Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1990-06-01 / 6. szám
2 ATOMERŐMŰ Dr. Virágh Elemér, a fizika! tudomány kandidátusa Hogyan hat a paksi atomerőmű a környezetére? A közelmúltban elkészült a paksi atomerőmű sugárvédelmi osztályának éves jelentése, amely részletesen foglalkozik az atomerőmű 1989-es évi környezeti hatásaival is. Idézzük fel ennek az öszszeállításnak néhány megállapítását, amely valós, a sugárvédelmi hatóságok által is ellenőrzött mérési eredményeken alapul. A felsorolt számadatok megértéséhez az alábbiakat kell röviden elmondanunk. A népességet kialakulásának kezdete óta ún. természetes eredetű sugárterhelés éri. A természetes eredetű sugárterhelés okozói: a kozmikus sugárzás és a Föld anyagának természetes eredetű radioaktív anyagaitól (urán, tórium, kálium stb.) eredő sugárzás. Az e tényezőkből származó sugárterhelés jellemzésére használjuk a dózismennyiségeket. Az emberi szervezet várható biológiai elváltozásainak jellemzésére a dózisegyenérték fogalmát használjuk, melynek egysége a sievert (ejtsd szívért), rövidítve: Sv. A sugárzások hatására biztosan bekövetkező halálhoz mintegy 7 Sv dózisegyenérték elszenvedése szükséges. Visszatérve a természetes eredetű sugárterhelésekre, a Föld minden lakóját átlagosan és évente kb. 2 millisievert (mSv) dózisterhelés éri, amely nem okoz különösebb egészségkárosítást. A különböző ionizáló sugárzások (radioaktív izotópok, röntgensugárzás stb.) felhasználásával a népességet napjainkban átlagosan és évente további 0,5 mSv sugárterhelés éri, amelynek elszenvedése rendkívül kis kockázattal jár. Egyébként a mesterséges eredetű sugárterhelés túlnyomó hányada az egészségügyben végzett röntgenbesugárzásoktól (pl. évi tüdőszűrő vizsgálatok, egyéb röntgenfelvételek) származik. Végső következtetésünk tehát: a népességet évente átlagosan 2,5 mSv dózisegyenértéknek megfelelő sugárzás éri a természetes eredetű és az ún. egészségügyi besugárzásokból A paksi atomerőmű környezeti hatásainak szempontjából az a kérdés, mekkora többletsugárzást eredményez az erőműből a levegővel és a különböző vizekkel távozó radioaktív anyag. Ennek megállapítására az erőmű építésével egy időben kialakítottak egy hatékony üzemi környezet-ellenőrző rendszeri (ÜKSER), amely az atomerőműből a környezetbe kibocsátott radioaktív anyagok mennyiségét, a kibocsátott radioaktív anyagok szétterjedését meghatározó meteorológiai paramétereket, továbbá más sugárvédelmi adatokat figyeli. Jellemző az ÜKSER teljesítőképességére, hogy évente mintegy 3 millió adatot szolgáltat. A kibocsátási adatok ismeretében lehetőség nyílik egy ún. terjedési modell szerinti becslésre. Más szóval Paks környezeti tulajdonságait alapul véve számítógépes programok segítségével kiszámítható, mekkora sugárterhelés éri az atomerőmű közvetlen környezetében élő lakosságot a radioaktív anyag kibocsátás eredményeként. A hazai sugárvédelmi hatóságok (SZEM, KVM stb.) ellenőrzési céllal egy hatósági környezet-ellenőrző rendszert (HAKSER) működtetnek, így az ÜKSER adatait párhuzamosan mérik, ellenőrzik. A sugárvédelmi hatóságok szigorú korlátozást alkalmaznak a népesség ésszerűen megengedhető többletbesugárzására, ez az atomerőmű környezetében élő népességi csoportokra évi 1 mSv, tehát e népességi csoportok az őket érő évi 2,5 mSv felett csak ilyen kis többletbesugárzásnak lehetnek kitéve. Mit mutatnak a kibocsátási adatok alapján végzett terjedési számítások? Mind az ÜKSER, mind a HAKSER adatai alapján az adódott, hogy az atomerőművek közvetlen környezetében élőknek az atomerőmű kibocsátásából eredő többletbesugárzása 0,1 uSv (mikroSv) nagyságrendű dózisegyenérték évente. Ez nem éri el a természetes eredetű sugárterhelés évi értékének a tízezred részét. Ilyen kis dózisok a környezetben élő lakosság egészségét semmilyen formában nem veszélyeztetik. E rövid értékelést egy sokak által kevéssé ismert ténnyel kell kiegészíteni: bármilyen hihetetlenül hangzik, de a szénerőművek környezetében a népesség sugárterhelése kb. egy nagyságrenddel nagyobb, mint atomerőművek környezetében. Ennek az a magyarázata, hogy atomerőművekben a légköri kibocsátást jó hatásfokú levegőszűrőkkel eleve alacsony szinten tartják, míg a szénerőművekből távozó szennyezett levegő szűrése korántsem ilyen hatásos. Másrészről a szenekben több-kevesebb radioaktív anyag (urán-rádium bomlássor) található, s ezek szinte akadálytalanul kerülnek a környezetbe. A cikk hamarosan megjelenik a nemzetközi sajtóban. TTüáek Tloll illái ltjain Lapunkban sorozatot indítunk. Ebben idézzük fel az elmúlt időszak nagy égéseit. Tesszük ezt emlékeztetőül és intő példaként. Az emberiség történelme egyben a tüzek története is. „A tűzvész a tudatos technikai forradalom törvénytelen gyermeke." Akit érdekel a múlt és annak forró pillanata bizonyára szívesen olvassa majd e sorozatban mejelent írásokat. A tüzek krónikása CSOGLEI ISTVÁN alezredes, Tolna megye helyettes tűzoltóparancsnoka 1986 augusztusában ment nyugdíjba. Szép, eredményes és élményekben gazdag életpálya az övé. Ismeri a tűzoltóélet minden titkát; harmincöt év tűzoltómúlt, ebből huszonegy év parancsnokhelyettesi beosztás rengeteg ismeretet hozott. Szűkebb hazájábah, Tolna megyében ismerik a gyárakban, gazdaságokban, hivatalokban, de az ország tűzoltólaktanyáiban is. Rendkívüli érdeklődése szakmája iránt példa értékű; kezdeményezésére született meg a bonyhádi Tűzoltó múzeum, jó tollforgató lévén, megírta a paksi, tamási és dunafóldvári önkéntes tűzoltó-egyesületek történetét. Ott volt a homokos lejtőn, amikor kijelölték az atomerőmű helyét, és attól kezdve munkája idekötötte. Ma szaktanácsadóként dolgozik az erőműben, de előadásokat, tanfolyamokat is tart. Igen népszerű .örökifjú’’, aki vele beszédbe elegyedik nem veszi észre az idő múlását. „A Hóhér Pallosa által az élők számábul kitöröltetni” Szekszárdon 1825. május 25-én délelőtt 11 órakor tűz ütött ki a református negyedben, (mai Kálvin tér) amely rémisztő pusztítást végzett. A templom, a torony földig égett. A harangok megolvadtak. A tűz martaléka lett a parókia és az iskola is. Leégett 450 ház és 60 tanya. A tüzet Tokay József 12 éves gyermek okozta. A tűzhelyből kivitt parazsat a szalmaboglyába dobta. Arra volt kíváncsi, hogyan ég a szalma. Az erős szél továbbvitte a tüzet. Akkor még tűzoltóság nem lévén, a nádtetős házakon szabadon pusztítottak a lángok. A gyereket vasra verték. A kezére és lábára vaspántot tettek, amit lánccal kötöttek össze. A Tolna Vármegyei Büntető Törvényszéken tárgyalták az ügyet, majd ítéletet hoztak, amely kivonatosan az alábbiakat tartalmazta: „A vasbanálló alperes az „A” betű alatt béperesitett lön, vallójában önkényt megismervén azt, hogy édesanyának házában a bétakart tüzet kiásván, abbul egy darab tüzes kanóczot kivenni, az udvarban lévő szalmában, egyedül azon eltökéllett gonosz szándékbul, hogy annak lángjait láthassa, belévetni és ezáltal a szalma meggyulladván, ennélfogva 450 házakat és 60 présházakat felperkelni és ebbéli gonosz Szándékbul, ily nevezetes számú Lakosokat megkárosítani, koldulásra juttattni nem irtózott légyen. Felperes Tiszti Ügyész által a vádlevélben előhozott Honi Törvények szerint, ezen gonosz tselekedete miatt magának érdemlett büntetésére, másoknak pedig rettentő példájára nézve, a Hóhér Pallosa által az élők számábul kitöröltetni rendeltetett, ezen per a bővebb megvizsgálás végett a Királyi Táblára felküldettettvén.” A kor szokásai szerint szövegezett - a mai embernek nehezen olvasható - ítélet kegyetlen volt. A mostani rendeletek szerint 14 éven aluli gyermeket büntető eljárás alá vonni nem szabad. A Királyi Tábla a gyermeknek - fiatal korára való tekintettel - megkegyelmezett. Egyéves fogva tartást rendeltek el és minden fertály esztendőben (negyedév) 30 botütést kellett elszenvednie. Nincs kegyelem! Nagy a baj, ha a gyermekek közötti viták, veszekedések a szüleikre átragadnak. A verekedő kiskorúak a következő órákban már együtt játszanak, a felnőtteknél pedig a harag örökös marad. Sok esetben az így indult veszekedések tragédiákban végződtek. Ez történt Faddon 1828-ban. Ferenczi Zsuzsa 36 éves 4 gyermekes asszony, Orvos Szabó István zsellér felesége állandóan perlekedett a szomszédban lakó Báli Ferencékkel a gyerekek miatt. A türelem elfogyott, a boszszú tüzet kívánt. Megbeszélte Parti Rózsa 17 éves lánnyal, hogy tönkreteszik Baliékat. Rongyba tekert parazsat vittek ki és azt Rábóczky Mihály szalmájába dugták. Abba bíztak, hogy innét átterjed a tűz Baliék házára. A tüzet azonban időben eloltották. Másnap az ellenkező oldalon lakó Matus József szalmáját gyújtották föl, de ekkor sem terjedt a tűz tovább. A két eseten fölbátorodva most már Baliék szénáját gyújtották föl. A szél azonban ellenkező irányba vitte a tüzet és hamarosan hat porta lángokban állott. Ezt látva minden elővigyázatosságról megfeledkezve Baliék házának a nádtetőzetét gyújtották meg. A tűzben 10 család károsodott. Az összérték3716forint volt. Egynapi napszám ekkor 20 fillér, a kár nagysága így lemérhető. A két gyújtogatót vasra verték. Több évig tartó tárgyalás után pallós általi halálbüntetést szabnak ki. A 17 éves Parti Rózsára kiszabott ítéletet 8 évi vasban és közmunkában való eltöltésre változtatták. Hetenként két napon csak kenyeret és vizet, minden félévben pedig 25 korbácsütést kapott. A főbűnös Ferenczi Zsuzsa négycsaládos asszonynak nem kegyelmeztek meg. A Tolna Vármegyei Büntető Törvényszék 1830. március 31-i jegyzőkönyvében a következő olvasható: „Felolvastatott a Főméltóságu Magyar Királyi Cancellárából fév. Böjtelő hava 19-én költ Udvari parancsolattá. Ferenczi Zsuzsannára kimondott halálos Ítélet - az élet kegyelem tőle legfőbb helyen is megtagadva lévén - végrehajtandó légyen.” Az ítélet végrehajtását Kapuváry János járásbéli főszolgabíróra bízták, aki a kegyetlen feladat elvégzéséről az alábbi jelentésben számolt be: „Március 31-én a szerencsétlen Ferenczi Zsuzsannát a siralomházba kitetettvén és ottan április 1-et eltöltvén április 2-ik napján regeli 9 óra tájban a nép nagy sokaságának kitétettve közösen a vesztőhelyre kisértettvén és ottan minden ítélet fenn szóval általam felolvastattván, a szerencsétlent pedig a lelkiatya által szokás szerint vigasztaltatván, Hird Leonard Convencionátus Hóhér által egyszeri ütésre a feje elvétetett és igy az összvegyült sokaságnak rettentő példájára pálos által az élők számábul kitöröltetett.” A kegyetlen büntetések azonban nem riasztották vissza az embereket a bosszútól. Továbbra is előfordultak gyújtogatások.
