Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1990-11-01 / 11. szám

ATOMERŐMŰ 3 Ki ismeri Bor Imrét? A polgármester és a lakosság kapcsolata- Ismeri ön Paks polgármeste­rét? - tettük fel a kérdést néhány járókelőnek az utcán.- Nem, nem ismerem, csak hal­lottam, hogy Bor Imrének hívják és nagyon fiatal - mondta egy gyerek­kocsit tologató anyuka.- Ez b^j?- Hát... Talán jobb lett volna egy tapasztaltabb, aki régóta itt lakik közöttünk. Bár ki tudja? Ő leg­alább tiszta lappal indul.- Nem bízik benne?- Dehogynem. Bíznunk kell ben­ne... Ha már öt választották. *- Én is jobban örültem volna egy idősebb, tapasztaltabb embernek - mondta egy ősz hajú néni -, bár le­het, hogyjobb így. A fiatal legalább ambiciózus és bírja a munkát. Vé­gül is nem ismerjük. Lehet, hogy rá­termett, lehet hogy nem. Majd az idő eldönti.- Tehát bízik benne?- Feltétlenül. A városi kábeltévé­ben láttam a megválasztásáról ké­szült felvételt, nekem szimpatikus volt. Gondolom, azt ö is tudja, hogy nagyon nehéz dolga lesz, mint ahogy mindannyiunkra kemény évek várnak. Főleg a fiatalokra és ránk nyugdíjasokra. Az viszohtfel­tétlenüljó, hogy PA V-os, mert a vá­rosnak csak haszna volt abból, hogy ide építették ezt az erőmüvet. * Több választ nem is érdemes idéznünk, semmi meglepő nincs abban, hogy az ifjú polgármestert - személyéből, múltjából faka­dóan - ma még kevesen ismerik Pakson. Nyilvánvaló az a feltéte­lezés is, hogy szándékában áll ezen változtatni. A kérdés csak az: hogyan?- Köztudott, hogy a fejlettebb országokban külön üzletággá nőt­te ki magát a politikusok mene­dzselése, azaz profi szakemberek tervezik meg egy-egy vezető köz­­tisztviselő imázsát, napi program­ját, közszerepléseit, kezdve attól, hogy milyen nyakkendőt vegyen fel, egészen a tévéfellépések meg­szervezéséig, időzítéséig. Tudo­mányos módszerességgel dolgoz­nak azon, hogy az emberek bizal­ma, az illető politikus népszerűsé­ge növekedjen, hiszen nem elég a jó „áru”, tudni kell eladni is. A paksi polgármesternek is nyilván érdeke, hogy a lakosság bizalmát elnyerje. Ön hogyan készül erre? Kívánja-e ehhez szakemberek se­gítségét igénybe venni? - kérdez­tük Bor Imrétől.- Szerintem még nem jött el az az idő, hogy ebben is utánozzuk a Nyugatot. Egy gazdagabb, jóléti társadalom ezt megengedheti ma­gának, de nekünk egyelőre ennél sokkal súlyosabb filléres gondok­kal keli szembenéznünk. Nem vita­tom, hogy hasznos az ilyen szakem­berek segítsége, de ezt ma bizonyos értelemben luxusnak tekinteném. Egyébként nekem kicsit gyanús, ha úgy kell valakit „eladni’’. Sokkal inkább hiszek az egyéniségben, a természetességben, a jó fellépésben, kapcsolatteremtő képességben, persze amellett, hogy alapvetően a munkával, az eredményekkel kell bizonyítani és az emberek bizalmát megszerezni, megtartani.- Milyen lehetőségeket lát arra, hogy minél többen megismerjék Önt a paksiak közül?- Természetesen fontos a sajtó, a helyi tévé szerepe, de mégfontosabb a rendszeres közvetlen kapcsolat. Ez utóbbinak sajnos az idő szab korlátokat. Gyorsan rá kellett jön­nöm, hogy szinte képtelenség nap­közben dolgozni, annyian keres­nek, annyian akarnak beszélni ve­lem. Ennek örülök, mégis kénytelen voltam heti egy napot (szerda) erre kijelölni. Szerepel egyébként a ter­veim között, hogy a helyi képvise­lőkkel együtt ellátogatok a válasz­tókörzetekbe beszélgetni, ismerked­ni az emberekkel. Nagyon fontos­nak tartom a nyíltságot, őszintesé­get, hogy minden paksi polgár szá­mára világos legyen döntéseink oka, háttere. Persze nemcsak az a fontos, hogy igazat mondjunk, ha­nem az is, hogy ezt hitelesen tegyük.- áa -A környezetbarát ágazatot kell ösztönözni Bulla Miklós a KVM főosztályvezetőjének nyilatkozata lapunknak- főosztályvezető úr, a kormány cselekvési programjáról kérdezném. Mit tervez a környezetvédelmi hivatal az energt'a­­gondok enyhítésére?- Hogy a kormány az energetikában mit tervez, azt nem tudnám megmondani, amit én tudok az az, hogy mi a kör­nyezetvédelmi tárcának a véleménye az energetikafejlesz­tésről. Folynak a viták, és a környezetvédelem szakembe­rei egyre több, egyre árnyaltabb elemzéseket kívánnak el­készíteni. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a felmerült gondo­kat komplex módon, a hozzáértő szemével lássák. A nem­zeti jövedelem termelési egységére vetítve, Magyarorszá­gon négyszer annyi energia szükséges, mint az európai ál­lamokban. Ma már nem tartható fenn ez az arány. A véle­mény az, hogy megfinanszírozni nem elsősorban az ener­giaigények kielégítésének a növelését kell, hanem a fajla­gos felhasználás csökkentését. Ám az is igaz, hogy a lakos­sági fogyasztás még nem telített. Pontosan arról van szó, ahogy én látom: a termelői és a lakossági fogyasztási berendezések borzasztó nagy ener­giát pazarolnak, s'ezért kényszerül a KVM a csökkenést megfinanszírozni. Egyszóval: a stratégiai cél nem az igé­nyek kielégítése kell hogy legyen, hanem a fajlagos fel­­használás csökkenése. Nos, hogy a finanszírozás lehet-e olyan sebességű, amely kívánatos lenne, azt én nem tud­nám megmondani. Mindenképpen technológiai és pénz­ügyi okai, kihatásai vannak. És ami megítélésem szerint fontos: lehet-e olyan sebes­ségű, amely elkerülhetővé teszi a fejlesztéseket. Most ha ezek a fejlesztések elkerülhetetlenek, akkor nyilvánvalóan nem az energiaszektornak kell az elemzéseket elvégezni, hiszen az energiaigények kielégítésénél a legfontosabb szempont, hogy azt az ágazatot kell ösztönözni, amelyik a legnagyobb mértékben környezetbarát. Ez társadalmi ér­dek. Nem tudok és nem is akarok állást foglalni, hogy atom­erőmű vagy szénerőmű. A közgazdasági latolgatásban és társadalmi, kockázati-politikai latolgatásban az összes ér­demi tényezőnek benne kell lenni. Ezért is fontosnak tar­tom a környezethasználati díjat. Fontos még azt megemlí­teni, hogy az ellenőrzésbe be nem vont kérdések és kocká­zatok milyen súlyúak.- Főosztályvezető úr, köszönöm a válaszát. László-Kovács Gyula SUGARS szavaink Sugárveszélyes létesítményben dolgozunk, sok összetett szóban használjuk a „sugár” kifejezést. Sok esetben helyesen, egyes esetekben helytelenül. Az aláb­biakban megpróbálom a leggyakrabban használt szavakat ilyen szempontból minősíteni, ill. a korrekt definíciót hozzá­juk rendelni. Sugárveszély: Mestersége­sen keltett ionizáló sugárzás jelenléte. Sugárterhelés: Az ionizáló sugárzások és az élő szervezet közti kölcsönhatás és annak mértéke. Sugárvédelem: Azon mű­szaki és szervezési intézkedé­sek összessége, melyek a sua gárveszélyes létesítményben dolgozók, ill. az azok környé­kén élők sugárterhelését tart­ják az ésszerűen elérhető leg­alacsonyabb szinten, de min­denképp a vonatkozó korlát alatt. Sugárszennyezettség: Felü­letek, közegek radioaktív ahyaggal való szennyezettsé­ge. Sugárfertőzés: Hibás fogal­mat takaró kifejezés, a fertő­zést kórokozók idézik elő, azok képesek szaporodni a fertőzött egyedben, a fertőzés elleni védekezés módszerei a sugárvédelemben általában nem hatékonyak. A sugárzás nem fertőz, sőt igen nagy dó­zisokban sterilezésre is hasz­nálják. Sugárbetegség: Egyszeri nagy dózis, vagy rövid idő alatt kialakuló jelentős sugár­­terhelés hatására a besugár­zást követően gyorsan megje­lenő egészségkárosodás. Szo­kás akut szomatikus hatásnak is nevezni. Sugármentesítés: Radioak­tív anyagot tartalmazó köze­gek, felületek részleges vagy teljes megtisztítása a radioak­tív anyagoktól. Idegen szóval dekontaminálás. Sugárvédelmi pótlék: Ilyen nincs. Ami van, azt jelenleg sugárártalmi pótléknak nevez­zük. Nincs védőhatása. Talán jobb lenne sugárveszélyességi pótléknak nevezni. Sugárforrás: Olyan beren­dezés, ill. anyag, amiből ioni­záló sugárzás lép(het) ki. Sugáradagmérö: Személyi doziméter, azaz olyan eszköz, ami viselője külső forrásokból származó sugárterhelésének meghatározását teszi lehető­vé. Sugárárnyékoló anyag: A su­gárforrás és a védeni kívánt személy közt elhelyezett olyan védelem, ami elnyeli, vagy a kívánt mértékben gyengíti a sugárzást. Sugárfóbia: Beteges (túl­zott) félelem a sugárzásoktól. Angolul a sugárzás radia­tion, sok szavunkban a „su­gár” ebben a formájában van jelen. Ilyen pl. a radioaktív, ra­diológus, radiokémia, radiá­ció, radiográfia. Gyakori hiba, hogy a radio-t összekeverik a rádióval. A rádió szó is való­színűleg erről a tőről fakadt, de már magyar szóvá vált. A korábban említett szavakban azonban még ez a folyamat nem játszódott le, rövid o-val és a-val kell írni őket. RÓSA GÉZA Lesz-e vég(leg)kie A beszélgetésünk témája, a csinosra szabott szórólapok­ból és a reneszánszát élő tace­­paókból már közismert, amit most higgadtan, hűvös fejjel, a meztelen tárgyilagosság eré­nyével próbálunk körbejárni. November hetedikén a PAV- szakszervezet képviselete - László Pál elnök, Gál Rezső titkár, Kiss Mihály titkárhe­lyettes, Szigeti József KÁIG üszb-titkár - tárgyalt az MVMT gazdasági vezetőség képviseletével, Hatvani György vezérigazgatóval, László Tamás gazdasági ve­zérigazgató-helyettessel. Meghívottak is érkeztek - Szegő Andrea VDSZSZ ügy­vezető elnök, Lórik Péter PAV-munkástanács elnöke. A tárgyalás fő témája, a PAV ez évi Kollektív szerződés módo­sításában, a „végkielégítés” bevezetése. Az említett felek ezen túl­menően aktuális problémák­ról is beszélgettek.- Hogyan jött a problémák ilyetén „kitálalásának”gondo­lata?- Az ez évi KSZ-t még jú­liusban kellett volna megköt­ni, amit a mai napig nem tet­tünk meg - mondja Gál Re­zső. Az újabb határidőt ä dek­rétumszerű fogalmazvá­nyunkban jelöltük meg októ­ber harmincadikáig. Ezek után történt az, hogy a végki­elégítés ügyében tröszti szintű tárgyalást kezdeményeztünk. Miért fordultunk a tröszthöz? Nos, mi kértük a vállalat veze­tőségét, hogy e témában fo­gadja el álláspontunkat, mert erre ma szükség van. De, hogy egy kicsit megvilágítsam tö­rekvésünket - mi nem a vég­­kielégítést akarjuk, sőt, örül­nénk ha erre nem kerülne sor. Mi a teljes körű foglalkozta­tást szeretnénk elérni. Azt, hogy legyen az itt lévőknek munkája, megélhetése.- Megkérdezem, itt és most - van-e szó a PAV-nál létszám­­leépítésről?- Most nincs - veszi át a szót Kiss Mihály. A vezérigazga­tónk több helyen megerősítet­te, hogy vállalatunknak nincs szándékában létszámleépítést végrehajtani. De! Van egy tár­sadalmi szinten kialakult (ne­gatív) helyzet, ami mellett nem lehet, nem tudunk csu­kott szemmel elmenni. Ese­tünkben gondolok a bővítés­re, amit majd a kormány fog eldönteni. Közben azt is re­gisztráljuk, hogy az emberek túlnyomó többsége szeretné ugyan elhinni, itt nem lesz lét­számleépítés, de nem bíznak ebben. És most arról, hogy a végkielégítés tulajdonképp egy biztonságérzet, amit sze­retnénk a munkavállalók ér­dekében kiharcolni. Igenis érezzék azt, ha netán máról holnapra az utcára kerülnek, hogy van valami anyagi biz­tonság, amíg más munkalehe­tőség nem kerül.- A félreértések elkerülése vé­gett, kiknek járna végkielégítés és mennyi?- Csak azoknak a dolgozók­nak, akik valamilyen tervezett, tudatos létszámleépítés miatt kerülnének elbocsátásra mondja Gál Rezső. Azok, akik önszántukból vagy fegyelmi vétség miatt kerülnek el a válla­lattól, nem kapnának végkielé­gítést. A végkielégítés mértékét a következőképpen rögzítettük, a vállalatnál eltöltött évek ará­nyában: egy évtől négy évig hat­havi, négy évtől nyolc évig ti­zenkét havi, nyolc évtől tizen­két évig tizennyolc havi, és ti­zenkét év felett huszonnégy ha­vi átlagbérüknek megfelelő ösz­­szegben részesülnének a leépí­tés miatt elkerülök. Idézzük most a megállapo­dás pontjait: 1. A PAV egészére vonatko­zó foglalkoztatási koncepció kidolgozása szükséges. A kon­cepció kimunkálása során cél­ként kell meghatározni, hogy a vállalatnál alkalmazásban le­vő munkavállalók számára le­hetőség szerint, megfelelő munka biztosítva legyen. Ez ügyben az érdekképviseleti szervezetekkel folyamatosan egyeztetni kell. 2. Be kell vezetni a végkielé­gítés rendszerét. Ez a vállalati KSZ-ben kerüljön meghatáro­zásra. A végkielégítés a válla­lati költségek terhére elszá­molható. 3. A végkielégítés pontos mértékének meghatározása céljából pénzügyi-gazdasági elemzést kell végezni, mely elvégzéséhez szükség szerint az MVMT gazdasági vezetése felajánlja szakértői segítségét. Az elvfszabályozás kimunká­lását 1990. november 28-ig el kell végezni, és záros határ­időn belül életbe kell léptetni.- Epontoknak, amit közösen aláírtak, mi a megvalósulás ga­ranciája ?- Egyrészt a PAV-KSZ - mondja Kiss Mihály - amit a vezérigazgató és az érdekkép­viseleti szervek vezetőinek aláírásával érvényesítenek. Másrészt az a most születen­dő tröszti szintű Kollektív ke­retszerződés, amely többek között előírná az iparági válla­latok számára a végkielégítés rendszerének megteremtését.- Hogy áll most (november ti­zenötödikén) az ügy?- A trösztben készséget ta­núsítottak a végkielégítéssel kapcsolatos álláspontunk iránt. A VBT ülés november huszonnyolcadikán lesz, ak­kor talán történik valami... G. SZABÓ PÁL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom