfojtott” - ismeret­lenül - a kérlelhetetlen női alkal­mazott.- Igen nagy tisztelettel én nem vitatkozni akartam, csupán azt szerettem volna, ha bejelentése­met tudomásul veszik és a csekke­ket az új címemre lennének szíve­sek elküldeni, hogy a fizetési kö­telezettségemnek eleget tudjak tenni. Ha a fizetéssel késnék, vagy „sértődésből” nem fizetnék, biz­tos vagyok abban, hogy felszólító, intézkedő (fenyegető) levél meg­találna. Milyen jó volna, ha érez­nénk, hogy minden intézmény az emberekért van, és nem fordítva. Ennek ellenére az optimizmusom nem hagy el. Ha netán-tán jobb belátásra szánná el magát az OTP mivel összevissza tekereg, így nem ajánlatos megszákolni. A partra került angolnát újságpapír­ral vagy egy darab ronggyal kel! megfogni, mert teste nagyon nyálkás és ha sima kézzel próbál­juk megfogni, állandóan kicsúszik a kezünkből. Az angolnát fel­akasztva a feje alatt a bőrét körbe­vágjuk és lehúzzuk. Vérével vi­gyázni kell, mert ha nyílt sebre fo­lyik, akkor mérgezést idéz elő. Sütve, halászlében nagyon fi­nom, de halpörköltnek sem ép­pen rossz falatokat főzhetünk be­lőle, húsa egy kicsit zsíros, viszont kevés a szálka benne. A legkisebb kifogható méret 50 cm. Ezen a részen ősszel és télen, illetve a kőgát felső részén és a vé­gén süllő fogására van esélyünk. Ezeken az eddig leírt horgász­helyeken horgásztam, illetve na­gyobb részükön ma is horgászom. Ha valaki ezekről a helyekről v hal nélkül tér haza, ne csak a le­írásban keresse a hibát. írásomat horgászköszöntéssel fejezem be: Jó akadást és fárasztási. CSONTOS ÁRPÁD megyében kimutatott összes (117) faj szerepel. Igényes, alapos remekmű. Aki Farkas Sándort nem ismeri, vegye kezébe e könyvet és sok mindent megtudhat róla - noha egy sort sem ír magáról - és arról a természeti környezetről, amelyben élünk. El­gondolkodtató, vajon valóban ilyen szép, viruló növények, virágok vesz­nek körül minket tavasztól, tava­szig? Bizonyára, és az előfordulási helyek felsorolásában nemcsak Paks, Tengelic, Dunaföldvár, Pálfa szerepel, de a megye szinte minden városa, faluja, települése. A könyvet átlapozva, olvasva se­hol sem találtam azt a megjegyzést, hogy „kipusztulóban van”, „sorva­­dozik" hanem inkább; éli világát. (A könyv a Babits Kiadó Szek­­szárd gondozásában 1000példány­ban jelent meg.) paksi kirendeltsége a számlaszá­mom: 8466040338. A lakáscímem a szerkesztőségnél leadva. Befeje­zésül meg kívámon jegyezni, hogy azon állampolgárok, akik tartoznak az OTP-nek - úgy is le­het fogalmazni, hogy el vannak adósodva, kényszerűségből -, ugyanolyan állampolgárok, mint akinek egyelőre nincs tartozása és viszonyig jobban él. Senkinek sincs joga lekezelni embereket, mert problémájának elintézését kéri. Jogos elvárás, hogy ilyen eset­ben megnyugtató módon az ügyintézés megtörténjen, Milyen egyszerű lenne. Mi kell ehhez? Emberség! Hát akkor miért nem vagyunk azok?! Legtöbb esetben a viselkedé­sünkkel állítjuk ki magunkról a bi­zonyítványt, okmánybélyeg nél­kül. M. J. Á Völgységben még nem jártunk Ezért ezen a februári szombaton azt vettük célba. Reggelre megeny­hült az idő. Olvadó hó, ködszitálás, szürke égbolt „csalogatta” a turis­tákat. Mindezek ellenére megtelt a busz. A cukorturisták otthon ma­radtak. A meghívott diákok mind egy szálig eljöttek. Szekszárd kör­nyékén már vidám volt a hangulat. A szálkai útra térve, megszűnt a jó világ. A szemerkélő eső ráfagyott a havas úttestre, és Tibinek nagyon kellett kapaszkodnia, hogy az úton tartsa a buszt. Csakhamar megérkeztünk Bá­­taapátiba. Innen kezdtük a gyalog­lást. Meglehetős feltűnést keltet­tünk. A jóemberek ránkcsodálkoz­tak. Olyan időben, mikor a kutyát sem verik ki, egy tömött busznyi gyerek és felnőtt gyalogol a hóban, szórakozásból. Nahát! Hamarosan kiértünk a faluból, magas löszfalak között vezetett az út. Az enyhe emelkedőn a magas hó miatt nehezen haladtunk. Az első kilométer után lekerültek a fölösle­ges pulóverek, melegítők. Enyhe volt az idő. A ködszitálás időnként gyenge esőbe váltott át, de nem za­vartattuk magunkat. A széles úton csoportokban haladtunk. Nézelő­déssel, beszélgetéssel, pici gyerek ci­­pelésével repült az idő. Az elől hala­dó diákcsapatot néha vissza kellett húzni, ne siessenek annyira. Feny­vesek, csalitosok között, majd egy szántóföld mellet szuszogtunk föl­felé vagy csúszkáltunk lefelé. Az eső elállt, de a köd egyenlőre maradt. Sajnos a tájból nem sokat láttunk. Egy felriadó özcsapat, egy róka-és egy - a rókák által elfogyasztott őz - maradványai jelentettek érdekes­séget. Az első pihenőnél előkerültek a termoszok és a laposüvegek. Acsor­­gás közben hamar hidegünk lett. Indultunk tovább. A felhőzet sza­­kadozóban volt. A második megál­ló már hosszabb lett. Früstök alatt elrepült néhány hógolyó. Sikerült egy telitalálatot „bevinni”, minek következtében egy adag süteményt a hóból szedtünk össze, de úgy is fi­nom volt. Félóra múlva előbújt a nap, a Harsány i keresztnél már ragyogóan sütött. A felhők is eltűntek. A hó szikrázóan verte vissza a fényt, a fák törzse csillogott az olvadó hó­tól. A levegőt harapni lehetett, olyan tiszta volt. Lassítottunk. Csak sétáltunk, meg-megállva él­veztük a természetet. Egy tisztáson óriási hócsata alakult ki. Gyerekek és felnőttek harsány jókedvvel áll­tak csatasorba. Eleinte két tábor volt, de később már mindenki min­denki ellen. Rendes adok-kapok meccs lett belőle. Kipirulva, kelle­mesen elfáradva tapostuk tovább a havat. A meleg napsütésben fel sem tűnt, hogy szinte mindenki csurom­vizes. Az utolsó dombról megláttuk a völgyben húzódó keskeny kis fa­lut, Fekedet. Ott várt a busz. Tiszteletünkre a barátságos kocsmáros néni kinyitotta boltját, közben sajnálkozott, olyan pici fa­lu Feked, hogy nem jut mindenki­nek pohár. A későnjövőknek várni kellett, még az elsők megitták a sö­rüket. Pohárra várva, élénk beszél­getés indult el a falusiakkal, az erő­műről, az „atomról”, a hulladékte­metőről. Ők erősen érdekeltek a kérdésben. Az is kiderült, hogy egyik beszélgetőtársunk a falu pol­gármestere. Utólag reméljük, sike­rült tisztább képet kapniuk a feke­­dieknek Paksról. Mindenesetre na­gyon jó hangulatban búcsúztunk el. A buszban előkerültek a száraz zoknik, a tartalék cipők. Tisztába tettük magunkat. A meleg és a mo­tor zsongása sokakat álomba rin­gatott. A vendég diákcsapaton meg sem látszott a fáradtság. Külön szólni kel! róluk. Barátságos, na­gyon virgonc társaság, amelett fe­gyelmezettek és tisztelettudóak. Sem a buszban, sem az erdőben nem kellet megróni senkit. Nagyon sok felnőtt „turista” példát vehetne róluk. Jó volt velük lenni. NAGY ISTVÁN A szerelem nagy erő. Mindenre képes az Ámor nyilával megsebzett ember. „Lehozná a csillagot az ég­ről. Zsebkendőben elhordaná a he­gyet” A csalódott szerelmes vi­szont nem egyszer tragikus csele­kedetet követ el. Üt-vág, rombol és nem egy esetben gyújtogat Ezúttal három ilyen esetet mutatunk be: Tiltották tőle a lányt, fölgyújtotta az apja házát Pakson 1824. január 13-án két ház égett le. Még azon a napon el­fogták a gyújtogatót Kakas Ádám 23 éves fiatalembert, aki a követ­kezőket vallotta: „Estve felé mint­egy ötödfél óra tályán magam gyújtottam meg Adóiján József házát azért, hogy mivel én Náni lányát hajadon korában szeret­tem, sőt teherbe is ejtettem és mégis az attya azt nékem felesé­gül nem adta, sőt Adóiján József házátul eltiltattam, egy izomban a házánál meg is vert, melyhez az is járult még, hogy az úgynevezett Zehikó Liza kinél gyakrabban a Nánival öszvejöttünk azt mondta nékem, hogy Adorján József agyonveréssel fenyegetett. Most legközelebb elmúlt kedden ötöd­fél óra tályban taplóba tüzet ütvén az égett taplót Adóiján József há­zánál kiálló szénába tettem és on­nét hazafelé mentem.” Kakas Ádámot pallos általi ha­lálbüntetéssel súlytották. A Kirá­lyi tábla az ítéletet helybehagyta. A Császár viszont megkegyelme­zett és hat évi börtönre ítélik. He­tente kétszer csak kenyeret és vi­zet kapott. Havonta 30 botütést vertek rá. Öregember nem vén ember Egyidősek voltak a főijével. Szépen békességben teltek nap­jaik. Az erdő szélén egy kis házat is építettek. A férfi - ellentétben a nejével - nagyon is csendes volt. Az asszony tartotta kézben az irányítást. A férj egyszer ágynak esett. A betegségből fólgyógyult munkába állt, de a házastársi kö­telezettségének eleget tenni nem tudott, pedig még csak 45 éves volt. Teljesen elhidegültek egy­mástól. Az asszony már-már ki­mondottan ellenségessé vált. Ke­reste a megoldást. Próbálkozott, szinte fölajánlotta magát néhány korban hozzáillő férfinak, de mindhiába. Jóindulattal sem le­hetett szépnek, vonzónak monda­ni. így hát maradt a tehetetlen dü­höngés, amit a féijén töltött ki. Szerencsétlen ember a sok gyöt­­rés miatt a munkahelyén aludt. Hetenként csak egyszer ment ha­za. Közben - mert „minden zsák megtalálja a maga foltját” - az asz­­szony talált valakit, a domb túlol­dalán kis házában egyedül élő igénytelen János bácsit. Igaz, hogy 65 éves volt, de fülig „bele­esett” az asszonyba. Már koráb­ban is próbálkozott vele, amikor tőle kisebb kölcsönöket kértek, de akkor még a nő büszkén elutasí­totta. Most viszont - „ha ló nincs, a szamár is jó” elve alapján - elfo­gadta a férfi közeledését. Hama­rosan ottfogta éjszakára is. Nagy volt a késői szerelem, főleg az öreg részéről. Többen kérdezték az asszonytól, ugyan mit akar a nálánál 20 évvel idősebb ember­től? Erre mindig a köztudott mon­dással válaszolt, hogy: - „Öreg­ember nem vén ember”, meg az­tán az öreg kecskének is ke­mény a szarva”, vagy - „az öregfa árnyékában jó megpihenni”. Telt­múlt az idő így éldegéltek. Az asz­­szony félje is tudott minderről. Még egy kissé örült is ennek, ab­ban reménykedve, hogy meg­nyugszik a felesége. Továbbra is csak hétvégeken ment haza. Ilyenkor a konyhában a pádon aludt. A jelenléte azonban így is terhessé vált, főleg az asszony ré­széről. Közölte vele, tűnjön el.az életükből. Ő azonban még így is ragaszkodott a maga építette kis házhoz.- Meg kell szabadulni tőle. Kö­zölte az asszony, ismertetve a ret­tenetes tervét. Az öreg tiltakozott ellene, de az asszony kijelentette; ha igazán szereti, megteszi. Az előkészületeket azonnal megtet­ték. Az értékesebb holmit átvitték a férfi házába. A kemény munká­tól kifáradt, gyenge fizikumú em­ber amikor szombaton megérke­zett kedveskedve fogadták, borral kínálták. Hárman mindössze egy litert fogyasztottak el, de a szesz­hez nemszokott, beteges, ember­nek elég volt ahhoz, hogy mély álomba merülve semmit ne tud­jon az ellene készülő merénylet­ről. A szobai ágyba fektették. A torkát addig szorították amíg szu­szogott. Ezután a lakást és a házat kívül-belül petróleummal leön­tözték és felgyújtották, majd gyors léptekkel távoztak. A férfi lakására mentek és lefe­küdtek aludni. A tüzet vizsgálók részére szép mesét találtak ki. Előadták, hogy amikor megérkezett közölték ve­le, hogy elválnak, de továbbra is jóbarátok maradnak. Békésen megegyeztek, ezt egy pár pohár borral megpecsételték és ők elkö­szöntek. A szerencsétlennek va­lószínűleg megártott a bor, rá­gyújtott egy cigarettára, lefeküdt az ágyba és az ettől keletkezett tűzben életét vesztette. Az asz-, szony azt sem tudta, hogy a volt férje már két éve nem dohány­zott. A helyszíni szemle, a tanúk vallomása és a boncolás eredmé­nye mást bizonyított. Végül beis­merő vallomást tettek. A bíróság egyenként 12 évi börtönre ítélte őket. Szerette az élettársát, de az italról sem jnondott le Éjfél előtt néhány perccel izga­tott férfi jelent meg a tűzoltóság ügyeletén. Közölte, hogy a szom­széd község határában a szőlők között lángokban áll egy épület. A tűzoltók a helyszínen kiter­jedt tűzet találtak. Égett egy épü­let, melyben a présház mellett szoba-konyhás lakás is volt. A szobában hatalmas tűzkatlan alakult ki. A környéken elszórtan élők meg sem kísérelték az oltást. Ismerték a házban lakókat, de nem tudták megmondani, hogy valaki tartózkodik-e az égő épü­letben. Ilyen helyen szinte min­dent tudnak egymásról az embe­rek. Elmondták, hogy az épület a hölgy tulajdona és hogy együtt él egy férfival, akivel az utóbbi idő­ben megromlott a viszony, mert nem hajlandó lemondani az ivás­­ról. Arra a kérdésre viszont, hogy az esemény időpontjában hol tar­tózkodnak csak találgatások foly­tak. Volt aki úgyvélte, hogy a nő a munkahelyén lehet, a férfi pedig valahol máshol lakhat. Közben folyt a küzdelem a lán­gokkal. Amikor a lángok alább­hagytak és az itt-ott égő gócokat kellett megszüntetni, akkor vet­ték észre a tűzoltók, hogy a szek­rény maradványai előtt összeégett emberi test van. Az oltás befejezésével megkez­dődött a helyszíni hatósági szem­le. Szörnyű látvány volt a korom­fekete szoba, a kilenc kilósra ösz­­szeégett emberi test, amelyről ki­derült, hogy azonos a ház tulajdo­nosnőjével. Szemmel is látható volt, hogy tűzgerjesztő anyagot használtak. Egy véres baltát is ta­láltak. A ház alatti pincében fél­lábszárig ért a bor, mert a dugóit kiverték. Egyértelművé vált, hogy szándékos gyújtás történt. A gya­núsított a nő élettársa volt. Őt azonban nem találták. Mind ké­sőbb kiderült előbb Budapestre távozott, majd onnét visszatért és a vonat alá vetette magát. A vizs­gálat kiderítette, hogy a férfi mint­egy öt éve együtt élt az elhunyttal. Szerette őt. Ennek ellenére kéré­sének nem tett eleget, vagyis nem szokott le az ivásról. Végül az asz­­szony kiadta az útját. A nő iránti vonzalma azonban mindig vissza­vitte. Ez történt a tragikus napon is. ,A kérlelés veszekedésbe tor­kollott. A férfi fölkapta a baltát és fejbe vágta az asszonyt. Ezt köve­tően bevonszolta a szobába. Leöntözte fűtőolajjal, meggyúj­totta és eltávozott. Legyenek intő példák ezek a tragikus esetek. CSÖGLEI ISTVÁN Életünk részei a növények Hétköznapi bosszankodások...

Next

/
Oldalképek
Tartalom