Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1990-10-01 / 10. szám
6 ATOMERŐMŰ VÉRADÓNAP 1990. november 1-jén ismét véradónapot rendezünk. Helye az oktatási központ, 9-15 óráig mindenkit várunk. Kérjük minél nagyobb számban jelenjenek meg. Köszönjük. NAGYÜZEMI EÜ. SZOLGÁLAT A munkástanács dolgozik A VSZB nevében Kiss Mihály ismertette a szakszervezet viszonyát a júliusban megalakult munkástanácshoz mint társ-érdekvédelmi szervezethez. Többen ekkor kezdtük elhinni, hogy tényleg megalakult a Paksi AE munkástanácsa. Ugyanis augusztus 30-án még az a helyzet állt fent, hogy a vállalat semmilyen jelét (tájékoztató, vagy tudomásulvétel stb.) nem adta annak, hogy tud erről az egyébként cégbíróságon és minisztériumban is hivatalosan bejegyzett illetve bejelentett szervezetről. Volt egy csendes és lassan növekvő tábor, amelyik a faliújságok előtt állva, olvasgatva tudott a tanács megalakulásáról, ők a tanúi a PAV-MT. megszületésének, az első célok és aktuális észrevételek kinyilvánításának. A fentieket figyelembe véve úgy is lehet fogalmazni, hogy a munkástanács a faliújságról lelépve foglalta el a helyét a vállalat életében, szervezetében. Az augusztus 30-i munkástanács-gyűlésep, a lakótelepi MMK-ban arról is szó esett, hogy így faliújságon keresztül, és egyesek szerint kifogásolható stílusban bele szólhat-e a munkástanács például a jutalomelosztásba? Lórik Péter a munkástanács elnöke erről így nyilatkozott:- Jelenleg a tanácsnak nem áll módjában másként beleszólni a munkásokat érintő dolgokba, másrészt olyan kérdésekkel kell foglalkozni, ami a dolgozók többségét adott pillanatban a legjobban foglalkoztatja. A jutalomosztás egy ilyen eset volt. A tanácsgyűlésen a továbbiakban felvetették: A beruházási igazgatóság miért dolgozik még mindig ilyen magas létszámmal, hiszen jelenleg nincs és várhatóan nem is lesz munkájuk? Más tevékenységbe kell kezdeniük. Nem dolgozókat kell elküldeni hanem munkát biztosítani. A beruházók vállaljanak szakirányú bérmunkát, illetve a műszaki állomány megtalálhatná a helyét az üzemeltetés területén, amelynek létszámát a vállalat az utóbbi időszakban az alkalmazotti állomány javára - hangzik a javaslat - állandóan csökkenti.^ műszakba járók sajnos túlterheltek, nem tudják kipihenni magukat, a kivett szabadság egyrészét még most, a hat műszak bevezetése után is le kell dolgozni. Ehhez kapcsolódik az az észrevétel is, mely szerint a sugárveszélyes munkahelyek dolgozóinak szemében - már akik konkrétan bent töltik idejüket a betontömbök között - devalválódott a sugárveszélyességi pótlék és a munkaidő-kedvezmény értéke. Hiszen ők ténylegesen kapcsolatba kerülnek a veszélyforrásokkal és a primerköri be- és kijutás összeadva sok időt elvesz és a bérük hasonló vagy kevesebb, mint az irodaházi alkalmazottaké, akik tiszta, egészséges munkahelyen, munkaidő-kedvezménynyel rugalmas munkarendben dolgozhatnak. Legalább ekkora bírálat érte a vállalati bérezésnek azt a gyakorlatát, hogy a béreknél illetve jutalmaknál (ez utóbbinak jelenleg már a létjogossága is megkérdőjelezhető) nem mindig a munkába bevitt tényleges teljesítmény, szaktudás van megjelenítve. A felszólalók illusztrálásul több kirívó esetet is említettek. Az MT-ülésen felmerült a bérmunka kérdése is, amely úgy fogalmazódott meg, hogy a vállalatnál együtt jelen van bizonyos alulfoglalkoztatottság, az alkalmazotti állománynak á szükségesnél nagyobb létszáma és emellett a PAV bizonyos munkákat bérmunkásokkal végeztet el méghozzá igen drágán. Kívánatos lenne a mielőbbi bérreform, amelyben a munkabér költségként, elfoglalná az őt megillető helyet. A munkástanács a továbbiakban igyekszik terv szerint dolgozni. A rövid távú célok közé tartozik a vállalat jelenlegi gazdálkodási gyakorlatának megismerése, a dolgozók tájékoztatása és érdekvédelme. Megfelelő jogi, törvényi szabályozás hiányában hosszabb távú feladatok közé sorolja a tanács a privatizációs folyamat megszervezését, és .ellenőrzését, a munkavállalói tulajdonrész megszerzését. A tulajdonreformmal kapcsolatos társadalmi alku még nem hozott végeredményt. Eddig olyan fix pontok merültek fel, hogy a privatizáció nem függhet a vállalat nagyságától; a vállalatok hiányai ne legyenek szétosztva, csak pénzen lehessen tulajdonrészhez jutni, ki kell zárni a korábban a gazdaság szétrombolásával szerzett tőkét, ne lehessen extra profitot szerezni vele; a MT-ok a tulajdonváltás időszakában őrizzék, a közösségi tulajdont. A részletek, és a helyi gyakorlat kialakítása a napi viták feladata lesz, többek közt ezt vállalta fel a PAV munkástanácsa. Paks, 1990. IX. 17. A teljes anyagot terjedelme miatt nem tudjuk közölni - a szerk.) JUNIOR DZSÚDÓ ATOM-KUPA Szentföld fiai Öt éve már annak, hogy így őszszel mindig összejövünk, megnézni az európai dzsúdósport juniorkorú „krémjeit”. Igen, öt éven át járják a srácok égiszünk alatt az EB előtti „utolsó tangót”. Itt még fel lehet egymást „kéfni”, s bárki lehet még a „tánc” győztese... Na jó, könnyű nekem viccelni, de tudnák csak, hogy tíz nemzet száznegyven versenyzőjének a tatamid egy percig sem volt kedve... egyébként az ESZI sportcsarnok személyzete, és a hazai dzsúdószakosztály valóban mindent megtett a jó hangulat érdekében. De nézzük a történteket.- Október hatodikán, szombatra virradóan próbamérlegelést tehettek az érdekeltek, de sokáig nem vacakolhattak a 60,65,71 és a 95 kg-os súlycsoportúak, mert hét órakor kezdődött a hivatalos mérlegelés. Nyolctól kaja, de ki a fene tud ilyenkor enni, mikor nyakunkon a verseny - mondhatta volna az izraeli Smadya, a dijoni vb ezüstérmese. Nem sokkal később... szó bennszakadt, hang fennakadt, a három tatamin elkezdődött a „halálos” tusa. A hatvanöt kilogrammos súlycsoportban a békéscsabai Tóth Béla attól a francia Theniertől szenvedett vereséget, aki - mint később kiderült - a csoport győztese lett. * Hetvenegy kilogrammban a kecskeméti Szeleczki gratulálhatott legyőzőjének, a spanyol Yaneznek. A kilencvenöt kilogrammosok súlycsoportjában a franciák, Digonnet révén, óvatosan elkezdték „tisztogató” hadműveletüket. Egyébként az események közepette hamarosan kiderült, hogy ezen a kupán a franciák a legfelkészültebbek. A délután ünnepélyes megnyitóval kezdődött, majd az ASE dzsúdószakosztály csemetéi mutatták be tudományukat. „Hoppá! Nagyon megütötted magad? Na jól van, de egy belső combdobást így kell csinálni - mondja a képen látható Kovács Tóni.” Az biztos, hogy sportunk le van gatyásodva, de temetni azért nem kell. A dzsúdóshow után a honi sport fennmaradásának esélyeiről beszélgettem Lochmajer Györggyel, az OTSH sportfőosztályvezetőjével.- Közismert, hogy a magyar sport anyagi helyzete válságos - mondja Lochmajer úr. Valójában az életben maradás most a tét. A megmentés szándékát bizonyítja, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére, a tavalyi összeget ez évre is biztosítjuk valamennyi sportág részére. Pontosabban ez azt jelenti, hogy a válogatott keretek fenntartását, üzemeltetését, a világversenyeken való részvételét a tavalyihoz hasonló szinten tudjuk biztosítani. Jelen esetben elmondhatom, hogy a magyar cselgáncssport képviselői is, valamennyi jelentős nemzetközi versenyen részt tudtak venni - tegyük hozzá szép sikereket értek el - és még hátra van az ankarai EB, amelyre a keret töretlenül tud készülni.- Lochmajer úr, ön ezeddig a minőségi sportról beszélt. De mi a helyzet, s mi lesz a jövője a tömegsportnak, e szféra másik területén? Minthogy változatlanul ez az alapja a minőségi sportnak.- Igen, ez kétségkívül így van. Komoly erőfeszítéseket tesz a hivatal, hogy ezen a területen is előrelépés legyen. A támogatás mértékét differenciáltuk. Elsősorban az iskolai testnevelést, majd a diáksportot és végül a szabadidős tevékenységet rangsoroltuk. Az utóbbiról megjegyzem, hogy egyelőre csak a kínálatot tudjuk bővíteni, de nagytömegek befogadásának feltételeit sajnos nincs erőnk megteremteni. Ez a közeljövő feladata, és bízunk abban, hogy ezt a helyi önkormányzatok is magukévá fogják tenni, minthogy a jövőben a sportkérdést nem lehet csak állami támogatásból megoldani. Délután három órától kezdődően, a négy súlycsoportban kellett a végső sorrendet eldönteni. A hatvan kilogrammos súlycsoportban a francia Bimont és a kecskeméti Sárkány méregette egymást a bajnoki címet jelentő küzdelemhez. A hatvanöt kilogrammosoknál a debreceni Bodnár Andris, a harmadik körben hiába győzte le az izraeli Greent, a végén mégis ő bánta. Hetvenegy kilogrammban az izraeli Smadyatot a mezőnyből senki nem tudta „megijeszteni”. Kilencvenöt kilogramm... helyben vagyunk! A mi jó „öreg” Kovács Tónink. Talán megint megnézte a Tűzszekerek című filmet, s elmeditált Vangelis zenéjére. Bejött! Egy nagyon erős mezőnyben lett harmadik. Sajnos Tóninak a német Kóser... úgy látszik nem kóser. De emlékszem rá, a harmadik helyért már töretlenül dolgozott. A francia Digonnetten olyan karfeszítést csinált, hogy szerencsétlen tán még ma sem tért magához. Vasárnap már szinte pörögtek az események. A hátralévő (78,86 és +95 kg) súlycsoportokban már a nap első részében eljutottak a döntő kapujáig. Délután, a programtól korábban - az MTV „kedvéért” - kezdődött a döntő. Hetvennyolc kilogrammban a románok „rohanták” le a mezőnyt, míg nyolcvanhatban és plusz kilencvenötben... no, másoknak is engedtek babérkoszorút. Az 1990. évi Atom-kapa egyéni végeredménye: Az V. Nemzetközi 60 kg-ban: 1. Bimont (Franciaország), 2. Sárkány László (Magyarország), 3. Naveira (Spanyolország), Ehrenzweig (Ausztria), 5. Haylak (Románia), Fónay Zsolt (Magyarország). 65 kg-ban: 1. Thenier (Franciaország), 2. Leeflang (Hollandia), 3. Green (Izrael), Lorente (Spanyolország, 5. Henric (Franciaország), Bodnár András (Magyarország). 71 kg-ban: 1. Smadya (Izrael), 2. Perez (Franciaország), 3. Guenez (Franciaország)* Temint (Hollandia), 5. Schleicher (Ausztria), Szádvári Zoltán (Magyarország). 78 kg-ban: 1. Hasegan (Románia), 2. Munteanu (Románia), 3. Papp József (Magyarország), Ciupe (Románia), 5. Martin (Spanyolország), Biró László (Magyarország). 86 kg-ban: 1. Croitoru (Románia), 2. Nebhuth (Németország), 3. Sonnemans (Hollandia), Smeets (Hollandia), 5. Gengeliczki László (Magyarország), Cumbo (Franciaország). 95 kg-ban: 1. Kóser (Németország), 2. Diel (Németország), 3. Kovács Antal (Magyarország), Esteban (Spanyolország), 5. Digonnet (Franciaország), Friedrich Gábor (Magyarország). +95 kg-ban: 1. Stancin (Románia), 2. Kölbl (Csehszlovákia), 3. Csikesz Csaba (Magyarország), Dreyfus (Franciaország), 5. Picikian (Franciaország), Kiss László (Magyarország). Atom-kupa junior dzsúdóversenyt, Sarkadi János, az MJSZ főtitkára értékelte- Én úgy értékelem, hogy egy színvonalas verseny után köszönhetünk el egymástól. A mezőny a nemzetek legjobbjaiból jött össze, hiszen tudvalévő, hogy az ankarai EB előtt, egy utolsó válogatási lehetőség volt ez a jelenlévőknek. A franciák több versenyzővel érkeztek, hogy egy súlycsoporton belül, több személy kérdésében döntsenek. Az osztrákok is szépszámú csapattal érkeztek, de így álltunk e kérdéshez mi magyarok is. / Meggyőződésem, hogy ezen a kupán láttunk olyan versenyzőt, aki várhatólag az EB-ről is éremmel fog hazatérni. Bár a csapatok még amolyan „háromnegyedes” állapotban vannak, a csúcsformát természetesen az ezt követő táborokban alakítják ki, sajátos felkészülési elvek alapján. Egy-két súlycsoportban nagyon éles küzdelmet láthattunk, különösen ott, ahol egy nemzetbeliek válogatóztak.- A magyar csapat szerepléséről, hogyan vélekedik?- Versenyzőinkről is az a benyomás, hogy nincsenek még csúcsformában. Számukra október második részében egy komoly felkészülésiídőszak következik, amely az utolsó lesz a november tizenötödikén kezdődő ankarai EB előtt. A mi esetünkben is van több súlycsoport, ahol nehéz a kiutazó személyről dönteni, amely azt hiszem majd csak az utolsó pillanatban fog kiderülni.-Önt egy éve választották megfötitkárnak, s tudtommal nem volt még szerencséje cselgáncs „birodalmunkat” látni.- Valóban nem. Bár sokat hallottam róla, és a látvány most igazol minden képzeletet. Csodálatos létesítmény ez, rendkívül kulturált körülményekkel. Ezek után világos, hogy miért van ennek az eseménynek olyan nagy nemzetközi híre. Zárszóként csak annyit tudok mondani... Paksiak, köszönjük ezt!- Köszönjük a beszélgetést. Gészabópál Gyertyagyújtás a magyar sportért?
