Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1990-08-01 / 8. szám
4 ATOMERŐMŰ Régóta foglalkozik a nagygombák megismerésével Hum Péterné Márta, aki 5 éve piaci gombavizsgáló, pontosabban egészségügyi gombavizsgáló szakellenőr a paksi költségvetési üzemnél. Kedden és pénteken a Villany utcai piacon az árusításra hozott gombát vizsgálja, egyéb időpontokban a lakásán, mindenütt térítés nélkül. Sokan keresik fel a lakótelepről is. Korábban tam'tó volt Bonyhádon, míg nem egy kirándulás alkalmával egy kosár gyönyörű gombát szedett, amelyről kiderült, hogy gyilkos galóca, akkor kezdte érdekelni a gombák világa.- Uborkaszezon van most a gombászóknak, hetek óta szárazság van, nem lehet gombát találni a környéken. Viszont, ha kedvező, esős az időjárás, igen sok gombafajta megterem a Paks környéki erdőkben és a mezőkön - mondja Hum Péterné.- A szegfűgomba, a csiperke...- ... a májusi pereszke, a tövisaljagomba, az ízletes kucsmagomba. Ősszel sok őzlábgombát, fenyőtinórut, rizikét, szürke tölcsérgombát, és lila pereszkét lehet találni.- Paks környékét gombaparadicsomnak is nevezhetnénk. Ismerőseim között vannak „maszek gombaszakértők”, akik szerint a környéken nincs mérgező gomba.- De bizony található. Minden évszakban terem errefelé is. Jellemző vidékünkre a sárguló csiperke, a kénvirággomba és a szintén mérgező tölcsérgomba. Hoztak már hozzám paksiak légyölő galócát és fiatal, gyönyörű gyilkos galócát minden „tartozékával” együtt.- A piacon, de az üzletben is drága a gomba, 90-160 Ft. Akik rendszeresen szednek gombát, úgy tudom egymás elöl titkolják a jó lelőhelyeket.- Nem jól tudja... kivétel talán az óriás pöfeteg. Azt tapasztalom, hogy aki nem eladásra szedi a gombát, az örül, ha eldicsekedhet barátainak. A kellemes otthoni környezetben Márta történeteket mesél, tanácsokat ad, ami természetesen mind-mind a gombához, ehhez az erdei rejtőzködő csodához kapcsolódik. Elmondta, hogy veszélyes az alapfokú gombaismerettel rendelkező ember, aki meg van győződve, hogy ismeri a fajtákat és csak egy gyomorrontás vagy egy álmatlan éjszaka után fogadja meg a tanácsait. A gombaárusok nehezen ugyan, de már megértik, amikor azt mondja: „ehető ez a gomba, de nem árusítható”, mert például hamar romlik. A gomba árusításának is van koreográfiája: tetszetősen, szellősen, fajtánként kell kiteríteni. Mindenkit biztat a gombagyűjtésre, a gombafogyasztásra, egyrészt mert ez kirándulás, másrészt változatosabbá tehetik vele étrendjüket. A beszélgetés alatt körülöttünk sündörögnek gyermekei, ez nem csoda, mert mind a hárman - 9, 11, 13 évesek - gyakorló gombaszakértők. Arra a kérdésemre, hogy szereti-e a gombát, mosolyogva válaszolt:- Igen, szeretem, de inkább csak ételek kiegészítőjeként, vagy fűszerként használom. A szakácskönyvekben sok gombás étel receptje található, én ezt most néhány jó tanáccsal egészíteném ki. Ha darabolják a gombát, akkor nagyon apróra, de darálni is lehet, ez megkönnyíti az emésztést. Fűszerezéshez javaslom az őrölt borsot, borsikafüvet, s az apróra vagdalt petrezselyemzöldet. A gombát nagyon jól meg kell rágni. Csak annyi gombás ételt készítsenek, ami egyszeri tálalásnál elfogy, nem szabad melegíteni, és ne hagyják órákig langyos helyen, mert ételmérgezést okozhat. Hold és csillag L. K. GY. Emberléptékű táj vesz köröskörül, s belémivódik a nyár minden szívverés-pillanata. Minden zöldje és minden virággá robbanása. Ott járok most, ahol Vörösmarty lépteit őrzi a nevető szél felcsiklandozta fü és a határos dűlőutak nyárfák zúgásába vesző messzesége. S ahol a harangzúgás alatt termővé lobban a lányok tánca. Ahol az alkonnyá szelídült nappal kiveszi az öregek kezéből a kaszát. Megállók egy pillanatra a balatonnyi hullámzó búzatábla szélén. Mellettem riadt autók száguldanak a város felé. A nappal magasságában pacsirta repül, talán csak a vadgalambok képesek még olyan mélyre szállni a felhők alá. S innen is látom Csámpa küszöbén a holdat és a csillagot, a sárgára érett délutánban. Az egyetemességet! A szellem erejét, és a kaput, amelyen át az életbe tépek, mint a mosolygós arcú Csíkszeredái kisfiú, vagy a belaci távolbanéző öregember. A közösségbe, az ember és az Isten kenyeret szétosztó közösségébe. Vibrál a levegő. Távolban a szántóföldek fölött portölcsér emelkedik, s majdnem eléri az őrt álló jegenyék csúcsát. Apró, pödrött szélű levelet ragad magával, s madarak elhullott tolláit. Térdig gázolok az elvadult mezőn, magám mögött hagyva az utakat, s a nevetősen elfekvő napraforgótáblákat, az őszre csörgösre száradó kukoricásokat. Vaddohány levelei simogatják combomat, s vizes ingem alá férkőzik a fölkavart por. Arcomra szálló virágpor tapad, s tengernyi hajamban üldözött lepkék találnak menedéket. Szilvafák szegélyezik a vályogházak dombokká ázó romjait és cseresznyefák, melyek csak az Istennek bontják ki virágaikat, s az apró méheknek. S az odvas fák törzsében otthont építő vaddarazsaknak. Hatalmas, épen megmaradt falrészre ülök, kezemmel végigsimítom a szalmával kevert vályogot, s körmöm nyomán sárgászöld vakolat porlik szét. Semmivé válik! S amit az eső, a szél nem bont meg, azt elvégzem én. Elszégyellem magam, hiszen nincs jogom itt semmire. Legfeljebb hallgatni a megriadt fácánkakas kiáltásait és figyelni az apró hernyót, amint hidat épít a szikfű és a lábam közé. Törpebodza kínálja bíborbö termését, mert szomjazom, s én elfogadom, nyelvem alatt elolvad mint Krisztus teste. Áldozok ennek az alkonyatba vesző napnak, s a puli szélnek, amint a megfáradt bárányos felhőket a nap akoljába tereli pihenni. Az esőnek, amit várok, hogy lemossa testemről a rászáradt sarat. Acsádi Rozália: KŐKERESZTEK A termékeny nyár életet ringató fénye belehajlik a mindenségbe belekékül a. távolságba beleszépül az égnyi térbe és aranyszínekkel vigasztalja az időtlenségbe merevült kőkereszteket Márvánnyá merevül az idő 1. Fazsindelyek fedik a tornyot, eső ellen, tűző napsugár ellen, s fekete festékbe eresztett ölnyi széles deszkák, a bejáratot őrzik, s az évszámot, torony nélkül olyan lenne mint egy korakeresztény kápolna, mint az ösküi, amely alig emelkedik ki a bakonyi dombok mögül, csak a lemenő nap, az örök zarándok pihen meg falainál, s az elfáradt tücsök, a versben éneklő, a jámbor csillagokat fölmagasztaló tücsök. 2. Indulni készül, szeme távolba réved, a szénakazlak kigyúló fényeit keresi, vagy az üstököséit, a lángrózsás-kékséget beragyogó fényt: haját fátyol fedi, harmatcseppekből szőtt, s a hajnal által felöltöztetett fátyol, keze megpihen a fán, a durvára ácsolt libanoni cédruson, a kereszten: indulni készül, kezében mirtuszláng a koszorú, s lábának saruszíját eltakarja a genezáret-tóból folcsapó hullám: indulni készül, a messzi útra, ahol a fogadalmi szó a megköttetés, az örök életre, az örök jegy ességre. 3. Inkább a mezőn, vagy az ion tengerpart sziklái között megbújni, inkább ott! Hogyan tévedt ide, a cohorsok fölverte por a szakálláig száll és megül a deresre piszkított hajszálak között, beleivódik a pórusokba, s a csigavirág-kehelyben márvánnyá merevül az idő. LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA (A felvételek a paksi temetőben készültek). Az első szedése egy kosár gyilkos galóca volt Á gombavizsgáló Több mint 200 féle gombát biztosan ismer. - Pár óra alatt szedték ezt a mennyiséget.
