Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
4 PAKSI ATOMERŐMŰ Cselgáncs Mérlegen az ASE szakosztálya A szakosztály ponteredményei 1987-től ’89-ig: Ev I. II. III. IV. 1987 73 108 30 211 1988 109 193 14 316 1989 104 301 21 426 Az I. oszlopban a minősítésért, a II-ban a magyar bajnoki címért, a Ill-ban a nemzetközi eredményekért járó, míg a IV-ben az összesített pontokat láthatjuk, három évet vizsgálva. így év elején a sportberkekben is tesznek számadást az elmúlt időszak munkájáról, eredményéről. Tettek ilyet az ASE-nél is. Mi most, az egyesületen belül a figyelem homályába burkolódzott cselgáncsszakosztályt vettük „szemügyre”.- Nos, azzal kell kezdeni, hogy az elmúlt évben ennél a szakosztálynál, az edző kollektívában nem volt változási!) Ma tudniillik ez szenzációs dolognak számít. A szakosztályi munka Paksra és Gerjenre terjed ki. A 4. Számú Általános Iskolában Váradi János és Köves László foglalkozik az 55 főnyi dzsúdós csoporttal. A Bezerédj-iskolában viszont 140 cselgáncsozó gyerek edzését vezeti Keszthelyi László, Reisz Béla és Tóth Béla. Az előbbi két edző, itt, mint óraadó tanár is közreműködik. De ugyanilyen megbízatást teljesít Gerjenben az utóbbi edző is, ahol 57 gyerek tanulja e sportág fortélyait. De milyen népszerű lett ez a sport? Már az ESZI-ben is... közel 25 fő „lesi” Váradi János edző fogásait. Az utánpótlás-nevelés meghatározó szerepét viszont továbbra is a Bezerédj Általános Iskolában folyó „dzsúdó-testnevelés” jelenti. Elgondolkodtató, hogy a 2. Számú Általános Iskola, a „paksi dzsúdó” hajdani bölcsője, megkopott, kiürült a tatamin harcoló gyerekek zajától.- A szakosztály szakmai munkájának hatékonyságát és minőségét bizonyítja egyrészt az elért eredmény (erről majd a továbbiakban), másrészt az a 100000 forintos elismerés, amelyet az Országos Sporthivatal által kiírt pályázaton nyertek el. Mellesleg a szakosztály a pénzösszeget egy fonyódi úttörőtáborba tervezett edzőterembe kívánja „beinvesztálni”, a gyerekek, ott, nyaranta kedvezményesen táboroznának.- Tartalmas programmal telítve teltek el a felkészülést szolgáló táborok. Minden korosztály megtalálhatta számítását, a vérpezsdítő síeléstől a hűsítő fürdésig... ami csak belefért. A szakosztály egyébként első önálló sítáborozását töltötte február elején Bulgáriában - véleményük szerint kellemesen. A „menők” (összesen tizennégyen!), a mátraházi központi edzőtáborban készülhettek a válogatottal a tavaszi szünetben. A tanév után napközis táborban kereste csaknem 150 gyerek a pihenést... nem sokáig, mert júliusban kezdődött a helyi edzőtábor, a ceglédi, s a „gerjeni dzsúdósokkal” közösen. Augusztus közepétől 80 gyerek vett részt a fonyódi edzőtáborban, miközben az itthonmaradottak a fővárosiakkal (Bp. Spartacus) készültek a jövő megpróbáltatásaira.- A szakmai munka hatékonyságát az országos és a nemzetközi versenyek eredményei tanúsítják. Bár a „pontvadászat” során adódtak kellemes és kellemetlen dolgok, mint Bán Zsuzsanna avanzsálása, aki a nemzetközi porondon is letette a névjelét, vagy az IBV-bronzérmes Krausz Tamás nem éppen sportszerű viselkedése miatti távozása. A hazai és a nemzetközi versenyeken elért eredményei alapján az elmúlt évben Kovács Antal junior, Bán Zsuzsanna ifjúsági válogatott lett. Dicséretes teljesítményt nyújtott még Grill László, aki végig esélyesként dolgozott a junior EB-re utazó keretbe jutásért, de az utolsó pillanatban éppen klubtársa, Kovács Antal szorította ki.- Az elmúlt év folyamán a hat edző közül újabb két személy szerzett szakedzői képesítést. így a szakosztályon belül őt főre növekedett a szakedzők száma. Az edzők éves terv alapján dolgoznak, a tehetséges versenyzőkkel egyéni edzésterv szerint. A munka hatékonyságát és rendszerét Tuncsik József ellenőrzi.- Nos, röviden ennyit a dzsúdószakosztály ’89. évi „történelméről”, amely ki tudja néhány év múlva milyen megítélést kap. Most a legdicsőbb, a legeredményesebb az eddig megéltek alapján. A gerjeni bázis Az ASE-cselgáncsszakosztály „karja” Gerjenig is elért. A teljesség megismeréseként hozzájuk is ellátogattunk.- „Az ASE geijeni „bázisa” 1987- ben indult - mondja Tóth Béla a csoport jelenlegi edzője. - Elődöm, Köves László munkahelyi elfoglaltsága mellett a 4. Számú Általános Iskolában kapott feladatot. Én 1989 februárjában vettem át a gerjeni csoportot. A változás nagyfokú érdeklődést váltott ki a gyerekekben is, így kezdetben felfutott a szakosztálylétszám. Bár a kicsinynek bizonyult hely miatt nem sokáig kellett izgulnom, mivel a rendszeres edzésmunka következtében nagy lett a lemorzsolódás. Végül csak az erősebb jellemmel bíró gyerekek maradtak, akikre valóban lehetett számítani. Nos, így alakult ki egy 57 fős csoport, amellyel heti három alkalommal, alkalmanként két órát foglalkozom. Itt kell elmondanom, hogy Gerjenben a cselgáncs a diáksportkör keretén belül működik, s szinte egy szív és lélekként dolgozunk a tanári karral, a szülőkkel. Természetesen a csoport az ASE része, a versenyzők ide vannak leigazolva.- A szakmai munkát tekintve a célom az volt, hogy a versenyzéshez szükséges minimális technikai és fizikai szintet érjék el a gyerekek. Ezt úgy érzem, bár az eredmények is igazolják, sikerült megvalósítani. A fejlődés érdekében különböző programokon vettünk részt. Május elsején bemutató öwizsga volt, ahol sárga csíkra tizennégyen, sárga övre öten, narancs övre ketten vizsgáztak eredményesen. Májusban Tolnán indultunk egy versenyen, majd huszonötödiken házibajnokságot rendeztünk. Július huszonnegyedikétől augusztus másodikéig a paksi edzőtábor következett, amelyre tőlünk huszonöt gyerek ment. Közben egy versenyzőnk, Varga Ildikó zöld övét szerzett. Augusztus tizenhetedikétől huszonnegyedikéig tartott a fonyódi edzőtábor, majd hó végén szintén egy övvizsga következett.- E rövid együttműködés után teljesen elégedett vagyok az eredményekkel. Többségét országos szintű versenyeken értük el. Hét gyerekünk összesen nyolc versenyen indult, ahonnan tizenegy helyezést (ebből nyolc dobogós!) hoztunk el. Külön dicséret illeti Varga Zsuzsannát és Hanák Editet, akik az OB-n harmadik helyet értek el.- Óvatosan mondom, hogy Gerjenben is sikerült a „dzsúdó” jövőjét megalapozni. Tudniillik ezt a sportágat a paksi minta alapján beépítettük az iskolai testnevelés-oktatás rendszerébe. A „dzsúdó-testnevelés” szeptemberben kezdődött, egyelőre az első és a harmadik osztály bevonásával. E két évfolyamnak heti három alkalommal van testnevelés órája, amelyet én tartok. Ebből kettő a törzsanyag és egy a dzsúdómozgás-kiegészítő anyag. Tulajdonképpen egy egységes utánpótlás-nevelést kívánunk ezzel megvalósítani. Idősebbekkel természetesen nem lett volna hatásos a munka, mivel ők nagy hátránnyal indulhatnának bármilyen versenyen azokkal szemben, akik már régóta dzsúdóznak. A továbbiakban is az első osztálytól kezdjük a nevelést, az elkezdett évfolyamokat végigvíve.- Ez évi tervünk anyagi lehetőségünknél fogva szerény. Bár, ha a „dzsúdó” által minél több gyereknek tudunk adni szórakozást, örömet és egészséget, akkor munkánk kincset ér.” G. SZ. P. Az ASE természetjáró szakosztálya 1990. évi túraterve A túra időpontja Február 17. Március 15. Március 31.-Ápr. 1. Április 21. Május 5. Június 21-24. Július 17-21. Augusztus 3-11. Szeptember 15. Október 12-14. November 10. December 1. Helye Pilis-hegység Németkéri-erdő Vértes-hegység Zselici-dombság Budai-hegység Dél-Alföld Soproni-hegység Dél-Morva hegyvidék Balaton-felvidék Bükk-hegység Keleti-Mecsek Szekszárdi-dombság Túravezető neve Nagy István Zalakovits János Nagy István Nagy István Zalakovits János Perémi Ferenc Medveczky Gábor Perémi Ferenc Szabó Sándor Szabó Sándor Zalakovits János Szabó Sándor Sakk Egy hajszálon múlott. Pontosabban fél pont hiányzott ahhoz, hogy Paksnak ismét OB II-es sakkcsapata legyen. December 8-10. között Pécsett négy megye - Somogy, Fejér, Baranya és Tolna - bajnokcsapatok részvételével került megrendezésre az osztályozó körmérkőzés. A tét: az első helyezett feljut az OB II- be. A csapatok ismerték már egymást. 1988-ban Dunaújvárosban találkoztunk hasonló osztályozó körmérkőzésen. Azóta minden csapat erősített és szorgalmasan készült. Az indulás jól sikerült. Az első találkozón 7-5 arányban legyőztük Dunaújváros csapatát. Ugyanakkor a Pécsi Bőrgyár is nyert a nyergesújfalui Viscosa ellen. Ez azt jelentette, hogy a Pécsi Bőrgyár és az Atomerőmű SE közül fog kikerülni a feljutó csapat. Sajnos a helybeliek 6,5-5,5 arányban nyertek a második fordulóban és így hiába vertük 7,5-4,5 arányban a Viscosát, és hiába szereztünk mi is 20 pontot, ugyanúgy mint a pécsiek, végül is az egymás elleni eredmény döntött. Annak ellenére, hogy csak az ezüstérmet szereztük meg, úgy érezzük, hogy helytálltunk. Csapatunkból két játékost kell kiemelni, dr. Zsoldos Jenőt és Vajnai Attilát, akik mindhárom mérkőzésüket megnyerték és küzdésből is jelesre vizsgáztak. Nagyon közel volt a siker és érthető, hogy szomorúan és lehangoltan tértünk haza, hogy most is csak a 2. helyre futotta. De mindenki magában kereste azt a hiányzó fél pontot és nem a másikban. A novemberi feladványunkra 1 helyes megfejtés érkezett. Annak ellenére, hogy csak 5 báb van a táblán, elég csalafinta a kezdőlépés: hosszúsánc (0-0-0). A helyes megfejtést Rusz Gábor (Szekszárd, Béri Balogh Á. u. 33.) küldte be. Matt 5 lépésben Ne vegye el a kedvét senkinek sem az, hogy most a mattig ilyen sokat kell lépni. Megoldásként kérjük a világos kezdőlépésétől a mattig vezető lépésig tartó párharc leírását. Beküldési határidő: február 10. A megfejtéseket a szerkesztőség címére: Paks, Pf. 71. vagy a tájékoztatási irodára juttassák el. GOSZTOLA ISTVÁN ASZTALITENISZ szabadidő hasznos eltöltéséhez. Péntekenként minden héten 19 órától, tömegsport jellegű asztalitenisz az ASE Sportcsarnokban. Mindenkit szeretettel várunk. A Balaton „tetején” Jártak már Badacsonyban? Igen? És jártak már a pincesoron túl? Látták milyen a hegy másik oldala? Nem? Akkor elmesélem. Túránkat Szigligeten kezdjük. A falut megkímélte a Balaton partját elárasztó víkendház-invázió. Eredeti formájukban felújított, szép parasztházak kapaszkodnak a hegyoldalra. Kedves, hangulatos hely. Kanyargós utcákon kapaszkodunk egyre feljebb. A templom mögött az utca ösvénynyé szűkül. Még egy negyedóra lihegés és fenn vagyunk az egykor fontos vár romjainál. A látvány páratlan. Délen a Balaton kéksége, nyugatról keletre a Tapolcaimedence kisebb-nagyobb vulkáni kúpjai. Szemben a Szt.-György hegy. A tiszta levegőben és napsütésben jól látni az oldalát körbefogó bazaltorgonákat. Jobbra a Gulács szép, szabályos kúpja. Távolabb a Csobánc. A Gulács mögött ágaskodik a Tóti-hegy. Még távolabba jól látni Tapolcát. Keleten pedig útunk célja, a Badacsony testes csonkakúpja uralkodik a tájon. A hegyek között zöld mezők és művelt földek fogják közre az apró falvakat. Föntről nézve olyan az egész mint egy szépen megépített terepasztal. Csak a kisvasút hiányzik róla. Egy kicsit várunk, és az is előbújik a Badacsony aljából. Apró kocsikat húz Tapolca felé. Nehéz itthagyni a látványt, de menni kell. A neheze még hátra van. Tördemicen a Dongó kútnál megtöltjük kulacsainkat jóízű forrásvízzel, még egy szerelvényigazítás és elkezdünk kapaszkodni. A Rodostó ház után hamar elérjük a már megszüntetett kőbányát. Hatalmas darabot harapott ki az ember évek alatt a hegyből. Hosszú időnek kell eltelni, míg a természet begyógyítja a sebet, bár a forradás örökre ott marad. Később a bányatelep jobb időket látott házai között megyünk a Kőkapuhoz. Két hatalmas bazaltoszlop alkotja a bejáratot. Innen a neve. Ez a legnehezebb szakasz. A hegy északi lejtője. Nagyon meredek. Tulajdonképpen egy árok, melyet kitöltött a kőpatak. Ha kicsit nedves az idő, már nagyon csúszik. Most jó időnk van. A fáradtságot enyhítik a látványos sziklaalakzatok, a tiszta őszi illatú levegő. Mikorra mindenkinek elege lett a hegyből, folérünk a csúcsra. A kilátóból nagyon szép a Balaton. Háromszáz méterrel vagyunk a tó tükre fölött. Innen nem látszik a tömeg, a nagy forgalom. Föntről „térkép e táj”. A kilátó aljában pázsitos fű, padok, asztalok. Nekilátunk a tarisznyapörköltnek. Kipihenten, jóllakottan és még jobb hangulatban indulunk lefelé. Innen már kiadós séta az út. A Rózsakőnél még megállunk. A hagyomány szerint ha egy fiatal pár ráül a kőre, háttal a tónak, rövidesen egymásé lesznek. A csapatot nézve, ez a dolog számunkra már nem időszerű. Sajnos. Még egy pillantást vetünk a falura, a szőlőkre, a nádtetős présházakra. Házak, nyaralók között ereszkedik az út a partra, a kocsmasorig, ahol nyálcsorgató illatok és finom borok várják a tikkadt turistát. Mi sem hagyjuk ki. Alkonyatkor virágos jókedvvel szállunk fel a buszra és röpke három óra múlva Pakson úgy búcsúzunk, egy hónap múlva ismét találkozunk a túrán. NAGY ISTVÁN PAKSI ATOMERŐMŰ Felelős szerkesztő: LÓCZY ISTVÁNNÉ Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71. 7031 Kiadja a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: DR. MURZSA ANDRÁS Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101 Engedélyszám: III/ÜHV/306/T Megjelenik havonta Készül a Szekszárdi Nyomdában 2000 90.215 Felelős vezető: BENIZS SÁNDOR Hölgyeim és Uraim! Óriásit változott a világ... A szocialista országok hamarosan elérnek bennünket.- dodó -
