Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1990-10-01 / 10. szám

6 ATOMERŐMŰ VÉRADÓNAP 1990. november 1-jén ismét véradónapot rendezünk. Helye az oktatási központ, 9-15 óráig mindenkit várunk. Kérjük minél nagyobb számban jelenjenek meg. Köszönjük. NAGYÜZEMI EÜ. SZOLGÁLAT A munkástanács dolgozik A VSZB nevében Kiss Mihály ismertette a szakszervezet vi­szonyát a júliusban megalakult munkástanácshoz mint társ-ér­dekvédelmi szervezethez. Többen ekkor kezdtük elhinni, hogy tényleg megalakult a Paksi AE munkástanácsa. Ugyanis augusztus 30-án még az a helyzet állt fent, hogy a vállalat semmilyen jelét (tájékoztató, vagy tudomásulvétel stb.) nem adta annak, hogy tud erről az egyébként cégbíróságon és minisztériumban is hivatalosan be­jegyzett illetve bejelentett szervezetről. Volt egy csendes és lassan növekvő tábor, amelyik a faliújsá­gok előtt állva, olvasgatva tudott a tanács megalakulásáról, ők a tanúi a PAV-MT. megszületésének, az első célok és aktuális észrevételek kinyilvánításának. A fentieket figyelembe véve úgy is lehet fogalmazni, hogy a munkástanács a faliújságról lelépve foglalta el a helyét a vállalat életében, szervezetében. Az augusztus 30-i munkástanács-gyűlésep, a lakótelepi MMK-ban arról is szó esett, hogy így faliújságon keresztül, és egyesek szerint kifogásolható stílusban bele szólhat-e a munkás­­tanács például a jutalomelosztásba? Lórik Péter a munkástanács elnöke erről így nyilatkozott:- Jelenleg a tanácsnak nem áll módjában másként beleszólni a munkásokat érintő dolgokba, másrészt olyan kérdésekkel kell foglalkozni, ami a dolgozók többségét adott pillanatban a legjob­ban foglalkoztatja. A jutalomosztás egy ilyen eset volt. A tanácsgyűlésen a továbbiakban felvetették: A beruházási igazgatóság miért dolgozik még mindig ilyen magas létszámmal, hiszen jelenleg nincs és várhatóan nem is lesz munkájuk? Más tevékenységbe kell kezdeniük. Nem dolgo­zókat kell elküldeni hanem munkát biztosítani. A beruházók vállaljanak szakirányú bérmunkát, illetve a műszaki állomány megtalálhatná a helyét az üzemeltetés területén, amelynek lét­számát a vállalat az utóbbi időszakban az alkalmazotti állomány javára - hangzik a javaslat - állandóan csökkenti.^ műszakba já­rók sajnos túlterheltek, nem tudják kipihenni magukat, a kivett szabadság egyrészét még most, a hat műszak bevezetése után is le kell dolgozni. Ehhez kapcsolódik az az észrevétel is, mely szerint a sugárve­szélyes munkahelyek dolgozóinak szemében - már akik konkré­tan bent töltik idejüket a betontömbök között - devalválódott a sugárveszélyességi pótlék és a munkaidő-kedvezmény értéke. Hiszen ők ténylegesen kapcsolatba kerülnek a veszélyforrások­kal és a primerköri be- és kijutás összeadva sok időt elvesz és a bérük hasonló vagy kevesebb, mint az irodaházi alkalmazottaké, akik tiszta, egészséges munkahelyen, munkaidő-kedvezmény­­nyel rugalmas munkarendben dolgozhatnak. Legalább ekkora bírálat érte a vállalati bérezésnek azt a gyakorlatát, hogy a bérek­nél illetve jutalmaknál (ez utóbbinak jelenleg már a létjogossága is megkérdőjelezhető) nem mindig a munkába bevitt tényleges teljesítmény, szaktudás van megjelenítve. A felszólalók illusztrá­lásul több kirívó esetet is említettek. Az MT-ülésen felmerült a bérmunka kérdése is, amely úgy fo­galmazódott meg, hogy a vállalatnál együtt jelen van bizonyos alulfoglalkoztatottság, az alkalmazotti állománynak á szüksé­gesnél nagyobb létszáma és emellett a PAV bizonyos munkákat bérmunkásokkal végeztet el méghozzá igen drágán. Kívánatos lenne a mielőbbi bérreform, amelyben a munkabér költségként, elfoglalná az őt megillető helyet. A munkástanács a továbbiakban igyekszik terv szerint dolgoz­ni. A rövid távú célok közé tartozik a vállalat jelenlegi gazdálko­dási gyakorlatának megismerése, a dolgozók tájékoztatása és ér­dekvédelme. Megfelelő jogi, törvényi szabályozás hiányában hosszabb távú feladatok közé sorolja a tanács a privatizációs folyamat megszer­vezését, és .ellenőrzését, a munkavállalói tulajdonrész megszer­zését. A tulajdonreformmal kapcsolatos társadalmi alku még nem hozott végeredményt. Eddig olyan fix pontok merültek fel, hogy a privatizáció nem függhet a vállalat nagyságától; a vállalatok hiányai ne legyenek szétosztva, csak pénzen lehessen tulajdonrészhez jutni, ki kell zárni a korábban a gazdaság szétrombolásával szerzett tőkét, ne lehessen extra profitot szerezni vele; a MT-ok a tulajdonváltás időszakában őrizzék, a közösségi tulajdont. A részletek, és a he­lyi gyakorlat kialakítása a napi viták feladata lesz, többek közt ezt vállalta fel a PAV munkástanácsa. Paks, 1990. IX. 17. A teljes anyagot terjedelme miatt nem tudjuk közölni - a szerk.) JUNIOR DZSÚDÓ ATOM-KUPA Szentföld fiai Öt éve már annak, hogy így ősz­szel mindig összejövünk, meg­nézni az európai dzsúdósport ju­niorkorú „krémjeit”. Igen, öt éven át járják a srácok égiszünk alatt az EB előtti „utolsó tangót”. Itt még fel lehet egymást „kéf­­ni”, s bárki lehet még a „tánc” győztese... Na jó, könnyű nekem viccelni, de tudnák csak, hogy tíz nemzet száznegyven versenyzőjének a ta­tamid egy percig sem volt kedve... egyébként az ESZI sportcsarnok személyzete, és a hazai dzsúdó­­szakosztály valóban mindent megtett a jó hangulat érdekében. De nézzük a történteket.- Október hatodikán, szombat­ra virradóan próbamérlegelést te­hettek az érdekeltek, de sokáig nem vacakolhattak a 60,65,71 és a 95 kg-os súlycsoportúak, mert hét órakor kezdődött a hivatalos mér­legelés. Nyolctól kaja, de ki a fene tud ilyenkor enni, mikor nyakunkon a verseny - mondhatta volna az iz­raeli Smadya, a dijoni vb ezüstér­mese. Nem sokkal később... szó bennszakadt, hang fennakadt, a három tatamin elkezdődött a „ha­lálos” tusa. A hatvanöt kilogrammos súly­csoportban a békéscsabai Tóth Bé­la attól a francia Theniertől szen­vedett vereséget, aki - mint ké­sőbb kiderült - a csoport győztese lett. * Hetvenegy kilogrammban a kecskeméti Szeleczki gratulálha­tott legyőzőjének, a spanyol Ya­­neznek. A kilencvenöt kilogrammosok súlycsoportjában a franciák, Di­­gonnet révén, óvatosan elkezdték „tisztogató” hadműveletüket. Egyébként az események köze­pette hamarosan kiderült, hogy ezen a kupán a franciák a legfelké­szültebbek. A délután ünnepélyes megnyi­tóval kezdődött, majd az ASE dzsúdószakosztály csemetéi mu­tatták be tudományukat. „Hoppá! Nagyon megütötted magad? Na jól van, de egy belső combdobást így kell csinálni - mondja a képen látható Kovács Tóni.” Az biztos, hogy sportunk le van gatyásodva, de temetni azért nem kell. A dzsúdóshow után a honi sport fennmaradásának esélyeiről be­szélgettem Lochmajer Györggyel, az OTSH sportfőosztályvezetőjével.- Közismert, hogy a magyar sport anyagi helyzete válságos - mond­ja Lochmajer úr. Valójában az életben maradás most a tét. A megmen­tés szándékát bizonyítja, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére, a tavalyi összeget ez évre is biztosítjuk valamennyi sportág részére. Pontosabban ez azt jelenti, hogy a válogatott keretek fenntartását, üzemeltetését, a világversenyeken való részvételét a tavalyihoz ha­sonló szinten tudjuk biztosítani. Jelen esetben elmondhatom, hogy a magyar cselgáncssport képvi­selői is, valamennyi jelentős nemzetközi versenyen részt tudtak venni - tegyük hozzá szép sikereket értek el - és még hátra van az ankarai EB, amelyre a keret töretlenül tud készülni.- Lochmajer úr, ön ezeddig a minőségi sportról beszélt. De mi a helyzet, s mi lesz a jövője a tömegsportnak, e szféra másik területén? Minthogy változatlanul ez az alapja a minőségi sportnak.- Igen, ez kétségkívül így van. Komoly erőfeszítéseket tesz a hiva­tal, hogy ezen a területen is előrelépés legyen. A támogatás mértékét differenciáltuk. Elsősorban az iskolai testnevelést, majd a diáksportot és végül a szabadidős tevékenységet rangsoroltuk. Az utóbbiról megjegyzem, hogy egyelőre csak a kínálatot tudjuk bővíteni, de nagytömegek befogadásának feltételeit sajnos nincs erőnk megteremteni. Ez a közeljövő feladata, és bízunk abban, hogy ezt a helyi önkor­mányzatok is magukévá fogják tenni, minthogy a jövőben a sportkér­dést nem lehet csak állami támogatásból megoldani. Délután három órától kezdő­dően, a négy súlycsoportban kel­lett a végső sorrendet eldönteni. A hatvan kilogrammos súlycso­portban a francia Bimont és a kecskeméti Sárkány méregette egymást a bajnoki címet jelentő küzdelemhez. A hatvanöt kilo­grammosoknál a debreceni Bod­nár Andris, a harmadik körben hiába győzte le az izraeli Greent, a végén mégis ő bánta. Hetvenegy kilogrammban az izraeli Smadya­­tot a mezőnyből senki nem tudta „megijeszteni”. Kilencvenöt kilogramm... hely­ben vagyunk! A mi jó „öreg” Ko­vács Tónink. Talán megint meg­nézte a Tűzszekerek című filmet, s elmeditált Vangelis zenéjére. Bejött! Egy nagyon erős me­zőnyben lett harmadik. Sajnos Tóninak a német Kóser... úgy lát­szik nem kóser. De emlékszem rá, a harmadik helyért már töretlenül dolgozott. A francia Digonnetten olyan karfeszítést csinált, hogy szeren­csétlen tán még ma sem tért ma­gához. Vasárnap már szinte pörögtek az események. A hátralévő (78,86 és +95 kg) súlycsoportokban már a nap első részében eljutottak a döntő kapujáig. Délután, a programtól koráb­ban - az MTV „kedvéért” - kez­dődött a döntő. Hetvennyolc kilogrammban a románok „rohanták” le a me­zőnyt, míg nyolcvanhatban és plusz kilencvenötben... no, má­soknak is engedtek babérkoszo­rút. Az 1990. évi Atom-kapa egyéni végeredménye: Az V. Nemzetközi 60 kg-ban: 1. Bimont (Franciaország), 2. Sárkány László (Magyarország), 3. Naveira (Spanyolország), Ehrenzweig (Ausztria), 5. Haylak (Románia), Fónay Zsolt (Magyar­­ország). 65 kg-ban: 1. Thenier (Franciaország), 2. Leeflang (Hollandia), 3. Green (Izrael), Lorente (Spanyolország, 5. Henric (Franciaország), Bodnár András (Magyarország). 71 kg-ban: 1. Smadya (Izrael), 2. Perez (Franciaország), 3. Guenez (Fran­ciaország)* Temint (Hollandia), 5. Schleicher (Ausztria), Szádvári Zoltán (Magyarország). 78 kg-ban: 1. Hasegan (Románia), 2. Mun­­teanu (Románia), 3. Papp József (Magyarország), Ciupe (Romá­nia), 5. Martin (Spanyolország), Biró László (Magyarország). 86 kg-ban: 1. Croitoru (Románia), 2. Neb­­huth (Németország), 3. Sonne­­mans (Hollandia), Smeets (Hol­landia), 5. Gengeliczki László (Magyarország), Cumbo (Fran­ciaország). 95 kg-ban: 1. Kóser (Németország), 2. Diel (Németország), 3. Kovács Antal (Magyarország), Esteban (Spa­nyolország), 5. Digonnet (Fran­ciaország), Friedrich Gábor (Ma­gyarország). +95 kg-ban: 1. Stancin (Románia), 2. Kölbl (Csehszlovákia), 3. Csikesz Csaba (Magyarország), Dreyfus (Fran­ciaország), 5. Picikian (Franciaor­szág), Kiss László (Magyaror­szág). Atom-kupa junior dzsúdóversenyt, Sarkadi János, az MJSZ főtitkára értékelte- Én úgy értékelem, hogy egy színvonalas verseny után kö­szönhetünk el egymástól. A mezőny a nemzetek legjobbjaiból jött össze, hiszen tudvalévő, hogy az ankarai EB előtt, egy utolsó válogatási lehetőség volt ez a jelenlévőknek. A franciák több versenyzővel érkeztek, hogy egy súlycsopor­ton belül, több személy kérdésében döntsenek. Az osztrákok is szépszámú csapattal érkeztek, de így álltunk e kérdéshez mi ma­gyarok is. / Meggyőződésem, hogy ezen a kupán láttunk olyan verseny­zőt, aki várhatólag az EB-ről is éremmel fog hazatérni. Bár a csapatok még amolyan „háromnegyedes” állapotban vannak, a csúcsformát természetesen az ezt követő táborokban alakítják ki, sajátos felkészülési elvek alapján. Egy-két súlycsoportban nagyon éles küzdelmet láthattunk, különösen ott, ahol egy nemzetbeliek válogatóztak.- A magyar csapat szerepléséről, hogyan vélekedik?- Versenyzőinkről is az a benyomás, hogy nincsenek még csúcsformában. Számukra október második részében egy ko­moly felkészülésiídőszak következik, amely az utolsó lesz a no­vember tizenötödikén kezdődő ankarai EB előtt. A mi esetünkben is van több súlycsoport, ahol nehéz a kiutazó személyről dönteni, amely azt hiszem majd csak az utolsó pilla­natban fog kiderülni.-Önt egy éve választották megfötitkárnak, s tudtommal nem volt még szerencséje cselgáncs „birodalmunkat” látni.- Valóban nem. Bár sokat hallottam róla, és a látvány most iga­zol minden képzeletet. Csodálatos létesítmény ez, rendkívül kulturált körülmények­kel. Ezek után világos, hogy miért van ennek az eseménynek olyan nagy nemzetközi híre. Zárszóként csak annyit tudok mondani... Paksiak, köszönjük ezt!- Köszönjük a beszélgetést. Gészabópál Gyertyagyújtás a magyar sportért?

Next

/
Oldalképek
Tartalom